Az akadémiák GMO látlelete – Az adminisztráció letette a voksát?

Forró levegővel a nemzeti mennyekbe (Fotó: honey-mommy)
Forró levegővel a nemzeti mennyekbe (Fotó: honey-mommy)

(Biotechnológikaland No50)

A Magyar Tudományos Akadémia honlapján megjelentek az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületének munkacsoportja által márciusban nyilvánosságra hozott kiadvány részletei. Az Európai Unió nemzeti akadémiái által készített anyagot az EASAC munkacsoport (magyar tagja nem volt) más akadémiák anyagaival egészítette ki. Jelenlegi formájában – amit elég gyönge fordításként olvastam – jól érzékelhető az Egyesült Államok szabályozási elképzelésének jóváírása. A kiadvány lobbizik azért, hogy a genomszerkesztési módszerekkel készült növények és állatok kikerüljenek a GMO-szabályozás köréből. Mindez lehetséges, de hová kerüljenek akkor az ekként módosított élőlények (GEO, GMO és GSO), hiszen felügyeletük akkor is szükséges? Az Egyesült Államokban végzett Volker ter Meulen – aki ma az akadémiák globális hálózatának (IAP) aktív tagja is – hajdani gyerekgyógyász virológus csoportjának javaslata az európai elővigyázatosság elvének feladását jelentené, míg Magyarország részéről a géntörvény és a hozzá tartozó rendeletek felülvizsgálatát és megváltoztatását is, amennyiben a „géntechnológiával módosított” kifejezést törölni kellene ezekből, hogy a GMO meghatározás szűkebb értelmet nyerjen, ami alól így a nemzetközi cégek génszerkesztéssel készült, „tervezett” mutációkhoz tartozó termékei kikerülnének. A „tervezett” és a valóságos vajon azonos ebben a nézetben?

Nem hangzik túl meggyőzően ez az európai akadémia kisbetűkkel, bár már helyesbítek is az MTA hírforrása többes számban használja a kifejezést. Viszont a nemzeti tudományos akadémiákat leginkább a nemzeti autonómiájukkal jellemezném. Hazánkban is így volt ez sokáig. Nem jelentett ez persze valódi függetlenséget, hiszen a támogatási rendszeren keresztül ezt mindig rövid gyeplőn tartották a regnáló kormányok. Eleinte még sajnálkoztak is a gyönge ellátás miatt, aztán későbben azt sem. Egyrészt olvashattunk a hazai médiában a szürkeállomány gazdaságpolitikai fontosságáról, aztán az éves költségvetési tárgyalásokon láthattuk, hogy a politikusok szerint mi a valóságos értéke ennek a kategóriának. Nem kedvelem a mellébeszélést: a hazai kutatás megbecsültsége a rendszerváltás utáni kormányok számára is a gagyi kategóriája, vagyis nulla a különbség az azt megelőző átkoshoz viszonyítva. Szeretnék persze ettől sokkal pozitívabb lenni, csak nem tudok. Ha valaki indoklásra kíváncsi, akkor az általam írt sorozat írásainak olvasását ajánlom.

Európa tudományos civilszervezetei

Térjünk vissza a szóban forgó európai akadémiákhoz. Ha magyarul írjuk be valamelyik keresőbe, akkor az Európa Akadémiához jutunk el, ami elég csukladozó megnevezés. Itt, – ahogy látom – kineziológia, reflexológia és asztrológia, amivel foglalkoznak. A bizonyos nézőpontból emelkedett MTA aligha vett volna honlapjára errefelé vezető hírt. Viszont azt láthatjuk, hogy ügyes menedzserek miként választanak nevet, hogy hassanak az olvasók méretes előítéleteire. A hazai káefték között is sok kutatóintézeti elnevezést találunk, bár a működés és teljesítmény korántsem ilyen irányú. Más lehet tehát a hírforrás megfejtése.

Az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia (European Academy of Sciences and Arts, EASA) a következő találatom. Ahogy az egyes számból is következik, ez azt is jelenti, hogy nem a nemzeti tudományos (a művészeti akadémia nálunk külön szervezet is) akadémiák egyeztetett véleményét képviselik, hanem sajátot. Az EASA 1985-ben alakult Salzburgban. Az 1990-es pár tucat alapító tag osztrák és német többségű. Ma közel kétezer tagról számol be a statisztika, akik között 33 Nobel-díjas van (pl. Mikhail Gorbatschow, Jules A. Hoffmann). Magyar tagot kb. 80-at találunk. Erdő Péter, Freund Tamás, Glatz Ferenc, Martonyi János, Pálinkás József, Réthelyi Miklós, Várszegi Asztrik és Vizi E. Szilveszter, akik neve mostanában ismerősen csönghet. Tag nem csak akadémikus lehet, hiszen Martonyi, Réthelyi és Várszegi például PhD– vagy DSc-szintű tudományos minősítésekkel rendelkeznek ugyan, de nem akadémikusok. Az EASA céljai között európai jövőkép-formálást találunk. A támogatók közül ma osztrák (állami), német és svájci adományozók ismertek, de az alapítvány – csak egy e-mail bánjanyitott az adományokra. Ezt is egyfajta, igaz speciális GONGO-nak látom, vagyis az osztrák állam által létrehozott civilszervezetnek.

g150kep

150.kép: Az EASA 2017. márciusi budapesti ülésén Felix Unger (jobbra) az elnök (Fotó: EASA)

Három hajdani MTA elnök (Glatz, Vizi és Pálinkás) is tag, míg a mostani nem, ami arra utal, hogy informális közösség ez, amin belül is vagyunk, meg kívül is. Egérfogáshoz ez minden szupermacskáknak ajánlott stratégia. Megértem, elkelne valamiféle védelem, európai bánásmód a hazai tudományos élet szereplőinek. Lehetne ez is hatékony érdekképviseleti szövetség? Tény – ezek alapján –, hogy a vélemények és a döntések itt nem a nemzeti akadémiák hivatalos véleményeire támaszkodnak, hanem könnyebben kezelhető, önkéntes/önjelölt egyéni képviseletekre. Mindez az innen elhangzó vélemény/javaslat gyakorlati súlyát meghatározza. Sem az egészet tekintve a nemzeti képviselet (az irányítók között erőteljes a német nyelvcsalád túlsúlya), sem azon belül a szakirányú képviselet kiegyensúlyozottságának formáit nem látom, és azt illetően is van aggályom, hogy miként születik döntés, illetve az milyen konkrét célokat szolgál. Jelentőségteljes célokat, pránadús szervezeti életet, a jövőbe mutató operabál-jellegű tevékenységet látok (150. kép), ami a jelenben már súlyos gazdasági és politikai érdekekben visszhangozhat.

Viszont nem az EASA, hanem az EASAC a hírforrás. Az EASA Commission-nak is ez lehet persze a rövidítése, viszont nem róla van szó, hanem az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testületéről (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC). Ezt viszont 1981-ben a Svéd Tudományos Akadémia alapította, és ma tagjai az Európai Unió tagállamainak tudományos akadémiái, illetve a hozzájuk társulók. Ez utóbbi önkéntes kiegészülés. Ahogy látjuk a később szervezett osztrák kezdeményezésű EASA ignorálta, hogy a rövidítés foglalt, vagyis a névválasztással kifejezetten zavaros helyzetet teremtett. Vajon mi nem tetszett a már létező szervezetben? Rövid megfontolás után azt is észrevehetjük, hogy ez az elnevezés is hibás, hiszen Európa nem csak az Európai Unió tagállamaiból áll, vagyis a név kisajátít valami önmagán túlmutatót, ami tudományos körökben nem szokásos.

A ma már szintén német vezetésű EASAC három témakörben igen aktív: az energiatudományok (a fosszilis energiakészlet végén járunk), a környezettudományok (a fenntarthatóság és forráshasznosítás problémáin túl a globális felmelegedés elindította a hatodik nagy fajkihalási hullámot) és a biológiai tudományok kiválasztott új ágai (a géntechnológia – ahogy tudjuk – európai fogadtatása korántsem pártoló), vagyis azokban, ahol a politikai érdeklődés kiemelkedő és újszerű. Az EASAC támogatása a nemzeti akadémiáktól származik, külső támogatást nem fogadnak el.

g151kep

151.kép: A GM-növények egyik legjelentősebb problémája a keresztbeporzás (Fotó: Pinterest)

Ha már a fentieket felsoroltam, akkor emlékezzünk meg az 1988-ban angol kezdeményezésre alapított Európai Akadémiáról is (Academia Europaea, The Academy of Europe, AE), amit 3470 tag alapított (máshol ~2000), s ma kb. 4000 tagja van. Ide már csak meghívással érkezhet valaki, amit az Akadémia Tanácsa (AEC) hagy jóvá. 72 Nobel-díjas taggal (az értékmérés meglehetősen sznob formája) büszkélkednek. A székhely Londonban van. Ambiciózus céljaik szerint a nemzeti kormányokat szaktanácsolják (nálunk mintha nem szorulnának rá erre), pártolják az interdiszciplináris és nemzetközi kutatásokat, kiváltképpen vonatkozik ez a tanulmányi kapcsolatokra. Támogatói között akadémiai intézetek és alapítványok mellett az UNESCO is felsorakozik, vagyis nem azonos ez a magyar nevű Európa Akadémiával, ahol a természetgyógyászok gyülekeznek. Hajdani MTA-hoz tartozó munkahelyemre utazva, az egyik villamosmegállóban az Akadémia nevet mondta be mindig a kalauz. Voltaképpen egy katonai laktanyáról volt szó, ahol katonák képzése folyt.

A felsorolás szerint legalább három szövetség tünteti fel magát úgy, mint az európai akadémiai tudományok letéteményese. Ki közülük vajon az igazi? Egyáltalán kell-e ilyen? Kanalizálható-e a tudomány, vagy csak annak tudománypolitikai céljai? Azért mondom ezt, mert nem csak az „akadémiai tudomány” szelete létezik. Egyetemi, szakági szervezettségű, sőt ipari is működik. Magyarországon például az MTA korántsem képes valamennyi tudományterület felkarolására (a rendszerváltás táján az alapkutatások felé kötelezte el magát), nem folyik például az égisze alatt állattenyésztési, élelmiszer és ökotoxikológiai kutatás sem. Úgy tűnik nekem, hogy fenti tartalom (vö. nemzetközi tudománypolitika) nagyon sokfelé ágazik, így később ezekre a nemzeti akadémiákra vagy fölé szerveződő tudománypolitikai, és az őket körbe udvarló tudományos lobbiszervezetekre (pl. ILSI, EuropaBio stb.) a K+F+I sorozatomban majd talán vissza is térek, hiszen a nemzetközi hírekben egyre többször akadunk állásfoglalásaikba.

Hazai hírekben nem is olyan régen az EASAC a neonikotinoidok méhveszélyességével (151. kép) kapcsolatban szólalt meg és a hazai környezetvédők körében minden bizonnyal rokonszenvet gyűjtött, hiszen a beporzók védelmét kiemelten fontos célként nevezte meg. Hazai részről a megszólalóknál az volt a fontos, hogy MTA képviselők szólaljanak meg, bár az MTA berkeiben nem folynak sem méhészeti (a Szent István Egyetemen találunk ilyet) sem ökotoxikológiai kutatások (a NAIK AKK égisze alatt viszont igen). A hazai megszólalás tehát a tudományos világirodalom interpretációjára támaszkodott. Az EASAC mostani megszólalásával a GMO területén viszont bizonyára ellenkező hatást ér majd el a közvéleményben.

Az EASAC 2017. március 23-án tette közzé a „Genome editing: scientific opportunities, public interests and policy options in the European Union” című 43 oldalas írását, amelynek „összefoglalója” az MTA honlapján augusztus 8-án jelent meg. Az eredeti kiadványt a nemzeti akadémiák állásfoglalásai alapján munkacsoport szerkesztette (elnöke Volker ter Meulen Németország, titkára Robin Fears Egyesült Királyság), amelynek nem volt magyar tagja. Miért is? Az MTA-nak ezen a területen az SzBK-ban és az ATK-ban akadnak szakértői. Hovatovább a NAIK egyik intézete (MBK) is erre specializálódott.

A kiadvány copy right jogokkal rendelkező kiadója a Német Tudományos Akadémia (German National Academy of Sciences Leopoldina), ami arra utal, hogy bár az európai akadémiák nevében szólal meg a munkacsoport, de a felelősség/jogok a német akadémiához tartoznak. A kiadványt egy kinevezett munkacsoport jegyzi. Elnöke az Egyesült Államokban képzett Volker ter Meulen, aki gyerekgyógyászként a német akadémia hajdani elnöke volt és a nemzetközi tudományos életben ma is igen aktív. Ő már nem is csak az európai akadémiák, hanem egyenesen a globális akadémiák tisztségviselője. A Tudományos Akadémiák Nemzetközi Hálózata (InterAcademy Panel: The Global Network of Science Academies, IAP) ambícióit tekintve már az európai EASAC tevékenységén is túlmutat. Az IAP 1993-ban alakult; jelenleg közel száz nemzeti akadémia a tagja; az EASAC partnere. Olaszországban (Trieszt) találjuk a székhelyét és a Világ Tudományos Akadémiája (The World Academy of Sciences, TWAS) alá tagozódik be. Ez utóbbi a fejlődő világ érdekeit tartja elsősorban szem előtt. Az IAP működési költségeit az olasz állam állja, de befogad adományokat, vagyis ez az olasz állam GONGO-ja. Meglehetősen különleges tudománypolitikai hálózat bontakozik ki a szemünk előtt. A szép nevek alatt valójában érdekképviseleti munka sejthető, annak minden külsőségeivel. A tudomány irtózatos nagyságú adminisztrációt tart el, ami a tudomány számára valójában haszontalan nagyoperetti tevékenységével elszívja az ambiciózus tagjainak energiáit.

Az MTA híre

Az MTA-féle EASAC „összefoglalójának” rezüméje bulvárhírekre jellemző butaságokat vág mindjárt a képünkbe: GMO-nak számítson-e a génszerkesztett kukorica? Használhatunk-e génkampányokat maláriát terjesztő szúnyogokkal szemben? Segíthetik-e génszerkesztett sertések a szervátültetésre várókat? Milyenek az emberi génterápia kilátásai? Nem kellene szerintem ebbe a pózba az „európai akadémiáknak” aláhajolnia. A sok közül melyik génszerkesztett kukoricára gondolt vajon a hírfelelős? Mit ért génszerkesztés alatt? Mi az ördög az a génkampány, amit csípőszúnyogok ellen alkalmaznánk? Csak nem a gene drive, amit azért így fordítani mégsem lehetséges? Milyen génszerkesztett sertésekről van szó? A sertés-humán kimérákról?

Az „összefoglaló” fordításából most majd néhány dolgot kiemelek és próbálom elmondani azt, amit gondolok a fogalmazásról. Mindez azért fontos, mert ennek a dokumentumnak a tartalmi (sőt itt alig érintett fordítási) gyöngeségei igen súlyosak.

A társadalomban ma is élő félelmek sok esetben már rég túlhaladott módszerekhez kötődnek, miközben az új technológiákkal kapcsolatos valódi és jogos kérdések gyakran nem tudnak a felszínre kerülni.

Vajon mi a társadalom egyesszáma itt? Az Európai Uniót nem egyetlen és homogén társadalom alkotja, hanem nemzetállamok, amelyeknek ehhez a kérdéshez való viszonyulása meglehetősen eltérő. Törvényeik a géntechnológiai területén nagyon nem egyfélék. Magyarországon az alaptörvényünk szerintem is elhibázott fogalmazása alapján géntechnológia-mentes mezőgazdasági termelés folyik. A mondat tehát a mai magyar mezőgazdaság-politika számára nagyon is kínos. Fazekas Sándornak kétségei sincsenek azzal kapcsolatban, hogy mi GMO-mentesek voltunk (pedig nem könnyen született az meg) és leszünk, történjen is bármi. Ez ügyben az Európai Unióban is lobbizott.

A megfogalmazás lehangoló a növényi biotechnológia gyakorlatára nézve is, miszerint azt rég túlhaladott módszerek jellemzik. Csakhogy a világ mezőgazdasági gyakorlatát ezek a túlhaladott módszerekkel előállított növényi fajtacsoportok jellemzik. Továbbá a kérdések nem tudnak a felszínre kerülni? Ez azért cselekvően személyekhez/szervezetekhez kapcsolható, és ez Magyarországon minden ízében az orrunk előtt volt és van. Magyarországon a tájékozódás nem gond, aki akar az teheti. Heszky László Agrofórumban megjelent sorozata, Dudits Dénes lapja, a GMO-Kerekasztal kiadványai, vagy éppen az Átlátszó vendégblogjában megjelenő sorozatom ezt a célt szolgálják. Miért nem napilapok írnak ilyesmiről, talán mert nem is olyan könnyű? Miért olvasnak effélét kevesen? – ez bizony az előképezetlenség miatt, a befogadás bonyolultságára utal már. A mai, üzeneteiben leegyszerűsödött médiában sokan úgy gondolják, hogy nem aktuális ilyesmiről beszélni, ami persze gyakorlott tévedés. Később csak bonyolultabb lehet a géntechnológiát kommunikálni és nem könnyebb.

Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) ezért látta szükségesnek, hogy részletes jelentést adjon ki a legújabb génmódosítási módszerrel, a genomszerkesztéssel kapcsolatban (ennek első amerikai, élő embriókon végzett alkalmazásáról az elmúlt két hétben számolt be a sajtó).

Nos, ezt egyáltalán nem értem. Az Index-ben megjelent hírre támaszkodott volna az EASAC? Hogyan került másként itt hiperlinkre, és magyar példára hivatkozva? Természetesen nincs semmi ilyen az eredeti anyag összefoglalójában. Sőt a nevezett kiadvány Summary szekciójának sem az a tartalma, amit itt olvasok. Az MTA honlapján lévő anyag első része valójában az előszó, amit az EASAC svájci elnöke Thierry J.-L. Courvoisier jegyez, és ilyen módon az ajánlás egyféle ajánlása. Pontosabban az első három bekezdés nincs is a kiadványban azt a magyar hírkezelő toldotta hozzá. Nem igazán dicséretes egy EASAC dokumentum ilyenféle összezagyválása, míg az MTA színeiben egyenesen példátlan. Nem ütközik ez egyébként a copy right jogokkal?

A genomszerkesztés a sejt egy célzott DNS-szakaszának szándékos módosítása, amely a biológiai működés jobb megismerésének köszönhetően forradalmasíthatja a tudományt.

Ez már valóban az előszóban van. Eddig úgy gondoltam, hogy ilyen vonalasan fogalmazni csak a Kádár-kori újságírók tudtak. A sejtnek van DNS-szakasza? Ha módosítjuk, akkor az forradalmasítja a tudományt? Például a történelemtudományt vagy a matematikát is? Így szól az eredeti mondat: „Genome editing refers to the intentional modification of a targeted DNA sequence in a cell which, by greatly improving our understanding of biological functions, is beginning to revolutionise research.” Szerintem így fordítandó: A genomszerkesztés egy célzott DNS-szakasz szándékos módosítása a sejtben, amely a biológiai funkciók [a működés szó itt túlságosan tág, hiszen egy, vagy néhány konkrét funkcióról van csak szó, és éppen ez a dolog a lényege a szerkezet-funkció összefüggésében] jobb megismerésének köszönhetően forradalmasíthatja a tudományt [szerintem korántsem erről van szó, hanem érthetővé teszi az örökítő anyag működésének részleteit]. A tudomány szó (az EASAC fizikus elnöke nem tudja ezt?) nem sajátítható ki korunk géntechnológiai bakugrásaira. Átugrom tehát ezt az előszót, aminek eredeti szövegezésével (ezen a szinten nem tudok belátó lenni, hogy fizikusként számára idegen területen követi el ezeket a hibákat) és fordításával is van bajom.

Ám az amerikaiak legfrissebb eredményei az emberi csírasejtvonal (örökölhető) módosítását illetően kitágítják a lehetőségeket, amennyiben felvetik azon körülmények meghatározásának lehetőségét, amelyek fennállása esetén megengedhető lenne klinikai kísérletekben a csírasejtvonal módosítása is.

Nem kérdés számomra, hogy a géntechnológiával kapcsolatos ilyesfajta gondolkodást az Egyesült Államok tematizálja. A legjelentősebb előrelépést ott érték el, és elővigyázatosságra alapozó kétségeivel az Európai Unió hatalmas teher a számukra. Az EASAC most megmozdított valamit, s lám az Egyesült Államok akadémiáit tömörítő (US National Academies of Sciences, Engineering, and Medicine) azonnal az emberi csíravonal-módosítás ügyéről kezd beszélni, amely pillanatnyilag még világszerte tabu, bár a tudomány világában mindenki tisztában van vele, hogy csak ideig-óráig. Kína és Dél-Korea kutatói már régóta feszegetik a határokat. Ez minden bizonnyal a kiadvány előszavának legsúlyosabb üzenete egy vitathatatlanul homályos mondatban fuldokolva.

Jelentésünk az egyes európai akadémiák által korábban végzett munkára és más, nemzetközi akadémiai együttműködések eredményeire épít.

Ezt már az összefoglalóból emeltem ki. A szerkesztők a munkamódszerről azt mondják, hogy a nemzeti akadémiák anyagát használták fel, amelyet más akadémiák anyagaival egészítették ki. Nos, kik ezek a további akadémiák, s ekkor az európai akadémiák speciális véleményét olvashatjuk itt végeredményként vagy valami mást? Úgy látom, hogy a választott munkacsoport innen-onnan vett anyagokkal és elképzelésekkel egészíthette ki a tagországi véleményeket. Miért kellett ilyesfajta munkamódszer, ha a nemzeti akadémiák anyagaiból valamely megkívánt tartalom nem következett? Az Egyesült Államok akadémiája véleményét, majd az EASAC anyagával módosítják (Please first – ahogy túlbuzgón mondanák; 152. kép)? Nem tagadom, nem tetszik ez a munkamódszer.

g152kep

152.kép: Tüsténkedés (Fotó: DRC)

A jelenlegi ismereteink hiányos és bizonytalan volta az alapkutatás szükségességét hangsúlyozza. Reményeink szerint a kutatás hamarosan választ ad számos, ma még nyitott kérdésre, és a genomszerkesztés módszereinek folyamatos finomítása növeli az eljárás hatékonyságát és specifikusságát, miáltal csökkenthetőek a nem szándékolt hatások.

Ezt nagyon fontos és kritikus gondolatnak tartom. Az ún. off target hatások a módszer pontosságára, a mellékhatás-spektrumára, az ismételhetőségre utalnak és az egészségügy ezzel világosan szembe is néz. Ezek szerint a mostani módszerekkel (pl. CRISPR/Cas9) még az EASAC szerint is vannak problémák, amelyek megoldásra várnak. Akkor mindebből nem a kutatásszabályozás és – finanszírozás kérdése az időszerű még, és nem a mezőgazdasági gyakorlatának sürgetése és liberalizálása? Koherens gondolkodásra vall az efféle?

Az EASAC arra a következtetésre jutott, hogy szakpolitikai ajánlásokat a várható alkalmazásokra vonatkozóan kell megfogalmazni, nem pedig magát a génmódosító eljárást kell szabályozni.

Ezzel akár egyet is tudok érteni. A terméket, és nem az előállítás módszerét lehet esetről esetre bírálni. Ez esetben azonban az európai GMO-nak nevezett termék és a genomszerkesztéssel előállított változat között nincs különbség, bár speciális szabályozás a válfajaihoz (GEO, GMO, GSO) nagyon is szükséges lehet. Mindezek azonban géntechnológiai munkák eredményei (GEO). Ekkor nem csak azok a termékek vizsgálandók, amelyeknél fajidegen gén is bekerült a genomba, hanem azok is, amely genomját, annak összetevőit géntechnológiai munkával megváltoztattunk: új allélt hoztunk létre (genomszerkesztés) vagy egy gén egynéhány kópiáját elcsendesítettük (GSO).

Növényekre vonatkozóan: Arra kérjük az EU szabályozó hatóságait, erősítsék meg, hogy a genomszerkesztés termékei, amennyiben nem tartalmaznak más, nem rokon szervezetből származó DNS-t, nem tartoznak a génmódosított (GMO) termékekre vonatkozó jogszabályok hatálya alá.

A mondat fordítását helyesen Dudits Dénes anyagában olvashatjuk, aki szemléletében azonosul az EASAC anyaggal. Szerintem viszont elég felszínes javaslat ez. Mit jelent a „rokon szervezet” a fogalmazványban? Mit történik azokkal az esetekkel, amikor valamely szekvencia több „rokonsági kapcsolatban” sem álló élőlényben is azonos? Mi történik akkor, ha a módosítás olyan új allélt hoz létre, ami a természetben eddig nem létezett? Az eredet számít, vagy a tartalom a lényeges? Mihez fűződik a hatás? Toxikológus számára világos, hogy a tartalomhoz. A hazai géntörvény géntechnológiával módosított szervezeteknek fordítja a GMO rövidítést, ez azt vonja maga után, hogy emberi beavatkozással végzett genetikai módosítás eredményezi a GMO kategóriát. Ez ugyanúgy előáll a traszgenikus növények előállításakor, mint a CRISPR/Cas9 alkalmazásakor. A szabályozás nálunk csak a géntörvény és több hozzá kapcsolódó rendelet átszövegezésével változtatható.

„…azok az új eljárások, amelyek a hagyományos nemesítési eljárások által előidézett változásokhoz nagyon hasonló vagy azoktól egyenesen megkülönböztethetetlen genetikai változásokat idéznek elő, kikerülnek a szabályozás alól – amennyiben nem mutathatóak ki új, a termékhez kapcsolódó kockázatok.

A fogalmazás nem feltétel nélküli liberalizálást javasol, ahogyan azt a hazai mezőgazdasági pro-GM körök értelmezni szeretnék. Akkor liberalizáljunk, ha nem mutathatók ki kockázatok. Ez azonban egyértelműen az Egyesült Államok szabályozási modellje, vagyis az akadémiai javaslattevőknek nincs fogalmuk az európai döntéshozás típusáról? Az európai elővigyázatosság elve a termék/fajta tulajdonosától, és nem az engedélyezőtől várja el a kockázatok maradéktalan kizárását. Az európai elővigyázatosság elve előírja a kimutathatóságot, vagyis ha a genomban valamilyen változtatást hajtok végre, akkor annak nyomon követéséhez is módszert kell, hogy kapjak. Természetesen, ha ilyen különbség nem jelentkezik a végén, akkor a külön való kezeléstől el lehet tekinteni. Viszont a genomvizsgálat ez esetben az, ami a változatlanságot bizonyítja. Európában szükségesnek látszik, hiszen az egészségügyi területen ez komolyan felvetették.

Állatok tekintetében A xenotranszplantáció céljából tenyésztett nagy testű állatok esetében arra kérjük az EU szabályozó hatóságait, hogy készüljenek fel az új lehetőségekre.

Ezzel egyet lehet érteni, viszont a speciális törzsek tenyésztésének és tartásának szabályozását is meg kell talán oldani, ha ez érinti majd hazánkat. Mindez egy nagyon kis szegmens, viszont hús szempontjából a hazai géntörvény kiegészítése sem várhat tovább, hiszen a GM-lazac Kanadában már piacra került. Itt lenne jelentősége a GMO-mentes jelölésnek, és nem azokon a területen (tej, tojás, baromfihús), ahol a minisztérium állati termékeket illetően indok nélkül próbálkozik.

„…folytatni kell a kutatás szakaszokra bontását annak érdekében, hogy felmérhető legyen a gene drive-ok hatékonysága és biztonsága, mielőtt döntés születne a használatukról.

Itt érzem először az EASAC szakértőinek bizonytalanságát. Az Egyesült Államokban a harmadik csípőszúnyogok által terjesztett arbovírus-járvány (nyugatnílusi, chigungunya és zikavírus) után a lakosság megengedőbb. Európában a Mediterráneumban már megjelent a Culex albopictus, amely ezeket a vírusokat terjeszteni tudja. A globális felmelegedés hatására ennek a szúnyogfajnak az észak felé terjedését prognosztizálják. A módszer azonban az örökítő anyagban olyan önfelszámoló genetikai megoldást rejt, amelynek kikerülése a módosított szúnyogfajból veszélyeket rejthet, aminek ellenkezőjét bizonyítani kell, mielőtt gyakorlattá válhat.

Mikroorganizmusokra érvényesen: A mikrobiális szinten végzett genomszerkesztés nem igényel új szabályozást.

Ezt úgy kell értenünk, hogy eddig sem volt erőteljes szabályozás ezen a területen és ezt követően sem szeretné az EASAC. Hazánkban több zárt rendszerű üzem kapott működési engedélyt.

Általánosságban: Aggodalomra adhat okot, hogy a genomszerkesztést esetleg szabályozott laboratóriumi körülményeken kívül is gyakorolhatják.

Ez a fajta aggodalom feltehetően megalapozott, ha az EASAC szakértői szintjén is felmerült. Viszont nem a laboratóriumon kívüliségről lehet itt szó (vö. diákok a fürdőszobában összepancsolnak egy módosított fajt), hanem az ellenőrzést elkerülő módosításokról. Hazánkban az ilyen működést végző laboratórium engedélyköteles. Mindez a biológiai hadviselés célját szolgálóan (szigorúan zárt laboratóriumokban, sőt szigeteken folyt eddig is) különösképpen veszélyes. A megoldás szigorú büntetőjogi intézkedést igényel inkább, bár ez csak elrettent, de nem kizárja ezt a tevékenységet. Az eddigi példák inkább titkos állami kutatások voltak.

Emberi csíravonal sejtek módosításának szabályozása: Amennyiben a kutatás során korai fejlődési szakaszban lévő embriókon vagy csíravonalsejteken végeznének genomszerkesztést, akkor a módosított sejteket már nem szabad terhesség létrehozására felhasználni.

Ez eddig is így volt (14 nap után a módosított embriót meg kellett semmisíteni), azonban, ha egygénes betegségek megoldására biztonságos, és így reprodukálható megoldás születik, aligha maradhat majd meg ez az ajánlás ebben a formájában. Testi sejteket érintő beavatkozások biztonságosságára az EASAC is felhívja a figyelmet.

g153kep

153.kép: Kibontják? (Fotó: EASAC PR33)

Meglepetésemre az olvasott anyag a növényi géntechnológiai területén a legmerészebb, vagyis azon a területen javasol az Európai Unió döntéshozói számára engedékeny döntéshozási stratégiát, ahol az Egyesült Államok és az Európai Unió között a legsúlyosabb gazdaságpolitikai konfliktus van (153. kép), ami lassan a mezőgazdasági termékek kereskedelmét is gátolni fogja. Egészségügyi területen viszont az anyag a helyzetnek megfelelően kiegyensúlyozott. Nézzük meg, hogy miként néz ki az EASAC munkacsoport szakértelme a mezőgazdaságot tekintve, amely anyagának összefoglalóját a titkár és elnök többszörösen publikálták. Tizenöt tagból állt ugyan a munkacsoport, de benne csupán tíz ország szakértői vettek részt. Németország 3, az Egyesült Királyság, Svédország és Belgium 2-2 taggal képviseltette magát. Svájc képviselője is tag volt, bár az Európai Unióhoz nem tartozik. A bizottsági tagok többsége molekuláris biológusnak/géntechnológusnak határozta meg magát, páran orvosnak. A svájci Bruno Studer az, aki mezőgazdász, s akinek a véleménye a mezőgazdasági vonalon így kizárólagos kellett, hogy legyen. Studer doktor kiterjedt tudományos munkáit azonban hiába kerestem, bár társzerzőkkel írt a Neue Zürcher Zeitung lapba, ami valahogyan a BZBE Hírlevélben magyarul is megjelent. Akkor az európai akadémiák véleménye voltaképpen az Európai Unión kívüli svájci Studer doktor elképzelése lenne, amit molekuláris biológusok és orvosok elfogadtak? Meg kellene, hogy lepjen az, amit találtam, de valahogy ilyesmire számítottam. Egy lufival kevesebb.

A magam részéről, a hazai biotechnológusok indokrendszerét ismerve – amely ezeken a pontokon találkozik az EASAC munkacsoportjának véleményével – azt gondolom, hogy egyféle lobbikiadványt olvastam, amit számtalan utóirat követett és követ majd. Terjesztéséről vannak, akik folyamatosan gondoskodnak (pl. a tudományosnak látszó lobbiszervezetek). Kevés bennem ilyesmivel kapcsolatban a belátás. Új vonásnak azt látom, hogy az MTA kommunikációs részlege egy sok kívánnivalót maga után hagyó fordítás formájában hozta nyilvánosságra ennek a kiadványnak az anyagát, és utólag sem látta el a saját véleményével. Mi is az MTA véleménye?

Darvas Béla