Védtelen generációk (3) – Hormonmoduláns anyagok a háztartásban

Eszkimó (Fotó: kingofwallpapers.com)
Eszkimó (Fotó: kingofwallpapers.com)

(Fapados agrokemizálás No28)

Aligha gondolnánk, hogy odahaza érhet bennünket bármi baj, pedig a bevásárlással esetleg már grátisz hazavittük valamit. Italaink, élelmiszereink, műanyagedényeink és -zacskóink, vízhatlan ruházatunk, lakásunk padlója és festékei, mosogató- és mosószerünk, kozmetikumunk és gyógyszereink – kiváltképpen fogamzásgátlók – mind tartalmazhatnak olyasmit, ami a hormonális szabályozásunkat durván felboríthatja. Túlélni a fogyasztói társadalom vívmányait ma már elég bonyolult vállalkozás. Még a északi-sarki jegesmedve és az eszkimó sem menekülhet.

Az előző részben környezeti és egészségügyi hatásaikat illetően tekintettük át a hormonmoduláns vegyületeket, a további részekben viszont előfordulási helyeik szerint tesszük ugyanezt. Hozzátehetem, hogy seregnyi listát találhatunk ilyen vegyületekkel kapcsolatban, és igen nehéz ezek között eligazodni, hiszen hivatalos döntések még nem születtek – gerincroppantóan súlyosak a gazdasági érdekek, amelyeket a lehetséges intézkedésekkel sértenek majd –, és ilyenkor általában a civilszféra előre szalad/listákat gyárt. Helyesen teszi, nyomást gyakorol a döntéshozókra (amit azok általában nem bánnak, hacsak nem az üzleti élet aktív részei), abban a közéleti ringben, ahol a természetes dolgokat hirdető civilszervezeti és az őt méregető ipari érdekképviselők mérkőznek. Kemofóbiás – hangzik az egyik oldalról, bár talán a minősítő lánya az unokájának biopiacokon vásárol. Máig sem ismertek pontosan azok a vizsgálati típusok (illetve összefüggéseikben szinte áttekinthetetlenül sokféle van), amelyekkel ilyen hatást mindenki számára elfogadhatóan ki lehet mutatni, illetve a vegyületeket össze lehet egymással vetni.

A hormonális rendszerünk igen összetett és sokféleképpen támadható. Mindig ez van a bonyolult biológiai rendszerekkel: az élettani összefüggések szerteágazóak, a jogalkotó viszont minél egyszerűbb definíciót, minél kisebb számú, de jól szabványosítható mérési módszert, minél kevesebb határértéket kíván törvénybe iktatni és alkalmazni. Így a jogi szabályozás csak csúszik, csak késik. A hormonálisan aktív anyagok (HAA) szabályozásában például az Európai Unió az 1996 óta napjainkig eltelt több mint két évtized alatt még a jogi definíció véglegesítéséig sem jutott el. Nekem úgy tűnik, hogy nem is a célja. A döntés elodázása a piacnak kedvez, a fogyasztó várhat még egy nemzedéket, mikor a családtervezés a mostaninál még komplikáltabb lesz.

A kozmetikumokon például gyakorta találjuk azt a feliratot, hogy parabén-mentes, ami előnyösnek tűnik számunkra. Arról is találunk viszont írásokat, hogy nagyságrendekkel gyöngébb a hatása ezeknek a szintetikus vegyületnek, mint a természetes hormonoknak. Most akkor megnyugodhatunk? Megoldást jelentett a cigarettásdobozokra írt üzenet? Olvasási célra veszik azt? Az ösztrogénhatást lehet mérni a bioszintézis kulcsenzimén (pl. aromatáz), a receptoron és az ahhoz való kötődésen, a termelődés szintjén, az aktivitás mérőszámain, de a következményein (pl. a magzatra vonatkozó hatásokon) is. Mi az, ami miatt késlekedünk hát?

Szteroidhormon többféle van, termelődésüket neurohormonok irányítják, vagyis utóbbiakon keresztül is befolyásolható a rendszer. Találunk adatbázisokat, ahol a máj és hasnyálmirigy állapota is a megfontolás tárgya, hiszen hormonjaink hatása nagyon is sokféle, és azt is észre kell vennünk, hogy pajzsmirigy- és mellékvese-hormonjainkkal (vagyis metabolizmusunkat befolyásoló hormonjainkkal) kapcsolatban is bővül a tudásunk.

f71Babra

71.ábra: Fontosabb hormonálisan aktív anyagok (HAA) és eredetük vázlata

A bennünket ért hatások igen sok irányból érkezhetnek (71. ábra). A természetben megtalálható és ipar által előállított vegyületek csak bizonyos csoportjai (HAA az ábrán belül) kritikusak a számunkra. Egyes kémikusok az ezen vegyületeket aggodalommal szemlélőkről úgy tartják, a tudományos haladással szemben állóan túlérzékeny akadékoskodók, akik értelmetlenül tesznek különbséget természetes vegyületek és vegyi anyagok között. Pedig korántsem valamiféle járványos pszichés kórság alakítja ezt, a szintetikus vegyszerekkel szemben kritikus látásmódot, hanem korunk fiziológiája és toxikológiája mutatnak ebbe az irányba, amelynek megértése a kemofil kémikusok számára is kötelesség lenne, hiszen nem a szintetikus és természetes gigászi párharcáról van szó, hanem bizonyos vegyületek bizonyítottan káros környezet-egészségügyi hatásairól. Végül ezek a vegyületek valamennyien a háztartásunk részeivé válnak valahogyan, így útjuk követése nem haszontalan. Tárgyalásuk miatt csoportokra bontom majd az áttekintésüket.

f72abra

72.ábra. Fontosabb hormonálisan aktív anyagok (HAA) és környezeti útjuk vázlata

A hormonálisan aktív vegyületek italainkon és élelmiszereinken keresztül érnek el bennünket. Ezek egy része természetes eredetű lehet, más részük szintetikus. Az ipari kémia virágkorában és a toxikológia fejletlenségének korában (múlt század közepén) elképesztő mennyiségű, perzisztens klórozott szénhidrogén került a környezetünkbe. Nem magyarázat erre, hogy hasonló biológiai hatású vegyületekkel a hajdani vulkáni tevékenység is szolgált. Különösképpen felülvizsgálatra szorulnak a műanyagipar anyagai (minden italunkkal és élelmiszerünkkel kapcsolatba kerülnek, bár a keményítő/cellulóz-alapú műanyagjaink révén látni véljük a fényt az alagút végén), a növényvédőszer-ipar termékei (részletesen később) szabályozásának pedig a gyógyszerekre vonatkozóval hasonló szigorúságúnak kellene lennie. Különösképpen azért, mert nem betegség ellen tudatosan, a gyógyulás reményével (vö. gyógyszerek fő- és mellékhatásai) juttattunk a szervezetünkbe valamit, hanem rejtett szennyezésként (vö. szermaradékok) ajándékba kapjuk ezeket.

Háztartásunk része lesz sokféle anyag, melyeknek közös jellemzője, hogy végül hulladékokban jelennek meg, majd esetleg hulladékégetőkbe kerülve füstgázok formájában szóródnak ki a környezetünkben. Esetleg hulladéklerakóba kerülnek, ahonnan – műszaki védelem híján – a vízoldható vegyületek megkezdik útjukat a felszíni és talajvizek felé. A környezet-egészségügy fontosságára valahogy még – Skandinávia példáját nem is észrevételezve – egyetlen kormányunk sem csodálkozott rá, pedig szánalmas egészségügyi statisztikáink szerint ennek már régen meg kellett volna történnie.

Ez a perzisztens anyagok esetében egyféle szennyezés-recirkulációt jelent, amit segít a bioakkumuláció és a biomagnifikáció jelensége. Mindez rendkívüli következményekkel járhat, mint például az Északi-sarkon élő jegesmedvék kiemelt expozíciójával. A Földön uralkodó szélirányok és áramlatok az Északi-sark felé terelik a klórozottszénhidrogén-tartalmú csapadékot és a vízi prédaállatokat. A szennyezők az itteni hidegben még kevésbé bomlanak (vö. hűtőszekrény-effektus), mint a melegebb, déli vidékeken, így a terület csúcsragadozói (jegesmedve és követője a sarki róka – 118. kép, valamint az eszkimók) klórozottszénhidrogén-kitettsége a legjelentősebbé vált. Immunológusok szerint a kitettség és a következtében fellépő immunszuppresszió miatt mára az itteni gyerekek vakcinázása is problematikussá vált.

f118Ckep

118.kép: Jegesmedve (Ursus maritimus) és követője a sarki róka (Alopex lagopus) (Fotó: Joey Foxx)

A természetes környezetünkben többféle nehézfémsót találunk. Közülük az arzén-, higany-, kadmium- és ólomsókat vádolják hormonmoduláns hatással. A hazai ivóvizeink arzénszennyezettsége jól ismert, amint régi házaink ólomszerelvényei is. Tengeri halakkal és tintahalakkal viszont higany- és kadmiumszennyezettséget vásárolhatunk. Meghökkentő talán, hogy kardhalféleségeket (Xiphias gladius, Makaira indica, M. nigricans) – innyencek figyelem – higanytartalom nélkül szinte nem is rendelhetünk már, de a cápauszonyleves és cápasteak készítésre is használt cápaféléknél (Prionace glauca, Isurus oxyrhinchus, Mustelus mustelus) is gyakorinak nevezhető ez az állapot. A tonhalféléket (Thunnus fajok, főként T. albacares) is itt sorolhatjuk fel.

Természetes előfordulású fitoösztrogénekben gazdag táplálékaink a szója, melynek genistein-, valamint a lucerna, melynek coumestrol-tartalma figyelemre méltó. A szója fogyasztását Ázsiában emlő- és prosztatarák megelőzésére javasolják. A gabonaféléken károsító Fusarium-fajok többféle fuzarotoxint is termelnek. Közülük a zeralenone (malacoknál a péra vérbőségét eredményezi) és a DON mikotoxinok (119. kép) azok, amelyeket mikoösztrogénekként ismerünk, s amelyek előfordulása fertőzött gabonában várható. Reprodukciós zavarokat okozhatnak a sertésállományunkban, s hasonló hatásokra emberen is számítani kell.

f119Bkep

119.kép: Takarmányozási kísérletben A. DON-mentes tápon, B. 5 ppm DON-t tartalmazó tápon nevelt testvérpár (Fotó: agro.basf.ca)

Az ipar által előállított vegyületek sokféle célt szolgálnak és nyilvánvalóan nem ártó szándékkal kerültek a környezetünkbe. Ezek a természetidegen anyagok (xenobiotikumok) vezető szerepet játszanak a hormonmoduláns-kutatás (pl. xenoösztrogének) ügyében, ahogy ezt az előző részben, főként a műanyagok területén láttuk. Sokszorosan halogénezett műanyagjaink további problémája, hogy égetéskor biológiailag még aktívabb vegyületek (pl. PCB, TCDD, PCDF stb.) keletkeznek, amelyek füstgázmosó nélkül a korommal kiszóródnak a környezetünkben és például legelő állatok (kiemelhető a szarvasmarha) révén a tejbe és tejtermékekben ismételten az élelmiszerláncba kerülnek. A halogénezett szénhidrogének az emberi civilizáció eredményeként így egyfajta cirkulációra képesek.

Természetesen az állatok lipidgazdag szövetei (pl. csontvelő, gonádok, emlő stb.) is raktározzák ezeket a vegyületeket. Halogéntartalmú vegyületeket égető ipari tevékenységek körzetében tehát bioállattartás nem javasolható. Ez az oka a kerti szemétégetés tiltásának is, hiszen a hozzáadott műanyagzacskókkal ezt a helyzetet a kert végében mi is elő tudjuk állítani. Sok gond akadt már ilyen területekről vásárolt olcsó kaszált téli takarmánnyal is, ami előtt egy biogazda is értetlenül állt, míg kiderült számomra, hogy olcsó takarmányát egy hajdani orosz lőtér területén kaszálták. Ugyancsak nem véletlen a hajdani DDT-gyártók (pl. Budapesti Vegyiművek) ipartelepeinek körzetében a giliszták és rajtuk keresztül a szabadtartású tyúkok tojásainak DDT-tartalma sem, hiszen a körzetben lévő talaj a mai napig szennyezett.

Háztartásunk viszonylag egyszerűbben felgöngyölhető problémája a detergensek kérdése, amelyek közül az alkil-fenolokat emelhetjük ki. Közülük a nonil-fenolok nevét halljuk sokszor, s azért is, mert mosószereink gyakori előanyagát képezik. Az EU szigorúban ítéli meg ezt a csoportot, mint az EPA. A nonilfenol-etoxilát (évi forgalmát ~200 ezer tonnára becsülik) a műanyag-, bőr- és textiliparban is gyakori előfordulású. A ruházatunkban előforduló hormonmoduláns vegyületek (detergensek, vízállóság-növelők és égéscsillapítók) ellen a nemzetközi civilszervezetek (Greenpeace) kiterjedt kampányba kezdtek. Oldószereink közül a glikol-étereket éri sokféle kritika. Közöttük jégoldó, fagyásgátló, festék és kozmetikai termékek is vannak.

Kozmetikumainkban tartósításra használtjuk a parabéneket (E214E219). Ez az egyik, amelynek mentességét kívánatosnak tartjuk. Főként a parabén-tartalmú dezodorokat hozták összefüggésbe mellrák kialakulásával, azonban az IARC ezt eddig nem erősítette meg. Naptejek és -olajok UV-szűrői is kritika tárgyát képezik. A benzofenont UV-szűrőként használják. Ennek hormonmoduláns hatásán túlmenően vízi ökoszisztémákban igen mérgezőnek bizonyult és nehezen is bomlik. A BP-3 a legismertebb termék.

A tesztoszteront és az anabolikus hatású származékait egyaránt rákkető hatással gyanúsítják (2A). A DES – már senkinek sem képezi az érdekét a védelme – példái mindenhol megtalálhatók az endokrinológiában, de a tamoxifen nevű hatóanyag (amit éppen mellrák ellen vetettek be) rákkeltő hatása (1) sem titok. A mai napig különlegesen érzékeny területnek számít a fogamzásgátlásra használt gyógyszereinkről beszélni, de vajon miért, ha az ösztradiolt és a tesztoszteront is rákkeltéssel gyanúsítja az IARC? Úgy tűnik, ezek a hormonjaink csak optimális esetben tesznek jó szolgálatot, és nem célszerű visszaélni velük (120. kép).

f120Bkep

120.kép: Testszépítés (Fotó: magnuspharmaceuticals.at)

Azt találjuk a szakavatott dokumentációkban, hogy a menopauzás ösztrogénkezelés bizonyosan rákkeltő, mint a szintén menopauza során alkalmazott ösztrogén-progeszteron kombinált kezelés is (1). Ugyancsak rákkeltő az ösztrogén-progeszteron kombinált fogamzásgátlás (1) is. Aligha kell bizonygatni, hogy az eredeti hormonokhoz hasonló szteroid vegyületek (a menopauza kezelése – mestranol; fogamzásgátlás – cyprosterone, ethinylestradiol, lynetrenol, megestrol, norethisterone, norethynodrel) úgyszintén rákkeltők (állatkísérletekben ezt bizonyították), és hogy ezt a tulajdonságukat éppen hormonmoduláns hatásuk révén érik el. Szóval használjuk ezeket, csakhogy a sokféleségünk következtében aligha jósolható meg, hogy ki tartozik az érzékeny és ki a tűrőképes csoportokba. Tehát a velük való fogamzásgátlás egyféle önként vállalt súlyos rizikó. Persze jó lenne, ha a vállalás súlya az érintett nőkben is tudatosulna.

Nyilván a fenti az egyik jelentős oka annak, miért kezeljük a mindennapi életünkbe máshonnan beköszöntő fenyegetéseket is elhanyagolhatónak, hiszen a gyógyszeres fogamzásgátlás mellékhatásait – úgy tűnik – nem engedjük a tudatunkig elhatolni, mint a dohányzással kapcsolatos megszenvedett tudásunkat sem. A cigaretta a rákkeltése ellenére is nagy üzlet, ami ugye a mai felfogás szerint szent, teret kell a számára biztosítani.

Szinte minden anyag a csatornában és a hulladékban végzi. A városi hulladékégetők klórozott szénhidrogénjeiről már sokat tudunk. Talán a perklorátok említhetők még itt, amelyek nem a füstgáz részei, de a rakéta- és pirotechnika (tűzijátékok) révén a környezetünkben nem számítanak ismeretlennek. A szennyvíz rövidebb-hosszabb (ez utóbbi szűrést/kezelést feltételez) út után eléri a felszíni vizeket, és ennek megfelelően jelennek meg abban hormonhatású szennyezések (mosó-, mosogató-, gyógyszer- és növényvédőszer-maradékaink). A vízi szervezetek közül a halak, kétéltűek és hüllők mesélhetnének arról, hogy mindezt miként lehet túlélni, hiszen a nonil-fenolok, a biszfenol A, a ftalátok és fogamzásgátlók minden városi szennyvíz részét képezik már, így a felszíni vizeinkben is megjelenhetnek. Atrazine hatóanyagú kukorica-gyomirtót a Balaton mélyiszapjában is kimutattak már, és mi is mértük (két minisztérium is látta a mérési eredményeinket), ahogy a hajdani Nitrokémiai Ipartelepek felőli kis érben tartott a tó felé. Tudjuk – rikkantotta az akkori köztisztviselő és ezzel végeztünk is. Üdülőkörzetünkben az UV-szűrők, míg mezőgazdasági területeken a növényvédő szerek is kimutathatók. Ez utóbbiak olyan sokan vannak, hogy a következő három részben tárgyalom majd ezeket.

A következő rész címe: Védtelen generációk 4 – Hormonmoduláns anyagok a mezőgazdaságból (1 – gombaölő szerek) (Fapados agrokemizálás No29)

Darvas Béla

  • Varga Sándor

    MINDENÜTT KÖZÖNYT,NEMTÖRŐDÖMSÉGET ÉS KÖZÖNY LEHET TAPASZTALNI.MAGAM IS VEGYÉSZ VAGYOK ÉS SZERINTEM EGY ILYEN NAGY VEGYÉSZETI HAGYOMÁNYOKKAL RENDELKEZŐ ORSZÁGBAN JOBBAN ODA KELLENE FIGYELNI A KÖRNYEZET SZENNYEZÉSRE

    44

  • Maluga Luga

    Egyetlen oka van annak,hogy nem kezelik a súlyának megfelelően a vegyi anyagokat,a pénz.Az a pénz,amit minden alkalommal a hatalom zsebébe dugdosnak a gyártók.
    Az éhes embert nem érdekli,hogy mit eszik,csak jól lakhasson.Aki szólni merészel,azt nemes egyszerűséggel lehülyézik rosszabb esetben egzinsztenciálisan veszélybe kerül..Sajnos az emberiség és az össze élőlény egyre növekvő ,be nem látható következményeknek van kitéve.A súlyos változások elkerülhetetlenek..
    Csak idő kérdése,hogy az élő szervezetek meddig tudják ezt kompenzálni.