(Fapados agrokemizálás N^o19)

Az igazi Trebitsch Fahéj Tanyán olyan értekezésről mesélt nekem, amit egy nagymenőket képviselő ipari ernyőszervezet rendelt meg egy konzultációs cégnél. Ez utóbbi avatottan felkérte a területieket. A zsugát odaadják majd a főirodának – mesélte nekem hunyorítva – ami leküldi a területieknek, hogy lássák merre az arra. Van olyan, aki esetében úgy néz majd ez ki, hogy magához szólt, de az ernyős versenyzők fizettek ezért. Mindeközben a főközszolga – mint Csodaországban – az ipariak direktorává válik. Ez elég lila eddig – förmedt rám a Ladikos –, mit akart ezzel mondani?

Pályám első nyolc évében a növényvédelmi hálózatban dolgoztam. Varázslatos négy évet töltöttem el Hódmezővásárhelyen, majd nem igazán örömtelit a Budaörsi úti központban (MÉM NAK). Nagy Bálint korszakát írtunk, akit rettegett a hálózat állománya, a növényvédelemből élő cégek és ügynökhálózatuk. A címkép az akkortájt épült központ (a növényvédelem területén ma a NÉBIH-hez tartozó állami középirányító szerv) nagy előadótermének ajtaja fölötti freskórészletet mutatja. A házban olyan anekdota terjedt, hogy ez itt a mi helyünk, s ehhez a hely levegőjében gomolygó samuelsoni idézet is társult, hogy minket ott nem a módszer eleganciája kell, hogy meghasson – nem éppen finoman utalva a kutatás öntelt tesze-toszaságára –, hanem mint akkor erre válaszolni illett: a kancsuka. Félkatonai szervezet volt ez akkortájt, sokféle megaláztatással és ez ellen való lázadással.

„A Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesület [NSz] megbízásából a Kleffmann Group mezőgazdasági piackutató cég vezetésével, neves gyombiológus, növénykórtani és rovartani szakértők közreműködésével hatástanulmány készült, amely a tervezett növényvédő szer hatóanyag kivonásoknak (sic!) a magyarországi mezőgazdasági termelésben várható hatását vizsgálja három növényfaj esetében: őszi búzában, napraforgóban és kukoricában” – olvastam a sajtótájékoztató szövegében. Érdeklődőknek a Kleffmann & Partner Kft. 34-oldalas tanulmányát is megküldték. A Rákóczi úti Novotelben az NSz (elnökségi tagjai az Arysta, BASF, Bayer, DuPont és Syngenta prominensei) 2016. november 29-én sajtótájékoztatót tartott, amelyet Kádár András (82. kép) – a BASF Hungária Kft. hajdani munkatársa – az NSz (pár napig még) titkára vezetett le. Röviden úgy foglalnám össze, hogy az általa megrendelt tanulmány (még ma sem látom a neten) rendkívüli termésveszteségeket, talán tömeges éhezést is vizionált, ha az Európai Unió által környezet-egészségügyi okokból tervezett növényvédőszer-felülvizsgálat megvalósul, és gyakorlati bevezetésre kerül.

A hazai növénytermesztés összeomlása, a búzatermés elvesztése már elég apokaliptikus hangulatkeltés ahhoz, hogy a mobilunk sztoikus nyomkodását felfüggesszük. Ki vetíti ezt? Nos, a Kleffmann & Partner Kft, amely román-magyar vegyesvállalat a Burkhard Kleffmann által Lüdinghausen-ben (Németország) létrehozott cégcsoportban. Kit is kért fel a piackutató a tanulmány szakértőinek? Gyomirtási területről Gyulai Balázs az egyik megnevezett, akiről azt találom, hogy Czepó Mihály (Monsanto Hungária Kft) PhD-disszertációjában (91. oldal) az egyik azok közül, akiknek a szerző a kísérletek kivitelezésében nyújtott segítségéért köszönetet mond. Ma a növényvédelmi hálózat Fejér megyei munkatársa, aki hazai mezőgazdasági lapokban gyomirtási cikkeket ír. Tóth Ádám, a Gyommentes Környezetért Alapítvány titkára a további, ma már nyugállományú szakértő. Szintén a növényvédelmi hálózatból érkezett. Az alapítványalapítók között szerepelnek hazai növényvédőszer-gyártó és -kereskedő cégek is. Az alapítvány székhelye Budapest, Budaörsi út 141-145, amely címen találjuk a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóságát (NTAI). A nyugállományú Békési Pál a hajdani Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (OMMI – az MGSzH-n keresztül érkezett az NÉBIH-be) munkatársa volt. Poós Bernát a NÉBIH Szántóföldi Növények Fajtakísérleti Osztály munkatársa, esetenként Békési Pál szerzőtársa. Ripka Gézát a NÉBIH-hez tartozó NTAI Növényvédelmi Technológia Fejlesztési és Koordinációs Osztályának munkatársaként ismerhettük meg.

Úgy tűnik nekem, hogy jobbára a növényvédelmi hálózathoz egykor vagy most is tartozó gyakorlati szakemberek kaptak felkérést a nálunk korábban Gazdasági Versenyhivatal által tárgyalt ügybe keveredett, de felmentett Kleffmann & Partner Kft-től, aki a megbízást a szergyártókat tömörítő NSz-től kapta.

82.kép: Kádár András a Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesületének éppen leköszönő titkára (Fotó: A2)

Hogyan is van ez? Az Európai Unió növényvédőszer-hatóanyagokat felülvizsgáló intézkedései környezettudományi és egészségügyi okokra vezethetők vissza, vagyis az EU növényvédelmi gyakorlatából igyekeznek kiszűrni a környezetre és az emberi egészségre káros, korszerűtlenné vált hatóanyagokat, míg a növényvédőszer-gyártók/-importőrök képviselője hazánkban az általa megbízott, volt vagy jelenlegi állami szakértők (NÉBIH) részéről ad ellenkező értelmű mezőgazdasági választ. Illetve iparit – ahogy a nyilvánosan feltett kérdésemre Kádár úr elmondta. Jól látom, hogy az európai szakértő és a hazai válaszadó két különböző lovon ül, és nem azonos pályán küzd? Az ipari választ az állami hálózat szakértői fogalmazzák és nem a versenyszféra? Nem valamiféle EU-ellenes zúgolódás ez itt, ami persze nem is csak hazai sajátosság. A nagybani kereskedelem most már igazán gyanakszik?

A jelenlegi környezet-egészségügyi elvárásokat el nem érő hatóanyagokkal viszont nem az a baj, hogy nem irtanak gyomot. Az Agent Orange is kiválóan tette ezt, csak közben elszennyezte a vietnami mocsárerdők élővilágát, és dibenzodioxin-tartalma miatt súlyos egészségügyi hatással volt az ott tartózkodókra. Nem az a probléma a kritizált rovarirtókkal sem, hogy nem pusztítják a kártevőket, sőt döglenek – basszus – a méhek is. A DDT is kitűnő volt ebben a vetületben, csakhogy nem bomlik a környezetünkben és hormonmoduláns hatásai miatt egészségkárosító. A mai kismamák tejéből is visszaköszön még. Inadekvát módon válaszolt tehát a tanulmány a megoldásra jelölt európai problémára, ami csak akkor lehetne mérlegelhető, ha az EU szempontjainak tárgyalása és megoldásainak kritikája után jutnánk el a dolgozatbeli állításokhoz. Erről viszont szó sincs, hiszen a tanulmánykészítők között nincs környezet- vagy egészségtudományokból felkészült szakember. Nézzünk ebből a tartós balsorsunkat (40. ábra) jósló tanulmányból a részleteket.

40.ábra: A Kleffmann Group által felkért szakértők által becsült átlagos pénzügyi vesztesség (piros, sárga, drapp) a főbb növénykultúrákban, amennyiben az Európai Unió növényvédőszer-felülvizsgálata tovább halad a meghirdetett programjai szerint

„A kártevők, kórokozók és a gyomok elleni védekezésben az integrált növényvédelem elvei az irányadók. Az integrált növényvédelem eszköztárát négy nagy csoportba sorolhatjuk…” […] „Ugyanakkor tudomásul kell vennünk, hogy számtalan esetben az eddig felsorolt módszerek hatékonyságukban nem elégségesek és ezért a lakosság élelmiszerigénye csak akkor biztosítható, ha az indokolt mértékű kémiai védekezésre is sor kerül.”

Vagyis van ez az integrált védekezés (20-22 old.) nevezetű – kiterjedt gyakorlat nélküli – kitűnő elv, de a Kleffmann szakértői szerint az abból felhasználhatók közül csak a kémiai védekezés az, ami elég hatékony. Én sem gondolom ezt nagyüzemek esetében másként, bármennyire is ezt kommunikálta a minisztérium ebbéli vezetése és a növényvédelmi kamara. Kifújt végre az egyik környezetvédők felé lobogtatott gyógyszöveg? Viszont mi legyen a biotermelőkkel. Hogyan lehetséges az, hogy nekik másként – szintetikus növényvédő szerek nélkül – is megy? Illetve miként oldhatta meg a növényvédelmét a nagyüzemi mezőgazdaságának fénykorában Magyarország, közel feleannyi hatóanyaggal (41. ábra)? Csoda történt akkor, vagy mára felejtettünk el valamit, például az egész országra kiterjedő előrejelzést (prevenció) és a technológiafejlesztési vizsgálatokat, amiket az egykori növényvédő állomások biológiai laboratóriumaiban végeztek? Mindehhez persze kitűnő növényvédelmi felügyelői rendszer is járult, ami helybe vitte az ingyenes szaktanácsot. Technológia-transzfer – ahogy ma mondanák (de persze nem művelik).

Ma Magyarországon ~240 növényvédőszer-hatóanyagot használhatunk. Ezek közel hasonló, három halmazra oszlanak, vagyis a fő csoportokban ~60-90 hatóanyag áll rendelkezésre a problémák megoldására. Kétségtelen, hogy az európai re-regisztráció ~130 hatóanyagot söpört ki a fajtaválasztékból, amelyeknek a dokumentációja nem felelt meg az előírt színvonalnak, vagy egyszerűen a gyártók számára nem érte meg a hatóanyag-fenntartást. Viszont nem történt meg ez gombaölő szerek tekintetében. Ott eddig szinte semmi változás. Nem azért mert itt nincsenek súlyos problémák (ditiokarbamátok, ftálimidiek, chlorothalonil), hanem a helyettesíthetőség miatt. Az európai fogyasztók komoly ajándékot kaptak, a kivont hatóanyagok túlnyomó többsége mutagén (az örökítő anyagot károsítja, így esélyes a daganatkeltésre) hatású volt. Ezekért is megrendülve szólaltak meg a különböző fórumon a szergyártók, kánonban a hazai növényvédelmi hálózat vezetőivel. A re-regisztráció kezdetén én is részt vettem ilyen vitán, ahol az akkori főosztályvezető állította, hogy hatalmas károk várhatók. Nem következtek be.

41.ábra: Az utóbbi fél évszázadban Magyarországon használható hatóanyagok száma

Válasszuk ki és vitassuk meg a 40. ábra szerinti legjelentősebb kártételt jelző állításokat. Mi a helyzet vajon az őszi búza kórokozói (gombás megbetegedései) esetében: „…még egy átlagos évben is 40-60%-os terméskieséssel kellene számolnunk a jelenlegi éves termésmennyiséghez képest. Ekkora terméskiesés pedig már nemzeti szintű élelmezési problémákat eredményezne. A 40-60%-os terméskiesés 80-120 milliárd Ft kárt, a teljes termés kiesése pedig 180-200 milliárd forint kárt jelentene nemzetgazdasági szinten évente” – olvasom.

A helyszínen Békési Pál ezt meg is erősítette. Azonban a piackutató cég (Bartók Béla) által felvetített 1900-ig visszatekintő adatok között nem láttunk olyan nagyságrendű termésvesztést, mint amit átlagosként Békési megjósolt. Illetve a rendszerváltás utáni időben, kukoricában (~6-ról ~4 t/ha) és búzában (~4-ről ~3 tonna/ha) termésátlag-csökkenés volt – mint maximum – kimutatható, de ennek nem azonosítottan növénykórtani okai voltak, sokkal inkább a műtrágyázás drasztikus visszaszorulásának és a szakértelem nélkül maradó termelési módozatok terjedésének volt ez köszönhető. Nagy mákunk lett volna eddig, hiszen a most kivonásra jelölt hatóanyagok előtt is sikerült valahogyan termelni? A maximális terméscsökkenés búzában mégis csak ~25%-os volt. A teljes termésvesztés, viszont már aligha vehető komolyan, illetve az általam nem szívesen használt szóval a riogatás kategóriájába tartozik, de a minisztérium jelen lévő képviselője (pár napig még Szalkai Gábor volt a vezető) nem tiltakozott. Engem nem győztek meg sem a 34-oldalas tanulmányban (ezt is valamiféle becsléssel foglalkozó összefoglalónak látom) írottak, sem a helyszínen elmondottak. Úgy látom, hogy az eseményről tudósító lapokat sem.

Mindezt az azol-szerkezetű gombaölők miatt feltételezi a két szakértő, ami úgy tűnik a legfájdalmasabb a gyártók és szakértőik számára. Mi hangzott el? Nos, hogy bőrgyógyászati célból sokkal többet kenhetünk magunkra, mint amit megehetünk. Na, ja – mondhatnánk lazán. E célból négy kis reklámfilm is vetítésre került, hozzátéve, hogy most ezt ne úgy nézzük, hogy a bőrgyógyászati készítmények ellen kampányolnak a növényvédősök. A bőrgyógyászat azonban egészen más azol-vegyületeket használ, mint a növényvédelem. Viszont az ügyben felvetődik a keresztrezisztencia kérdése, és erről mostanában cikk is született.

A mezőgazdaságban használt hormonmoduláns hatású azolok (propiconazole, metconazole, diniconazole, cyproconazole, hexaconazole, penconazole, triticonazole, tetraconazole, fliquiconazole, epoxiconazole, tebuconazole, bromuconazole stb.) csökkenthetik az esélyt a gyógyászatban alkalmazott azolokkal (intraconazole, voriconazole, posaconazole) szemben? Akkor talán vagy csak itt, vagy ott kellene használni ezeket, akárcsak az antibiotikumok esetében? Ez így most patthelyzetnek látszik, de nem a növényvédelem oldaláról, hanem az általában immunszupresszált állapotban lévő, aszpergillózisban szenvedők részéről, ami hormonmoduláns hatású azolszármazékokkal (letrozole, anastrozole) kezelhető csak. Ilyen bonyolult problémák megoldását mégis csak az egészségügyre kellene bízni, és nem sebtében eszkábált piackutatási magánbecslésre támaszkodni, ami a sajtótájékoztatón egy dián bemutatásra is került. Apropó, hol is volt az egészségügy erről a sajtótájékoztatóról, amely a glyphosate miatt is érdekelt lehetett? Miért nem annak a képviselője értékelte ezt a tanulmányt? És hol maradt a hazai hivatalos környezetvédelem? A neonikotinoidok méhészeti problémái miatt nagyon is itt lett volna a helyük. Valóban ilyen formálissá válhat ma egy témadokumentáció megvitatása? Várható így bármiféle előrelépés?

A második legnagyobb vesztességet a napraforgó gyomirtásának területén becsülte az írás. „Összességében megállapíthatjuk, hogy az Unió által javasolt gyomirtó hatóanyag korlátozások a napraforgó termesztést szinte lehetetlenné tennék. A gazdaságoknak 630-680 ezer tonna terméskiesést, és ezzel 65-75 milliárd forint bevételcsökkenést jelentenének a rendelkezések.”

Itt főként az imazamox kiesését fájlalják a gyomirtási szakértők. Erre a hatóanyagra viszont nem látok komoly elmarasztalást. Számomra még kérdéses, hogy min alapszik ez a félelem.

Ellentmondásos adatokat látok a napraforgó gombabetegségeinek területén. „A gombabetegségekkel szembeni védekezés ellehetetlenülése nyomán pedig hatalmas károk keletkeznének mind mennyiségi, mind minőségi téren. A gombabetegségek által okozott terméskiesés összességében akár a 200 ezer tonnát is meghaladhatja, ami több mint 25 milliárd forint értékű kárt okozna a napraforgót termesztő magyar gazdálkodóknak.”

Mindig is szkeptikusan tekintettem a becslésekből levont következtetésekre. A szöveges részhez képest (18. oldal) viszont a táblázatban (20. oldal) csak 0,4-0,7 milliárd forint kárt becsülnek. Melyik adatot tekinti vajon valóságosnak a dokumentáció készítője? Kádár urat kértem ugyan, hogy tegyék nyilvánossá a szóban forgó dokumentációt, de nem kaptam választ. Viszont mások küldtek nekem egy hasonlatos tanulmányt, amely cég (Steward Redqueen) is foglalkozott ezzel az üggyel, bár hazánk nincs az általuk elemzett országok között.

„Magyarországon évente 1-1,5 millió hektáron, azaz a teljes szántóföldi területnek mintegy egyharmadán végeznek tarlókezelést glifozát (sic!) hatóanyagot tartalmazó készítményekkel. A tarlókezeléssel hatékonyan lehet irtani az allergén tulajdonságú parlagfüvet…” olvasom.

Miként jelenik meg ebben a dokumentumban a glyphosate ügye, ami a búza, napraforgó (állományszárítás?) és kukorica terméskilátásaival foglalkozna. Tehát nem csak? Mindenesetre erről már annyi beszéltem és írtam, hogy ezt csak az itt megadott hiperlinkeken megidézem, de itt nem fejtem ki ismét.

83.kép: Tőkés Gábor a Növényvédelmi Klub glyphosate-vitáján (Fotó: A2)

Azért hozzáteszem, hogy a Magyar Növényvédelmi Társaság Növényvédelmi Klubjának (a klubösszejövetelt szokásához híven a béka ülepe alatti teremben tartotta a Spriccklub) 2016. szeptember 12-ei ülésén Tőkés Gábor (NÉBIH NTAI – 83. kép) és Székács András (NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet – 84. kép) ismertették a kérdésben való meglehetősen eltérő véleményeiket. A helyszínen ebből semmiféle vita nem alakult ki. A szerképviselők ültek és hallgattak. Székács Andrással közös eredményeink, véleményünk egyébként korábban angol nyelven is megjelentek és idehaza tudományos fórumon is ismertettük ezeket.

„A rovarölő vetőmagcsávázás kiesésének következtében, jelentősen megnőtt a talajfertőtlenítés alkalmazása mindkét kultúrában. Kukoricában a korábbi mintegy 20%-os szintről közel másfélszeresére, azaz 28-30%-ra nőtt a talajfertőtlenített terület aránya, napraforgóban pedig korábban nem volt jellemző a talajfertőtlenítés, ám a csávázás lehetőségének kiesésével a vetésterület 10-13%-án ma már alkalmaznak a gazdák talajfertőtlenítő kezelést, melynek környezeti hatása többszörösen meghaladja a csávázásét.”

84.kép: Székács András a Növényvédelmi Klub glyphosate-vitáján (Fotó: A2)

Itt is találok ellentmondást. A 24. oldalon azt olvasom, hogy a terület 3-5%-án védekeznek rovarölő szerekkel, míg a 30. oldalon, hogy 20%-ról 30%-ra nőtt ez az érték. Mi akkor a valóság?

A neonikotinoid-ügyekkel kapcsolatban történt a fentiektől korábbi, de lényeglátóbb nyilatkozat is. Úgy tűnik, a dokumentációkészítők nem olvasnak mellékhatásokkal kapcsolatos szakirodalmakat, de ignorálják a neonikotinoidokkal kapcsolatban a Magyar Tudományos Akadémia véleményét is. Békési Pál, mint szakértőre – nem volt ez csöppet sem érthető, hiszen nem volt a dokumentáció szerzője – kimutatott a hallgatók között ülő Jordán Lászlóra (NÉBIH), ami engem meglepett, mert nincs ebbéli munkássága. Viszont Ripka Gézával együtt továbbra is az Országos Magyar Méhészeti Egyesületre hivatkoztak, hogy azok semmilyen káros hatást nem jegyeztek fel, miközben ez a szervezet már elzárkózott ettől az álláspontjától és attól, hogy ezeket a vizsgálatokat ők végezzék. Nem kínos ez a hazai növényvédelem döntéshozóinak? Hol marad az ő saját munkásságuk és érveik?

85.kép: Tarnai Richárd, Szalkai Gábor és Jordán László egy 2016-os helikopteres felderítésen (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)

Az NSz sajtótájékoztatóján részt vett Szalkai Gábor (85. kép) üzemmérnök (mint pár nappal később egy körleveléből kiderült minisztériumi munkahelyén már összepakolt), valamint a NÉBIH ez irányú vezetése, így Jordán László és Tőkés Gábor is. Nem feltételezem, hogy számukra a hajdani vagy jelenlegi NÉBIH szakértők meglepetéssel szolgáltak volna. Most az NSz pénzügyi támogatásával egy piackutató cég közbeiktatásával készült elemzésük megerősíthette a korábban az FM Növényvédelmi Bizottságában képviselt hatósági nézőpontjaikat. Nem gördített ez elé komolyabb akadályt a kritikusnak felkért két bizottsági társuk (Petőházi Tamás és Tarcali Gábor), akik kitűnő munkának tartották az elkészült dokumentációt. Hozzászólásaikban azonban számomra nem derült ki az, hogy ezt a jó véleményüket mire alapozták. Gondolom, hogy az NSz átnyújtja majd a tanulmányt az FM-nek, majd az kiadja a NÉBIH-nek hasznosításra. Így aztán előállhat az a furcsa helyzet, hogy egy állami cég szakértője – mint Ripka Géza – önmagának adott tanácsot, de egy külső megrendelő kérte erre a munkára. Nagy Bálint vajon nem veszítette volna el gáláját ennek láttán? Tekertünk egyet a kerekes kúton, de a víz mélyebben van.

A rendezvény végén az egyik, a tanulmány méltatására felkért hozzászóló (Petőházi úr, korábbi bróker), a Gabonatermesztők Országos Szövetségének elnökhelyettese megköszönte az NSz titkárának eddigi munkáját, mivel Kádár úr nyugdíjba vonult. Nem értettem ezt sem. A helyszínen jelen voltak a nagy nemzetközi cégek képviselői (BASF, Monsanto stb.), nem nekik kellett volna ezt megtenni? Nem őket szolgálta a titkár? Végül is szép gesztus volt, úgy ültünk ott akár egy nagy család. És valóban, két nappal később Szalkai Gábor (a növényvédelem területén az FM addigi döntéshozója) körlevélben jelentette be a távozását a minisztériumból. Új munkahelye – nem fogják elhinni – a Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége. Ő lett Kádár András utódja, igaz őt ügyvezető igazgatónak hívják majd. A forgóajtó a köztisztviselők és érdekképviselők között zavartalanul működik?

A következő rész címe: Élelmiszer-biztonsági körjárat Európában (7) – Nehézfémek (Fapados agrokemizálás N^o20)

Darvas Béla