(Fapados agrokemizálás N^o12)

Az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos első részben vázolt RASFF (Rapid Alert System for Food and Feed) rendszerből az állattenyésztésben használt gyógyszerek is lekérdezhetők. Itt ma kétezer körüli adatot találunk, amely valamilyen európai intézkedéssel volt kapcsolatban. Semmivel sem kevésbé meglepőek azok az eredmények, amely a nyilvános, vagyis kutatható adatbázisból kihámozhatók, mint a növényi eredetű élelmiszereknél már részben láthattunk. Nem állíthatom, hogy nagyon szerencsésen szerkesztett ez az adatbázis. Meglehetősen sokféle utólagos munka szükséges ahhoz, hogy hosszabb időtávon tendenciákat vehessünk észre.

Az ellenőrzés kiterjed a takarmányozás különböző összetevőire, valamint az állattenyésztés ágazataira (baromfiak és nagy termetű háziállatok húsára, tojás- és tejtermékekre, halakra, rákokra és egyéb tengeri állatokra, továbbá méhészeti termékekre). A RASFF mérési eredményei 2002 után dolgozhatók fel úgy, hogy a kirajzolódó kép már élelmiszer-biztonsági elemzésre használható legyen.

Az idősor, ami bemutatható (24. ábra) nem is kevéssé meglepő. Mindjárt a mérések kiterjedt végzése után 2002-2003-ban már igen jelentős számú találat akadt. Ez kifejezetten jellemzi a dél-ázsiai rák és egyéb tengeri állatok körét, ahol 2010-re sikerült normalizálni az élelmiszer-biztonsági helyzetet. Ugyanez mondható el a méhészeti termékekről, ahol a kínai méz 2009-es kiszorítása az európai piacról jelentős élelmiszer-biztonsági javulást eredményezett. Látványos előrelépés történt a baromfiak területén, ahol 2004-re sikerült ez. Halakat illetően 2008-ra következett be kedvező változás. A fentiektől eltérő tendencia látható a nagy háziállatok területén, ahol a hústermelésben (sertés, marha, ló) ma is sokféle problémával találkozhatunk.

Az állatgyógyászati szerek által okozott élelmiszer-biztonsági problémák negyedére való visszaszorítása éppen ellentétes tendenciának látszik, mint a növényi eredetű termékekben tapasztalható problémák közül a növényvédőszer-hatóanyagokkal kapcsolatosak. Ott 2013-ig a találatok emelkedése volt tapasztalható. Mi vajon az ellentétes tendencia oka?

24.ábra: Gyógyszermaradék-problémák különböző állattenyésztési ágakban, 2001-2015 között

2012 óta a mérésekhez kockázatelemzés is tartozik. Ennek során a tapasztalt problémák súlyos, nem-súlyos és nem-meghatározható kategóriákba kerülnek. Ha ezt összevetjük a növényi és állati eredetű termékek között, akkor azt látjuk, hogy az állatgyógyászati megítélésben igen kevés esik a nem-meghatározható (az utolsó három évben 6-21%) csoportba. Ettől eltérően a növényvédő szerekkel kapcsolatos állásfoglalásokban a biztos állásfoglalás többnyire elmarad. Ott a nem-meghatározható kockázati besorolásba kerül az eredmények 44-59%-a. A különbség tehát tetemes. A növényvédőszer-maradékok veszélyességi besorolása az Európai Unió hivatalai számára sürgősen megoldandó probléma. A bizonytalanságban hagyott eredmények nem alkalmasak a hatóság/kereskedelem/fogyasztás kellő orientációra. Tipikus példája ennek az elővigyázatosság elvéről megfeledkező, hivatalos, hazai, növényvédő szerekre vonatkozó engedékeny szemlélet, amit nem osztanak a hazai kutatás és a környezetvédelmi civilszervezetek sem.

Vajon mire vezethető vissza a növényvédő szereket illető nagyfokú európai határozatlanság? Az egyik minden bizonnyal az esetek száma. Míg növényvédő-szermaradékokat illetően az utolsó négy évben ~430, addig állatgyógyászatban csak ~80 esetben kellett elvégezni a kockázatelemzést évente. A magas esetszám a körültekintő állásfoglalást megnehezíti. Míg a 2002-es közel négyszázas szintről ötödére sikerült az állat-gyógyszerészeti esetek számát csökkenteni, addig ellentétes tendencia volt tapasztalható a növényvédőszer-maradékok esetében. Az állatgyógyászati terület hathatós segítségére lehet a humán gyógyászat és gyógyszerészet. A dokumentált humán tiltások komoly alapot jelentenek az állatorvosi állásfoglalások számára. Egészen más a helyzet a növényvédő szerek tekintetében, amelyet illetően a humán egészségügy bizonytalansága/felkészületlensége elképesztő mértékű. Ebben a vonatkozásban a humán gyógyászat és gyógyszerészet nem segít világos állásfoglalásokkal. Jobbára kívül esőnek gondolja a működésük területén. Tipikus példája ennek a glyphosate-tal kapcsolatban jelenleg folyó vita, illetve a megalkuvás nélküli kezelés ellenpéldája a véralvadásgátlók jelenlegi szükséghelyzeti használata hazánkban.

A teljes periódus alatt az ellenőrzésen fennakadt országok közül sorrendben Kína, Vietnam és India jeleskedik, míg Thaiföld, Brazília és Bangladesh a súlyosan mulasztó további országok, vagyis Dél-Ázsia kiemelhető a sorból, ahonnan az állattenyésztésből származó termékek biztonságossága mellé hatalmas kérdőjel tehető. Európai országok közül Belgium, Lengyelország és Litvánia említhetők.

Az állatgyógyászati ügyek vizsgálatakor a 2002-2005, valamint a 2012-2015 periódus elemzése eltérő következtetésekre adhat alkalmat. 2002-2005 volt e tekintetben a kritikus periódus, ami után rendet sikerült tenni, ami az állatorvosi terület kézben tartását mutatja. Azt látjuk, hogy dacára annak, hogy szinte minden állattenyésztő igyekszik elhitetni azt, hogy nem használ antibiotikumot a tenyésztés során, bizony ez másként lehetett a szigorú ellenőrzések megkezdésekor (25. ábra).

Az állati termékekben a nitrofurán típusú antibiotikumok előfordulása a leggyakoribb. Baromfi tenyésztésben való alkalmazásukról könyvrészletet is olvashatunk. A nitrofurán-származékok azonosításakor a metabolitjaikat határozzák meg (AMOZ – 3-amino-5-morfolin-metil-1,3-oxa-zolidinon, AOZ – 3-amino-2-oxazolidinon és SEM – szemikarbazid), ami viszont utal a felhasznált furaltadone, furazolidone és nitrofurazone felhasználására. Ezeken kívül még a nitrofurantoin (AHD – 1-aminohidantoin) eseti előfordulása említhető.

25.ábra: Állat-gyógyszerészeti hatóanyagok/metabolitjaik előfordulása a RASFF nyilvántartása szerint, 2002-2005 között

Más antibiotikumok közül a chloramphenicol kimagasló előfordulását láthatjuk. Lényegesen kisebb mértékben a streptomycin is előfordult a találatok között. Az antibiotikumokon kívül különféle szulfonamidokat is kimutattak. Közülük a sulphathiazole a leggyakoribb, amit tiltás ellenére kínai méhészetekben használtak előszeretettel. Végül a dél-ázsiai akvakultúrákban a malachite green (állatokban keletkező bomlásterméke a leucomalachite green) és crystal violet – korábban akvaristák által használt – vegyületeket említhetjük még.

Mely termékeknek volt jelentős kockázata 2002-2005 között? A nitrofurán típusú antibiotikumok kiemelt helyet foglalnak el a gyógyszer-maradékok között. A furaltadone (AMOZ) brazil baromfi (főként csirke, néha pulyka) szállítmányok jellemzője. Thaiföldi-eredetű csirkeszállítmányokban is előfordult.

A furazolidone (AOZ) használata dél-ázsiai országok rák- és halszállítmányaiban gyakori. Garnélarákok közül a Harposquilla harpex, Macrobrachium rosenbergii, Metapenaeus affinis, Penaeus monodon, Penaeus vannamei (India, Indonézia, Malájföld, Thaiföld, Vietnam) fajokban gyakori ez a gyógyszer-maradék. Ecuadori tételekben is előfordul. Kínai homár-szállítmányokból is ismert. Tajvani halszállítmányokban (Chanos chanos, Clarias fuscus, Tilapia mossambica) is gyakori. Indiai tojáskészítményekből, kínai sertés- és nyúlmintákból, thaiföldi csirkehúsból, valamint argentin mézből is kimutatott vegyület.

A nitrofurazone (SEM) maradéka dél-ázsiai édesvízi garnélaszállítmányokban gyakori. Közülük a Macrobrachium rosenbergii (Bangladesh, India, Thaiföld) tételekben való előfordulása feltűnően gyakori. Brazíliai (Litopenaeus vannamei) és thaiföldi (Penaeus monodon) garnélarákban, tarisznyarákban (Madagaszkár, Peru, Vietnam), folyami rákban és homárban (Kína), perui halhúsban (Larimus pacificus), valamint békacombban (Indonézia) is megjelent. Brazíliai, indiai és francia tojásporokból, brazil és thaiföldi csirkehúsban, valamint kínai nyúl- és sertéshúsból is kimutatták.

Az antibiotikumok közül a chloramphenicol méhészeti készítményekben való széleskörű előfordulása ismert (Ausztrália, Bulgária, India, Kína, Moldova, Portugália, Románia, Spanyolország, Törökország, Vietnam). Magyar mézmintákban is kimutatták. Méhpempőben (Ausztrália, Bulgária, Egyesült Államok, Franciaország, Görögország, Kína, Szingapur, Thaiföld) is megjelent. Tejkészítményekben is megtalálták (Belorusszia, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Oroszország, Spanyolország, Ukrajna). Garnélarákok közül Acetes chinensis, Macrobrachium rosenbergii, Metapenacopsis palmensis, Metapenaeus affinis, Metapenaeus barbata, Metapenaeus brevicornis, Parapenaeopsis hardwickii, Parapenaeopsis stylifera, Penaeus affinis, Penaeus indicus, Penaeus merguiensis, Penaeus monodon, Penaeus vannamei, Solenocera koelbeli, Solenocera melantho (Benin, India, Indonézia, Fülöp-szigetek, Kína, Malájföld, Myanmar, Pakisztán, Vietnam) mutatták ki, de kínai homárból (Procambarus clarkii), valamint vietnami (Portunus pelagicus, Scylla serrata) és kínai (Theragra chalcogramma) tarisznyarákokból is ismert (52. kép). Halak közül Pangasius hypophthalmus, Perca sp. (Vietnam), Gadus pollachius, Nemipterus bleekeri (Kína) és Tilapia mossambica (Tajvan) szállítmányokban találták meg. Kínai nyúl-, kacsa- és sertésmintákban, valamint thaiföldi kacsában is előfordul. Németországi kacsa- és libatápokból is kimutatták, ami magyarázat lehet a kialakult helyzetre.

52.kép: Mangrove rák (Scylla serrata) (Fotó: Sam Lee)

Streptomycin hatóanyagot találtak argentin, bulgáriai, egyesült államokbeli, indiai, lengyel, mexikói, moldovai, román, spanyol és vietnami mézmintákban. Szulfonamidok közül a sulfathiazole hatóanyagot méhészeti termékekben gyakran találtak. Más szulfonamidok közül a sulfadiazine hatóanyagot Belgiumban sertések és tojótyúkok tápjából is kimutatták. Ugyancsak megjelent ez a hatóanyag dániai pisztráng-tenyészetekben. Ehhez elégséges, ha az etetésükre felhasznált vágóhídi hulladék ilyen tápon tartott tyúkoktól származzon. Mindez napjainkra sem változott és megjelenésére belga sertéshúsban is számíthatunk. Kínából származó Oreochromis spp. húsából is kimutatták, valamint vietnami Penaeus monodon mintából is. A sulfadimethoxine francia nyúlhúsban találták meg, míg a sulfadimidine belga borjúhúsban fordult elő.

Malachit green és bomlástermékének előfordulása dél-ázsiai (de belga, dán, ír, lengyel, olasz, svéd és szlovák szállítmányokban is eseti) halakban gyakori. Anguilla anguilla, Chanos chanos, Clarias fuscus, Lates calcarifer, Oncorhynchus mykiss, Orechromis niloticus, Pangasius bocourti, Pangasius hypophthalmus, Puntius altus, Salmo gairdneri, Seriola lalandi, Seriola quinqueradiata, Tilapia mossambica (főként Indonézia, Japán, Kína, Malájföld, Vietnam) fajok húsában találták meg. Chilei atlanti lazacból (Salmo salar) is többször kimutatták.

2012-2015-re jelentős változások történtek. A furaltadone (AMOZ) találat a minimumra csökkent. A furazolidone (AOZ) statisztikája javult, de dél-ázsiai (India, Kína, Malájföld) garnélarák-mintákban előfordulása ma is változatlan. Holland tápokban és borjúhúsban megjelenése új fejlemény. Kínai nyúlhúsból újra kimutatták. A nitrofurazone (SEM) statisztikája is kedvezőbbé vált mára. Brazil marhahúsban való kimutatása új vonás. Vietnami eredetű Pangasius szállítmányokban gyakorta találják, ami miatt (további okai is vannak) az európai élelmiszerpiacon igen rossz reputációjú ma ez a zsúfoltságot jól tűrő, vízszennyezésre kevéssé érzékeny halféleség (53. kép).

53.kép: Ázsiai cápaharcsa (Pangasius hypophthalmus) tenyészet (Fotó: Jon Haynes)

Jelentősnek nevezhető a javulás a chloramphenicol maradékát tekintve is. Méhészeti termékekben való előfordulása esetire csökkent azt követően, hogy a kínai mézet kiszorították az Európai Unió piacáról. Ugyanez vonatkozik az egyéb antibiotikumokra is, ami alapján azt lehet mondani, hogy az európai élelmiszerbiztonság talán legnagyobb sikere a méhészeti termékek területén való rendrakás. Kínai és vietnami eredetű garnélarákban és kínai sertéshúsban való előfordulása ma is tapasztalható. Belga, francia és indiai tápösszetevőkben ma is kimutatják, ezért a legkülönbözőbb húsmintákban való eseti előfordulását regisztrálják. Jelentősen csökkent a malachite green előfordulása a halmintákban, hiszen kizáró ok az előfordulása.

Új problémaként jelent meg a lóhús mintákban a nem szteroid gyulladáscsökkentők közül a phenylbutazone. A hússzállító főként az Egyesült Királyság, de ír, lengyel, olasz, spanyol esetek is ismertté váltak. Minden bizonnyal a reumatoid arthritis kezelésére használják, amely lovaknál gyakori degeneratív betegség (54. kép). Mára az Egyesült Királyságban jelentősen megszigorították ennek a gyógyszernek a használatát, amennyiben versenylovak kezelésére csak korlátozottan alkalmazható. Minden bizonnyal ellenőrzés hiányában ez az élelmiszer-biztonsági probléma sokáig rejtve maradt.

Nézzük, mit tudunk a gyógyszer-hatóanyagmaradékokról, amelyek élelmiszereinkben előfordulhatnak. A nitrofurán-származékok széleskörű baktericid-hatással rendelkeznek. A hatóanyag-csoportra jellemző, hogy könnyen alakul ki velük szemben allergia. Kutyáknál ismerni véljük a csirkehúsra való allergiát, de jó kérdés, hogy ez miként aránylik a csirkék tenyésztésére használt allergizáló tulajdonságú mikrobaellenes gyógyszerekhez. A nitrofurán-származékok viszonylag hamar kikerültek a humán gyógyászati alkalmazásból, hogy a fentiek szerint az állatgyógyászati területen használják ezeket tovább. Az antibiotikumok közül a viszonylag olcsó chloramphenicol hatóanyagról hamar ismertté vált, hogy humán sejtekben is gátolja a fehérjeszintézist és huzamos használata súlyos vérképzőszervi betegségekhez (aplasztikus anémia) vezethet el. A humángyógyászat területéről mára kivonták. A streptomycin hatóanyagról közismert az erős allergizáló hatása. Meghökkentő volt, hogy húsz éve a növényvédelemben tűzelhalás kezelésére gondolták bevethetőnek. A sulfathiazole hatóanyag a szulfonamidokhoz tartozó baktericid. A csoportra jellemző az erős allergizáló hatás, a bélflóra megváltoztatása és huzamos használat esetén a vérképzőszervi zavarok is.

A reumatoid arthritis kezelésére a phenylbutazon a mai napig a humán gyógyászatban is használt fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő. Huzamos használata gyomor- és bélproblémákat okozhat. Ez esetben is ismert a vérképző szervekre gyakorolt kedvezőtlen hatás.

54.kép: Versenyló-kezelés (Fotó: Dollar Photo Club)

A selyem- és bőrfestékként ismertté vált machite green és állatok szervezetében keletkező bomlásterméke, a leucomalachite green antimikrobiális hatása véletlenül derült ki, azonban gyógyszerként való használata sohasem volt engedélyezve. Ellenkezőleg a Food and Drug Administration (FDA) érzékelve ezt a problémát betiltotta a dél-ázsiai akvakultúrákból származó halak és rákok behozatalát az Egyesült Államok területére, mivel azt egészségre károsnak ítélte.

A felsorolt hatóanyagok némelyikével kapcsolatban rákkeltési gyanút is megfogalmaztak. Az IARC a chloramphenicol hatóanyagot 2A besorolással látta el, vagyis emberen valószínű rákkeltőnek gondolja. Az EFSA szerint a nitrofurán antibiotikumok genotoxikus és karcinogén hatása állatkísérletekből ismert, de bizonyos kitettséget még elviselhetőnek tartanak. Ez az a pont, amivel nehéz egyetértenem, ha az egyedi érzékenység különbségeire – ami akár ezerszeres is lehet – gondolok.

A következő rész címe: A Fenntartható Fejlődés Bizottság bizonytalanságának utóélete – A minisztérium a válaszokat gyakorolja (Fapados agrokemizálás N^o13)

Darvas Béla