(K+F+I pillanatképek N^o53)

Az előzmények: N^o1 Pálinkás Józseffel a jelen változásairól; N^o2 Pálinkás Józseffel a változatlanságról; N^o3 Pálinkás Józseffel a közeljövő Magyarországáról

Az előző három részben Pálinkás Józseftől általános képet kaphattunk a 2022-ből megjósolható politikai területeken. A mezőgazdaságot illető kérdéseim – mint nem szűkebb szakterületét jelentő téma elől – ő udvariasan kitért, így Ángyán Józsefhez fordultam. Az ország közvéleménye számára szerintem Ángyán volt a 2005-ös gazdatüntetés szellemi vezetője, majd a Nemzeti Vidékstratégia kidolgozója. Nem azé, ami aztán a féktelen földprivatizációkkal és a nagyvállalkozások érdekképviseletével megvalósult, hanem amely valóban a kisvállalkozások és családi gazdaságok támogatását tartotta legfőbb célkitűzésének. Ő a nagy reményekkel kezdő, majd a Fidesz-KDNP megvalósult birtokpolitikájában mélyen csalódott államtitkár, aki visszavonulásával is érdek nélküli államférfi tudott maradni a vidék Magyarországa szemében, de akinek Gyuricza Csabán keresztül az egyetemi életművét is kíméletlenül lerombolta az orbáni bosszú.

Darvas Béla: Jól gondolom, hogy a 2005-ös gazdatüntetés alapozta meg a Fidesz-KDNP számára 2010-ben a vidéki ismertséget és elfogadottságot? Volt bármi köze a Fidesznek ehhez a megmozduláshoz, azon túlmenően, hogy a helyszínen megjelent Bayer Zsolt a nagysátorban, és Jakab István titokban tárgyalt Rogánnal, aki akkor a Fidelitast vezette?

Ángyán József: Bár Fidesz-közeli politikai és médiaszereplők – köztük például az 5. számú tagkönyv tulajdonosa, Bayer – tényleg megjelentek a demonstráció környékén, ám valójában semmiféle szerepet nem játszottak az eseményekben, még csak a figyelmet sem sikerült magukra vonniuk. A háttérben, a párt második-harmadik vonalához tartozó Rogánnal is lezajlott ugyan egy rövid, semmitmondó találkozó, ám az inkább azt jelezte, hogy az óvatos Fidesz-közeli politikai és médiaszereplők – Orbán és első-vonalas köre addig nem exponálja magát, amíg nem biztos a demonstráció társadalmi fogadtatásában és sikerében. Ennek ellenére – különösen kormányzati körökben – sokan úgy gondolták, hogy a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) már akkor a Fidesz kottájából játszott. A helyzet szerintem ezzel szemben inkább az volt, hogy Orbán – miután rájött, hogy komoly politikai hasznot húzhat az együttműködésből – a sikerrel zárult megmozdulást követően ügyesen rátelepedett a szervezetre. A Magosz akkor százezreket, ha nem milliókat ért el a vidék Magyarországán, a tanyavilágban, a falvakban és vidéki kisvárosokban, ahol akkor még a Fideszt ki nem állhatták. Úgy tekintettek a pártra, mint ami annyira távol áll a vidéktől, hogy – mint nekem mondták – az árvízi gátra is öltönyös ficsúrokat és tűsarkúban tipegő hölgyikéket küldött. Orbán ennek megfelelően komoly ajánlatot tett Jakabnak, és a Fidesz stratégiai partneri megállapodást kötött a gazdaszervezettel, amely ennek keretében az országgyűlési választásokon öt helyet kapott a párt listáján. Szabadon tölthette fel, és az egyik mandátumot nekem szánták, így magam is – aki a gazdademonstráció során többekkel együtt jelentős megbecsültséget vívtam ki, komoly erkölcsi tőkét halmoztam fel a vidéki gazda- és nem csak gazdaközösségekben – részt vettem a párt vidéki népszerűsítésében. Ez a Fidesz–Magosz-szövetség azután 2010-re ért be igazán, amikor is a Fidesz kétharmados többséget szerzett az országgyűlési választásokon. Ennek döntő részét akkor már a vidéki szavazatok adták, és ebben kétségtelenül fontos szerepet játszott a Magosz-szal kötött stratégiai szövetség.

DB: Bár a Magosz a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) színre-lépésével eljelentéktelenedett, mégis valahogyan a bukdácsoló Jakab István fordította egyéni politikai haszonra ezt a 2005-ös eseményt (XIV. melléklet). Feltétlen bizalom volt, van és lesz! – mondja az interjú elején a finomkodó Jakab István, felsőfokú mezőgazdasági technikus Orbán Viktor (címkép) felé ízléstelenül pukedlizve. Elég ismert nekem ez a függő gondolkodásforma (»Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog!«), hiszen az általános iskolai osztálytermünkben a falon lógott. Hogyan tudta Jakab István kisajátítani 2005 örökségét? Tényleg azt képviseli még ma is, amit akkor?

ÁJ: Jakab István politikai karrierjét kétségtelenül az alapozta meg, hogy a Magosz elnökeként – bizonyára a személyes kockázatokat és a siker esetleges személyes politikai hozadékait is előre számba véve és a felháborodott gazdatársadalom nyomására – vállalkozott a demonstráció vezetésére, valamint több gazdaszervezetet is meg tudott nyerni az ügynek. Ebben persze a Magosz akkori vezetése, főtitkára, alelnökei, megyei elnökei – közülük is különösen Bagi Béla, aki nem kis személyes kockázat árán a Demonstrációs Bizottság vezetését is magára vállalta – komolyan támogatták. Az akcióhoz sikerült továbbá néhány – jó képességű, szakmailag felkészült, tisztességes, a személyes kockázatokkal és az esetleges karrier lehetőségével nem törődő – társat is együttműködésre bírni. Ez döntő eleme lehetett a demonstráció és a tárgyalások eredményes végig vitelének, hiszen velük együtt sikerült mindaz, ami az ő közreműködésük nélkül bizonyosan nem sikerülhetett volna: (i) egyrészt sikerült a demonstrációt törvényes keretek között tartani; (ii) másrészt világos tárgyalási stratégiát és ebből fakadó logikus és konzisztens követeléssort megfogalmazni, továbbá a helyzeti előnyben lévő kormánnyal szemben is fölényes biztonsággal tárgyalni; (iii) harmadrészt az összehangolt budapesti megmozdulásokat, traktormozgásokat, nagygyűléseket a sikeres tárgyalásokhoz és a megállapodás kikényszerítéséhez nyomásgyakorlási eszközként felhasználni. A tulajdonképpen nem remélt siker különösen vidéken hatalmas népszerűséget hozott a megmozdulást vezető Magosz-nak és vezetőjének, Jakab Istvánnak, ami őt az akkor vidéken még egyáltalán nem kedvelt Fidesz vezetőjénél, a szavazatmaximalizálásra törekvő Orbánnál beárazta. Ezt a pozícióját tovább erősítette, hogy a demonstrációt követő euforikus hangulatban reálisan felmerülő önálló gazdapárt-alapítást elodázva, inkább Orbánnal kötött stratégiai szövetséget, szervezetével a Fideszhez csatlakozva az országgyűlési választásokon szavazatok százezreit szerezte meg a párt számára, majd országgyűlési képviselővé válva a gazdaszervezet vezetéséből riválisait, lépéseit kritizáló vezetőtársait fokozatosan kiszorította, eltávolította. Bár a második Orbán-kormányban nem lett miniszter, amit pedig nagyon remélt, ám – amint azt Orbán már 2010 elején, meghívásomkor, személyes beszélgetésünk során kérdésemre jelezte – olyan magas polcra került, ami a hiúságát kielégítette, ám a tényleges agrár- és vidékpolitikai folyamatokra ráhatása minimális lett. Az pedig, hogy immár 12 éve meg tudott ezen a magas polcon, az Országgyűlés alelnöki tisztében maradni, az véleményem szerint Magosz-vezetői pozíciójának minden áron való – a kritikát megfogalmazni bátor, egykori harcostársait, köztük Bagi Bélát sem kímélő, őket eltávolító – megtartásának, de még inkább Orbán iránti feltétlen lojalitásának köszönhető. Ennek következtében nem okozott számára gondot, hogy a főnök pálfordulását azonnal kövesse, és a ténylegesen helyben élő, gazdálkodó családokat elárulva, éppen azokkal a NER-közeli agrároligarchákkal és tőkés társaságaikkal, nagybirtokaikkal kössön szövetséget, amelyek – és az őket preferáló Gyurcsány-kormány – ellen 2005-ben még a gazdademonstrációt vezette.

91.kép: Bagi Béla és Jakab István a 2005-ös gazdatüntetés nagysátrában (Fotó: Ács Sándorné, Éva)

XIV.melléklet: Jakab István a gazdatársadalom lehetőségeiről     …beszélt a Magosz kongresszusán elhangzott miniszterelnöki beszédről, valamint arról a megállapodásról, amit a kormány kötött meg újra a magyar gazdatársadalommal (92. kép). A megállapodásnak köszönhetően a magyar mezőgazdaság képes lesz a 21. század kihívásainak eleget tenni, hiszen az ágazat egészéhez kilencezer milliárd forint érkezik a jövőben. Ezzel versenyképessé válik az agrárium, ez egy (sic!) óriási lehetőség és feladat […]  …beszélt a magyar gabonapiac helyzetéről, ahol az ország képes jelentős mennyiséget exportálni. De most, a jelenlegi háborús helyzetben nagyon nagy igény van a piacon a gabonára, de a magyar kormánynak ebben a helyzetben a hazai fogyasztókra kell elsősorban figyelni. Az országról gondoskodni kell, a kormány nem hirdetett gabona kiviteli stopot, hanem egy (sic!) átgondolt piaci tevékenységet folytat az elővásárlási jog bevezetésével. Különösen fontos, hogy a Magyarok Kenyere program keretében minden magyar ember asztalán legyen kenyér, de most nem csak az övékén kell, hogy legyen, hanem a menekültekén is. A Magosz jelentős mennyiségű adományt gyűjtött, például harminc tonna lisztet, hogy Kárpátalján is legyen kenyér. Ezekből az adományokból mindenki részesülhet, aki menekült, aki rászorult, nemcsak a magyarok, az ukránok is, bárki. Magyarország segít, mert a béke mellett tette le a voksát, az emberi életet menteni.

92.kép: Megerősített szövetség – Jakab István, Orbán Viktor és Győrffy Balázs (forrás)

XV.melléklet: Nagy István realitásérzékelése     A 2022-es választáson a magyar vidék, a gazdák és az agrárium sorsa is a tét, mert vagy megyünk tovább ezen az úton és egyre erősebb lesz a magyar agrárium és az abban dolgozók, vagy visszatér a múlt, a Gyurcsány-Bajnai-korszak, amikor a magyar földet külföldi spekulánsok és vörös bárók (sic!) kezére juttatták, és leépítették, kifosztották a magyar agrárium stratégiai elemeit. A baloldalon ma is ugyanaz [Raskó György programja ezzel ellentétben Fidesz-KDNP közeli] a program […] Bízunk benne, hogy 2022-ben az erőteljes gazdasági növekedés (sic!), a lakosság elkölthető jövedelmének az emelkedése (sic!), az élénk külpiaci kereslet és a támogató agrárpolitikai eszköztár hatására folytatódik a mezőgazdaság teljesítményének növekedése, és eredményes évet zárnak majd a gazdák […] A járvány, az európai energiaválság és az elszabadult európai energiaárak miatt sajnos egész Európában jelentősen nőnek az élelmiszerárak. Ez hazánkba is begyűrűzik (sic!), Magyarország kormánya azonban mindig is a rezsicsökkentés kormánya (sic!) volt […] Itt azt a tisztességtelen áremelést is vizsgáljuk, amit Bige László milliárdos nagyvállalkozó művel, akinek a kezében van a hazai műtrágyapiac jelentős része. A magyar gazdák kárára nyerészkedik, és pénzeli a nyereségéből a baloldal kampányát […] A 2023-2027-es időszakban a KAP I. pillér keretében 3.400 milliárd forintot, a II. pillér tekintetében 2.853 milliárd forintot fordítunk a magyar mezőgazdaság, élelmiszeripar és vidéki települések fejlesztésére, megújítására.

DB: Hogyan foglalnád össze a Fidesz-KDNP birtokpolitikáját, amit a politika színpadán Fazekas Sándor után teljes odaadással Nagy István (XV. melléklet) vezényelt le, és szerinted mik ennek már mutatkozó következményei?

ÁJ: A Fidesz-KDNP 2006-os és 2010-es választási programja, de még a kormányra kerülést követően ezek alapján kidolgozott, és szinte teljes konszenzussal fogadott Nemzeti Vidékstratégia is a saját hagyományainknak megfelelő, többfunkciós európai agrár- és vidékmodellt hirdette. Ez a valóban néppárti stratégia és program környezetkímélő, a vidéki közösségek számára munkát és megélhetést biztosító mezőgazdaságra, környezet- és tájgazdálkodásra, minőségi és biztonságos élelmiszerek termelésére, továbbá az egyéni/családi kis-/középbirtokok és összefogásuk, többcélú, önkéntes szövetkezeteik meghatározó szerepére, valamint a város és vidéke szerves kapcsolatainak helyreállítására épült. Kidolgozását a VM államtitkáraként még magam irányítottam, azt 2012-ben kormányhatározat is megerősítette, mégis – bár aktualizálva, céljait, főirányait és megoldásait tekintve ma is használható lenne – az Orbán-rezsim gyorsan megtagadta, és a tárca honlapjáról is eltüntették. A 2010-es választások fölényes megnyerése után ugyanis az Orbán-kormány az ellenzékben hirdetett programjához képest 180 fokos fordulatot véve a nemzeti tőke erősítése jegyében a tőkés nagybirtokkal, agrároligarchákkal és agráripari óriáscégekkel kötött stratégiai szövetséget. Azzal a kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrabolása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rablóprivatizációja révén született, már a Gyurcsány-kormány által is támogatott – tőkés nagybirtokkal, amely az alapvetően önfoglalkoztató családok helyett bérmunkán és néhány növény iparszerű, monokultúrás tömegtermelésén alapuló gazdálkodást folytat, és amely ellen szövetségese, a Magosz vezette gazdatársadalom 2005-ben még fellázadt. Látnunk kell azonban, hogy a vidék ezen az úton, e birtokpolitikai koncepció mentén végül gyárcsarnokká, a nagy hazai és velük üzletelő külföldi tőkeérdekeltségek, agrároligarchák gazdasági expanziójának alapanyag-termelő hátsó udvarává válik. Az ennek nyomán kibontakozó gazdasági, társadalmi és környezeti válság az egész társadalom kiszolgáltatottságának végzetes növekedésével fenyeget, és éppen Dél-Amerika példáján látjuk, hogy milyen nehéz ebből a mélységből újra felkapaszkodni. Nos, ha nem is érkeztünk még meg ide, Dél-Amerikába, ahol a szó szoros, fizikai értelmében elüldözött gazdacsaládok földjeit multinacionális tőkés társaságok szerezték meg, ám a változás iránya nálunk is erre mutat. Az elmúlt időszakban ennek hatására lezajlott elképesztő birtokkoncentrációt jól jelzi, hogy a gazdaságok száma – a 2020-as agrárcenzus előzetes adatai szerint – az elmúlt 10 évben egyharmaddal, közel 120 ezerrel csökkent. A talpon maradt gazdaságok közül ráadásul az európai léptékkel nagybirtoknak számító (300 hektárnál nagyobb területű) alig 2.400 gazdaság (közel háromnegyedük tőkés társaság), a megmaradt gazdaságok alig 0,7%-a használja a mezőgazdasági területek mintegy kétharmadát, és ezzel a hazai birtokszerkezet ma Szlovákia és Csehország mögött a harmadik legkoncentráltabb az EU-ban. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja, hogy éppen a tőkemegtérülés szempontjából hatékonyabbnak hirdetett legnagyobbak, a gazdaságok felső 10%-a szerzi meg az agrártámogatások közel 80%-át, holott ezek a közpénzekből származó kifizetések a társadalom számára hasznosabb teljesítményeket nyújtó kisebbek versenyhátrányának csökkentését kellene, hogy szolgálják. Nos ennek bizony nem sok köze van a Fidesz-KDNP által ellenzékben még harsányan hirdetett, valóban néppárti agrár-/birtokpolitikához.

DB: A kamarai tagság jelenleg kötelező. Mezőgazdaság esetében a NAK vezető szerepe meghatározó, amely vezetőségében függőségi rendszert hozott létre. Egy nekem adott interjú után az egyik alelnököt is új választással eltávolították, mert fegyelmit nem sikerült neki adni. Csak meg kellett volna tagadnia az interjút, de nem tette, hiszen valósághű volt. Az ellenmondásokkal járó függőséget az elnökségi ülés padsoraiban a génszerkesztésről tartott előadásom kapcsán személyesen is érzékeltem. Mi a véleményed a NAK politikai beágyazottságáról, annak céljáról, kialakulása körülményeiről és felépítményéről, ami a hírek szerint a minisztérium működésébe is bele képes nyúlni?

ÁJ: A NAK megszületésének kétes körülményei eleve kódolták szerkezetét, vezetői összetételét és működésmódját, ezek felidézése nélkül tehát nehezen érthető meg, hogy miért is ilyen a felépítménye. Ami az előzményeket illeti, az agrárkamarai törvény koncepcióját, majd tervezetét a VM 2011-ben – a vezetésemmel, a meghirdetett néppárti programnak megfelelően, közel egy évig tartó munkával, országos fórumok sorát végig járva, az érintett szakmai műhelyekkel, szervezetekkel és a társadalom szereplőivel több körben egyeztetve – alakította ki. Ez a kamarai koncepció – amely sok tekintetben hasonlított a jól működő, bevált osztrák rendszerhez – a helyi földbizottságokon, a települési gazdaközösségeken alapult, és onnan, alulról építette fel az önálló megyei kamarákat. E megyei kamarák megválasztott vezetői választottak volna soraikból országos vezetést, megőrizve a megyei kamarák önállóságát. A törvénytervezet a listaállítás és választás szabályait, eljárásrendjét is konszenzussal rögzítette. A lemondásomat követően, 2012-ben elfogadott agrárkamarai törvény megszületésének körülményei jogalkotási szempontból vizsgálva is kritikán alulinak minősíthetők, a kormány által beterjesztett normaszöveg és indoklása pedig igen jelentősen eltért az eredeti koncepciótól. A gazdák köztestülete helyett egy fölülről szervezett, erősen központosított, hatalmi intézményt hozott létre, amely a renitens gazdák majdani megrendszabályozásának, sőt akár a termelésből való kizárásának a lehetőségét teremtette meg. A kamara országos és megyei vezetőit a formális választásokig – jobbára a Magosz vezetői köréből – a vidékfejlesztési miniszter bízta meg, és a választás listaállítási szabályait, eljárásrendjét ez az ideiglenes vezetés alakította ki úgy, hogy az távol került a helyi közösségektől. Ennek következtében a 2013-ban lebonyolított választásokon egyetlen tömörülés – a Magosz és szövetségesei – által központilag, az erős érdekérvényesítő képességű spekuláns nagytőkés, nagybirtokos körökkel egyeztetve összeállított, hazafias népfrontos jellegű megyei listákra lehetett szavazni, az azokon szereplő személyek kiválasztására a helyi közösségeknek semmiféle ráhatása nem volt. Ezzel választás helyett irányított szavazás valósult meg, nem véletlen tehát, hogy azon csupán a szavazásra jogosultak alig 7%-a adta le szavazatát. Az így létrejött agrárkamara lényegében a földforgalmi törvény által jelzett föld- és birtokkoncentrációnak állami segédlettel létrehozott, centralizált, a szereplőket kényszerítő, tevékenységük folytatását kötelező kamarai tagsághoz és tagdíjfizetéshez kötő intézményi kereteit teremtette meg. Ezek ismeretében nem meglepő tehát, hogy a szervezet 2013-ban így meg-, majd 2017-ben újraválasztott vezetői és tisztségviselői döntő többségükben a Fidesz-szövetséges – 2006 óta az Országgyűlés Fidesz-es képviselője, 2010 óta annak alelnöke, Jakab István által vezetett – Magosz volt tisztségviselőiből verbuválódtak, az elnök, Győrffy Balázs pedig 2010 óta a Fidesz országgyűlési képviselője. A Fidesz–Magosz–NAK-háromszög – perszonáluniók által is megerősített – szoros együttműködése alapvetően behatárolja a NAK tevékenységét és mozgásterét. Ezzel kapcsolatban ki kell emelnünk, hogy ugyan az agrár-érdekképviseletek szerte a világban, mindenütt kapcsolatban voltak és vannak a politikával, igyekeznek használni a politikát, ám függetlenségüket a lehető legnagyobb mértékben megőrizve, kínosan ügyelnek arra, hogy ne a politika használja őket. Ezt egy ilyen, nálunk kialakított szoros politikai bekötöttség erősen megkérdőjelezi, és csak a politika által kedvezményezett, kormányközeli, a NER-hez tartozó tagok érdekeinek képviseletét teszi lehetővé. A NAK vezetőinek és apparátusainak – beleértve az általa működtetett falugazdász-hálózatot is – e helyzetből fakadó elsőrendű feladata az Orbán Viktor vezette Fidesz-kormányzat agrárpolitikájának feltétel nélküli, hatékony képviselete, elfogadtatása, segítése, ami kétségtelen hasonlóságot mutat a volt szakszervezetek pártállami viszonyok közti alapvető feladatkörével.

93.kép: A Magosz-NAK 2022-es konferenciaterme (forrás)

DB: A Magosz-NAK 2022-es konferenciáján közel kétezren vettek részt (93. kép). Látszólag minden hibátlanul működik. Miért politizál szerinted aktívan olyan kevés agrármérnök? Miért nem az ő hangjukat hallom? A szakértelem tényleg olcsó, bolsevista trükk?

ÁJ: A hibátlan működést demonstrálni hivatott rendezvényt a valódi gazdákat eláruló Magosz, a furcsa körülmények közt létrejött köztestület, a NAK és Magyarország kormánya (!) szervezte, így az tulajdonképpen nem volt más, mint közpénzből fizetett fideszes kampányrendezvény. Az esemény három főszereplője: Orbán Viktor miniszterelnök (a Fidesz elnöke), Jakab István (a Magosz elnöke, 2006 óta a Fidesz országgyűlési képviselője, a törvényhozás alelnöke) és Győrffy Balázs (a NAK elnöke, 2010 óta ugyancsak a Fidesz országgyűlési képviselője). A formálisan egymástól független három szervezet ténylegesen a demokratikus díszlet funkcióját szolgálja, azonos flottához tartoznak, amelynek zászlóshajója a Fidesz, kapitánya pedig Orbán Viktor. Ami a valóban látványos felvételeken a tömött sorokban helyet foglaló közönséget illeti, ők a Fidesz–Magosz–NAK szoros szövetségi NER-agrárháromszög kedvezményezettjei, az állami földbérletek, majd a földprivatizáció fő nyertesei. Ők azok, akiknél az agrártámogatások zöme is landol, és akikhez majd a miniszterelnök és kormánya által beígért hatalmas agrártámogatási összegek is nagy biztonsággal megjósolhatóan kerülnek, aminek persze az Orbán vezette Fidesz és kormánya iránti feltétlen lojalitás az ára. Mindezek ismeretében szerintem merész dolog lenne a rendezvény díszletei alapján arra következtetni, hogy az agrárium és a vidék ügyei valóban jó irányba haladnak. Ami azonban a kérdés lényegi részét illeti, a mára teljes szépségében kifejlődött NER-nek valóban fontos jellemzője, hogy a szakértelemnél lényegesen fontosabb az állampárt és vezetője iránti feltétlen elkötelezettség, lojalitás, a kérdezés nélküli parancsvégrehajtás képessége, amely azután számtalan előnyt eredményez a NER-kedvezményezettek számára. Ennek következtében egyre több – a portástól az országgyűlési képviselőn át a miniszterig terjedő – jól fizető munkakörben találunk olyan szereplőket, akik az ott elvégzendő feladatok végrehajtására ugyan tökéletesen alkalmatlanok, ám a mi kutyánk kölykei. A rendszer hatalmi szempontból is fontos alapelve, hogy mindenkit olyan magas polcra kell helyezni, ami a képességeit messze meghaladja, mert így az őt oda helyezőtől függ a léte, ezáltal tökéletesen kézben tartható. A szakértelem megléte persze nem baj, ám az ebben a rendszerben huszadrangú kérdés egy adott állás, pozíció betöltésénél, közbeszerzési pályázatok elnyerésénél vagy éppen pályázati pénzek megszerzésénél. Ilyen körülmények között tehát számomra egyáltalán nem meglepő, hogy a szakmájához értő, ám a kiszolgáló lakájrendszerbe betagozódni nem akaró agrárértelmiség inkább hallgat, visszavonul és igyekszik túlélni, magát a politikától távol tartani. Ez olyan kontraszelekcióhoz vezet, amelynek persze előbb vagy utóbb katasztrofálisak lesznek a következményei, a tehetséges, mozgékony fiatalok pedig, akiknek terveik vannak az életükkel, és nem akarnak ebben a mocsárban evickélni, elsüllyedni, tömegesen elhagyják az országot.

(folytatása következik)

Darvas Béla