Géntechnológi^kaland N^o73

Egy percig sem állítom azt, hogy könnyű lenne ennek a két résznek az olvasása. Nem lesz majd egyik írás sem a like-listák élén, de megsúgom azt, hogy én sohasem ezért írok. Tanulni megterhelő, de persze enélkül a jövőt tekintve a bizonytalanság csak fokozódik majd. No future? S a mélyebb megértés – többféle ok (éghajlatváltozás, fajkihalás, fajok migrációja, az ember túlszaporodása, új járványok, haszonnövények és -állatok örökítőanyag-átalakítása stb.) miatt – talán sohasem volt időszerűbb. Ez a kor szerintem nem a bulivadász álomlovasoké. Nagyon fontos fejleményről tudósítok most (borítékolom a csekély jelenlegi hatást), amiről a magyar sajtó egyébként érthetetlenül megfeledkezik. Agyonhallgat; vár a megvilágosodásra? Tervezetten késne? Nem lehet könnyen és jól kommunikálni ezt az ügyet, amelynek genetikai, ökológiai és közgazdaságtani vetületei sem egyszerűek. A jövő nemzedékért felelős ombudsmannak külön is a figyelmébe ajánlom ezt a kétrészes írást. Legfőképpen azért, mert megszólal benne Angelika Hilbeck – Svájcban élő német tudós is –, aki a termékfüggetlen európai kutatók képviseletét évek óta ellátja. Érdemes meghallgatni, ha már annyian figyelnek rá. Személyes élményem róla, hogy az ENSSER megalakulása előtt, de már a mellékhatásokon dolgozó kutatókat összefogni igyekvő olaszországi konferencia búcsúpartiján milyen mély kétségbeeséssel sorolta nekem a hatás nélkül maradó figyelmeztetéseinket; az érthetetlen ignoranciát. Másként lett azután: a civilszervezeti akciókat fogyasztói nyomás követte, és mint tudjuk az perdöntő. Az isteni nép nem leváltható.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A címábrához kell némi magyarázat. Szerzői (Pocock et al., 2012) egy angliai farm növény–állat-kapcsolatait tüntették fel egyetlen ábrán, és 1500 körüli kapcsolatról számoltak be a Science folyóiratban. Tőlünk jóval északabbra (déli irány felé haladva a kapcsolatok száma emelkedik) is egy ilyen gazdag kapcsolatrendszerbe kerülne a genetikai módszerekkel módosított életforma. Szerintem nyitott gondolkodású alkalmazott genetikusoknak most el kell gondolkozniuk. Nem véletlen tehát az ökológusok mély szkepszise, amikor a növényi géntechnológia termékeit szemlélik. Gondolják, hogy ezek a kapcsolatok (a címábrán növény–rovar-, rovar–rovar-kapcsolatok láthatók, amelyekhez még növény–növény-kapcsolatok is társulnak) kellő mélységben és biztonságosan felmérhetők?

Eleget tudunk-e ahhoz, hogy átalakítsuk a bennünket körbevevő természetet? Szerintem a molekuláris biológia (lásd még molekuláris genetika, molekuláris ökológia et cetera ügyefogyottan fellengzős elnevezések, amelyek egyszerűen ignorálják az életközösségek nagyon bonyolult kapcsolatrendszereit) művelői nincsenek tisztában azzal, amibe avatkoznak. Laborban, kémcsőben ezek a kapcsolatok nem férhetnek el, ha a fellengzős molekuláris ökológiára gondolok.

Az ENSSER (European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility) és a CSS (Critical Scientists Switzerland) 2021. április 26-án sajtótájékoztatót adott ki arról, hogy a termékfüggetlen európai kutatók ellenzik a génszerkesztett (gene editing technology, GET; lásd még új típusú géntechnológia – new genomic techniques, NGT) növények engedélyezésének deregulációját, az érvényes szabályozás lazítását. Ez az ökológiai szemléletű kutatói közösség a környezetbiztonság veszélyeztetésére hívta fel a figyelmet. Az engedélyezés könnyítését több ponton is kétséges kimenetelűnek ítélték. Ez a kitétel például az utólag nagyon nehezen kimutatható termékváltozatokra kifejezetten sarkalatos, hiszen követésük (mérésük) és így ellenőrzésük gyakorlatilag lehetetlen.

Az EASAC (European Academies’ Science Advisory Council) által támogatott Leopoldina-nyilatkozat (Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina) azt javasolja/követeli éppen az EP-képviselőktől, hogy az EU ne szabályozza szigorúan (sőt egyáltalán ne) az új típusú géntechnológiával szerkesztett NGT-növények forgalomba kerülését. Ennek a szemléletnek a támogatói a növényi géntechnológusok és a tudomány fanatikusai közül szerintem a szakbarbárok. Kezeljék úgy – mondják a pro-GMO személyiségek –, mint például a korábbi mutagénekkel/mutációval előállított fajtaváltozatokat. Ez tipikus retorikai fogás, ami ráadásul jogosultságot is tévesztett. Engedélyezéskönnyítést a termékvizsgálók (mellékhatás-vizsgálók) kezdeményezhetnének és nem a termékelőállítók, akik nyilvánvalóan gazdaságilag érdekeltek! Ezen nem változtat, hogy a nemzetközi cégeknek bedolgozó kutatói érdekcsoport az általa kisajátított és elfogultan kezelt tudományra hivatkozva vállalkozott erre. Tipikus képviselői ennek az új típusú géntechnológiának a géncsöndesítés vagy az ODM (oligonukleotid-irányított mutagenezis) technológia, a nem kellő pontossággal körvonalazott géntechnológia formái (pl. RTDS-rizs és -szója), valamint a legnagyobb ökológusi ellenszenvvel fogadott génkiszorítás (gene drive).

Génkiszorítás (gene drive)   2019-ben, Holly Dressel szerkesztésében az ENSSER közreműködésével 338 oldalas kiadványt tettek közzé. A Magyar Ökotoxikológiai Társaság 2020-as konferenciáján számoltunk be a kritikai véleményünkről. Az alábbiakban foglaltuk össze a technológiával kapcsolatos fenntartásainkat: (i) Helyi népességek, sőt fajok kipusztítására alkalmas, ami ökológiai és bioetikai problémákat vet fel, az eddigi felmérések azonban egy-egy megcélzott és módosított csípőszúnyog fajnál 80-95%-os hatékonyságról beszélnek; (ii) A helyi fajokra való alkalmazására az EU országaiban nincs kutatási és engedélyezési háttér, de csípőszúnyogoknál mivel fajközösség (hazánkban közel egy tucat faj érintett) okozza a problémát védekezési célra praktikusan nem is használható; (iii) Tápláléklánci/-hálózati problémát okozna a kiterjedt alkalmazása; (iv) Nem teljesen kizárható a horizontális géntranszfer lehetősége, fajonként kell ezt vizsgálni; (v) Az Európai Unió a nyílt géntechnológia formák engedélyezésével kapcsolatban – az elővigyázatosság elvét szem előtt tartva – szkeptikus. * Az Európai Parlament 2021. június 8-án megerősítette, hogy elővigyázatosság elve alapján az ún. génkiszorítást nem alkalmazhatják az EU-ban. Az Európai Parlament ezzel a döntésével megerősítette azt a tényt, hogy a génkiszorítás az örökítőanyagban láncreakciószerű terjedést érhet el, és durván átalakítja a természetes fajokat megsértve azok biodiverzitását. * A Nature tudományos folyóirat májusban adott hírt róla, hogy Floridában (Florida Keys) Aedes aegypti OX5034 módosított csípőszúnyogokat (az Oxitec 2010-ben nyújtott be engedélykérelmet), bocsátottak ki a zika, dengue, chikungunya és sárgaláz elleni védekezés miatt (240. kép). A kibocsátásra 2020-ban a US EPA adott ki engedélyt.

240.kép: Gene drive segítségével módosított Aedes aegypti (forrás)

Az engedélyezés könnyítése az előállító és szabadalmaztató géntechnológusok és vállalataik szűk érdekeit képviseli csupán, és figyelmen kívül hagyja a kritikus környezettudományok véleményét, nem számol az európai politikusok, valamint a fogyasztók többségi elutasításával. A pro-GMO szemléletű tudósok meglehetősen agresszív tevékenysége szerintem teljesen új színfolt a tudománypolitikában. Az európai tudományos érdekvédelmi-szervezet (EASAC – az MTA is része) ezen a területen kisebbségi akaratot igyekszik beteljesíteni, és így óhatatlanul sokat veszít a korábbi hitelességéből, ami a pártatlanságára és megfontságára épült. Ez talán már a harmadik, az EP-képviselőket megcélzó, eddig eredménytelenül maradt meggyőzési hullám? Az elsőben hazánkban Venetianer Pál biokémikus, Dudits Dénes növény-géntechnológus (csak az ő kutatói teljesítményének van növény-géntechnológiában gyakorlati vonzata hazánkban; 241. kép) és Balázs Ervin virológus utazott, de Bedő Zoltán búzanemesítő (ma a MATE kuratóriumának tagja) is ennek a lobbiközösségnek volt a tagja. Vida Gábor (genetikus) és Heszky László (mezőgazdasági géntechnológus) voltak azok, akik az MTA-n belüli kritikus hangjukat hallatták és akadályozták meg, hogy az MTA adminisztrációi (lásd Vizi E. Szilveszter orvos/farmakológus és Pálinkás József atomfizikus elnökségeinek döntései, amely az MTA közös állásfoglalásának kiadását akadályozták) hibás döntésre szánják el magukat. Erre így csak Lovász László matematikus idején került sor. Többen kitartóan hallgattak (Orosz László, Nagy Ferenc, Horn Péter stb.), és a valóságos véleményüket nem kötötték senki orrára. A 2000 körül aktív pro-GMO keménymag már nyugdíjban van ugyan, de ma is hangadó. A mezőgazdaságban az új generáció még a szárnyait próbálgatja, hangja nem hallatszik messze, vagy ami olvasható, az egyoldalúan elfogult, és ráadásul partizánt játszó anonim újságíróként nem is vállalja a saját nevét az ebbéli reklámszerű írásaihoz, amelyben mások munkáit polírozzák. Hogyan származhatna ilyesmiből hitelesség?

Bedő Zoltán és Horn Péter, bár sokak szerint perifériára szorult akadémikusok, az éppen megalakult Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kuratóriumának tagjai lettek. A GMO-ügyhöz (genetically modified organisms) mit sem értő talajtanos rektor, Gyuricza Csaba (ún. kinevezett szakértő) kibicelhet ugyan a technológia mellett, és ezt Nagy István méhész (MATE kuratóriumi tagja) méltányolhatja is, hiszen miniszteri pályafutásának bevezetőjében egyszer már próbálkozott ezzel az áttöréssel. Várható tehát a hazai agrárminisztériumi fennforgás. Számottevő ellenállás ott bizonyosan nem lesz, bármennyire is ez van most a párt (Fidesz-KDNP) lobogójára varrva. Dióhéjban: a DK (Vágó István – a Legyen ön is milliomos műsor vezetője – ezt kommunikálja) kellő szakmai indoklás nélkül géntechnológia-párti; a Jobbik ebben a tekintetben karakter nélküli; az LMP és a Párbeszéd (értsd MSzP, bár itt vannak fenntartásaim) következetesen géntechnológia-ellenes. Karácsony Gergely (Párbeszéd) magánlevele óta tudom, hogy elkötelezett GMO-szkeptikus, Pálinkás Józsefet (ÚVNP) viszont e tekintetben nagyon is megfontolt és körültekintő gondolkodónak ismertem meg.

Ebben az egész ügyben egyébként a vetőmag/növény szabadalmi helyzete az, ami feloldhatatlanul ellentmondásos európai helyzetet teremt. Ha Európa mezőgazdasága nem akarja a multiknak kiszolgáltatni a nemzeti mezőgazdaságot, akkor a növényi géntechnológiát egyszerűen nem pártolhatja. Fejlesztéshez egyik tagországa sem elég tőkeerős. Ennyire egyszerű. A többi csak a promenádra való locsogás, bár a tudomány ezt sem kezelhetné úgy, mintha nem előtte zajlana. Hol is vannak hazánk kiemelkedő ökológusai, akik megszólalnának? Nos, nem tudok közülük egyet sem felsorolni. Székács András kémikus az, akinek hangja a legmesszebb hallatszik. Gyerekorvosok (Kosztolányi György és Tulassay Tivadar) azonban talán ne döntsenek mezőgazdasági géntechnológiáról az EASAC-ban, mert ehhez hitelességük – írd és mondd – nincs. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a növényi géntechnológiai lobbi tagjai ugyanazt a szöveget nyomatják a genomszerkesztett, mint korábban a transzgenikus növények esetében tették. Önkritikának nyoma sincs. Szinte fájó a pro-GMO területen az ötlettelenség és a kommunikációképtelenség.

Én az esetről esetre való döntést tartom csak elfogadhatónak, s a sokszínű növényi géntechnológia esetében is sokkal részletesebb jogi szabályozást képzelek el, tehát nem az egyben való pártolást vagy elutasítást. Az ENSSER és a CSS hangsúlyozza, hogy a genomszerkesztésnek szigorú szabályozás alá kell tartoznia, hacsak nem szigorúbbnak, mint a transzgenikus növények (GMO) jelenlegi jogszabályaiban, különösen azért, mert ezen új technikák egyikében sem álltak elő a fajtatulajdonok a biztonságos használat bizonyításával. Puszta figyelmetlenség lenne ez, esetleg érdemtelen az erőfeszítésekre, vagy éppen bizonyíthatatlan a biztonságos használat? Vajon miért éppen a géntechnológiát művelő kutatók állnak ki a fajtatulajdonos nemzetközi cégek érdekeiért? Miért éppen ők (a gazdaságilag is érintettek) harcolnak ezért? Fordult már elő, hogy kutatók/akadémiáik hasonlóképpen álltak ki bármi másért? Szeretném, ha világos lenne, hogy a géntechnológiai tevékenységet folytató kutatók csoportja nem a kutatók egésze. Nagyon hangos és agresszív kisebbség ez. Velük szemben az ENSSER megmutatja a súlyos ellenvéleményeket. Nem is vitás, a mai fogyasztók nekik hisznek. Az ő mondanivalójukat erősítik fel a civilszervezetek (pl. Greenpeace, Friends of Earth stb.; nálunk az Ökotárs, az MTVSz stb.).

Az elővigyázatosság elve – amelyre az EU elkötelezte magát – megköveteli a megfontoltságot és a szigort. Ha nem lett volna eddig világos, akkor az engedélyezésre vonatkozó deregulációt súlyos koncepcionális hibának tartom. Megvalósulásával hazánkban az önhitt és szűk-látókörű tudatlanság győzedelmeskedne, amely tagadná a társtudományok megalapozott aggályait. A cégeknek ez esetben ellenbizonyítékokkal sem kellene szolgálniuk, azt tehetnének a természetes fajokkal, amit kedvük tartja. Valóban efféle művi világot kíván magának az emberek többsége? Én nem ezt érzékelem!

Ennek ellenére az európai és magyar géntörvények korszerűsítése elkerülhetetlen, ennek felvetésekor nem lettem népszerű a kérdésben elképesztően dilettáns Fidesz-KDNP politikusai között (pl. Font Sándor, Budai Gyula, Jakab István, akik 2014-ben, a második parlamenti nyílt napon, ami a GMO-kérdéssel foglalkozott – szerintem köznevetség tárgyaként – kiültek elnöklésre a pulpitusra). Sajnálom, hogy a megjegyzésem ironizáló, de kutatásban dolgozó nem gondozhat ilyesmiről másként. Politikusokra nálunk a szerénységtani oktatás ráférne.

A genomszerkesztés kifejezés – egyébként – szerintem még csak nem is indokolt annak pontatlanságai vagy a következményeinek feltáratlansága miatt. Az éhezés – aminek felszámolását ígéri ez a lassan porosodó technológia – kiváltó okai általános társadalmi és gazdasági problémákhoz kapcsolódnak, és nem kezelhetők rekord-terméshozamokkal, amiről itt persze még csak szó sincs. Nincs feljegyzés arról, hogy a géntechnológiai beavatkozások növelték volna a terméshozamokat, és így csökkentették volna az éhezést Afrikában vagy Indiában. A milliárdos Kína sem rohant bele ebbe a technológiába. A fejlődő országokat a technológiadíj talán még szegényebbé teszik (lásd indiai gyapottermesztők esete), a jövedelem kiszivattyúzásával és a vetőmag licencelésével. Egy sor elismert szakértői jelentés a romboló, input-intenzív ipari mezőgazdaságról az agroökológiai, biogazdálkodási módszerekre való átállásra szólított fel, amelyek nemcsak az ellenálló képességet, az élelmezésbiztonságot és az emberi egészséget, hanem a biológiai sokféleséget és a környezeti egészséget növelik. A Greens/EFA ennek egyik európai élharcosa. Az EU jelenlegi stratégiája is a biogazdálkodás felé fordítja Európa mezőgazdaságát. Magyarországon Nagy István adminisztrációja és politikai függelékei ez ellen tiltakoznak. A miniszter egyértelműen a nagyüzemi, iparszerű (most éppen precíziósnak nevezik) gazdálkodás kedvezményezése felé fordult.

241.kép: Dudits Dénes 2018-ban a könyveivel és a géntechnológiai hírlevelével (Fotó: Agroinform)

Kritikus nyilatkozatok dióhéjban

Alább tartalmi és nem szó szerinti összefoglalókat adok:

– Erik Millstone (Univ. Sussex, Egyesült Királyság): A Leopoldina és szövetségesei azon állítása, miszerint az EU-nak mentesítenie kell a genomszerkesztett szervezeteket a szabályozási ellenőrzések alól, veszélyesen optimista. A Leopoldina érvei tudományosan nem indokolhatók. A genomszerkesztés nem olyan megbízhatóan pontos vagy kiszámítható, mint ahogy azt a pro-GMO tudósok állítják. Az a javaslat, hogy a genomszerkesztett élelmiszereket nem kell szabályozni, tudományellenes.

– Jack Heinemann (Univ. Canterbury, Új-Zéland): A géntechnológia szabályozási felügyeletet igényel, mivel lehetővé teszi, hogy az organizmusok genetikai tulajdonságait rendkívüli sebességgel, földrajzi és biológiai sokféleséget érintő léptékben manipulálják. A szabályozatlan géntechnológia ötletét az emberi önhittség és ostobaság táplálja.

– Michael Antoniou (London King’s College, Egyesült Királyság): Az ENSSER/CSS-jelentés egyértelműen azt mutatja, hogy megalapozatlan az az állítás, hogy a genomszerkesztés a természetes folyamatokat utánozza. A genomszerkesztés nem szándékos DNS-károsodást okozhat, ami a génműködés globális mintáinak megváltozásához vezethet. Ez viszont változásokat eredményezhet a növényi biokémiai folyamatokban és az összetétel alakulásában [Pusztai Árpád beszélt erről legelőször, de Caius Rommens mint géntechnológus úgyszintén], beleértve az új toxinok és allergének termelését is. Ha elfogadnák a genomszerkesztett növények, élelmiszerek és állatok deregulációra vonatkozó ajánlatait, az veszélybe sodorna bennünket.

– Critical Scientists Switzerland: A tudománynak és a kutatásnak a közérdeket kell szolgálnia, és segítenie kell társadalmunkat a fenntarthatóbb életmódra való átmenet során. A CSS támogatja az elővigyázatosság elvéből következő alkalmazásokat.

– ENSSER: Szorgalmazza az új technológiákról, azok hatásairól és szabályozásáról szóló kritikus európai és nemzetközi diskurzust. A tudományos és technológiai tevékenységet ma szerintük egyre inkább gazdasági csoportérdekek vezérlik. Következésképpen a közös érdek jobb védelme érdekében át kell alakítani a tudomány, a társadalom és a környezet közötti kapcsolatokat.

*

Villáminterjú második része Angelika Hilbeck-kel (folytatás)

A géntechnológia története a mezőgazdaságban közel 25 éves. Ez idő alatt milyen eredményeket mutatott a mezőgazdasági géntechnológia az éhezés elleni küzdelemben?

Angelika Hilbeck (242. kép): Ez könnyen megválaszolható kérdés: semmilyent. Ennek oka az, hogy az éhezést nem a fajták hiánya váltja ki, függetlenül attól, hogy azok GM-fajták-e vagy sem. Én továbbra is lelkesen drukkolok, hogy a tényleges okok feltárásával sikerüljön megoldani a szegénység problémáját, de ez a feltáró munka gyakorta népszerűtlen.

Felismer-e bármilyen gyakorlatilag fontos genetikai eseményt a mezőgazdasági termelők és a fogyasztók számára?

AH: Úgy érti, fontos genetikai események, amelyek hasznosak a fogyasztók számára? A válasz egyszerű: nincs ilyen. Vagy úgy érti, fontos genetikai események, amelyek problémásak a fogyasztók számára? Ez esetben a válasz: számosak. A gyomirtószer-toleráns növények a leggyakoribb GM-termékek a bolygón. A módosított szója és a kukorica belépnek a globális élelmiszerláncokba, és azt tapasztaljuk, hogy egy teljesen más nagyságrendű szermaradék-szint jellemzi már ezeket. A kémiai szennyeződés az élelmiszereink és takarmányok része lett, a legtöbb ezekből az állati takarmányokba kerül. A Roundup készítményeivel kapcsolatos a glyphosate hatóanyag hatóságilag elfogadható szermaradékszintjeit jelentősen növelni kellett az élelmiszerekben és a takarmányokban, hogy a termékek továbbra is legálisan forgalmazhatók legyenek. Ez már az 1990-es években megtörtént. Ma a glyphosate és bomlástermékei a világ szinte minden feldolgozott élelmiszerében a kukorica és/vagy szója esetében a leginkább elterjedt maradványok közé tartoznak. A legtöbb ember szervezetében szennyezőként jelen vannak ezek a szermaradványok, amelyek így kimutathatók a vérben és a vizeletben.

Vagy úgy érti, fontos genetikai események a gazdáknak? Az észak- és dél-amerikai iparszerű mezőgazdasági gazdálkodói számára valószínűleg igen a válasz. 25 évnyi termesztés után, most ezen a termesztési úton ragadtak, és nem tudnak egykönnyen eltérni tőle. Azoknak a gazdáknak, akik nem léptek erre az útra, a válasz: nem, nincs semmi olyan, amit igazán hiányolhatnának. Pontosan ez az oka annak, hogy Svájc, ahol élek, például 2005 óta rutinszerűen meghosszabbítja a GM-növények termesztésére vonatkozó 4-5-éves tilalmat. Mert semmi hasznos nem vált elérhetővé a svájci gazdák számára. Még mindig ugyanaz a régi gyomirtószer-toleráns és rovarellenes toxintermelő növények játszanak fő szerepet, mint negyed évszázaddal ezelőtt. Ezek uralják a GM-vetőmagpiacot; ezek készültek az iparszerű, jelentősen kemizált növénytermesztés számára.

Véleménye szerint a genomszerkesztéssel készült módosított növényeket jogilag el kell-e különíteni a transzgenikus növények szabályozásától?

AH: Nem, persze, hogy nem kell. Ezek olyan géntechnológiai eljárások termékei, amelyek nem rendelkeznek kellően biztonságos gyakorlati használattal, és így kockázatokkal járhatnak. Tehát szabályozni kell őket, valószínűleg szigorúbban, mivel észlelhetőségüket nehezebbé tették, mint a régebbi GM-termékek esetében volt. Ezért a könnyebb kimutathatóságra vonatkozó jogi követelményeket meg kell erősíteni.

Milyen génszerkesztett fajtacsoportokról ismert, hogy sikeresek az Egyesült Államokban, amelyekre kiterjedt ott a dereguláció?

AH: Tudomásom szerint csak két fajtacsoport van ilyen, és mindkettő a repcére vonatkozik. Ezekről azt állítják, hogy a termékek genomszerkesztéssel készültek: a magas olajsavtartalmú repce a Calyxt és a herbicid-rezisztens SU-repce [szulfonilkarbamid-rezisztens] a Cibus terméke. Egyikük sem nevezhető gazdasági kasszasikernek (blockbuster). És egyikük sem az állítólag szupergyors, de immár egy-évtizedes CRISPR-Cas technológiával készült, de a Cibus terméke még csak nem is a régebbi TALEN segítségével. [A fajtatulajdonosok állításai szerint a SU-repce TALEN segítségével készült, míg a Cibus RTDS-módszere valóban talányos (ODM?)]. A közelmúltban egyes hatóságok – pl. Németországban – arra az álláspontra jutottak, hogy az évek óta a genomszerkesztés előhírnökeként beharangozott Cibus SU-repce mégsem génszerkesztett, hanem a frissített kanadai dokumentáció alapján spontán mutáció eredménye lenne. Véleményem szerint ez nagyon figyelemre méltó. Úgy tűnik, hogy a hatóságok és a cégek házi feladata, hogy rendbe tegyék a módszereiket, mielőtt a termékekkel kapcsolatban pontos állítást tehetnének.

Az Egyesült Államok és az Európai Unió közötti eltérő GMO-szabályozás miatt milyen kereskedelmi zavarok lehetségesek a két gazdasági és politikai tömbben?

AH: Nem várok semmi mást annál, ami az 1990-es évek közepe óta fennáll a GMO-kat illetően, és még régebbi idők óta mindenféle más mezőgazdasági termékek tekintetében. Az Európai Unió és az Egyesült Államok negyed évszázada más utat jár be a GM-növények termesztése terén. Más mezőgazdasági termékekre vonatkozóan is eltérő szabályaink vannak, így például a hormonkezelt állatok húsára vagy tejére, a klórozott csirkehúsra stb. Teljességgel megszokott mára, hogy a világ egyes országai különböznek abban, hogy mit tartanak elfogadhatónak, és másokban is. Megvannak a rendszereink, és elég jól is működnek e különböző szabályok betartásában. Az amerikai mezőgazdasági termelők mindaddig szállíthatnak az európai piacra, amíg követik az európai szabályokat, éppúgy, ahogy az európai mezőgazdasági termelőknek és élelmiszergyártóknak is be kell tartaniuk az Egyesült Államok szabályait, ha ott akarják értékesíteni termékeiket.

*

242.kép: Angelika Hilbeck (Berlin, 2018)

Genomszerkesztés revisited

Az Európa Bizottság biztosan újratárgyalja majd a genomszerkesztés ügyét. Az európai géntörvény korszerűsítésének örülök, már nagyon ideje volt. Megértem persze azokat, akik tartanak attól, hogy ez az eddigi, megfontolás nélküli elutasítás állapota lényegileg változtat majd. Az élő módosított szervezetek (LMO – living modified organisms) esetében ez a félelem, ha nyílt technológiáról van szó, érthető is. Az izoláció kérdése is nagyon vitás helyzeteket eredményez. A gyógyszerészeti zárt géntechnológia (rekombináns gyógyszerek – ahol a módosított szervezet termékét használják) megítélése azonban nagyon is más.

A VIB (Flanders Institute for Biotechnology) a molekuláris biológusok lobbiszervezete már 2019-én elején mozgolódott, aláírásokat gyűjtött, és aztán a Leopoldina is a pástra lépett. Nálunk csönd van a parlamenti tárgyalásokon és a médiában is. Amiről nem beszélünk, az talán nincs is? Én a tárcánál Ángyán József és Rodics Katalin (ma Greenpeace) távozása után egy emberről sem tudok, aki a kérdésben eljutott volna a géntechnológiai környezet-egészségügyi és gazdasági problémáinak megértési/kezelési szintjéig, és akkor azt el is hallgatom, hogy ettől még a jogászok frontján jóval arrébb van az értő és alkotó belenyúlás képessége. Én az első magyar géntörvény jogi alkotója óta nem találkoztam rátermett jogásszal e területen. Feldman Zsolt bizonyosan nem ilyen, elég sokféle hivatalos (GMO-Kerekasztal, GEVB) kapcsolatba kerültem vele, hogy határozott véleményem legyen. A rendelkezésre álló információk alapján az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy elegendő bizonyíték áll rendelkezésre ahhoz, hogy politikai cselekvést kezdeményezzen az új genomikai technikák szabályozása területén – írta Maroš Šefčovič alelnök. Az Euroseeds uniós vetőmagipari szervezet közleményében annak adott hangot, hogy a tanulmány nem mulaszthatja el a lehetőséget arra, hogy Európa a több mint 20-éves jogszabályát a tudományos fejlődéssel összhangban hozza. Kevin Stairs, a Greenpeace EU GMO-politikai tanácsadója szerint az EU végrehajtó és nemzeti kormányainak tiszteletben kell tartaniuk az elővigyázatosság elvét és a Curia döntését. Az Európai Parlament zöld frakciójának mezőgazdasági szóvivője, Martin Häusling hangsúlyozta, hogy az NGT továbbra is hangsúlyosan géntechnológia, és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint a korábbi géntechnológiai formákra (243. kép). Nincs szükség lényegileg új géntechnológiai törvényre – jelentette ki. Az engedélyezésre, a nyomon követhetőségre és a címkézésre vonatkozó szigorú szabályokat továbbra is alkalmazni kell.

243.kép: Greens/EFA képviselők és az iparszerű mezőgazdaság (forrás)

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala által 2021-ben szervezett webináriumának előadói a genomszerkesztésről

Dereguláció? Az Európai Uniónak is követnie kellene az Egyesült Államok döntését? Bándi Gyula (AJBH) a Curia döntésének következményeiről beszélt, ami a jövő generációkra vonatkozik. Az EU jogszabályai az elővigyázatosság elvére épülnek, ennek okolásában a jövő nemzedékek védelme áll a középpontban. A Curia 2018-as állásfoglalásának vitája indult most újra az új géntechnológiai módszerek esetében. A mezőgazdasági géntechnológia idegenbeporzású növényei vagy a kibocsátott módosított halak a nyílt technológiák közé tartoznak. Az Európai Unióban gyanú esetében – az Egyesült Államokkal ellentétben – a terméktulajdonost érinti a bizonyítási kényszer.

Kőrösi Levente (Agrárminisztérium) az új technológiákkal (NGT) kapcsolatos uniós szakpolitikai fejleményeket ismertette. A mostani megítélésben a végterméket (genetikai eseményt) kell bírálni, és nem az előállítás módját vizslatni. Szerintem ez eddig is így volt. A Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságban a genetikai események dossziéit értékeltük. Nekem úgy tűnik, hogy nálunk a hatósági képviselők tárgyi tudás nélkül azt gondolják, hogy mindez csupán jogi kérdés, de szerintem korántsem: az ügy természettudományok és közülük a környezettudományok körébe tartozó. A jognak ezt a nézőpontot kell kiszolgálnia. Eddig szerintem pro-GMO barátaim örülnek, de a folytatás nem fog nekik tetszeni. A jognak a mellékhatás-vizsgálókat (ökológusok, környezetanalitikusok, ökotoxikológusok stb.) kell támogatniuk az engedélyezési döntésekben!

Mute Schimpf (Friends of the Earth, Europa) – civilszervezeti anti-GMO aktivista az európai helyzetet ismertette. Az előzetes konzultáció megszólalói: 74% géntechnológiai vállalat, 14% NGO, 10% gazda, 2% kutató. A kutatói passzivitás a civilszervezeti vonalon elképesztően alacsony szintű. A kutatóknak illene leszállni arról az elméleti piedesztálról, ahol szinte senki sem látja őket. Hogyan lehetnek ezzel elégedettek?

Angelika Hilbeck (ETH Zürich, Svájc) az új génmódosítási technológiákra vonatkozó ENSSER kutatói álláspontját ismertette. Megjelenése kifejezetten esemény a hazai GMO-vitát illetően, hiszen nemzetközileg elismert kutató és közéleti személyiség mondhatta el a véleményét nálunk. Szerinte sem természetes módon keletkező élőszervezetekről van szó. A mellékhatásokat nem kellő mélységben vizsgálták. A szabad-földön közel 1500 interakciót találtak (címábra), ami rengeteg, a termesztés helyére vonatkozó ökológiai kérdést vet fel. A genomszerkesztés deregulációja csak egyedül az Egyesült Államokban indult el. Alig végeztek egyébként termékfüggetlen hatásvizsgálatokat. Ezt a szabadalmi állapot miatt a fajtatulajdonosok Európában eleve akadályozzák is.

Christopher Then (Testbiotech, Németország) anti-GMO aktivista az új génmódosítási technikákkal előállított növények főbb kockázatait foglalta össze. Szerinte a magvas gomborka (Camelina sativa) példáján bizonyították, hogy a kibocsátás kontrollálhatatlan terjedéssel járna. Norris és munkatársai mutatták ki, hogy a szarvatlan szarvasmarha genetikai módosításánál a módszerhez használt bakteriális plazmidrész integrálódott a szarvasmarhafajta örökítőanyagába. A genomszerkesztés deregulációja nagyszámú új genetikai tartalom rövid idő alatti kibocsátását és elterjedését jelentheti, és az elkövetett hibák száma ezzel együtt emelkedik. A véletlen balesetek száma eddig is igen tekintélyes volt.

Roszík Péter (Biokontroll Hungária Kft.) az ökológiai gazdálkodó ágazatra vonatkozó kockázatokról beszélt. A jelenlegi jogszabály változatlansága mellett foglalt állást. Szerintem nem lehet nem megtörténté tenni a tudomány új eredményeit, és a szabályozónak folyamatosan követnie kell az eseményeket.

Darvas Béla (Magyar Ökotoxikológiai Társaság) és Székács András (MATE) a mezőgazdaságot érintő genomszerkesztés kritikáját foglalták össze. A GMO-Kerekasztal 2018-as feloszlatása után hazánkban a Magyar Ökotoxikológiai Társaság foglalkozik a mezőgazdasági géntechnológia környezet-egészségügyi kérdéseivel. Ez a technológia az idegenbeporzó növények esetében (pl. rovarbeporzású – káposztafélék, lucernafélék, napraforgó, alma, papaja stb.; szélbeporzású – kukorica, rizs stb.) nyíltnak minősül, vagyis a módosítás a beporzási háló mentén terjed. Sok növénynél nem válik élesen el a két beporzási típus. A rovarbeporzású növények a leginkább kockázatosak (értsd fajtahibrid-képződés) a módosított gén terjedési valószínűségében. Speciális esetekben, a géncentrumokban a fajhibrid-képződés sem kizárt (pl. káposztafélék – ezeknél az izolációs távolság >1600 méter). Az önbeporzó növények (pl. paradicsom, burgonya, gyapot, szója stb.) kibocsátása zárt technológiára emlékeztetően kevésbé kockázatos. A jelenlegi vitairányok a gazdasági esetlegesség, a genetikai pontatlanság és az ökológiai kérdések területein bontakoznak ki. Támogatható-e a genomszerkesztés jogi deregulációja? – Nem, szerintünk kaotikus jövőhöz vezetne (lásd lánc-dereguláció?). Támogatható-e a genomszerkesztés szabályozásának jogi felülvizsgálata? – Igen, termékcsoportokra illő korszerű szabályozás szükségszerű. Ez például önbeporzókra engedékenyebb lehet.

Hazánkban az Alaptörvény elavult passzusát is célszerű lenne átírni (244. kép), hiszen a takarmányozás során bekövetkező hatásokat nem sikerült eddig kellőképpen bizonyítani. Nem így van ez a környezettudományos eredmények területein. Az Alaptörvény XX. cikkének helyére javaslom az alábbi szöveget: (1) A hazai mezőgazdaság kiemelt értéke a nemzedékek során kifejlesztett nemzeti fajtakincs, amely megkülönböztetett védelmet érdemel; (2) Az (1) bekezdés szerinti jog érvényesülését Magyarország géntechnológiával módosított haszonnövényektől és -állatoktól mentes termeléssel éri el, ha azok párosodással (kiemelten idegenbeporzás) veszélyeztetik a nemzeti fajtakincs gyakorlatban lévő elemeinek genetikai azonosságát, a vetőmagtermesztést, az ökológiai gazdálkodást, a méhészeti termékek minőségét és a módosításmentes élelmiszer- és takarmányellátást.

244.kép: Az Alaptörvény és fő szerkesztőik montázsa (forrás)

Utószó

Az ombudsmanhelyettes hivatala most ajánláson dolgozik azt illetően, hogy hazánk miként viszonyuljon az új géntechnológiai módszerekhez. Dióhéjban: a génkiszorítás (gene drive) közülük kilőve; a genomszerkesztés játszi mezőgazdasági ígéretei szkepszissel kezelve. Felkészült Magyarország mezőgazdaságának gyakorlata ilyen technológia fogadására/követésére/kezelésére? Szerintem nem. Jól járhatunk, ha a szabadalmak által védett vetőmagokat licencelünk, elengedjük a nemzeti fajtanemesítést, és a növénytermesztés hasznának egy része nemzetközi vállalatok zsebébe vándorol, akik egyébként a média híradásait is befolyásolják (pl. Monsanto), úgy hogy listázzák a termékeiket illető kritikus kutatókat? Egy percig sem gondolom ezt, mint hogy azt sem, hogy dugjuk egykedvűen a fejünket a homokba, és ne hasznosítsuk azt, amit a felelős tudomány felkínál. Igen, felelőst írtam!

Darvas Béla