(Tudománykövető N^o39)

Régóta kedvenceim egyike Ástor Piazzolla, aki velem a tango operita műfaját megszerettette. Ez a zene pozőr és virtuóz egyidejűleg, modorosan magamutogató és egyben tragédiába hajló. Az agráregyetemi átszervezés emlékeztet most engem erre. Amíg ezen merengek, úgy tűnik nekem, hogy a fedélzeten ismételten elszabadult egy hajóágyú. Valaki mindenképpen nagyot akar alkotni. Van persze bennem azért némi empátia, hiszen változtatni kell, csakhogy hozzáértők véleményei mentén, és megfontolt tempóban. A kutatás és az oktatás ügyei nem amatőrök kezébe valók.

Különös nekem, hogy Orbán Viktor a saját kormányainak szerkezetét négyévente megváltoztatja; különb féle jerekekkel kísérletezik. Eltűnt az egészségügyi, az oktatásügyi és a környezetvédelmi tárca is. Az ipari persze már rendszerváltáskor, de ott egyszer csak azt láttuk, nincs is hazai ipar, ami vezetni kellene. Viszont lehet, hogy hamarosan merünk újra nagyot álmodni, és elérhető közelségbe kerül ismét a szén és acél országa, vagy legalábbis elérkezünk a hőn vágyott Digitális Mennyországba. Ezen a ponton most az argentin férfitáncos lába megdermed, a hozzá simuló alélt hölgy félig felnyitja a szemét, a bandoleon hangja alább száll, és keveset az autó-összeszerelésről mákol. Az Audi már befektetett a győri Széchenyi István Egyetembe (bravúros angol fordításban University of Győr), és immáron az Audi Hungaria Járműmérnöki Karját is megcsodálhatjuk. Például.

Bódis József szülész-nőgyógyász felsőoktatási államtitkár éppen pár hete tette ki a minisztériumi honlapra, hogy az Állatorvos-tudományi Egyetem, a Miskolci Egyetem, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, a Neumann János Egyetem, a Soproni Egyetem és a Széchenyi István Egyetem alapítói és fenntartói jogai 2020 augusztusától vagyonkezelő alapítványokhoz kerülnek. Tessék csak tessék, lehet licitálni. Szponzor, mecénás, befektető kerestetik. Vegye-vigye. Persze erről meg az Amarcord-béli Ninola kisasszony bámulatos járása tűnik fel előttem, ahogy a Bolhásnak csúfolt moziban láttam. Kétségtelen, hogy a meglátáshoz – ebben az esetben – a látvány szöge nem tetszőleges. Tessék, akkor nekem most azt megbocsátani, hogy ezt az írásomat csak az agráregyetemekre hegyezem ki, vagyis az Új Szent István Egyetemre (takarékosan csak SzIE), amely éppen mostanában kapcsolt ötödik sebességre.

50.kép: Gyuricza Csaba a 2017-es év agráremberének zsűrielnöke (forrás)

A mega-agráregyetem (újabban központi egyetem) – ahogy mondják – terve 2016-ra nyúlik vissza. Akkor még egy keleti és nyugati szuper-agráregyetemet képzeltek el, de aztán egy lett belőle. Palkovics László (ITM) gépész/miniszter vette elő a tervet (az innovációhoz tartozik már az oktatástól a járványügyig minden), de azért nem állítom azt, hogy ez az átszervezés az ő szándékai szerint alakult. Van, aki úgy gondolja, hogy az ügyben Csányi Sándor (OTP, Bonafarm, MLSz) szerepe a meghatározó (címkép 2018-ban, Bódis Józseffel a pécsi tiszteletbeli doktori cím átvétele alkalmával). Nagy István agrárminiszter is csak szerény kívülállónak tetszik. Majd szól, ha mondják neki.

Az Új SzIE tagjai: a régi SzIE budai (ex-Kertészeti Egyetem, 1853-ban alapítva) és gödöllői (1950-ben alapítva) campus-ai, a Pannon Egyetem Georgikon Kara (Keszthely, 1962-ben alapítva), a Kaposvári Egyetem (1975-2000 között még főiskola), az Eszterházy Károly Egyetem Gyöngyösi Károly Róbert Campus (2003-tól főiskola) és a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK, alapítva a mezőgazdasági tárcánál lévő intézetekből 2014-ben). Ez utóbbit illetően Nagy István is illetékes.

Rendkívüli szenátusi ülés – 2020. május 27.
Az ülés témája az egyetemi átalakulási és integrációs folyamat.
Az ülést tartja Gyuricza Csaba [NAIK – 50. kép] az előkészítő bizottság elnöke.
Rektor Úr [Palkovics László SzIE] az ülés elején megköszöni mindenkinek oktatóknak, dolgozóknak, hallgatóknak a helytállását az elmúlt hónapokban. Külön köszöni vezető társainak és közvetlen munkatársainak a megfeszített munkát. Véleménye szerint számos olyan tapasztalatra tettünk szert az elmúlt időszakban, ami a jövőre is hatással lesz. Elmondja azt is, hogy a mai ülésen nincs előterjesztés, ezért szavazásra sem kerül sor. A jövő héten várhatóak előterjesztések, amit az e-szavazási felületen fogunk majd véleményezni.
Gyuricza Csaba tájékoztató
– Nftv [felsőoktatási törvény] módosítás elfogadása május 19. Innentől hivatalos a folyamat, közel 100 ember operatív munkája folyik a háttérben.
– Augusztus 1 új Szent István Egyetem jön létre, központja Gödöllőn.
– A gyöngyösi komplett campus érkezik nem csak a közvetlen agráros részek.
– Augusztus 1-től még állami fenntartású egyetem. Január elsejétől lesz alapítványi magánegyetem. Addig csatlakozik hozzá a NAIK kutatóhálózata. Kivéve ERTI [a Soproni Egyetemhez csatlakozik] és az Agrárgazdaság Kutatóintézet [az Agrárminisztériumhoz kerül vissza].
– Irányító testület határozza meg a stratégiai célokat. Elnöke Csányi Sándor OTP elnök. Ő lesz az alapítvány elnöke is.
– Ezenkívül 14 előkészítő bizottság működik.
– Elkészült az új egyetem alapító okirata.
– Napokon belül kész az SzMR [szervezeti és működési rend].
– A szenátus mandátuma lejár augusztus 1-vel. Addigra új szenátus választás kell.
– Kész a szervezeti struktúra javaslat is.
– Kiemelten fontos a gyakorlati képzés. Az integrálódott egyetemhez 11 ezer hektárnyi földterület tartozik majd. Mintagazdaságokat akarnak belőlük, vagy egy nagy holdingot.
– Az integráció augusztus 1-ig az intézmények egymás mellé helyezését jelenti. A tényleges integráció, intézeti struktúrára építve ezután kezdődik.
– Január elsejétől a költségvetési intézmény besorolása megszűnik és közalkalmazottból MT-s [munka törvénykönyv szerinti alkalmazott] lesz mindenki. Ebben már van kialakult gyakorlat az országban, az eddigiekhez hasonló tartalmú szerződések lesznek.
– A finanszírozás is átalakul. 2021 átmeneti év lesz, 2022-re alakul ki a végleges forma. Cél az osztrák minta, hármas finanszírozással.
– A rendeződés után, közben két lépcsőben 30 százalék béremelés várható.
– A szervezet augusztus egytől:
— Rektor: Gyuricza Csaba.
— Rektori kabinet vezetője Turi János.
— Rektorhelyettesek: Kovács Melinda általános rektorhelyettes, Palkovics László SzIE tudományos, Popp József külkapcsolati, Szabó István oktatási, és Harsányi Endre lesz a stratégiai rektorhelyettes.
— Doktori képzés – EDHT [egyetemi doktori és habilitációs tanács] kiemelt terület lesz. 12 doktori iskola 1000 doktorandusz. Önálló főigazgatóság jön létre, vezetője Helyes Lajos főigazgatóként.
— Öt campus igazgató: Urbányi Béla (Gödöllő), Sárdy Diána (Buda), Kovács Melinda (Kaposvár), Dublecz Károly (Keszthely), Bujdosó Zoltán (Gyöngyös).

Vajon miért éppen az OTP sikeres bankárja, a magyar foci Tuttija és Minarik Edéje, a közgazdász végzettségű Csányi Sándor nyúl bele mélyen a hazai agráregyetemi képzésbe? Gondolom, lehet benne pénz. Már az előre jelezhető omlás utáni ingatlanjaiban? Teljesen világos, hogy 2019-ben a Forbes szerint 368 milliárd forintos vagyonával Csányi az ország második leggazdagabb embere. Őt csak Orbán Viktor földije, az ország népszerű gázszerelője előzi meg 408 milliárddal. A pártvezér megígérte nekünk, és már valóság is a nemzeti nagytőkések sereglete; vagyis bizonyos nézőpontból szolgálatot tett nekünk. Csányi 2010 óta a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöke, 2018-tól a FIFA alelnöke és a többi. Szóval irányítja nálunk a focit és ami még az útjába kerül, de ez a nemzeti minimum. Értem persze, hogy ő a Bonafarm cégcsoport (értsd B-Bábolna Takarmány Kft., Fiorács Kft., Bonafarm Zrt., Pick Szeged Zrt., Bóly Zrt., Sole-Mizo Zrt., Agroprodukt cégcsoport, BonOffice Kft., Csányi Pincészet Zrt., Dalmand Zrt.) vezetője, és nyilván ez a gazdagság fel is hatalmazza valamire. Viszont éppen az agráregyetemi képzés megreformálására? Mit tudhat róla? Nem maradhatna szerényen a háttérben a jótékonykodásnál? Ahogyan látom, életveszélyes gazdag ember számára az előtérbe tolakodás. Így lett napjainkra Bill Gates is a világ egyik megnevezhető fő gonosza.

A Pécsi Egyetemen tiszteletbeli doktori címet (Mi a manó!) kapott Csányi Sándor, aki a nagyüzemi mezőgazdaság egyik hazai szereplője, és most egyetemet is szervez magának? Na nem a szegletét, mint hajdanán Magda Sándor a gyöngyösi főiskolát, hanem a központit. Máris tudni véli, hogy az agráregyetemeket gyakorlati képzésre kell átállítani. Több agráregyetemen oktattam eddig (a szóban forgók közül a gyöngyösi és a kaposvári főiskolákon azért nem), így képben vagyok. Látványmásító szemüveg sincs rajtam, hiszen nem kell már munkahelyi csoportérdekeknek megfelelnem.

Én úgy tudom, hogy az utóbbi időkben az agráregyetemekre jelentkezők száma folyamatosan csökken, illetve szinte minden egyetemre csökkent a jelentkezők száma. A változó minőségről tudnék mesélni, hiszen évtizedekig vizsgáztattam. A súlyosan eltúlzott agráregyetemi és főiskolai kapacitásról aligha van, aki mást gondol mint, hogy szükségtelen. Regionális gazdaképzőkké lehetne ezeket alakítani, ha lenne rá kereslet. A szarvasi főiskola esetében is ezzel kísérleteztek, de sikertelenül. A gazdasági hiány óriásira dagadt. A mai mezőgazdaságban nagyon sok olyan ismeret van, amit talán a telekszomszéd sem tud.

Gyuricza MTI-nek adott anyaga (2020. június 3.) is leszögezi: „Magyarországon 11 egyetemen és 17 képzőhelyen folyik agrár-felsőoktatás, más hasonló méretű európai országokban – például Hollandiában vagy Ausztriában – egy, legfeljebb két agrár-felsőoktatási intézmény van”. Vagyis tőle abszolút világos az üzenet, hogy az agrárképzés leépítésének nyitányát látjuk. Miért nem a megválasztott és hozzáértő egyetemi rektorok irányítják vajon ezt a folyamatot? Mi lenne a politikai válasz erre a kérdésre?

39.1.ábra: A 2020-as jelentkezések statisztikája (világosbarna az első helyen megjelölt cél)

A 39.1. ábrán a nyilvánosan elérhető képzési adatok alapján – maximális számú felvételre kalkulálva – 14 mezőgazdasági kar adatait mutatom be. Közülük az Állatorvostudományi Egyetem statisztája mindenben eltér az egész a halmaztól. Nagyon jelentős itt a túljelentkezés. A hallgatók ~16%-ának van csak esélye a felvételre. A jelentős túljelentkezés a felvételi pontszámok emelését is lehetővé tette. Ma 430-470 pont körül van itt ez az érték, míg a többi mezőgazdasági szakon 240-320 pont is elégséges. Ez az egyetemi tanulmányokra való középiskolai felkészültségről sok mindent elárul.

A fentihez képest a többi mezőgazdasági képzésre az 50-70%-os felvételi arány a jellemző. A jelentkezők elkötelezettségét jól jelzi, hogy hányan jelölték első helyen (világosbarna szín) a kiválasztott szakot. Ez állatorvosoknál kimagasló – 80% –, míg a többi karon a 40-50% a jellemző. Úgy gondolom ez figyelmeztetés arra, hogy a mezőgazdasági karok általában összegyűjtik az elsődleges ambícióikat illetően sikerteleneket. Az elkötelezett felvételizőket tekintve a Szent István Egyetem több karán abszolút értelemben nincs ugyan hiány a felvételizőkben, de ezt a második helyen jelölőknek lehet köszönni, ezért világoskék nyilakkal jeleztem ezt a figyelmeztetést. Következik még a pótfelvételi, de már csak a fizetős helyekre. Az egyetem utáni elhelyezkedés zavarai visszaköszönnek később az egyetem/kar/szak választásánál. A fáziskésés persze óriási, és az érintettek nem is szívesen beszélnek arról, hogy mennyire melléfogtak, vagyis olyan szakemberre, amit a tanulmányuk során választottak, a magyar gazdaságnak esetleg nincs is szüksége, nem lehet vele elhelyezkedni. Nem az egyetemi vezetés melléfogása ez?

A képzésre maximálisan felvehetők száma is nagyon beszédes. Az állatorvosképzés maximálisan évi 120 hallgatót fogadhat be, és ezzel biztosítja a szakmában való jó elhelyezkedést, addig ez a szám közel hússzor magasabb az agrárképzettségűek egészénél. Aligha van rendben ez az eltúlzott arány. A hetvenes években, a nagyüzemi mezőgazdaság csúcsán, mikor a debreceni képzésre jártam, évi 120 körül volt a felvettek száma, amiből 10-15% morzsolódott le öt év alatt. Mára ez az egyetem is közel háromszor annyi hallgatóval kezd, miközben az agrárképesítés iránti kereslet egyáltalán nem növekedett. Talán Mosonmagyaróvár és Keszthely volt mértéktartó, míg a Gödöllői Egyetem – mint a hajdani Kertészeti Egyetem is – ma a debreceni kétszeresével szolgál. A mostani Szent István Egyetemhez – ez a stratégia nyert –, tehát maximálisan akár 1400-as évi hallgatós forgalom is tartozhat, vagyis jelenleg is az agrárképesítésűek felét bocsájtja ki. Miért is? Mi változott? Kinek képezi ez az ország ezt az évi 2800-ra becsülhető agrármérnök-sereget. Az Új Szent István Egyetemben ez az arány 70%-ra emelkedik. Innen szemlélve az agrárképzés reformja nagyon is időszerű, csak iránya nem az, mint a miniszteriális győzelmi harsonák jelzik.

Másfél millió forintba kerül az állatorvosoknál egy félév, míg agrárszakokon átlagosan 325 ezerbe. Ez utóbbit azonban közel tíz éve állapították meg, és aligha elégséges a képzésre. A különbség tetemes, de ha a szülőknek ezt meg kell fizetni, akkor ez a mérsékelt összeg sem mondható kevésnek.

Mindenki fejében megfordul, hogy kik irányítják ezt az átalakítást. Nos, Csányi Sándor közgazdász (az MTMT számára ismeretlen) neve mellett Kapronczai István PhD agrárökonómus, hajdani AKI, ma nyugdíjas OTP-tanácsadó (11 idegen nyelvű írás, 0 idézettség), Benedek Fülöp agrárközgazdász (az MTMT számára ismeretlen), Csányi szakértője, szorgalmas vadásztársasági ember egy felfüggesztett büntetéssel, Horn Péter DSc agrármérnök (78 éves emeritus, az MTMT szerint 140 idegen nyelvű írás, ~1700 körüli hivatkozás), Éder Tamás agrárközgazdász, a Bonafarm PR-vezetője (az MTMT számára ismeretlen), a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke, Magyar Ferenc SzIE (az MTMT nem jelez nála nemzetközi teljesítményt) részvételét említették. Az ő kuratóriumi tagsága azonban az ITM-ben való munkavállalásával már valószínűtlen.

51.kép: Feldman Zsolt és Fazekas Sándor jogászok (Fotó: Pelsőczy Csaba/FM)

A mega-agráregyetem, amit körvonalazódni látok képezi majd a jövő agrárértelmiségét. Az oktatási, kutatási, szakigazgatási és diplomáciai intézeteket kellene itt kiszolgálni kis létszámú elitképzéssel. Ehhez persze most gondosan kellene mérlegelni és megtervezni a kibocsátást. Szakszerű átalakítással kizártnak tartom, hogy ez ne a kibocsátás jelentős csökkenésével járjon együtt. Aligha kell az állatorvosoknál vagy erdészeknél jelentősebb kibocsátás, és akkor egy vagy maximum két agráregyetemnél tartunk, amely évi háromszáz körüli jól képzett mezőgazdászt bocsát ki. Ebben Gyuriczának igaza lehet. Nem látom sok értelmét az elaprózott szakoknak sem. Ellenőrizni kell, hogy eddig a szakon végzettek hány százaléka helyezkedett el a képzettsége szerint. Nem nehezebb feladat ez, mint évfolyam-találkozókat szervezni. Az 50% alattiak képzési keretszámait jelentősen meg kell kurtítani. Osztom Pálinkás József véleményét, hogy nem az egyetemen kell megtanulni a pontos szakmánkat, hanem a munkahelyen, és erre valók a kollégák és a jó szakkönyvek. Ez utóbbiról a mai akadémiai kutatók bizony megfeledkeztek.

Nem állíthatom, hogy az általam felsorolt az összes név a bölcsőt körülállókat tekintve (talán csak egy alakuló frakció ez, a leendő kuratórium oszlopos tagjai közül), hiszen Gyuricza Csaba DSc (az MTMT szerint 75 idegen nyelvű írás, 470 idézet) sem valószínű, hogy egyedül megbirkózhat Augeiasz istállójával, bár talán ezt hiszi.

Legyen akkor némi világosság, a kutatóegyetemi gondolat nagyon is életképes. Félig persze nem, vagyis az ex-MTA (ma ELKH) agrárintézetek nélkül az Új Szent István Egyetem (SzIE) a hazai K+F-ügyekkel együtt nem a végleges megreformálása mentén halad. Érdemi szó sem esik a NAIK kutatóhálózatának sorsáról, amely úgyszintén feloldódik majd ebben a képzési monstrumban, amelynek csak az akarását látom, de a világos céljait nem. Hatalomról szólna ez csak, vagy egy hivatás sorsáról?

A NAIK-ban a virológus/biotechnológus Burgyán József vállalta a vezetést először. Az emberi tartása azonban soknak bizonyult a tárca megítélése szerint, amit a bizonytalan mosolyú, de nagyon is rámenős Feldman Zsolt jogász tartott (51. kép) az első három évben kézben, amíg államtitkár-helyettes volt Fazekas Sándor minisztersége alatt. Csekély mezőgazdasági tudással lett a mezőgazdasági szakma államtitkára, és szoros köztisztviselői őrizete alatt tartotta mindenféle kutatói múlt és hozzáértés nélkül a tárcánál folyó mezőgazdasági kutatást. Jenes Barnabás volt a következő kiszemelt, aki már lavírozott, szerepjátékos intézményszervezőt bérelt stb. Ő ma az MTA adminisztrációjának egyik vezetője. 2017-ben őt követte a politikai arc, a gyomai Gyuricza Csaba, aki a NAIK-on belül meghonosította a menedzserigazgató pozícióját, akinek a NAIK kutatásaihoz lényegi köze már csöpp sem volt, helyette párhuzamos politikai pályát futott. Szemrebbenés nélkül nyilatkozta tovább a médiának a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalban korábban csiszolgatott smoncáit, amit Lázár János (Fidesz-KDNP) sem értékelt sokra. Parádézott Fazekas, majd Nagy mellett. Nem lehetett nehéz dolga, viszont nem ismerek kutatót – bár ettől még lehet –, aki Gyuriczát a szakmai teljesítménye jogán tisztelné. Gyuriczának csak három év kellett ahhoz, hogy a NAIK megszüntetésének módját kitalálja. Ehhez csak csatlakoznia kellett a mega-agráregyetem koncepciójához, és beígérni azt a kapacitást, aminek szellemi vezetője sohasem volt. Elég tehát két miniszter, egy ambiciózus államtitkár-helyettes, majd egy a semmiből is tőkét kovácsoló figura a hazai oktatás/kutatás pályamódosítására.

Gyuricza szerintem – mint minden túlkompenzáló káder – gyanakvó, haragtartó ember, akire a bossy jelzőt használná az angolszász. Nem számít ebben a szakmában dicséretnek, sőt kutatói berkekben kívánatosnak sem. Gyuricza úgy képzeli, hogy a kutatók, akár az egyetemi hallgatói mélyen az alárendeltjei, és így is bánik velük. Szerintem fogalma sincs, hogy miként működik a jó vezető kutatótársként. Ehhez persze nincs kanala. A hírek szerint mindig is rektor szeretett volna lenni, vagy talán még több is. A vágyakozás nagyon kínzó lehet.

Szóval tőle annyi ismert, hogy ő a NAIK brand-ról álmodozik. Mit gondolnak, hisz is ebben? A valóság szerintem az, hogy a tárca kutatóhálózata élt hat évet; béke poraira! Darányi Ignác Mezőgazdasági Kutatóközpont szerepelt tervezett névként. Fazekas engem is kérdezett, hogy ki egyáltalán †Darányi Ignác, ami azért különös, mert hozzá hasonló agrárpolitikus volt. Ejtették végül a nevét, de használták, mint Darányi Ignác Terv, vagy Darányi Ignác Terem.

A saját véleményem szerint teljes képtelenség, hogy a NAIK zárványként a mega- agráregyetemen együtt marad. A kutatóegyetemek lényege, hogy a karjain nemzetközi szintű kutatás is működik. Mi és hová kerülhet? Van, ami nem vesz részt az átalakításban, így az Agrárgazdasági Kutatóintézet, ami visszakerül a tárcához, hiszen előkészítő háttéranyagokra specializálódott. Ilyen sorsot szántak a fúzióból kimenekült Erdészeti Tudományos Intézetnek (ERTI) is, ami a Soproni Egyetemhez kerül.

A gödöllői campus lehet az otthona a Mezőgazdasági Gépesítési Intézetnek, de ide kerülhet a Halászati Kutatóintézet (Miért is nem Kaposvárra?) valamint egy kutatóosztály, az Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet, aminek egyszer már elsüllyedt a szarvasi intézete. Ez utóbbi fontosságát nem hiszem, hogy taglalni kell a rendszeressé váró aszályok miatt. A SzIE budai campus-ánál van az Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet helye. Ez az ágazat az élelmiszer-feldolgozás kitüntetett szerepe miatt mérnöki ismereteket igényel. Ide kerülhet a gyümölcs-, szőlő- és zöldségfajtakincs és az ezzel kapcsolatos kutatóintézeti kezdemények is. Persze ez inkább génbanki tevékenység és megszervezett nemesítőközpontban lenne a helye. A kaposvári campus lehet az Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet új otthona. Ha Buda a kertészeti és élelmiszeripari, Gödöllő a növénytermesztési és gépészeti (Van mezőgazdasági gépiparunk?), akkor Kaposvár az állattenyésztési szakirányok befogadását célozhatják meg.

Szerintem az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) kellene áthelyezni a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézetet, ahol az SzBK-hoz csatlakozhatna. A mezőgazdasági géntechnológiának az egész Európai Unióban nincs jelenleg működő gyakorlata, vagyis kutatásszintű. Az Agrár-környezettudományi Kutatóintézet megfelelő helye az ELKH alatt működő Ökológiai Kutatóközpont, ahol a Duna Kutató lehet a partnere. A vízminőség-kutatásnak kiemelt iránnyá kell válnia nálunk is. Itt még Áder János is roadshow-zott; gondolom tesz majd ezért, ha nem csupán PR-fogás volt az eddigi aktivitása.

Ha már lúd, legyen kövér. Feltételezem, hogy az agrár oktatás-kutatás átszervezésének második lépcsőjében az ELKH-ban lévő agrárkutatási intézetek fúziója következik, ahol a növénynemesítés, növényvédelem, talajtan és állatorvostudomány találhatók, mint agrárterületek. Nem tartom mezőgazdasághoz tartozónak az Ökológiai Kutatóközpontot, amit mezőgazdasági célok csak megsemmisítenének. Erre az országnak, a globális környezeti válság miatt megkülönböztetett figyelmet kellene már most fordítania. Az Állatorvos-tudományi Intézet hosszú ideje az Állatorvosi Egyetem felé igyekszik, és ott is a helye. A terület szinte mindenben példaként szolgálhat az agráregyetemi átszervezéshez. A talajtan későbbi központja lehetne akár a gödöllői campus is. A területen a talaj-mikrobiológiai ismeretek bővítését kellene elsősorban célul tűzni. Számomra kérdés, hogy az itt szerzett szakmérnökképzést mennyire igényli a gyakorlat. A növényvédelem központja a budai campus lehetne (ennek szakmérnök-képzési igénye a veszélyes anyagok felhasználása miatt jelentős), ehhez az agrokémiai, környezetanalitikai, ökotoxikológiai és környezet-egészségügyi képzést mindenképpen jelentősen erősíteni illik majd. Én több szaknál egyetemközi képzést javasolnék, amelyben a tudományegyetemi ökológia, agrokémia és az orvostudományi toxikológia, környezet-egészségügy kiemelhető. Az agrárökológiához hasonlóan a nemesítést sem rendelném egyetlen egyetem alá. Szerintem annak az ELKH alatt a helye úgy, hogy szoros kapcsolatot alakít ki a géntechnológiai kutatóhelyekkel, vagyis igen masszív genetika alapokon áll. Ide a szegedi Gabonakutató bevonzása is célszerű. Egy valóságos nemesítési és biotechnológiai ELKH intézetközpont, benne a génbankokkal sem várhatna tovább. Ennek átgondolása az Új SzIE terveit is befolyásolhatja. Az agrároktatás és kutatást profiknak (a területen teljesítményt felmutatóknak) kell átgondolni, és nem vállalati érdekképviselőknek, kinevezett szakértőknek. Ez utóbbiak csak az alapzaj szintjét képesek növelni, ahogy műszeres kémikusok mondanák.

52.kép: Palkovics László, aki tudja, meri és teszi (Fotó: Portfolio)

Ki is illetékes a hazai egyetemi oktatást illetően? Az Emberi Erőforrások Minisztériumánál (EMMI) korábban lévő államtitkárság osztódott. A köznevelés ügye a Köznevelésért Felelős Államtitkárságnál maradt, de az egyetemi képzés ügyei 2019. szeptembertől az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz (ITM) kerültek át. Az egyetemi átszervezésekről az ITM embere Bódis József szülész/nőgyógyász (lásd a címképet) felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkár nyilatkozott, vagyis Palkovics László (ITM) az akadémiai kutatás után bevonzotta a tárcához az egyetemi oktatást is. Az egyetemi oktatásnak innovációs célja van. Ez kétségtelen. Bódis májusban az alábbit nyilatkozta: „A hatékonyabb és korszerűbb felsőoktatás érdekében hat egyetem alapítói és fenntartói jogai vagyonkezelő alapítványokhoz kerülnek augusztus 1-jétől a parlamenti döntésre váró törvényjavaslatok szerint.” A Szent István Egyetemet tehát nem említi. Az itt tárgyalt tehát második lépcsős átalakítás lesz.

Nézzük akkor, miről beszél Gyuricza, aki mások helyett teszi ezt, hiszen felhatalmazása csupán egy miniszteri megbízás, igaz az Palkovicstól (52. kép) származik, aki mintha mostanában még miniszterebb lenne, mint mások. Gyuricza – akár valami rang-rejtett kormánybiztos – egy előkészítő bizottságot vezet, és ígérete van arra, hogy ő ül majd az intézmény tetejébe, és vezényli le ezt a vidéktudományi örömódát, amit mások inkább felszámolásnak látnak. Valóban kiürülhet a vidéki székhelyű egyetemi környezet?

Gyuricza szerint nem kell tizenegy agráregyetem. Elég egy vagy maximum kettő. Ez akkor nem felvirágoztatás, ahogyan az oktatásügyi nőgyógyász gondolja, hanem leépítés. Gyuricza ennek tényleg mestere. A SzIE fiatal vezetőjeként ezt tette Ángyán József intézetével is. Megteszi, amit mondanak neki; agilis és ideális beosztott.

Darvas Béla