(Biotechnológi^kaland N^o59)

Hazánkban az Alaptörvény után mezőgazdasági géntechnológiáról beszélni és írni nem volt divat. Esetemben az Index tech-tudományos (technika/technológia és tudomány) rovatvezetőjével, a sci-fi (science fiction) és a képregények avatott szakértőjével, Stöckert Gáborral történt affér bizonyára jól példázza ezt az állításomat. Nem az ő cikke volt az, amihez akkortájt hozzászóltam, hanem védencének korai opusa. A Biotechnologi^kaland című sorozat 26. részének (Bulváriai kísértések – Hit és kétely) 2016-os megjelenése után a Szkeptikusok Társasága a saját zárt honlapján, ahol nem lehettem jelen, rám szállt. Azzal a hölggyel is elég durván bántak, aki önszántából a védelmemre kelt, s akitől az ügyről tudomást szereztem. Nem örültem az efféle megvitatásnak, beleuntam már a felelősség nélküli fórumszövegekbe, és nem kedvelem a különféle ökörköröket sem. A nem éppen épületes, sokkal inkább suttyóba hajló történetet a honlapomon foglaltam össze; olvashatja, akinek kedve van hozzá. Stöckert úr – akit van szerencsém nem ismerni – a személyes sértéseken (pl. szociopata bunkó vagyok, vagyis nem kultúrember) túlmenően az alábbi hozzászólást tette: „A konkrét eset hibáiból annyit tanultam, hogy a rovatban évek óta nem nyúlunk komolyabban a GMO nevű darázsfészekhez, csak az alaphírek szintjén – a kérdésben nincs még megnyugtató tudományos konszenzus, és nem gondolom, hogy a kutatóknak ezeket a csatákat a mainstream médiában kellene megvívniuk. De az biztos, hogy ha valaha mégis nagyobb anyagban foglalkozunk majd a témával, Darvas Bélát nem fogjuk megkeresni.” Vagyis egy úr a média mennyországából ráolvasásszerű kultúrátokkal úgy döntött (189. kép), hogy nem leszek az Indexben tétel. (Megátkoztak kiflivel?) Különös ez azt követően, hogy ugyanott 2006 és 2008 között több jó interjú és tudósítás jelent meg velem, amelyeket Bodoky Tamás készített, és saját véleményírásom is olvasható a hírportálon. Az persze egy másik stáb volt. Az Index története során talán csak az én szemléletem nem változott, de ha publicisztikára adtam a fejem, akkor már kezdetektől inkább az Élet és Irodalom nevű lapot választottam, ahol a bonyolultabb és hosszabb írásoktól máig sem képed el a szerkesztőség és az olvasó, majd jött az Átlátszó, ahol vendégblogom van.

Nem világos egyáltalán nekem, hogy Stöckert úr miért a Szkeptikusok Blogján írt rólam ilyen vigasztalásra méltó sértettséggel. Kiakadt azon, hogy nyilvánossá tettem valamit, amiben előttem bűbájoskodó szerepet játszott, amit utólag megbánt? Engem viszont egyáltalán nem az ő személye érdekelt, hanem egy elszúrt cikk gyöngeségei, amibe személyesen is belekevert a területen átutazó szerző. Az olvasók szerintem mindenhol megérdemlik azt, hogy megméretett igazságot olvassanak. Stöckert úgy gondolta, hogy egy GMO-párti közösség előtt lefokoz, mert ő van ehhez kegyosztó pozícióban. Én viszont nem kinevezett szakértő vagyok, hanem valóságos. Ilyennel minden bizonnyal még nem találkozott, mert kollégáim nem írnak a közmédiában. Gáz – ha röviden kell megfogalmaznom az okát. Nekem azonban valahogy ez a tanítás nem hatolt el a felettes tudatomig, és minden bizonnyal Dudits Dénessel (éppen az ellenpontjaként) az vagyok, aki ez ügyben legtöbbször kommunikált a mezőgazdasági géntechnológiáról. Részemről azért, mert közel két évtizedet dolgoztam ezen a területen, és ezt a nemzetközi szaksajtóban is világossá tettem. Az Index tech-tudományos vállalkozókedvű munkatársainak is ajánlom, hogy olvassák az Átlátszón írt ismeretterjesztő sorozatomat. Részemről nincs baj egyébként azzal, ha ezt nem teszik, nekik viszont akkor el kell tűrniük, hogy félresikerült írásaikat más lapokban és a közösségi médiában érdemeik szerint bírálom el. Elég világossá vált számomra, hogy a lapvezetés körömszakadtáig védi a munkatársai különböző értékű produkcióit.

Dudits Dénessel való személyes viszonyom, a kezdeti egymást kerülgetés után ma már nem rossz. Tudok vele beszélgetni és tiszteletben tartom az álláspontjait, ha nem is osztom azokat. Ennek oka, hogy valóságos nemzetközi teljesítményt látok a szavai mögött (sok tudománybarát interpretálóval ellentétben), másrészt mert nem kell, hogy valaki egyetértsen velem a növényi géntechnológiát illetően ahhoz, hogy emberileg megértsem a törekvéseit. Erről két páros interjú is bizonyosság. Az egyik 2015-ben a Magyar Nemzet napilapban, a másik 2017-ben a Forbes Magazin mezőgazdasági mellékletében jelent meg. Mindkét lap megkeresését Dudits intézte.

189.kép: Csak a füstje (Fotó: gizadeathstar.com)

Nézzünk pár, a genomszerkesztés dicséretéről szóló cikket. Közös bennük, hogy a szakmai hitelességük igen szerény. Az elsőt a Figyelőben találtam, szerzője Halaska Gábor. A hír arra alapoz, hogy a Gates Alapítvány, amely elkötelezte magát a géntechnológia támogatása mellett, betegséghurcoló szúnyogpopulációk kiirtásával évi több mint nyolcszázezer ember életét mentheti meg. A cikkből nem világos, hogy miként becsülik ezt a számot, csak az, hogy ámuljunk azon, hogy erre 2,5 milliárd forintot költ a Microsoft élő legendája. Gondolják, hogy sok ez? Nem, ez nudli. Ennyi pénzt még a lepukkant magyar K+F+I pályázati rendszer is kioszt a vállalkozási kategóriában két pályázónak. Bill Gates (190. kép) nyilván arra költi a pénzét, amire akarja. A gene drive technológiát (nevezhetjük génvezérelt fajpusztításnak is), ami a genomszerkesztési módszerek közé tartozik (vajon Nagy István és a NAK elnöksége ennek a módszernek a használatát is támogatta volna?) az Oxfordi Egyetemen fejlesztették ki. A technológia alkalmazására megalapították az Oxitec vállalatot, de ezt mára megvette egy nagyobbacska cég (Intrexon Co.).

A módszer alapgondolata fölöttébb ökoszisztéma-ellenes, mert segítségével egy konkrét faj öröklődő életképtelenné való manipulációjához nyílik lehetőség, és ezt illetően most nem a csípőszúnyogok miatt tépelődöm. A módszerhez az szükséges, hogy a megcélzott faj népességei szaporodásközösségben legyenek. Korunk bioetikája szerint vajon az embernek joga van bármely faj kipusztításához? A genomszerkesztési módszer használatbavételét a Zika-vírus terjesztésében szerepet kapott csípőszúnyogfajok (Aedes albopictus, Aedes aegypti) miatt gondolták halasztást nem tűrőnek, hiszen ezek már elérték Florida partjait. Általában fogalmazva mindenhol szúnyogfajok sokasága fordul elő. Hazánkban, például a Velencei-tónál egyidejűleg 3-8 domináns vérszívó fajra számíthatunk. A Zika-vírust nem csak az Aedes aegypti (nálunk laborállat) terjeszti, hanem más Aedes-fajok is. Ez azt jelenti, hogy mindegyik vektorra ki kell terjeszteni gene drive tömegpusztító megoldást, vagyis egyidejűleg több fajt is ki kell pusztítani. Mindez nem azt jelenti, hogy a területen megszűnik a vérszívók száma, és az emberek nyugtalanítása, hiszen azok olyan nemzetségekbe is tartozhatnak, amelyek ezzel a fajspecifikus eljárással nem érintettek.

Bill Gates heveskedve már a maláriát is kipusztítaná ezen az úton a Földről. Egy dilettánsnak – aki az élővilág gazdagságáról és összefonódásairól semmit nem tud – minden elképzelhető. Másként gondolkodhatna, ha tudná, hogy a maláriát az Anopheles-fajok terjesztik. Több is közülük. És mi legyen a sárgalázzal? A sokféle vírus okozta vérzéses betegséggel és hurcolóikkal? A genomszerkesztés segítségével likvidálunk majd minden nem tetsző életformát? Elég lesz ehhez Bill Gates vagyonkája? Szerencsére nem.

Halaska azt gondolja, hogy megoldás esetén a rovarevő állatok táplálék nélkül maradnak, de a dicstelen helyzet az, hogy a jelenlegi deltamethrin-nel végzett imágóirtásnál ez a forgatókönyv sokkal inkább realitás, hiszen minden elpusztított szúnyogra közel ezer ártalmatlan ízeltlábú jut. Rosszkor voltak ezek, a többnyire szervesanyag-lebontásban jeleskedő rovarok rossz helyen. Viszont a gene drive technológia ötleteket adhat a bioterrorizmus számára (lásd a Prometheus film alapgondolatát). A géntechnológia még a csípőszúnyogok területén is mutatott be már jobb megoldást, mint az ebben a cikkben lelkesen üdvözölt kissé meghaladott formája.

190.kép: Bill Gates nem ért egyet (Fotó: businessinsider.com)

A következő írás a Magyar Hangban 2018. augusztusában látott napvilágot és ’Legyen Albert’ „Átkozott precizitás” címmel jegyzi. Ez a cikk, úgy tűnik, hogy csak papíron jelent meg, elektronikus változatát sehol sem találom. Afféle publicisztika lenne a szemlézett, egy ez évben induló lapban, amely saját maga szerint Túlélő Magazin. Úgy hírlik, gazdasági nehézségekkel is küzd, mint sokféle új sajtótermék a közösségi média árnyékában. A korábbi Magyar Nemzet ismert tagjai hozták létre, amely lap viszont nem volt soha pro-GMO szemléletű. Ez a cikk vajon már a túlélés okozta sokk terméke? A szerzői névre tekintve szembetűnő annak furcsasága (a Legyen családnév hazánkban nem jegyzett), meglehet, mikor azt kérdezték a szerzőtől, milyen alkotói név alatt jegyezné ezt az örökbecsűt, ő könnyedén azt mondta: legyen Albert. (Bővebben Einstein?) És mit is ír ezen a néven nem található szerző, aki a genomszerkesztéshez nem sokat érthet?

A génszerkesztéssel előállított fajtáknak is „…végeláthatatlan engedélyezési folyamaton kell átmenniük, bár előállításuk nem hasonlít a génmódosításhoz. A mezőgazdasági biotechnológia megítélését továbbra is a tudománytalan előítéletek és a hangulatkeltés irányítja”. A cikket, mint némi érdeklődés után kiderült Molnár Csaba, a hajdani etológus, az Akadémiai Újságírói Díj 2015-ös kitüntetettje írta ’Legyen Albert’ álnéven (191. kép)? Ő készítette velem és Dudits-sal abban az évben az Acélos fajták című írott interjút, amelyben a szövegeimet én írtam? Vajon már akkor is ’Legyen Albert’ előítéletével kérdezett? Nem álltam volna kötélnek ezt tudva, de ennek akkor halvány jelét sem adta. Felhívtam Molnár urat, aki rövid kertelés után, belezavarodva a saját válaszaiba, elismerte, hogy ő ’Legyen Albert’. Arra a kérdésemre, hogy ezt a cikkét, miért nem a valódi nevén jegyezte, azt válaszolta, ez a magánügye. Rendben, legyen úgy.

Térjünk rá részletesebben a cikk tartalmára. Feltételezem, hogy a hazai fogyasztóknak nincs bajuk azzal, hogy a gyógyszereket és a növényvédő szereket körültekintő vizsgálatok után engedélyezik. Miért lenne ez másként a géntechnológiai eljárásokkal előállított élőlények esetében? Készítsük a sufniban, irány a hátsó udvari kisparcella, aztán nyomassuk? Nem gondolom azt sem, hogy a produkcióival nem létezőnek minősíthető magyar mezőgazdasági géntechnológia megítélését csak a hangulatkeltés szándéka irányítaná. Ez újságíróhoz méltatlan általánosítás. A nemzetközi vállalatok ebbéli termékeit (is) gyanakvó elővigyázatossággal szemléli az Európai Unió szakértői közössége. Helyesen teszi, hiszen a géntechnológiával módosított 501 genetikai esemény ~80%-a növényvédelmi célú, s ha már a növényvédelmi tevékenység veszélyessége miatt kiemelt élelmiszer-biztonsági figyelmet igényel, miért kerülhetné el ezt az idecsatlakozó géntechnológia?

„…a mezőgazdasági biotechnológiával foglalkozó kutatók […] megdöbbentek az (újabb) nehezen magyarázható határozat láttán.” A Curia jogi határozatáról van szó (viszont ez nem újabb, hanem ez ügyben az egyetlen), amely a genomszerkesztés termékeit indokoltan a GMO-k közé helyezte. Apropó, az újságíró által citált, megdöbbenő kutatóknak nincs nevük? Hírhozó újságírójukhoz hasonlóan ők sem vállalták volna azt, hogy név szerint képviseljék az igazukat. Dudits Dénes vagy Balázs Ervin állításaikat mindig nevükkel jegyzik. Úgy olvasom, hogy sokan vannak a hazai háborgók. A szeptember 11-ei ombudsmani meghallgatáson azonban közülük egy sem mutatta meg magát. Molnár úr sem volt jelen. Miként lehet ez?

191.kép: Molnár Csaba (alias ’Legyen Albert’) újságírói kitüntetése. Az akadémiai újságírói díjat Lovász László elnök adja át (Fotó: molnarcsaba.wordpress.com)

„Teljesen megszokott ugyanis a növénynemesítésben, hogy kémiai ágensekkel vagy sugárzással váltanak ki véletlenszerű mutációkat a növényekben (ellentétben a CRISPR-ral, amelynek legnagyobb előnye, hogy hajszál pontosan ott és úgy módosítja a DNS-t, ahogyan akarjuk).” Megszoktuk? Ez azért súlyos túlzás. Talán a mezőgazdászok jelentős része is most értesül először arról, hogy a nemesítésnek volt egy ága, amelyet mutációs nemesítésnek nevezünk. Meglehetősen lassú, körülményes és irtózatos mennyiségű szelekció követi; talán a tű keresése a szénakazalban, valahogyan az ötös lottóval kombinálva. Az viszont, hogy a CRISPR/Cas9 pontos lenne, egy genetikus sem állítja már. Ott is felismerhet, ahol nem kellene, és mellé is vághat. Ezért nem használják még a génterápiában. Sok (fel)színes mese található a hazai bulvárlapokban, de a valóság még schwarz und weiß.

„A düsseldorfi Heinrich Heine Egyetem munkatársa, Sarah Schmidt úgy véli, a döntés egyenesen »halálos csapás az európai növényi biotechnológiára«. Szerinte ugyanis a nagyjából 35 millió euróba kerülő engedélyeztetési eljárást kizárólag a globális nagyvállalatok engedhetik majd meg maguknak, miközben az egyetemek, nonprofit kutatóintézetek, kisvállalkozások nem fogják bírni a költségeket, és elbuknak.” Sarah M. Schmidt a harmincas éveinek közepén járó projektkoordinátor (a projektet a Gates Alapítvány támogatja) egy német egyetem molekuláris élettani tanszékén, vagyis nyolc évvel a PhD után még csak nem is döntési pozícióban lévő tanszéki vezető. Bizonyára a kedves kis arcán is átsuhanna némi árnyék azt illetően, hogy hazánkban megmondóemberré tette őt ’Legyen Albert’ úr. Találkozott vele egyáltalán, vagy csak olvasta a nyilatkozatát? Tehát, nem magyar kutatók méltatlankodtak a szerzőnek, de akkor ez a cikk miért a Magyar Hang nevű újságban jelent meg? Történetesen igaz, hogy az engedélyezés igen drága, s hogy erre nincs pénze Magyarországnak (GDP: 137 milliárd USD). Németországnak (GDP: 3874 milliárd USD) sem lenne? Pedig közöttünk úgy harmincszoros a GDP-ben mérhető különbség. A GDP-adatok alapján Európa egyetlen országa sem lenne képes az engedélyeztetési költségeket megfizetni (75. ábra). Nincs hazai politikus, aki ebből ért? Például Nagy István és hűséges fegyverhordozói?

75.ábra: Európa országainak GDP-je 2014-ben

„Ezáltal, a vádak szerint, a környezetvédő szervezetek – ellentétben hangoztatott elveikkel – éppen a multinacionális cégek kezére játszanak, és az európai innovációt lehetetlenítik el.” Az európai politikát Molnár úr szerint tényleg a civilszervezetek irányítanák? Nem ezt tapasztaltam. Két alkalommal képviseltem szakértőként Magyarországot a géntechnológia hőskorában ENSz tárgyalásokon, és a Greenpeace-nek ugyanúgy nem volt hozzászólási joga, mint az ipar (nemzetközi vállalatok, World Trade Organization) képviselőjének. Megfigyelői joguk volt. Súgtak-búgtak annak, akiknek érdemes volt. A tagországok képviselői vitáztak; pontosabban az Egyesült Államok (igen, a US EPA fejhangon kántáló jogásznője, aki mindenkitől visszavette a szót, és kicsit sem érdekelték a nem anyanyelvűek) az Egyesült Királyság, Ausztrália, Norvégia és Szlovénia képviselőivel. Japán szakértője mosolyogva figyelte a kakasviadalt, és mellettem tradicionális teakészletéből szürcsölte a forró italt. Németország még zavartan hallgatott. Viszont a független kutatókat tömörítő ENSSER 2017-ben a genomszerkesztésről azonos megítélésére jutott, mint most a Curia, vagyis a nevüket vállaló aktív kutatók véleménye befolyásolhatta a döntést, ha egyáltalán.

„Ugyanakkor a CRISPR-technikával nem kell idegen génszakaszokat beépíteni, a jobb tulajdonság (például a szárazságtűrés, növényvédőszer-tolerancia) eléréséhez gyakran elég egyetlen pontmutációt előidézni egy-egy gén okosan kiválasztott helyén.” Már, ahogyan azt Móricka elképzeli – mondta volna az omnipotens házmesterné a múlt évszázadban. A szárazságtűrés többgénes tulajdonság, és az ügynek még csak a felszínén kapirgálnak Okoskáék. Növényvédőszer-tolerancia sem létezik. Egyes konkrét hatóanyagra van tűrőképesség-fokozódás, de az sem olyan egyszerű, hogy Barbi a varázspálcájával megérinti a pónit, és annak feketéből szőkére változik a hosszú szempillája. Az ügyesen megválasztott pontmutáció többnyire a stopkodonra vonatkozik, ami egy gén szabályos működését megakadályozza, vagyis eredményessége elsöprő.

„Az angliai Welcome Sanger Intézet munkatársai […] arra a kijózanító eredményre jutottak, hogy egérmodellekben, illetve emberi sejtkultúrákban a génszerkesztés sokkal több nem várt mutációt is létrehoz annál, mint azt eddig általánosan feltételezték, méghozzá a genom megcélzott területétől távol eső pontjain is.” Eljutottunk valahogyan a ma érvényesnek gondolt igazsághoz, de hogy a világhírű Sanger Intézet a CRISPR/Cas9 módszert ellenezné, az bizony sejtetve sem igaz. Pontosítást és az elővigyázatosságot javasolnak az esetleges felhasználása előtt, ahogy az a tudományban dolgozóknak lelkiismereti kötelességük. Ezért írok én is.

„Akár élő sejtek káros génhibái is »meggyógyíthatóvá« válhatnak. Az ember évezredek óta végez mezőgazdasági génmódosítást, csak ezt a sokkal megnyugtatóbban hangzó nemesítésnek nevezték eddig.” Most is nemesítésnek nevezik. Molnár úr eléggé belekavarodott ebbe. Én például teljesen meg vagyok nyugodva a géntechnológiai szó hallatán. Nem stresszelek. Viszont a génterápia területén dolgozóknak súlyos kételyei támadtak, és még nem a meggyógyításról beszélnek. Ez nem lenne világos? A nemesítés genetikai értelemben véve locus-azonos allélcsere. Ennek megértése előtt nem kellene a kutyán gyakorlatot szerzett etológusnak – rosszul választott álnéven – génszerkesztésről véleménycikket írni, vagyis a hallgatás Molnár úr számára ismeret-azonos cselekedet lett volna. 2015-ben még szerényen kérdezett, most honnan jönnek a válaszai és miért a megszólalási kényszer?

„Kiderült ugyanis, hogy a CRISPR nyomán teljesen eltérő helyeken is módosulhatnak a gének, ennek pedig teljesen kiszámíthatatlan következményei lehetnek, akár új örökletes betegségek létrejöttét is eredményezhetik.” Akkor mégis elbizonytalanodtunk? Elcsomagolhatjuk a fanfárokat (192. kép). Egyetértek, korai megszólaltatni ezeket.

„Fontos azonban, hogy ezt, az egyre súlyosbodó éghajlatváltozás következtében lassan ellehetetlenülő mezőgazdaság bajaira lehetséges megoldást kínáló technológiát ne zsigeri félelmek, hanem a kockázatok és a nyereség reális értékelése után ítéljük meg.” Kinek üzen ’Legyen Albert’? Ez folyik Európában, erről foglalt jogi szempontból állást a Curia, ha Molnár úrnak nem tűnt fel.

192.kép: Fanfárok (Fotó: heraldfanfaretrumpets.com)

A harmadik kiválasztott írás szintén augusztusban jelent meg, Varga Péteré és „Szörnyszülöttmentes génmódosítás” a címe, jelentsen is ez bármit (193. kép). Ennek a cikknek is csak a papírváltozatát látom. Van úgy, hogy egy lap valamit megmutat, és van, hogy valamit meg nem. Már nem csodálkozom. Nem tudom Nagy István egykori méhész számított-e rá, hogy az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága (OMB) előtti májusi gondolatkísérlete ilyen távlatos hatású lesz majd, és a Népszava három hónap múlva őt említi, mint szaktekintélyt. Ő azonban a Curia döntése után azonnal elfelejtette saját korábbi szövegét, miközben a média beindult és napjainkban éppen az ellenzéki sajtó kérődzi fel a történetet.

„A legújabb genetikai eljárás előnye, hogy nem keveredik több szervezet örökítő anyaga egy élőlényben!” – olvashatjuk. A genomszerkesztés módszerei bakteriális elemeket tartalmaznak, sőt plazmidok használata esetén géneket is, vagyis a növényi sejtbe prokarióta örökítőanyagot viszünk be, ami felépíti magát, majd átalakítja az örökítőanyagot. Az így beküldött genetikai program a sejt rutinjait veszi igénybe a működéséhez. A plazmidot akár génpuskával is bevihetjük a sejtekbe, ahogyan Dudits az ombudsmani meghallgatáson elmondta. Ezt hívjuk génsebészetnek? Ezt a megnevezést én is használom majd, ha a sebészek az első sörétes puskával végrehajtott sikeres műtétet elvégezték. A genomszerkesztési módszerek némelyike a vírusok stratégiájára is emlékeztet. Kétségtelen, hogy az átalakítást végző molekuláris részek – számításaink szerint – nem épülnek be az növény/állat örökítő anyagába, de ha rájuk akasztunk valamiféle genetikai információt, azt a felismerni vélt helyhez viszik és hozzáadják. A szállított szakasz lehet idegen eredetű vagy szintetikus is, ahogy a napi kedvünk tartja. Pár növényről beszélhetünk a genomszerkesztés kapcsán (csiperke, kukorica, olajrepce), ahol az Egyesült Államokban már gyakorlatba került fajtacsoportok is vannak. Ezeket azonban gazdaságot meghatározó találatoknak nem nevezném.

„Az agrárminiszter szerint támogatni kell a génszerkesztést, hiszen olyan gyorsan változtathatók meg a szükséges irányba a növények tulajdonságai, ami csak hosszú idő alatt lenne elérhető a hagyományos módszerekkel.” Mondott ilyesmit a miniszter az OMB előtt májusban, aztán hátraarcot vett, és júliusban, a Magyar Hírlapban üdvözölte a Curia határozatát. Úgy tűnik, nem volt szerencsés elhallgatnia azt, hogy májusi jóslata téves volt, hiszen a Népszava még ma is érvényesnek tartja az elképzelését, és nem szembesült a két nyilatkozat egyidejű érvényességének képtelenségével. És azt kell feltételeznem, hogy okkal gondolta ezt, hiszen a szeptember 11-ei ombudsman előtti meghallgatás során a miniszter bizonytalansága még mindig zavarba ejtő volt.

A cikk ezt követő részei Zachary Lippman ígéreteit taglalják. Ki tudja miért? Hazai ígérgetőink is vannak, és igen készségesek. Lippman beszél a csodaparadicsomról (kétszer annyi ága van), a csökkentett gluténtartalmú gabonáról, amit gluténallergiások fogyaszthatnak (vajon hogyan, hiszen az allergiások semennyit sem fogyaszthatnak abból, amire allergiájuk van), de amit a legkülönfélébb növényekkel helyettesítettek már. És így tovább folyhat a parasztvakítás, amit szükségletteremtésnek fordítanék.

„De nincs ok aggodalomra, ha a technológia a megfelelő képzettségű szakemberek kezében marad. Megjegyzendő, tudományos kutatások még nem találtak bizonyítékot arra, hogy a GMO-növények egészségkárosodást okoztak volna emberekben.” Nem egészségügyben aktívan dolgozóktól sokszor elhangzik ez az állítás, de ettől még talán nem lesz igaz. Több kutatócsoport is rögzítette a kísérletei alapján a gyanúját, de ezeket az ellenoldali kutatók megtámadták. A sokszor jogosan szétszedett eredmények helyett azonban nem mutattak fel meggyőzőbbeket. Az érdekelt fajtatulajdonos sem. Ma a tudomány világában is szánalmas szájkarate folyik az érdemi munka helyett. Valamennyi géntechnológiával módosított GM-növényre bizonyosan nem mondható ki, hogy egészségkárosító hatásuk van, de egyesek kifejezetten gyanús színben tűnnek fel. Ilyen például a glyphosate-tűrő növényekben a meggyarapodó, az IARC által rákkeltéssel gyanúsított glyphosate-szermaradék és a felszíni vizek elszennyezése. Figyelmet érdemelnek a Cry-toxinok is (Bt-növények), amelyeknek immunmoduláns hatása elképzelhető.

„Az új eljárások egyszerűbbek, gyorsabbak és olcsóbbak. Ez a fejlődő országoknak is jó hír: maguk is előállíthatnak szárazságtűrő vagy tápanyagban gazdag növényeket, nem lesznek rászorulva néhány élelmiszeripari óriáscégre, nem kell magukat függőségben tartva tőlük drágán megvásárolni.” Ha kedvük tartja, akkor maguknak előállíthatnak? Micsoda laza elképzelés? Hazánk már az iparilag fejlett régióhoz tartozik, de közel húsz év alatt nem állított elő egyetlen használható GM-fajtát sem. Miért is ez a hazai terméketlenség? Esetleg mégis bonyolultabb, és hosszadalmasabb a fejlesztés annál, mint amit megálmodtunk?

„Nagy István agrárminiszter szerint is támogatni kell a génszerkesztést…” Csak azt tudom feltételezni, hogy az írás valóságos célja Nagy István égetése. A Népszava cikke augusztus 17-én jelent meg, s ehhez képest Nagy István július 26-án (a Curia július 25-ei állásfoglalása után azonnal) visszalépett a korábban támogató elképzelésétől, és üdvözölte a hazai GMO-mentességet, amiben már a genomszerkesztés is benne foglaltatott. Három hét alatt nem ért révbe ez az üzenetet? Nincs más hátra, Nagy Istvánnak világos okfejtéssel kell az álláspontját ismertté tenni. Szeptember 11-én azt mondta, hogy mint elődjei, ő is GMO-ellenes agrárpolitikát folytat. Én sokkal inkább géntechnológiához értő agrárpolitikát várnék, mint ellenest, amelyben a ma egységes és korszerűtlen géntörvényi szemlélettől eltérően megkülönböztetjük a termékek csoportjait. Támogatjuk a gyógyszerelőállítási célú – ritka fehérjék előállítására irányuló – mikrobiális géntechnológiát, és megfontoljuk az egészségügyi célú, zárt rendszerű, mesterséges megtermékenyítésen alapuló állat-géntechnológia hasznát.

193.kép: Módosításmentes csupasz vakondpatkány, Heterocephalus glaber (Fotó: Joel Sartore)

A hazai sajtó igen hosszú ideje és indokolatlanul nem ír a mezőgazdasági géntechnológiáról, ami évente egyre bonyolultabbá vált. A Kossuth Rádióban Sarkadi Péter, a Lánchíd Rádióban Mangel Gyöngyi volt, aki ezt kitartóan követte, és a Karc Rádióból Kovács Anita. A téma szakújságíróit, viszont nem tudom megnevezni. Ma úgy néz ki, hogy az óvatlanabb újságírók rárepülnek egy-egy géntechnológiai hírre, telefonálnak valakinek (nem nagyon tudják azt sem, hogy kitől mit remélhetnek), aztán egy angol nyelvű cikkre támaszkodva írnak valamit, ami csak az információs alapzaj szintjét növeli, de kiegyensúlyozott tájékoztatásra a tartalom nem alkalmas. Ráadásul mintha csak egymást olvasnák, ismételve közel húsz éve meghaladott zagyvaságokat, hogy a géntechnológia megoldás az éhezés elkerülésére, hogy ez új Zöld Forradalom, ahol határ a csillagos ég, és az Európai Unió szégyene az elővigyázatosság elve. Óvatos vagyok, ezért biztos, ami sicher időnként írok, és Godot mellett természetesen nem várom Stöckertet sem.

(folytatása következik)

Darvas Béla