Bezárás
Biotechnológikaland

A nagy precíziós buli – 8. rész: Ombudsmanhelyettesi találkozások

(Biotechnológikaland No58)

Az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának (AJBH) két lényegi témaköre a nemzetiségek és a jövő nemzedékek jogvédelme. A Jövő Nemzedékek Szószólója (JNSz) biztoshelyettesként Bándi Gyula jogász (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, PPKE) vezeti. A Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSz) 2018. február 19-én Bándi Gyula elnökletével műhelybeszélgetést szervezett az új nemesítési technológiákról. A programban ez tovább egyszerűsödött a géntechnológia/genomszerkesztés területére.

A megszólalók között a területen dolgozó növényi géntechnológusok (Dudits Dénes, Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület, IMBE ← BZBE) és környezettudományi képviselők (Darvas Béla, Magyar Ökotoxikológiai Társaság, MÖTT és Székács András, NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet) kisebbségben maradtak, míg nemesítési területről abszurd módon senki nem szólalt meg. A többségi érdekvédelmi (mezőgazdasági tárca – Fejes Ágnes, FM géntechnológiai hatóság; ökológiai termesztés – ifjabb Hubai Imre, NAK; Homoki Hajnalka, Biokontroll Hungária ← FM géntechnológiai hatóság ← KvVM géntechnológiai szakhatóság), jogi (Krómer István, AJBH; Fodor László, Debreceni Egyetem; Zlinszky János, PPKE) és civilszervezeti (Mute Schimpf, Friends of Earth – az MTVSz partnere) megszólalók azon véleményüknek adtak hangot, hogy a genomszerkesztés a géntechnológiai része és a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásával ellentétben a független kutatókat tömörítő ENSSER és az ökogazdákat képviselő IFOAM véleménye támogatható. Fazekas Sándor a JNSz véleménye alapján 2018. márciusában összegezte a véleményeket, és a kormánynak megfontolásra küldte el, de a választások miatt tárgyalásra már nem került sor.

Az új miniszter (Nagy István) az előzményekkel ellentétes véleményének adott hangot, amely támogatásába kezdett a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke (Győrffy Balázs) és néhány tisztségviselője (Petőházi Tamás, Mártonffy Béla). A NAK véleményét a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) vezetője Gyuricza Csaba is támogatta, bár neki erre vonatkozó munkássága nincs. A miniszter részéről a támogatás a Curia állásfoglalásáig tartott, amikor véleménye megváltozott.

72.ábra: A kémiai mutagenezis és tumorképződés (Forrás: kintalk.org)

Hét hónap telt el az első ülés óta, és a JNSz az MTVSz közreműködésével, valamint további társszervezőkkel (Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága – OFFB, Magyar Biokultúra Szövetség – MBSz) konferencia megnevezéssel ismételt ülést szervezett. A folytatás első részében Bándi Gyula (JNSz), ifjabb Rádi Feríz (Kiskun Kutatóközpont Kft., Kiskunhalas), Dudits Dénes (IMBE), Darvas Béla (MÖTT), Bardócz Zsuzsa (korábban FM géntechnológiai hatóság) és Nagy István (AM) szólaltak meg. A miniszter 11 órára érkezett, vagyis nem hallgatott meg más előadásokat (ez több megjegyzését tette zárójelek közé), bár elmondta, hogy döntéseikor a tudománytól vár segítséget. Most itt volt az alkalom, de nem élt vele.

Ifjabb Rádi Feríz (azonos nevű édesapja – aki a cégük ügyvezető igazgatója – a Rádi írásmódot vette fel) egy családi vállalkozásban dolgozik. A céget nagyapja az Egyiptomból hozzánk települt Samir M. Rady alapította. Dudits PhD-hallgatója (2020-ban végez majd) mondanivalóját sommásan úgy összegezte, hogy „Papucsban nem lehet focizni”. Utalt arra, hogy az 1950 előtti kukoricafajták 2 t/ha termése után ma 16-18 t/ha mennyiségnél tartunk. Feltételezem, hogy ezt az ívet töretlenül folytathatónak tartja, de hogy ezt mire alapítja az nem derült ki. Kérdés, hogy személyesen kit képviselt ezen az ombudsmani meghallgatáson, hiszen a hazai nemesítőket aligha, azok nem tartózkodtak a teremben.

Dudits Dénes szerint hazánk Európával együtt rossz döntéseket hozott a mezőgazdasági géntechnológiával, és most a genomszerkesztéssel kapcsolatban is. A genomszerkesztéssel végzett módosítások átsorolása a mutációs nemesítés típusai közé szerinte, és pro-GMO szemléletű társai számára feloldaná azt a szégyent, ami jelenleg a magyar/európai politikusokra rakódott. Azt Dudits nem említette, hogy a mutáció meglehetősen kétarcú genetikai esemény. A pozitív mutációk hajtották ugyan az evolúció kerekét (pl. UV-sugárzás), míg ezek halmozódása egy sejtben daganatképződéshez vezet el (72. ábra). Ahogy Dudits 2018. májusi előadásában már hallhattuk a mezőgazdasági géntechnológia hazai jövője bizonytalan. Előadásában csökkentett glutén-tartalmú búzáról beszélt, ami az allergiások problémáját oldhatná meg. A plazmid-technológiát alkalmazó átalakítás során génpuskát használt. Csak a lényeget kiemelve: a glutén-allergiások semennyi glutént sem fogyaszthatnak; a csökkentés nem megoldás, csak a termelés leállítása. Lapozhatunk?

A pro-GMO szemléletű K+F lobbi a klasszikus nemesítéssel szembeni előnyként általában a gyorsaságot hangoztatja, de a hazai mezőgazdasági géntechnológusoknak, közel húsz év alatt egyetlen felmutatható fajtacsoportjuk sincs. A támogatás gyöngeségére mutogatnak, de a helyzet az, hogy egy GM-fajtacsoport engedélyezését és bevezetését hazánk nem képes megfizetni, ami azt jelenti, hogy ezen a területen csak a nemzetközi vállalatok kiszolgálói lehetünk, vagyis a fejlesztés korai állapotában készült szabadalmakat nekik kell eladnunk. Ez viszont a hazai pályázati rendszer szempontjából egyáltalán nem jó befektetés. Növényi géntechnológiai területen csak a környezettudományi ellenőrzés szerepe marad nekünk, de állat géntechnológiai területén az egészségügyi felhasználás járható terület, mint a mikrobiális géntechnológiában a ritka fehérjék termeltetése (zárt rendszerű fermentáció – gyógyszerészeti célok).

73.ábra: Az Egyesült Államokban engedélyköteles GMO-fajtacsoportok leltára (2018. szeptember 6.) az ISAAA adatbázisa alapján

Darvas Béla a géntechnológia jelenlegi teljesítményét tekintette át. Jelenleg 501 genetikai esemény található az ISAAA adatbázisában, ez azonban 114 egyszeres eseményre vezethető vissza, ami kapható is (73. ábra). Az események 80%-a a növényvédelemhez csatlakozik, de szemiprecíz géntechnológiai eljárással előállítva valamennyi GMO minősítésű. Jelenleg három genomszerkesztéssel (az orwelli szócsavart alkalmazva ’még precízebb’ módszerrel – bár ezt már több sejtvonalakon végzett vizsgálat megkérdőjelezte) készített fajtacsoportot ismerünk csak, amelyet az US Food & Drug Administration (FDA) kivont a GMO-szabályozás alól, amire hazánk most rendkívüli erők bevetésével, de – ebbéli előéletünket tekintve – nem kevéssé viccesnek hatóan törekedik. A nem barnuló csiperke (a kereskedelem lehet, hogy örül neki), a viaszos kukorica (papíripari felhasználásra) és a szulfonil-karbamid gyomirtónak ellenálló repce (a készítménygyártók örömére) a három fajtacsoportként ismert találat. Tényleg ezek a szerény gyakorlati eredmények mozgatták meg ennyire hazánk agrárpolitikai érdeklődését. Ezek nélkül homályosult el a jövőképünk?

Ígéret természetesen sok van, de a cikkektől rendkívül hosszú út és súlyos befektetések vezetnek a fajtacsoport engedélyezéshez, és esetleg az történik, mint a sokat emlegetett aranyrizs (Golden Rice 2) esetében, hogy a termék már nem felel meg annak a célnak, amit a kutatás beharangozott. A géntechnológia kiemelkedő szerepe az éhezés felszámolásában egyenesen a blődlik polcára került mára. Hazánknak, gazdasági gyöngeségeit tekintve aligha lehet a missziója a világ éhezőinek GM-élelmiszerrel való megsegítése.

Bardócz Zsuzsa a pontosság és pontatlanság témakörét járta körül, majd mint egyik aláíró az ENSSER álláspontját mutatta be. Idézte a Humán Genom Projekt vezetőjének Craig Venternek az aranyköpését, aki szerint „…as a civilisation, we know far less than 1% of what will be known about biology, human physiology and medicine. My view of biology is: we don’t know shit”. Vagyis Venter a jelenlegi biológiai tudásunkat nem értékelte túl magasra.

Őt Nagy István miniszter ellentmondásos vívódása követtet a GMO megítélésében. Ez immár nem is meglepetés az esetében. Beszéljünk róla – mondta – ezért maradtam itt a vitára. Félóra alatt várta, hogy bármiről is meggyőzzék? Ő, a hazai agrárpolitika eddigi teljesítményére tekintett vissza, aminek nem itt volt a helye. Messze túl vagyunk már ezen. Azt mondta, hogy mint elődjei ő is GMO-ellenes agrárpolitikát folytat. Számára a megítélés sarokpontja, hogy a természetben az illető genom előfordulhat-e vagy sem. Ha igen, akkor az nem GMO. Ha nem, akkor az Teremtés, ami a Jóisten dolga. Az időtartam, ami alatt ez eldől szerinte akár egymillió év is lehet. Mondanom sem kell, hogy ezt nagy nyilvánosság előtt nem volt érdemes elmondania. Az 1998-as géntörvény a GMO terminust jogilag az alábbiak szerint definiálja: „géntechnológiával módosított szervezet: olyan természetes szervezet, amelyben a génállomány géntechnológiai módosítás által változott meg, ideértve ennek a szervezetnek a módosítás következtében kialakult tulajdonságot továbbvivő utódait”. Nem gondolom, hogy a törvényességet képviselő miniszter ettől eltérő fogalmazást használhat, vagy ha igen, akkor gyorsan törvénymódosítást is kell kezdeményeznie.

A vitában a gondolkodásának fonákságaira ifjabb Hubai Imre (NAK) világított rá. Többen (Tordai Bence, Párbeszéd; Fidrich Róbert, MTVSz) is a Curia állásfoglalásának alkalmazását sürgették a hozzászólásukban. A miniszter szerint ez azonnal megtörtént, neki már nincs teendője. Ács Éva szerint az ökológiai tudományok és a rendszerszemlélet nagyon hiányoztak a konferenciáról és ez szerintem nem a véletlen műve, hiszen a 114 ma ismert genetikai esemény (event) közül csak kettővel (MON 810, DAS-59122) folytak pontosabb vizsgálatok hazánkban. Az elmaradásunk óriási, s ebben a nemzetközi fajtatulajdonosok szereztek kiemelkedő érdemeket, mert a független vizsgálatokhoz nem adtak vetőmagot, s ezt a mezőgazdasági tárca sem tudta elérni. Az 53/2006. (XI. 29.) országgyűlési határozat ellenére ezeket a vizsgálatokat a mezőgazdasági tárca egyáltalán nem támogatta nálunk. A géntechnológiai hatóság e tekintetben sohasem állt a helyzet magaslatán. 2009-ben Dudits Dénes (BZBE ← MTA SzBK), Balázs Ervin (PNBE ← MTA MgKI), Horváth Gábor (MOSz) és Vancsura József (GOSz) állásfoglalást tettek közé (Dudits D. szerk. Zöld géntechnológia és agrárinnováció. BZBE, Szeged), amelyben az alábbiakat írták: „A példátlan hatósági önkényt törvényesítő kötelező vetőmag-mintaadás indokolatlanul kiszolgáltatottá tenné a fajtatulajdonosokat…”. Ez azt jelenti, hogy szerintük szükségtelenek a nemzeti ellenőrző vizsgálatok? Minősíthetetlen gondolat, amely ilyen időtávból még felháborítóbb mint 2009-ben. A MOSz (Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége; Nagy Tamás munkatársai szólaltak meg ebben az ügyben) és a GOSz (Gabonatermesztők Országos Szövetsége; Vancsura után ma Petőházi Tamás kommunikálja a véleményét) a kezdetektől GMO-barát politikát folytatott hazánkban. Ácsné megkérdezte azt is, hogy a GM-fajták idegenelési munkája vajon hogyan végezhető kukoricában, ha semmilyen külső morfológiai jel nem utal a módosításra. Nem kapott érdemi választ. Ne feledjem, miért maradtak távol ezektől a párbeszédektől a vetőmag-tisztaságáért felelős szervezetek? Miért hagyták egyedül Dudits Dénest a különféle tudományos pozíciókat betöltő idősebb kollégái? Elég, ha csak egymás között, egyetértően csevegnek? Nem hazai fórumon kívánják az igazukat kivívni?

187.kép: A lehetőségek polcai (Fotó: shelving.com)

A délutáni szekcióban Font Sándor (Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottság) és Papp Gergely (NAK) előadása elmaradt. Nem is vettek részt az ülésen. Ez utóbbi azért is különös, mert a hazai döntéselőkészítő fórumok közül éppen a NAK képviselte leghangosabban ’a genomszerkesztésben van a jövő’ elvet, és csak ifjabb Hubai Imre ellenezte ezt az indokolatlan elképzelést. A délutáni szekcióban így érdekképviselők (Schmuck Erzsébet, Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottság; Heidemarie Porstner, FE; Homoki Hajnalka és Roszík Péter, MBSz) és egy jogi képviselő (Fodor László, DE) szólaltak meg.

Schmuck Erzsébet az elővigyázatosság elvét emelte ki, és géntechnológiai ámokfutásról beszélt. Szerinte az ökológia területén visszaélés jellemzi az emberi tevékenységet. Fodor László szerint a Curia állásfoglalása iránymutató a nemzeti törvények szempontjából, amelyből a folyamatos karbantartás szükségességét emelte ki. Kétségtelen, hogy a törvény húsz évvel ezelőtti kihirdetése óta genetikai tartalmát tekintve nem változott. Homoki Hajnalka az IFOAM állásfoglalását elemezte. Véleménye szerint a biztonságosság bizonyítása szükséges, mielőtt egy módosított szervezet a környezetünkbe kerül. Nemzetbiztonsági ügynek minősítette azt, hogy nemzeti fajtáink ne kerülhessenek nemzetközi fajtatulajdonosok birtokába. Erre az MTA martonvásári intézete tett korábban lépéseket. Porstner előadása tipikus civilszervezeti húrokat pengetett. Megítélése szerint a fajtatulajdonosok ma ugyanazokat az érveket pufogtatják, mint évtizedekkel ezelőtt. Előrehaladást nem lát. A délutáni szekcióban hosszabb megvitatási lehetőség állt rendelkezésre, de új támogató vagy ellenző érvek már nem hangzottak el.

A teljes ülés tartalmát illetően szerintem nem javult a genomszerkesztésre való rálátás szakmai nézőpontja. Az előadásra felkért PhD-hallgató korántsem képviselhette a hazai nemesítőket. Erre a feladatra a Magyar Növénynemesítők Egyesületét (Bóna Lajos) kellett volna felkérni. Szerintem az MTA képviselete is erősen alátervezett volt (187. kép). Meg kellett volna szólaltatni Fehér Attilát (Mezőgazdasági Biotechnológiai Tudományos Bizottság), Karsai Ildikót (Növénynemesítési Tudományos Bizottság) és Varga Zoltánt (Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottság). A NAIK érintett vezető munkatársainak felkérése is célszerű lett volna (Burgyán József, Hipiri László, Pauk János és Székács András). Jobb, ha nyilvános a megszólalás, mint ha csak egymás közötti. Véleményem szerint nem a tudományterületen közvetlenül dolgozók szólaltak meg egyik alkalommal sem az ombudsmani hivatalban, hanem helyüket az érdekképviselők vették át, amit nem tartok szerencsésnek. Nekik csak hozzászólási jogot kellett volna biztosítani. A döntés-előkészítők és -hozók (NAK, géntechnológiai hatóság, mezőgazdasági tárca vezetője, országgyűlési bizottságok) feladata szerintem nem a meggyőzés, hanem a meghallgatás, majd indoklással együtt a döntés. A jogászi feladat csak a döntést követheti. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a választott időpontban többen nem tartózkodtak az országban, és a melyik fórumon ki ad elő társasjáték sem ismeretlen ezen a gyerekesen viselkedő tudományalkalmazási területen.

Külön meglepetés számomra a hazai civilszervezetek képviselete, amely mindkét alkalommal nemzetközi képviselőnek engedte át a megszólalási jogot. Miért is? Hazánkban az Ökotárs (Móra Veronika) és a Greenpeace (Nemes Noémi, Tömöri Balázs és Rodics Katalin) korábbi érdemeket szerzett. Rodics Katalin – még minisztériumi (KvVM, FVM) pályafutása alatt – hosszú ideig a géntechnológiai szakhatóság, majd a géntechnológiai hatóság vezetője volt. Számomra érthetetlen volt a távolmaradása. Móra Veronika viszont a szervezőktől még meghívót sem kapott. Civilszervezeti képviseletben tehát különösen tetten érhető volt a mezőgazdasági géntechnológia politikai átszíneződése és az eddigi képviselet elmaradása.

74.ábra: Jogi lehetőség

Az elkezdett dal szokásaihoz méltóan folytatódik. Szeptember 3-5 között Budapesten szervezték a „CRISPRing Conference – A New Beginning for the Genetic Improvement of Plants and Microbes”, amelyet az Agrárminisztérium (igen, az itt erről mélyen hallgató Nagy István vezetésével) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (korábban nyilatkozó képviselői valamennyien távol maradtak, megfigyelőjük Görög Róbert ült csak a teremben) is támogatott. A genomszerkesztési konferenciára vonatkozó sajtótájékoztatót Balázs Ervin (MTA ATK) és munkatársa (Sági László) tartották, és azt szerintem agrárpolitikai célra használták ki. Azt olvashatjuk azért, hogy „… amíg nem áll rendelkezésre megfelelő információ a precíziós mutagenezissel előállított növényekről, addig velük kapcsolatban mindenképpen a GMO-törvény paragrafusait kell alkalmazni”. Igen, és ezen hazánkban senki sem csodálkozik (méltatlankodik) a sajtótájékoztatót tartókon kívül, ahogy ma az ombudsmannál kiderült (74. ábra). A csoportérdek motiválta csalódás, az szerintem egy másik érzés.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom