Bezárás
Biotechnológikaland

A nagy precíziós buli – 6. rész: Remények és a valóság

(Biotechnológikaland No56)

A kutatói pályán a többségünk tudja, hogy egy írás hibáit érzékelni, majd lekezelően javítani, nem túlságosan bonyolult feladat. Nem csupán a ténybeli tévedések miatt támad erre lehetőség, hanem a megfogalmazási pontatlanságaink és a félreérthetőség/félremagyarázhatóság okán is. Nem jelenti ez azt, hogy az olvasó okosabb lenne a szerzőnél, csak azt, hogy szövegvakság miatt tartalmi és nyelvi hibákat hagyunk illetve, hogy a troll-olvasatokkal általában nem számolunk. A baj akkor van, ha a szerző ténybeli hibái a kritikai felszólalások ellenére ismétlődnek, mert ekkor bizonyosan ignorálja a figyelmeztetést. Ha a tudományos szakirodalom eddigi termését nézzük, akkor már szinte mindent jól kellene tudnunk, de úgy van ez, mint a legendás lexikonnal, amely „mindent tud, igaz, hogy mindent rosszul”. A tudományos szakirodalom tele van állításokkal és azok cáfolataival. Az igazán nagy mellé nyúlásokkal senki sem foglalkozik, azokkal képmutatóan úgy teszünk, mintha nem is léteznének. Komoly stratégiai tévedés ez a félrenéző megoldás, mert nyom maradt, és így később is hatást gyakorolhat. Ebből a szempontból ezer szerencse, hogy szakirodalmat pár érintetten kívül senki sem olvas. Ha úgy tetszik, ahogy egy általam kedvelt publicista (VI) mondta, tudományos cikkeink a nyilvánosság teljes kizárásával jelennek meg. Csak a pályám kezdetén éltem meg ezt úgy, hogy ez keserves, aztán elfogadtam. Ezen az úton keresztül azonban a tudomány nem képes a jelenre hatni, és ma ezt nálunk éppen számonkérik.

Fontos eredményeknél ezért megjelennek az interpretáló írások, például a legmagasabb szinten a Nature, a Science vagy a New Scientist folyóiratokban, ahol a tudományos mondanivalót hozzáértők letranszformálják a közérthetőség szintjére. Nálunk ma – az Élet és Tudomány vagy a Természet Világa elszegényedése miatt – ilyen médium már csak formálisan létezik. Így aztán helyettük értelmeznek a közel sem elfogulatlan érdekképviselők, és legmagasabb szinten néha kritizálnak a csalódott tudománypolitikusok. A tényeket követő magyarázatok láncolata még optimális hírlánc esetén is torzító jelentésmásításhoz vezethet. A nálunk megvalósuló formában pedig ritkán fordul elő más kifejlet. A saját tapasztalataim szerint épületesnek alig nevezhető fórumozást (ez mintha kiment volna a divatból) és hozzászólás-áradatot találhatunk ott, ahol valakit álnéven a háta mögött alázni nem szégyen. A fórumozás helyére ma a blog műfaja lépett, ami köré serény troll-hálózat épülhet ki. Minden blogozó tudja, hogy a troll-oknak időpocséklás bármit is válaszolni. Nem azért jelennek meg, hogy valamit megértsenek hanem, hogy felkapaszkodjanak a hírmagyarázóra. Akár a remora halak, rászívják magukat a gazdára, és utazás közben azt eszik, amit elhullajt (177. kép).

177.kép: Remora halak a cápán (Fotó: Albert Kok)

Balfogás szerintem azt hinni, hogy a tudományos karriert választó ember ambíciója csak szakmája pár vezetője figyelmének megszerzésére korlátozódna, hogy azok olvassák és idézzék őt. Ha van ilyen – romantikus beállítottságú tudománypolitikusoktól olvasok efféléket –, az szerintem talán kezelésre is szorul. A mezőgazdaság területén nincs értelmezhető tudományos törekvés, amelynek nincs gyakorlati céltáblája (ez nem feltétlenül termék, hanem lehet eljárás, ellenőrzésre alkalmas módszer), legyen az akármilyen messzeségben. Mindez fokozottan érvényes a szerény GDP-ből gazdálkodó országokra, mint hazánk. Ha mondjuk a genomszerkesztéssel olcsóbban elő lehet állítani termékgyanús élőlényféleséget (a nem barnuló csiperkére állítják, hogy kifejlesztéséhez két hónap munka és kb. tízezer dollár befektetése kellett), annak az engedélyeztetési és kereskedelmi bevezetési költségei is meghaladják hazánk gazdasági lehetőségeit.

Ez az oka annak, hogy a pro-GMO-lobbi a józan megítélhetőség ellenére ki szeretné vetetni a genomszerkesztést a GMO-szabályozás alól azzal, hogy összekeveri azt a fizikai és kémiai eredetű mutációs nemesítéssel. Ez az Egyesült Államokban sikerült, míg a szabályozásában sokkal koherensebb Európai Unióban, a Curia állásfoglalása alapján ez aligha fog bekövetkezni. Ez az a helyzet, amivel a hazai pro-GMO-körök szóvivői (Dudits Dénes/Györgyey János valamint Balázs Ervin/Sági László) mintha nem tudnának szembe nézni. Nem állítom persze, hogy ez könnyű az ő nézőpontjukból. Szakmát választottak, amely előtt szigorú, így költséges engedélyezési procedúra tornyosul, amit nem értenek és az ország nem tud megfizetni, ahol élnek.

Ugyanakkor közel húsz év hazai gyakorlati eredménytelensége – amelyben a módosított modell az engedélyezés peremét sem érte el – egyáltalán nem jó ajánlólevél a növényi géntechnológiai kutatás számára. Lehetett volna esetleg egy kezdetleges szárazságtűrő búzánk, de GM-búzát sehol a Földön nem termesztenek, vagy szárazságtűrő burgonyánk, csak hogy termésátlaga mélyen a mai fajták alatt van. Hol az a gazda, akit ilyesmi érdekel? Zöld marad, de nem terem. Persze új miniszternek, új politikusoknak minden álom új. Miért lenne a hazai növényi géntechnológia mostantól sikeres? Vezetői a szószólókat tekintve nem változtak, és a kommunikációs kalauz továbbra is a hozott anyagból készülő, kiegyensúlyozatlan, a nemzeti érdekeket megfontolni képtelen, a nevében is angolos szlenget használó Zöldbiotech Hírlevél, amelyet egy nem közhasznú civilszervezet bocsát ki.

178.kép: Gluténmentes kenyér (Fotó: amazon.com)

A géntechnológia területén a kis országok feladata szerintem az, hogy őrködjenek a genetikai biztonság felett, s ez alatt azt értjük, hogy a vetőmagvak és élelmiszerek ellenőrzése stabil módszerekkel történjen, és a vizsgálatok kiterjedjenek a problémásabb állati mintákra is. Ezért fontos az e területi módszerfejlesztés. Az együtt-termeszthetőség (koegzisztencia) miatt kiemelten kellene foglalkozni az izolációs távolság kérdésével és a pollenforrás távolságától függő hibridképződési arányokkal. Ellenőrzött takarmányozási vizsgálatokra is szükség lenne legalább pontyon, csirkén és sertésen. Ismernünk kellene a glyphosate-tűrő növényekben a felgyarapodó szermaradékok természetét és hatását, hiszen ezt a jelenséget sokféle környezet-egészségügy gyanú lengi körül. Tisztázni kellene a Cry-toxintartalmú tarlómaradványok talajban való lebomlását. Vége-hossza nincs annak, hogy mi minden mellékhatás-vizsgálattal adós hazánkban a kutatás egy konkrét GM-fajtacsoport termesztésének megkezdése előtt, vagyis ezt esetről esetre haladva el kellene végezni. Vetőmag és támogatás nélkül azonban ez nem megy, ha államilag nem prioritásként kezelik ezt a speciális területet. Az eddigi kormányok egyike sem költött érdemleges mértékben mellékhatás-vizsgálatokra, és nem volt akadémiai vezetés sem, amely ezt megértve (nincs az MTA kötelékében környezet-egészségügyi intézet, így az MTA vezetőségéhez vezető feldolgozó képesség sem) ennek érdekében szót emelt volna.

Lovász elnök úr az MTA genomszerkesztéssel kapcsolatos állásfoglalása előtt elmulasztotta a tudományos térfélen a valóságos párbeszédet, és megfontolás nélkül az egyik oldalra állt, ami a részéről súlyos szereptévesztés. Mindez az MTA hitelességét erősen rongálja, hiszen Európai Unió ellenes gazdaságpolitikai ügybe kalauzolja a tudomány tényközpontúságát. Nem Európa szégyene az elővigyázatossága, hanem a bölcsessége. A civilszervezeti alapon működő különféle európai akadémiáknak nem az a feladatuk, hogy a politikai vezetést a géntechnológia liberalizálása miatt ezen a területen megszerezzék. A támogatás jövőbeli célpontja csak a NAIK Agrár-környezettudományi Kutatóintézet lehet, amelynek hosszú és ismert előélete van ezen a területen, viszont a gyakorlatban elvileg megjelenő 350 körüli aktív, bár túlnyomóan nem elérhető GM-fajtacsoport rendkívüli terhet jelentene a szűk, de eddig ki sem használt környezet-egészségügyi kutatási kapacitásra.

Hazánk géntechnológusai (MTA SzBK, MTA ATK MI, NAIK MBK, NAIK GKI) többnyire a búza géntechnológiai módosításával próbálkoztak, miközben a nemzetközi vállalatok is visszavonultak a kenyérgabona, a sör és a whisky alapanyagainak (árpa, búza és rozs) átalakításából. Rizs módosítására viszont sor került; a Bayernek van három glufosinate-tűrő fajtacsoportja. Ma Kínában nagyon komoly gond a szaporítóanyag tisztaságának biztosítása, éppen az Egyesült Államokból származó GM-rizsekkel való átszennyeződés miatt. Az Európai Unió Élelmiszer- és Takarmánybiztonsági Gyorsriasztási Rendszere, a RASFF is számtalan EU-ba érkező rizstételt utasított vissza eddig GMO-szennyezés miatt. Hosszas engedélyeztetési ügyetlenkedés után megjelent a Golden Rice (IR-00GR2E-5 genetikai esemény – IRRI) engedélye is (2017: Új-Zéland, Ausztrália; 2018: Egyesült Államok és Kanada), de összetétel alapján az Egyesült Államok Élelmiszer- és Gyógyszerügynöksége, az FDA sem jósol neki komoly gazdasági karriert.

A genomszerkesztés kapcsán azt olvashatjuk, hogy az alábbiak elvesztését fájlalja Dudits Dénes: alacsony gluténtartalmú búza, lisztharmat-toleráns búza, aszálytűrő kukorica, vírusrezisztens uborka és ASFV-rezisztens sertés. Az említettekből genomszerkesztéssel eddig még senki sem állított elő fajtákat hazánkban, tehát kinek az érdekében szólalt meg most az IMBE elnöke, az MTA informális témavezetője? A kutatási eredmények – lényegesen több van ilyen, mint az engedélyt kapott formákból – cikkekből válnak ismertté. E két különálló adatforrás (előállított fajták vs. tudományos publikációk) összekeverése viszont súlyos szemléleti melléfogás, ami a magyar termelők megtévesztésére, és hangulatkeltésre tökéletesen alkalmas. Ez tovább erősíti azt a köztudott tényt, hogy az ún. akadémiai kutatás a klasszikus növénynemesítés kivételével mezőgazdaság területen teljesen eltávolodott a gyakorlati problémáktól. Most egy szűk K+F lobbi érdekei miatt a mezőgazdasági géntechnológia erőszakolásával itt is lépni szeretne. Dudits Dénes vitapartneremnek például a cikkbéli eredmény és a gyakorlati alkalmazásra kész fajta közötti tetemes távolság belátása máig nem jött össze. Mi is a pontos helyzet?

Alacsony gluténtartalmú búza? Az MTA ATK MI, Alkalmazott Genomikai Osztályán (Martonvásár) egy csoport foglalkozik ezzel a szakterülettel, ami a kérdésben a magyar érdek lehet. Ugyanitt 2000 körül az amaránt albumingénjét (ama1) vitték át búzába (GMO), amitől a lisztminőség javulását remélték. A transzgenikus munkát azonban nem követte megfelelő innovációs munka és gyakorlati felhasználás. Egyáltalán a búza módosítását koncepcionális tévedésnek nevezhetjük, hiszen erről a területről a Monsanto is visszavonult.

A túlhajtott kommunikációs munka – amit hosszútávra bátorított Nagy István nyilatkozata, aminek érdemi visszavonása a Curia állásfoglalása után nem volt ezek szerint világos a média számára – azonban most beindult. Az MTA után, az MTI átdolgozását felkapva, 2018. augusztusában a Qubit, az Index, a Népszava és a Magyar Idők a glutén-csökkentett kenyérről lelkendeznek, ami eddig géntechnológia nélkül is létezett. Dudits Dénes 2018. májusában tartott visszatekintő előadása szerint glufosinate-tűrő búzával 2006 körül a GKI is foglalkozott, bár az Alaptörvény megjelenése után ez az intézet látványosan feladta ebbéli törekvését. Erről tájékoztatott Bóna Lajos és Pauk János is, akik a kérdésben a közszereplés elől is érthetetlen módon elzárkóztak. Érti valaki, hogy miért?

Az allergiát nem okozó búzakenyérről 2015-ben olvashattunk spanyol eredetű írást. Ha már a gluténallergiánál tartunk, akkor az alacsony gluténtartalom nem lehet megoldás, csak a teljes gluténmentesség. Miből szokás gluténmentes élelmiszereket előállítani? A búza helyettesítésre általában amaránt-, bab-, borsó-, burgonya-, cirok-, csicseriborsó-, csillagfürt-, hajdina-, len-, lencse-, köles-, kukorica-, mandula-, manióka-, quinoa-, rizs-, szágópálma-, szezám-, szója-, tápióka- és teffliszteket (címkép) javasolnak a dietetikusok (178. kép). Adalékanyagként agaragar (E406), guargumi (E412), xantángumi (E415), taragumi (E417) és szentjánoskenyérfamag (E410) őrleményei jöhetnek szóba. A hazai gluténmentes lisztek, sütemények és tészták minősége olyan jó, hogy egy svéd orvosbarátom – akinek cöliákiája van – hazánkból visz bőröndnyi mennyiséget magával, illetve ezt kér minden hozzá látogató magyartól. Biztos, hogy ugyanehhez az eredményhez géntechnológiával kell a búzát módosítani, amivel csak 15%-ra sikerült a gluténtartalmat leszorítani? Javasolná ilyenből készült kenyér fogyasztását orvos a cöliákiás betegének?

179.kép: Lisztharmat búzán (Fotó: Thomas Lumpkin/CIMMYT)

Burgyán József (NAIK MBK) vezetésével vírusindukált géncsendesítéssel lisztharmat-ellenálló búzát állítottak elő. Az ügyben érintett mlo-gén természetes mutációja árpában elterjedt, s ez a betegséggel szembeni ellenállóságot eredményezi. Az árpából származó örökítőanyaggal (mlo-génrész) végzett géncsendesítés még transzgenikus terméket hoz létre, de mindez búzából származó génrésszel is sikeresnek bizonyult (179. kép). A hazai kutatást az OTKA és az NKFIH támogatta, de az engedélyeztetési modellt még nem mutatták be.

Aszálytűrő transzgenikus növények a gyakorlatban is megjelentek: azok amelyeket a pontatlan Agrobacterium vektorral állítottak még elő, így MON-87460-4 (Genuity DroughtGard – Bacillus subtilis cspB transzgén – Monsanto) kukorica és az IND-00410-5 (Verdeca HB4 – Helianthus annuus Hahb-4 transzén – Verdeca) szója sorolható fel. A DuPont/Pioneer kutatóinak tollából cikk jelent meg azzal kapcsolatban, hogy ilyen növényeket CRISPR/Cas9 módszerével is előállítottak. Az ezredforduló táján Dudits Dénes (MTA SzBK, Szeged) vezetésével, német (Körber Foundation) és magyar támogatással (OTKA), lucernagén (MsALR) és Agrobacterium vektor használatával szárazságtűrő dohányt állítottak elő, majd később génpuska alkalmazásával búzát is, de ez utóbbit alacsony készültségi állapotában eladták egy pontosan meg nem nevezett francia cégnek. Az NKTH és európai EPPN támogatását használták fel a kísérletekhez. Figyelemreméltó, hogy a hazai géntechnológiai munkákhoz jelentős pályázati támogatás szükséges, de az eredményét a pályázók, és nem hazai vállalkozók hasznosítják. Ez sokszor azt jelenti, hogy a fejlesztés eredményének értékesítése mélyen az előállítási ár alatt marad, ami nem kerülhetné el a pályázati irodák figyelmét. Húszezerforintosokat kétezer forintért árusítani aligha lehet jó állami befektetés.

Több vírusos betegségre (CVYV – uborka-érsárgulásvírus, ZYMV – cukkini-sárgamozaikvírus, PRSV-W – a papaya-gyűrűsfoltosságvírus W-típusa) rezisztens uborkát állítottak elő CRISPR/Cas9 módszerrel Izraelben (Volcani Center, Bet‐Dagan), azonban kereskedelmi fajtáról még nincs tudomásunk. A világkereskedelemben kapható vírusrezisztens fajta a Hawaii-szigeten termesztett, génpuskával előállított CUH-CP551-8 kódjelet viselő Rainbow és SunUp PRSV-P-rezisztens fajták, amelyek a papaya-gyűrűsfoltosságvírus P-típusának köpenyfehérje-változatát termelik (prsv_cp), és ilyen módon a géncsendesítés (GSO) kategóriájába sorolhatók be. Időről időre felröppen hazánkban is vírusokkal szemben ellenállóságot ígérő géntechnológiai munka, de gyakorlati sikerről Balázs Ervin (MTA ATK) és munkatársai eddig még nem számoltak be.

Az afrikai sertéspestis súlyos, jelenleg nem gyógyítható betegség. Hazánk is küzd ezzel a kórral, ami az exportot akadályozza. Az ASFV-rezisztens sertés előállításának többféle útját tárgyalja a szaksajtó, de a sertés felől csak transzgenikus állatot (ZFN módszerrel előállított GMO) létrehozva realizálható ilyesmi, hiszen a varacskos disznó, amelynek egyik génje (RELA) a megoldás forrása, nem közvetlen rokona a házisertésnek. Az eltérés csak három aminosav, de az eltérő helyek miatt eléggé valószínűtlen a természetben való megjelenése. Mások az ASFVreceptorfehérjének (CD163) kiütésével próbálkoztak, de az nem eredményezett rezisztenciát. A megbetegítő vírus felől közelítve a kérdést, az ASFV egyik génjének (p30, CP204L) CRISPR/Cas9 módszerrel való módosítása vakcina kifejlesztésének esélyét vetette fel. Ez nem a sertés módosítását jelentené, vagyis nem a Dudits által sajnált megoldást, ami sokkal könnyebben találhat majd támogatásra. Ilyenkor a nem módosított sertés ASFV-fogékony ugyan, de vakcinázni lehet. Hazánkban a NAIK MBK modellállata a nyúl, amely nem mezőgazdasági, hanem egészségügyi/gyógyszerészeti módosítása valóban jó célkitűzés, hiszen itt a ritka fehérjék termeltetése a cél.

180.kép: Jean-Claude Juncker és Donald Trump (Fotó: ES/AP)

Balázs Ervin és Sági László (MTA AKK) „CRISPRing – a new begin for genetic improvement of plants and microbes” címmel, 2018. szeptember 3-5. között konferenciát szerveznek. A szervezők között találjuk Wendy Harwood assszonyt (John Innes Centre – ismerten pro-GMO szemléletű kutatóhely, amit a Gates Alapítvány támogat) is. Úgy tűnik, hogy az MTA Mezőgazdasági Biotechnológiai Tudományos Bizottsága tevékenyen részt vállalt a rendezvény szervezésében, ha jelentős szakmai tartalommal a hazai mezőgazdasági géntechnológusok nem is tudták a rendezvényt megtölteni. Nálunk jelentős számú az idős és megérdemesült véleményérvényesítő, és csekély a kísérletes munkát végző. Dudits Dénes 2018-as („Sikeres kezdet, bizonytalan jövő…”) előadásának diáit nézegetve a magyar csoda elmaradásán nem is csodálkozhatom. Eléggé elrohant az idő a hazai növényi géntechnológia feje fölött, ami kapcsán lehet a támogatási űrre mutogatni. A mostani konferencia szponzorai az OECD, USDA, EuropaBio, a Magyar Tudományos Akadémia, a debreceni székhelyű Ereky Károly Biotechnológiai Alapítvány, a Vetőmag Szövetség és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara. Nagyon eltérő remények miatt céljait tekintve változatos hovatartozású támogató tehát bőven akad, de inkább csak a budapesti konferenciaturizmusnak (Budapest olcsó és szinte mindent lehet – mondják a Bulinegyedben) köszönhető ez a rendezvény, mint hazánk ebbéli tudományos teljesítményének elismeréseképpen.

A Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesületet (BZBE, ma IMBE) is támogató EuropaBio (nemzetközi cégek lobbiszervezete) mellett most az USDA (az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma, ami ki tudja, mit keres nálunk egy kiemelkedőnek nem nevezhető esemény támogatójaként) és az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) is feltűnt Magyarországon. A TTIP (Transzatlanti Szabadkereskedelmi Megállapodás) előtt a GMO/genomszerkesztés témája kritikus kereskedelmi akadály, és úgy tűnik, ezt a megállapodást újra felmelegítik, hátha időközben Európa véleménye megváltozott. A Curia genomszerkesztéssel kapcsolatos jogi döntése azonban nem ezt vetíti előre. Donald Trump és Jean-Claude Juncker 2018. július 25-ei tárgyalása során (180. kép) a glyphosate-tűrő GM-szója kedvezményes ára is felmerült (jelenleg a brazil és argentin termékek olcsóbbak). Európa kiszolgáltatottsága a takarmányok növényi fehérjeforrására gondolva, komoly hiányossága az EU tárgyalási pozíciójának. A GM-szója jövőbeli alacsonyabb ára tovább feszítheti a húrt, amit az EU állattartói gazdaságilag elviselnek, miközben alternatív növényi fehérjeforrást keresnek, és GMO-mentes szóját igyekeznek termelni Európában. Ennek megoldására az EU mezőgazdasági támogatásának nemcsak gondolnia kell, hanem egyre mélyebben a zsebébe kell nyúlnia.

181.kép: Szponzorálás (Grafika: schreiber.com)

A fenti nagyokhoz a magyar támogatók nyújtanak kissé groteszk kontrasztot (181. kép). A rendezvénynek a Vetőmag Szövetség az egyik hazai támogatója, amely a vetőmag-tisztasági ügyekben nagyon is érdekelt, de most mintha az újra megerősített hivatalos magyar állásponttól eltérő lenne az elképzelése, hiszen tagjai a nagy nemzetközi vetőmag-előállítók is, és nekik azok érdekeiért is ki kell állni – súgta meg nekem az egyik korábbi vezetőjük.

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara konferenciatámogatása ennél is különösebb, mert mi ebben a rendezvényben a jogszabályokba lefektetett törvények szerint a nemzeti érdek? A támogatási határozat még az Európai Unió Bíróságának (Curia) állásfoglalása előtt és szerintem elég nagy csöndben született meg. Remélem, hogy a NAK támogatásról döntő tagjai ott ülnek majd hallgatóként a konferencián, és meg is értik, amit számukra ott angolul elmondanak, majd azt tisztán és világosan kommunikálják a gazdatársadalom felé, hiszen nekik tartoznak felelősséggel. Lehetséges, hogy a NAK által kiadott meglehetősen zavaros állásfoglalás egyik pontja ezzel a rendezvénnyel is összefügg? Nagy Istvánt valójában az akadémiai lobbi mozgatta átmenetileg, és bírta rá a géntechnológia időleges átértékelésére?

A NAK és a Vetőmag Szövetség tehát szponzorál egy nálunk rendezett nemzetközi rendezvényt, ami a CRISPR/Cas9 kiválóságáról szól majd, ami a Curia döntése szerint GMO jogi státuszú terméket eredményez. Ezért is fontos lenne a hazai géntörvény pontosítása, mert a géntechnológiával történő módosítás legalább három típusú fajtacsoportot eredményez, miközben a jelenlegi törvényeink semmilyen különbséget nem tesznek e három típus között. A pro-GMO szemléletű, menekülő ösvényeket kereső hölgyeknek és uraknak – mert nekik eddig nem jött át – ismételten a figyelmébe ajánlom, hogy a mezőgazdasági géntechnológia számára az Európai Unióban a jelenlegi reális cél csak ezek eltérő jogi szabályozása lehet, és nem a szabályozásnélküliség.

Ezt a döntését az Egyesült Államok súlyosan elhibázta (mint a jelölési kötelezettséget is), ami az európai kereskedelmi zavarokat meg is hozza majd a számára. A géntechnológiai lobbinak meg kellene elégednie a szabályozás pontosításával, amely nem légből kapott alapokra (itt a mutáció magasztalására gondolok) támaszkodik, mert esetleg még az ügyefogyott magyarázkodás közben az sem következik be, ami jogos reményünk; s aminek következtében az európai ajtók és ablakok a mezőgazdasági géntechnológia összes igénye előtt becsapódnak, mint egy huzat-sújtotta szobában. A GMO-eredetű gyógyszergyártásra gondolok – legyen ennek alapja mezőgazdasági termék is –, ahol a GMO-k tisztított fehérjetermékeit használjuk, s amely fejlesztések barátságos kezelése nagyon is üdvözlendő lehet. Együgyűség azt gondolni, hogy minden területen egyidejűleg kell bevezetni a géntechnológiát, mert ez valamiféle kapcsolt és címkézett árucsoportot eredményez. A zárt rendszerű gyógyszerészeti felhasználást támogatni lehet, de az egészségügyi használatot (génterápia) a pontatlanság eredményezte mellékhatások kizárásáig egyelőre nem, végül a mezőgazdasági felhasználást csak végső esetben tudom elképzelni. Ez utóbbihoz meg kell jelenniük azoknak a termékeknek, amelyek valóban leveszik a lábáról a fogyasztót, ám ezek az áruk (adott esetben élelmiszerek) még csak a képzeletünkben léteznek, és a kifejlesztésükben hazánk tőkeerős támogatás nélkül esélytelen. Nagy István miniszternek ezt az egyszerű mondatot kellene megértenie, majd persze az idevezető géntechnológiai tartalmat is. A megpróbáltuk, tévedtünk, szemrebbenés nélkül korrigálunk, folytatjuk – nem az az út, amire érdemes lépni.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom