Bezárás
Cikkek

Roundup-saga – 2. rész: Ellenper, a kaliforniai lista

(Fapados agrokemizálás No39)

Az OEHHA (California Office of Environmental Health Hazard Assessment) a Kalifornia Állam Környezetvédelmi Ügynöksége (California Environmental Protection Agency, CalEPA) alatt működő egyik intézet. Kaliforniai Környezet-egészségügyi Kockázat-felmérő Irodának is fordíthatom. A CalEPA státuszán alaposan meglepődhetünk, mert az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségétől (US Environmental Protection Agency, US EPA) függetlenül működik. Nem származna ebből említésre érdemes tartalom, ha a gazdag államok közé sorolt Kalifornia nem lenne lényegesen más véleménnyel igen sok környezet-egészségügyi és élelmiszer-biztonsági ügyről, mint a US EPA. Az egymás közötti jogi esetek is tanúsítják a különállást, hiszen egy intézethálózat önmagával nem lehetne semmilyen módon peres kapcsolatban. Számunkra elég különösen hat az is, hogy Kalifornia állam növényvédőszer-engedélyezése sokkal szigorúbb, mint például Texas államé, s ebből kereskedelmi zavarok is származnak, ha szermaradék-mérésre kerül sor. Ma közbeszéd témája, hogy Alaszka, Kalifornia, Mississippi és Rhode Island élelmiszer-biztonsági szempontból a legszigorúbb államok, és persze vannak a rájuk figyelők, az őket követők. A másik térfélen Alabama, Florida, Texas és a többiek sorakoznak, ők ezekben az ügyekben a hátul kullogók.

A Proposition 65 listán sorolja fel Kalifornia állam hivatala az OEHHA, hogy mely vegyületeket tart rákkeltőnek, fejlődés- (teratogén) és reprodukciógátlóknak, és melyeket gyanúsít ezzel a hatással. Az OEHHA – aki a lista gondozásáért felelős – szigorúbb és következetesebb, mint a US EPA, amelynek nem követi minden szempontból a döntéseit, hanem önállóan szigorú véleményt alakít ki. Az adatbázisában 2017-től hivatalosan is ott találjuk a glyphosate hatóanyagot is, vagyis az OEHHA az IARC elemzésére támaszkodva rákkeltéssel gyanúsítja azt. Ez súlyos belső konfrontációnak tűnik a szövetségen belül. A Monsanto jogászai hamar érzékelték, hogy Johnson perének hivatkozási alapja – Achilles-pontja – lehet Kalifornia államban ez a lista, vagyis 2016-ban, mikor figyelmeztetésként és tárgyalási céllal megjelent a Proposition 65 ügyei között, ők azonnal bíróságra szaladtak.

2016. januárjában a Monsanto Fresno városában perelte be az OEHHA-t (a CalEPA része), hogy a Proposition 65 listáján megvitatási fázisában lévő, a glyphosate hatóanyag felvételét előirányzó döntését megakadályozza. Dewayne ’Lee’ Johnson pere is ugyanekkor indult, vagyis jó kérdés, hogy vajon melyik itt a per és melyik az ellenper. 2016-ban már ~150 kaliforniai per közül ezt kvázi ígéretes előperként választhatták ki a szóban forgó ügyvédi irodák. A Monsanto tehát visszaszólt Kalifornia államnak – kéretlenül beleavatkozva a hatóságainak munkájába –, vagy csak idejében lépett önmaga védelmében, a háttérben zajló események miatt? Bizonyára mindkettő játszott, hiszen a szóban forgó perrel a Monsanto meg szerette volna akadályozni, hogy a glyphosate a Proposition 65 listára kerülhessen, ami a kaliforniai perek szempontjából hivatkozási alapot teremt. Az intézkedés nélküli szakaszt azonban így időben még jobban kitolta, miközben az általa indított bírósági eljárás miatt rendkívüli nyilvánosságot biztosított az ügynek. Ugyanez az élelmiszer-biztonság részéről úgy is értékelhető (Rebecca Spector), hogy a Monsanto szándékosan takargatta a készítményének potenciális veszélyességét az emberek elől, és megelőző jogi lépésre szánta el magát. Ez az, amit a Johnson-perben rosszindulatú kezelésként említhettek, és az esküdtszéknek egyszerűen ment a belátás.

Scott S. Partridge (155. kép), a Monsanto alelnöke az alábbiakat írta a Monsanto honlapján: „After IARC’s opinion was announced in 2015, U.S. trial lawyers starting running advertising campaigns to recruit people for their lawsuits against Monsanto.” Ő tehát azt állítja, hogy az IARC 2015-ös döntése után az Egyesült Államok peres ügyvédei közül számosan toborozták azokat az ügyfeleket, akiknek ügyében a Monsanto ellen pert indíthatnak. Nem tartom ezt kizártnak (lásd a vietnami veteránok pere az Agent Orange mellékhatásai miatt), hiszen az Egyesült Államok joggyakorlatától – érzésem szerint – ez nem lenne idegen. Különösképpen nem Kaliforniában, ahol a glyphosate megítélése az Egyesült Államokon belül valószínűleg a legkritikusabb. A médiát foglalkoztató nagy perek, amelyben sztárügyvédek tűnnek fel – akiket éppen ilyen ügyek építenek be a köztudatba – mindig is léteztek errefelé.

155.kép: Scott S. Partridge a Monsanto alelnöke (Fotó: Melanie Woodrow)

A Monsanto szerint az OEHHA jogszerűtlenül a Világ Egészségügyi Szervezetének (WHO) égisze alatt működő IARC minősítését kívánta alkalmazni, ami rákkeltéssel (2A) gyanúsítja ezt a hatóanyagot. Itt el is akadhatunk egy pillanatra a magunk hétköznapi jogérzéke alapján. Az Egyesült Államok (vagy abban Kalifornia állam) nem lenne a Világ része? Elképedésünk azonban ennél is nagyobb lehet, mert a CalEPA – ahová az OEHHA tartozik – Kalifornia állam kormányzója irányítása alatt áll, vagyis nem beosztott részlege a szövetségi US EPA-nak. Miért lenne akkor jogszerűtlen a döntése? Miért ne támaszkodhatna mértékadó véleményhordóként az IARC-re, és miért kellene szolgaian átvennie az US EPA véleményét? A 2015-ös IARC-döntés után jelentős késéssel – a fresnói elsőfokú ítélet után – az OEHHA 2017-ben végre a listájára tehette a glyphosate hatóanyagot, amit – az IARC-re hivatkozva – rákkeltéssel gyanúsított. A szóban forgó per az OEHHA 2015. szeptemberi figyelmeztető híradása alapján 2016-ban indult, és a felperes célja csak a kihirdetés megakadályozása lehetett.

A fresnói per Kristi Culver Kapetan bíróságán zajlott (156. kép), és a Monsanto oldalán termelői szervezetek (így a citrus-, a gabona-, a gyapot- és a mandula-termelésében, sőt növényvédelmében és feldolgozásában érintett szövetségek: California Citrus Mutual; Western Agricultural Processors Association; California Cotton Ginners & Growers Associations; California Grain & Feed Association; Almond Alliance of California; Western Plant Health Association, míg az OEHHA oldalán – mint a legfontosabb – a kaliforniai élelmiszer-biztonsági hivatal. Tipikus ellentét a glyphosate esetében: a termelők imádják (Mi lesz azonban, ha a munkásaik megértik, hogy gazdaságosság ellentétele esetleg az ő egészségük?), míg a kémiai biztonsággal foglalkozók elutasítják. A per két oldalán nem ugyanarról beszélnek.

A fresnói bíróság 2017. januárjában hirdetett ítéletet, és nem értett egyet a felperessel abban, hogy az OEHHA szakszerűtlenül járt el. Ezen a peren is megjelent már non-Hodgkin limfómás beteg (John Barton), aki a Monsanto termékét okolta a betegsége miatt. Samuel Murphey kommunikáció szakon végzett munkatárs, a Monsanto szóvivője hivatalból nem értett egyet az ítélettel, mert szerinte az OEHHA hivatkozási alapja elkerülte az US EPA és az EFSA állásfoglalását, ehhez azonban tudni kell, hogy a többnyire onkológusokból álló IARC veszély alapú megközelítést alkalmazott, míg a másik két ügynökség kockázat alapút. Ez utóbbi sem tagadja a veszély meglétét, csak a bekövetkeztének valószínűségét becsüli alacsonyra. Ez azonban sohasem a nullával azonos, továbbá nem minden területre és egyéni érzékenységre terjed ki.

A fresnói perben is megjelent Robert F. Kennedy, Jr. (Johnson perében védőként szerepelt), aki arról beszélt, hogy a Monsanto akadályozza azt, hogy az emberek tudjanak az őket fenyegető veszélyről, ami pedig a munkások egészségének megőrzése miatt nagyon is szükséges lenne (címkép). Itt is megjelenik a Johnson-per egyik ügyvédi irodájától Michael L. Baum ügyvéd (Baum, Hedlund, Aristei & Goldman), vagyis nemcsak a Monsanto jogi stábja állandó a különböző helyszíneken, hanem a párhuzamos perekben szemben álló főbb jogi képviselők is.

Partridge a valódi tudományt hívja segítségül a Monsanto kimentésére (Vajon miként különíti el éppen ő a valódi és szemitudományt?), miközben az alperes védőügyvédje Rebecca Riley szerint a bírói ítélet most éppen a tudomány és a demokrácia diadalát mutatta fel. Nem a gazdasági szuperhatalmaknak (itt a Monsanto) kell megmondaniuk, hogy Kalifornia állam hogyan védje meg a polgárait a veszélyes vegyületektől, és mit tart törvényes hatósága ez ügyben a Proposition 65 listáján – olvashattuk Adam Keats ügyvédtől. Kalifornia állam tehát úgy fogta fel, hogy a Monsanto beavatkozott a hatósági jogkörébe, ezt pedig visszautasították. Ezt a csatát ilyen megítéléssel éppen Kaliforniában megvívni meglehetősen önhitt lépésnek tűnik nekem. Természetesen a fellebbezések elvezetnek végül majd Washingtonig, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához, ahol ez majd másként vetődhet fel, de ma még megjósolhatatlan, hogy miként.

Miért fontos, hogy az OEHHA a Proposition 65 listájára vette a glyphosate hatóanyagot? Nos azért, mert ez kötelezi a Monsanto-t, hogy a gyártókat és felhasználókat a címkén jelöléssel figyelmeztesse a lehetséges veszélyre (innen érthető az érintett termelői szervezetek félelme is), és ekkor a felszíni- és ivóvízkészletek (a krónikus kitettség állapotát teljesíti) szennyezettsége megkülönböztetett figyelemben részesül. Nem igazán promóciós hatású, ha egy terméken felirattal megjelenik az, hogy a tartalma rákkeltéssel gyanúsított. A Monsanto szerint a jelölés szükségtelen, de a per időtartamára erre haladékot is kapott. Mindez az egyéni perlők számára lényegtelen, hiszen számukra csak a tény fontos, hogy nem volt, és most sincs figyelmeztetés a csomagoló anyagokon, és így bizonytalanságban maradtak a szükséges elkerülésre vonatkozóan. A kertész (Dewayne ’Lee’ Johnson) perében, lényeges jogi momentum a címkézésen a figyelmeztetés elmaradása. A két ügy lépései tehát szorosan összefüggenek, akár egy levelező sakkjátszmában.

156.kép: Kristi Culver Kapetan bíró (Fotó: watkinsphotoarchive.com)

A Monsanto fellebbezett a listaper elsőfokú ítélete ellen, és – lelövöm a poént – a Johnson-per elsőfokú ítélete után öt nappal veszítette el azt másodfokon. Ismételten San Francisco a helyszín, ahol a Golden Gate hídon át elérhető Berkeley. Az egyetemen működő toxikológiai iskola alapjaiban változtatta meg a mutagenitásról (az örökítőanyagban okozott zavarok, amelyek sokféle betegség irányába vezetnek) és a kémiai rákkeltők hatásairól addig szerzett ismereteinket. Az OEHHA által gondozott Proposition 65 lista volt tehát ismételten a per tárgya. A fellebbezés helye a Kalifornia Legfelsőbb Bírósága Ming William Chin által vezetett bírósága. A kínai migráns családból származó Chin vietnami veteránokkal kapcsolatos nézetei közismertek, hiszen részt vett a Vietnami Háborúban. Erre a fórumra (Kalifornia Legfelsőbb Bírósága) fellebbezhet majd a Monsanto a Johnson-perben is. Nem lesz más választása, a naponta növekvő számú felperes (már van, aki 8000-ről ír) elkerülése végett el kell mennie a végsőkig. Itt peren kívüli megegyezésre sem látok a vezető perekben lehetőséget.

A Johnson-per és az ahhoz szorosan kapcsolóan a Proposition 65 lista pere messze többről szól, mint a személyes ismerősünkké vált kertész sorsáról. Ezt mindannyian érezzük. A perek során megjelent a nemzetközi vállalatok ügykezelési arroganciája, és kérdésként merült fel, hogy ez meddig növekedhet az Egyesült Államokban. Talán az államok hatóságai fölé nőhet? A Bayer és Monsanto összeborulása sokakat irritáló esemény ma. A konföderáció és a tagállamok elképzeléseinek ütközése is a képzeletbeli asztalon van, ami esetleg a szövetségi alaptörvények átvizsgálását igényli. Ott vagyunk lélekben a perben valamennyien, akik egészségünket rábíztuk a nemzeti hatóságokra, és most okkal rosszat sejtünk.

A frontális támadás eszközeit gyakran használó Monsanto – érzésem szerint –, most bajban van. Más kérdés, hogy a Monsanto esetleges elmarasztalását követően mi történik. A perek földrengésszerű erős jelzések a Bayer–Monsanto-birodalom felé, s rajta keresztül üzenet a nem igazodó nemzetközi vállalatoknak. Ők is veszíthetnek, csakhogy az ár elképesztő lehet, a világgazdaság is megérzi majd. A Monsanto jelenleg 22 ezer embert foglalkoztat különböző országokban, és a mezőgazdaságba való beépülése igen jelentős. Engem most csak a dolog moralitása foglalkoztat, de nem tudom nem észrevenni, hogy a háttérben valamiféle gazdasági megoldás kerestetik.

A Monsanto a Bayert is magával ránthatja, vagy éppen ezt szolgálja a kényelmes üteművé vált összeborulás. Úgy hírlik, hogy korábban a Monsanto vállalatot kimentette már részvényvásárlással az Egyesült Államok kormánya, mert túlságosan optimista befektetése miatt a nyugdíjalapja veszélybe került. A nyugdíjalap befektetése és kamatozása, annak állami védelme különösképpen érzékeny pontja minden nemzetnek. Az Egyesült Államok szorgalmasan lobbizik az Európai Unióban a géntechnológiával módosított növények mellett. Az új gazdasági világhatalomban a vetőmag- és növényvédőszer-ügyek egy kézbe kerülnek, és a versenyhelyzet talán nem működik majd megfelelően. A Bayer–Monsanto fúzió lelassult, jelenleg a Monsanto a saját nevén dolgozik tovább, mintha mi sem történt volna. A Bayer éppen a BASF vállalattal rendezi az üzleti ügyeit, mielőtt továbblép. Mire várakozik vajon a Bayer? A perek végső döntéseire? Nem úgy volt, hogy a Monsanto nevét gyorsan eltüntetik a színről?

A Johnson-perben az elsőfokú, súlyosan elmarasztaló ítélet után a Bayer AG (a Monsanto felvásárlója) részvényei ~20%-ot zuhantak a tőzsdén és augusztus 16-án érték el mélypontjukat, de ezt követően sem javult máig az ebbéli statisztika (96. ábra). A vesztes perek (az ügyben a harmadik Monsanto céget elmarasztaló ítélet született) baljós előjelek a befektetők számára. Még egy vesztes per (Johnson kontra Monsanto – másodfok) Kaliforniában borítékolható, bár a büntetés mérséklésére látok esélyt, ha a perek számának sokasodására gondolok. A valóságos izgalmak, az éleslövészet azonban Washingtonban következnek majd. Odáig szerintem még senki sem lát.

96.ábra: A Bayer AG tőzsdei részvényeinek változása 2018. március és szeptember között (Forrás: Bloomberg Markets)

A feltárt tények és képviseletük az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága előtt is megizzasztják majd a Monsanto jogászait. Lehet, hogy emberszabásúnak is kell majd mutatkozniuk, bár nem kizárt, hogy ezt csak én gondolom személyesen így. Kalifornia állam kormányzója (Edmund Gerald ’Jerry’ Brown Jr. jogász) persze a Szenátuson keresztül része az Egyesült Államok szövetségi politikájának, így az US EPA meglátásai, akár rajta keresztül is hasznosulhatnának, de szakmai ügyekbe – ilyen a glyphosate toxikológiájának megítélése – miért avatkozna? Hogyan lehet Kalifornia államot más belátásra bírni, mint hogy a maga választotta szigorú útját járja élelmiszer-biztonsági szempontból? Nem úgy látom, hogy van ez ellen szövetségi gyógyír és a Monsanto környezet-egészségügyi hitelességét sem látom feltámadóban.

Ne feledjem, az US EPA csak 1991 óta nem tartja rákkeltőnek a glyphosate-ot, mert 1985 és 1991 között lehetséges rákkeltőnek minősítette. A véleményére kényes US EPA tehát hozott glyphosate hatóanyagra egy minősítést, majd azt megváltoztatta. Nőhet ettől az üggyel kapcsolatos reputációja? Aligha, ezen a területen már jókorát bukott.

Miért lett nem az igenből? Az IARC 2015-ös döntése után ismételten fellángolt vitában az US EPA türelmes magyarázatának nyomát sem látom. Én azt gondolom, hogy az indoklás a kommunikációs szinten (tehát nem újabb pár ezer gépelt lapot kell összekaparni) a US EPA számára elkerülhetetlen. A Monsanto – súlyos gazdasági érdekek alapján – az ügyben a kommunikáció helyett a jogi oldalt választotta. Talán végképp eltörölni akar, ami nem igazán rokonszenves megoldás az akciófilmekbe beleunt szemlélődőknek, de valahogy ennek a cégnek a türelmes meggyőzés sohasem volt az erőssége. Nem tartom véletlennek, hogy a környezetvédelmi civilszervezetek listáinak elején éppen ez a cég áll az általuk sorolt ügyeivel: 2,4,5-T, Agent Orange, aszpartám, DDT, PCB, polisztirol, szacharin és a növényvédelmi célú GMO. Mindezek nem azonos szintű felvetések, és persze önálló megvitatást igényelnének, de most ezeket az ügyeket hagyjuk lógni.

Van-e joga egy állami hatóságnak, hogy mértékadó szakmai fórumot válasszon? Ismételten ez a kérdés. Az OEHHA esetében ez történt, ők mértékadóként az IARC minősítését ismerték el. Lehetséges, hogy ez nem tetszik a Monsanto vállalatnak, de a jog a saját döntési medrében kell, hogy haladjon. Scott S. Partridge alelnök szerint az IARC-nek nincs hatósági jogköre, ami igaz, de a rá figyelő hatóságok mértékadó fórumként kezelhetik, és ebben a szerepben tekinthetnek rá. Ki akadályozza meg őket ebben? A Monsanto? Az onkológiában szakértőnek nem nevezhető Partridge az IARC minősítését hibás és félkész döntésnek nevezte. Minek nevezhető a gyanú, ha nem félkész döntésnek? És ha nem végleges, akkor miért lenne hibás, hiszen tények alapján még korrigálni lehet? Mi lenne, ha a Monsanto érvelne, és nem megméretés nélküli, kifizetett eredményekkel, amelyek a zárt adattárában vannak! Az IARC minősítéseit tekintve a gyanú fokozatai a figyelem felkeltésre irányulnak, vagyis az állatkísérletek pozitív eredményei után a figyelmeztetés gyanú formájában hangzik el. Mi ebben bárki számára érthetetlen?

157.kép: Ming William Chin bíró

Partridge a vesztes fellebbezés után 2018. augusztusában Ming William Chin bíró (157. kép) ítélethirdetése után azt nyilatkozta, hogy „We are fully confident that science will prevail in the end”. Szóval, hogy a Monsanto a tudományra hivatkozik? Milyen tudományra vajon? Arra, amelyben manipulált tematikák szerint végzett, megrendelt ipari kutatások alátámasztják az ő igazát, és annak hátterében az adattárát, amiből a szóvivő mágus azt húz elő és akkor, amit és amikor csak akar? Milyen bizalmi tőkét gyűjtött ez a nemzetközi cég? A piacon sertepertélő, készséges K+F lobbira gondolt az alelnök úr, amely megbízások reményében mindig mellette hadakozott, ha szólították? Hová lehet még a Tudományt alázni, amely szerintem jelenlegi kiszolgáltatott állapotában sem kisajátítható? Annyi pénze és befolyása talán még ennek a most vesztes bajnoknak sincs, aki éppen a Bayer bőre alá furakodik. A Bayer az marad, ami volt, vagy csak afféle használatban lévő gazdatestként halad tovább?

Merre tartanak ma a növényvédelemben és a mezőgazdasági géntechnológiában érdekelt cégek. Úgy működnek a gazdaságban, mint az Univerzumban a fekete lyukak? A nagyobb bevonz mindent, ami nála erőtlenebb? Tényleg négy elképesztő méretű cég lesz (97. ábra)? Egy az Egyesült Államokban (DuPont+Dow), egy Európában (Bayer+Monsanto) és egy Eurázsiában (Syngenta+ChemChina)? Meddig maradhat még facér a BASF mezőgazdasági részlege (megtartja azt?), mert egyéb részlegei miatt még így is a legnagyobb?

97.ábra: Mezőgazdasági/ipari cégek: a 2014-es valóság (balra) és az onnan belátható 2017-es tervek (jobbra)

Megjegyzések: sárga – vetőmag; bordó – növényvédő szer; szürke – egyéb termékek (Forrás: Moldenhauer és Hirtz, 2017 – Bartz és Stockmar)

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom