Bezárás
Cikkek

Roundup-saga – 1. rész: A kaliforniai kertész pere (első felvonás)

(Fapados agrokemizálás No38)

Nem mártírt próbálok felmutatni – bár ez szinte elkerülhetetlen –, sokkal inkább rá szeretnék világítani a bennünket körülvevő kémiai biztonsági rendszer esetlegességére. A vegyipari termékek közül a növényvédő szerek sajátos karriert futnak be. Nagy reményekkel bevezetik ezeket úgy, hogy a krónikus toxicitási vizsgálatok még nincsenek lezárva, aztán sorban jellennek meg a terhelő adatok, végül a hatóanyag tiltásra kerül. A kifejlesztés drága, s a szabadalmi időszak lejárta előtti bukás gazdasági vesztesség. Mindez azonban a fogyasztó szempontjából kifejezetten kínos, hiszen az élelmiszerét kezelik azokkal a vegyszerekkel, amelyekkel a termelők a termésük mennyiségét és a minőségét óvják, de amelyeknek szermaradékairól sorban derül ki, hogy egészségkárosítók.

A növényvédő szerek óriási botrányokat tudhatnak maguk mögött. Az IARC szerint a lindane emberen is bizonyosan rákkeltő. A malathion (2A), a diazinon (2A), a tetrachlorvinfos (2B) és a parathion (2B) rákkeltő hatással gyanúsított, de már kivonták az Európai Unió gyakorlatából. Annak ellenére, hogy a glyphosate (2A), a 2,4-D (2B) és a chlorothalonyl (2B) is rákkeltéssel gyanúsított hatóanyagok, a növényvédelemben való felhasználásuk környezet-egészségügyi szempontok szerint érthetetlenül nem tiltott. Nálunk is használhatók. A hormonmoduláns hatások kivizsgálása még csak most kezdődik, de a DDT, a különféle conazole hatóanyagok és az atrazine súlyosan figyelmeztető példák, és ekkor még az olvasót nagyon is megkíméltem a különféle, de mélyen érintett hatóanyagok megjegyzésétől, amelyeknek a jelenlegi toxikológiai tudásunk szerint semmi keresnivalójuk nincs a környezetünkben. A teratogén és immunmoduláns hatásokra ki sem térek most.

Hazánk növényvédelmi irányítása hosszú ideje élen jár az egészségügyi figyelmeztetések negligálásában. A környezetvédelmi tárcával együtt sem volt nagyon hangsúlyos ez a tevékenység, de a tárca beolvadása (értsd: megszűnése) óta ez kifejezett. Hogyan is tudná megítélni az általános környezetvédelem ügyét a mezőgazdasági tárca, hogyan lehetne elfogulatlan, miközben csak a mennyiségi termesztési mutatók érdeklik, és nem foglalkoztatja kiemelt helyen, hogy szermaradék is létezik, amit a csodaszerek maguk után hagynak. Ez alól csak az ökológiai gazdálkodás, a környezetbarát alapelveivel a kivétel. Az Országos Kémiai Biztonsági Intézet megszüntetése csak rontott az egészségügy növényvédelemre való rálátásán, és a Szent István Egyemen indult népszerű ökotoxikológus MSc-képzés kormányzati beszüntetése becsukta a kaput a jövőbeli cselekvés előtt. Szembesülünk egyáltalán a valóságos gondjainkkal, vagy modellünk a nagy futómadár, aki elhiszi, hogy amit nem lát az nem létezik? Az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága előtt glyphosate hatóanyagról tartott előadásom után a képviselők csak tartózkodni tudtak. Szalkai Gábor, aki a mezőgazdasági tárca részéről ellenoldali véleményének adott hangot, mára az ipar képviselője (a nemzetközi vállalatokat tömörítő Növényvédelmi Szövetség ügyvezető igazgatója), és ezen nálunk senki sem akadt ki. Milyen érdekeket képviselt vajon eddig?

Az Egyesült Államokban ismert, hogy magánszemélyek és közösségek nagy cégeket perelnek be. Ilyen volt például az Agent Orange miatt a vietnami veteránok pere, amelynek kiemelt érintettje volt a Monsanto Corporation (végül peren kívüli megegyezéssel ért véget), hiszen az ő szállítmánya volt dibenzo-dioxinokkal a legszennyezettebb. Vietnam is perelni fog? Hasonló perek Európában sohasem váltak gyakorlattá. Nincs pontos elképzelésem, hogy miért, bár lehet, hogy a magyarázatot az igazságszolgáltatás általános felépítményének különbségeiben kell keresni. Az angolszász típusú esküdtszékrendszerben laikusokat kell meggyőzni a vádló/vádlott igazságáról, amely így a köznapi emberek igazságérzetéhez esetleg közelebb lehet, bár érzelmi alapjai nem vitathatók. A Monsanto-rajongók (tényleg vannak?) átkozzák is ezért most ezt a jogrendszert. Az európai jogszolgáltatás szaktekintélyek véleményére és bizonyíthatóságra alapították, és jól tudjuk a tények sugallanak valamit, de sokszor nem bizonyító erővel, és a szaktekintélyek véleményei igencsak változatosak. Szarkasztikusan közelítve a dologhoz szakértőt (igen kurzívval) szinte mindenhez lehet találni.

150.kép: A kertész keze (Fotó: thebeljanskiblog.com)

Dewayne (olvasom DeWayne formában is) ’Lee’ Johnson 2012-ben helyezkedett el kertészként a San Francisco-i Benicia kerület iskolakörzetében, ahol rendszeresen a Roundup egyik generikus változatát a Ranger Pro nevű, glyphosate hatóanyagú készítményt használta. Háti permetező állt a rendelkezésére, amely szivárgott (a nyakáról – címkép – hátáról készült képek ezt jól példázzák), s a munka során a permetszert belélegezte. Egyes becslések szerint (William Sawyer) a kitettsége háromszorosa volt annak, amit a Monsanto a biztonsági tanulmányaiban valaha is vizsgált. Nem tudott az őt érintő veszélyről, és a tájékoztatása alapján (akár meg is ihatja, annyira veszélytelen – ne feledjem a Karc Rádióban, 2017-ben tett toxikológiai szempontból dilettáns nyilatkozata szerint Jordán László szerint kevésbé mérgező, mint a konyhasó) nem volt különösképpen elővigyázatos. A készítmény használata során Johnson bőrén hamarosan foltok és sebek jelentek meg (150. kép), és gyakran betegeskedett is. Erről eszünkbe juthat a Plan de Colombia ügye, amikor a kolumbiai kokaültetvényeket az Egyesült Államok helikoptereiről Roundup Ultra (glyphosate) nevű gyomirtóval (+ Cosmo Flux 411F) permetezték, és a helyi lakosság körében a bőrbetegségek száma megnőtt. Négyezer emberen (többségében Caucaban élő yanacona indiánokon) mérgezési tünetek (gyermekeken bőrkiütések, hányinger, hasmenés, légzési zavarok) jelentkeztek, amelyek egyébként a munkaruha nélkül dolgozó permetezőmesterek eseteiről is ismertek. A The Observer folyóirat (2001. június 17.) értesülései szerint a kijuttatott glyphosate-dózis sok helyen százszorosa volt annak, ami az Egyesült Államokban engedélyezve van… – írtam akkor. Kolumbiában ma többen gondolkoznak azon, hogy rákkeltéssel gyanúsított vegyületet permeteztek a falvaikra.

2014-ben diagnosztizálták Johnson esetében a non-Hodgkin limfóma nevű rosszindulatú nyirokszervi betegséget és hamarosan kemoterápiás kezelésben is részesült. Ez a betegség igen sokféle lefolyású lehet, és aligha állapítható meg az, hogy kifejlődése mennyire gyors. Az orvosai szerint talán 2020-ig élhet. A kezelési költségek fedezésére nagyon sokat, néha két állásban napi 14 órát dolgozott. 2016-ban döntött úgy, hogy az ügyét perre viszi, s ebben ügyvédjei támogatták.

Ahogy a bulvárlapok írják a Monsanto rémálmát képező Dream Team végül az alábbiakból áll: a per vezető személyisége Robert F. Kennedy, Jr. a köztiszteletben álló környezetvédelmi jogász (az 1968-ban terrorcselekmény áldozatává vált Robert Francis ’Bobby’ Kennedy fia), Brent Wisner (151. kép) a per arca (Baum, Hedlund, Aristei & Goldman) és Michael Miller (Miller Law). Nem kispályás jogászcsapat. Kitűnő tanúkat nyertek meg a perhez, így Charles M. ’Chuck’ Benbrook professzort, aki a világirodalom ismeretében tanúskodott. Benbrook a per alatt volt utólag nyilvánossá vált opponense a Székács Andrással írt cikkünknek, ami a glyphosate Európai Unióban való re-regisztrációjának főbb eseményeit foglalta össze. Ebben a cikkben a felszíni vizek szennyezettségének alakulását ajánlom mindenki figyelmébe. Benbrook kiemelte, hogy miközben a nemzetközi szervezetek a glyphosate hatóanyag önmagában való hatását vizsgálják, addig a Monsanto olyan formázó anyagot használ (pl. POEA), amely drámai módon megnöveli a hatást, így a készítmények biológiai hatásának értékelése lenne valóban lényeges. Az epidemiológiai tanulmányok mindig készítményhatást vizsgálnak, hiszen a farmerek tiszta hatóanyaggal nem is dolgozhatnak. A Monsanto-barát US EPA tehát itt nagyot tévedett.

A tanúk között Christopher Portier nemzetközi hírű kísérletértékelő matematikus megjelenése is kiemelhető. Portier – a Monsanto ügyvédjének, Kirby Griffis kérdésére – arról beszélt, hogy az EFSA az IARC-től eltérően helytelenül értékelt patkányokon végzett kísérleti eredményeket. Említette, hogy az EFSA közvetve a gyártók (Glyphosate Task Force) által előkészített dokumentációt használta, ami nem megméretett (peer review) kategória, ezért nem hitelesíthető forrás.

Ügyvédjei közül Wisner azzal gyanúsította a Monsanto-t, hogy tudott a termékének rákkeltő hatásáról, de azt üzleti érdekből szándékosan elhallgatta. A Monsanto azonban folyamatosan tagad (mi mást tehetne?), makacsul ismételget, csak az létezik, amit ő elfogad. Számára az IARC is lúzerek gyülekezete, és feltételezem, hogy az esküdtszéki rendszert is hamarosan támadni fogja az érdekköre.

151.kép: A kertész egyik ügyvédje Brent Wisner (Fotó: Reuters)

Sandra Edwards (152. kép) a Monsanto ez ügyben vezető ügyvédje a CBS stábjának – miután együttérzését/sajnálatát fejezte ki minden rákbetegnek – azt mondta, hogy 40 év alatt a tudomány és gyakorlat azt mutatta, hogy szóban forgó termék nem okoz rákot. Mindez elképesztő csúsztatás, hiszen egyszerűen ignorálja az IARC monográfiáját, ami szakirodalmi példákat dolgozott fel a hatóanyagra/készítményeire, és támasztja alá az ítéletét. Lehet tények alapján kritizálni mindenféle eredményt, de tagadni annak létét az szerintem nem jogtisztelő emberhez méltó cselekedet, hiszen ilyen módon becsapja azokat, akik történetesen rá figyelnek. Nézzük miről ír ez a monográfia a non-Hodgkin limfóma és glyphosate kapcsolatában. A különféle epidemiológiai elemzések összegzése után az alábbi következtetést olvashatjuk: ”There is limited evidence in humans for the carcinogenicity of glyphosate. A positive association has been observed for non-Hodgkin lymphoma” – vagyis van összefüggés, még ha ez nem is túl szoros. A pozitív állatkísérletek alapján azonban a rákkeltés okozásának gyanúja (2A) megáll.

152.kép: A Monsanto egyik ügyvédje Sandra Edwards

George Lombardi, a Monsanto másik ügyvédje szerint viszont nem valószínű, hogy a Johnson esetében a limfóma két év alatt kifejlődött, de hogy ezt milyen tényekre alapozza, azt senki sem tudja. Talán ő maga sem, de az esküdtszék befolyásolására jó érvnek tűnt. Ez a limfómatípus többféle betegség megnevezésére szolgál, és a lefolyását tekintve nagyfokú egyedi eltérést találtak. A per szakértő tanúja, Chadi Nabhan onkológus szerint van, akinél ezek a bőrtünetek egy hónap múlva láthatóvá válnak, és van, akinél csak 20 év múlva. Donna Farmer a Monsanto vezető toxikológusa egyáltalán nem volt meggyőző tanú. Azt mondta, hogy ő az engedélyezési eljárások területén dolgozik inkább, mint a szerek népegészségügy kihatásain. Ez azonban eléggé különös nézőpont egy világcég toxikológiai vezetőjétől, aki így a következmények elől mintha egyszerűen elzárkózna.

Scott S. Partridge, a Monsanto alelnöke, augusztus 13-án a Monsanto honlapján helyezte el a véleményét. Számomra meglepően a glyphosate-ról beszél, miközben a per tárgya a Ranger Pro készítmény, ami 41% glyphosate mellett POEA (faggyúamin-származék) formázó anyagot is tartalmaz, amit sokan szinergikus hatásúnak gondolnak. A POEA-val formázott glyphosate-készítményeket Európában kivonták a gyakorlatból, miközben az Egyesült Államokban a készítmény MSDS-lapján még hatástalan származékként nem került felsorolásra. Ez szerintem a cég súlyos mulasztása. A hatóanyag ma már aligha perelhető, hiszen több mint harminc gyártó formál belőle készítményt, mióta generikus gyártású, és a hatóanyag szinte mindenhová Kínából érkezik. A szóban forgó készítmény azonban kifejezetten a Monsanto-hoz köthető, mert legalább a termékké való formázását ez a cég végezte.

Partridge, aki jogot végzett csúfondároson említi az IARC-t. Korunkban egészen elképesztő számomra a tudomány iránt növekvő ellenszenv a cégek és a hatóságok emberei körében. Azt írja a Monsanto alelnöke: „IARC is the same organization that determined beer, meat, cell phones, and coffee cause cancer”, vagyis azt írja, hogy az IARC szerint a sör, a hús, a mobil, és a kávé is rákot okoz. Mindez nyilvánvaló csúsztatássorozat (Vajon az IARC miért nem perel?), mert az alkoholról (1 – tehát nem a sörről), a vörös és feldolgozott húsról (ez utóbbiaknál a tartósító, a füst és a pörkanyagok szerepe jelentős és a vörös húsok önmagukban csak gyanú alatt állnak – 2A, és amint látjuk a fehér húsokra nem terjed ki a minősítés), az elektromágneses térről (így rádióhullámok) feltételezi, de nem állítja biztosan (2B) a rákkeltő hatást. A kávéval azonban kifejezetten mellé nyúlt a Monsanto alelnöke, mert azt nem sorolta (3) az IARC a rákkeltők közé. (Megjegyzés: amennyiben az általam megadott linken pdf található, sok PC beállítása miatt azt ki kell másolni, majd mint linket beilleszteni a kereső sorba.) A kávézásról olyan cikkek is olvashatók egyébként, amelyek éppenséggel rákmegelőző hatást írtak le. Mindez több, mint kínos egy éppen felvásárolt világcég részéről, amely onkológiai kérdésben szakavatottabbnak képzeli magát, mint a WHO Rákutatási Ügynöksége. Mit kezdhet majd ezzel az öntelt menedzsmenttel a Bayer? Mennyire alapos a toxikológiai tudás egy olyan cégnél, ahol az alelnök ilyen szánalmas módon saját írásában keveri össze a tényeket? Még csak félre sem érthették. Mennyire lehet hinni ilyen cégnek élelmiszer-biztonsági szempontból?

Az ítélet első fokon augusztus 10-én, Johnson igazát támasztotta alá (153. kép). Az esküdtszék a per alatt arról bizonyosodott meg, hogy a Monsanto készítménye az egészségben kárt okozhatott, a gyártó gondatlanul elmulasztotta a valós veszélyre való figyelmeztetést, és így fennáll az ügy rosszindulatú kezelése. A per nyilvánosságra került részletei számomra is ezt tükrözik. Fentiek alapján Suzanne Bolanos bíró 289 millió US dollár kártérítést ítélt meg Johnson részére. 39 millió ebből a kártérítés és 250 millió a büntetés. Az ügyben számos hasonló pert készítettek elő, és a számukat ma már ötezerre becsülik, s ez folyamatosan emelkedik.

153.kép: Az első csata végén (Fotó: Josh Edelson/Pool/AP)

Az ítélet nem jogerős. A Kaliforniai Legfelsőbb Bíróság a következő állomás, és még onnan is van tovább. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága Washingtonban foglal helyet, és ott a Kalifornia EPA (az IARC véleményét támogatva a glyphosate hatóanyagot rákkeltéssel gyanúsítja) a US EPA ellenvéleményével találkozik majd. Lehet egy gazdag és környezetére érzékeny államnak más a véleménye a kémiai biztonsági területén, mint a konföderációnak? Romba dönthető gazdaságilag egy hatalmas világcég (A károsultak széthordhatják a tőkét?), amely ma a Bayer és Monsanto fúziójával az első helyre lépett? Az ügy jogi/politikai vonzatai egyre inkább így néznek ki.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom