(Fapados agrokemizálás N^o24)

Az élelmiszer-biztonsági szempontból megfelelő élelmiszereinkből nem megfelelő csomagolással, gyenge minőségű edényekben és evőeszközökkel elkészítve és tálalva készíthetünk egészségtelen táplálékot. Ebből a problémakörből kiemelhetők a melamin és egyéb műanyag edényeink és evőeszközeink, továbbá márkajelet nem viselő rozsdamentes eszközeink. A RASFF mérései szerint közös sajátosságuk, hogy dél-ázsiai eredetűek. Minden bizonnyal olyan adatbázisrészről ejtünk itt most szót, amely jövőbeli bővülése várható, hiszen műanyag palackjainkra, zacskóinkra és csomagolóeszközeinkre még nem terjed ki részletesen ez az adatbázis.

A korábbi részekben azokat a szennyezőket vettük szemügyre, amelyek a környezetünkből kerülnek az élelmiszereinkbe, illetve amelyeket termelési céllal használtunk. Az élelmiszerelőállítás, csomagolás és a főzés további problémákat hordozhatnak. Ebből a feldolgozás részeit, így a nehézfém-maradékok kapcsán az olcsó, rozsdamentes edényeinket és evőeszközeinket, valamint konyhai gépeinket említettem, amelyek nem minden esetben kifogástalan technológiával készülnek. Írtam már azokról a termékekről is, amelyeket a feldolgozás során (pl. füstölés) kezelik, vagy szándékosan kevernek hozzájuk valamilyen adalékanyagot, miközben ártalmatlanságukról a toxikológia nem tud egyértelműen nyilatkozni. Most azokról a kémiai csoportokról beszélek, amelyek a csomagolásból, illetve edényeinkből (tárolóinkat is beleértve), és evőeszközeinkből folyamatosan kiáramolhatnak (migrálhatnak) az ételeinkbe, vagyis velük a főzés kapcsán mi szennyezhetjük azokat. Ez a felismerés különösen kínos lehet a tudatos vásárlók körében, akik nem kellő körültekintéssel választott csomagoló és konyhai eszközeikkel éppen maguk keverhetik az élelmiszereikbe a nem odaillő vegyületeket.

Az 57. ábrán összegeztem két adatbázisrész anyagát. A kisebb ezek közül a radioaktív sugárzást mutatja. A besugárzást arra a célra használják (a csomagoláson fel kell tüntetni), hogy a raktározáskori mikrobiális és rovarkártételnek (fűszereknél gyakori volt korábban) elejét vegyék.

A nyilvántartás óta ezek az adatok meglehetősen alacsony szinten vannak, s közülük 2012-től összesen két esetet tartanak nyilván, ahol élelmiszer veszélyes kockázati minősítést kapott. Az egyik egy 2013-as ukrajnai fagyasztott rókagomba-szállítmány volt (765 BQ/kg), míg a másik egy 2016-os montenegrói friss sárga gerebengomba-szállítmány (803 BQ/kg). Ez utóbbi esetében a cézium 137-es izotópját azonosították (58. ábra). Ennek az izotópnak a bomlási félideje közel 30 év és a csernobili és fukusimai atomerőművek környezetében főként ennek egészségi kockázata miatt dekontaminálták a talajt.

57.ábra: Sugárzás és vegyületmigráció esetei a RASFF adatbázisában

A RASFF rendszerben található 429 esetből 21% vadontermő gombákhoz kapcsolható, de gyűjtött gyógynövényekre, teára és vízi élőlényegre (tintahal, hal, béka) vonatkozó adatokat is találunk. Gyógynövényeket illetően a kép igen összetett, mivel ezek a másik kiemelkedő csoportban – táplálékkiegészítők (21%) – is gyaníthatóan emelték az értéket. Itt Kína, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság termékeivel találkozhatunk. Vadon termő gombákat tekintve különösen jelentős számú eset fordult elő a RASFF mérések kezdetekor, 1997-2000 között. Ez egy évtized után – minden bizonnyal – csak kisebb hányada lehetett a csernobili katasztrófára jellemző sugárszennyezésnek. A vadon termő gombák sugárszennyezettsége alapján sorrendben Lengyelország, Bulgária, Ukrajna, Belorusszia, Litvánia és Románia említhetők, ahonnan Európa piacaira a legtöbb kifogásolt tétel érkezett.

58.ábra: A cézium 137 eloszlása a Csernobili atomkatasztrófa (1986. április 26) után (Forrás: BC/IGCE)

A most részletesebben megbeszéltek azon vegyi anyagok köre, amelyek főként edényeink és evőeszközeink, továbbá konyhai gépeinken keresztül szennyezhetik el az ételeinket. A RASFF mérései elég későn vették célba ezeket a vegyületeket és azt gondolom, hogy korántsem a teljes kép még az, amit ma láthatunk. Hiányolom ennek az adatbázisnak az esetenkénti konkrétságát, ami a rendkívül sokféle műanyagra, azok lágyító- és festékanyagaikra pontosan kiterjedne. Hiányolom a csomagoló anyagaink (műanyag zacskók és palackok, alufólia, műanyag ételtároló dobozok stb.) részletes vizsgálatát, amiket már a kiskereskedelem is használ, s ami nélkül az asztalunkra ma már szinte semmi nem kerül a városokban.

4.táblázat: Az élelmiszerekkel kapcsolatba kerülő műanyagok és jelzéseik (az N^o értéket nyilakból álló háromszögben találjuk a terméken)

Egy napjainkban terjedő vicc arról szól, hogy a műanyagok korát éljük, és ha egy évezreddel később a régészek majd a ránk jellemző réteghez érnek, akkor a reklámszatyrok azok, amiket örökségül a jövőbe küldtünk. Csomagolásra a PVC, a polisztirol (PS), amely egyszer használatos műanyageszközeikben gyakori és a polikarbonát, amit kiemelhetünk (4. táblázat). A polietilén (PE – ma nagysűrűségű, HDPE és kissűrűségű, LDPE változatait különböztetjük meg) és polipropilén (PP) csomagoló anyagokat tartják egészségügyi szempontból kedvezőnek, bár mint szinte minden műanyagot ösztrogénagonista aktivitással (részletesen később) gyanúsítják ezeket is.

Összetett csomagoló anyagokat is használunk, közülük talán a Tetra Pak a leginkább elterjedt, amely alapanyaga papír, amit polietilén (LDPE) tesz vízállóvá. Tej és különféle gyümölcslevek tárolására előszeretettel alkalmazzák ezeket. Jó kérdés, hogy miként csomagolhatnak ilyesmibe bioélelmiszereket?

A műanyaglágyításra használt ftalátokat és bisfenol A-t hormonmodulás hatással gyanúsítják. Az alacsony molekulasúlyú ftalátokat (DEHP, DBP, BBP és DIBP) reprodukciós toxinnak tartják (1B). A PVC elterjedtsége a környezetünket mérhetően szennyezi. Egy tiszai mintázás három gyakori ftalát-származékot is kimutatott ebben a folyónkban. A hatását illetően sokféle vita övezi a bisfenol A-t is, de napjainkban a helyettesítése egyre gyakoribb. Néhány ország (Belgium, Dánia és Kanada) szigorított a felhasználhatóságán, míg 2015-től Franciaország tilalmazza is a használatát. A PVC elégetésekor dibenzo-dioxinok képződhetnek, amelyek emberen is rákkeltők. Nem ajánlatos tehát a kertben az égetéssel való megsemmisítésük.

A polisztirol műanyagokkal talán az előzőeknél is súlyosabb bajok vannak. A bennük elforduló benzént és az 1,3-butadiént az IARC emberen bizonyosan rákkeltőnek (1) minősítette, míg a sztirolt gyanúsítja (2B) ezzel a hatással.

Az ún. PET palackokat napjainkban jó megoldásnak tartják, bár ismert, hogy melegítés hatására, illetve savas gyümölcslevek tárolásakor antimont bocsátanak ki, s a bennük tárolt italok antimontartalma közel százszorosára emelkedhet. Az antimont sokan az arzén hatásához hasonlítják.

A gyors-étkezdék papírcsomagolóinak impregnálására (pizzadobozok, sültkrumpli-zacskók stb.) használ per- és polifluór-alkil (PFC/PFAS) vegyületeiről szól mostanában több cikk is. Hasonló vegyületeket használnak a microwave popcorn csomagolásában is. Az ismeretek összegyűjtése ma folyamatban van, vagyis a történet részletes leírása jócskán meghaladja ennek az írásnak a lehetőségeit, viszont már itt megjegyezhetjük a RASFF adatbázisa ezekre a problémákra még egyáltalán nem tér ki, vagyis itt hiányos. Igen gyakori, hogy az egyszer-használatos műanyag vagy azzal impregnált tálakon, evőkészleteken semmilyen azonosíthatóságot nem találunk. A PFC-k használata a textiliparban is ismert és onnan való kivonásuk is elkezdődött.

Csomagolóanyagaink, palackjaink minősége, hűtődobozaink megválasztása, amelyekben élelmiszereket raktározunk fontos, de eléggé figyelmen kívül hagyott részei a mindennapi élelmiszer-biztonságunknak. Ezeknek a műanyagoknak a környezeti sorsa is igen sok kérdést vet fel (103. kép).

59.ábra: Migráció útján az élelmiszereinkbe kerülő fontosabb vegyületek a RASFF adatbázisa szerint (2012-2016)

A RASFF jelzései szerint – a fentieken túlmenően – edényeinkből és evőeszközeinkből több igen veszélyes anyag jelenhet meg az ételeinkben (59. ábra). Közülük első helyen a formaldehidet említhetjük. A mért esetek többsége a melamin edényekhez és evőeszközökhöz kapcsolható, amelyekről korábban már ejtettem szót. A törhetetlen melamin edények használata főként Dél-Ázsiában elterjedt. Magyarországon ázsiai büfékben kiemelten használják ezeket az eszközöket (kanál, leveses tálak és tányérok), de kutya- és macskaedények is szép számmal készülnek belőle. Túl azon, hogy a melamin vesebetegségek és vesekövek kialakulásának valószínűségét emeli, egy további súlyos szennyezőt is jelent. Az ilyen edényekből formaldehid vándorol ki (migrál) az élelmiszereinkbe. A melamin-formaldehid gyanták (aminoplast) széleskörű felhasználása ezt a problémát hozta. Ma számtalan helyen találkozhatunk ezekkel az anyagokkal.

A formaldehidet az IARC emberen bizonyosan rákkeltők (1) közé sorolta. A leukémia és az orr-garati daganatok előidézésével vádolják, vagyis korántsem lebecsülhető hatásról van szó. A formaldehidet kibocsátó konyhai eszközeink között többségében vannak a melamin-edények, de különféle befőttes/savanyúságos üvegfedők és italok dugóit is megtaláljuk a pozitív minták között.

103.kép: Elhagyott műanyagpalack-gyűjtemény (Fotó: GA/nyugat.hu)

Vegyületek szempontjából a másik igen jelentős, migrációra hajlamos vegyületcsoport a primer aromás aminok (PAA) csoportja. Ezek a legkülönfélébb műanyagedényeinkre, élelmiszer-tárolóinkra és evőeszközeinkre lehet jellemző szennyező (104. kép). Az adatbázisban a nejlon (poliamid) előfordulása gyakran esik egybe a PAA migrációval. A 4,4’-diamino-difenil-metán (= 4,4’-metilén-dianilin; MDA) az egyik származék, amit gyakorta találunk a kutatható adatbázisban. A 4,4’-metilén-bis (2-klóranilin) származékot az IARC emberen rákkeltő hatással (1) vádolja, de további PAA-származékokat is gyanúsít.

104.kép: Műanyag evőeszköz-készlet

A kellőképpen nem azonosított műanyaglágyítók és színezékek a következő csoport (59. ábra), ahol a ftalátok (5%) külön is nevesíthetők. Meglepően kevés adat található a RASFF adatbázisában a biszfenol A-val kapcsolatban. Konzervek belső műanyag-borítása gyakorta epoxi-fenolt bocsát ki. Szilikon sütőformáinkkal kapcsolatos feljegyzéseket is találunk szórványosan az adatbázisban.

Elsősorban kínai rozsdamentes edények és étkészletek króm, mangán és nikkel migrációja ismert, ami valószínűleg valamiféle technológiai mulasztás következménye, mivel európai hasonló termékek elmarasztalása nem történt meg.

Az epoxidált szójaolaj (ESBO), amit PVC-lágyításra úgyszintén használnak előfordulása szintén mérhető. Különösen a befőttes/savanyúságos üvegek tömítőgyűrűiből való kiáramlásuk ismert.

A gyártásuk során felhasznált vegyületek kioldódásában leginkább érintett termékek az evőeszközök, amelyek között egyaránt megtaláljuk a melamin-tartalmúakat, a műanyagokat és a rozsdamentes termékeket is. A melamin-tartalmúak esetében a formaldehid, a műanyagok esetében a PAA, valamint mindkettő esetében különféle színezőanyagok lépik túl a határértékeket (60. ábra). A konyhai készletek tekintetében kiemelhetők a teflonbevonat (politetra-fluor-etilén, PTFE) terjedése után népszerűvé váltak (104. kép), amelyek közül a márkajelzés nélküliek a leginkább érintettek. Drágább termékek között megjelentek az FDA engedélyével forgalomba hozott készletek, amely biztonságossá garantált. Érdemes egyébként visszatérni a fából készült kanalakhoz és készletekhez, ahol hasonló élelmiszer-biztonsági bizonytalanság nem ismert, de bambuszkészletekre is ritkák (impregnáltak) a figyelmeztetések.

Edények a következő nagy csoport, ahol ugyanezen anyagokból készültek az érintettek. Megjegyezhető, hogy a melamin-készletek között sok speciálisan csecsemők és gyerekek számára készül, mert nehezen törnek. Ezekre különösen jellemző a feltűnő színezés. Az edények anyagának tekintetében az alumíniumot (Alzheimer kór) emelhetjük ki, amelyet az edényeken túlmenően dobozos italok és alufólia terjedése is színesít. A fentebb említett műanyagokat (melamin) sem használják az igényes konyhák. A teflonbevonat sérülékenysége miatt kezdeti sikeressége után mára kezd háttérbe szorulni. Mindehhez hozzájárulhatott, hogy rákkeltés gyanúja lengi körül. Ebből az igazság, hogy a gyártása során használt perfluor-octánsav (PFOA) az IARC szerint rákkeltő hatással (2B) gyanúsított. A hererákosok aránya a gyártásban dolgozók között emelkedett.

Zománcozott edények közül a márkajelzéssel vállalt vastag, stabil zománcúak és a rozsdamentesek azok, amelyek vásárlása javasolható. Az újabban terjedő nanokerámia bevonatos edényekkel szemben is felmerültek már egészségügyi aggályok.

60.ábra: Migráció útján leginkább érintett termékek a RASFF adatbázisa szerint (2012-2016)

A konyhai kisgépeinkben a belső rozsdamentes részek (rácsok, kések stb.) képezik általában a kritika tárgyát. Ezek fényes felszínének felválása csak a termék kései korszakában figyelmeztető a gyenge minőségre. A befőttes/savanyúságos üvegek zárókupakjainál, továbbá üvegek dugóinál gyakori a ftalátok előfordulása. Az egyszer-használatos konyhai kesztyűk és impregnált szalvéták eseteiben a műanyagokra és színezékeikre jellemző szennyezési profilt találhatunk.

A felsorolt termékek háromnegyede Kínából származik (61 ábra) és ez igen komoly figyelmeztető jel. A termékek jellemzője az olcsóság, ami élelmiszer-biztonság szempontjából a kockázatos besorolással jár együtt. Különösen vonatkozik ez azokra a tömegtermékekre, amelyeket gyártójuk nem lát el márkajelzéssel és az azonosíthatóság jelzéseivel. Ezek ma a felelősségvállalás jeleinek tekintendők.

61.ábra: Migráció útján leginkább érintett termékeket gyártó országok a RASFF adatbázisa szerint (2012-2016)

Evőeszközeink és étkészleteink megválogatása nagyon fontos részét képezik a konyhánknak. A gyenge minőségű ázsiai termékek hosszú ideig bocsáthatnak ki ételeinkbe az egészségünkre káros anyagokat. Európában gyártott, márkajelet viselő termékek biztonságossága pontosan kirajzolódik a RASFF adatbázisából.

A következő rész címe: Élelmiszer-biztonsági körjárat Európában (12) – Felülnézeti kép (Fapados agrokemizálás N^o25)

Darvas Béla