(Fapados agrokemizálás N^o13)

Hosszas előkészület után, május 30-án számolt be Szalkai Gábor (FM Növény- és Talajvédelmi Osztály) a Fenntartható Fejlődés Bizottság (FFB) előtt a glyphosate és neonikotinoid hatóanyagokkal kapcsolatos hazai álláspontról. Az Európai Unió ugyanis az első hatóanyag engedélyhosszabbításával kapcsolatban ütközött több tagállam elutasító véleményével, míg neonikotinoidok esetében 2013-ban a csávázókra hirdetett felhasználási moratóriumot. Míg a glyphosate gyomirtóval kapcsolatban én tartottam a GMO-Kerekasztaltól felkért szakértőként előadást, addig a neonikotinoidok esetében Simon Gergely (Greenpeace) beszélt a méhekre kifejtett nemkívánatos hatásokról. A Greenpeace munkatársai (Simon Gergely és Tömöri Balázs) előzetesen szinte a teljes Növényvédelmi Bizottság ellenében képviselték a nemzetközi tudományosság eredményeit, ami a neonikotinoidok kiemelt méhveszélyességét írta le. Simon Gergely véleménye angolul is megjelent. Őt kértem, hogy foglalja össze a véleményét az ügyben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

*

Simon Gergely: A Földművelésügyi Minisztérium szerint a Greenpeace pánikot kelt, amikor komoly méhegészségügyi kockázatokról beszél az neonikotinoid rovarirtó szerek használatával kapcsolatban. Pedig az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság, az EFSA pont a méhekre jelentett magas kockázat miatt javasolta e rovarirtó szerek korlátozását. Ráadásul a tudományos publikációk nagy száma is ezt támasztja alá. Inkább a vegyszergyártók merítették ki a pánikkeltés fogalmát azzal, hogy milliárdos károkat és munkahelyek tömeges megszűnését ígérték a neonikotinoidok életbe lépett korlátozása előtt.

A Növényvédelmi Bizottsági (NB) tavaszi ülése során Jordán László (NÉBIH) előadásából úgy tűnt, hogy a felelős döntéshozók továbbra sem értik, hogy miért akarják korlátozni a neonikotinoidok használatát. Jordán úr bemutatta, hogy a korlátozás óta nem csökkent a méhmérgezési esetek száma, mely adat semmilyen összefüggést nem mutat a neonikotinoidokkal megfogalmazott aggályokkal. A tilalmat tudósok, zöldek és az EFSA is e vegyületek hosszú távú hatásai miatt javasolják. Kutatások mutatták be, hogy ezen anyagoknak való kitettség hozzájárul patogének megjelenéséhez, a méhcsaládok téli pusztulásának növekedéséhez, sőt még a méhcsaládok pusztulását okozó atkák elszaporodásához is. Jordán úrtól kérésünk ellenére nem kaptunk olyan megjelent tanulmányt, mely mondanivalóját megerősítette volna.

A NÉBIH munkatársainak legfontosabb érve a neonikotinoidok mellett az volt, hogy a korlátozás következtében radikálisan nőtt a méhekre veszélyes chlorpyrifos rovarirtó szer felhasználása. Viszont csak általános kereskedelmi adatokat mutattak be, nem a tilalom által érintett terményekre, azaz napraforgóra, repcére és kukoricára vonatkozóan. Tehát nincs bizonyíték arra, hogy a neonikotinoid-csávázás felfüggesztése okozta ezt a növekedést. Az Egyesült Királyságban, ahol vegyszerre bontva lehet lekérni az adatokat 2014-ben csökkent a teljes rovarirtószer-használat és ezen belül a chlorpyrifos felhasználása is, pedig ottani gazda szövetkezetek is folyamatosan követelték, hogy repcében használhassák újra ezeket a készítményeket. Franciaországban a tilalom óta sem volt jelentős rovarirtószer-használatnövekedés. A Greenpeace szerint a magyar hatóságok is felelősek abban, ha nem tudták megelőzni a chlorpyrifos-használat növekedését hazánkban. A Greenpeace többször is kérte ezeknek a készítményeknek a kivonását, mert nemcsak a méhekre jelent kockázatot, hanem az emberi idegrendszer fejlődését is károsíthatja. Nagy Britannia idén be is tiltotta szinte minden alkalmazását.

*

Sallai R. Benedek az FFB ülés után (június 2) írásbeli kérdéseket fogalmazott meg a parlamentben szokásos formában. Fazekas Sándor június 17-én válaszolt neki. Megkaptam ezt a levelezést azért, hogy véleményt mondjak róla. Íme, a válaszaim és a további kérdéseim. A levélváltás szövegének feldolgozását ismét úgy végeztem el, hogy Sallai R. Benedek (SRB) kérdései bold, Fazekas Sándoré (FS) bold italic, míg az én magyarázataim normál álló betűtípussal jelennek meg. A miniszter úr válaszaiból a lényeget választottam ki, vagyis helyhiány miatt mellőztem a magyarázkodásokat, de a szóban forgó levél teljes olvashatóságát lehetővé tettem. Nézzük akkor a kérdéseket és a válaszokat.

SRB: „A neonikotinoidokra vonatkozó eseti engedélykérelem által érintett három, neonikotinoidokkal csávázott vetőmaggal bevetett terület pontosan hol helyezkedik el Magyarországon (térbeli koordináták); mely gazdálkodó szervezetek a »kedvezményezettek«? Milyen részletes szakmai indokok tették szükségessé a kérelem benyújtását e területek esetében?”

FS: „A neonikotinoid hatóanyagú csávázószerekkel kezelt 2016. évi kukorica és napraforgó bázisvetőmag területekről a fajtatulajdonosok (Monsanto, Pioneer, Syngenta, KITE, Bázis Mag, Saaten Union, Agroprodukt) bejelentései alapján a megyei kormányhivatalok Vetőmag és Szaporítóanyag Felügyeleti Osztályai és a Vetőmag Szövetség és Szakmaközi Szervezet Terméktanács pontos és naprakész területi nyilvántartásokkal rendelkeznek.” […] „A bázisvetőmag előállító területek pontos helyszínei az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (a továbbiakban: OMME) részére megküldésre kerültek. A szükséghelyzeti engedély fenti kultúrákban történő kiadásának szakmai indoka, hogy a nagy értékű hazai bázisvetőmag előállítás neonikotinoid csávázószerek használata nélkül egyéb engedélyezett rovarölő csávázószer hiányában a vetőmagtermesztés biztonságát és ennek eredményeként az export vetőmagpiacok elvesztését eredményezheti.”

Az érintettek a miniszter úr szerint ismerik a kért adatokat, a képviselő úr – aki nem mellesleg a FFB elnöke – pedig akár hozzájuk is fordulhat. Nem gondolom, hogy együttműködő válasz ez, de a mai politikai párbeszédben olyannyira hétköznapivá vált ez a stílus, hogy a válaszoló beosztott köztisztviselő is szemrebbenés nélkül gyakorolhatja. Az FM nem szolgáltat tehát konkrét adatokat azzal kapcsolatosan, ami az egyedi okokra vonatkozik. A második kérdés így megválaszolatlan maradt. A leírtak a megelőző jellegű növényvédelemre jellemzők. Hogyan adható ki szükséghelyzeti engedély feltételezett kártételre? Mi a biztosítéka annak (Ki a különleges képességű jóstehetség?), hogy a csávázás elmaradása szükséghelyzetet okoz majd?

A 1107/2009/EK rendelet 53. cikke így szól a növényvédelmi szükséghelyzetekről „…különleges körülmények fennállása esetén a tagállamok legfeljebb 120 napra engedélyezhetik növényvédő szerek korlátozott és ellenőrzött felhasználást szolgáló forgalomba hozatalát, ha ez az intézkedés olyan veszély miatt szükséges, amely más ésszerű eszközzel nem hárítható el.” Megfelel ennek a mostani intézkedés? Az előírt ellenőrzés egyébként rengeteg adattal kell, hogy szolgáljon a jövőre nézve. Megismerhetők majd ezek? Megfelelt ennek az a gyakorlat, mikor a moratórium alatt Magyarország területéről ukrán és orosz exportra, szükséghelyzeti engedéllyel csávázott magot szállítottak? Milyen hazai növényvédelmi veszély is magyarázta ezeknek az engedélyeknek a kiadását? Veszélybe került a nagyrészt nemzetközi tulajdonú vetőmagüzemek kapacitáskihasználása?

Ha jól értem, akkor a méhekre vonatkozó vizsgálati lehetőséggel – mert ő ismeri a pontos adatokat – csak a mézelő méhre koncentráló OMME (részletesen később) rendelkezik. Mi legyen azokkal az egyetemiekkel és kutatóintézetiekkel, akiket a poszméhek sorsa foglalkoztat? Az OMME viszont nem is kutatóintézeti státuszú, mint a NÉBIH hatósági hálózata sem. E kettős az eddig rendelkezésre álló időszak alatt sem tett le az asztalra nemzetközileg elfogadott kutatási eredményeket. Úgy gondolom, hogy minősített kutatók nélkül nem is várható ez tőlük.

SRB: „Indultak-e, és ha igen, mely magyarországi szervezetek bevonásával az érintett csávázó szerek használatának élővilágra gyakorolt hatásai vizsgálatára irányuló kutatások, vizsgálatok? Önök hogyan követik nyomon, illetve veszik figyelembe a kapcsolódó hazai és nemzetközi kutatások eredményeit?”

FS: „…vizsgálat tárgyát képezte a talajokban előforduló neonikotinoidok szermaradékainak mennyisége. Az eredmények alapján a hazai klimatikus körülmények mellett a neonikotinoid csoportba tartozó hatóanyagok állománykezelésből és csávázásból származó szermaradékok mennyisége a virágzatban általában alacsonynak mondható, az esetek nagy részében a kimutatási határ alatt maradt. A csávázott vetőmaggal elvetett területek talajmintáinak analízise neonikotinoid akkumulációt nem jelzett.”

Az FM tehát nem indított ilyen jellegű nyílt kutatási pályázatot. Nincs is erre vonatkozó gazdasági kerete és állami felhatalmazása sem. Sőt, jelenleg az alá tartozó kutatóhálózat (NAIK) is felülvizsgálat alatt van. A 1312/2016. (VI. 13.) Korm. határozatban az alábbiakat olvashatjuk: „… a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt álló […] Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Intézet tekintetében felkéri a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, továbbá felhívja az emberi erőforrások miniszterét, a földművelésügyi minisztert, valamint a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy vizsgálja meg és készítsen intézkedési tervet az agrárkutatás jövőjéről”. Ez a bizottság október 1-ig dönt egy elképesztően szerény gazdasági körülmények és létbizonytalanságban tartott kutatóközpontról. Az FM költségvetése csak egy évre vonatkozik, vagyis a távlati kutatások pénzügyi alapjai bizonytalanok. A NAIK-ot illetően (amit pár éve hoztak létre) folyamatos az irányításért folyó harc a NAIK főigazgatói (Burgyán József/Jenes Barnabás) és az ebben tapasztalatok nélküli FM adminisztrációja (Feldman Zsolt/Szépe Ferenc/Kristóf Ákos) között, miközben erre csak a tényleges intézeti igazgatók lennének képesek.

Az FM tudományirányítói a NAIK-ban munkabér- és rezsikeretre alapuló projektrendszert hoztak létre, ami azt hiszem negatív világrekord a kutatásfinanszírozás nemzetközi történetében. A Czerván György államtitkárhoz tartozó NAIK főigazgatóját (Jenes Barnabás) és gazdasági vezetőjét éppen mostanában (július 15-én jelentették be) menesztették egy hónap felmondási idővel az FM döntéshozói.

Megelőlegezem saját véleményként, hogy a FM-ből végzett szakszerűtlen kézi irányításhoz hasonlót hazai kutatóintézetek aligha élhettek meg eddig ebben az országban. A döbbenetes számomra az egyébként munkáltatói jog nélküli igazgatók mély hallgatása, amely persze alapulhat azon, hogy több intézet kutatói teljesítménye gyenge és vezetőik függő helyzete is jól kihasználható. Az eddigi főigazgatók rövidlejáratú működését is a köztisztviselői hatalomgyakorlás eredményének látom. Elégtelen gazdasági ellátásból nem lehet ma kiemelkedő tudományos eredményeket produkálni és ezt a vezetőváltások, a megszólaló nem kívánatosok folyamatos dresszírozása és elhallgattatása sem fogja megoldani. Bizonyosra veszem, hogy jelen helyzetében a NAIK fenntatása és eredményes kutatói célú működtetése lehetetlen. Túlélése ennek ellenére bekövetkezhet.

A helyzet szerintem az, hogy nem a kor szellemének megfelelően irányított kutatóhálózat sínylődik az FM köztisztviselőinek sorozatban bukó rögtönzései miatt. A mostani felülvizsgálat felelőssége tehát óriási, ha valóságos problémakezelésről van szó. Még mélyebbre taszíthatja ez a döntés a hazai gyakorlati célú mezőgazdasági kutatásokat és persze megmentheti belőle az egyetemek és MTA felé azt, ami érték. Mindez azonban hozzá nem értő, tudományos minősítés nélküli vezetők gyámkodása alá nem kerülhet a jövőben vagy folytatódik az alábbi lánc: tönkremegyünk – bottal piszkálnak bennünket – felsőbb körökből megtekintenek – adnak még egy esélyt úgy, hogy a környezetünkben semmi sem változik. Pontosabban a költségvetésünket közben 20%-kal csökkentik, vagyis sorvadunk.

Fontos kérdés, hogy az MTA – amely mezőgazdasági kutatásra óriási állami támogatást kapott – ambiciózusan megoldani szándékozik-e a jelenlegi kettős irányítású (MTA ATK vs. NAIK) agrárkutatás sorsát, vagy elkerülni kívánja inkább, hogy ez a többségében kutatóintézetként sem kezelhető telek/épület/eszköz/fajtahalmaz az irányítása alá kerüljön. Szkeptikusan az utóbbira tippelek, bár hosszútávú célként ez elfogadhatatlan. Az MTA nem rendelkezik kutatási aktivitással állattenyésztés (igazgatója éppen most lépett ki), élelmiszertudomány (igazgatóját éppen felmentették) és agrár-környezettudományi (ez utóbbi az MTA Ökológiai Kutatóközpontban is elképzelhető, amelynek állatökológiai kutatásait is erősíteni illene) területen sem. Felelősséggel az MTA Agrártudományi Kutatóközpont főigazgatója nem tehetne úgy, mintha a NAIK sorsában, jelenlegi vesszőfutásában elegáns kívülálló lenne. A mezőgazdasági géntechnológiai kutatások sem kerülhetők el a jövőt tekintve, amelyben Magyarország helyzetéből származóan a termék- és élelmiszer-biztonságra vonatkozó kutatásokra lenne szükség, míg a NAIK MBK alapkutatásai az MTA SzBK alá kellene, hogy kerüljenek. Az alap- és alkalmazott tudományok szétválasztása szükségszerű, ha a technológia transzfert be akarja a mezőgazdasági területen indítani a miniszter. Most hiányoznak ennek sorsdöntő elemei, amiért a rendszerváltás óta senki nem tett semmit.

OTKA Bizottsági tagságom (az FM delegáltja voltam a második Orbán-kormány kezdetétől az OTKA Bizottság megszűnéséig) alatti tapasztalataim szerint az FM-nek nem volt sohasem érdekérvényesítő képessége az OTKA felé, mint szerintem most sincs a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési Innovációs Hivatal irányában sem. Az OTKA-n belül sem voltak nagyon népszerűek a mezőgazdasági tudományok. A három agrárzsűrit például kettőre szerették volna szűkíteni, csak nem volt ez kellőképpen előkészítve, így azt személyesen megakadályozhattam (részletesen később). A mezőgazdasági kutatások leértékelődésének legfőbb oka szerintem a megfelelő színvonalú kutatói képviselet hiánya. Minisztériumi beosztásokra – akik tudományos kérdésekben próbálkoznak tárgyalni kutatók helyett – semmilyen respektus nem alakul ki professzori/akadémikusi körökben. A tudományban még ma is zsigerből valós tudományos teljesítményt firtatnak. Ez a kör nem rendel semmilyen értéket a köztisztviselők beosztása mellé, nevezzék akár államtitkár helyettesnek is az önbizalommal érkezőt. A mezőgazdasági tárca alá tartozó kutatóintézetekkel egyébként a mostaniak megtörténtek már egyszer. A múltból miért nem sikerül tanulni?

De térjünk vissza a konkrét ügyre: környezetanalitikai hatósági (NÉBIH) mérések történtek/történnek és magyarul 2015-ben a Növényvédelem-ben kerültek publikálásra. A szerzők így összegzik az eredményeiket: „…a neonikotinoid csoportba tartozó hatóanyagok állománykezelésből és csávázásból származó szermaradék szintje általában alacsonynak mondható, mely direkt méhmérgezéshez várhatóan nem vezet, azonban a szubletális hatások felderítése további európai szintű vizsgálatokat igényel.” Elég bizonytalan és ezek szerint hazai szintű szakvéleménynek olvasható ez az írás.

A nemzeti pályázati rendszerben nyertes NAIK/MTA kutatói még csak megemlítésre sem kerültek a miniszteri válaszban, de az ezen dolgozó egyetemi csoportok sem. Tudja vajon egyáltalán az illetékes köztisztviselő, hogy hazánkban mely egyetemek és kutatóhelyek foglalkoznak a neonikotinoidok kutatásával? Szerintem aligha. Az FM adminisztrátorai – saját OTKA és NAIK tapasztalataim szerint – még a berkeiken belül sem képesek menedzselni az égiszük alatt végzett kutatásokat. Miként is építhetnének ki a gazdálkodókig érő hazai technológiai transzfert, ami a feladatuk lenne? Ami viszont sokkal fontosabb lett volna a válaszban, hogy ki vizsgálja a biológiai/fiziológiai vonatkozásokat? Netovább, a mézelő méhekkel és poszméhekkel ki és milyen konkrét méréseket végez? Az talán mégsem elégséges, hogy erről a NÉBIH és OMME munkatársai rendszeresen beszélgetnek egymással – ahogy a miniszteri válaszban olvasom. Úgy gondolom, hogy a NÉBIH-OMME duó elég légies nemzeti ellensúly a nemzetközi szakirodalommal szemben, így a magyar hatósági vélemény aligha lehet tudományos szempontok szerint Európában mérvadó.

SRB: „A napraforgó, repce és kukorica növénykultúrákban milyen mértékben változott a rovarirtó szer, és ezen belül a klórpirifoszból (sic!) felhasznált mennyiség 2010-2015 között (terményenkénti, készítményenkénti mennyiségi kimutatások)?”

FS: „A rovarirtó készítmények kultúránkénti felhasználásáról a hatóság nem rendelkezik részletes információval.”

Őszinte válasz. A hatóságnak nincsenek pontos ismeretei. Viszont miért akar ilyenkor a vezető (Jordán László – NÉBIH) az ilyen célra nem használható közös forgalmazási adatokból jósolni? Vajon miért nincs hasonló történés Franciaországban és az Egyesült Királyságban, ahol az ellenkezőjét tényekre támaszkodó elemzés alapján állítják?

SRB: „Milyen lehetőséget lát arra – az elővigyázatosság elve alapján, hiszen Ön egyúttal a környezetügyért is felelős miniszter –, hogy a nagyon hosszú lebomlási idejű klórpirifosz (sic!) hazai felhasználását betiltsák?”

FS: „A klórpirifosz (sic!) hazai betiltásával kapcsolatban megjegyzendő, hogy a hatóanyagok jóváhagyása uniós hatáskör. A jóváhagyási eljárás során az elővigyázatosság elve is figyelembevételre kerül. Jelenleg két uniós szintű eljárás is zajlik párhuzamosan a klórpirifosz (sic!) hatóanyaggal kapcsolatban, mindkettő eredményezheti a részleges vagy teljes körű korlátozását a hatóanyagnak.”

Úgy tudom, hogy az Egyesült Királyságban már betiltották, vagyis nálunk nincs nemzeti elképzelés a chlopyrifos-szal kapcsolatban, helyette várakozás és sodródás van. Az uniós engedélyezés kapcsán úgy emlékszem, hogy a tagországok is mondhatnak előzetes véleményt. Ez még csak nem is körvonalazódott eddig idehaza?

SRB: „Mikorra várható, hogy korlátozzák a glifozát (sic!) tartalmú készítmények szabadforgalmú felhasználását, illetve, hogy betiltják a használatát játszótereken, parkokban, kiskertekben és a közintézmények parkjaiban?”

FS: „Közterületen a permetezés megfelelő védőfelszerelés használatával, kizárólag az éjszakai időszakban végezhető. Játszóterek, bölcsődék, óvodák és iskolák területén a kezelés nem megengedett. A készítményt közterületen csak felsőfokú növényvédelmi képesítéssel és hatályos engedéllyel rendelkező személy irányítása mellett lehet kijuttatni. Az engedélyokirat előírásainak értelmében a közterületeken történő felhasználáskor a kezelésről az érintett lakosságot a helyben szokásos módon tájékoztatni kell, és fel kell hívni a figyelmet a kezeléssel járó közegészségügyi előírások betartására.”

A közterületek kérdése megoldott? Glyphosate-ot szabad forgalmazású szerként bárki vehet és körbepermetezheti a házát, sőt jó szándékkal, a tankmaradékkal a szomszédét is. Sok utcafrontot látok, ahol a kerítés védelmét így oldják meg. Ez nem közterületet érint? Hogyan szabályozható ez? A háztulajdonos tájékoztatja az érintett lakosságot. Tipikus irodista gondolat. Amennyiben a közterületek ebbéli védelmét már csak szakmérnökök irányíthatják, az nem elismerése annak, hogy baj van? Ekkor miért lehet szabad forgalmú a készítmény, vagyis laikus felhasználóra hogyan lehet veszélyes készítmények felhasználását rábízni?

SRB: „Tervezik-e, hogy betiltják a glifozát (sic!) deszikkálási célú felhasználását Magyarországon? Ha nem, melyek az ezzel kapcsolatos szakmai, környezet-egészségügyi stb. érveik?”

FS: „Támogatom a glifozát (sic!) tartalmú készítmények deszikkálásának visszavonását kukorica és kalászos gabonafélék vonatkozásában.”

A hazai deszikkálások túlnyomó többsége a repcét és a napraforgót érinti. Mi tehát az engedmény, hogy a kevéssé érintett kukorica és kalászosok glyphosate-tal való állományszárítása nem lesz lehetséges? Viccesnek találnám a választ, ha nem azt gondolnám róla, hogy ez a minisztérium látszatintézkedése.

SRB: „Milyen nyomós akadálya van annak, hogy biztosítsák a – növényvédőszer-engedélyező hatóság számára a forgalmazók által minden évben lejelentett – növényvédő szer forgalmi adatok nyilvánosságát?”

FS: „A 1185/2009/EK rendelet előírja, hogy a 2012. évtől minden évben közzé kell tenni azon hatóanyagok listáját, melyek a Magyarországon forgalmazott növényvédő szerekben előfordultak. A hatóanyagok mennyiségei azonban nem minden esetben nyilvánosak. A 223/2009/EK rendelet szabályozza a bizalmas statisztikai adatok felhasználását és kezelését. Azon növényvédő szerek szerforgalmi adatai egyértelműen bizalmas adatként kezelendők a fenti jogszabály értelmében, amelyek kevesebb, mint három adatközlőtől származnak.”

Érdekes rendelkezés. Vannak tehát még egyenlőbbek, akik forgalmi adatait bizalmasan kezeljük. Mondjuk, erre az sem gondolom érvnek, hogy európai eredetű ez a rendelet. Ezek szerint egy veszélyes anyag használatának kiterjedtsége nem tartozik arra a konkrét közösségre, amely együtt él vele. Mit kezdhet ilyesmivel a környezet-egészségügy?

Viszont az Egyesült Királyság nem így jár el, hiszen a DEFRA adatbázisában hatóanyagokra és kultúrákra megoszló válaszok vannak. Meg tudná ezt a színvonalat nálunk is valósítani az NÉBIH/FM?

SRB: „Tervezik-e (ha nem, miért nem), hogy Magyarország csatlakozzon azokhoz az EU tagállamokhoz, amelyek az Európai Bizottságnál a hormonrendszer károsító anyagokkal (hormonmoduláns, vagy EDC) kapcsolatos hiányzó definíciók megalkotását sürgetik?”

FS: „Az egészségügyi biztos, Vytenis Andriukaitis 2016. június 15-ére ígérte a Bizottság által tervezett új kritériumok kihirdetését. Vélhetően további egyeztetéseket igényel a kérdés tisztázása, de ezekről bővebben a tervezet megismerése után áll módomban nyilatkozni.

Vagyis a hormonmodulánsok ügyében sincs semmiféle, az FM részéről megnevezhető nemzeti elképzelés, de akkor mi lehet a hazai szakmai hozzájárulás az uniós döntésekhez? Viszont egészségügyet érintő kérdésben mennyire a mezőgazdasági tárca az érintett? Szerintem semennyire; ez világosan az egészségügy felelőssége.

56.kép: Fazekas Sándor 2014-ben, államtitkárainak körében – balról jobbra V. Németh Zsolt humánszervező, Bitay Márton Örs jogász, Nagy István agrármérnök, Fazekas Sándor jogász, Simon Attila István jogász, Czerván György agrárközgazdász, Zsigó Róbert személyügyi szervező (Fotó: Pelsőczy Csaba/FM)

Fazekas Sándor Sallai R. Benedeknek szánt leveleit úgy látom, hogy nem ő, hanem valamelyik helyettese írja alá. Nem ismerem ezt az aláírást, ezért teszek egy kört azok között, akik lehettek. Feltételezem, hogy valamelyik mai államtitkár (56. kép) aláírását látom. Közülük Simon Attila István már nem lehet az aláíró, hiszen a Nemzetgazdasági Minisztérium helyettes államtitkári pozíciójába igazolt át. Posztját Gulyás Andrea (Bitay Márton Örs után lett Fazekas kabinetfőnöke) rendszerszervező tölti be főiskolai végzettséggel.

Itt elgondolkozhatom azon, amit korábban Sallai képviselő már több nyilvános hozzászólásában felvetett, hogy rendben vannak vajon a végzettségek/a hozzáértés az FM vezérkarában? Az államtitkárok között csak egy agrármérnököt találok, ami meglehetősen rossz fényt vet a hazai agráregyetemekre. Valóban alkalmatlanok lennének az agrármérnökök a szakmájukban kormánypozíciók betöltésére? Nem hiszem, hogy ez a helyzet. A mai államtitkárok között meglehetősen sok egykori polgármesteri és politikusi előzetes karriert látok. Ez vajon fontosabb lenne, mint a szakértelem ebben a minisztériumban? Valóban szakállamtitkársággal kell honorálni a politikai érdemeket?

A Növény- és Talajvédelmi Osztály ma Zsigó Róbert államtitkárhoz tartozik, aki két féléves tanfolyammal szerzett személyügyi szervezői képesítést és korábbról cukrász a becsületes szakmája. Igaz, polgármester is volt, majd a Fidesz szóvivője. Elég messze esik mindez a növényvédő szerek környezetanalitikai és ökotoxikológiai megítélésétől, illetve az ezen a területen folyó szakmai vitákhoz. Kutatóként nehéz nekem elképzelni az ilyen módon vállalt megbízatást, merthogy én hasonló esetben bizonyára nem kezdenék efféle kalandba. Viszont akkor a középcsatár tétlensége nagyon is érthető a számomra.

Az államtitkári életrajzok böngészése kapcsán akadtam fenn Czerván György korábbi munkahelyén, ami az Aranyszarvas Termelő és Szolgáltató Szövetkezet. Úgy látom első munkahelye volt, ahol mint főkönyvelő, elnök, illetve 1997-től mint elnök-vezérigazgató dolgozott. 2008-ban a Duna Tv Gazdakör című műsorának nyilatkozik a tápiószentmártoni fejlesztési tervekről (57. kép). Az államtitkár 2016-os vagyonbevallása szerint a ZRt részvények (5400 darab 5000 forintos részvény) közel negyedének tulajdonosa. Mindez nekem még magánügy, az államtitkár oda fekteti be a jövedelmét, továbbá területalapú és területalapú támogatáshoz kapcsolódó elkülönített cukortámogatását, ahová akarja, viszont a Növényvédelmi Bizottság üléseiről ismerős nekem ez a munkahely, ugyanis éppen ez a vállalat delegálhatott meghívott szakértőt, mégpedig Majoros Mátét, aki a cégkivonat szerint cégjegyzésre jogosult, és a Pioneer használja is egy szlogenjét hirdetési céllal.

57.kép: Czerván György államtitkár az Aranyszarvas Zrt. elnökeként nyilatkozik 2008-ban (Fotó: Duna Tv)

A 2015-ös jegyzőkönyv szerint Majoros úr, mint a kiválasztott gazdaság szakembere az alábbiakkal járult hozzá a véralvadásgátlókkal kapcsolatos eszmecseréhez: „Az Aranyszarvas ZRt képviselője szerint probléma, hogy nagyon heterogén a gazdálkodók tudása, növényvédelem viszont egy komoly elméleti és gyakorlati tudást igénylő szakterület.” A neonikotinoidokhoz az alábbiakat tette hozzá: „Az Aranyszarvas ZRt szakértője a Módszertani Gyűjteménnyel kapcsolatban elmondta, hogy a gyakorlatban végfelhasználóként rugalmasan kell felfogni a módszertani dolgokat, mert minden év más, a méhekre vonatkozó jogszabályokat mindenkinek be kell tartania.” […] „Az Aranyszarvas ZRt szakértője jelezte, hogy az USA-ban régóta használják a deflektort. Magyarországon, ha olcsóbb lenne, a kistermelők is megvennék, a nagygazdaságokban – ahol 3-5 évente cserélik a vetőgépeket – ott ez nem probléma.” […] „Az Aranyszarvas ZRt képviselője szerint jelentős többletköltséget jelent a gazdálkodók számára a neonikotinoidok tiltása.” Vagyis Czerván György – aki az egyik első minisztériumi megszólaló volt (nem mellesleg hozzátartozik a NAIK irányítása is) a neonikotinoidok hazai szükségességének méltatásában – olyan cégben nagyrészvényes, amely visszafogottan nehezményezi a neonikotionoidok tiltását. A ZRt hivatalos képviselőjének ezt módjában is állt elmondani az FM Növényvédelmi Bizottságában, hiszen Szalkai Gábor elnöktől meghívást kapott erre.

Fazekas Sándor elköszönő sorait is nagyon érdekesnek találom: „Végezetül szeretném megköszönni Képviselő Úrnak, hogy kérdéseivel is segítette munkánkat.” Nem tudom eldönteni, hogy milyen célt szolgál ez a pukedli, hiszen szerintem ügyintézője nem vette komolyan a képviselő úr kérdéseit. Valóban Sallai R. Benedek kérdései kellenek ahhoz, hogy az FM köztisztviselői szembesüljenek a munkájukkal? Pár hónapja hallottam Fazekas Sándor parlamenti válaszát, amelyben a bevásárló belvárosi népek hozzá-nemértését bélyegezte meg. Egy hónapja viszont ezt olvashattam: „Fazekas Sándor kockázatosnak tartja, amikor elszakad a termelés a természettől, és a biokémia, a vegyipar és ki tudja még milyen iparágak akarnak élelmiszert előállítani, helyet találni maguknak az agrárpiacokon.” A növényvédő szerek kritikátlan használata miért is van akkor Fazekas úr szerint rendben? A miniszter adminisztrációja ugyanis kitart a glyphosate és a neonikotinoidok használata mellett. Ezek nem a vegyipar termékei lennének? Mit keres mondandójában a biokémia szó? Vigyázat, nem iparág, hanem tudományterület. Miért kell megbélyegezni ezt, mikor éppen a mellékhatások feltárásában játszik fontos szerepet. Nekem átgondolatlan vagdalkozás ez. Pár nappal később viszont, utazása előtt ezt üzente mindenkinek: „Nem engedhetjük, hogy az agrárcélú uniós támogatásokat a jövőben más célokra, például a bevándorlási kérdés kezelésére (sic!), avagy a vegyi úton (sic!) előállított élelmiszerek gyártására, klónozott, génmanipulált, vegyszerekkel, LED-világítással felnevelt növényekre, ipari parkokban, konténerekben, tartályokban előállított, avagy rovarfehérjékre épülő »húsféleségek« (sic!) előállításának támogatására csoportosítsák át.”

58.kép: Tanyasi húsféleség (Fotó: Mother Earth News)

Már bocsánat, de talán a belvárosi népeket kioktató kisvárosi jogásznak is illene tudni, hogy a rovarfehérjékre való fintorgás eléggé természettől elszakadt. A kijáró tanyasi tyúk rovarokat (58. kép), gilisztát és magokat szedeget össze. Ez a természetes neki és nem a GMO-mentes szójából készített táp, amivel kínálgatják. Persze a GM-szója glyphosate-maradékkal sem más kategória. Ha mégis komolyan gondolta ezt a miniszter, akkor – vendéglátók figyelem – gyöngytyúkot, házi pulykát, fácánt, fürjet stb. nem javaslok Fazekas miniszter úr asztalára. A halastavak szervestrágyázása is fölöttébb kínos lehet majd, ha szembesül a ténnyel. A halak korai planktonfogyasztását ugyanis ilyesmivel támogatjuk. LED-világítás, ipari parkok, konténerek és tartályok miért is a természetellenestől való kiemelt iszonyodás tárgyai? Legalább a LED-világítást nem kellene csöppet kímélni?

A következő rész címe: Élelmiszer-biztonsági körjárat Európában (3) – Genetikailag módosított növények és élelmiszerek (Fapados agrokemizálás N^o14)

Darvas Béla