(Fapados agrokemizálás N^o3)

Mielőtt a kémiai növényvédelem nálunk is teret nyert, az egészségügy területén felmerült, hogy miképpen fogják megfelelően kezelni ezeket a veszélyes anyagokat a mezőgazdaságban dolgozók. Nagy Bálint mindent megígért, és ezt komolyan is gondolta. Megszervezte a növényvédelmi hálózatot, helyettesének gyógyszerészt választott, és az orvostudományokat (közegészségügyet) olyan közel engedte a döntéshozásban, amennyire csak lehetett.

Nem így viszonyult a természet- és környezetvédelemhez, ami Balogh Jánossal való vitájában volt leginkább tetten érhető. Bukolikus széplelkeknek hitte őket. Az akkori Nagy Bálint (Élet és Irodalom, 1980. december 6.) szerint az emberiség, ha elhatalmasodik rajta a tunyaság, akkor bizonyosan az éhhalál felé tart (ami a „Zöld Forradalom”-ra jellemző agresszív, a rekordtermésre koncentráló nézőpont volt), így nem volt számára érthető, hogy mi a baj azzal, ha felborítjuk a termőhelyen az egyensúlyi állapotot. „Bejárt út ez, tovább kell haladnunk rajta, akkor is, ha a natúra után sápítozó, bukolikus természetképet pátyolgató környezetvédők elsiratják is a mérges csípésű rovarokat.”

Én azt gondolom, ez csak a rá jellemző – az adott pillanatban érzett – jókora túlzás volt. Imádta a szereplést, nagyotmondással is kiszolgálta a közönségét (amelyből a falusiakat tartotta a maga számára fontosabbnak), ha levetkőzte az első percek lámpalázát. Idős korára megváltozott a véleménye, ezt személyes beszélgetéseink alapján állítom. Érdekelte a természet, mint minden, ami körülvette.

Nagy Bálint azzal is tisztában volt, hogy a szerképviseletek ügynökei mindent el fognak követni azért, hogy megnyerjék a gyakorlati gazdák és a növényvédelmi szervezet szereplőinek megrendeléseit/támogatását. A szerképviseletek az első időkben a növényvédelmi hálózat fejlesztőinek legkiválóbbjait vitték el. Magas fizetés, hivatali kocsi (nem KGST remeklés), külföldi utak – akkor nem átlagos agrárértelmiségi karrier. A mezőgazdasági szakemberek megnyerésére a vasfüggönyön innen elég volt egy puccos fogadás valamelyik budapesti hotelben, céges töltőtoll (nem a vetkőzős fajta), nyűhetetlen céges szatyor, illetve bármilyen csillogó üveggyöngy. Nagy Bálint korlátozta a szerképviseleteket, ahogy tudta, de tárgyalt is velük. Azt suttogták akkoriban, hogy az ellensúlyozására hozták létre a Spriccklubot (Magyar Növényvédelmi Társaság Növényvédelmi Klubját), amelynek elnökei hagyományosan a nemzetközi szergyártók hazai képviseleteiről kerültek ki. A Spriccklub tagjai eleinte még különböző éttermekben találkoztak. Megjelentek a fehér asztalnál informálisan a mezőgazdasági tárca prominensei is. Ma már a NÉBIH Növény-, Talaj- és Agrárkörnyezet-védelmi Igazgatóság (NTAI) Budaörsi úti előadótermében értekeznek.

Magyar Növényvédelmi Társaság is szerveződött, először a Magyar Agrártudományi Egyesület alatt, aztán külön társaságként. Hosszú ideig volt szervezőtitkára a Tyimirjazev Akadémián végzett MJ, aki a NÉBIH NTAI elődjénél 15 évet „gyomosként” dolgozott, majd a rendszerváltáskor hét évre Moszkvába települt, ahol az American Cyanamid (később a Monsanto részévé vált) regisztrációs menedzsere lett. Innen jött haza hat évre a Monsanto Kereskedelmi Kft. közép-európai regisztrációs ügyeinek kezelésére. 2004-ben (első Gyurcsány-kormány) jelent meg a mezőgazdasági minisztériumban, ahol hét évet dolgozott. A második Orbán-kormány elején nyugdíjazták. 2011-től független növényvédelmi konzultáns, a Magyar Növényvédelmi Társaság elnöki tanácsadója. Ő volt az első titkára – talán az egyik szellemi atyja is – a 2009-ben induló Növényvédelmi Bizottságnak (NB).

MJ LinkedIn profilja szerint 1981 és 1984 között PhD-t szerzett a Keszthelyi Egyetemen. „University of Agriculture, Keszthely, Hungary Ph.D. in Agricultural Sciences, Title of the Thesis – Rubus caesius control. 1981-1984” – olvashatom. Ebben az időszakban azonban a hazai egyetemek még nem adhattak ki PhD-minősítést – akadok fenn az állításon. Rendszerváltáskor a kandidátusit minősítették át PhD-fokozatra, ha valaki kérte. Az emelt szintű egyetemi doktori, az átmeneti időszakban (1993-tól), pár évig volt PhD fokozatnak átminősíthető, de azt külön kellett az egyetemen kérvényezni.

Gondoltam megkeresem a neten ezt a disszertációt – lehet, hogy valamit rosszul tudok. Létezik ezen az elég gyakori néven egy hittudományi PhD és egy műszaki tudományi cselekmény is (egy PhD-hallgatót is látok), de ezek bizonyosan nem azonosak a növényvédelemből ismert emberünkkel. Találtam viszont 2005-ből egy ilyen témájú keszthelyi PhD-disszertációt, amely szerzője bizony más. A megvédett disszertáció irodalomjegyzékében azt olvashatom, hogy: „…(1983): A hamvas szeder elleni védekezési kísérletek szántóföldön és ültetvényekben. Doktori értekezés. pp. 97.”

Vagyis létezik ilyen kisdoktori cselekmény (dr. univ.), ha bővebb is a címe, mint amit a LinkedIn adatbázisában találok. Az egyetemi doktori egyébként nem tudományos minősítés, hanem cím, amit a diploma megszerzése utáni munkával egy egyetem valamely tanszéke által összehívott pár fős bizottság egy benyújtott dolgozat és néhány szóbeli vizsga alapján 1993-ig kioszthatott, s amelyet a 2005-ös törvény újraszabályozott. Tévesztése ma már lehetetlen.

A kisdoktori cselekménynek konkrét időpontja van. Itt 1983. A PhD-képzésnek intervalluma, vagyis az MJ által megadott intervallum azt sugallja, mintha ebben az időszakban ilyen képzésen vett volna részt, de egyetem csak majd egy évtized múlva adhat ki jogszerűen PhD-minősítést. Az akkori kandidátusi kiadásának joga az MTA-nál volt.

Szóval mi is, amibe beleakadtam? A Növényvédelmi Tudományos Napok fő szervezője – aki évente legalább egyszer ilyen minősítésű emberek között forog – nem tudja magáról, hogy nem PhD-fokozattal rendelkezik? Kezdem akkor érteni, hogy miért olyan alacsony szintű a PhD és általában a tudományos minősítés megbecsültsége a magyarországi miniszteriális körökben. A köztisztviselőket érintően – úgy gondolhatják – ennek semmilyen hasznát nem látják. Így fordulhat elő, hogy az FM kutatóhálózatában dolgozó PhD és DSc minősítésű kutatókat minősítés nélküli, „kinevezett szakértelmű” miniszteriális köztisztviselők trenírozzák.

Nem MJ volt az egyetlen, aki olyan vargabetűt írt le a pályafutása alatt, amit az Egyesült Államok sajtójában (4. kép) szó ért volna. A rendszerváltás utáni MDF által pártolt növényvédelmi főosztályvezető, LI a Syngenta elődjének, a Zeneca Hungary Kft-nek a fejlesztési igazgatója lett, majd a Horn-kormány után visszakerült az államigazgatásba. A Környezetvédelmi Minisztérium kabinetfőnökének nevezték ki, ahonnan a NÉBIH NTAI elődjéhez került. Később az EM Technology Hungary Kft-nél találjuk, de ökológusként és Ősbuda-kutatóként is jegyzi önmagát. EI, az atrazine gyomirtót a végsőkig védő növényvédelmi főosztályvezető viszont karrierjét a Corax-Bioner hazai cég stábjában folytatta. MB sokáig képviselte az NB-ben a Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesületét (NSz – ahol az éves tagdíj alapdíja 600000 Ft), mint a BASF munkatársa. A karrierje a környezetvédelmi tárca háttérintézményében indult (nálam is járt abban az időben), majd a NÉBIH NTAI elődjénél eltöltött rövid munka után jutott el a BASF-hez, ahol már közel tíz éve dolgozik.

4.kép: Békebeli forgóajtó (Fotó: forrás)

Fordítva is működött ez a rendszer †LL a Hoechst AG (ma Sanofi-Aventis) hazai vezetője a Spriccklub egykori elnöke 1999-ben, már nyugdíj után a Duna-Ipoly Nemzeti Park igazgatója lett (280-281 old.).

Korántsem értem az efféle történetek végére; talál majd, aki keres. Én itt megállok – nem is méltatom –, nem ilyesmi az írásom célja. A sorozat első részének egy homályos beszólását kellett most tartalommal megtöltenem. Ott még udvariaskodtam. Nem akarom mindemellett azt mondani, hogy elítélhető lenne növényvédőszer-gyártó/-forgalmazó vállalatnál dolgozni. A pénz nem rossz dolog, sok mindenhez hasznos eszköz.

A szergyártó cégek kitűnő munkát végző ügynökein keresztül rengeteg nemzetközi innováció érkezett meg a hazai mezőgazdasági gyakorlatba. A kiépített hálózatuk működését tanulmányozhatná a technológiatranszfer ügyeiért felelős hazai miniszteriális apparátus. Akkor talán nem csökkenne például a hazai fajták népszerűsége több kultúrában is. Nagyon eljárt az idő az állami szférából a professzionális versenytárs lebecsülése és a mezőgazdasági K+F+I kézi irányítása felett.

Viszont nem gondolom azt, hogy a köztisztviselői kart a szerképviseletekről kellene feltölteni, vagy erre a területre etikus onnan, a megszerzett kapcsolati tőkével visszavonulni. Ez utóbbira persze aligha lehet hatni, talán csak úgy, hogy a politika nem költözik be a hatósági intézetek vezetői pozícióiba. Ekkor ugyanis a kormányváltáskor automatikusan menesztik a kiszolgált vezetőgárdát, és egy hozzá hasonló szakmailag alkalmatlanra, de politikailag együttműködőre cserélik. A menesztett vezetőgárda így elhelyezkedik ott, ahol baráti kapcsolatokat épített ki még döntés-előkészítői korában. A hozzáértésre kiemelkedő súlyt kellene fektetni. Ezt minden stabil demokráciában figyelemmel követik, éppen az azonos célú termékek befolyásmentes elbírálása és kezelése miatt. Nálunk a zuhanyzói híradóban a fentebb leírtak nem képeznek titkot, de nyilvánosan nem beszélünk róla. Azt példáztam, hogy a cégekkel való szoros kapcsolat – kormányoktól függetlenül – egyáltalán nem volt idegen a hazai növényvédelmi irányítástól. Tradíció kerekedett ebből, amit nem Nagy Bálint teremtett, sőt aki ezt még nagyon szigorúan ítélte meg.

Nagy Bálint rendszerváltás utáni több előadásán hallottam (például Lakitelken), hogy a növényvédelem vezetésébe olyanok kerültek utána, akiket ők alkalmatlanságuk miatt a vezetés közelébe sem engedtek volna. Így ír erről: „1990 után végleg eldőlt a rendszer sorsa. A felbuggyant középhivatalnok vezetés, nem tudván, mi a teendő, a felelősség lerázását választotta. A szétvert FAO-, EPPO-modellértékű növényvédelem romjaival, tekintélyét veszítve, mint egy gyarmat növényvédelme, kerültünk be az EU-ba, amely globális felfogása miatt mindent megtesz, hogy az erős nemzeti hatósági szervezeteket lerombolja.”

Miért írtam le az eddigieket? Mindez ahhoz kellett, hogy az olvasó valamelyest képbe kerüljön. Honnan jött, és hol tart a mai növényvédelmi irányítás? – szól a kérdésem, amit alább megválaszolni igyekszem. A bizottságot létrehozó 220/2008. (VIII. 30.) Kormányrendelet (második Gyurcsány-kormány) után, 2009 szeptemberében, a Bajnai-kormány idején indul meg a munka. A Növényvédő szer Engedélyezési Egyeztető Tanács (NEET) ekkor szűnt meg, és helyét a Növényvédelmi Bizottság (NB) vette át. A megalakuló NB-ben a civilszervezetek még nem vettek részt.

A kormányrendelet szerint az NB feladata meghatározni: „a) az engedélyezési dosszié tartalmi és formai követelményeit, b) a címkézési útmutatót, c) a növényvédő szerek forgalmi kategóriába sorolásának feltételeit, d) a biológiai hatékonysági vizsgálatok tervezéséhez és végzéséhez szükséges útmutatót, e) a vizsgálóhelyek „Helyes Kísérleti Gyakorlat” szerinti minősítésének útmutatóját, f) a környezetben várható koncentrációk előre jelzett értékeinek kiszámítását és felhasználását a kockázatbecslésben, g) a nem cél-szervezetekre történő, ökotoxikológiai kockázatbecslést, h) egyéb – a Bizottság által jóváhagyott – módszertani előírásokat.” Előrebocsátom, hogy nem az ezeken a területeken végzett hasznos munka nyomára bukkantam az NB tényekben szegényes beszámolóiban.

Az NB a saját ügyrendje szerint évente minimum háromszor ülésezik. Számításaim szerint legalább húsz jegyzőkönyvet/beszámolót kellett volna találnom, de csak hat maradt nyilvános, és az utolsóról jelent meg eddig híradás. Kérdeztem a mostani és korábbi tagokat, hogy kaptak-e ezeken túlmenő beszámolókat, de nemleges volt a válasz.

A 2011. szeptember 1-én – már a második Orbán-kormány idején – a Molnár János által írt beszámolóból (Szalkai Gábor az elnök) tényszerűen semmit sem tudhatok meg, csupán az „alapos” szó használatának gyakorisága tűnhet fel, ami az NB munkájára vonatkozik. Az NB itt hirdette meg, hogy angol nyelvű tréninget szervez, a növényvédő szerek kockázat alapú értékeléséhez, amit az Opera szakértői csoport vezet.

A 2011. november 16-ai ülés beszámolójában azt olvashatom, hogy a cselekvési tervből „…mind a 23 pontot sikerült a Növényvédelmi Bizottság jelenlévő tagjainak alaposan megbeszélnie.” Nyugtázhatjuk azt, hogy Molnár Jánost az NB ekkor elbúcsúztatta.

2013. február 18-ai a következő találatom. Ezt Gábriel Géza jegyzi titkárként. Először látok tényszerű bejegyzéseket, és ez éppen a neonikotinoid (thiamethoxam, clothianidin, imidacloprid) csávázók kérdése (bővebben később). Előrebocsátom, hogy az említett hatóanyagokkal szemben EFSA a méhek szempontjából felülvizsgálatot kezdeményezett. A glyphosate esetében később egekbe magasztalt élelmiszerbiztonsági ügynökség javaslatát az NB ebben az esetben egyáltalán nem támogatta. A nemzetközi fajtatulajdonosokat is tömörítő Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács egyenesen elfogadhatatlannak tartotta az említett hatóanyagok csávázásra való használatának gátlását célzó európai moratóriumot. Az NB termelési érdekekre hivatkozó javaslatai között szerepel, hogy kérjünk 2016-ig derogációt, ami az EFSA véleményének elutasításaként értelmezhető csak.

Madármérgezésekről is szó esett ezen az ülésen, amelyben célként fogalmazódott meg „…az  illegális  növényvédőszer-raktárak és a történelmi növényvédőszer-hulladékok felderítése.” A Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesület (NSz) felajánlotta tagjuk, Lantos Péter (most az NSz elnöke) vezette Cseber Nonprofit Kft. segítségét a veszélyes hulladékok gyűjtésében.

A 2014. április 23-ai siófoki ülésen már Görög Róbert tölti be a titkári teendőket. A növényvédelemhez használt gépek felülvizsgálatát beszélték meg a résztvevők (ezt persze szerintem nem megbeszélni, hanem gyakorolni kell), továbbá a munkavédelemről tartott megbeszélésen túl a neonikotinoidok kérdése volt ismét terítéken. A NB kamarai tagja az Agroinform-ban tudósítást is írt erről az ülésről. Nagyon helyesen nem titkos, ami az üléseken elhangzik. Erről az ülésről azonban Simon Gergely az NB másik tagja is írt, és a kontraszt hatalmas. Azt írja: „Tőkés Gábor, a NÉBIH igazgatóhelyettesének előadása a multinacionális vegyszergyártók unalomig ismételt érveiből állt, de több pont mellett mégse mehetünk el szó nélkül. Tőkés újfent az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) által idézett, száznál is több tanulmány közül a Science folyóiratban megjelent (Henry, 2012) cikket kérdőjelezte meg, mégpedig a Syngenta kommunikációjából szedett érvvel, mely szerint nem reális, hogy egész nap szennyezett pollennel, nektárral találkoznak a méhek.” Ne szaladjuk azonban előre, a következő részekben a neonikotinoidokról bővebben is szót ejtek majd.

2014. június 26-ára dátumozva találom a következő beszámolót. A mezei pocok éves gradációjáról volt szó és az ennek leküzdésére indítványozott szükséghelyzeti engedélyről, amelyben a Redentin (chlorophacinone) rágcsálóirtó az érintett (később erről is bővebben). A chlorophacinone nincs az Európai Unió pozitív listáján, vagyis használata nem megengedett, de Magyarországnak mégis kell. Ezt a véralvadásgátlót a társaival együtt a WHO a rendkívül veszélyes anyagok közé sorolta, és az EFSA a társainak (pl. bromadiolone) piacról való kivonását is javasolta. Végül is ekkor – az NB beszámolója ezt nagyvonalúan nem említi – 1600 tonna készítmény felhasználása kapott eseti felhasználási engedélyt. A kezelés ráadásul nem csalétkezésre vonatkozott, hanem felületkezelésre, ami a területen élő vadállományt (magevő madarak és emlősök) súlyosan érinti. Egyedül a Greenpeace emelt kifogást, míg a miniszteriális természet- és környezetvédelem hallgatott. Egészségügyi képviselet nem volt jelen.

Az újabb kétnapos siófoki ülést 2015. június 15-16-án rendezték. Ezen a 2015-ös mezei pocok gradációról és a Redentin újabb szükséghelyzeti engedélyezéséről volt szó. Az FM Természetmegőrzési Főosztályának képviselője szerint „…az Eötvös Loránd Tudományegyetemen vizsgálják a pocokkal kapcsolatos gradációs hullámokat, megfigyeléseik szerint 4 évente fordul elő egy jelentősebb felszaporodás, ha nincs hatékony védekezés, akkor elhúzódik a gradáció.” A beszámoló szerint mintha a természetvédelem is hatékony védelmet szorgalmazna, míg a véralvadásgátlókkal kapcsolt vadpusztulásokról nem tesz említést, vagy arról, hogy milyen veszélyes ez a hatóanyag a vízi gerincesekre.

A Gabonatermesztők Országos Szövetsége képviselője úgy gondolta ekkor, hogy szükséghelyzeti engedélyt kellene kiadni a neonikotinoid hatóanyagú csávázókra is, és ezért lobbizni is fog. Tényleg ilyesmi a NB tagok feladata? A vonatkozó kormányrendelet nem zárja ezt ki, a Greenpeace is tesz ellenkező előjellel hasonlót. A kérdés, hogy kinél lobbizunk, mert azonos pályán és nyilvánosan kellene ezt művelni: a lakosságnál. A NÉBIH NTAI igazgatója (Jordán László) szerint „…hatékony  csávázószerek hiányában a termelők néha illegális módszerekhez folyamodnak, pl. karbofuránnal történő talajfertőtlenítés.” A carbofuran az Európai Unióban 2009 óta nem használható hatóanyag, bár a Bányalég utcai Agro-Chemie Kft. gyárt (Chinufur) és Ukrajnában valamint Oroszországban forgalmazhat ilyet. Nem látom, hogy mi a megoldás, mert Jordán úr bejelentésének mintha nem lenne folytatása.

A neonikotinoid ügyben a NÉBIH szakértője azt mondta el, hogy uniós eljárásra készülnek éppen és „A hatóságnak és a növényvédő szert gyártó cégek által megbízott kutatóknak is lesznek eredményei.” A terméktulajdonos és a termékét minősítő hatóság egy mondatban való említése nekem több mint bizarr. Mire vonatkozhat vajon a közös akció? Ez a „lesznek eredményei” is elég talányosan hangzik. Eddig nem voltak elégségesek, de akkor mire alapult az eddigi – nekem úgy tűnik aggálytalan – tárcaálláspont?

Nem nagyon emlegettem még az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) szerepét a hazai neonikotinoid ügy kapcsán (később majd pótolom), de itt azt mondja a képviselőjük „…a Szabolcs megyében fipronillal szennyezett gombaölő szerrel történt méhpusztulás miatt felelős cég a 200 millió Ft követelésnek a 75 %-át kifizette, de az okozott környezeti kár kompenzálása érdekében nem tesz semmit.” A neonikotinoid ügy után az EFSA a fipronil ügyét is tárgyalja. Ezzel a hatóanyaggal tehát az OMME szakértője szerint a méheknek baja van, s egyetért az EFSA-val, míg a neonikotinoidok ügyében a krajnai méh szerinte eltérően reagál, mint Európa más méhei. Elég hosszú rovarélettani és toxikológiai kísérletes tapasztalataim szerint ez utóbbi aligha valószínű.

A következő rész címe: Az udvartartás kiborul – Nocturne egy felejthető bizottságról (2) (Fapados agrokemizálás N^o4)

Darvas Béla