Darvas Béla

Hétköznapi tudománypolitika. Alulnézet, ahol a csizma talpa a meghatározó élmény. Karcolatok a mezőgazdasági géntechnológiáról és az agrokemizálásról, tudományos hírek értelmezése

Egyéb

Minisztériumi stílusgyakorlatok – Vándorszöveg-gyűjtés

(Fapados agrokemizálás No11)

Kedvenc olvasmányaim voltak az „Így írtok ti”, és persze az „Exercices de style”. Unalmasabbra sikerült előadások ideje alatt gyakran írtunk Ütővel ezek szellemében pársorosokat, hogy a szünetben elszórakoztassuk a nagyérdeműt. Ez itt most azért nem ez a műfaj lesz. Minisztériumi levelezést bogarászni nem éppen a szívmelengető dolgok egyike, de hát ránk most éppen ez vár, vagyis semmi könnyedséget nem ígérhetek.

A „Virágot Oikosnak” című kötetem után fokozatosan kerültem abba a helyzetbe, hogy mindenféle anyagot megküldtek nekem. Különféle indíttatású emberek, főleg környezetvédők és ellenzéki politikusok kerestek. Na, nemcsak a mostani ellenzékiek. A hajdani Fidesz politikusai is, amikor ellenzékiek voltak. Többeket közülük nem látok ma a képviselők között, akikre emlékszem a kifejezetten lelkes, még farmernadrágos időkből. Nem is vitás, hogy nem lehetett az túl kellemes, hogy ötleteiket leszavazták erőből a szocik, ahogyan ma ők teszik ezt velük és a vétlen többiekkel.

Nem látok a közelmúlton való felülemelkedést; túl sok négy évre felkent képviselő beleesik a peremvárosi mindenhatóság morális csapdájába. Azt gondolom, hogy súlyos hiba pályatársaink lepöckölése, függetlenül attól, hogy mit mondanak. „Ecsém, neked még kétszer kell beugranod a medencébe ahhoz, hogy egyszer csobbanj” mondták előttem valakinek a hajdani debreceni piacon – ahol tócsát tapostam –, aki hozzám képest már felnőttnek tűnt.

Szóval a kémiai biztonság területén a mezőgazdasági tárcánál egy hónap alatt született öt darab, írásban is megmaradt anyag tartalmát vetem ebben a részben össze, amelyek olvasásakor döbbenten figyeltem fel az igénytelen önismétlésekre.

Szinte lehetetlen, hogy új olvasáskor ne javítsak a saját szövegeimen. Mindig az az érzésem, hogy nem elég világos, nem elég egyértelmű, nem tartalmazza maradéktalanul azt, amit szeretnék elmondani, vagyis szorgalmasan korrigálok. Kiakadok hát a különböző embereknek írt tartalmában megkövült, bár stílusában félig kész (vagy még az sem) bekezdéseken, mert ez olyasfajta igénytelenséget tükröz, amelyben a gondolkodás félúton leállt. Cinikusan bennfoglaltatik az ilyesmiben, hogy jó lesz ez valamennyiüknek: vegyétek-vigyétek. Kísért egy hajdani képviselő minapi tévés szövege, hogy a lojális okosokat mostanában a szervilis buták váltották le. Szakértői területen mintha valóban így lenne.

A négy (Jávor Benedek, Fenntartható Fejlődés Bizottság, Darvas Béla, Sallai R. Benedek 1 és 2) címzettnek írt öt elemzett anyagban 35 azonos tartalmú bekezdés találtam (23. ábra), ami nem éppen semmiség; tizennégyféle szövegmodul csekély mértékben eltérő vagy betűhív ismétlését. Meditálhatok azon is, hogy vajon a miniszter vagy helyettese aláíráskor olvas-e egyáltalán, vagy amit leírok az csak az ügyintézőik képességére jellemző. A miniszter nem ér rá a mindennapi serény parolázás, szalagátvágás és gasztroparádé közben, hogy az ellenzéki képviselőkkel érdemben levelezzen, sőt a saját válaszainak olvasására sem maradt már ideje? De hát azok felelősség szempontjából az övéi, még ha más is fogalmazza ezeket! Lehet, hogy helyettese is túlterhelt, aki például a Sallai képviselőnek írt leveleket aláírta. Ha két aláíró akad egy pozícióban, akkor a levelek gyakori önismétlődései sem tűnhetnek fel – mentegetném azt, amit persze nem lehet.

23abra

23.ábra: 2016. május 23 és június 17 között kémiai biztonság ügyében írt FM levelek megegyező bekezdései

A legsúlyosabb megegyezés nem ilyesmi miatt állt elő, hanem Fazekas Sándor Jávor Benedeknek írt levele és Szalkai Gábornak a Fenntartható Fejlődés Bizottsága előtt felolvasott/újrahasznosított előadásában mutatkozott meg. Ez utóbbi is megjelenik írásban a Bizottsági anyagok között és aligha tűnik ott fel, amiről most írok. Tizenegy azonos bekezdést olvashatunk e két anyagban, ami azért már bántó. Nem is bizonyos, hogy Szalkai úr az eredeti szerző (esetleg afféle gyűjtögetés ez: egy kicsi innen, egy kicsi onnan), hiszen akkor felolvasáskor nem kapaszkodott volna a bizottság előtt a papírjaiba. A megnyilatkozók ügyintézője (kettőn látom Görög Róbert nevét) nem strapálta magát, hogy újrafogalmazza azt, amin egyszer már szerencsésen túlesett? Valóban ennyire keretek közé szorított lenne a köztisztviselői pályán fogalmazni? Nem így láttam az alatt a hét alatt, mikor a második Orbán-kormány elején „berepülő főosztályvezető helyettesként” még módomban állt.

Nem lesz örömteli az olvasó dolga, ha ellenőrzi az állításaim. Viszont mindenki saját maga győződhet meg arról miként intéződnek a kémiai biztonság ügyei a földművelésügyi tárcánál mostanában. Lózunggyűjtemény konkrét válaszok helyett – foglalhatom össze. A kémiai biztonság területén mely színvonal az, ami alá szállni már égő lenne? Nem tudom rá a választ.

Nézzük a leggyakoribb ismétlődéseket. Öt anyagból ötben fordult elő a nem is kevéssé modoros elköszönés, ami első olvasáskor még személyesnek olvashatunk:

Biztosíthatom, hogy tárcám elkötelezett a magyar emberek egészségének védelme, a környezeti kockázatok csökkentése és a teljes magyar agrárium érdekeinknek képviselete iránt.” Van ebben az önismétlésben kevés változatosság, ha az öt változatot összevetjük, de úgy tűnik ez a bekezdés Fazekas Sándor kulcsfontosságú üzenete lehet. Mindenkinek meg kell ismernie és megjegyeznie. A bekezdés tartalmi baja viszont súlyos. Nem gondolhatom, hogy a földművelési tárca vezetőjének hitelesíthető kompetenciája lehet az egészségvédelemben. Ilyesmit az egészségügyi tárcától várnék. Toxikológiát is oktatok, így tudom, hogy milyen alapokról indul a BSc utáni agrármérnök és azt is tudom, mennyit tud MSc után. Egészségvédelemről semmit, mint szerintem a jogászok sem. Nem ez a fő feladatuk.

A környezeti kockázatok csökkentésére vonatkozó megjegyzést viszont örömmel olvasom, hiszen ez a terület a földművelésügyi tárca alá tartozik. Miért is? Van-e vajon ehhez elég ökológiai tudása, és hol rejtőzik ez olyan ügyesen a tárcánál, hogy a tevékenységének színvonalából ez ki nem tűnik? Ráadásul a Fazekas-adminisztrációnak (mint elődjeinek is) a kémiai biztonság területén ezzel szerintem ellentétes a gyakorlati teljesítménye. Minden bizonnyal ezért sulykolja a tények ellenkezőjét minden levelében az ügyintéző, mert tudja, hogy éppen ezeknek nem képes megfelelni.

f47kep

47.kép: A méhek érdeklődő megtekintése (Fotó: Fazekas Sándor facebook oldala)

Használtatja ez az adminisztráció az Európai Unióban levitézlett véralvadás-gátlókat (Redentin-ügy). Végsőkig védi a rákkeltéssel gyanúsított glyphosate totális gyomirtót, ezzel segítve – a hivatalos deklarációk ellenében – a glyphosate-tűrő géntechnológiai úton módosított szója importját. Ne feledjem, ez lenne az egyetlen valós támaszkodási pontja (értsd glyphosate-szermaradék) az alaptörvény GMO-kal kapcsolatos passzusának. Védi a megporzó méhekkel (47. kép) szemben a neonikotinoid csávázó-szerek felhasználhatóságát. Ez utóbbiak használatára akkor is kiadott szükséghelyzeti engedélyeket, amikor az Unió moratóriumot hirdetett, s a nálunk csávázott magokat Ukrajnába és Oroszországba szállították ki. Szóval elég lenne talán az agrárium részérdek-képviseletéről beszélni, hiszen a földügyekkel kapcsolatban ezt olvashatom.

És hogy a tárca kié is? A FM épületének szobáit tekintve különös érzete lehet annak, aki szakértőként tért be időről-időre a falak közé. Egy-egy szoba egymás után következő tulajdonosait talán a gondnok tudná még felsorolni. Ő is a nyilvántartásból. A falak, a szobák, a bútorok jobbára változatlanok. A felkent vezetőkből előbb-utóbb leszerepelt régiek lesznek – láthatjuk sötét szemüvegen át. Ekkor talán már érdektelen is, hogy valaha is értettek ahhoz, amivel megbízták őket. Lehet ajándék is a kinevezés korábbi, más irányú érdemekért. Fazekas Sándor, ahogy a karcagi évfolyamtársamtól hallottam jó polgármester volt.

Térjünk vissza a hamarosan márványtáblába vésendő bekezdéshez. Mi maradna meg nálam ebből? Mondjuk tartalmilag ez: a földművelésügyi tárca igyekszik a növényvédelmi tevékenységgel kapcsolatban a környezeti kockázatok rendeleti úton való csökkentésére, de ezt felülíróan a nagyüzemi termelés érdekeit képviseli. Ez – úgy tűnik nekem – igaz lenne, de a második olvasás után minden bizonnyal törölném ezt a bekezdést is. Olyasmit árulna el, amit nyílvánosan a környezetügyért is felelős tárca vezetője aligha vállalhat fel.

Ötből négy dokumentumban olvashatom az alábbi tartalmat:

Magyarországnak, mint tradicionális mezőgazdasági országnak a mezőgazdasági tevékenységek között fontos részterület a növényvédelem. A növényvédő szerek alkalmazása a növénytermesztés biztonsága érdekében elengedhetetlenül szükséges. A növényvédelemnek viszont nem az egyetlen, sőt még csak nem is a legfontosabb eszköze a növényvédő szeres védekezés.

Az integrált növényvédelem korában a növényvédelmi lehetőségek széles eszköztárának alkalmazásával, az összes lehetséges védekezési mód okszerű kombinálásával kell megvédenünk növényi termékeinket a károsítóktól, a kémiai eredetű növényvédő szereket pedig csak a szükséges és minimális mértékben alkalmazzuk. Az élelmiszerbiztonság a talajnál, illetve a növénynél, növényi terméknél kezdődik, ezért a növényvédő mérnökök, növényorvosok szerepe az élelmiszerláncban meghatározó.

Az integrált növényvédelem elvének hazai lefektetése 1975-re vezethető vissza (20-22. oldal), vagyis közel negyven év távlatával elég meghaladott annak korszakáról beszélni. Brossúra szövegnek tetszik, ami le van itt írva. És valóban, az első bekezdés lehet például 2008-as eredetű is. Szalkai Gábor tanfolyamszövegében találhatjuk (lehet persze ennél korábbi is), amelyet olyan képzéshez ajánl, ahol a megkívánt előképzettség az eredményesen elvégzett általános osztályok. Ez a színvonal van a magyar képviselőkre méretezve? Ez azért durva talán. A második bekezdés viszont Tarcali Gábor (Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara mostani elnöke) 2013-as előadásában is szerepelt már, vagyis idézés nélküli miniszteri vendégszövegnek tetszik. Esetleg fordítva. Most érteni vélem, hogy a plagizálás miért bocsánatos bűn Fazekas Sándor adminisztrációja (lásd kazah tanulmány) számára, hiszen alkalomadtán a minisztérium munkatársai is élnek vele. Bármiből közkincs lehet. És fordítva.

f48kep

48.kép: Te szedd! (Fazekas Sándor facebook oldala)

Nem elemzem tovább ezeket a dokumentumokat; most már komolyan tartok tőle, hogy afféle vándorszövegek. Az általam megjelölt források sem bizonyos, hogy az eredetiek, csak régebbiek a mostaninál. Talán a „Te szedd!” mozgalom farvizének produktumai (48. kép). Ollóval írták ezeket – mondta volna nekem fölöttébb kritikus, virtuális földim. Ma az internet korában ez persze nagyon veszélyes, gyorsan rá lehet találni a vendégszövegekre.

Szerettem volna e részhez illeszthető képet találni Fazekas Sándor facebook oldalának igen gazdag és nyilvános képkínálatából. Egyet találtam, ami egy méhészet megtekintését mutatja (47. kép). Ennek van némi áthallása a neonikotinoidokra vonatkozó vitához. A miniszteri szinten ez a megtekintő tevékenység az, ami nyugtázható. Igazából természet- és környezetvédelemmel foglalkozó képanyagot sem látok, a szemétszedést kivéve (48. kép). Azt gondolnám egy jogászhoz, aki szeret szalonnát sütni és bográcsozni (én is ilyen vagyok), de a disznótor (49. kép) is közel áll hozzá ez sem lehet idegenebb, mint a mezőgazdasági termelés (50. kép). Persze ez utóbbi sem frekventált a képválasztékban; helyette szalagok átvágása, díszelőadások, szerényen zavart mosolyok és parolaözön, amit találok. Választóknak szánt személytelen gesztusok.

f49kep

49.kép: Miniszteri perzselés (Fotó: Fazekas Sándor honlapja)

Személyes megismerkedésünk alkalmával azt mondta nekem Fazekas Sándor, hogy sokat kell tanulnia a mezőgazdaságról, de nagyon szeretné, ha egy tanácsadó testület, amit én vezetnék, támogatná őt a médiában a véleményeinek megerősítésével és magyarázataival. Van úgy, hogy valamit nem akkor értünk meg, amikor elhangzik, hanem később. Tényleg ez volt a remény velem kapcsolatban? Éppen mostanában hallottam, hogy egy szakértőt azzal bízott meg a minisztérium, hogy gyűjtsön össze rémtörténeteket a géntechnológiai úton módosított növényekről. Miniszter úr! A tudomány emberei nem megmagyarázásra valók. Nem hiszterizálni kell az embereket az ellen, amit a gazdaság jelenleg el szeretne kerülni. Nem kutatók reputációját kell felhasználni az adminisztráció hitelessége érdekében. A tudomány embereit meg kell hagynia abban a szerepben, hogy elmondhassák a véleményüket. Akkor is oda kell figyelnie rájuk (a többes szám itt sem a véletlen műve), ha az állításaik egyáltalán nem illeszkednek bele pártjának törekvéseibe.

f50kep

50.kép: Miniszter a tehénbeállóban (Fotó: Fazekas Sándor facebook oldala)

Mostanában olvastam Fazekas miniszter hajdani államtitkárára, Illés Zoltánra tett megjegyzését „…arra az asztalra piszkít, ahonnan bő két évtizeden át evett.” Én úgy tudom az érintettől (bővebben később), hogy felkínáltak neki különféle megbízatásokat, de azok egyike sem fűződött a környezetpolitikához, így nem vállalta. Vagyis maradt azon a területen, amire elszegődött. Ilyen is van a mai politika világában, csak elég ritka. Más és súlyosabb kérdés, hogy mire használ valakit a politika és ő meddig képes azzal tartani, s közben mi történik személyesen vele. Hogyan került vajon a hajdani államtitkár a miniszterének durván leszólható ösmerősei közé? Illés Zoltán sohasem mondta magáról, hogy nem fideszes. Ellenkezőleg. Viszont miért kerülne egy valóságos személyiség párttulajdonba? Nem hiszem, hogy szeretném ezt megérteni.

A következő rész címe: Élelmiszer-biztonsági körjárat Európában (2) – Állat-gyógyszerészeti szemle (Fapados agrokemizálás No12)

Darvas Béla

Megosztás