(Fapados agrokemizálás N^o6)

Redentin 75 RB-ből 20-40 kg/ha az ajánlott dózis. Hét év átlagadataival és a felületi kezelés átlagdózisával számolva évente körülbelül húszezer hektáron végeznek nálunk „szükséghelyezeti” pocokirtást. A Reanal Finomvegyszergyár ZRt. számára kiadott engedélyek legalábbis ezt tanúsítják. A felszíni kezelés komolyan veszélyezteti a magfogyasztó állatokat, hiszen a véralvadás-gátló hatóanyagot tört kukoricaszemre és trikáléra viszik fel. A szükséghelyzeti engedély repülőgépes alkalmazásra is kiterjedhet. A készítménnyel való vadkímélő technológia a járatkezelés lenne (6 kg/ha), de ezt úgy tűnik, hogy körülményesnek gondolják a gazdálkodók. Miért ne kérnének ennél többet, ha számukra ezt a kedvezményt a NÉBIH „döntéshozói” készségesen megadják.

A szükséghelyzeti engedély kiterjed arra, hogy a vadállatokat, elsősorban a mezei nyulat riasztani kell a kezelt területről. Már ahogyan ezt a Kossuth téri/Budaörsi úti irodákból elképzelik – mondták volna bezárt ablakok mögött a múlt században. Hatékony, pár órán túlnyúló vadriasztás ugyanis nem létezik, vagyis a pocokirtásnak ez a módja egy „vérbő” blöffel durván megtizedelheti a területen élő vadállományunkat. A chlorophacinone válogatás nélkül kifejti a hatását a gerincesek körében, így érintett a teljes gerinces tápláléklánc.

„Fazekas szerint a hazai tapasztalatok azt mutatják, а szükséghelyzeti engedélyben részletezett kockázatcsökkentő intézkedéseknek köszönhetően nem jelentkezik jelentős madár és emlős elhullás” – olvasom a Világgazdaság 2014. szeptember 6-ai számában. Ha valamire nem figyelünk, attól még az megtörténik – mondta volna nekem virtuális földim és én inkább neki hiszek.

Az, hogy nem áll rendelkezésünkre terhelő adat, ma csak azt jelenti, hogy célirányos vadvédelmi felmérést a kezelések után senki sem végez, pedig szerintem szükséghelyzeti alkalmazáskor feltételként kellene szabni a területen illetékes hatóságok számára és kötelezővé tenni a védekezések utáni többszöri bejárást. Nem csak a kezelt területen, hanem szomszédságukban is, mert a pusztulásig nagy területet járhat be az érintett. Ezzel a munkával akár hazai kutatóintézeteket is meg lehetne bízni, mint ez máshol van, mert nem is olyan egyszerű munka ez. Azt is le kellene írni, ha a chlorophacinone – valamilyen újabb „kárpát-medencei csoda” folytán – hazánkban semmilyen veszélyt nem jelentene a vadállományra. Ámulna Európa, mint azon már, ahogyan a hatóságaink szerint a magyar (krajnai) méh csak legyint a neonikotinoidokra (lásd később).

Viszont akad más furcsaság is. Hazánkban Procum-B néven brodifacoum-tartalmú patkány- és egérirtó csalétek is kapható. Az Agrokemol Kft. például a Facebook-on olcsón kínálja. A készítmény engedély nélküli szántóföldi kiszórása 2015 tavaszán, Orosháza körzetében 50-100 őz pusztulását okozta (11. kép). Nyulak és fácánok (12. kép), de ragadozó madarak (13. kép) is pusztultak. A gyönge esetleírások is mutatják, hogy mennyire nincsenek kézben tartva az ilyen típusú felmérések. A Redentin engedélyezett dózisa feletti felhasználása, az engedélyezési időtartamon túli felhasználás is említésre került ekkor, valamint a vadászkamara azon óhaja, hogy ellenőrizhesse a felhasználást.

11.kép: Brodifacoum-mérgezéstől elpusztult őzek Orosházán (Fotó: Tanács István/NOL)

 

12.kép: Bromadiolone-mérgezett fácán Bulgáriában (Fotó: Binev és mtsai, 2011)

A véralvadás-gátlókkal kapcsolatban elsődleges (magfogyasztók) és másodlagos (ragadozók) hatásokat különítünk el, attól függően, hogy közvetlenül fogyaszt-e az állat mérgezett csalétket, vagy mérgezett prédán keresztül mérgeződik. Átmenetileg a mérgezett állat ugyanis könnyű prédává válik. Betegségétől elővigyázatlan. Ha nem a ragadozók, akkor a terület dögevői lesznek érintettek. Az ökoszisztéma szintjén a lehetséges táplálékforrás mindig hasznosításra kerül.

13.kép: Brodifacoum-mérgezett préda fogyasztása után elpusztult gyöngybagoly Angliában (Fotó: Barn Owl Trust)

Németországban a gyöngybaglyot használták a ragadozó madarakhoz modellként. Ott a brodifacoum hatásának leírására. Ez a ragadozó szívesen fészkel a gazdaságok épületeinek padlásain. Leginkább az egér- és patkányirtás érintette a vizsgálati helyen a gyöngybaglyokat, de mint kiderült, az is csak közvetve. A védekezés szempontjából legérintettebb egér csak a táplálék 1%-ban fordult elő, míg a patkány fél százalék alatt. A mezei pocok, erdei cickány (nem magevő, ami itt a ragadozó külön szerencséje), valamint az erdei egér volt a gyöngybagoly kedvenc prédaállata (7. ábra). A prédák brodifacum-érintettsége szempontjából arányaiban az erdei egér és vöröshátú erdei pocok volt kiemelkedő, vagyis a gyöngybagoly táplálékának csapdázással nem is megcélzott egyötöde. Az egér- és patkányirtás gyakorlati hatása tehát kikerül a célállatok köréből. Megjelennek olyan magfogyasztók (a vizsgálati helyen az erdei egér és vöröshátú erdei pocok), amelyek megkeresik ezeket a mérgezett csalétkeket, fogyasztanak belőle, majd később az éjszakai ragadozó áldozatául esve mérgezik azt.

7.ábra: A gyöngybagoly prédái a németországi kísérletekben (Geduhn és mtsai, 2016)

A németországi vizsgálatok eredményei természetesen változnának akkor, ha mezei pocok ellen alkalmazott felületkezelésről lenne szó, ahol a mezei és erdőszegélyi kis rágcsálók érintettsége sokkal jelentősebb lenne. Vagyis a táplálékának jelentős hányadában mezei pockot gyűjtő gyöngybagoly érintettsége a Redentinnel végzett felületkezelés után nagyon is számottevő. Hol vannak viszont ehhez a hazai vizsgálatok? Miért nem írt elő monitorozást a hazai hivatalos természetvédelem egy ilyen veszélyességű véralvadás-gátló kiterjedt és huzamos alkalmazása esetén? Nem ez lenne a minimum, ha a természetvédelmet komolyan gondoljuk, és egy európai pozitív listára nem került, kifejezetten veszélyes hatóanyag védekezési célra való engedélyezését mérlegeljük?

A németországi példán láttuk már, hogy olyanok viszik a kezelt magdarabokat, akiknek nem szántuk. A helyi ökoszisztéma magfogyasztói igen változatosak lehetnek, s rajtuk keresztül az őket ragadozó érintettek is.

Az ürge napjainkra igen megritkult – ma már védett – Magyarországon, de egyedei ötven évvel ezelőtt – volt alkalmam tapasztalni – a Hortobágyi pusztákon igen nagy számban éltek (14. kép), és nem voltak éppen kívánatosak, csakúgy, ahogy a hörcsögök sem. A magfogyasztásuk miatt nem kedvelték őket a gazdák. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) 1989-es kiadványa szerint a chlorophacinone, coumafuryl, diphacinone és warfarin kellő hatású az ürgék ellen (105. old.), vagyis a hatásuk ismerten kiterjed erre a csoportra is. Az ürgefélék ellen való alkalmazás az Egyesült Államokban gyakorlat, amit az is mutat, hogy a kaliforniai ürge irtására könnyen találhatunk chlorophacinone és diphacinone hatóanyagokról szóló tudományos cikket.

14.kép: Közönséges ürge (Fotó: Farkas Géza)

Nézzünk példát a tápláléklánci hatásokról. 2005 és 2010 között Spanyolországban a leírt 1800 kivizsgált eset mintegy 21%-a volt véralvadás-gátló hatóanyagokhoz köthető (8. ábra). Ez meglehetősen magas szám, vagyis indokolt lenne a vadgazdálkodás kiemelkedő figyelme és igényeinek súlypontos mérlegelése. Miként lehet, hogy ez az ügy a vadgazdálkodók kitüntetett figyelmét nem kelti fel? Vagyis felkelti, csak igen eldugott kommunikációs helyeken. A Magyar Vadászlap 23. évfolyamának augusztusi számában (489-491 old.), 2014-ben jelent meg két írás.

8.ábra: A véralvadás-gátlók által érintett tápláléklánc vázlata (eredeti, Sánchez-Barbudo és mtsai nyomán, 2012)

„…a Redentin 75 RB ugyan valóban nem szerepel az EU-ban engedélyezett növényvédő szer hatóanyagokat felsoroló, úgynevezett »pozitív« listán, ám ez nem jelenti azt, hogy be van tiltva. A magyarázat szerint az engedélyezés nem is történhetett volna meg, mert a hatóanyag, a klórfacinon felvételét a pozitív listára a gyártó nem kérte. Kérdésünkre, hogy ha évről évre szükség van a Redentin 75 RB használatára, nem merült-e még föl az engedélyeztetés szükségessége, azt a választ kaptuk, hogy az uniós engedélyezési eljárás rendkívül költséges. A gyártó saját forrásból a vizsgálatok elvégzését eddig nem tudta finanszírozni, de a jövőben nem kizárt, hogy valamilyen támogatás mellett erre sor kerül. Ugyanakkor a szakembereknek így is elég ismeretük van a szerről ahhoz, hogy a mostani és a hasonló helyzetekben engedélyezzék az alkalmazást…” – nyilatkozta valaki a NÉBIH vezetői közül, amelynek lényege a miniszter szövegében is visszaköszön.

Nehéz szó nélkül elmenni emellett a valóságot nem tükröző tartalom mellett. Ugyanis, amely hatóanyag nem szerepel az EU pozitív listáján, azzal kapcsolatban vagy senki nem nyújtott be dokumentációt (nincsenek toxikológiai garanciák a használatára) vagy súlyos hiányosságokat talált az európai re-regisztráció. A NÉBIH vezetőinek illene ezt tudni és megfelelően tájékoztatni a minisztert. A be nem nyújtott dokumentáció egyáltalán nem teszi lehetővé a használhatóságot. A gyártónak nincs pénze az engedélyeztetési dokumentáció elkészítésére, de a „szakembereink mindent tudnak” típusú szöveg, szerintem már a szakmai jó ízlés határán messze túl landol. Kedves ipari „szakemberek” és az üggyel kapcsolatban igen elnéző NÉBIH, leírnák végre az ebbéli tudásukat, és megnyugtatnák vele a toxikológiában jártas szakembereket is? Ugyanis túl az elfogadott dokumentáció hiányán ezzel a hatóanyaggal kapcsolatban aligha születik majd európai engedély, olyannyira aggályos az eddig megszerzett nemzetközi tudás fényében.

Nyolc éve ad már ki szükséghelyzeti engedélyt a NÉBIH egy készítményre, amelynek gyártója nem képes teljesíteni az engedélyezés európai normáit. Miért is megkülönböztetetten engedékeny vele a hazai hatóság? Hogyan számol el az engedélyezési normákat betartó nemzetközi cégek felé a Reanal felé kedvezményező álláspontjával? Persze a gyártóhoz megrendelő tartozik, vagyis a felhasználó (pl. Bólyi Mezőgazdasági Termelő és Kereskedelmi Zrt.) a valóságos kedvezményezett. Támogató is akad: a Gabonatermesztők Országos Szövetsége vezetője az MTI-nek 2014-ben őszi kalászosokból félmillió tonna terméskiesést említett. Megoldotta ezt a 2014-es rekordnagyságú Redentin-felhasználás?

Úgy tűnik, hogy igen. Legalábbis, ha az „ipari szakértő” véleményét olvassuk. Nem a Reanal embere nyilatkozik azonban, hanem az Arysta nevű cég szakértője számol be. Vasas Lászlótól az alábbiakat olvashatjuk: „…elmondható, hogy a pockok elleni védekezések hatékonyak voltak, a kártétel egyértelműen és számottevően mérsékelhető volt. Azonban a kezeletlen területekről történő folyamatos betelepedések miatt ez csak időleges megoldást adott. A nagyobb területre kiterjedő, egybefüggő védekezések lényegesen nagyobb hatékonyságot tudnak/tudnának jelenteni. Szerencsére a felhasznált rágcsálóirtószer sem a növényevő, sem a ragadozó vadállományban érzékelhető pusztulást nem okozott.” Vagyis újabb hazai csoda a láthatáron. A gerinceseket illetően nem szelektív véralvadás-gátló csak a rút mezei pockot irtja. Szépséghiba talán, hogy tényadatokat egyáltalán nem látok az írásban, például a kezelt területeken elhullott állatfajokról, azok fajonkénti számáról, valamint az elhullások okának kivizsgálásáról? Ez azért a hitelességhez nekem kellene.

A Magyar Vadászlapban Szalkai Gábor, az FM Növényvédelmi Bizottságának elnöke 2014. augusztusában az alábbiakat nyilatkozta: „A tárca környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkársága is képviseltette magát az ülésen, és – nemcsak a saját, de a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület nevében – nem kifogásolta a szer használatát, ám fokozott figyelmet és fegyelmet kért az alkalmazásakor.” A fenti nyilatkozat valóságtartalmát kérdőjelezi meg azonban, hogy ugyanebben a cikkben azt olvashatjuk: „A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület a Greenpeace Magyarországgal közösen adott ki közleményt, amely szerint a vegyszer és a légi alkalmazás is tiltott az Európai Unióban. Mint fogalmaznak, a vészhelyzeti engedélyt évek óta minden esztendőben kiadják, pedig a szer hatása nem humánus, az állatok – nem csupán a kártevők – többnapos szenvedés után múlnak ki, az anyag csak hetek alatt bomlik le és az emberre is mérgező.” A két állítás súlyosan ellentmondó. Valaki állítása nem lehet igaz.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján 2014 júniusában az alábbiakat olvashattam: „Az MME és a Greenpeace a jelentős pocokállomány kártételének súlyosságát, valamint az előrejelző rendszer megszűnésének hatásait ugyan pontosan nem tudja megítélni, ám felhívja a figyelmet arra, hogy a pocokállomány további károkozását a hatóság olyan készítmény engedélyezésével kívánja megakadályozni, melynek használata nem véletlenül tiltott az EU-ban. Az évek óta »szokásos« vészhelyzeti engedélyt idén a Bóly ZRt., valamint a mérget gyártó Reanal ZRt. kérte és kapta meg a NÉBIH közlése szerint.” Szalkai Gábor ezek szerint nem olvasta az MME korábbi nyilatkozatait, helyette hitelt adott az FM környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkársága képviselője által számára tévesen közvetített szövegnek. Valóban így működik nálunk a szükséghelyzeti engedélyezés, és ilyen lényegi csúsztatással kommunikálhat a hivatalos természetvédelem közreműködésével az NB elnöke?

A vadászok álláspontja sem támogató, az Országos Magyar Vadászati Védegylet (OMVV – elnöke Semjén Zsolt) az alábbiakat tette közzé: „A kialakult helyzetben az OMVV tudomásul veszi a mezőgazdaság prioritását és a mezei pocok rendkívüli gradációját, ezzel együtt az érdekképviselet nem ért egyet az egyéb melegvérű, vadászható és védett fajokra is veszélyes módszerek alkalmazásával – fogalmazott lapunknak Pechtol János ügyvezető elnök. Mint mondta, ha a gazdák időben észlelték volna az állomány túlszaporodását, akkor más módszerekkel vehették volna elejét az agráriumban okozott károknak. Ilyen megoldás például, hogy a szert a pocoklyukba teszik és beletapossák. A repülőgépről való szórás esetén azonban a vadgazdálkodók védekezési lehetősége minimális.”

A hatékony monitorozás és a vadállományt kímélő védekezés kidolgozására azonban hosszú ideje nem képes a hazai növényvédelmi vezetés. A mezőgazdasági termelést szorgalmazó miniszteriális környezetbe helyezett hazai természetvédelem erre nem szorítja rá. A tárca ügyintézői a könnyebb utat járják, engedélyezik, amit kérnek tőlük. Ha nincs felszólalás, akkor mossák kezeiket. A Redentin 75 RB rendszeres magyarországi használata a növényvédelem talán legnagyobb jelenlegi hazardírozása (itt az érintett vadállományra gondolok), amellyel a tárca nem tudott eddig érdemileg elszámolni. Az elemzést, bár a történtek szerint elodázható volt eddig, felelős természetvédelmi vezetés nem tudja majd megkerülni.

A következő rész címe: Levél az EP képviselőnek – Fazekas Sándor és munkatársai a glyphosate-ról (Fapados agrokemizálás N^o7)

Darvas Béla