(K+F+I N^o74)

Az általam gyűjtött civilszervezeti lista negyedét mutattam meg (3. ábra), és csak a rendszerváltás utáni időből; azokat, akiket jelentősnek gondolok. Vannak nemzetközi szervezetek (ők a legrégebbiek hazánkban), zöld egyesületek (rengeteg közöttük a csöppnyi, helyi problémákkal foglalkozó), alapítványok, szakmai társaságok (nekik általában a konferenciák az erősségeik, esetleg szakfolyóiratot is működtetnek, mint például a Magyar Ökotoxikológiai Társaság az Ökotoxikológia folyóiratot vagy előtte, 2018-ig a bioKonroll-t. És vannak a káefték, akik tudásukat pénzzé teszik, de eladhatják magukat kutatóintézetnek is, mint az ÖMKI Kft. Ez utóbbi káefté vezetője az agrárminiszter tanácsadó-bizottságának tagja (Jakab István felsőfokú technikus az elnök), bár az általa vezetett káefté (szoros kapcsolatban áll az osztrák tulajdonú Bio Garancia Kft.-vel) külföldi érdekeltsége széleskörűen ismert. Persze a vezető hölgyet a miniszterelnök felesége (édesanyja barátnője) támogatja, s annak idején Ángyán József államtitkárnál lobbizott is érte. Szóval, ne tessék ma összefüggést keresni a szakpolitikai irányítás és a szakértelem között. Az aktuális fényes szeleket a NER agytrösztjénél palackozzák, még ha arra a kutya sem kíváncsi, mint Áder János elképesztően sokba kerülő, következmények nélkül fecsegő podcast-jaira. Mindeközben senkinek ne legyen kérdés, hogy ugyanilyen ironikus hangvétellel írnék egy baloldali álcivilről is.

18.melléklet. A kishantosi 17 perből az egyik.   „Bár hetedik éve zajlott már a kishantosi ökogazdaság drámája, az állam továbbra sem akart engedni: nem volt elég, hogy 2013-ban kisemmizte az egykor a magyar biogazdálkodás fellegvárának számító Kishantosi Vidékfejlesztési Központot, most a kegyelemdöfést készült megadni. A mostani, már ötödik éve zajló per tárgya az volt, hogy az állam 14 millió forintot és ennek kamatait akarta megfizettetni a Kishantosi Vidékfejlesztési Központtal és az őket támogató Greenpeace Magyarországgal. Az ökológiai mintagazdaság növényeinek elpusztítását biztosító B5 Globál Monitoring Kft. nevű vagyonvédő cég 9 milliós költségét és a nyertes pályázók által be nem fizetett bérleti díjat követelték rajtuk. 2014. április 12-én történt az a barbár pusztítás, melynek során a folyamatban lévő birtokvédelmi perek ellenére az új bérlők művelésbe vétel címszó alatt beszántották Kishantos 400 hektárnyi, aratás előtt lévő bionövényét, 117 millió értékű növényállományt. A Greenpeace aktivistái és magánemberek csendes, békés jelenlétükkel fejezték ki tiltakozásukat a helyszínen. Az NFA az általa szervezett öncélú pusztításhoz privát, fegyveres őrző-védő szolgálatot bérelt fel, amely a gazdasághoz vezető közutakat törvénytelenül lezárta. Most végre megszületett az elsőfokú bíróság döntése, mely teljesen megalapozatlannak találta az állam vádjait. A 22-oldalas, Kishantos minden lépését elemző részletes indoklással a bíróság elutasította az állam keresetét; és az államot, mint felperest, kötelezte arra, hogy mindkét szervezet részére fizesse meg a perköltséget 15 napon belül.” (Rodics Katalin, Greenpeace, korábban környezetvédelmi tárca)

DB: Bolye Ferenc (17. kép) és Ács Sándorné Éva közösen vezették a kishantosi mintagazdaságot. Utóbbi az Élőlánc Magyarországért társvezetője. A gazdaságtól elvették a földjeiket, és Fazekas Sándor nem is tagadta (18-19. mellékletek), hogy a cél szerinte a ’zöld pártközpont’ megsemmisítése volt. Sikerült. Jogilag később elbukott a véleményével, de akkor már szétrombolta a mintagazdaságot, vagyis nem az Élőláncot. A Fidesz-KDNP egyik legnagyobb és talán legrosszindulatúbb politikai melléfogása később már komolyabb viharokat nem kavart. Ekkortájt a bizottság elnöke voltál. Volt szó erről a bizottságban vagy a parlamenti folyosókon?

JB: Kishantos az Ökotárs mellett a másik demonstratív ügy volt. Míg az Ökotársnál az LMP-s kapcsolatok voltak a vörös posztó a kormányzatnak, addig Kishantoson úgymond az Élőlánc pártközpontját kellett felszámolni (lásd villáminterjú Ács Sándorné Évával). Az üzenet ugyanaz: nincs civilkedés, nincs állampolgári aktivizmus, és pláne ne gondoljanak a civilek alternatíva megteremtésére a rezsimmel szemben. Természetesen rengeteg szó esett erről a parlamenti folyosókon, de 2013 tavaszára engem már leváltottak a bizottság elnöki posztjáról, az azóta is töretlenül száguldó Szili Katalint [ma már a KDNP-ben repeszt] emelték a helyemre. Emlékeim szerint a bizottság – próbálkozásaink dacára – nem vette napirendre Kishantos ügyét. [Ács Sándorné Éva kiegészítése: A Mezőgazdasági Bizottság 2013-ban szintén napirendre tűzte a Kishantos ügyét. A kormánypárti képviselők nem jöttek el, így határozatképtelen volt az ülés, de Harangozó Gábor alelnök lehetőséget adott arra, hogy a megjelentek (Kishantos, Greenpeace, Ángyán József) elmondhassák a véleményüket. Az ülésről jegyzőkönyv készült, és itt készült az a film is, ahol Ángyán József keményen rendre utasítja Bitay Márton Örs-öt.]

Villáminterjú Ács Sándorné Évával   DB: Mi foglalkoztatja ma leginkább a hazai ökológiai gazdaságokat? ÁCsÉ: Az elmúlt években az EU Közös Agrárpolitikájának hatására fejlődésnek indult, és 300.000 hektárra nőtt az ökológiai gazdálkodás Magyarországon. Értesüléseim szerint a most induló 2023-2027-es támogatási ciklusban több szempontból is érdemes lesz az ökológiai gazdálkodási programba belépni. Most azonban új kihívással kell szembenéznie az ökogazdaságoknak – a piac szűkülésével. Az élelmiszerárak az egekbe szöktek. Ma annyiba kerül a konvencionális élelmiszer, mint korábban a bio. Szerencsére a Budapesti Bio Piacon nem csökkent olyan mértékben a forgalom, mint más országokban – valószínűleg ide a valóban tudatos vásárlók járnak, akiknek már nem mindegy, hogy mit esznek.   DB: Dióhéjban mit kell az Élőlánc Magyarországról tudnunk? A 2005-ben pártként megalakult Élőlánc Magyarországért rendhagyó utat járt be. Sokat dolgoztunk. Például a közreműködésünknek is köszönhető Magyarország GMO-mentessége és a Tápiószelei Génbank megmentése. Legfontosabb munkánk a vidékiek megélhetésének és fejlődésének alapját adó termőföldek és természeti erőforrások védelméért folytatott harcunk volt. Ennek lett áldozata a kishantosi ökogazdaság is. Vesztettünk! A falvakban és a vidéken egyre tragikusabban érződik a pusztulás. Magyarország rohamléptekkel távolodik még a fenntarthatóság megteremtésének lehetőségétől is. A kormány lózungokban kimerülő nemzet- és hazaszeretetétől vezérelve fenntartás nélkül pusztítja az ország kulturális és természeti örökségét (lásd Fertő-Hanság Nemzeti parkban zajló természetpusztító építkezést, a Balaton-part beépítését, erdőirtást tűzifaprogram-néven, régészeti emlékek-lelőhelyek megsemmisítése építkezések miatt), mindazt, ami egy lakóhelyet, országot otthonná, hazává nemesít. Foglalkoztat minket a hatalom aktív közreműködésével zajló társadalmi méretű morális és szellemi leépülés (lásd az oktatás, a közmédia és tájékoztatás helyzetének alakulása hazánkban, az öncenzúra újfent általánossá válása) valamint a nyilvánvaló szociális válság is, ami a felvállaltan cinikus és embertelen, a társadalom jelentős rétegeit kifosztó politikából, részben pedig a gazdasági fenntarthatatlanságból fakad. A megmaradáshoz gyökeres fordulatra van szükség – az ehhez szükséges feltételeket azonban a Fidesz- KDNP kormány módszeresen felszámolja. Megjegyezni kívánom, hogy a Fazekas Sándor által a Fenntartható Fejlődés Bizottság előtt a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ NKft. és az Élőlánc Magyarországról mondottakról máig nem tudtam. A kettő nem egy és ugyanazon szervezet. A Fazekas Sándor által 2014-ben mondottak a tájékozatlanság és a csúsztatás olyan egyvelege, melyre egy villáminterjúban nem lehet reagálni, de külön írást fogok ezzel kapcsolatban közzétenni. Tény, hogy Fazekas ex-miniszter Bitay Márton Örs nevű államtitkára 2015-ben jogerősen pert veszített a Kishantosi Vidékfejlesztési Központ NKft. ellen, jó-hírnévhez fűződő jog megsértése miatt. Könnyen belátható a történésekből, hogy a tárca vezetői rettenetesen féltek attól, amivé az Élőlánc Magyarország válhatott volna. Erre akár büszkék is lehetnénk, ha nem fizettünk volna túl nagy árat érte.

17.kép: Bolye Ferenc és Ács Sándorné Éva kishantosi biogazdasága a politika áldozata lett (Fotó: Sarkadi Péter/Greenfo)

19.melléklet: Fazekas Sándor 2014-ben a kishantosi biogazdaságról.   Tehát a kézműves élelmiszer, a nemzeti parki termék, helyi termék nyit lehetőséget a biotermelők számára is, ha biopiacok létesülnek. Kishantos szerintem ettől teljesen más. Kishantosnál minden más, mint aminek látszik. Kishantos nem egy földhaszonbérleti probléma, Kishantos egy, a politika által fölnagyított probléma, és a kishantosi gazdaság nem gazdaság, az egy pártközpont (sic!). Az Élőlánc Magyarországért Párt [DB: Az Élőlánc Magyarországért nevében a Párt szó soha nem szerepelt] központja. Az egy politikai kezdeményezés vagy kezdemény, amely a választásokon mintha nem kapott volna túl nagy megerősítést. Úgy emlékszem, hogy amíg még a látómezőben volt a mikroszkopikusan sem látható Élőlánc Magyarországért Párt (sic!) vagy annak valamilyen újraszervezése (sic!), addig arról értesültem, hogy valami hatvanan megpróbáltak elindulni, a választók nem igazolták vissza, és szerintem ez egy elég komoly állásfoglalás. Nem helyettesíti az érveket, de az emberek nem látták azt a problémát, ami most feltör a bizottság szintjéig itt, a magyar Országgyűlésben. Miért nem látták? Azért, mert ahogy említettem, Kishantos minden, csak nem az, aminek látszik. Nem gazdaság, hanem pártközpont (sic!), a képzése nem akkreditált képzés, mert 20 év alatt nem volt idő arra, hogy akkreditálják a képzést [DB: A Kishantosi Vidékfejlesztési Központ NKft. nem volt az Élőlánc része. – lásd villáminterjú]. Egy állatot sem tart az a biogazdaság, csak növénytermesztéssel foglalkozik, sőt igazából az egy tőkés társaság (sic!). Miközben a kedves liberális (sic!) képviselők az öklüket rázták a tőkés társaságok ellen, hirtelen volt egy kivétel, Kishantos, akit meg mindenáron támogatni akartak. Ez egy tőkés társaság, egy Kft. [DB: Eközben a svájci érdekeltségű ÖMKI Kft, a Fidesz-KDNP kedvére való volt]. Az, hogy közhasznú-e vagy sem, még nem láttuk visszaigazolva. Mivel nincs közhasznúsági jelentése, profitérdekelt tőkés társaság és pártközpont egyben [DB: Két külön szervezetről van szó: egy politikai tevékenységet folytató egyesületről és egy külön működő non-profit Kft-ről. A tárca egy jóhírnévhez fűződő pert 2015-ben a Fővárosi Ítélőtábla előtt már jogerősen elveszített, amelyben a további jogsértéstől is eltiltották]. A védekezés pedig, hogy bármiféle jogalapja lenne egy lejárt bérlethez, maga a jogi abszurd, ugyanis, ha egyszer egy bérlet megszűnik, a bérlő csomagol. Pályázaton pályázik, ott nyer a jobb vagy a legjobb (sic!), de neki különböző jogai nincsenek a területhez, nincs jogalapja, legfeljebb a politika által kreált igénye van. Milyen politika által kreált igény az, amit a jog nem igazol vissza? Az egy konstruált igény. A magyar vidék számára ez nem valódi konfliktus, hanem egy, a politika által gerjesztett konfliktus. Ezt egyébként visszaigazolta az is, hogy a bíróság a Vidékfejlesztési Minisztérium álláspontját fogadta el, megnyertük a pert, meg fogjuk nyerni a még folyamatban lévő pereket (sic!) is Kishantos-ügyben [DB: A tárca 2021-ben jogerősen elveszített a kishantosi gazdasággal szemben egy további pert is – ekkor már sem Bitay Márton Örs államtitkár, sem Fazekas Sándor nem volt hivatalban, de a kishantosi mintagazdaságon ez már nem segített – 18. melléklet], illetve az, hogy az emberek véleményt nyilvánítottak erről a problémáról, a kishantosi felvetésről is éppúgy, mint jó néhány más, a földhaszonbérleti pályázatokkal kapcsolatos vitáról. Erről többet nem kívánok elmondani. A politikai erőknek az a feladatuk, hogy a választáson mérettessék meg magukat, ez megtörtént ott az Ács Sándorné féle mozgalommal [DB: Az Élőlánc sohasem volt egyszemélyes próbálkozás; ezt a jogász végzettségű miniszternek is illet volna tudni!] is, és a bizonyítványt a lakosok helyben is és országosan is kiállították.

DB: Miért képtelen összefogni és nagy népszerűségre szert tenni a magyar zöld mozgalom, beleértve pártjait és civilszervezeteit? Mi hibádzik?

JB: Rettenetesen be van szűkülve a cselekvési tér, szisztematikusan számol fel minden feltételt a kormányzat, ami egy sikeres állampolgári – civil és politikai – mozgalomhoz elengedhetetlenül kellene. A civil-szektor ki van véreztetve, gyenge, és meg is van félemlítve. Az elmúlt évek nagy környezeti konfliktusait nem a hazai civilszervezetek vívták meg, hanem helyi állampolgári kezdeményezések, mint a tatai Öreg-tónál vagy az akkumulátorgyárak ellen zajló tiltakozásokat (lásd Göd és Debrecen), vagy olyan, anyagilag is független szervezet, mint a Greenpeace a Fertő-tónál. A pártok mozgástere és anyagi lehetőségei is szűkek, a két zöld párt egymással való versengése még ezt is tovább aprózza, az egymással folytatott vetélkedés pedig a választókat is eltántorítja. Hitelességi válság van, nem hiszik el a választók, hogy valóban képesek az ökopolitika eredményes képviseletére, ha még egymással sem tudnak zöld ágra vergődni.

DB: Hazánkban mintegy egymillió hektáron folyik évente vízi szervezetekre szélsőségesen toxikus deltamethrin hatóanyagú irtószerrel, szúnyogállomány-gyérítés ürügyén ökoszisztéma-irtás. Ebben az ügyben ideiglenesen újra engedélyezték az egyébként betiltott légi kezelést is. Kezelik a településeinken élő embereket is, toxikológiai szempontból félrevezetve őket, hogy a hatóanyagnak semmilyen káros mellékhatása nincs (18. kép). Hogyan lehetséges, hogy a zöld pártok, a parlamenti bizottság (FFB), de a vízügyekben előtérbe tolakodó Áder János sem találják meg ezt a súlyos környezet-egészségügyi témát?

JB: Időről időre azért, a szúnyogállomány-gyérítési idény kezdetén elő szokott kerülni a téma, de úgy látom, hogy a társadalom sem igazán érzékeny rá, azt gondolják, hogy a szúnyogirtás elkerülhetetlen és kívánatos, és a jelenlegi megoldásoknak nincs alternatívája. Pedig egyfelől számos alternatív, a környezetet jóval kevésbé károsító hatóanyag és technológia létezik, a Bti-eredetű toxinokkal már célzottan a csípőszúnyog lárvákat lehetne kezelni, és akkor nem kell a deltamethrin-es légi szőnyegbombázás. Ráadásul a szúnyogállomány-gyérítés sokszor nem is indokolt, a Katasztrófavédelem járványhelyzetre [DB: Elsősorban Nyugat-nílusi lázra, amely az Egyesült Államokban már valóban járványokat okozott, de nálunk még sohasem] hivatkozva szokta engedélyezni a már betiltott módszereket, pedig ennek a statisztikai kritériumai gyakorlatilag soha nem állnak fenn. Arról se feledkezzünk meg, hogy egyesek szerint Európában rovarapokalipszis zajlik, a rovarállomány 15-20 év alatt 70%-kal csökkent [DB: A rovarapokalipszis általánosított jelenségére vonatkozó felvetést (valójában csak alkonyatkor röpülő rovarokra történt felvételezés) azért nem tudom osztani, mert az ízeltlábú-fajok töredékét ismerjük csak, így megítélhetőségük ma még lehetetlen. A kérdésben elfoglalt politikusi álláspont szerintem szükségtelenül popularizál egy messze összetettebb tudományos problémát], bárki megtapasztalhatja ezt, aki ma átautózik Európán, anélkül, hogy szélvédőt kéne mosnia. Egyszerűen fogynak a rovarok. Ez pedig a madárpopulációkat is megtizedeli, és a teljes ökoszisztémát instabillá teszik. Egy ilyen helyzetben végképp érthetetlen, hogy idegméreg-hatású rovarölő szerek tömeges használatával szándékosan tovább súlyosbítjuk ezt a helyzetet.

18.kép: Szúnyogirtás deltamethrin hatóanyagú idegméreggel (Fotó: Varga György/MTI)

20.melléklet: Hivatásos orvvadászok.   Semjén Zsolt (címkép – forrás) és Jámbor László: »A hazai madárvilágot, azon belül elsősorban a ragadozó madarainkat fenyegető egyik legsúlyosabb veszély, amely egyes fajoknál potenciálisan a kipusztuláshoz is vezethet, az illegális mérgezés. 2005-től napjainkig mintegy1.600 védett állat, köztük 1.042 ragadozómadár (közülük 278 sas) pusztult elbizonyíthatóan az illegális mérgezések következtében Magyarországon« […]   Darvas Béla: »Nem tudok zavarodottabb vadászt elképzelni, mint aki méreggel irt. Dúvad – mondja orvvadász és közben fel sem merül benne, hogy önérdekből és sunyin védett természeti kincseket takarít el a világunkban. A parlagi sas (Aquila heliaca) nem azonos tétel a mezei pocokkal (Microtus arvalis). Csak a fajok szégyenére, a Homo sapiens lehet annyira öntelt, hogy passzióból, tetemdarabokért öl. Szó sincs magasztos célokról, fennmaradásról, a család ellátásáról. Semjén Zsolt, Lázár János és Csányi Sándor – mit gondolnak, létszükségleti célból ölnek? Vajon hogyan süllyedhet ilyen mélyre az élet tisztelete?« […] »2023. áprilisában Mórahalmon újabb, az EU-ban tiltott hatóanyaggal (carbofuran – a Csányi-család érdekeltségi körébe tartozó Agro-Chemie Kft. is exportra forgalmazza) hatóanyaggal végzett vadmérgezés (orvvadászat) történt. Nem volt elégséges Semjén úr, a miniszterelnök helyettesének figyelmeztetése… […] Jelzi ez a vadászlobbi eltévedését?« […] Bihari Dániel: »A felderített esetek csak a jéghegy csúcsát jelentik, összességében sok-sok ezer állat halt kínhalált illegális, szándékos mérgezések miatt hazánkban. A Btk. egytől öt évig terjedő szabadságvesztést tesz lehetővé ilyen esetekre, és szankcionálhat a vadászkamara is, de a legdurvább büntetés eddig felfüggesztett és pénzbüntetés volt. Mi motiválja az elkövetőket? Milyen kirívó esetek voltak, és milyen ítéletek születtek? […] 2005 óta 2.482 mérgezés áldozatául esett madárról és emlősről [Semjén úr még 1.600-ról beszélt], köztük 288 fokozottan védett sasról tudunk: 128 parlagi sas, 156 rétisas, 3 szirti sas és 1 békászó sas. A természetvédelmi kár egyre inkább megközelíti a félmilliárd forintot” […] Orbán Zoltán [Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület] …az eddigi öt kiemelt ügy hat gyanúsítottja közül egy agrárgazdálkodó, öt vadász, indítékuk pedig – miként fent is látszik – az őket ért vélt gazdasági kár […] …a hazai gyakorlat, amely eddig legfeljebb felfüggesztett börtön- és enyhébb pénzbüntetésben merült ki.«

DB: Az Európai Unióban betiltott véralvadásgátlókkal és carbofuran hatóanyagú vadmérgezéseknek (19. kép) hosszú története van hazánkban (20. melléklet). A kihelyezett mérgezett csalétkek mellett ott találjuk a szükséghelyzeti pocokirtást a régen betiltott véralvadásgátlókkal, amelyek a táplálékhálón keresztül a ragadozókat is pusztítják. A szándékos vadmérgezés és a Nébih által csöndben támogatott rágcsálóirtás között lényegi hasonlóság fedezhető fel? Nem látom a mai magyar zöld pártok súlypontos aktivitását ezen a területen. Mi lenne szerinted erre a kérdésre megoldás, mert az eddigi jogi anyagokból úgy tűnik, hogy meghökkentő módon vadnevelő vadásztársaságok hivatásos vadászai akadtak eddig horogra?

JB: A vadmérgezések csak a jéghegy csúcsa, azért kelt közfigyelmet, mert sokszor értékes, ritka és védett fajokat sújt, leginkább a nagy ragadozómadarakat. De az egész vadászati gyakorlatot az alapjaitól kéne újragondolni, mert a mostaninak az egész erdőgazdálkodás és természetvédelem is áldozatul esik. Magyarországon van egy tévképzet, hogy a vadászat elengedhetetlenül szükséges a vadállomány korlátozásához. De valójában a magas szintű és egyre növekvő vadállományt, ami tönkre rágja az erdőket, épp a vadászok tartják fenn mesterségesen. A természetes állománykorlátot – a vadászat által már kiirtott nagyragadozók híján – a téli táplálékszűkösség jelenti. A vadászok ezt a mechanizmust iktatják ki a téli etetéssel, hogy jó sok vadászható állat legyen az erdőben. Enélkül a jelenlegi szint töredékén stabilizálódna a vadállomány, csökkennének a vadkárok a mező- és erdőgazdaságban. Nem mondom, hogy tiltsuk be a vadászatot, de teljesen más alapokon kellene megközelíteni [DB: A hazai zöld-pártokból fájón hiányoznak az erdő és agrármérnökök!], alárendelve a természetvédelmi erdőgazdálkodási, mezőgazdasági érdekeknek, fenntartható módon.

19.kép: A turai carbofuran betiltott talajfertőtlenítő szeres mérgezés egyik áldozata (forrás)

DB: Hogyan látod egy mai zöld-pártkoalíció esélyeit?

JB: Minden nap máshogy. Szerintem elengedhetetlenül szükség lenne egy, még a két zöld párton is túlmutató, civil, közéleti, szakmai szereplőket is magához húzó, erős zöld pólus kialakítására. Folynak erről egyeztetések a Párbeszéd – Zöldek és az LMP – Magyarország Zöld Pártja között, ezek hol biztatóbbak, hol kevésbé reménykeltőek, az óra viszont közben ketyeg, valójában, ha egy egységes zöld alternatíva felkínálásában gondolkodnánk már rég közösen kellene kampányolnunk. A társadalmi reakció szerintem nagyon pozitív lenne egy ilyen zöld együttműködésre, és a két párt jelenlegi támogatásának szimpla összeadásánál több választó számára válhatna opcióvá, de nem vagyok benne biztos, hogy meg tud ez valósulni. Annyit látok, hogy a Párbeszéd vezetősége elkötelezett ebbe az irányba, de egyelőre nem tudható, hogy az LMP is hajlandó-e erre az útra lépni.

DB: Ha ismét EP-képviselő lennél (20. kép), akkor mi lenne az a magyar ügy, amit fő helyre tűznél?

JB: Magyarország energiabiztonsága. Az elmúlt 13 év kormányzati ámokfutása az energiapolitika területén elképesztő veszélyeket teremtett. Miközben a várhatóan soha meg nem épülő Paks II-vel szerencsétlenkednek még mindig, korlátozzák a megújuló energiaforrásokat, elmulasztják az energiahatékonysági beruházásokat, elmaradnak a szükséges hálózatfejlesztések, nem váltunk le az orosz fosszilis energiahordozókról az orosz agressziót követően sem, és nem alakították ki a szükséges energetikai együttműködéseket például a rendszerszabályozás területén a környező EU-s tagállamokkal, az Unió és a valóság szépen elment mellettünk. Már ma átlagosan 30% fölött van az áramimportunk, időnként ez felmegy 50%-ra, gázban, olajban, nukleáris fűtőelemben 80-100%-ban az orosz importtól függünk. Tíz éven belül elképesztő ellátásbiztonsági válsághelyzet alakulhat ki, az akkumulátorgyárak tömeges telepítésével pedig további óriási energiaigény fog jelentkezni. Uniós pénzek segítségével egy energetikai válságkezelő programra van szükség, összhangban az EU klímaügyi és energetikai célkitűzéseivel és prioritásaival!

20.kép: Thomas Waitz és Mélanie Vogel a European Greens éppen megválasztott társelnökei (forrás)

Jó kérdés, hogy ki tudja újra mederbe terelni hazánk zöld civilszervezeti mozgalmait? A Párbeszéd – Zöldek és LMP – Magyarország Zöld Pártja további politikai sorsára nézve ez a sorsdöntő kérdés. Most úgy néz ki, hogy ha a harc a mostani állapotot tartva – az egyéni érdekek mentén való széttagoltság, az összefogás hiánya okán – döntetlen marad, akkor egyik pártocska sem jut be a következő parlamentbe. Jelenleg csak az egymással való pártkoalíció mentheti meg a magyar zöld politikát az összeroppanástól, amire a Fidesz-KDNP gyúr. Magyarország számára szerintem nem a folyamatosan változó kiskirályok a fontosak, hanem a magyar zöld-politika parlamenti túlélése. A társadalom érzékenysége a természet- és környezetvédelem ügyei iránt szerintem mára mélypontra jutott, s ennek oka a személyi megosztottság. Szomorúan konstatálom, hogy még a zöld-ügyeket tekintve sem valósult meg eddig az elvek mentén való összefogás lehetősége. Hogyan valósulhatna meg akkor ez a teljes ellenzék vonatkozásában. Zöld politikából az LMP néppártosodás felé való elhajlása (jelenlegi gyermekvédelmi buzgólkodásai, Ungár Péter kioktató stílusa a többi ellenzéki párt felé) indokolatlan, és inkább azt mutatja nekem, hogy a természet- és környezetvédelem területein nem találja már ez a párt a valós teendőit, vezetői körében szakértőhiánnyal, így hitelességi deficittel küzd! Biológus, erdő- és agrármérnök képesítésű pártvezetés szükségeltetik és nem lazára vett aszfalt-ideológusi képzelgések. Ilyesmit a társadalom is pontosan érzékel, amelyhez előjel, hogy a debreceni akkumulátorügyek kapcsán a civilek azt kérték az LMP-től, hogy maradjon távolabb, a többi ellenzéki párttal együtt. Kedves zöldek tessék végre ennek üzenetértékén elmerengeni!

Darvas Béla