(Tudománykövető N^o65)

A sorozat nyolc részből áll: N^o1 – Ötlet; N^o2 – Leltár és átvilágítás; N^o3 – Megbízás; N^o4 – Szorgalmas dilettánsok; N^o5 – Marionettek; N^o6 – Céges csapatépítés; N^o7 – Kikérdezések; N^o8 – Az alku.

2014-ben – egy bevezető év után – az addigi főigazgatók igazgatóvá történő lefokozásával Gödöllőn, a MBK épületében megkezdte a működését a NAIK. Ekkorra nem volt már szó a kutatásra fordítható 10 milliárdos keretről, amiről Ángyán József beszélt még nekem egykoron. A Vidékfejlesztési Minisztérium adminisztrátorai – mert ez volt a feladatuk – lenyomták ezt a politikai akaratot a kutatóintézeti vezetőik torkán. Ők ficeregtek csöppet, de azért nem annyira. Már induláskor érzékelhető volt, hogy különféle intézetek kerültek egy akolba, és még valami kezelhetetlen resztli is, ami olyan, akár az apály idején láthatóvá váló hordalék (XV. keretes írás). Indulhat az újrahasznosítás.

XV. A 2021-ben MATE-hoz csatlakozó ex-NAIK intézetek vázlata 2013-tól: (1) ÁTK, Herceghalom →ÁTHK (Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet, Rátky József → Rózsa László): a NAIK megalakulásakor olvadt bele a csőddel megszűnő Húsipari Kutatóintézet (Mátyus Imre); (2) ERTI, Sárvár: Borovics Attila. Számos telephelyével, 2021-ben a Soproni Egyetemhez csatlakozott;     (3) HAKI, Szarvas (Gál Dénes → Halasi-Kovács Béla) és a belőle kivált (4) ÖVKI (Öntözési és Vízgazdálkodási Kutatóintézet – Bozán Csaba), amely eleinte önálló osztályként működött;     KÉKI, Budapest (Központi Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet → Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet – Székács András) kettéválása: (5) ÉKI (Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet – Kiss Attila → Adányiné Kisbocskói Nóra) és (6) AKK (Agrár-környezettudományi Kutatóintézet – Székács András);     (7) MBK, Gödöllő: Olasz Ferenc → Posta Katalin;    (8) MGI, Gödöllő: Gulyás Zoltán → Harsányi Endre → Rátonyi Tamás;     (i) AKI, Budapest: a legkésőbb NAIK-hoz csatlakozó tag (Juhász Anikó → Goda Pál Kft. ügyvezető), amelyet a FM visszavett, mielőtt a NAIK-ot a MATE-hoz csatolta. Agrárközgazdasági Intézet Nonprofit Kft. tulajdonosa a Magyar Állam, a tulajdonosi jogokat az Agrárminisztérium gyakorolja. Kristóf Ákos a felügyelő bizottság tagja;     (ii) GyDK, Budapest: újonnan érkező tag a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet → Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet (Budapest, Érd, Újfehértó – Lakatos Tamás), de csak részben csatlakozott a NAIK-ba;     (iii) NÖKO, Szeged: újonnan érkező tag a Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály (Tar Melinda);     (iv) ZÖKO, Kalocsa: újonnan érkező tag a Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály (Gáll Tibor);     (a) Meg kellene említenünk négy apróbb kutatói vállalkozást (Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft., Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft., Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt., Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft.) is;     (b) TBSzBK, Tarcal: a NAIK előtt a hálózat tagja volt a Tarcali Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (Bihari Zoltán), de végül nem csatlakozott a NAIK-ba. Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet néven működött tovább;     (c) BSzBK, Badacsony: újonnan érkező tag volt a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (Májer János → Szabó Attila), de végül nem csatlakozott a NAIK-hoz.

A NAIK és elődje (2013-2016) szakmai főigazgatói

Fazekas Sándor INRA (Institut National de la Recherche Agronomique) típusú kutatóhálózatról fantáziált. Pontosabban ezt a képet színezték ki neki megtekintésre, és így ez volt az akciózászlajára festve. Nem mellesleg ember nem volt a szervezés körül körtáncot lejtők között, aki tudta volna, hogy ez pontosan mit jelent, illetve ismerte volna az arra vezető utat (címkép). Jó kérdés, hogy ki ültette be a miniszter emlékezetébe a hamis képet, amire semmi sem hajazott a valóságban? Az INRA-szerű átalakuláshoz szükséges költségvetésről csak átmenetileg volt szó, míg minőségi kutatói állományról soha. Aki színezte a Nagy Megtekintő füzetecskéjét, annak sem volt fogalma arról, hogy milyen minőségű és felszereltségű kutatószemélyzet kell egy INRA-típusú kutatóhálózat megvalósításához. Az MTA után a tárca alá tartozó K+F-hálózatban dolgozva végig az a gondolat kísértett, hogy a minisztériumi köztisztviselők – egyébként PhD-fokozat és nyelvtudás nélkül – azt hiszik, a kutatórabszolga gyorsan előállítható fogyóeszköz, csak PhD-fokozatot kell hipp-hopp szervezni neki. Szóval valami olyasmi ez, amit a fröccsöntő káefték szakmányban csinálnak. Azonban korántsem ennyire egyszerű a kutatóvá válás, csak a kívülről bámészkodóknak, akik a tudományos minősítésért tehetség és ambíció hiányában nem harcoltak meg (elég volt illetékes elvtársék vállveregetése), gondolkodnak erről ilyen fokú übüséggel.

Burgyán József megbízott főigazgató (2013) – Előjáték

A NAIK 2014. január elsején kezdte meg a működését. Meglepetést az okozott, hogy előjátékosnak (!) az MBK-ból virológus/növényi géntechnológust választottak megbízott főigazgatónak, hiszen a mezőgazdasági géntechnológia fejlődése elé Magyarország az Európai Unió többi tagországához hasonlóan tankcsapdákat állított. A multiknál keletkező GM-termékekre sem volt vevő nálunk, és hazánkban ilyenek nem születtek az MBK-ban (Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet). Mindig is az SzBK (Szegedi Biológiai Kutatóközpont) kisöccse maradt. Számomra a legemlékezetesebb produktum a szárazságtűrő burgonya volt, ami azonban kevesebbet termett (165. kép). Nehéz a termékben utazó kutató sorsa, megold ugyan valamit, de a klasszikus termelőt csak a gazdasági haszon érdekli. A termékké fejlesztést GMO-vonalon egyetlen EU-tagállam sem tudja menedzselni. Marad tehát ilyenkor a fejlesztés korai fázisában az ötletek eladása. Növényvédőszer-fejlesztés esetén sincs ez másként. A saját munkámból ezt jól ismerem. Csak a talaj fölött lebegő magyar biotechnológusokat érte a nemzeti forrásszegénység sokkszerűen. A martonvásári intézetben Bedő Zoltán (ma a MATE kuratóriumi tagja) igazgatósága alatt persze próbálkoztak. Így röppent fel a „magyar MON 810” kacsája, amelynek a közel izogenikus vonala (Mv 500) volt martonvásári módosítatlan kukorica, vagyis magyar géntechnológiai munkát nem foglalt magában. Az intézet nem javította ki az álhírt. Ilyen volt közösen a Monsanto-val – így a multi területére eső szabadalmak születhettek volna belőle – a „magyar MON 88017„ GM-fajtacsoport fejlesztése is, amelynek vetőmagját aztán nálunk pár év munka és GM-vetőmag kitartó utaztatása (Chile ↔ Magyarország ↔ Szlovákia) után megsemmisítették. Nem volt egy pillanatig sem eredeti magyar kutatómunka. Személyesen a fajtafejlesztőknek persze hozott volna némi pénzt.

Szép tervek születtek az MBK-ban, és ígéretek is. Nem véletlen, hogy a kiemelkedő képességűek (Vajta Gábor, Orosz László, Nagy Ferenc stb.) meglehetősen hamar leléptek innen, és a hatalmas épület kiüresedő szobáiba a minisztérium által tervezett központi adminisztrációt el lehetett helyezni. Így talán kezdetben a helyismeret is előnyös lehetett. Mindennek tetejében Fazekas Sándor egyszerre csak bigott géntechnológia-ellenes színben tűnt fel, és később a GMO-mentes élelmiszerek tudomány szerint indokolatlan hirdetése is kifejezetten nevetségessé tette ezt a törekvést, hiszen a tejen, tojáson és húson keresztüli hatásokat még senki sem írta le a világ szakirodalmában. Ez az elszabadult (Nagy István államtitkár ügyetlenkedése mellett, a NAK alelnöke Zászlós Tibor hajdani rabgazdasági vezetője volt az ügy prófétája, és eddig még senki sem kérte tőle a tudományos bizonyítékait) akció tehát szerintem burkolt és fölösleges árdrágításnak minősíthető. Fazekas mellé felsorakozott Jakab István, Font Sándor és Budai Gyula is, nem mintha e politikusok véleményének tudományos súlya bármikor is lett volt, de ekkora szerénytelenül átvették a tudomány két (géntechnológusok vs. ökológusok) szemben álló oldalától az irányítást. Fazekasnak alapvető tudása ehhez a területhez sem volt, így minisztériumi beosztottjai (Bardócz Zsuzsa, Andorkó Rita, Kőrösi Levente stb.) alakították ki az egyoldalú véleményét.

Burgyán mellett szólt, hogy éppen Olaszországból jött vissza, ahol intézetet vezetett. Nálunk a külföldi munka politikusoknak elégséges ajánlólevél. Burgyánt nem nevezném kitűnő szónoknak, de gyors kapcsolatépítőnek sem. Óvatos ember, nemzetközileg ismert virológus. Kezdetektől jogásszal vizsgáltatta felül az összes dokumentumot, amit alá akartak vele íratni a minisztériumból. Megbízott státusza szerintem ezért nem vált kinevezetté. Körülményes volt és kekeckedő, irányítani akart, és nehezen tűrte – nagyon helyesen –, ha kontárok irányítani akarják. A minisztériumi kvartett (Feldman Zsolt, Szépe Ferenc, Kristóf Ákos, Császár Lajos – mindannyian tudományos fokozat nélküliek) viszont a kezdetekben eldöntötte, hogy ha törik, ha szakad, ők irányítják ezt a kutatóhálózatot, bár tehetségük nem volt hozzá. Burgyán nem volt kellőképpen hajlékony. A sikeres kutatói pályafutás kialakít egyfajta belső tartást, s ha mást nem is, a saját meggyőződését a kutató a végsőkig védi. Burgyán megpályázta ugyan a megbízásának a leteltekor a főigazgatói státuszt, de mint írták neki, nem ő nyert, aztán még az MBK igazgatója sem ő lett.

Talán ebben közrejátszott, hogy az egyetlen volt, aki egyetértett azzal, hogy az OTKA alatti három agrárzsűrit kettőre csökkentsék (XVI. keretes írás), ami a rendelkezésre álló kutatási keretcsökkenéssel járt együtt. Ezt még Erdei Anna (immunológus – ma az MTA főtitkárhelyettese) és Kollár László (építészmérnök – ma az MTA főtitkára) ellenében megakadályoztam. Személyes megbeszélésünkön egyikőjük sem tudta indokolni, hogy miért lenne szükség erre a lépésre – Kollár a következő OTKA Bizottsági ülésen levette ennek a napirendi pontnak a tárgyalását, az követően, hogy az OTKA Bizottság tagjai számára október 14.-én hétoldalas levelet írtam az alábbi bekezdéssel „Kérem, hogy az agrár zsűrik átszervezésével (háromból kettőre való csökkentés és szerkezetváltás) kapcsolatos véleményem az október 16-ai tárgyaláson valamennyi OTKA Bizottsági tag kapja meg, amivel a napirendhez kiadott szűkszavú anyagot egészítem ki, és fogalmazom meg az azzal kapcsolatos aggályaim, valamint megoldásokat javaslok. Nem tartom kellő körültekintéssel elkészített, koherens anyagnak azt, ami az OTKA Bizottság előtt fekszik, így szerintem az OTKA Bizottságra jellemző felelős döntés nem hozható.” Az OTKA Bizottság megszűnése után azonban ezt volt az első, amit mégis végrehajtott az akaratos utódszervezet. Az ötlet kezdeményezője máig ismeretlen maradt a számomra. Amilyen gyorsan felfedezték egyébként Burgyán Józsefet a tárcánál, olyan gyorsan ejtették is, bár nyugdíjasként való tovább szolgálását egy ideig engedélyezték.

165.kép: Az MBK ültetvényén (forrás)

XVI. Darvas Béla levele Burgyán Józsefnek az OTKA agrárzsűri-bizottságainak számcsökkentéséről (2013. október. 23.)     [9:13] „Közben elért hozzám a résztvevők listája, a mellékelt anyagot viszont tartalmazza az OTKA által szétküldött anyag. A valódi kérdés az, hogy a három zsűri kettőre való csökkentését az Élettudományi Kollégium kezdeményezte vagy más? Ugyanis a kezdeményező homályban maradt, illetve leginkább Németh Tamás nevét emlegetik, aki azonban egyik kinevezésében (MTA főtitkár, OTKA alelnök) sem kezdeményezhette ezt. Tudomásom szerint Solti László kifogásolta, hogy az MTA szakosztálya ebbe az átszervezésbe nem tud beleszólni. Ez esetben Németh Tamás az MTA felhatalmazásával ezt az átalakítást nem kezdeményezhette. A dolog szépséghibája, hogy az MTA csak szaktanácsolhat, hiszen ellenkező esetben az OTKA nem autonóm működésű, hanem kívülről irányított. Az OTKA-t illetően viszont az OTKA Bizottság nem tárgyalt és tervezett, nem indított ilyen változtatást. Úgy tűnik most mintha Erdei Anna és az általa összehívott bizottság kezdeményezte volna az átalakítást. Viszont ez az ott általa elmondottak alapján nem hihető, hiszen ő előzményekről és korábbi döntésről beszélt nektek. Az OTKA elnökétől bekértem valamennyi, az üggyel kapcsolatos jegyzőkönyvet.” * [14:04] „Sajnos nem tudok egyetérteni veled, sem a kollégiumi ülésen elmondott mondataiddal, aminek jegyzőkönyvét időközben hivatalosan megkaptam [az OTKA Bizottság tagja voltam a mezőgazdasági tárca képviseletében]. A jegyzőkönyv szövegezése szerint te voltál az egyetlen, aki a zsűricsökkentést korrekt ajánlatnak tekintetted. Valóban korrekt, ha csökken a forrás? Hárman is aggályaik szerint szólaltak fel, és a hallgatók is bizonytalanok voltak. Az OTKA ebben a három zsűriben agrártudományi felfedező kutatásokat támogat, ami szélesebb körű, mint az alapkutatás. A javaslatod a biotechnológia eddigi három hívószavát, most ötre bővíteni igyekszik, míg más területek hívószavai ellenkező tendenciát mutatnak. Ne haragudj a megjegyzésért, de az agrártudományok nem egyenlő a biotechnológiával. Az agresszív biotechnológiai térfoglalás, nem hiszem, hogy helyes stratégia, legkivált a NAIK profilját tekintve. Érdekelne, hogy kikkel egyeztettél előzetesen (akik mind egyetértettek), merthogy a jegyzőkönyv ezt jegyezte le.” [Válasz nem érkezett, mint most sem, amikor megszólalhatott volna.]

166.kép: 2015-ben a NAK (Győrffy Balázs) és NAIK (Jenes Barnabás) stratégiai szerződés utáni kézfogása (Fotó: MTI)

XVII. Első levelem a NAIK megszületése után Fazekas Sándornak (2014. május 28.)     [Ezt a levelemet Jenes Barnabás is megkapta.] „Ángyán József távozása után a kutatás ügyei a Czerván-féle államtitkárságra kerültek […] Czerván úr (közgazdász) a feladatot Feldman úrnak (jogász) adta tovább, aki hamarosan Szépe Ferencnek (gabonaipari szakember), majd végül Kristóf Ákos osztályvezetőnél landolt a munka, akinek legfontosabb embere Császár Lajos lett. Az utóbbiak csak pénzügyes múlttal rendelkeztek. Kristóf és Császár urak a hozzá nem értők bátorságával úgy kezdtek neki a NAIK szervezésének, hogy kizárták az érdemi döntéshozatalból a kutatóintézetek vezetőit, vagyis nem hozták létre a részletekre rálátó igazgatótanácsot, amely szakmai értelemben jó irányba terelhette volna az átalakítást […] …a közel 10 milliárd forint/év pénz jut majd az éppen széthulló NFÜ hagyatékaként a mezőgazdasági kutatóintézetek (elsősorban NAIK) finanszírozására. Ez a pénz most a VM – FM átalakítás kapcsán eltávolodni látszik a tárcától… […] A létrejött NAIK máris az alábbi problémákkal küzd: (a) Kettős irányítása van. A gyakorlati érzékű Jenes főigazgató úr […] Kristóf Ákos kézi irányítása alá tartozik, akit véleményem szerint egyetlen NAIK kutatóintézet nem venne fel még segédmunkatársi minőségben sem. Szeretném, ha tudnád, hogy semmilyen pozitív vagy negatív érzelem/ügy nem fűz Kristóf úrhoz, csupán a ténykedésével és személyes tapasztalataimmal kapcsolatos a véleményem. Kristóf Ákos alkalmatlan arra a posztra, amit betölt. Én irányítási abszurdnak látom, ami alatta történik; (b) A NAIK nyilvántartásai annyira pontatlanok, hogy a kezdeti időben napvilágot látó adatokról kiderült, hogy sokkal kisebb kutatóközpontról van szó, amelyben a nem kutató létszám korszerűtlenül magas. Sürgősen meg kellene szabadulni a kisegítő személyzet jó részétől, és erőteljesen bővíteni kellene a pályázatképes (középidős) kutatóállományt. Ezen nem segít, hogy rövid távra embereket kanalizálunk (mecenatúra) a kutatói pályafutás felé, hiszen nem ismert a NAIK-on belül kutatói életpályamodell, amely vonzó lehetne… […]; (c) A NAIK hálózatában lévő telephelyek közül némelyek (pl. Herman Ottó út 15) infrastruktúrájában olyan mértékben amortizálódtak, hogy hatalmas pénzügyi teherként jelennek majd meg a helyreállítások a minisztériumi költségvetésben. A szóba jöhető intézeti áttelepítés viszont két NAIK kutatóintézet (AKK, ÉKI) megszűnéséhez is elvezethet, hiszen a telephelyváltáskor – a jelenlegi közalkalmazotti fizetések miatt pontosan a kulcsszerepet játszó kutatóállományt lehet elveszíteni. Számukra az egyetemek versenyképesebb ajánlatot tehetnek majd; (d) Az egyes kutatóintézetekben elképesztően megnőtt az VM irányításából fakadó adminisztrációs teher, ráadásul azonnali határidőkkel. Egy kutatóintézetet nem lehet agyonterhelni azonnal lecsengő, információs anyagok gyártásával, önigazolással, hiszen a jelenlegi helyzetükben erre emberállományuk nincs, vagyis értékes kutatói heteket vesz el ez a tevékenység, aminek vége a valós kutatói teljesítmények összeomlása; (e) A NAIK finanszírozása, annak stabilitása, a gazdasági részlegek szervezettsége zavaros. El kellene dönteni, hogy központi vagy intézeti pénzügyi irányítás van-e. Ha központi, akkor az intézeti gazdasági részlegek leépítését következetesen végre kell hajtani. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, hogy csak a központi számbavétel történt meg, vagyis a gazdasági munkák intézésére ez a kutatóközpont még az eddiginél is több nem kutatói létszámot foglalkoztat […] Véleményem szerint szükségtelen megtartani a Czerván államtitkárság alatt működő Kutatási Osztályt, hiszen csupán az irányítást kettőzi meg, s ezáltal elbizonytalanítja azt. A Kutatási Osztály megszűnését követően a mezőgazdasági K+F irányítását valóságosan a NAIK főigazgatójára kell bízni, akinek államtitkári rangot kell adni, vagy közvetlenül a miniszteri kabinethez kell tartoznia, hiszen szakmailag több államtitkárságot érint a NAIK intézeteinek tevékenysége. A K+F irányításhoz a főigazgató mögé kell szervezni azt a kutatói múlttal rendelkező adminisztrációs irányítást, amely koncepcionálisan irányítja a NAIK hálózatát… […] Ehhez elkerülhetetlenné válik, hogy miniszterelnökség alá kerülő NFÜ pályázati hagyatékból a mezőgazdaságra jutó kutatási pénzek bizonyosan elérhetővé váljanak a VM számára. Ellenkező esetben a NAIK kutatóközpontja rövid időn belül finanszírozhatatlanná válik. A fizetésekre és rezsire fordítandó összegekre építő belső minisztériumi pályázati rendszer a műfaján belüli kiemelkedően dilettáns vállalkozás. E véleményem úgy írom le, mint az OTKA Bizottság tagja, aki belelát egy valóságos pályázati rendszer ügyeibe.”

Jenes Barnabás főigazgató (2014-2016)

Jenes főigazgatósága még nagyobb meglepetés volt a hálózatban, hiszen a saját kutatóintézetében sem volt első számú vezető. Kandidátusi fokozatig (1994) vitte, aztán megállt a jelölt szintjén; teljesítménye az MBK kutatói között nem volt kiemelkedő. Az emberek hangjának volt nevezhető; afféle áramvonalasított szakszervezeti vezetőnek. Igen szerényen kezdett, de elég hamar megjött a vezetőtudata. A konfliktus közte és a VM adminisztrációja között köztudottá vált (XVII. keretes írás), de ő ezeket a kérdéseket valójában rugalmasan kezelte, ahogy a pillanatnyi érdek megkívánta. Húzd meg, ereszd meg; egyet balra, egyet jobbra. A Feldman/Szépe duó irányítási ambícióinak nem tudott, és szerintem nem is akart nagyon ellenállni. A minisztérium által várt Arc helyettese volt, nem több.

Fazekas Sándor – dacára annak, hogy az alá tartozó kutatóhálózat elégtelen pénzügyi ellátását észlelte – nem tudott felhajtani plusz költségvetési forrást, míg a meglévő pályázati forrásokra az általa választott kulcsemberek nem voltak semmilyen hatással. Ezt, mint az OTKA Bizottság tagja tudom, és általánosságban ezt Pálinkás József is pontosan megfogalmazta nekem. Feldman Zsolt előszobázott és tárgyalt ugyan különféle társminisztériumokban – úgy híresztelte –, de a pályázati adminisztrációs rendszer nagyon helyesen igen zárt és abban az időben lobbi célokkal nehezen megközelíthető volt. Feldman tudományos minősítés nélkül habkönnyű tárgyalópartnernek is minősült, és ezt csak ő nem vette észre. Nem akadt a tárcának a hálózatépítéshez külön gazdasági kerete. Ez a szervezők azonnali bukása volt. A NAIK-vállalkozás pénzügyi alapjai hiányoztak. Ilyesmi lett volna a megoldás? A 1312/2016. (VI. 13.) Korm. határozatban az alábbiakat olvashatjuk: „… a Földművelésügyi Minisztérium irányítása alatt álló […] Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Intézet tekintetében felkéri a Magyar Tudományos Akadémia elnökét, továbbá felhívja az emberi erőforrások miniszterét, a földművelésügyi minisztert, valamint a Miniszterelnökséget vezető minisztert, hogy vizsgálja meg és készítsen intézkedési tervet az agrárkutatás jövőjéről”.

XVIII. Németh Tamás (MTA) 2016-os levele a NAIK hálózatáról.     „…levelében megfogalmazott kérésének megfelelően az MTA Agrártudományok Osztálya minden tagjának kiküldtük az agrárkutatás jövőjével foglalkozó munkaanyagot, amelyet az MTA Kutatóintézeti Főosztálya készített. Az anyagot az osztály tagjai áttanulmányozták… […] A hazai agrárkutatás szinte minden jelentős szakterületet lefed… […] Ugyanakkor akár a GDP-hez, akár az ágazat teljesítő képességéhez képest – nemzetközi összehasonlításban – töredéke az a forrás, melyet agrárkutatásokra fordít a fenntartó. Az agrárkutatás intézményrendszere alapvetően a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjából, a Földművelésügyi Minisztérium felügyelete alatt álló kutatóintézet hálózatból (Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ, NAIK) és az Agrárgazdasági Kutató Intézetből (AKI), az egyetemek szakirányú tanszékeiből és egyetemi kötelékben működő kutatóintézetekből, valamint elenyésző számú magánkézben lévő kutatóintézményből áll. Általánosságban elmondható, hogy Magyarországon az MTA Agrártudományi Kutatóközpontjában jellemzően alapozó kutatásokat végez, az egyetemek elsősorban az oktatáshoz kapcsolható, az oktatásba beépíthető, jobbára alapkutatás jellegű tevékenységet végeznek, az FM tárcához tartozó intézetekben pedig megoszlik az alapozó kutatási tevékenység és a gyakorlati kutatás és fejlesztés valamint az innováció, amihez szorosan hozzátartozik a mezőgazdasági termelők részére biztosított rendszeres szaktanácsadás [erről már szó sem volt akkor az intézetek többségében] is […] …a hazai gyakorlati agrárkutatás és fejlesztés elsődleges letéteményese a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK), amelybe integrálódtak a tárcához tartozó ágazati kutató intézetek, több korábban gazdasági társaság formában működő intézet és néhány egyetemek mellett működő kutató intézet is. Az MTA Agrártudományok Osztálya úgy véli, hogy a NAIK [hamarosan megszűnt] és az AKI [Kft. lett belőle] jól működő (sic!), és a magyar mezőgazdaság szempontjából nagyon fontos kutatóintézeti hálózat, illetve kutatóintézet. Ezért javasoljuk, hogy: a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ maradjon meg a jelenlegi formájában kutató intézeti hálózatként, és bármelyik tárcához is kerül mind a NAIK, mind pedig az Agrárgazdasági Kutatóintézet az FM szakmai irányítása alatt működjön. Az agrárkutatás jövőjét illetőleg az osztály tagjai teljesen egyetértettek abban, hogy ez a kérdés nagyon fontos és aktuális…”

167.kép: Az MTA Agrárosztályának 57. ülésén – osztályelnök Németh Tamás (forrás)

Még csak két és fél év telt el a NAIK történetéből, és az Orbán-kormány már a vele tartósan perlekedésben álló MTA-hoz fordult azért, hogy merre tovább. A Lovász László által vezetett MTA Németh Tamással (exfőtitkár, akkor osztályelnök – 167. kép) az élén 2016. szeptember 9-én dodonai választ adott (XVIII. keretes írás), ami valójában nem válaszolt a feltett kérdésre, csupán leírta a bárki által látható helyzetet, amit a kormány nem kérdezett. Egy csupán, ami a válasz által bizonyos, hogy a NAIK intézeteket az MTA nem várja a soraiba (ez borítékolható válasz volt), és szerinte úgy jó a megosztottság, ahogy van. Aligha írhatok erre mást, mint hogy az MTA Agrárosztályának a véleménye elzárkózó és felszínes, nyoma sincs benne a kellő átgondoltságnak. Szerintem az MTA Agrártudományok Osztályának gőze sem volt arról, hogy milyen feladatokkal és súlyos problémákkal küzd a NAIK, de nem is érdekelte ez őket igazán. Ezt egy zárójeles mondat reprezentál leginkább: „(Jelenleg a NAIK költségvetésében az állami forrás magasabb minta az MTA-nál, s több mint kétszerese az egyetemekhez képest.)”. Az MTA Agrártudományok Osztálya tehát az ügyet bátortalan panaszkodásra használta fel, de még itt sem fűzte magyarázatként hozzá, hogy az OTKA pályázati rendszere a NAIK kutatóinak szinte elérhetetlen, vagyis a bevételeket tekintve az MTA kutatóhálózata sokkal előnyösebb helyzetben van. De a viszonylagos hasonlítgatás stratégiája alapjaiban téves, mert elfogadható magyar K+F támogatás hazánkban nincs, és az MTA vezetésének ezt a generális álláspontot kellett volna képviselnie, de teljesen érthetetlenül nem tette. Belenyugodott a közös zuhanásba, csak talán a maga számára szeretett volna egy kis ejtőernyőt. Ekkor a NAIK kezelésében lévő génbanki ügyekre és a szétszabdalt telephelyek pluszkiadásaira (lásd ERTI) még ki sem tértem. Németh Tamás és osztályának szűklátókörűsége és okoskodó megfogalmazásai elintézték az ügyet, s a NAIK, illetve vele együtt a mezőgazdasági kutatás ügyének kiemelt kezelése elszállt. A NAIK és az MTA sem kapott ezt követően megkülönböztető támogatást. Igény most lett volna rá és talán politikai szándék is, de a kérdezett nem fogalmazta meg ami a dolga lett volna; nem ismert rá a szerepére. A hazai kutatásvezetés bénaságára láthatunk itt iskolapéldát. Ráolvasunk a szomszéd tyúkjára, ha a miénk megtetvesedett.

A NAIK gazdaságilag már az induláskor a padlón volt, a 2010-es nagy ígéret nem teljesült, és aztán semmilyen támogatást nem kapott/nem is remélhetett arra, hogy összeszedje magát. Most az MTA szerint is túl sok pénzt kap. Pedig a 2010-2011-es átvilágítás gazdasági dokumentumai alapján világos volt, hogy a talpon maradásra semmi esélye plusz források nélkül. Hogyan is indították, miként tervezték meg a NAIK működtetését a minisztérium adminisztrátorai (Feldman és beosztottjai)? Hogyan néz a NAIK-ra a K+F+I környezete? Az MTA látjuk úgy, mint földesúrék a cselédsorra. Csak így tovább, aranyapáim; arra tágasabb. Miért is nem működik nálunk az innovációs lánc? A minisztériumi hálózatszervezők súlyos tájékozatlanságát tükrözte, hogy ezzel sem voltak előzetesen tisztában, pedig Feldman Zsolt Fazekassal Sándorral közös felelősségvállalásukról önérzeteskedett egykoron. Nos, már 2016-ban eljött az idő erre! Viszont – nagyon úgy tűnik – az MTA Agrártudományok Osztálya is szembesülhet a közeljövőben azzal, hogy milyen is a laza elmucsásítás, ha a kutatást politikusi Arcok irányítják. Azt híresztelik, megtapasztalhatja az MTA-tól elcsatolt agrár-kutatóhálózat is a MATE irányítását! A fagyi néha visszanyal. Mesebeli agrárakadémikusok tajtékozták (az Állatorvos-tudományi Kutatóintézet már most önálló intézet), hogy az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat elengedi az agrárkutatóinak kezét, és átadja a MATE-nak. Ott majd találkozhatnak a hajdani NAIK-osokkal, akiket nem is olyan régen leráztak a fáról. Az immár hetvenes Németh Tamás már kézzel-lábbal tiltakozik, és úgy hírlik, a hajdani kutatóintézetét (Talajtani Intézet) még a mezőgazdaság-tudományon kívülre is elvinné. Megérkezett az egyébként elkerülhetetlenek tűnő, szép és új világ, ahol a hozzáértésnek semmi értéke nincs. Egybefonódik az, ami valójában összetartozik.

Fazekas miniszter egyébként szerintem mindig is süket volt a működési zavarokra (XVII. keretes írás), őt a megyében sikerre trenírozták. Az ő Arcához a vidéki búcsúk színpadjai álltak csak jól, kolbásztöltés, nyársalás és bográcsozás. Az ő személyisége talán valótlannak is minősíti a rossz híreket (a tévedhetetleneknél így megy ez), a baj csupán az, hogy a valós problémákat nem oldja meg az, ha nem vesszük észre azokat. A rossz hírt hozó futár kivégeztetése hasztalan. Ezt személyesen is állíthatom, mert közel három év alatt Fazekast mindenre figyelmeztettem, amire kellett. Nem is vitás, hogy olvasta valaki a leveleimet, mert Pécsi Mária elküldése után a közigazgatási államtitkár helyettese (Simon Attila István) vissza szeretett volna főosztályvezetőnek hívni. Minisztériumi kapcsolattartóm három is volt: Farkas, Bitay és Gulyás. Szerződésem egy sem, így – hogy tudják –, nem is írtam alá semmilyen titoktartási szerződést, vagyis jogilag is szabadon beszélhetek. Elképzelhetőnek tartottam, hogy SAI-hoz visszamenjek főosztályvezetőnek, de nem lett belőle semmi. Poprády Géza geodéta államtitkár túlságosan rizikósnak gondolta azt, hogy a kutatóhálózatot átvegye a parlamenti államtitkárságtól, ahol ezt a területet Budai Gyula okkal nem vállalta. Másokban utazott. A szakiskolákra vonatkozó oktatási osztályhoz viszont nekem nem volt kedvem. A szakiskolák és a kutatóintézetek irányítása között akkora volt a szakadék, amit józan megfontolás után senki sem vállalt volna fel. A kutatóintézeti irányítást tehát felkészültség nélkül a Czerván György-féle agrárgazdaságért felelős államtitkárság vette át, és így Feldman Zsolt mindenes alá került (168. kép).

– Rezsiből kutatást. Ahogy már említettem semmilyen forrásbővítést nem sikerült az VM/FM vezetőségének elérni, viszont helyette a tárca agysebészei (a kutatóintézetekben ragasztották a kvartettre ezt a meghökkentő nevet) kitalálták a rezsiből kutatást akciót (XIX. keretes írás). Ez azt jelentette, hogy a fizetésre és közüzemi számlákra adott keretért megnevezett kutatást vártak el a kellően trenírozott kutatórabszolgáktól. Kialakítottak tehát egy tárcához rendelt abszurd pályázati rendszert, amihez semmilyen új pénzügyi forrást nem rendeltek. A mai műszeres laboratóriumi, de a szabadföldi kutatásoknak is tényleges és önálló kiadásaik vannak. A magyar közmondással ellentétben – szerintük – mégis csak lehet alternatív módon tojást festeni? Minden bizonnyal a hazai tudományfinanszírozás irracionalitásai közül ez a sületlenség viszi el a pálmát. Jenes Barnabást terheli ezért is a felelősség, és történetesen ezt neki sem tudom megbocsátani. Érteni vélem a hallgatását. Az ügyefogyott akció, amire Szépe és Kristóf urak igen büszkék voltak fokozta az adminisztratív munkát, lehetőséget teremtett a smúzolásra, és a VM/FM adminisztrátorai (megnevezett intézet felelősei) számára kulcspozíciót biztosított. Olyannak tűnt a minisztériumi K+F-irányítás, mint aki pótlólagos forrást oszt el, miközben valójában akadályozták a valóságos kutatóintézeti működést. Ott ültek ezek a tudományos minősítés nélküli ügyintézők az intézeti tudományos üléseken, és füleltek. Használták, ha volt olyan, amit megértettek belőle.

168.kép: 2012-ben csendélet a Szent István Egyetemen (Solti László – SzIE rektor, Feldman Zsolt – VM államtitkár-helyettes, Németh Tamás – MTA főtitkár, Mezőszentgyörgyi Dávid – MNVH főtitkár, ma a MATE rektorhelyettese) (Fotó: Balázs Gusztáv)

XIX. A rezsiből kutatás ötletéről való üzenetem Jenes Barnabásnak (2014. június 5.)     „A VM témafinanszírozási rendszere eljátssza azt, hogy ez komolyan vehető pályázati rendszer… […] …az OTKA Bizottságban valóságos pályázati rendszert látok, és annak munkájában részt veszek. Nem lehetek vak… […] …az amatőr (!) megvalósítását kritizálom ennek a fajta pénzosztásnak, ami nem állná ki az legegyszerűbb átvilágítást sem. A pályázati rendszerek mindegyikére jellemző, hogy önálló pénzkeretük van, amelyre pályázni lehet. Ez független a működési költségektől. Ezzel szemben a VM pályázati rendszere […] a bérkerettel és rezsivel vetélkedik a megvalósításban […] Kutatói múlttal nem rendelkező adminisztrátorok ítélkezése egyébként komoly hullámokat vethet a NAIK-on belül, hiszen jelen pillanatban nagyon jól érzékelhető, hogy a NAIK menedzsmentje részéről szakmai megértés és követés történik, míg a párhuzamosan serénykedő VM adminisztráció részéről nagy fokú értetlenség és merevség, de az ítélkező jogok megtartására való törekvés érzékelhető. Ha valami, akkor ez idegen a kutatói világtól. Lehetséges, hogy a NAIK-ban dolgozó kutatókban mélységes önfegyelem alakult ki, de odabent milliméterre megmérik az őket dresszírozó laikust […] Ma nem hiszem, hogy csak engem döbbentett meg Császár Lajos úrnak az a kijelentése, hogy az egész magyar K+F+I teljesítménye alatta marad egy közepes német innovációs vállalkozás szabadalmi teljesítményének. Egy dolog, hogy Császár úr kitől hallotta ezt vagy milyen összefüggésben, és miként rakja össze a maga laikus esze járása szerint a K+F+I teljesítménymutatókat… […] Soraimat neked fogalmazom, de a miniszter [Fazekas Sándor] úrnak is megküldöm. Tisztában vagyok azzal, hogy pillanatnyilag túlterhelem K+F+I ügyekkel, de a ma történtek is meggyőztek arról, hogy a VM-ben dolgozó K+F+I osztály nagyon keveset ért meg és hasznosít a hazai egyetemi és kutatói ügyekből, és párhuzamos irányítása már ma is inkább ront, mint segít a NAIK menedzsmentjének teljesítményén. Vissza kellene, hogy vonuljanak, abba kellene, hogy hagyják a kézi irányítást. A VM-nek egyéb területeken kellene hasznosítani az ügyintézési aktivitásukat. Én biztatnálak arra, hogy mint a NAIK-nál folyó kutatói munka értője, játssz meghatározó szerepet az irányításban. Tudom, nem könnyű, a megbízott vezető mégsem végleges, és mintha a kezed fogná a nálad sokkal kevésbé értő VM adminisztráció. Elképesztő és egyben elkeserítő ezt kívülről látni. Hívd össze és vond be a munkádba az igazgatótanácsot, amely messze komolyabb szakmai segítséget jelenthet, mint a jelenlegi VM adminisztráció. Kérlek, szólítsd meg a miniszter urat, és mondd el neki a kettős irányításból származó képtelenséget. Korszerű kutatóhálózatot a hazai kutatás teljesítményét nyilvánosan becsmérlő VM adminisztrációval nem fogsz tudni útjára bocsátani. Ez téged is lehúz, ami nagy kár lenne. A kutatóközpontért is.”

Jenes Barnabásnak (169. kép) fogalmam sincs miféle virtuális zsinórok feszültek már a kezein és lábain. Egy alkalommal például a VM/MTA vegyes tulajdonú – ez az értékesítés legnagyobb akadálya volt – Herman Ottó utcai kutatótelepre felmérők érkeztek, és mindenféle felhatalmazó papír nélkül. Méricskéltek a területen, és a legtöbb intézet vezetője be is engedte őket az épületekbe. Én, mint éppen vezetőhelyettes becsuktam előttük az intézet ajtaját. Barnabás másnap azt üzente nekem, hogy rosszul tettem. Miért is? Hol volt az ő írásbeli felhatalmazása? Miért nem tudták azt felmutatni a komplett dokumentációt és térképet lobogtatók? Honnan volt nekik ilyesmi? Miért mértek fel egyáltalán? Nem derült ki.

A vezető pozíciója ma már – micsoda visszalépés – egy miniszteriális szervnél elköteleződésekkel jár. Folyamatos az átpolitizálódás. Üzenetek és ígéretek. A középút keresése. Lakjon jól a kecske is. A nagy-vezetői széljárások kutatása. Itt csak kiszolgálni lehet, ráadásul addig, amíg meg nem érkezik az Arc. Együttműködőnek kell lenni! A tárcához tartozó kutatóhálózat vezetője nem maradhat észrevétlen, mint ahogy eddig Barnabás az életét élhette. A vezetői feladat vállalása nemcsak magas fizetéssel és kellemes integetésekkel jár, hanem el nem múló felelősséggel is, bármennyire is amortizálódik ennek értéke ma. A végén Bástya elvtárs mindig megjelenik, és kér valamit cserébe. Frankó, ha nem lesz utána vasfogunk. Most Jenestől azt is kérte a rendszer, hogy engem nyugdíjaztasson. Simán megtette, részemről azonban semmi baj. Szabad lettem. Pár hét múlva a gazdasági vezetőjével ő is repült. Vagyis mindegy volt, hogy van vagy nincs rajta sapka. Az ő menesztésének indoka viszont nagyon talányos. A Jobbik próbálta a helyzetet tisztázni (XX. keretes írás). Fazekas szerint az érintettek körül minden kifogástalan rendben volt. Miért kellett távoznia akkor Jenes Barnabásnak és a gazdasági vezetőnek egyidejűleg? Jenest ma sem lehet szóra bírni. Adtam esélyt, de elutasított. Mint az agrártárcától független MTA alkalmazott vajon, miért nem beszél még ma sem? Talán feltételes módú volt esetében az egykori megegyezés? Elküldésének oka a számára is kínos lehet? Szerintem persze az ingatag vezetői ténykedése és a kiszolgálásra való hajlama is ok lehet. A vezető felelőssége szerintem nem avul el. Különösképpen azok esetében nem, akik egy tárcához tartozó kutatóhálózatot dilettáns irányítással zátonyra futtatnak. Őket szemlézem ebben a sorozatban.

XX. Parlamenti kérdezz-felelek. Hegedűs Lórántné és Magyar Zoltán (Jobbik) írásbeli kérdése a GKI-ről (2017. október 2.): „Az államigazgatás átszervezése és az állami fenntartású háttérintézmények, kutatóállomások bolygatása végig kíséri az Önök kormányzását. Sajnos az esetek többségében nem a hatékonyság növelését és a 21. század kihívásainak való megfelelést látjuk mozgatórugóként a lépések mögött. A szegedi Gabonakutató esetében 2014. januárjától a tulajdonosi jogok gyakorlását az MNV Zrt.-től az VM felügyelete alatt álló Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központra (NAIK) ruházták át. 2015. szeptemberében ügyvezető igazgatót cseréltek, de az új kiszemelt, Dr. Bóna Lajos átadás-átvételi folyamata több hónapon keresztüli átvilágítással zajlott, holott az illető már évtizedek óta a GK-nál dolgozott. (Abszurd, de ezt a procedúrát 1,5 évvel korábban is elvégezték.) Jött az ÁSz-vizsgálat 2016. február-áprilisban, az eredmény ismét semmi. 2016. júliusában Fazekas Sándor miniszter azonnali hatállyal menesztette Dr. Jenes Barnabás főigazgatót és Kaszásné Éva gazdasági igazgatóhelyettest a NAIK-tól. Per van emiatt folyamatban, indoklás azóta sincs. 2017. januárjától – az MVH-tól vélhetően politikai nyomásra távoztatott – Dr. Gyuricza Csaba vezeti a NAIK-ot…” * Fazekas Sándor (FM) írásbeli válasza (2017. október 17.) „Sajnálattal vettem tudomásul, hogy írásbeli kérdésükben valós kérdések helyett hangulatkeltő állítások fogalmazódnak meg, amelyek tényekkel nincsenek alátámasztva. Amint az Önök előtt is ismert, a Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Korlátolt Felelősségű Társaság (a továbbiakban: GK) feletti tulajdonosi jogokat a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (a továbbiakban: NAIK) látja el. A NAIK a tevékenységét a tárca szoros felügyelete alatt folytatja. A tárca nem észlelt semmi olyan tényt, hogy a tulajdonosi jogok gyakorlása során a NAIK jogellenesen vagy ágazati célokkal ellentétes döntéseket hozott volna, illetve a GK kedvező üzleti eredményei alapján sincs ok azt feltételezni, hogy a cégen belül kaotikus állapotok uralkodnának.” [Fazekas tehát mindennel nagyon elégedett. Jenes és Kaszásné elbocsátása szerinte is indokolatlan volt?]

169.kép: 2015-ben Jenes Barnabás a NAK-NAIK stratégiai megállapodáson (forrás)

(folytatása következik)

Darvas Béla

Ps. A sorozat megjelenése után nincs akadálya annak, hogy Fazekas Sándor, Gyuricza Csaba vagy Nagy István interjú keretében itt megszólaljon. Ehhez kezdeményezniük kell az együttműködést, és az alábbiakban feltett kérdéseimre kell válaszolniuk. Én türelmesen várok. Németh Imre korábban például megtette ezt, és elégedett volt a végeredménnyel.

XXI. Kérdések     9./ Hallott már valaki olyat, hogy a munkabér és közüzemi számlák fedezésére szolgáló összegért egy minisztérium abszurd pályázati rendszert ír ki?     10./ Az VM/FM adminisztrátorai miként ignorálhatták az ország hivatalos pályázati rendszereinek követelményrendszerét? Fazekas Sándor tudott ezekről, hiszen az OTKA Bizottság FM-et képviselő tagjaként tájékoztattam erről.