(Tudománykövető N^o64)

A sorozat nyolc részből áll: N^o1 – Ötlet; N^o2 – Leltár és átvilágítás; N^o3 – Megbízás; N^o4 – Szorgalmas dilettánsok; N^o5 – Marionettek; N^o6 – Céges csapatépítés; N^o7 – Kikérdezések; N^o8 – Az alku.

Fazekas Sándorral való kapcsolatom több sebből vérzett. Nem mutatkoztam be neki az első alkalommal sem úgy, hogy ne derüljön ki rólam, hogy önálló véleménytulajdonos vagyok. Tudom, nem ennek a kornak a szakértőtípusa, de baromira nem érdekelt, hogy kiszolgáljak bárkit is. A miniszteri sem az a rang, amiért ezt megteszem. Csak a tartalom az, ami lefegyverez. Viszont a megbízásom a főigazgatók előtt köztudomású lett (X. keretes írás), másrészt a miniszter ügyintézői (Feldman és Szépe) nem vontak be a munkájukba, aminek tartalmával messze nem is értettem volna egyet, hiszen a kutatóközpont szervezésével kapcsolatos kontárságuk könnyen belátható volt. Magukhoz hasonló fogyóeszközként kezelték a kutatókat. Úgy lehetett képzelni, hogy a több vasat is kézben tartó, a baloldal idején felfedezett, Font Sándor (az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának szakmán kívüli elnöke) általa menedzselt, szolgálatkész, a BASF-rendezvény fővédnökeként is szolgáló Feldman (címkép), és a miniszter Szépe nevű lótenyésztő (Akhal-Teke) földijének intézkedései mögött én lehetek az ideológus, de ez korántsem volt így. Sohasem konzultáltam Feldmannal érdemben a szerveződő kutatóhálózatról, sőt, a miniszternek küldött tanácsaimban nyíltan és név szerint kritizáltam az ügyintézőit (X. keretes írás). A viszonyom Feldman Zsolttal a kezdetektől kifejezetten rossz volt, és ezt még a baloldali kormányzat alatti pályakezdő vezetői magatartása alapozta meg, amelyben hozzáértés nélkül, de önhitten a géntechnológiai munkába kotnyeleskedett. Neki azonban – úgy tűnik – megfelelő kapcsolatokkal ezt is lehetett. Sőt, később a szükséges felkészültség nélkül vezetett egy ideiglenes miniszteriális GMO-bizottságot is. A bizottság titkára Sándorfy András egykori osztályvezető (VM Mezőgazdasági Főosztály), aki aztán a Dow AgroSciences Hungary Kft. marketing vezetőjeként szolgált, mielőtt a Marton Genetics-be érkezett. Ette tehát a multik kenyerét, majd gyűjtötte a szemet a Magyarok Kenyeréhez.

X. Tanácsadói levelem Fazekas Sándornak (2013. február 25.). „Mellékelten küldöm a főigazgatók és gazdasági vezetőik herceghalmi ülése (február 20.) után kialakított közös álláspontot, amelyet ma Rátky József (ÁTK) küldött meg Feldman Zsoltnak. Ebben néhány fontos közös állítás van, amelyek nagyobb részt összhangban állnak az intézetek által készített – az ÁTK, KÉKI, MGI és HAKI írta meg eddig az előzetes véleményét –, a közös állásponton túl részben egyedi érdekeket is képviselő anyagokkal. Az intézetek közül – bár az ülésen részt vettek és részben kifejtették véleményeiket – nem csatlakozott a közös állásponthoz: (i) az MBK főigazgatója (Burgyán József) indoklása szerint [ő lett később az első megbízott főigazgató]: »…az a véleményem, hogy a döntés megszületett az integrációról és annak leglényegesebb pontjáról, hogy összevonják az eddigi VM intézeteket. Így továbbra is fenntartom a tegnapi megbeszélésen képviselt véleményemet, vagyis a VM intézkedés módosítását és ne egy teljesen új, az előbbit teljesen elvető javaslattal álljunk elő, hanem csak annak módosítására tegyünk javaslatot.«; (ii) az ERTI főigazgatója (Borovics Attila) álláspontja szerint [a Jenes Barnabás által vezetett NAIK egyik lojálisnak tűnő vezetője volt, aki végül az ERTI-t – szerintem is helyesen – a Soproni Egyetemhez kalauzolta át]: »Az egységes nyilatkozat kiadása helyett a tárgyalás lehetőségének fenntartását tartom jelen pillanatban célravezetőbbnek. A 27-i következő találkozón kell felvetnünk és megoldásokat javasolnunk az aggodalmainkra. Ekkor van lehetőségünk érdemi eszmecserére. Ha előre kőbe véssük az érveinket, akkor ezek esetleges figyelembevételével, de nélkülünk fognak döntéseket hozni!« Mindezek alapján úgy látom, hogy az VM kutatóintézetei közül egyik sem maradéktalan híve a VM KFI Osztálya által készített kutatóhálózati tervnek. Közülük egy főigazgató – az MBK – csak, amely maradéktalanul üdvözli az integráció jelen formáját, bár a tervezet módosítását ő is szükségesnek tartja. Rajta kívül és az ERTI kivételével (amely utóbbi a tárgyalásnak ezen a fokán a véleményét sem kívánta megfogalmazni) a többiek kísérletet tettek az induláskori állapotban közös álláspont kidolgozására […] Javaslom a Kutatóintézeti Vezetői Tanács (KVT) összehívását, és hogy a továbbiakban ez a szakmai közösség szavazattöbbség alapján hozza meg javaslatát az integráció haladásának irányát illetően, amit a miniszter úr megfontol. A KVT-be a VM KFI Osztálya delegálja a szakmai és gazdasági (ez esetleg más VM főosztályon van) területhez értő szakértőjét. Nem tartanám jó ötletnek, ha az átalakítást ők – mindenféle kutatóintézeti tapasztalat nélkül – irányítanák. A jelenlegi helyzet erre példa. Abban az esetben, ha a kutatóintézetek teljes összevonásával mégis egyetlen kutatóintézet jönne létre, egyébként sem kérdéses a VM KFI Osztályának megszüntetése, hiszen így egy 500-700 fő körüli intézet alakulna ki egy főigazgatóval, akinek a stábján belül kell alkalmazni a hazai és nemzetközi adminisztráció kiszolgálására alkalmas embereket. Megfontolandó, hogy a főigazgató egyidejűleg központi államtitkári (közigazgatási) vagy miniszteri (kabinet) közvetlen kontaktussal rendelkezzen, a megaintézet bajai ugyanis egyidejűleg válnak a VM problémájává.” [Tudomásom szerint megfontolásra sem került, hogy a hajdani intézetvezetők irányítsák az átalakítást. A megbízott köztisztviselők személyes ambíciói átgázoltak a racionális megoldásokon, ami a bukást már a kezdeteknél valószínűsítette.]

162.kép: Szépe Ferenc kiskunkapitány, a miniszter földije, a NAIK egyik bábája (forrás)

XI. Tanácsadói levelem Fazekas Sándornak (2013. február 28.). „…Szépe főosztályvezető úr [162. kép] sem a február 13-ai, sem a február 27-ei ülésre nem hívott meg [miközben állítólag a miniszter tanácsadója voltam tudományos ügyekben], ami a VM kutatóintézeteinek kutatóhálózatba való szervezéséről szólt. Én ezt azért is furcsállom, mert 2012. decemberében kért, hogy látogassam meg [ott a huszár úr a tiszteletreméltó ülepéről mesélt kitartóan, amit a heti lovaglás nagyon megviselt], és azt ígérte, hogy januárban többen összeülünk, és a kutatóintézetekről egyeztetünk. Én ekkor felajánlottam neki, hogy akár péntekenként a VM-ben is tölthetem a munkaidőm, és segíthetek, ha jónak látja, hiszen ezt felkínáltam már Ángyán Józsefnek, Pécsi Máriának, Ligetinének is. Szépe a helyszínen ezt örömmel fogadta, majd nem élt vele. Nem rajtam múlt tehát, hogy nem tudok segíteni abban, hogy a nagyon sokféle buktatót Kristóf Ákos és Császár Lajos elkerüljék. A kutatóhálózat megszervezését ugyanis ők ketten végzik úgy, hogy még a KFI osztály többi tagjának véleményét sem kérik ki. Erre a munkára szerintem nem felkészültek. Az intézeti főigazgatók a nagyon hevenyészett, kidolgozatlan tervvel kapcsolatban megszólaltak egyenként és közösen is, de úgy tűnik, hiába. Azt feltételezem, hogy ezt követően hallgatni fognak, de ez nem azt jelenti, hogy megbékéltek vagy egyetértenek. Úgy gondolják, hogy ez a tervezet magától omlik majd össze. Én viszont azt is tudom, hogy eközben kár keletkezik. Nem lenne szerencsés nem észrevenni, hogy nincs rendben pillanatnyilag semmi. Én azt gondolom, hogy az egyetlen [értsd NAIK] főigazgatónak már most be kellene mutatkoznia és elmondani az elképzeléseit, majd levezényelni az átalakítást. Ezt a munkát nem vállalhatják át tőle tudományos minősítés nélküli adminisztrátorok, akik csak gazdálkodási egységként tekintenek az intézetekre. Rengeteg feszültség fog keletkezni másként, hiszen a gombhoz keressük majd a kabátot. Lehetetlen olyan főigazgatót találni, akinek nem saját elképzelései lesznek egy ilyen intézetről. Az átalakításon dolgozó két köztisztviselő ötleteit – alapuljon az egy jelenleg háttérben lévő kutató [a háttérben szerintem nem kutató állt, hanem köztisztviselő] véleményére – Szépe Ferenc nem tudja megítélni, hiszen a tájékozottsága arról a szintről indul, hogy a legfontosabb K+F+I terület a növénynemesítés, azonban ilyen kutatóintézet nincs a VM gondozásában. Gondolom, hogy Szépe doktor nem kifelé gondolná a súlypontokat helyezni. Hármójuk elképzeléseit Feldman doktor képviseli a hatalom szintjén. Ne haragudj, hogy megjegyzem, hogy kutatás és fejlesztés vonatkozásában nagyon balul sülhetnek el az erő pozíciójából történő intézkedések. Ő azt jelentette be, hogy te döntöttél személyesen az egy költségvetési intézetről, amelyben az eddigi intézetek elveszítik a jogi státuszukat […] Szerintem nagyon bürokratikus szerkezet jönne létre a négy döntéshozói szinttel (irányító, intézmény, intézet, téma), ami a végrehajtóra nehezedne. Az irányító szint nem is érthető számomra. A VM kutatóhálózatának főigazgatóját Kristóf Ákos irányítja majd? Persze értem, ez a miniszter lenne, de erre aligha lesz időd. A döntés tehát delegálás kérdése (ahogy most is van: Feldman – Szépe – Kristóf – Császár), vagyis a végén maradnak a VM intézetfelelősei, akik irányítják az egyetlen főigazgatót? Nem fog működni, tiszta sor. Szakmai irányítás és tervezés. Eszerint egy intézet témakezdeményezését elutasíthatja az intézményi szint (a főigazgató, aki a terv szerint nem szakmai irányító) és az irányító szint (ami a VM intézményfelelőse). Tehát nem szakemberek bírálják majd felül a témavezető szakmai elképzeléseit. Milyen képességre alapozva? Ennek az irányításnak intézeti szinten kell maradni, ha nem áll ki olyan főigazgató, aki omnipotenciájáról meggyőzi az intézetvezetőket. Nagyon rossz előjel, hogy ez az egyezkedés a leendő főigazgató nélkül történik. Miért marad távol? Elképzelhetetlen, hogy ezen a szinten olyan átalakításra kerül sor, ahol az érintett hallgat […] Látható, hogy csupán a szakmai feladatok végrehajtásába nem kíván beleszólni sem az intézményvezetés, sem az ún. irányítói szint, miközben a kutatói munkának ez a lényege. Viszont minden ezzel összefüggő szinten csorbítani igyekszik az intézeti szint döntési erejét. Ezt hívják kézi irányításnak.

163.kép: Fazekas Sándor, Szépe Ferenc és Feldman Zsolt 2013. november 13-án, a NAIK megalakulásának bejelentésén (forrás)

Az Intézeti Tudományos Tanácsok (ITT) újjászervezése

Az irányítás, annak központosítása kiemelten foglalkoztatta a második Orbán-kormány adminisztrációját. Nem vitás, ez vezet a magasabb szintű kézi irányítás felé, miközben a szakmai sokszínűség súlyosan sérül. Mindeközben az ötletek begyűjtése is nagyon fontos lehetett, hiszen a fazekasi adminisztráció életképes vízió nélkül kezdett a feladatához. Ezért aztán előre vette az Intézetek Tudományos tanácsainak megszervezését. Ehhez Szépe Ferenc (Fazekas Sándor földije) malomipari szakember készíttetett egy beosztottjával a valóságtól teljesen elrugaszkodott laikus tervet (XII. keretes írás). Világosan érzékelhető a tartalomban a tervet készítők alkalmatlansága a kutatásirányításra.

XII. Szépe Ferenc ITT tervének kritikája, amit megküldtem Fazekasnak (2013. május 16.).     [a terv üi: EV] „Az ITT tervezett összetételéből az derül ki, hogy a máshol főfoglalkozásúak vannak többségben. A megcélzott feladatra azonban ez az összetétel aligha alkalmas. Kész anyagokról kialakíthatnak véleményt, de az nem foglalja magában a múltat és a személyek tevékenységében rejlő jövőbeli lehetőségeket. Ennek átlátására szerintem csak belső munkatársak, hosszabb idő és érdeklődés után képesek. A külső szakértők számára módosítás nélkül rendelkezésre bocsátani az intézet pillanatnyi működési adatait komoly veszélyforrás, hiszen a pályázati versenytársak jutnak ezúton hasznosítható adatokhoz. Nem világos az, hogy ha az intézetnek marad saját vezetőgárdája, akkor miért külsőknek kellene megmondani számukra, hogy mit csináljanak, és ehhez számukra milyen feltételrendszer szükséges. Az elképzelés talán abból a ki nem mondott feltételezésből indul ki, hogy a VM kutatóintézeteinek vezetőségei képtelenek saját K+F+I tevékenységük irányítására […] A leírás félévenként tervezi az intézeti beszámoltatást, ebből viszont aligha következik az, hogy az ITT tagja a jövőre vonatkozó teendőt vezessen le. A K+F+I projekttervek mindenhol bizalmas természetűek, alkotójának jogában áll ezekre védettséget kérni, azaz bizalmas kezelésükre igényt tarthat. Nem kezelhető tehát ez úgy, hogy beadás előtt ebbe a munkába széles körű betekintésre kerüljön sor […] A pályázatok ma angolul készülnek, az ITT tagjainak tehát legalább középfokú angol nyelvvizsgával és minimum PhD-vizsgával kell rendelkezniük. Vonatkozik ez a VM delegáltjára is [közülük ennek a megszorításnak senki sem felelt meg]. A pályázatok független bírálóit egyébként a pályázati rendszer jelöli ki. Mi szükség van az ITT előbírálatára, amely a valóságos történések szempontjából nem része a kihirdetett rendszernek? Mit tehet hozzá ez az előbírálat a pályázathoz? Ugyanez vonatkozik a tudományos fokozatok elnyerésére. Erre az egyetemi doktori iskolák és az MTA tudományos osztályai kapnak állami felhatalmazást. Az ITT itteni megjelenése teljességgel szereptévesztő […] Általánosságban azt mondhatjuk, hogy öt tag fölötti bizottságok aligha lesznek operatívak. A jelenlegi szerkezetben talán az elnök nem új személy, hanem választott [a saját intézetünkben éppen én kerültem ebbe a pozícióba]. Nem világos, hogy miért kell nyolc (?) szavazati joggal rendelkező tag mellé 11 tanácskozót és megfigyelőt választani? A megfigyelői státusz furcsa képzeteket kelt. Mit figyelnek meg és miért? Nincs meghatározva, hogy a megbízatások milyen időtávra vonatkoznak. A kutatóközpontok száma szerint 15×19 = 285 főről lenne szó. Ez az intézetvezetők munkáját lehet, hogy segítené (bár számomra ez kétséges), de a majdani főigazgató számára kezelhetetlen sokaság […] A VM szakmai felügyeletet ellátó részlege alatt mit kell érteni? A Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Osztály valójában nem szakmai (!) irányító, hanem egyféle adminisztratív szerv. Bizonyos intézeteknek más-más államtitkársághoz tartozó szakmai (elsősorban innovációs) kapcsolatai lehetnek. Tisztázatlan, hogy a kutatóközpontot vezető főigazgató – aki valóban a kinevezett szakmai vezető (és munkáltató) –, miért nem meghatározó szerepben jelenik meg? Mire jó hármas (intézet, kutatóközpont és VM) vezetési gyakorlatot megvalósítani, mikor elég világosan csak az intézeti vezetés képes tényleges szakmai vezetésre?”

A NAIK létrejöttének bejelentése 2013. november 13-án az Magyar Tudomány Ünnepe rendezvényeinek keretében a Vidékfejlesztési Minisztérium (VM) rendezvényén került sor. A miniszteri köszöntőt követően az agrárkutatási jövőképéről (sic!) Feldman Zsolt, a VM agrárgazdaságért felelős helyettes államtitkára „A vidékfejlesztési miniszter által irányított integrált agrárkutató hálózat kialakítása” című szövege hangzott el. Hatósági emberek beszéltek tehát tudományról, amihez közük annyi volt, hogy politikai feladatul kapták. Az ülésen részt vettem (a sematikus szövegek ismertetése majdnem érdemtelen – lásd XIII. keretes írás, amiben Szépe úrtól köszöntek vissza a Feldman Zsolt által elmondott lapos és közhelyes gondolatok); éppen Jenes Barnabás mellett ültem, s néhol egészen kitűnően, bár hangtalanul szórakoztunk.

XIII. Szépe Ferenc ismertetése a 25. GMO-Kerekasztal ülésén (2013. november 27.).     [Az ismertetésre Czerván György államtitkár kapott felkérést, de ő Szépe Ferencet jelölte meg a kérdésben illetékes nyilatkozónak.] „A Kormány elrendelte továbbá a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. tulajdonosi joggyakorlása alatt társasági formában működő kilenc agrár-élelmiszeripari kutatóintézet tárca felügyelete alá történő visszaadását. 2014. január 1-jei hatállyal hat költségvetési kutatóintézet összevonásával (Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet; Halászati és Öntözési Kutatóintézet; Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet; Erdészeti Tudományos Intézet; VM Mezőgazdasági Gépesítési Intézete; Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont), valamint az állam tulajdonában álló egyes agrárkutató gazdasági társaságok állami feladatellátásának központi költségvetési szerv által történő átvételéről szóló 385/2013. (XI. 7.) Kormányrendelet alapján öt társasági formában működő kutatóintézet (Fertődi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., Fertőd; Ceglédi Gyümölcstermesztési Kutató-Fejlesztő Intézet Nonprofit Közhasznú Kft., Cegléd; Állami Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató-Fejlesztő Közhasznú Nonprofit Kft., Érd; Országos Húsipari Kutatóintézet Közhasznú Nonprofit Kft. Budapest; Fűszerpaprika Kutató Fejlesztő Nonprofit Közhasznú Kft. Kalocsa) beolvasztásával létrehozzuk az integrált költségvetési kutatóközpontot, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot (NAIK). A NAIK szervezeti struktúrája: Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet; Halászati Kutatóintézet; Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztály; Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet; Agrár-környezettudományi Kutatóintézet; Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet; Gyümölcstermesztési Kutatóintézet; Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály; Erdészeti Tudományos Intézet; Mezőgazdasági Gépesítési Intézet; Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály; Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet […] A támogatási források korlátlanul nem állnak rendelkezésre, ezért a feladatokat rangsorolni szükséges. Elsősorban a gyorsabban eredményt hozó kutatásokat (sic!) kell preferálnunk, míg a nagyobb támogatási igénnyel és hosszabb időtávon megvalósítható tartamkísérletek (sic!) számát optimalizálni (sic!) szükséges. Az ilyen célkitűzések a meglévő (sic!) pályázati rendszerekben hátrányos helyzetben vannak, és csekély mértékű támogatást tudnak elnyerni. A K+F+I pályázatok kiírásánál és elbírálásánál nagyobb súllyal szerepelhetnek az integrált módon megjelenő agrár-élelmiszeripari kutatóintézetek és mindazon témák, amelyet azok képviselnek (sic!), beleértve a GM-növényekkel kapcsolatos kutatásokat is. A bevezetett feladatközpontú (sic!) működés és gazdálkodás ugyanakkor biztosítja annak lehetőségét, hogy a tárca intézményi belső forrásból rendeljen célzott támogatást (sic!) ezekhez a témákhoz, s így az erőfeszítések az elért kutatási eredményekben is hamarosan tetten érhetőek lehetnek.” [A felépítmény ábráját 2014. áprilisában publikáltam, lásd 64.1. ábra. Szépe meséjével ellentétben a NAIK-nak semmilyen komoly befolyása nem alakult ki a hazai pályázati rendszerekre. Ezt, mint az OTKA Bizottság akkori tagja állíthatom, hiszen agrárügyekben csak rajtam keresztül valósulhatott volna meg.]

64.1. ábra: A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) és környezete (2014. január 1-ei állapot). Rövidítések: AKI – Agrárgazdasági Kutatóintézet (Budapest), AKK – Agrár-környezettudományi Kutatóintézet, ATK – MTA Agrártudományi Kutatóközpont, ÁTI – MTA ATK Állatorvos-tudományi Intézet (Budapest), ÁTHK – NAIK Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet (Herceghalom), ERTI – NAIK Erdészeti Tudományos Intézet (Sárvár), GKI – Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. (Szeged), GyKI – NAIK Gyümölcstermesztési Kutatóintézet (Érd), HAKI – NAIK Halászati Kutatóintézet (Szarvas), HÁGK (volt KÁTKI) – Haszonállat-génmegőrzési Központ (Gödöllő), ÉKI – NAIK Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (Budapest), MBK – NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ (Gödöllő), MGI – NAIK Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (Gödöllő), MI – MTA ATK Mezőgazdasági Intézet (Martonvásár), MTA – Magyar Tudományos Akadémia, MTK – Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet Kft. (Mosonmagyaróvár), NÖDIK – Növényi Diverzitás Központ (Tápiószele), NI – MTA ATK Növényvédelmi Intézet (Budapest), NO – NAIK Növénytermesztési Önálló Kutatási Osztály, ÖVO – NAIK Öntözési és Vízgazdálkodási Önálló Kutatási Osztály (Szarvas), SzBK – NAIK Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (Badacsonytomaj), TAI – MTA ATK Talajtani és Agrokémiai Intézet (Budapest), UGyK – Újfehértói Gyümölcstermesztési Kutató és Szaktanácsadó Nonprofit Közhasznú Kft. (Újfehértó), VM – Vidékfejlesztési Minisztérium, ZKI – Zöldségtermesztési Kutató Intézet Zrt. (Kecskemét), ZO – NAIK Zöldségtermesztési Önálló Kutatási Osztály; színkódok: barna – génbank; drapp – szőlészet/borászat; fekete – közgazdaságtan; kék – környezettudomány; lila – agrokemizálás; piros – állattenyésztés; sárga – élelmiszeripar; szürke – gépipar; zöld – növénytermesztés; türkiz zöld – mg. biotechnológia; szegélykódok: szaggatott – fajtafenntartó telepek.

Szépe Ferenc lótenyésztő és szennyvíziszap-szószóló (ma vízvisszatartó gazda) kutatóhálózati megújulásról (értsd NAIK) szóló beszámolójának tartalmi része csak ígérgetésnek bizonyult. Sem az OTKA (a pályázatkiírási prioritásai nem működtek, próbálkoztam elérni ezt az OTKA Bizottságban, de sikertelen volt a kísérletem), sem az NKFIH nem támogatta külön a NAIK K+F+I tevékenységét. A Pálinkás József (MTA → NKFIH) nevével fémjelezhető korszakban – helyesen – szigorúan nemzetközi mércét használtak, amiben a VM köztisztviselők lokális érdekeinek helyet nem biztosítottak. Az ügyintézőknek/érdekkijáróknak esélye sem volt Pálinkás Józsefnél. Az OTKA Bizottság nemhogy bővítette, de szűkíteni igyekezett a mezőgazdasági bizottságainak a számát. A VM adminisztrátorainak fogalma sem volt arról, miként működnek a hazai pályázati rendszerek. A VM/FM/AM pályázati rendszere egyenesen sületlenség volt. A rezsikeretre – ne tessék harsányan nevetni – lehetett később pályázatot írni, ami minden bizonnyal a valaha megvalósult pályázati rendszerekre vonatkozó legnagyobb abszurditás volt. Alaptalan ígéretek hangzottak el az intézetalapításkor. Sőt, szerintem már alakuláskor több volt a megválaszolatlan kérdés, mint a megválaszolt. A NAIK indulása vakrepülésre emlékeztetett. A képzeletemben Übü papa is önfeledten dobálta a kalapját, de ezekről majd a következő részekben.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Ps. A sorozat megjelenése után nincs akadálya annak, hogy Fazekas Sándor, Gyuricza Csaba vagy Nagy István interjú keretében itt megszólaljon. Ehhez kezdeményezniük kell az együttműködést, és az alábbiakban feltett kérdéseimre kell válaszolniuk. Én türelmesen várok. Németh Imre korábban például megtette ezt, és elégedett volt a végeredménnyel.

XIV. Kérdések     7./ Mi történt végül is 10 milliárd forinttal, aminek ígérete a kutatóhálózat megszervezését elindította?     8./ Pénz és szervezési tehetség nélkül nem a csőd felé vezethet csupán egy minden szempontból imbolygó kutatóhálózat útja?