Bezárás
Tudománykövető

Ángyán Józseffel a Szent István Egyetem utáni korszakról No2 – Szappan-operita No10

(Tudománykövető No50)

Jóskával (címkép – Fotó: Mohos Márton/24.hu) valahogy sokáig elkerültük egymást. Összefuthattunk volna hamarabb is, de végül is először a kilencvenes évek végén, a Környezetvédelmi Minisztériumban találkoztunk valóban össze, ahol a mezőgazdasági tárcánál dolgozó főosztályvezető – ma egy kisebb vegyi cég szakértője – a növényvédő szerek környezeti toxicitását firtató kérdésemre azt mondta nekem, hogy ha valaki neki az atrazine nevű kukorica gyomirtónál olcsóbbat kínál, azt ő azonnal felkarolja. Jóska döbbenten bámulta meg a köztisztviselőt, akinek már mindenféle pártkönyve volt. A hatóanyagról akkor már ismert volt, hogy erős hormonmoduláns, és a genetikailag hímnek születő békák hermafrodita fejlődését idézi elő. Később megtudtuk, hogy ezek teljes értékű petesejtet is termelhetnek. Viszont nem az volt a kinevezett szakértő felé a kérdés, hogy mi az olcsóbb, vagy mi irtja jobban kukoricában a gyomokat, hanem hogy melyik szer szennyezi kevésbé a talajvizet, és melyik veszélyezteti a következő generációnk szaporaságát. Őt ez nem érdekelte, és hamarosan ki is szaladt a tárgyalóteremből. Szerintem nem kell sokat aludni ahhoz, hogy Nagy István kollégiumigazgató és munkatársai is hasonló módon tárják majd szét a kezüket az okkal rákkeltéssel gyanúsított glyphosate gyomirtó esetében. A Kossuth Lajos téri felemás fedelű ház valahogyan leárnyékolja a széles körű gondolkodást.

A Schmidt Mária-közeli cégtől (BIF Nyrt.) bérelt Vigadó Palota Irodaházban persze már bimbódzik a remény. A cukrász (Zsigó Róbert) távozása után most a történelemtanár (Erdős Norbert) kezében van az élelmiszer-biztonságunk. Az ebbéli tudása vélhetően nem bizonytalanítja majd el. Ne tévedjünk persze nagyon messze az egyetemi oktatástól, ahol például az agrokemizálás és növényvédelem korszerű oktatása mellől elementárisan hiányzik a komoly környezetanalitika és az ökotoxikológia. Sőt, a végzettek ökológiai és toxikológiai tájékozatlansága olyan súlyos, hogy azt hiszik a zöldek bosszúja az efféle tárgyak születése, és nem a világ tudásának önfejlődéséből következik. Nos, nagyon messze van ebben a tekintetben az agrárképzésünk az EU átlagos színvonalától, ahol a természetes környezet fenntartása és az emberi egészség megőrzése elemi érdek.

Gyuriczának 29 nemzetközileg jegyzett cikke van, amire 256 hivatkozás érkezett. Legutóbbi első szerzős, nemzetközi cikke (Q2) 2015-ben jelent meg. Levelező szerzőként sem jeleskedik. 47 éves oktatótól/kutatótól ez fölöttébb szerény teljesítmény. Mivel foglalkozik valójában Gyuricza Csaba? Miként válhatott belőle egy megkülönböztetett nagyságú agráregyetem megbízott rektora? Tényleg ő a legjobb oktató vagy kutató Gödöllőn, aki majd színvonalat emelhet? Ki remélheti ezt? Min alapszik szerinted a gyors karrierje?

Ángyán József: Hogy a végén kezdjem, félfeudális, autokratikus rendszerekben a vezetők kiválasztásánál, a vezetői pozíciók betöltésénél döntően nem a tehetség, a rátermettség, az alkalmasság vagy az addigi teljesítmények, hanem a rendszer és főleg annak vezetője iránti feltétlen lojalitás és szolgálatkészség a meghatározóak. E feltétlen hűség, szolgálatkészség szilárd megtartásának biztosítéka az lehet, hogy a jelöltet olyan magas pozícióba kell helyezni, amelynek követelményei képességeit jelentősen meghaladják. Oda, ahova tehetsége révén biztosan nem juthatna. Így tökéletesen kézben tartható, hiszen társadalmi státuszának és életszínvonalának megőrzése az őt oda helyezőtől, annak jóindulatától függ. Ezt, vagyis a tehetséggel fordítottan arányos pozícióbirtoklást mára a NER-ben már az országgyűléstől, a minisztériumokon, kormányhivatalokon, közintézményeken, az állami propagandamédián át egészen az állami cégek, intézmények vezetéséig és felügyelő bizottságáig megtapasztalhatjuk. A rendszer tele van szolgálatkész alkalmatlanokkal. Egy ilyen – a társadalom egészének fejlődése szempontjából rendkívül káros, a hatalomgyakorlás és -megtartás szempontjából viszont igen előnyös – rendszerben a mindenható vezető táskahordozójából akár miniszter is lehet. Nem látom hát indokát annak, hogy ezen a bevált rendszeren éppen az egyetemeken miért kellene most változtatni. Nálunk a hatalom már évekkel ezelőtt így helyezett tartótiszteket, majd kancellárokat, továbbá rektorokat és a szenátusok jogköreit végképp elvonó, saját embereiből álló konzisztóriumokat az egyetemekre. A reform úgy lesz teljes, ha végül a kormány magukat az egyetemeket is saját megbízható embereiből álló magánalapítványokba kiszervezi. Nos, azok a tehetséges és tisztességes, ám mindezt látva csalódott fiatalok, akik ebben az előmeneteli rendszerben nem kívánnak részt venni, zömében külföldre távoznak. Az egyetemi és kutatási szférában mindez erős kontraszelekcióhoz vezet. Ha egy fiatal viszont ezt a helyzetet, az ebben rejlő karrierlehetőségeket felismeri, és ráadásul nincsenek a családból hozott erkölcsi gátlásai, belső hanggal, követelődző lelkiismerettel nem is rendelkezik, az ebben a kontraszelektált közegben akár a legmagasabb pozíciókba is eljuthat. Ilyen körülmények között egy rektori megbízatás elnyerésénél inkább csak zavaró, de mindenképpen sokad-rangú szempont az, hogy a kiválasztottnak milyen a nemzetközi tudományos teljesítménye és annak megítélése. A kérdésben megfogalmazott tények tehát egyáltalán nem lehetnek akadályai a magasabb pozíció betöltésének. A fent leírt viszonyokat jól felmérő, azokhoz jó tempóérzékkel csatlakozó, az elvárt hívószavakat gyorsan felismerő és kellő időben, a megfelelő helyen hangoztató jelölt előrehaladási lehetőségei szinte korlátlanok. A saját diplomáját kiadó környezetgazdálkodási agrármérnöki szakot feleslegesnek tartó, alma mater-ét nemes egyszerűséggel csak alacsony színvonalú képzési helynek minősítő, könnyen ítélkező ifjú janicsár ezeknek a kritériumoknak tökéletesen megfelel. Az előtte járó generációk oktatói teljesítményeit felfuvalkodottan semmibe vevő becsmérlő elé ma narancssárga szőnyeget terítenek. Csaba egyébként korábban fölműveléssel foglalkozva a növénytermesztési kísérleti teret vezette. Az egyetem érdemi fejlődéséért szerintem igen keveset tett (hasznos barátai voltak), ám mára már saját jogú, nagy önbizalmú pártkatona. Tanácsokat ad és vesz – ahogy mostanában mondják. Az, hogy éppen ő lett a megbízott rektor, és egyedüli pályázóként egyhangú támogatást kapott a kinevezéséhez, az a rendszer számomra már szinte magától értetődő, természetes következménye. Kiemelkedő siker a startnál – mondhatnám, de hogy mi lesz vele a változó széljárású maratoni pályán, az ma még nehezen megjósolható.

96.kép: Horn Péter 2015-ben (Fotó: Reviczky Zsolt)

A Szenátus valóban egyhangúlag – 22 igen, 0 nem és 0 tartózkodás mellett – támogatta Gyuricza Csaba rektori pályázatát. Ez elég különös ilyen generális átalakításkor. Nincs egyetlen alternatív vélemény sem. Viszont a földindulás a vezetőket is érintette. 2020. május 20-án még öt rektorhelyettesről döntött a Szenátus ülése: Kovács Melinda általános, Palkovics László tudományos, Popp József külkapcsolati, Szabó István oktatási, és Harsányi Endre lett volna a stratégiai rektorhelyettes. Most kettőt sorol az egyetemi honlap: Szabó István oktatási és nemzetközi rektorhelyettes; Kovács Melinda tudományos és minőségbiztosítási (?) rektorhelyettes. Pár hónap alatt ilyen jelentős koncepcióváltozás a felső vezetésben is, és ezzel mindenki elégedett? Vagy éppen ezért?

ÁJ: A szenátusit megelőző egyetemi tanácsi érában is nagy hagyománya volt a háttéralkuknak, a döntések előzetes lezsugázásának, amiket azután a demokratikus paraván szerepét betöltő egyetemi tanácsülések az esetek döntő többségében egyhangúlag legitimáltak. Emlékszem, hogy amikor fiatalos hévvel – ám végül a szavazási eredményre a legcsekélyebb hatás nélkül – érveltem egy ügyben, az egyik régi motoros az ülés – mint egy színházi előadás – után félrehívva csak annyit mondott: „Nagyon élveztük a hozzászólásodat”. Úgy tűnik, hogy egyebek mellett ez a haladó hagyomány, a belső erőviszonyoktól és persze a felső elvárásoktól függő, vezetői pozíciókat is előre meghatározó háttéralkuk és az azokat hitelesítő egyhangú szavazások rendszere is visszatér a megfélemlített közösségekbe. A hatásköreiktől megfosztott szenátusoknak egyébként sincs már beleszólása abba, hogy a politika a föléjük helyezett alapítványi kuratóriumokon és egyéb struktúrákon keresztül milyen döntéseket hoz a sorsukról, kit nevez ki vezetőnek. Így azután tagjai sem akarják értelmetlenül kihívni a sorsot – és persze a pillanatnyilag mindenható vezető haragját – maguk vagy az általuk képviselt szervezeti egységek ellen. Inkább asszisztálnak, lapítanak, hátha legalább egyénileg vagy saját közvetlen közösségükkel megússzák a dolgot.

Az eddigiek alapján világos, hogy a kaposvári campus érdekképviselete erős, hiszen kuratóriumi tagja (Horn Péter – 96. kép) is, és rektorhelyettese (Kovács Melinda) is akad. Az agrár-felsőoktatás klasszikus helye, a keszthelyi campus körül viszont sűrű a csönd. Ez az egyetlen hely, amelyik eddig a szerkezetét sem árulta el. Mi lehet a keszthelyi hallgatás oka?

ÁJ: Szeretnék arra emlékeztetni, hogy 2000-ben, az egyetemi integrációs hullám keretében a ma is hatalmon lévő Fidesz-KDNP-s kurzus a keszthelyi központú Pannon Agrártudományi Egyetemet feldarabolta, és karai különböző sorsra jutottak. Míg annak Kaposvári Állattenyésztési Kara önálló egyetemi rangot kapott, és a város maga is mind a mai napig fontos Fidesz-KDNP-s bázis, addig a Mosonmagyaróvári Mezőgazdaságtudományi Kart a Nyugat-Magyarországi Egyetemhez, a legnagyobb múltú, legpatinásabb keszthelyi Georgikon Kart pedig a veszprémi Pannon Egyetemhez csatolták. A kérdésben felvetett helyzet arra utalhat, hogy a két – korábban egy egyetemhez tartozott – rivális kar kurzusfüggő érdekérvényesítő képességének eltérése az integráció ellenére, az új szervezeten belül sem változhatott. Nekem tehát a fenti jelekből ítélve is úgy tűnik, hogy a mai rezsim számára változatlanul kevésbé baráti Keszthely vélhetően felmérte és időlegesen tudomásul vette az erőviszonyokat, és – legyen bár Európa legelső agrár-felsőoktatási intézményének jogutóda – eddigi, erősen hányattatott sorsa tapasztalataiból okulva kivár, és megpróbálja ezt is túlélni. Hol van már ez attól a külső, politikai/hatalmi befolyásoktól független, autonóm szellemi műhelytől, amit valamikor universitas-nak neveztek?

A Szent István Egyetemen az utóbbi években domináló budai campus (egykori Kertészeti Egyetem) együttműködő ugyan, de úgy tűnik kiszorult a felső vezetésből. Tudomásom szerint eddig talán ez volt az egyetlen agráregyetem, ahol a jelentkezők számával a legkevesebb baj volt.

ÁJ: Véleményem szerint a budai campus MATE-n belüli pozícióit is részben közelmúltbeli előtörténete határozhatja meg, ugyanis 21. századi, politikai kurzusváltásokkal is összefüggő története nem kevésbé viharos, mint a keszthelyi Georgikoné. Közel 150 éven keresztül – egy rövid, II. világháborút követő időszak kivételével – önálló egyetemként működött. A SzIE létrehozásával a GATE-hoz való kényszer-csatlakoztatását az első Orbán kormány 2000-ben hajtotta végre, ám egy rövid, konfliktusokkal terhelt együttlét után, 2003-ban a politikai kurzusváltást követően onnan kivált, és a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetemmel (BKÁE) együtt 2004-ben megalapította a Budapesti Corvinus Egyetemet (BCE). 2016-ban, a Fidesz-KDNP-s politikai kurzus visszatértét követően azonban fenntartói döntéssel a BCE-ből kiválva, ismét a SzIE szervezetébe olvadt, és így került be most a MATE-be. Bizonyára nem tévedünk nagyot, ha feltételezzük, hogy a budai campus felső vezetésből való kiszorítása részben e politika diktálta gödöllői kényszerházasságok és menekülések következménye, részben a SzIE-be való visszatérést követő rektorállító szerepére adott gödöllői erőközponti válasz lehet. Ehhez képest a mai viszonyok között bizonyára elhanyagolható, hogy milyen az oktatása és az iránta megnyilvánuló érdeklődés.

A MATE kuratóriumában megjelent Bedő Zoltán a növényi géntechnológia egyik hajdani szálláscsinálója, aki 2015-ben váratlanul visszavonult az ex-MTA Agrártudományi Kutatóközpontjának a főigazgatói posztjáról. Ismételt felfedezése jelentheti a kutatóközpont beszippantását, hiszen enélkül a tervezett nemzetközi hírnév elérése hiú álom? Viszont ez bizonyosan súlyos ellenérvekkel találkozik majd.

ÁJ: A feltételezés, azt hiszem, nem járhat messze az igazságtól. Az esetleges súlyos ellenérvekről viszont azt gondolom, hogy ez – mint eddig számos esetben – nem jelenthet akadályt a rezsim számára, ha egyszer elhatározta a kutatóközpont integrálását az új megaegyetemhez. Az MTA-val kapcsolatban már ennél nagyobb felháborodást kiváltó akciót is sikeresen végrehajtott, amikor is pl. ellentmondást nem tűrő módon megszabadította az Akadémiát kutatóintézeti hálózatától, és egy új ernyőszervezet, az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) alá tolta. Ehhez képest semmiségnek tűnik az agrártudományi kutatóközpont esetleges annektálása, és programjának megfelelő – nagybirtokos agrároligarcha – irányú megerősítése és/vagy átprofilírozása.

97.kép: Nagy István a tiszacsegei halászcsárda (ITM/NKFIH: TFC-M – 31 millió forint; GINOP: 16,5 millió forint) felújításának átadásán; háttérben Jakab István önfeledten a turizmust élteti (2020. január 15.) (Fotó: Fekete István/MTI)

Nagy István (97. kép) jelenleg a zöldekre is ki van akadva, akik a KAP felhasználását öt középkelet-európai országban is kifogásolják. A miniszter írása és annak fordítása meglehetősen éles európai kritikát kapott.

ÁJ: A Fidesz 2006-os majd 2010-es választási programja, de még a kormányra kerülését követően ezek alapján kidolgozott és szinte teljes konszenzussal fogadott Nemzeti Vidékstratégia is azt a saját tradícióinknak is megfelelő, többfunkciós európai agrár- és vidékmodellt hirdette, amely a családi kis-/középbirtokok és összefogásuk, többcélú és önkéntes szövetkezeteik meghatározó szerepére épül. A kormányzati propaganda – amelyet most a miniszter a tanulmány megalapozott kritikai megállapításaira reagálva, a gazdálkodó családokat a kormányközeli oligarchák családjaival összemosva, eminens módon mantrázik – azóta is úgy szól, mint hogyha az eredeti program (köze nem volt hozzá) ma is a cselekvésének vezérfonala lenne. Ez is csak a közvéleményt elérő egyik politikai termék.

A 2010-es választások megnyerése után ugyanis az Orbán-rezsim az ellenzékben hirdetett programjához képest 180 fokos fordulatot véve – vagy ami még rosszabb, eredetileg is tán ezt tervezve – a nemzeti tőke erősítése jelszavával a bérmunkán és néhány növény iparszerű tömegtermelésén alapuló gazdálkodást folytató, kétes eredetű – gyakorta a nemzeti vagyon megrablása, az állami gazdaságok és szövetkezetek vagyonának rabló-privatizációja révén született – tőkés nagybirtokkal, agrároligarchákkal és agráripari óriáscégekkel kötött stratégiai szövetséget. Ezt tükrözik olyan gyakorlati lépései, mint pl.: (i) a helyben élő gazdacsaládokat kiszorító földbérleti és földprivatizációs rendszer bevezetése és lebonyolítása; (ii) a nagybirtokra szabott mintagazdasági rendszer bevezetése; (iii) a tőkés integrátori törekvések kiszolgálása; (iv) a multikkal kötött nagyszámú stratégiai partnerségi megállapodás; (v) a hazai és EU agrártámogatások alsó és felső határértékeinek felemelése, ezzel a kicsik kizárása, EU által felkínált támogatás-növelésük elutasítása. De ugyanezt jelzi pl. a biogazdálkodás növelését valamint a környezetre és/vagy az emberi egészségre káros agrokemizálás erőteljes csökkentését, a biológiai sokféleség védelmét célzó, az Európai Zöld Megállapodás részét képező Európai Biodiverzitás Stratégia és Termőföldtől az asztalig stratégia hamis bemutatása és kategorikus elutasítása. Szerintem az eredeti agrár-/vidékfejlesztési stratégia céljaival, de a magyar társadalom és vidék érdekeivel is ellentétesek azok az Európai Uniótól is eltérő elvek, amiket a mai agrártárca képvisel, és amit gyakorlati lépései is világosan tükröznek. Mindezek alapján a zöldek tanulmányának megállapításait és a miniszter ezekre reagáló, a valóságtól teljesen elrugaszkodott állításainak visszautasítását magam – aki az eredeti program kidolgozását irányítottam és sorsát azóta is figyelemmel kísérem – feltétlenül jogosnak tartom.

Magyarország vonatkozásában a Greens/EFA jelentés a te földjelentéseidre is támaszkodik. Ért-e ezért mostanában támadás téged?

ÁJ: A földjelentéseimet a hivatalosan közzétett adatok feldolgozásával és elemzésével, saját lelkiismereti döntésem alapján – a rendszerszintű kormányzati félretájékoztatást némiképp ellensúlyozandó – elsősorban a tetteinket megítélő utókor számára, a tények hiteles rögzítése szándékával készítem, ám természetesen örülök, ha az azokban foglalt információk már ma is hasznosulnak. Ami pedig a kérdést illeti, ezzel a jelentéssel kapcsolatban mostanában – tán nem véletlenül – közvetlen támadás nem ért. Ennek magyarázata valószínűleg egy régi, 2012-es történethez nyúlik vissza, amikor államtitkári megbízatásom visszaadását követően elkezdtem a vidéket járni, és lemondásom – állami földbérletekkel és egyéb kormányzati ügyekkel kapcsolatos – indokairól nyíltan elkezdtem beszélni. Az ekkor ellenem indult hivatalos kormányzati kampány részeként, egy egynapos Napraforgó blogon megjelentetett lejárató bejegyzésből az MTI – szarvashibát ejtve – azelőtt kreált országos hírt, hogy a blogbejegyzés az interneten elérhető lett volna, vagyis a szekér megelőzte a lovakat, és az ennek nyilvánosságra kerülését követő botrány az Orbán-kormányra hullott vissza. Az általam a fórumokon elmondottak után, egyebek mellett ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP népszerűsége hamarosan sokat esett, és – amint arról informálisan értesültem – szűk pártvezetői belső körben az a döntés született, hogy közvetlenül engem inkább nem támadnak, hanem a retorziókat elsősorban a környezetemre koncentrálják. Úgy tűnik, hogy ez a régi, közel kilenc évvel ezelőtti döntés velem kapcsolatban még mindig érvényben lehet, és – miközben a környezetem számomra fontos dolgait (egyetemi intézetemet, a vezetésemmel alapított és általam irányított szakot, a kishantosi ökológiai modellgazdaságot és vidékfejlesztési központot stb.) valóban lerombolták – magam elég meglepő módon éppen emiatt egyfajta személyes védelmet élvezhetek. A nevemet – gondolom elővigyázatosságból – nem hozzák azóta sem szóba, és az omertà-t, hogy a számunkra kellemetlen ügyekről hallgatunk, a személyemet illetően – mondjak bármit is – egy két kósza, eltévedt esettől eltekintve különösen szigorúan be is tartják.

98.kép: Palkovics László, Gyuricza Csaba, Csányi Sándor és a Nagy István a MATE ünnepi névadó dokumentumának aláírásán 2021. február 1-jén a földszinti rektori tanácsteremben (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

A MATE kuratóriuma, aminek ülésein a rektor is részt vesz, három vadászból áll (Csányi bankár, Lázár politikus, Gyuricza megbízott rektor), amihez egy rendületlenül csodálkozó miniszter, és két visszavonult akadémikus társul, akik a MATE ünnepi névadóján sem vettek részt (98. kép). Közülük csak az egyik nevezhető jól ismert egyetemi oktatónak. Szerinted oktatási álomcsapat gyűlt össze ebben a kuratóriumban, amely elbír az agráregyetem színvonalemelésével? Én bevallom, hogy nyomát sem látom itt a kiemelkedő szakmaiságnak. Szerinted képes-e a megbízott rektor – aki az oktatók és kutatók felé egy letűnt rendszer vezetői modelljét valósítja meg ismét – színvonalában akkorát javítani a MATE ázsióján, hogy az rákerüljön a világtérképre?

ÁJ: A politikai megbízott, Orbán által ezúttal is vélhetően személyesen kiválasztott vezetés – a rektor és a multimilliárdos bankár, MLSz-elnök vezette kuratórium, amelynek tagjai, a Kaposvári Egyetem volt rektora kivételével agráregyetemi vagy általános felsőoktatási vezetői tapasztalatok híján vannak – nekem összetételéből fakadóan teljességgel alkalmatlannak tűnik az agrár-felsőoktatás megújítására, amit önfeledten maga elé tűzött. A Vonósnégyes című kabarétréfa jut róluk az eszembe, ahol a főnöknek koncertet adni hivatott fazonok mindegyike azt hiszi, abban bízik, hogy majd a másik muzsikál, ő pedig majd csak imitálja a zenét, miután még sohasem fogott vonót a kezébe. Az álomcsapat személyi összetételét egyebekben az is jellemzi, hogy Lázár János a csapatkapitányt, Csányi Sándor bankárt 2013 nyarán miniszterelnökséget vezető államtitkárként még Magyarország első számú uzsorásának nevezte, aki a devizahitelesektől szerzett milliárdjaival páváskodik, majd miután Csányi olyan tehetséges fiatalembernek nevezte, aki lám-lám például a trafikügyet is milyen ügyesen elintézte, Lázár az országot polip módjára behálózó, magyarnak tűnő bankvezetőnek nevezte, akinek a gazdasági túlhatalma egy demokráciában kockázatot jelent. Ma már Lázár a szolgálatkész pártkatona Gyuricza Csaba megbízott rektort, mint a grandiózus fejlesztés politika által kiszemelt vezénylő tábornokát is, úgy tűnik, tökéletesen alkalmasnak tartja a megaegyetem vezetésére és annak 2030-ra a világ száz legjobb agráregyeteme közé juttatására. Azt a Gyuricza Csabát, akit Fazekas Sándor miniszter – a SzIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetének szétverése fejében, ebbéli dékáni érdemei elismeréseként – 2015 tavaszán a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) helyettes államtitkári rangú elnökévé nevezett ki, majd, amikor 2016-ban az MVH Lázár vezetése alá került, ő a hivatalt és vezetését a feladata ellátására alkalmatlannak minősítette, és Gyuriczát helyettesével együtt azonnali hatállyal kirúgta. De hát értem én, változnak az idők… Nos, azt hiszem, gazdag képzelőerő kell annak feltételezéséhez, hogy ez az összeszokott szakmai és emberi közösség lesz az, amely ráhelyezi majd a MATE-t az agrártudomány világtérképére. Az élettudományokról már szót sem ejtve.

Miért kellett szerinted a MATE hozományaként adni a gödöllői Grassalkovich-kastélyt? Mire tudja ezt a gyönyörű kastélyt egy agráregyetem használni?

ÁJ: Sok mindenre lehet jó egy ilyen hatalmas, rekonstruált parkban lévő, az elmúlt negyedszázadban nemzetközi jelentőségű kulturális, zenei és színházi központtá vált kastély, nemzeti örökségünk egyik páratlan ékköve, kiemelkedő értékű, jelentőségű és szépségű – Magyarország egyetlen rekonstruált barokk színházát, díszudvarát és megújult lovardáját is magába foglaló – épületegyüttese, ám az esetleges konferenciaturizmuson túl a MATE profiljának megfelelő oktatási, kutatási vagy egyéb szakmai, tudományos célra bizonyosan nem használható. A lépésnek azonban a jelenlegi hatalmi kör szempontjából számos előnye lehet. Azzal ugyanis, hogy az állam a – néhai Grassalkovich család által a XVIII századba építtetett – mai nevén Gödöllői Királyi Kastélyt működtető gazdasági társaságban meglévő 84,2%-os tulajdoni hányadát átadta az alapítványnak, azzal mindannyiunk közös vagyona gyakorlatilag baráti kezekbe, a Fidesz-KDNP-és hatalmi kör saját politikafinanszírozó holdudvarának gazdasági érdekeltségeihez került. Ettől kezdve azt a vagyonkezelő kuratórium a következő – esetleg nem baráti – kormányzatok hatáskörén kívül, a feltőkésítő, helyzetbe hozó politikai elit érdekei szerint tetszőleges célokra használhatja, működtetése gazdasági eredményeinek felhasználásáról szabadon dönthet. Egyúttal megakadályozhatja, hogy egy esetleges kurzusváltás esetén a kastély többségi tulajdonát – a miniszterelnök által keresetlen egyszerűséggel csak Budapest hóna alatt lévőnek nevezett – Gödöllő közössége megszerezhesse, mi több a város ma már neki nem baráti polgármestere, Gémesi György befejezhesse a kastély teljes rekonstrukcióját, amely mindvégig programjának egyik központi eleme volt, és amellyel minden akadályozó kormányzati szándék ellenére a teljes siker közelébe jutott.

Mit gondolsz mi lehet a valóságos célja az agráregyetemek modellváltásának, és miért éppen most kerítettek rá sort?

ÁJ: Azokkal értek egyet, akik az úgynevezett egyetemi modellváltást a politikai terepen minden eshetőségre felkészülő Fidesz-KDNP hatalmi pozíciói kiterjesztésének és bebiztosításának, vagyonkimentésének, és nem mellesleg az esetlegesen más színezetű kormány mozgástere beszűkítésének tartják. A vagyonkezelő magánalapítványi forma célja szerintem a Fidesz-KDNP holdudvarból létrehozni egy le nem váltható, dokumentumait, szerződéseit, pénzmozgásait titkosan kezelő, senki által nem ellenőrizhető, nem mellesleg igen jól fizetett kuratóriumot. A járványügyi veszélyhelyzet alatt végrehajtott – szerintem gátlástalan – alkotmánymódosítás révén pedig az alapítványoknak átadott nemzeti vagyonelemek és költségvetési források egyúttal közvagyon, illetve közpénz jellegüket is elveszítik. Az az érzésem, hogy ez a bevált modell még számos közvagyonelem (mint legutóbb pl. a föld, vagy állami cégek stb.) állam alóli kiszervezésénél vissza fog köszönni. Ennek az agrár-felsőoktatást érintő specialitása, háttere pedig a Fidesz-KDNP agrároligarchákkal kötött stratégiai megállapodása lehet, hiszen ezzel a lépéssel megteremthető e partnerségi együttműködés felsőoktatási bázisa, és 25-30 év után végre újra folytatható az iparszerű, tömegtermelő tőkés nagybirtok termelésirányító technológusainak – ökológiai és társadalmi szempontok által nem zavart – régi/új képzése. Ami pedig az időzítést illeti, egy ilyen akciót – a tapasztalatok és a hatalmi manipuláció jól bevált gyakorlata szerint – lehetőleg a választások utáni két éven belül és mindenképpen akkor kell gyorsan lebonyolítani, amikor az általános figyelem másra irányul. Ennek jellegzetes példája a 2015 nyarán, a figyelmet elterelő és kormányzati kommunikációs eszközökkel folyamatosan fenntartott feszültséggel kísért menekültválság kibontakozására időzítve, megelőző nemzeti konzultáció vagy országgyűlési felhatalmazás nélkül, a közvélemény számára váratlanul kezdeményezett, majd statáriális gyorsasággal meghirdetett, kormányhatározattal elindított, szűk kilenc hónap alatt lebonyolított és törvénnyel lezárt állami földprivatizáció, a Földet a gazdáknak! elnevezésű, intézményesített földrablási program volt. A migrációs válsághoz hasonló, általános figyelemelterelő szerepet az úgynevezett egyetemi modellváltás ugyancsak rapid megszervezésének és lebonyolításának időzítésében, az egyetemek állam alóli kiszervezésében ma a Covid-19 világjárvány adja, és szinte korlátlan lehetőségeit az erre hivatkozó rendkívüli kormányzati felhatalmazás biztosítja.

Gyuricza Csaba megbízott rektor bot mot-jai.   „Kis ország vagyunk, ugyanakkor 11 intézményben 17 helyen folyik agrár-felsőoktatási képzés, ami egy nálunk gazdagabb országban is luxus lenne […] …az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy az alapítványi működés sokkal rugalmasabb lehetőségeket teremt, mind a forrásszerzés, mind a teljesítmény értékelése, a munkavállalók motiválása szempontjából nézve […] Drasztikusan csökkent a hallgató létszám, legutóbb már 40 százalékkal jelentkeztek kevesebben a Szent István Egyetemre, ami jelentősen veszélyeztette az intézmény fenntarthatóságát is […] Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy az agrár-felsőoktatásban nem volt rendszerváltás. Nagyon sok döntést odáztunk el, amit meg kellett volna tenni. Voltak ötletek, de gyakorlatilag minden maradt a régiben. Az oktatás struktúrája nem igazodott a piaci igényekhez. Komoly mennyiségű felesleges, vagy el nem indítandó szakunk van. Ezeket kiirtjuk [!], és újakat hozunk létre […] Kezdjük azzal, hogy az agrár-szakképzés nagyon elavult Magyarországon. Szétaprózott és alacsony színvonalú […] Gödöllőn az elmúlt 40-50 évben érdemi fejlesztés nem történt. Ennek eredménye, hogy elodázhatatlanná vált egy teljesen új infrastruktúra kiépítése, aminek részét képezik a sportingatlan fejlesztések is. Nem tehetünk mást, hiszen csak így lehetünk versenyképesek akár a belföldi, akár a külföldi diákok idecsábításában.

*

Hogyan is búcsúzkodhatnék? Csányi Sándor a MATE ünnepi névadó dokumentumának aláírása utáni sajtótájékoztatón elmondta, hogy „…az átalakulás több mint két évig tartó folyamatában nemzetközi példákat tartottak szem előtt, a koncepció kidolgozásában több mint 100 egyetemi dolgozó vett részt. A szenátus egyhangúlag támogatta az egyetem megalakulását”. Nyilván akkor az utcai járókelők és az állami tévé fanjai számára minden rendben lehet. Igaz, átható a csönd. Az egyetemiek félnek, mint minden átalakításkor. Már a közalkalmazotti státusz sem védi őket. Kényszervállalkozók lettek.

Nekem úgy tetszik, hogy nem emelkedtünk el most sem a talajtól (az érdemi éppen most csodálkozik a gagyira); sőt – most ellenőrizve – vaze, nincs is szárnyunk. A MATE 2019 óta tartó átalakításából az első év történései szerintem senki számára nem ismertek, a törvény is 2020-ból van. Miért nem olvashattuk sehol a koncepció kialakításában közreműködő több mint száz ember gondolatait? Annyira titkosak, mint a Felcsútra érkező TAO-támogatás kiperelt dokumentumai, amiben olvasható tartalom nincs, és így az Élet és Irodalom 2021. március 19-ei számának grafikai anyaga lett? Kikhez tartoznak a konkrét nemzetközi példák? Miért övezi az egész átalakítást homály? Hogyan nem érték el két év alatt a jövőbeli oktatási tervek – pl. a szakok kiirtása (lásd keretes írás) – azt a szintet, hogy ezeket ismertetni és okolni lehessen? Március végén kapták meg a gödöllőiek a feladatot, hogy április közepére dolgozzák ki az egyes tantárgyak programjait úgy, hogy szeptembertől felmenő rendszerben már oktatni lehessen azokat. Nem azzal kezdődött a dolog, hogy a teljes tantervi reformot ismerhették volna. Csak annyit tudtak meg, hogy a tantárgynak ki a felelőse. A megszűnő tárgyakról, átfogó változásokról nem hallott itt még senki. Viszont egy ilyen irat, az egyetemi közösség megkérdezése, és széles körű tárgyalás nélkül bármely pillanatban érkezhet. Az oktatóközösség kiszolgálja gazdáját, Csányi bankár kuratóriumát. Az egykoron közfelkiáltással választott, most kinevezett (csöppnyi, demokráciára emlékeztető körtánc van azért körülötte) rektor a grémium helytartója. Ő húzza össze a szemöldökét, ha mondják neki. Az emberek a NAIK intézeteiben egymást kérdezgetik: maradunk vagy megyünk, mi lesz velünk? Tájékoztató és válaszoló nincs. Gyuricza Csabának gondolom nincs ilyesmire felhatalmazása, nem mondhatták meg neki még, hogy mi a véleménye. Még a felügyelő bizottság sem ismert ezen az egyetemen, bár máshol már nyilvános. Tényleg a MATE-n dolgozó oktatókra és kutatókra nem tartozik a sorsuk; ezt el tetszenek dönteni a páholyban szotyizás vagy esetleg szalonkavadászat közben (99 kép)?

99.kép: Orbán Viktor és a kiemelt nemzeti ügy (Fotó: MTI)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom