(Tudománykövető N^o43)

Debreceni reformátusként afféle nyakas hívővé váltam. A családunkban két kitűnő pap is volt, és bár konfirmáltam is a Debreceni Nagytemplomban akkor, amikor ez nem volt divat, mégis határozottan kiakadok csak a rutinra alapozó prédikációkon. Tudom, nem vagyok ideális hallgatóság. A papolás – titkon soroljuk ide a politikait is – önmagában engem nem relaxál, nem úgy fogom fel, mint monoton rituálét, amelynek szereposztásában könnyedén feloldódna a személyiségem és egyesülnék a megváltásért esdeklő közösségben. Értelmet és eredeti gondolatokat keresek, őszinte érzelmeket, amelyekkel azonosulni tudok. Mert tudok!

Mit mondjak, nem vagyok templomjáró, mint a reformátusok többsége sem, aki bármely templomban odahaza érzi magát, de akire néha döbbent szemek tapadnak, mert nem hajlik könnyű térdepelésre a lába, és számomra a keresztvetés is letiltott mozgássor. Cserébe feloldozás kívülről nem érkezhet a bűneimre. Mindezt azért bocsátom előre, mert kutatói és oktatói sorsokba avatkozom most. A részletekben szemlélődve elmesélem, hogy miért kegyetlenül nehéz egy életen át letranszformálva létezni. Miért érezheti úgy a valóságos magyar értelmiségi, hogy folyamatos kisebbségben van, és általában cinikusan elárulják? Hogyan juthat el oda, hogy azt írja gondolatai elé címként, hogy „Búcsú az újságírástól”? Mitől lehet maradéktalanul hitet veszteni? Még nem tudom.

A Szappan-operita nevű sorozatom harmadik részét adom közre éppen, és most valahol a reményeknél és ígéreteknél tartok. Ha volt is bennem bizakodás azt illetően, hogy Nagy István miniszterrel bármit is megbeszélhetek – ő szólított meg, mint hajdanán Fazekas is –, az mára végleg elpárolgott. Ne tessék a helyzetet félreérteni, én tettem volna szívességet az őszinteségemmel. Ahogy írtam, ismeretlen számomra a térdepelés kényszere. A beosztottaktól a miniszter kritikát nem kap, és ma sajnos a kivásárolt sajtómunkásoktól sem. Hódít a kis színes, bonyolultat nem kérünk.

43.1.ábra: A mezőgazdaság területének, a szarvasmarhák és sertések számának változása 1960 óta (a KSH adatai alapján)

A magyar mezőgazdaság omlása

Leendő agrárminisztereknek ajánlom ennek a bekezdésnek a tartalmát és a T43.1 ábrát. Sohasem lehet tudni, hátha akad közöttük szenvedélyes olvasó. A rendszerváltás óta voltak már áttetsző állatorvosok, féregirtásról rikoltozó és megtekintő jogászok, sőt agrármérnök-árnyékok is. A baj, hogy nem oldottak meg semmit; helyette pártszerű szempontoknak feleltek meg. Közülük csak Németh Imrét tudom kiemelni, aki a MON 810-es GM-kukorica moratóriumot meghirdette, s aki pártonkívüliként éppen olyan sérülékeny volt a Gyurcsány-kormány idején (lásd gazdatüntetés), mint Ángyán József az államtitkársága során. Vajon a kormánypártok számára miért is könnyen átadható volt ez a tárca? Túl sok volt vele a baj? Nekem úgy tűnik, hogy a választást nyerő pártoknak sohasem volt ütőképes mezőgazdasági programja. Idegenkedve meredtek rá. Az MDF és az első Orbán-kormány is átadta ezt a jogot a kisgazdáknak. És ennek a pártnak az eltűnése nagyon jól mutatja, hogy milyen volt a teljesítménye. Az MSzP is átengedte a posztot független jelöltnek. Gyurcsány után jellemző volt erre a pártra a kulcspozíciókból való kimenekülés. A dedikált baloldalról bizony hiányoznak a személyiségek. Szétszedik őket az infokommandók.

A vidékfejlesztési csúcsminisztérium bukása után – amikor még talán védhető volt a környezetvédelmi tárca itteni elmerülése – a miniszter még tovább álmodta magát a narancsfoltos dakota lovon (címkép). Nem vette észre, hogy kilőtték alóla, csak egy ciklussal később. Rekord gyorsasággal súlyvesztő államtitkára lett helyette a miniszteri arc. A MaGGosz-ból kinövő (azt eljelentéktelenítő) Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK), mintha a minisztérium teendőinek egy részét is magához vonná napjainkban. Ekkor a nagy földbirtokosainkról egy szót sem szóltam. Pedig közülük Csányi Sándor bankár és futballmogul éppen most debütál az erdészeti és agrároktatásban. Képesítése és gyakorlata nincs hozzá, de pénze, így befolyása igen. Az oktatásra vonatkozó ideológiát illetően elő lehet venni újra Ángyán József munkásságát. Jó egy évtizeddel előzte meg a korát. Ő személyesen bukott ugyan, de munkássága éppen napjainkban dicsőül meg az EU intézkedéseiben és Csányi sajtónak szóló szövegeiben. Talán nem is tudja, hogy a tanár úrtól idéz.

Tiszta sor, hogy nem örül majd ennek az írásnak senki sem a hazai politikai zsibvásárból. Azok, akik örülhetnének, már nincsenek közöttük. Igaz-e lelkem, László (Balla) és Bálint (Nagy)? Nem agrár-közgazdasági lecke következik itt alább, arra nálam sok szakavatottabb veri a billentyűket ebben a kies hazában, csak magyarázatokat keresek arra, hogy miként tűnt el mezőgazdasági művelés alá vont területünkből mintegy kétmillió hektár? Miért volt megállíthatatlan ez a tendencia? Miért gyorsult fel ez a rendszerváltás után, amikor húsz év alatt 1,5 millió hektár vált valami egyébbé? Nem volt gazdaságos művelni, vagy szimplán nem kellett? Nem is találgatom; magyarázza az, aki ebben szakmailag érintett.

Miért volt még ennél is kirívóbb az állattartás összeroppanása? Hová tűnt közel egymillió szarvasmarha, négymillió sertés és egymillió juh? És akkor nem mondtam semmit a lovakról. Ez végül egyensúlytalan szerkezetű mezőgazdaságot eredményezett, amelyben szerves trágya nem jut a talajokra. A szennyvíziszapok ehelyett való hasznosításáról, ha lehet, ne süketeljünk.

Ángyán József közbeszólt
†Torgyán József jogász egykoron a gödöllői egyetemen is járt. Az akkor még kari jogállású intézet vezetőjeként Ángyán is részt vett a szűk körű megbeszélésen. Ott a jogidoktor azt mondta, hogy meg kíván állapodni Hollandiával az ottani szennyvíziszap és/vagy hígtrágya Magyarországra szállításáról. Ez nagy üzlet lehet nekünk indokolta; a hollandok sokat fizetnének érte. Ángyán azt találta mondani, hogy: „Miniszter úr! Ha híre megy, hogy Magyarország holland szaron GMO-kal állít elő un. élelmiszert, beton-biztosan nem fogunk egy dekát sem eladni a likvid piacokon.” Eltelt sok év és a honi környezetvédelemért is felelős Nagy István adminisztrációja (szükséghelyzeti engedélyrendszere és multiknak segítő neonikotinoid-csávázási ügyei is megérnek egy misét) beteljesítették Józsi báttya ötletét. Igaz, efféle végterméket 2019-ben Horvátországból szállítottak már, és végül Székesfehérvár népe szagolhatta. A Fehérvári Téglaipari Kft. (tulajdonosa Horváth Sándor 12 ember foglalkoztat, és bár nettó árbevétele ~790 millió forint/2019, adózás előtti eredménye csak ~20 millió forint/2019) információja szerint 50%-os haszonnal dolgozik ezen az ügyön. Talajhelyettesítő készül itt – mondták a derék koprodukciós ügyintézők.

Ahogy sejthetjük a talaj nem kimeríthetetlen forrás, különösképpen mikroelemeiben. Ezen bizony a zöldtrágya sem segít, hiszen abban az kerül vissza, ami ott volt helyben. Szervesanyag-pótlás azonban segít a mikroorganizmusok közösségén, amely kritikus, miközben ebbéli tudásunk nevetségesen alacsony szintű. Ha valamiféle K+F munkát kell támogatni a mezőgazdaságban, az a talajok mikrobiális életének feltárása. Miért nem beszél róla a MATE szerintem rutinosan alibiző kuratóriuma? Szerintem nincs ilyesmihez kanala. Lázár János jogásznak olyasmin kell törnie a buksiját az agrároktatás kapcsán, hogy Magyarország kicsi, avagy nagy? Eltévesztette szerintem a spícs helyét. Hol pihen ma a szakmai nagyérdemű, aki arányt nem tévesztve kifütyülné? S ha csak pihen, miért ilyen régóta? Létezik még egyáltalán agrárértelmiségi, vagy nem, és ezért lehet akadálytalanul osztogatni a csókosoknak? Mert osztogatnak, ez a kuratórium összetétele is mutatja. Az öt kuratóriumi tagból csak egy volt egyetemi vezető, vagyis tudhatja, miről beszél. A többi afféle fingfűrészelő, ahogy ma komolynak tartott szakmai berkekben az Agrárágazat szerint mondják. Szerintem Józsi báttya („…ne tegyél már gyászba”) óta nem vennék észre a honi gazdák, ha bezárnák a gagyi agrárminisztériumot. Pedig ő tényleg ujjongott, hogy Chilével majd egy tálból cseresznyézünk ezután, vagy hazánk a mezőgazdasági géntechnológia megkülönböztetett országa lészen. Mert megérdemeljük.

Máig sem értem, hogy az agrárértelmiség miért állt félre, miért fordult sértetten a saját portája felé, és miért nem szólal meg ma sem, amikor a dilettáns vezetők tucatjai kellettek a mai állapotokhoz. Miként lehet, hogy Ángyán József személyes hangvételű szakmai tervei messze túlélték őt, hogy kiadványát utódai is kiadják a saját nevük alatt, mintha közük lett volna hozzá? Miként lehet, hogy miközben intézetét lerombolták, a vezetésével 28 éve alapított szakot a felsőoktatási törvényben a szakok listájából is törölték, aközben az Európai Unió olyan mezőgazdaságot képzel el most, mint amit ő már a szakalapításkor az azóta a kormányzati portálról is eltüntetett Nemzeti Vidékstratégiában vázolt? Igen, tíz éve. A géntechnológiával és szükséghelyzeti kemizálással házaló Nagy Mézes Istvánt és köre erről talán nem is hallott. Eredeti a kuratórium fantasztikus felvetése (most Csányi Sándor ötletelt erről), hogy vidékfejlesztési szakembereket képezzenek a megaegyetemen? Nem eloroztak akkor Ángyán Józseftől egy megérdemelt miniszterséget, hiszen ő ezt mondta volt egykoron? A mezőgazdaságunknak valóban megérte őt jogászi kontroll alatt tartani? Ángyán listáját, hogy kikkel szeretne a minisztériumban együtt dolgozni, Fazekas egy laza mozdulattal továbbította a mellette ejtőző hajjakendnek, hogy nézd meg kérlek, mire tudjuk ezeket az urakat használni. Minek a villódzó neonglóriáért miniszterséget vállalni? Tudja valaki?

66.kép: A sírva vigadó Jakab István, a Nemzeti Agrár-tanácsadási Bizottság elnöke (Fotó: Bodnár Boglárka/MTI)

Nem vonzók a hazai egyetemi agrárképzések – írta nekem Nagy István, aki szerint a tanszékek vezetői szinte élet-halál urai. Óvári sorsából merítve – ezek szerint – neki a tanszékvezetők jelentek meg a rémálmában. Szerintem nem vonzó az agrárképzés, mert nincs utána megfelelő életpályamodell. Nem a hozzáértés és rátermettség vezet ott pozíciókba. Az Agrárminisztérium szerintem éppen kiesett a harmadosztályból, levelezőn üzemmérnökként végzett főosztály-vezető is van, és nem olyan régen még politikai parkolópályán lévő cukrász is lehetett államtitkár. Szóval, miféle felhajtóerő ez? Miként lehet egy magát üzemmérnöknek előléptetett felsőfokú technikus a miniszter szakértői bizottságának vezetője (66. kép)? Lelkesítő lehet ez egyetemi hallgatók számára? Miért közgazdász vezeti az érdekképviseleti szervezetet? Értem, nagyon igyekeznek, és jól kezelhetők az említettek, de ezen a szinten nem ez lenne a feladat. Nem a pozícióban kell megtanulni a mezőgazdasági szakmát, ott már hasznosítani kell a korábban megszerzett tudást. Nem a politikait! A kitűnő polgármester Fazekas Sándor is azt mondta nekem anno, hogy azért szeretné, ha szakértője lennék, mert neki még nagyon sok tanulnivalója van a mezőgazdaság területén. Aztán hamar rájött, hogy nincs is, mert frankón készen van. Elég, ha megtekint, ha kolbászt tölt és csibészesen mosolyogva a bográcsban kenuzik, hiszen a fotogén alkat visz mindent a narancsszínekben, aminek képviselőit szerintem nagyon is távolra sodorta a valóságos konzervatív értékrendtől a kegyetlen idő. Valójában neki is csak a felszíne kellett.

Szóval jönnek és mennek ezek a percminiszterek, bármit megtesznek, hiszen mekkora megtiszteltetés nekik ez a rájuk hullott rang, amit még csak fazonra sem igazítanak. Minek? Most jött és majd megy. Legnehezebb a hízelgés ellen védekezni, és nehéz azt mondani, hogy nem vagyok erre képes. Születik majd efféle politikusgeneráció valaha is?

43.2.ábra: A bolygó agráregyetemi kiválóságai

A MATE kiválósági pályára áll

Szögezzük le, hogy kívánom neki, de túl vagyok már az álmodozási korszakomon, vagyis egy krajcárt sem dobnék az előttem csörgetett vágyálmi perselyekbe. Sőt, éppen egy valósággá váló gondolat fészkelte be magát a fejembe, amit Ángyán József mondott.

„Úgy hírlik továbbá, hogy az államtól a Gödöllői Királyi Kastélyt – a nem baráti Gémesi György polgármesteri programjának egyik központi elemét – is megkapja nászajándékul a MATE, és más állami vagyonelemekhez is hozzájuthat. Ugyan mi szüksége van ezekre egy agrár- és élettudományi egyetemnek? Tényleg nem aggályos az állami vagyon kiszervezése egy egyetemet működtető magánalapítványhoz, nem merülhet itt fel az állami vagyon hűtlen kezelésének alapos gyanúja?” Nos, a sajtótájékoztatón elhangzott a tény, és szőrmentén Csányi és Gyuricza úrvadászok is megerősítették. Ezzel – mint titkos fegyverrel – már seperc’ megvalósulhat, hogy a világ legjobb egyetemei között ünnepelhessük a MATE nevűt?

A Sisi királynő kedvenceként ismert gödöllői Grassalkovich-kastélyhoz (a hatvani az ICOMOS-díjas) a menetrendszerű csodával jelentkező kuratórium megkapta a kezelői jogot. Jár ilyesmi minden állampolgárnak, aki épkézláb átszervezési ötlettel áll elő? Eszköz lesz a megaegyetem repi-céljaihoz, vagy maga a valóságos cél a megaegyetemről való handabandázás hátterében? Persze játszik, mint megoldás az állami terhek önfeláldozó átvállalása is. Gémesi panaszkodott volna?

Hol is helyezkedik most el a SzIE az agrároktatás világtérképén (43.2. ábra)? Nos, a 801-1000. helyezettek csoportjába van besorolva. Hozzá képest a Debreceni Egyetem az 521-530. helyen lévők között, vagyis jóval előtte. Nem lehetne akkor egy kicsit szerényebben fújni a tülköt és dobként verni az előléptetett lisztes-dobozt? A debreceni agrárképzésnek esze-ágában sem volt csatlakozni a MATE nevű képződményhez. Nem jól tette? Ki sem térek az ismérvekre, arra, hogy mi kell a rangsorban való előre lépéshez, de úgy tűnik erről a kuratórium többségének nincs is fogalma. Mitől lehetne? Mikor voltak agráregyetemi vezetők? Vagy ezt mind megoldja a baljósan hallgató beosztott vezetők hada. Eddig vajon miért nem tették?

Szóval a SzIE a világ ezres rangsorában nem is jegyzett partnereivel Csányi varázspálca-suhintására az első százba emelkedik tíz éven belül? Nem gondoltam volna egyébként, hogy valaki a földek minőségét összekeveri az oktatás színvonalával, mint azt Lázár János tette a számára idegen agrároktatási környezetben. Érzékelem, hogy ő afféle túlkompenzáló omnipotens, csak nem méltányolom. A svéd (3. helyezés), norvég (14. helyezés – itt dolgoztam norvég ösztöndíjjal) és finn (43. helyezés) oktatás színvonalára vonatkozik a megítélés, és nem a mezőgazdasági gyakorlat sikerességére. A skandináv országok aligha a mezőgazdaságukról híresek, de oktatásuk színvonala, mint egymás felé mutatott hétköznapi figyelmük – fájdalom – messze a magyar előtt van. Igen, arrafelé az utcaseprő is három nyelven beszél. Mi ebben a meglepetés Lázár úr, és ilyen alapfokú ismeret híján, hogyan sikerült kuratóriumi tagságot kapnia? Elég ehhez kézilabdameccsen együtt szurkolni az elnökkel? Szerintem ez nem elégséges feltétel, és tartok tőle nincs mezőgazdász, aki ezt másként gondolná. Nem inkább a jogi képzés színvonalát kellene önnek emelnie, vagy ezt a jövőt ne vetítsem?

A holland WUR vezeti a bolygónk 2019-es listáját, s az itt megjelenő egyetemek közül igen sok neve ismerősen hangozhat. Ha az országokat nézzük, akkor az Egyesült Államokban találunk 30 egyetemet az első százból. Ausztrália (a rangsorban 17., The University of Queensland vendége én is lehettem), Kína (a 10. China Agricultural University felszereltségén személyesen is csodálkozhattam), Kanada és az európaiak közül Németország is derék teljesítményt mutat fel. A MATE kuratóriumának első – igen szerény tartalmú – online sajtótájékoztatóján Gyuricza már a legjobb közép-európai agráregyetem pozíciójának elfoglalásáról beszélt. Nos, ehhez a 27. lengyel WULS és a 33. osztrák UNR ALS-on át vezet út. A kétségek bennem ehhez igen jelentősek. Simán megy majd például a dániai Aarhus University (35. hely) beelőzése? Viszont, tíz év múlva, vajon kik fognak arra emlékezni, hogy mit ígért ma a focibarát bankár és a szolgálatkész miniszter? Feltételezem majd a kuratórium reményei szerint a tizedik évfordulón a felújított státuszú libériás inasok a gödöllői kastélyban szolgálják fel a Sous Vide rénszarvasszüzet (nemzetünk keresztyén vadásza lövi majd) vargányába vegyített szarvasgombaforgáccsal, hercegnőburgonyával és a sarki tundrán termő mocsári hamvas málnával. Csodálva fotózza majd az eseményt EU-Aprajafalva, akiket már alig látunk a nagy magasságból. A magyar puma szerényen a körmére lehel.

67.kép: A gödöllői Grassalkovich-kastély (forrás)

A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ röptetése

A Magyar Közlöny 2020. december 24-én tette közzé a frankót. Ebből most a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) 2021. január 31-ei megszűnéséről írok, mert ez hamarosan múlt idő. Senki sem tájékoztat erről, és mintha senkinek sem fájna. Nincs így, de a kutatóhálózat szereplőit évtizedeken keresztül trenírozták a szótlan túlélésre. Eddig tartott, fel lehet ocsúdni. Ahhoz, hogy megértsük, mi történik most, ismernünk kell a Kádár-kori, majd rendszerváltás utáni múltat. 2014-ben írtam meg ennek a történetét, ahol akkor még a grafika is jól látható volt. A kezelő szoftverek frissítése azonban eltüntette az ábrákat. Így pusztul az elektronikus sajtó.

A NAIK élt hét évet. Fazekas Sándor hozta létre (mondták neki, hogy mindent központosítani kell), és ugyanaz a Fidesz-vezette kormány most Nagy Istvánnal megszüntettette. Nem igazán kitűnő bizonyítvány az előrelátást tekintve. Lehet persze csűrni/csavarni a szót, hogy így még nagyszerűbb körülmények közé került az a kutatóhálózat, ami hét év alatt is személyi állományát tekintve rendületlenül kopott. Ismert kutatói vagy nyugdíjba mentek, vagy kitessékelték őket. A kutatógárda egyébként nem olyan, mint a politikusi állomány, hogy IZ helyet cserél MiZ-vel, és máris új remények élednek. Ez nem kinevezett, hanem valóságos szakértői gárda. A mezőgazdaságban ez éli most a végnapjait. Egyáltalán, a mezőgazdasági kutatás minden fontos területe leszálló ágban van. Jó kérdés, hogy az elképzelt kitűnő megaegyetemen végzett hallgatói, vajon hol dolgoznak majd. Multik ügynökeiként?

A NAIK utolsó – Lázár János által az MVH-ból azonnali hatállyal kirúgott, majd Fazekas miniszter úr által felújított – főigazgató az a Gyuricza Csaba volt a SzIE-ről, aki az MVH érintésével érkezett most vissza, ahol persze politikailag kiteljesült. Ahová visszatért az másik nevű ugyan, de valójában szinte ugyanaz. Kettős szereposztásban húzta le az utóbbi hónapokat, nehogy véleménykülönbség legyen a megvalósuláskor. Saját maga alá viszi át a hajdani tárcához tartozott kutatóhálózatot, de mindjárt szétszaggatva, aminek valóságos kutatási vezetője sohasem volt. Erre megfelelő képességgel nem rendelkezett. Ellentmondást nem tűrő bürokratikus vezetőként (félrelökdöste azt, aki nem tetszett neki) jelent meg ott, és természetesen jelentős hátszéllel. Használható káder; nem kérdez, végrehajt – mondták volna rá egykoron. Ő vezeti majd a legjobb kutatóegyetemek közé a MATE nevűt, akinek saját közepesre minősíthető kutatói múltja sincs? Ne tessék viccelni!

Oktatói közegbe kerül az eredeti keresésére kiélezett hajdani kutató, és szerintem nem győz majd csodálkozni; nem változtat a helyzeten, ha fordítva lenne ez, vagyis ha az információ átadására trenírozottnak kellene eredeti után kutatni. Két nagyon eltérő szakmáról van szó, ahol – kétségtelenül – az ismertebbek idősebb korukra oktatni is kezdenek. A tudás átadása kényszerítővé tud válni. Az állami tulajdonú alapítványba való kiszervezés egészen más kezelői helyzetet teremt a vagyont illetően, hiszen a Herman Ottó úti igen értékes volt MTA/NAIK, most ELKH/MATE rózsadombi ingatlan elérése megvalósulhat, s lehet benne a csókosoknak akár wellness központot kialakítani, ahogy egy korábbi politikai kurzus alatt már felvetődött.

Térjünk vissza a kormányhatározatra. A NAIK-ból tehát a 2019-ben utólag csatlakozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) Nonprofit Kft. visszakerül a tárcához. Micsoda előrelátó tervezés volt ezt a lépést egy éve meghúzni a felém személyesen is érzékenykedő Nagy István részéről! Végül is, az AKI sohasem volt valóságos kutatóhely, csak a tárcának háttér-elemzéseket készítő intézet.

43.3. ábra: A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ intézeteinek jelenlegi mozgása

Az Erdészeti Tudományos Intézet a Soproni Egyetemhez kerül; a tárca elengedte. A dolog pikantériája talán az, hogy ott ugyanúgy az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) sertepertél majd (43. 3. ábra), és Csányi Sándor bankár lesz a kuratórium elnöke, bár a kuratóriumi tagok mások.

A Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet Újfehértói Kutatóállomását (UK) a Debreceni Egyetem részére adják át. Az MKSzN Magyar Kertészeti Szaporítóanyag Nonprofit Kft. különválik, és a Cegléd, Sarród, Érd és Budapest központi telephelyen tevékenységet folytató nonprofit gazdasági társaság 100%-os üzletrésze a MATE tulajdonába kerül. Az UK átadásáért cserébe a Debreceni Egyetem a Karcagi Kutatóintézetet adja át, ahová †Balla László nyugdíjazása után az általa nemesített búzafajtákat vitte. Ez nyilván Bedő Zoltán kuratóriumi tag (Balla egykori tanítómestere és társnemesítője) érdeklődésére számot tarthat.

Még rendezendő telekügyek: Keszthely belterület 1227 helyrajzi számú ingatlan telekmegosztásának elősegítése érdekében tárgyalás Keszthely Város Önkormányzatával; Herceghalom belterület 267/2 helyrajzi számú ingatlan ügyében a Semmelweis Egyetemmel. Az Erdészeti Tudományos Intézet vagyonkezelésében lévő erdő és erdőgazdálkodási tevékenységet közvetlenül szolgáló földterületek TAEG Tanulmányi Erdőgazdaság Zártkörűen Működő Rt. részére történő vagyonkezelésbe adásáról intézkedni kell.

A kormányhatározatban nem esik szó: (i) Széchenyi István Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Karáról, Mosonmagyaróvár (Nagy István korábbi munkahelye); (ii) Szegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karáról, Hódmezővásárhely (Lázár János ott volt polgármester). A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kara egyébként köszöni – felfordulás nélkül is – megvan, bár elcserélt egy intézetet. Szerintem felértékelődik majd.

Ha mindez még nem elég elgondolkodtató, akkor Pálinkás Józsefnek, az MTA hajdani elnökének gondolataiból idézek: „Nem reform ez, hanem a mögöttes állam kiépítésének újabb fázisa, míg végül a szegények gyermekei jók lesznek szolgáknak az uradalmakban vagy felszolgálhatnak a kuratóriumi ülések utáni díszvacsorákon. […] Ezermilliárdos állami vagyont menekítettek ki, amelyet Orbán Viktorék tucatnyi egyetemi és egyéb alapítványnak juttattak. Ezzel akár évtizedeken át finanszírozni tudják saját szellemi hátországukat.” Ez már valóban a közös ügyünk!

Darvas Béla