(KFI N^o67)

Az ipari parkban a kínai CATL megvette a számára szükséges területet. Debrecenben elindult a Fidesz-KDNP által kedvezményezett gyár leendő helyén a termőréteg elhordása és a tereprendezés. Papp László és Barcsa Lajos megtekintették a CATL türingiai gyárát. Papp elégedett volt a látvánnyal (címkép).

A lakossági tiltakozás azért megszűrve érkezik el a jól szigetelt pártházig, ott Papp Viktor a főnök. A polgármester kivár, majd csak elfáradnak a tüntetők. Az erőteljes lakossági tiltakozások és akciózás hatására elkezdődött a vita. Beindult a Fidesz-KDNP-s agitprop, de bizonytalan vagyok abban, hogy ezt elég sokan tartalmában értik. Nimby (Not in my back yard) – mondják az angolszászok, ahol illetlen észrevenni azt, ami nem rád tartozik. A NER-en belül viszont készülnek a nyúlfarknyi, közérthető sajtótermékek (20. melléklet). Olyanok mintha hírek lennének, de valójában feltupírozott plakátszövegek ezek, amelyekben a Fidesz vezérkarát ösztöndíjas utakkal kisegítő, ma 92 éves Soros György gyakran, mint a főmumus tűnik fel. Megfontolt tényeket nem látok ezekben az írásokban, azonban ügyefogyott politikai gyanúsítgatásokat igen. Ezek futtatását érzékelem az utánközlésre berendezkedett médiában, akár a Kádár-érában. A kengyelfutók híradásai azonban nem érik el azt a tényszintet, ami engem – mint a tények kedvelőjét – vitára ingerelne. Véleményírások, ami személyes érdekű szövegeknek tűnnek. A celeb ír a fanoknak, akik lájkolnak.

20.melléklet: Anomália   „Ami első ránézésre tehát környezetvédelmi vitának tűnik, valójában egy élesedő gazdasági verseny magyarországi leágazása. A hazai baloldal pedig szépen csatlakozik ehhez a kampányhoz. Ennél már csak az lenne durvább, ha ezért pénzt kapnának külföldről, mondjuk dollárban” (Dömötör Csaba → Magyar Nemzet, 2023. január 29.)   ǁ   „…Németországban keményen lobbiznak azért, hogy a magyar beruházások inkább náluk épüljenek fel. Úgy vélte, meg kell vizsgálni, hogy a debreceni beruházást ellenző ellenzéki pártok tevékenysége hogyan függ össze ezzel a német gazdasági törekvéssel, fel kell tárni, van-e esetleg anyagi befolyásoltság, mint ahogy a választási kampányban is történt hasonló eset […] …a tiltakozások célja elrettenteni a befektetőket attól, hogy e korszerű technológiákat Magyarországra hozzák. Nem ideológiai küzdelem ez, semmi köze ahhoz, hogy valaki zöldpárti-e vagy sem, egyszerűen a nemzetgazdasági érdekekkel szembe mennek azok, akik el akarják lehetetleníteni az akkugyárak hazai létesítését” (Lánczy Tamás → Telex, 2023. január 29.)   ǁ   „…talán egyszer azt is megtudjuk, mennyibe kerül(t), hogy idehaza ezek a gazemberek bármi áron megpróbálják megfúrni a nemzetstratégiai jelentőségű akkumulátorgyártást. Mert ne felejtsék el soha: tizenkét év múlva elvileg Európa nem gyárt több robbanómotorral hajtott autót. Tizenkét év… egy szempillantás… […] …akkor mindenki akkumulátorokat akar majd vásárolni. Az akkumulátorgyártás lesz a jövő csipgyártása, a stratégiai jelentőségű iparág […] Nyilván sokan ácsingóznak erre a státusra. Akik hajlandók megfizetni érdekeik érvényesítéséért meg- és lefizethető gazembereket. Például zöld hazaárulókat” (Bayer Zsolt → Magyar Nemzet, január 31.)   ǁ   „Bohár utánajárt és megállapította, hogy a Malter ugyanazon a címen található, ahol a Soros György debreceni szervezete, név szerint az Alternatív Közösségek Egyesülete működik” (Bohár Dániel → Mandiner, február 3.)   ǁ   „…aki a debreceni gyár építése ellen küzd, az a környezetvédelem ellen, és a nemzetgazdasági érdekek ellen küzd.” (Szijjártó Péter → 444.hu, február 4.)

Mit ad majd a kínai akkumulátorgyártásért Debrecen lakossága? Tartok tőle, hogy túl sokat: a vizét, a levegőjét, az egyetemi város karakterét, egy következő generációk által élhető várost. Ki árusít itt és mit a zárt körű garázsvásáron? Mintha a polgármester helybéli vizet (itt kevés van belőle) és földet (a jó minősége miatt nem iparterületnek való), mintha a kormány energiát (Paks II) és EU-befolyást (ez éppen mélyponton). Mindezt Orbán úr – az időközben kiugró Palkovics gépész tanácsára – az úgynevezett ázsiai nyitás jegyében teszi, de valójában a korrupció és a demokráciától való eltávolodás miatt az Európai Unióval fennálló súlyos konfliktusai következtében a jelenlegi pénzhiány megoldására. Országomat egy jókora hitelért!

5.ábra: NCA-akkumulátor vázlata (forrás)

Lítiumion-akkumulátorok

A Debrecenben letelepülő EcoPro Global Hungary Kft. 120 ezer tonna/év mennyiségben fog katódaktívanyagot előállítani, melyhez a lítium-nikkel-kobalt-alumínium-oxid (NCA) technológiát fogja használni (5. ábra), és a dél-koreai akkumulátor-gyárakat szolgálja ki. A Samsung NCA típust is gyárt Gödön, amihez mangán kell. A dél-koreai akkumulátorgyártó cégek (Samsung és SK Innovation) körül nyolc beszállító települt be Magyarországra mostanáig. Hasonlót a CATL körül is kialakítanak majd. Az Eve Energy Co. Ltd. (kínai lítiumakkumulátor-gyártó) is közelít Debrecen felé.

2025-ig szerződést hosszabbított a CATL és a Tesla (a két nehézsúlyú), vagyis jelentős a hatalmas cégek között a jelenlegi együttműködés. Talán éppen addig, míg a debreceni CATL termelni kezd. A gyártás/kereskedelem akkorra éppen fordulóponthoz ér. Az Egyesült Államok és Németország is önellátó lesz, és akkorra kifutó termék az elektrolitos akkumulátor. A kormánynak van Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiája 2030-ig, bár 2022-ig sem sikerült ellátniuk. Műfaját tekintve szerintem: smonca.

A lítiumion-akkumulátorokról mostanában sokat beszélünk, anélkül, hogy tudnánk mit is fed a kifejezés, és miféle változatai vannak. Tegyünk egy kísérletet erre, hiszen ebből vezethető le a környezetterhelés és annak milyensége. A katód lehet lítium-kobalt-oxid, lítium-mangán-oxid, lítium-vas-foszfát (LFP), lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid (NMC – a Samsungnál ilyen is készül) és lítium-nikkel-kobalt-alumínium-oxid (NCA – ez az, ami a Magyarországra betelepülő ázsiai gyárakat jellemzi). Fő szerep a lítiumnak jut.

6.ábra: A gyár biztonsági dokumentációja által felsorolt, egyszerre egy tonnánál nagyobb mennyiségben előforduló anyagok és azok egészségügyi biztonságossága (fekete – reprodukciós méreg; kék – állatokon rákkeltéssel gyanúsított vegyület; piros – a dokumentáció veszélyes anyagnak minősíti; lila – figyelmeztető H-mondatok tartoznak a használathoz; drapp – nincs ismert figyelmeztetés)

A gyár biztonsági dokumentációja 27 vegyületet sorol fel (6. ábra), amelyek egyidejűleg egy tonna mennyiségnél nagyobb mértékben vannak jelen a telepen. Ez nem azonos az éves felhasználással. Közöttük több minősítetten veszélyes anyag fordul elő (részletesen lásd később). Vajon miként lehet azt mondani ilyen gyárról, hogy veszélytelen? Hogyan adhat ezekkel szemben garanciát a dolgok mélyére látni képtelen, ebből a szempontból laikus polgármester? Tudja egyáltalán, hogy minek az útját egyengeti? Szerintem környezet-egészségügyi szempontból fogalma sincs róla.

A munkahelyi ártalom is az oka annak, hogy komoly erőfeszítések történnek a folyékony elektrolit lecserélésére és a szilárdtest-akkumulátorok kifejlesztésére (pl. fémkerámia), ami sok szempontból előnyösebb lehetne. Mindez előrevetíti az elektrolitos akkumulátorok tervezhető lejárati idejét, vagyis, hogy lényegüket illetően új típusok jelenek meg a közeljövőben. Magyarország vak erőfeszítése, hogy gazdaságát a lítiumakkumulátorokra fókuszálja az a jövőt illetően, érthetetlen. Nem véletlen, hogy a gépkocsit gyártó országok (tehát nem összeszerelők, mint nálunk vannak) csak önellátásra rendezkednek be, és nem arra, hogy ez a típus hosszútávú üzlet lesz.

Bajnokok vagyunk?

Valamiféle végső sportérv, hogy hányadik Magyarország az akkumulátorgyártásban. Lassan megszokjuk, hogy Magyarország jobban teljesít, de hogy kinél jobban, az már fogós kérdés, mert csak Bulgária kullog mögöttünk a lakosság életszínvonalát illetően. A tényektől független önfényezésre persze a Kádár-korban is akadt példa. A Ludas Matyiban a jól felszerelt Mancika mindig felfelé ívelő grafikonokat helyezett fel a titkárnői szoba falára. A kimutatásokban folyamatosan nőtt a termelékenység. Az idő azonban mintha megállt volna nálunk, bénázunk az elképzelt jólétben. A kormánypártok az elhibázott szankciós politikát hibáztatják ezért, és a kitűnő oroszokat és a kínaiakat csodálják. Az ukránokat hibáztatják, mert megtámadta őket Putyin. Persze megfáradt vezérünknek ott lesz a hatvanpusztai családi hacienda, ahová visszavonulhat. Tiborc hotelje az Atrio del Mar is Costa del Sol-on – feltételezem – a rendelkezésére áll. Ott nem lesz a tengerparton akkumulátorbontó. A debrecenieknek azonban marad majd az akkumulátorgyár sivítása és az aggódás a víz mennyisége miatt, mert nagynak mutatkozásra kész vezérünk legalább bronzérmet szeretne, hiszen sport az élet. Lesz itt még aranycsapat! Lám a csöppnyi Iváncsa is akkora akkumulátorgyárat (SK Innovation) fogadott be a saját ipari parkjába (16. kép), aminek munkaerőigénye nagyobb, mint a település lakosságszáma. Mertek nagynak mutatkozni, vagy meg sem kérdezték a lakosságot? Vajon az emberek 20%-a ezen a településen miért nem tudta eldönteni magáról, hogy milyen nemzetiségű?

16.kép: A háromezer fős Iváncsán épülő akkumulátorgyár 2017-ben (forrás)

Menczer Tamás persze már 2021-ben a dobogós harmadik helyünket fantáziálta. Még a Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiában is 12. helyen vagyunk (szerintem 15, lásd lentebb), de a papír mindent elbír, a NER-tagok igen hiszékenyek; de vajon mire jó ez a fajta túlzás és hogyan tévedhet Szijjártó Péter stábja ekkorát (21. melléklet). Ők sem a saját kottából játszanak? Mi lehet a nagyotmondás célja? Tervek ugyan vannak (jövő idő) és területrendezés is, de új gyártás még nincs (jelen idő)

21.melléklet: Örömhír a bronzéremről   „A Boysen csoport 60 milliárd forintos beruházással 400 új munkahelyet hoz létre Nyíregyházán, ahol a cég elektromos autókhoz kapcsolódó alkatrészeket fog előállítani a BMW debreceni gyára számára – jelentette be hétfőn Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter […] A Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint a tárcavezető a zöldmezős beruházás budapesti bejelentésén arról számolt be, hogy a német vállalat akkumulátortartó-takaró lemezeket fog gyártani a BMW számára. Beszédében kiemelte, hogy ez lesz a cég első olyan üzeme, amelyben kizárólag elektromos autókhoz szükséges alkatrészeket fognak előállítani. Majd hozzátette, hogy a legmodernebb technológiára épülő gyárat megújuló energiára alapozzák. A nagyjából 60 milliárd forint értékű projektet az állam 5,6 milliárd forinttal támogatja, így segítve 400 új munkahely létrejöttét […] Szijjártó Péter emlékeztetett, hogy az utóbbi években a világgazdaság kétszer is a feje tetejére állt, így minden bizonytalan, csak egyetlen folyamat zajlik rendíthetetlenül: az elektromos autók térnyerése. Leszögezte, hogy ez nem pusztán üzleti-gazdasági törvényszerűség, hanem politikai döntés eredménye is, amelynek meghozatalában az Európai Unió hatalmas szerepet játszott. Az EU az egyik élharcosa a 2050-es klímasemlegességi célok elérésének, az elektromos autóipari átállás »határozott EU-s politikai döntéssorozat eredménye«, ugyanis a közlekedés a környezetszennyezés egyik legfőbb forrása, átalakítása nélkül nem csökkenthető hosszú távon és nagy mértékben az ágazat károsanyag-kibocsátása… […] »Ezért is furcsa, amikor önmagukat zöldnek nevező politikusok az elektromos autóiparral szemben érvelnek, és azt próbálják meg felhasználni valamifajta zavarkeltésre és balhézásra« – vélekedett. A miniszter fontosnak nevezte az elektromos autók gyártásához szükséges kapacitások létrehozását, s hangsúlyozta, hogy ezen beruházásokért őrületes európai verseny indult meg, különösképpen most, amikor az ukrajnai háború és az elhibázott szankciók nyomán a világgazdaság leszállóágban van. »Tehát aki beruházásokat tud magához vonzani, annak lehet esélye arra, hogy elkerülje a recessziót és a tömeges munkanélküliséget« – fogalmazott […] Kiemelte, hogy Magyarország már ma is a világ [!] harmadik legnagyobb elektromos akkumulátorgyártója. »Tehát, ha valaki valamifajta titokzatos, új, veszélyes fogalomként kíván hivatkozni az elektromos akkumulátorgyártásra, annak a szíves figyelmét felhívom arra, hogy Magyarországon hatalmas elektromos akkumulátorgyárak működnek már most is, és a hatásuk közel sincs olyan, mint amit egyes, önmagukat fantasztikus szakértőknek minősítő, alapvetően ellenzéki politikusok próbálnak itt összehazudni«…” (Telex)

Én az alábbiakat olvasom Európára koncentrálva: „Az országok ranglistáját Németország vezeti 423 GWh-val, ami főként a Tesla Berlin mellett épülő üzemének köszönhető. A második helyen az Egyesült Királyság áll 130 GWh-val, melyet Franciaország követ 98 GWh-val, Magyarország pedig az igen előkelő ötödik helyet foglalja el a maga 77,3 GW-s kapacitásával. Hazánkban három nagy akkumulátorgyártó üzem található. A gödi Samsung gyár évi 30 GWh kapacitással rendelkezik, amit sajtóértesülések szerint 40 GWh-ra fognak bővíteni. Ez a 10 GWh-s beruházás egyébként még nem is szerepel az összesítésben. Az SK Innovation Komáromban rendelkezik egy 7,5 GWh-s üzemmel (ezt Érd közelében építették volna fel, de ott megakadályozta a városvezetés), amelyet további közel 10 GWh-val bővítenek, a Fejér megyei Iváncsán pedig egy 30 GWh-s üzemük épül.” A gyártók közül a Tesla rendelkezik kiemelkedő ambíciókkal (200-250 GWh – a sivatagban telepíti), a második helyen a svéd Northvolt (114 GWh – az északi sarkkör környékére építi), a harmadik helyen pedig a CATL (100 GWh – Debrecenben) áll. Vagyis Menczer és Szijjártó valamiért egy alternatív jövőből származó brosúrából idéznek nekünk, amelyben a szerepünk nem  a valóságnak megfelelő. Rangsor egyébként többféle van.

7.ábra: Az akkumulátor összesített és gyártási rangsorok (Bloomberg, 2022. december)

A Bloomberg szerint gyártást illetően 2022. decemberében Kína, Dél-Korea, Japán, Egyesült Államok, Lengyelország után a 6-7. helyet foglaljuk el Németországgal együtt (7. ábra). Ez az európai 3-4 hely, ami azért ugye, egy csöppet más. A valóságos rangsorban azonban egyéb tényezők is közrejátszanak. Így a gyártáshoz rendelkezésre álló nyersanyagforrások meghatározók, és ebben a 26. helyen állunk, ami – holtversenyben sokakkal együtt – az utolsó ebben az első 30-as mezőnyben. Az akkumulátorgyártáshoz nincs nyersanyagunk. Ebben Kína, Ausztrália, Kanada, Brazília, Indonézia, Egyesült Államok és Chile az első hét. A magyar gyártás tehát kiszolgáltatott a nyersanyag-beszállítóknak. ESG (Environment, Social & Governance) mutatókban, amit zöld-keretrendszernek fordíthatunk, Norvégia, Finnország, Svédország, Németország, Franciaország, Kanada és az Egyesült Királyság a vezető sorrend. Magyarország ebben a 13.; a nálunk gyárat nyitó Dél-Korea a 10., míg Kína a 17. Ennek alapján nem várható, hogy kínai gyár kevésbé környezetszennyezően fog működni, mint a dél-koreaiak. Innovációs és infrastruktúra-listán az első hét ország: Finnország, Ausztrália, Svédország, Norvégia, Kanada, Egyesült Államok és Dél-Korea. Kína a 9., míg Magyarország a 14. A várható biztos keresletet illetően Kína, Egyesült Államok, Németország, Egyesült Királyság, Dél-Korea, Franciaország és Norvégia a sorrend. Magyarország itt a 20, vagyis a piaca nagyon is kérdéses, lényegében Németországtól függ. Mindezeket egybevetve Magyarország a Bloomberg listáján csak a 15. helyen található. A nemzetközi gazdaság beárazása sokkal alacsonyabbra becsül, mint azt Magyarország kormánya magáról hirdeti. Szerintem nincs magyar akkumulátorgyártás, hiszen sem nyersanyagokkal, sem a biztos piachoz saját autógyártással nem rendelkezünk. Az egész üzletben nálunk találkozik az ázsiai akkumulátorgyártás a német autóösszeszereléssel. Környezetet árusítunk ki részhaszonért és komolyan vehető K+F+I munka nélkül. Ez nem stabil gazdasági környezet egy felfelé tartó országban, hanem szimpla gyarmati karrier. A gazdag szomszéd – mert ehhez pénzünk már nem volt – a kertünkben épített ki egy mobil bográcsoló-grillező-kemencés helyet, amit mi is használhatunk, de ahol valójában a terület, a füst és a hamu a miénk. Ha úgy gondolja eltolja máshoz, marad nekünk a beton.

Bajnokok leszünk?

A németek is idehozták már a gyártásukat? A Boysen-család is velünk lesz Nyíregyházán. Akkor mégsem a németek akarják elvinni magukhoz a debreceni CATL gyárat, mint ifjabb Lánczi fantáziálta?

A Boysen Battery Components Hungary Kft. bejegyzésének dátuma 2022. november 8. A tevékenység megnevezéseként olvashatjuk: 2720 Akkumulátor, szárazelem gyártása, tulajdonos Boysen Management GmbH, cégvezető Rolf Geisel. BMW alkatrészről egy szó sem esik. Látok némi ellentmondást, de a nyíregyházi akkumulátorgyár megnevezést a kormány rémhírnek minősítette. Tény, hogy Nyíregyháza fideszes polgármestere optimista és odaadó. A baj az, hogy a jelenlegi, rendkívül gyorsan avuló technológiákkal az akkumulátorgyártók és az erőművek területére helyezzük át a városi közúti szennyezést.

A kínai Eve Energy 45 hektár földre már szándéknyilatkozatot írt alá Debrecenben, de egyéb hírek még nem szivárogtak ki. Cégbejegyzésnek még nincs nyoma az Opten-ben, de tárgyalások bizonyosan folynak erről, hiszen a dél-koreai sajtó és a nemzetközi is tényként említi. Sőt, az európai jövőt vázoló kimutatásokban erre az évtizedre vonatkozik a gyártás megkezdése. Milyen debreceni vízkészletre alapozóan érkezne vajon ez az új kínai akkumulátorgyár? Tény az is, hogy az Orbán-kormány a debreceni ipari parkok fejlesztésére további 100 milliárd forintot költ.

Az előrejelzés szerint – ugye ez nagyon síkos terep – a Kínából származó export 2012 és 2021 között átlagosan +8,1%-kal nőtt éves szinten. Ugyanakkor Lengyelország (+67,9%), Thaiföld (+39,4%), Vietnám (+35,5%), Magyarország (+28,6%), Németország (+27,7%), Malajzia (+26,8%), Hollandia (+20,2%), Szingapúr (+15,3%), Japán (+12,2%), Dél-Korea (+10,2%) és Hongkong KKT (+3,2%) pozitív növekedési ütemet mutatott. Ezenkívül Lengyelország a világ leggyorsabban növekvő exportőrévé vált, 2012 és 2021 között +67,9%-os éves növekedési rátával. 2012 és 2021 között Lengyelország, Németország, Malajzia és Vietnám részesedése +13, +5,1, +2,4 és +1,8 százalékponttal nőtt. A többi ország részesedése viszonylag stabil maradt az elemzett időszak alatt. Szóval ez a bronzérem nekem sehogy sem akar összejönni. Európában a kormány tervei szerint igen, de a jelen időben való ténytisztelő közbeszéd talán hasznosabb.

8.ábra: A bolygó akkumulátorexportja (2020-2021) és -importja (2020). Citromsárgával a 2025-ben várható arányt jeleztük (ebből a szempontból az ábra hiányos)

A 8. ábrán foglaltuk össze, ami az akkumulátorexport-import ügyeiről ma számunkra látható. Mi Magyarországot az exportot illetően a 6-7. helyek egyikén látjuk, miközben a minősítési feltételek aligha változnak a közeljövőben. Mit kell azonban külügyminiszterünk és stábjának tényállításairól ezt követően gondolnunk? Akárhogyan is nézem, a gyártás tekintetében hazánk a hetedik helyen áll, és ezen aligha változtat majd 2025-ig, amikor a debreceni CATL gyártani fog. Az autógyártásban érintett országok (Németország, Egyesült Államok, Egyesült Királyság) a saját szükségleteik megoldására törekednek (ez az importpiac hamarosan beszűkül), aminek további oka az elektrolitos akkumulátorok elavulása.

9.ábra: Az európai akkumulátorgyártás tényszámai (~2020) és tervei (~2030)

A gyártás a húszas évek elejének Európájában a Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Magyarország, Norvégia és Lengyelország sorrendet mutatja. Tervek szerint ebben a legnagyobb ugrás Magyarországé. Saját autógyártás nélkül Magyarország ambíciói Európában kiemelkedő, bár az egészhez nyersanyagforrásaink és biztos piacunk nincs. Mindkettőt illetően az ázsiai gyártulajdonosoktól függünk, ami több mint kínos. A Nemzeti Akkumulátor Iparági Stratégiában persze az alábbit olvashatjuk: „A MOL által végzett vizsgálatok azt mutatják, hogy Magyarország rendelkezhet lítiumban gazdag geotermikus lelőhelyekkel, így a jövőben képessé válhat legalább a belső kereslet kielégítésére, illetve szerepet vállalhat az akkumulátorgyártáshoz alkalmas minőségű alapanyagok előállítása során.” Lehet valami ennél feltételesebb, amire nemzeti stratégia épülhet?

Villáminterjú Pálinkás Józseffel – N^o4   Darvas Béla: Mint hosszú ideig a hazai K+F+I vezetője, hogyan értékeled hazánknak az európai akkumulátorgyártásban való kiemelkedő ambícióit?   Pálinkás József: Szerintem túlzottak az ambíciók, nem racionálisak a döntések. Azt jegyezzük meg az elején, hogy ezek a beruházások sem a kutatások, sem a magyarországi fejlesztések szempontjából nem értékelhetők, hiszen kész technológiák alapján gyártás és összeszerelés történik csupán Magyarországon. Ez a hányadikak leszünk akkumulátorgyártásban című versengés pedig egyenesen nevetséges. Attól tartok, hogy ezeket a döntéseket a magyar kormány nem szuverén módon hozza meg. Annyiadikak leszünk, amit a német és a kínai gazdaság érdekek meghatároznak. Sajnos a szuverenitás folyamatos hangoztatása kimerül a régi térképek focisálakon való mutogatásában. A szuverenitás ma sokkal inkább a munkamegosztásban való részvétel szuverenitását (önálló, az ország érdekeit tekintő döntéshozatalt) jelenti. A világ érthető módon a Nap sugárzási energiájából nyerhető elektromosenergia-termelés irányába halad. A fosszilis energiahordozók kimerülése és felhasználásuk környezeti hatásai miatt ez eléggé nyilvánvaló. Csak halkan jegyzem meg, hogy a szélenergia is a Nap sugárzása következtében létrejött légmozgás energiája. Az már kevésbé nyilvánvaló, hogy a termelési és tárolási technológiák fenntartható módon lehetővé teszik-e a növekvő vagy akár a jelenlegi szintű energiafelhasználást. Ez nagy, globális kihívás, amire nem tudom a választ. Azt gondolom (érzem), hogy nem, azaz az energiafelhasználást valójában csökkenteni kellene. A világgazdaság azonban jelenleg növekedés-vezérelt. A napenergián alapuló elektromosenergia-előállítás és az azt felhasználó közlekedés, szállítás, fűtés, világítás stb. az elektromos energia hosszabb idejű (napok, hetek, hónapok?) tárolását követeli meg. Ennek csak egyik formája az (elektrolitos) akkumulátor. A hidrogénalapú tárolásban és más pl. szilárdtest-akkumulátorok vagy más új technológiák is előtérbe kerülhetnek. A jelenlegi akkumulátortechnológiák mellett irracionális méretben és mértékben elköteleződni már csak ezért sem érdemes. A debreceni gyárral nem az a baj, hogy megépül, hanem az, hogy a méretei a város, a magyar gazdaság szempontjából irracionálisak. Visszatérve a szuverenitáshoz. Nem hiszem, hogy a magyar kormánynak volt választása a méret tekintetében. Kína akart építeni egy 100 GWh gyártási kapacitással rendelkező gyárat Európában, a magyar kormány pedig – a költségekkel, más lehetőségekkel mit sem törődve, a kínaiaknak tett ígéreteket eltitkolva – mindent elkövetett, hogy ez itt épüljön meg. Azt is eltitkolták, hogy mennyi támogatást adnak a kínaiaknak. A napokban megjelent 320 Mrd Ft, a teljes beruházás 11%-a, a korábbi direkt támogatások fényében nem tűnik életszerűtlennek. Meggyőződésem, hogy a járulékos hatásokat nem számították ki, ami súlyos szakmai, kormányzati hiba. A nyersanyagok, az energia, a víz, a munkaerő hiányáról, a legjobb termőföldek felhasználásáról, a környezeti problémákról részletesen olvashatunk ebben a részben. Felvetek egy új szempontot is. A debreceni közmeghallgatásokon sem hallottam erről. A lítiumion-akkumulátorokban az energiatárolási kapacitássűrűsége jelenleg 300 Wh/kg. Azaz egy kg tömegű akkumulátor 300 Wh energiát képes tárolni. 5-10 évig újratölthető. Egy kg benzinben 13.000 Wh a teljes energia! Ez nem újratölthető. A 100 GWh energia tárolására alkalmas akkumulátorok tömege összesen 333 millió kg, azaz 333 ezer tonna. Összeszerelve (tartószerkezet, kábelek stb.) konzervatív becslés szerint is 400 ezer tonna. Az anyagot a gyárhoz kell szállítani és onnan el kell szállítani. Ha hulladékkal is számolunk, ez akkor kb. 1 millió tonna anyagszállítást jelent évente. A nagy kamionok kb. 25 tonna szállítási kapacitással rendelkeznek. Következésképpen a 100 GWh tárolókapacitású akkumulátorok évi 40 ezer, napi (350 nappal számolva – 15 napot biztosan karbantartással kell tölteni) 115 kamiont jelent. Ha napi 20 órában szállítanak, ez akkor is óránként 6 kamiont jelent. Kisebb kamionok esetén a dupláját. Számoltak ezzel is a gyár helyének kijelölése és környezetének kialakításakor? Tudnak erről a Debrecenben lakók?

(folytatása következik)

A hetente megjelenő írás részei: Akkumulátorgyár ügyek extrákkal (Villáminterjú Pálinkás Józseffel) – N^o1 Álmodtunk egy világot magunknak; N^o2 A Debrecenbe eltérített kínai beruházás; N^o3 A Nagyerdőtől a Keleti-főcsatornáig; N^o4 Gyártás (tények és tervek); N^o5 Bontás és újrahasznosítás; N^o6 Környezethasználati alapvetés; N^o7 Toxikológiai alapvetés