(KFI N^o64)

Előzmények: Akkumulátor (Élet és Irodalom); Kamuráj (Élet és Irodalom)

Palkovics László mindent (is) tudó éppen mostanában töröltetett a kormányzók csoportképéből (címkép: Szijjártó Péter FB lapja), és egy 25 fős cég vezérigazgatója lett (N7 Nemzeti Védelmi Ipari Innovációs Holding Zrt.; alapítás: 2021. április 7.; adózás előtti eredmény 2021-ben: -335 millió forint), ami jelenleg veszteségesen működik. Mindent elszúrt (pl. MTA kutatóhálózata, alapítványi egyetemek, iparügyi tárca), amihez csupán készleten lévő önhittség kellett. Jött, rombolt, és most ment (másodállásban a Széchenyi Egyetem kuratóriumának elnöke lett); ág sem rezdült. A róla készülő szobortervek fiókba kerültek. Ő volt talán az e-mobilitás hazai donja. A gépek, ugye, szépek, az autó is frankó, az elektromos inka, de a hozzávaló akkumulátor még inkább. A területen repesztett Szijjártó Péter nemzetközi ügyintéző is (1. melléklet).

1.melléklet: Ha valaki… „Ha valaki, hát Szijjártó Péter biztosan tudja, mi minden van a gödi akkumulátorgyárát gigantikusra bővítő Samsung rovásán, a külügyminiszter mégis minden adandó alkalommal úgy parolázik a dél-koreai cég vezetőivel, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. »A koreai beruházók immáron az öt legnagyobb beruházói közösség egyikévé váltak, az elmúlt években rendre tőlük érkezett a legtöbb beruházás Magyarországra« – írta hétfőn Facebook-oldalán Szijjártó […] A Samsung viselkedéséből azonban pontosan látható, hogy a kormány a színfalak mögött sem próbálkozik semmiféle elvárást támasztani a dél-koreai multi felé. Pedig volna itt néhány tendencia, amelyeket folytatás helyett érdemes lenne megfordítani. Kezdetnek elég lenne, ha betartatnák a Samsung-gal a magyar jogszabályokat, ha pedig igazán merészek akarnának lenni, a gigagyár bővítését a lakosság kártalanításához kötnék – ami, tegyük hozzá, aprópénz lenne az állami milliárdokkal megajándékozott cégnek […] A külügyminiszter posztjában azzal kapcsolatban is örömét fejezte ki, hogy a gödi gyárban már több mint 5.000 ember dolgozik, és a dél-koreai cég globális terjeszkedéseiben ezután is fontos szerepet szán Magyarországnak. Legyünk tehát hálásak a multinak, hogy miután mindent, de tényleg mindent elrendezett a kormány annak érdekében, hogy a gyár akadálytalanul, a helyiek és az önkormányzat beleszólása nélkül növekedhessen a gödi kertek alatt, méltóztatik biztosítani a miniszter urat, hogy a jövőben még több hasonló beruházással örvendezteti majd meg a magyar lakosságot. Legyen szó engedély nélküli működésről vagy zajhatárérték-megsértésről, az elmúlt években nem igazán akadt olyan, a Samsung által elkövetett szabálytalanság, amely érdemi, visszatartó erejű következménnyel járt volna. Arról nem is beszélve, mennyire álságos a munkahelyteremtéssel lobbizni egy olyan gyár mellett, amelyről a hatóság nemrég kimondta: »több munkavállalójának egészségét, testi épségét súlyosan és közvetlenül veszélyeztette«. A jegyzőkönyv szerint a munkások hónapokon át az egészségügyi határértéket meghaladó mértékben voltak kitéve különböző veszélyes gázoknak, és a cég megszegte a rákkeltő anyagokkal kapcsolatos előírásokat is […] A maximálisan kiszabható 10 millió (!) forintos bírság mellett szerencsére bőven marad forrása a 759 milliárdos árbevételű cégnek a munkavédelemre – nem mintha bárki is bezárással fenyegetné. […] …az előttünk álló egyre aszályosabb időkben az elképesztő vízmennyiséget elszipolyozó akkumulátorgyárakkal kell majd osztoznunk az ivóvízen. Bárki szomszédjába épülhet a következő gyár, melynek zaját és veszélyeit biztosan nem Szijjártó Péter lesz kénytelen elviselni.” (Mérce)

2.kép: Orbán Viktor miniszterelnök és Dzsun Jong Hjun, a Samsung SDI vezérigazgatója fát ültet a gyár megnyitó ünnepségén 2017. május 29-én (Fotó: Szigetváry Zsolt/MTI/MTVA)

Gödi echó

A gödi talajvízszennyezés kivizsgálásához szükséges adatokat tíz évre titkosítanák. Közegészséget érintő kérdésben történne efféle. Mindez egy lehetséges persorozat nyitányának tűnik. A gyár közelében lévő kutak vizében lítium és NMP (N-metil-2-pirrolidon) nevű oldószer található. Ez utóbbiból a gyár évi több tízezer tonnát használ fel.

Nem ez lenne az első eset, amikor gyártelep elszennyezi a környezetét, amikor veszélyezteti a dolgozói egészségét. A Budapesti Vegyiművek DDT-gyártása egy évszázadra tette ezt a környezetének talajával, de más, a gyárban használt vegyületek a talajvizet is elszennyezték. Pár éve DDT-t mértünk a gyártelep körül lévő fák kérgén, a szállítási útvonal talajában, a talajban élő gilisztákban, mások a közeli házak padlásának porában és az udvaron kapirgáló tyúkok tojásaiban. Hasonló feltáró jellegű cikkek a hazai környezet-egészségügy gazdátlan állapotán – az Európai Unióban példátlan tárcanélküliségen – változtathatnának. Jelenleg Európában talán csak Magyarországon szabad az út a környezetgyalázáshoz. Mindehhez – most úgy látszik – még titkosítás is társulhat. Szerintem Göd háziorvosaira, szülész-nőgyászaira és neurológusaira tartozna a megszerzett környezetanalitikai tudásunk, mert ők találkoznak a betegekkel, akik esetében a tények segítenének. Még akkor is, ha a mért anyagokkal kapcsolatos szennyezési szintek még határértékek alattiak. Azt jelzik, hogy a gyártás nem kellően zárt.

Mitől olyan csöndesek az orvosaink? Miért nem izgatja őket a megelőzés? Nem beszélve a környezetvédelmi árnyékbársonyszékről, amely úgy süllyedt el az agrárminisztériumban, mintha érdemben feleslegessé vált volna. Mitől szűnt meg a hazai érdemi zöld-politika (vált láthatatlanná Illés Zoltán a Fidesz szakpolitikusa), s foglalta el a helyét valamiféle akciózó felszínes, magát szakemberektől távol-tartó képződménnyé, ami persze a vesztét is okozza?

A Samsung gyárának 2017-es megnyitóján Orbán Viktor és Szijjártó Péter is megjelent kissé túlreprezentálva a hazai kormányt, és valamiféle parki bokrocskát is ültetett (2. kép) a dél-koreai vezérigazgatóval, bemutatva, hogy mennyire környezetérzékeny ez a cég. Hétköznapi gagyizás. A gödiek kérésére akác–nyár-erdősávot is ültettek 2021-ben, amitől a későbbi zajcsökkentést is reméltek, de a csemeték nem élték túl a következő aszályos évet, senki nem gondozta ezeket.

2.melléklet: Volt egyszer egy választási véderdő… Egyesületünk [Göd-Ért] a Samsung-gyár építésének kezdete óta, minden fórumon kérte, hogy egy véderdősávot telepítsenek a gyár és a lakóövezetek közé. Hosszas könyörgés nyomán végül Tuzson Bence országgyűlési képviselő és a megyei közgyűlés elnöke, Szabó István megígérte a faültetést. Erre a Samsung 3,8 milliárdnyi adójából 80 millió forintot szántak. Majd 2021. novemberében váratlanul hivatali autók sokasága érkezett Gödre. Hozták az országgyűlési képviselőt, a megyei elnököt, a főispánt, s még számos más politikust, hogy a Pilisi Parkerdő szakembereivel együtt a fákat – valójában a 60-80 cm-es akác- és nyárfavesszőket [értsd csemetéket] – elültessék. Aztán a sikeres gödi faültetésről folyamatos és dicsőséges posztok jelentek meg, egészen az áprilisi választásokig. A nyár folyamán egyesületünk hiába jelezte, hogy a vesszőcskék száradásnak indultak, s csak a parlagfű és gyom virít a területen. A Pilisi Parkerdő Zrt. levelünkre azt válaszolta: ők mindent rendben találtak (sic!), s a gyomok a kiszáradástól védik a csemetéket. Aztán a nyár végére kiderült, hogy a véderdőből semmi sem maradt. A hivatalos verzió szerint a fák ugyan gyökeret eresztettek, de az extrém aszály miatt kiszáradtak. Csakhogy mi azt tapasztaltuk, hogy az elültettek vesszők eleve meg sem eredtek. Mert nem locsolták, nem gondozták őket – csupán arra voltak jók, hogy a választási kampány során a politikusok faültetéssel fényezzék magukat. A Samsung-gyár állandó zajától, a kibocsátott szennyező-anyagoktól semmi sem védi Gödöt – ez a tény egyszerre felháborító és elszomorító.” (Gödi jegyzőkönyv)

A katasztrófavédelmi hatóság hat alkalommal büntette meg a céget több mint száz tonna veszélyes anyag többszöri, engedély nélküli tárolása és használata miatt. Büntetést kapott a cég azért is, mert mérgező iszap folyt ki a gyár szennyvízkezelőjéből – olvashattuk korábban. A gondatlan kezelésnek tehát van nyoma, s a gyárral kapcsolatos gyanú megfogalmazása jogos.

3.kép: A gödi Samsung akkumulátorgyár 2021. decemberében (forrás: Göd-Ért FB lapja)

A talajvízszennyezés ténye környezeti károkkal jár, és a környezet-egészségügyi vonzatok nem elhanyagolhatók. Az ilyen adatoknak közérdekűeknek kellene lenniük, és jogszerűen nem lehetnének eltitkolhatóak. Nagyon nincs rendben a kapcsolatos törvény, ha ez megtörténhet. Mi van a területen élők jogaival és az Alaptörvény XXI. cikkével: „(1) Magyarország elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez; (2) Aki a környezetben kárt okoz, köteles azt – törvényben meghatározottak szerint – helyreállítani vagy a helyreállítás költségét viselni…” Alapjogunk akkor XX. cikkben megfogalmazott „(1) Mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez”? Szerintem ezt nem írhatja felül gazdasági érdek, nem kerülhetők meg a helyben élők alapjogai (3. melléklet), és az ilyesmihez társuló adatok szerintem nem titkosíthatók, hiszen a megelőzéshez és megoldáshoz vezető okokat titkolnánk el. A helyiek a gyár által kibocsátott levegőre (3. kép) és a harmincnál több utcában is hallható, erős zajra panaszkodnak.

3.melléklet: Számos gödi… „…számos gödi valószínűleg az elmúlt éjszakákon is eldönthette, hogy a Samsung akkumulátorgyárának zúgása miatt nem alszik a tikkasztó nyári melegben nyitva hagyott ablakok mellett, vagy – kis szerencsével – csukott ablaknál legalább csöndben, de 30 fokban pihenhet, arról továbbra sem tudni semmit, honnan és pontosan hogyan került egy akkumulátorgyártáshoz is használt oldószer a kútjaik vizébe jó pár héttel ezelőtt. A több száz tonna veszélyes anyaggal dolgozó gyár utóbbi időben feltárt (a hatóságok és a cég által nem túl nagy dobra vert) szabálytalan működése pedig folyamatos félelmet kelt. A gyár árnyékában élőknek tett egyetlen kormányzati gesztus egy mára félig kiszáradt, vékonyka csemetékből álló véderdő telepítése volt a gyár oldalában, amely szomorú szimbóluma annak, hogyan is állnak országunk megválasztott vezetői a helyi közösségek jogainak védelméhez a gazdasági érdekekkel szemben.” (Mérce)

Akkumulátorgyártó nagyhatalom

Göd, Iváncsa, Komárom és Miskolc után Debrecen lakossága lehet érintett (4. melléklet; 1. ábra). A lítium és kobalt ritka fém, azok közé tartozik, ahol a távoli bányaforrás (pl. Bolívia, Kongó) hamarosan elégtelen lesz a gyártás fenntarthatóságához és az akkumulátorok visszagyűjtésének alacsony hatékonysága miatt a körkörösség megvalósításához. Hazánk tehát miközben a dél-koreai/kínai lítiumakkumulátor-gyártás európai fellegvárává válik, elfeledkezik ezekről a tényekről. Mindez az elektromos autók lejárati idejét vetíti elénk, persze ha csak nem lesz új ötlet, ami az energiatárolás problémáját megoldja.

1.ábra: Hazai akkumulátorgyártók és kiszolgálóik

(Megjegyzések: kék – Japán; lila – Dél-Korea; bordó – Kína; sárga doboz – akkumulátorgyár; fehér lap – szeparátor-fólia; keretes narancs színű lap – rézfólia; drapp csillag – elektrolit; nem jelzett – egyéb alkatrészek)

4.melléklet: Tervek   „Az elmúlt években 14 jelentős távol-keleti, akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházás valósult meg Magyarországon, és még újabbak érkeznek. Ezzel a világon a tizedik helyen áll az ország az elektromos akkumulátorok exportálásában, de a várakozások szerint – amennyiben a beruházások üteme így folytatódik – az első öt közé kerülés is reális lehet – derült ki az Óbuda Group áttekintéséből.” (24.hu)

Nem tudom feltűnt-e, hogy a nálunk virtuális környezetvédelem ügyei kettéhasadtak. A mezőgazdasági jellegű környezetvédelem maradt a hozzá nem értő Nagy Istvánnál, míg az ipari környezetvédelem – már tudjuk, hogy csak átmenetileg – Palkovics Lászlóhoz került?

Lacink leamortizálta az MTA intézményét, Fidesz-KDNP vezetésű alapítványi egyetemekhez segédkezett, és tárgyalásokat kezdett a Fudan nevű – többek szerint kommunisták által irányított – vállalkozással, ami majd igen jelentős árért a hazai egyetemek elől szívhatja el a kiváló tanárokat és támogatást. Mostanában mindent Kínáért és Oroszországért! Kell nekünk az egyszer-használatos cucc, ahhoz még Belgrád felé vasutat is építünk. Semmi sem ment már meg bennünket attól, hogy az urán és lítium országa legyünk. Rákosi Mátyás elmehet a szénnel és az acéllal töpörtyűárusnak. Bár talán mégsem; várjuk ki a végét. Szóval az ipari környezetvédelemért (itt most kerítsünk sort a seiza gyakorlására) átmenetileg felelős Palkovics úr szerint a lítiumakkumulátor-gyárak nem környezetszennyezők, továbbá az elektromos autóké, így a lítiumakkumulátoroké a jövő. Persze ezek valójában lítium-nikkel-kobalt-alumínium- (NCA) akkumulátorok (lásd később). Így válunk a karatemester szerint abszolút jövőképessé. Jelentsen ez tőle bármit is.

Mostanában azonban a titkosítás mintha a környezetvédelem területén újra divatba jött volna. Nem tartoznak a gazdaság által elhantolt környezetvédelem ügyei a Brüsszel (értsd labancok) miatt gyakran megkérdezett választókra. Minek ezekről a lakosságnak tudni? Mit kezdenének vele?

4.kép: A Tesla Gigafactory 1 épülő gyára Sparks-ban (Nevada), még napelemtető nélkül (forrás)

Villáminterjú Pálinkás Józseffel – N^o1   Darvas Béla: A hazai K+F+I-nek évtizedekig voltál a megbecsült vezetője. Hogyan ítéled meg az akkumulátor-nagyhatalmi törekvésünket? Tényleg ez maradt nekünk gazdasági kitörési pontként? Van nekünk ehhez megfelelő energiakapacitásunk?   Pálinkás József: A jelenlegi akkumulátorgyártási beruházásoknak a kutatáshoz és fejlesztéshez nem sok közük van. Kulcsrakész gyárat építenek, kész technológiai megoldásokkal dolgoznak. Az akkumulátorgyárak nagyon energia- és vízigényesek. A környezeti hatásuk – finoman fogalmazva – aggályos. Az akkumulátorgyártásnak olyan területi koncentrációja, mint amit Debrecenben terveznek tudomásom szerint sehol a világon nincs. Lehet persze, hogy a világbajnokságra vágyó politikai vezetésnek éppen ez vonzó. Az országot az autóiparnak és a kérdéses elektromos autóiparnak kitenni meglehetősen veszélyes. A kormánynak kell a külföldi direkt befektetés, mert hozzájárul a fetisizált GDP-hez, ezért semmi sem drága. Az eddig beruházások közvetlen költségvetési támogatásának megtérülése is igen hosszú időt – évtizedeket – vehet igénybe. „Az akkumulátorcellák gyártása során felhasznált teljes energiamennyiség 41,48 kWh/kWh előállított akkumulátorcella-kapacitás. Ennek az igénynek az 52%-ára (21,38 kWh/kWh akkumulátorcella-kapacitás) földgázként van szükség a szárításhoz és a szárítóhelyiségekhez. A fennmaradó 48%-ra (20,10 kWh/kWh akkumulátorcella-kapacitás) villamos energiaként van szükség, főként az akkumulátorcellák kialakításához” – olvashatjuk szaklapban. Ez azt jelenti, hogy 1 kWh energia-tárolókapacitás előállításához 41,5 kWh energia szükséges! Amennyiben a hírek szerinti évi 100 GWh tárolókapacitásról van szó, akkor csak a cellák gyártása évi 4.150 GWh energiát igényel! Egy év 8760 óra, azaz kell egy kb. 500 MW teljesítményű erőmű csak az akkumulátorok előállításához, mindent hozzászámolva akár egy 1 GW-os erőmű szükséges csak erre a projektre. Nem messze a CATL építkezéstől a Semcorp kínai cég 100 ezer négyzetméteres, az akkumulátorokhoz használt szeparátorfólia-gyárat épít. A BMW gyár is sok energiát igényel majd. A nagy kapkodásban szerintem nem gondolták végig az energiaigényeket sem. Nyilván ott van a fejükben, hogy majd Paks II. De mi van, ha az nem lesz, vagy piaci áron (a befektetés megtérülése + üzemi költség) kell elszámolni. Palkovics László a meghallgatásán 800 MW teljesítményigényről beszélt, én ezt 1.000 MW-ra becsülöm. Külön gondot jelent az időzítés. Paks II – ha megépül – 2032 előtt aligha termel energiát. Napelemparkokban termelt energiával a rendszer nem üzemeltethető, mert ha meg is építik, a kellő kapacitást, jelenleg nincs technikai lehetőség ilyen mennyiségű energia tárolására. Az országot ilyen mértékben kitenni egy ennyire energiaigényes ágazatnak szerintem nem biztonságos.

A körkörösség, mint kulcsszó

Összeszerelünk és bontunk. Újrahasznosítunk. Megvalósítjuk a NER-rel a gazdasági körkörösséget. Lesz majd akkumulátor-felnőttképzés, -szakképzés és egyetemi képzés. Lesznek majd büszke akkumulátormérnökök. Samsung-tanszék? Magyarország jövője, fiataljaink képzése immár biztosítva, ezzel párhuzamosan persze akadnak majd itt-ott lakossági problémák, helyenként baj lesz majd a zajjal, a levegő és a talajvíz minőségével. Ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Az akkumulátorbontásról (emlékeznek még ugye, korábban az ólom, majd a kadmium), a ritka fémek visszanyeréséről most még csak szordínóban elmélkedünk, aminek környezet-egészségügyi ára nagyságrendekkel magasabb lesz majd, mint amennyi haszonról most beszélünk.

Az elektromosautó-biznisz az energiadrágulás előtt tarolt, és mindegyikbe kell ilyen alkatrész. A nevadai sivatagban is épül a Tesla Gigafactory 1 (4. kép). Európának (BMW, Mercedes-Benz stb.) majd mi gyártunk – jött a megváltó ötlet. Igaz, hogy ehhez új erőművet is kell létesíteni, mert az energiaigény óriási. Paks II és az oroszok kapóra jönnek. Bár sokaknak napi megélhetési gondjai vannak, azért gigantomán tervek születnek Viktorunk fejében, így közben talán 2036-ban olimpiát is rendezünk, hogy 70 éven felül is szórakozhasson a nemzetvezető fiatal demokrata.

Napjainkban beköszöntött az energiaválság időszaka, amely pillanatok alatt feldöntötte az e-mobilitás rózsaszín álmait a kedvező környezetvédelmi hatásairól. Orbán Viktor most éppen lignites erőművi blokkok után kapkod, pokolba az üvegházhatású gázokkal. Legyenek mértéktartóak mások, mi maradjunk inkább Orbán Balázs szerint racionálisak. Ez nyilván az utóbbi idők feketehumor-termésének egyik gyöngyszeme.

Hol vannak és épülnek akkumulátorbontók és újrahasznosítók? A mocsai Éltex SR. Hulladékkezelő és Fuvarozó Kft.-ről ki hallott? 2019-ben alapult (bár a hír 2017-es), 3 főt foglalkoztat. Fő profilja a nemesfémgyártás (sic!). Már nálunk? Lehetséges persze ilyen hulladékhasznosítással. Igen, akkumulátorbontással. A cég nettó árbevétele ~144 millió Ft 2021-ben, amiből adózás előtti jövedelem 7 millió Ft. A cégben tulajdonosváltás történt az utóbbi évben. Tulajdonosok: Éltex Kereskedelmi és Fuvarozó Kft., Debrecen [1993-ban alakult, 503 alkalmazott, adózás előtti jövedelme ~2 milliárd Ft., tulajdonos Global Refuse Holding Zrt., Békéscsaba (adózás előtti jövedelme ~1,9 milliárd Ft, tulajdonos: Central European Opportunity magántőkealap, vezérigazgató: Figura Ferenc). Tiborc István (Orbán Ráchel férje a napfényes Costa del Sol-ról, ahol 9,3 millió euróért vásárolt 84 szobás hotelt, amit a sikkasztásért, pénzmosásért és vesztegetés miatt 50 év börtönre ítélt Juan Antonio Rocáé volt korábban) vállalkozási körét is errefelé találjuk –, PU&I 2019 Vagyonkezelő Kft. (adózás előtti jövedelme ~200 eFt, tulajdonos: Rácz-Vermes Petra) és Vass Zoltán], továbbá a Srebro Trading Kft. [2006-ban alakult, 13 alkalmazott, fő profil: nemesfémgyártás (sic!), adózás előtti jövedelem 2021-ben ~74 millió Ft, tulajdonos: Bárczi Erika Anikó]. Gondolom mostanában még sokat hallunk majd a hulladékgazdálkodási vállalkozásokról, amikre a NER elit rástartolt. De hol vagyunk még a körkörösségtől. Most még tervezünk, építünk, védjük a mundér becsületét, bővítünk, Gödön alkalmazzuk a vendégmunkásokat (pl. ukrán, koreai, szlovák stb.). A bontók és újrahasznosítás majd egy további ügy (egy évtizedünk van csak rá!); eltérő, de súlyos konfliktusokkal.

(folytatása következik)

A hetente megjelenő írás részei: Akkumulátorgyár-ügyek extrákkal (Villáminterjú Pálinkás Józseffel) – N^o1 Álmodtunk egy világot magunknak; N^o2 A Debrecenbe eltérített kínai beruházás; – N^o3 A Nagyerdőtől a Keleti-főcsatornáig; N^o4 Gyártás és újrahasznosítás; anyaghiány és környezeti problémák.