(Biotechnológi^kaland N^o20)

Sallai R. Benedek elégedetlen volt Fazekas Sándor miniszter 2016. május 20-ai válaszával, ami a hazai vetőmagvak GMO ügyeivel volt kapcsolatban, ezért újabb kérdéseket tett fel. „Hol vannak a hiányzó válaszok GMO-kal kapcsolatban?” – szólt az összegző kérdése, amire a következő válaszokat kapta. Már amennyiben az érdemi válaszok elmaradását annak egy lehetséges formájaként kezeljük. Tóth László Levente írása erről a Magyar Nemzet-ben számolt be és két lényeges momentumra hívta fel a figyelmet. Arra, hogy a tárca szinte semmiről sem tud, amit a képviselő a GMO területen kérdez tőle és bizonyos konkrét kérdések megválaszolása elől érthetetlenül kitér. Nem lehet ez véletlen, hiszen az utóbbi időben a fluktuáció a mezőgazdasági, ipari és környezetvédelmi géntechnológiai hatóságnál (MIKGH) igen jelentős volt. Segíteni nem hagy magán ez a mostani stáb, hiszen az augusztus 2-re keltezett válasz előtt már egy hónappal olvashatta azokat a kiegészítéseket, amit az előzetes teljesítményéhez fűztem.

Mielőtt belefognánk ebbe a munkába, először felülről kellene látnunk a hazai kísérleti kibocsátások engedélyezését. Azért tartom ezt fontosnak, mert a miniszter nevében válaszoló V. Németh Zsolt államtitkár ezt szerintem rosszul egyszerűsítette le, így hiányos tájékoztatást adott Sallai képviselőnek. Az engedélyeztetés alapja a hatályos géntörvény, amelyet 2015-ben módosítottak utoljára és a kormány honlapján bárki megtalálhatja. Az már egy további kérdés, hogy a lavinaszerűen átszervezett/átnevezett állami intézménynevek miatt a hatályos törvények és rendeletek sokasága tartalmaz idejétmúlt hivatkozásokat, ahol a jogutód kikeresése egyáltalán nem egyszerű feladat.

A géntörvény különböző géntechnológiai hatóságokat hozott létre a mezőgazdaság, az ipar, a környezetvédelem és az egészségügy területére is (4§). Ugyancsak életre hívott ezeken a területeken szakhatóságokat (4§, 11§, 17§, 21D§, 23§, 34§ stb. – 18. ábra). Ezek mindegyikét szolgálhatja ki a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság (GEVB – 5§), de mindenkoron csak a konkrét ügyre kijelölt géntechnológiai hatóságon keresztül. Az első bökkenő, hogy önálló ipari tárca már nincs, így ez a jogosítvány átcsúszott a mezőgazdasági tárcához, bár eddig erre a területre esően csupán mikrobiális ipari létesítményekről volt szó. Ugyanez történt az FVM nevű csúcsminisztérium létrejöttekor a környezetvédelmivel, bár ez egy bonyolultabb történet. A földművelésügyi tárcához (FM) ma több géntechnológiai hatóság és szakhatóság tartozik. Igazából csak az egészségügy független tőle, ahol viszont nem a tárca, hanem az Országos Gyógyszerészeti és Élelmiszer-egészségügyi Intézet (OGYÉI) a kijelölt hatóság (EGH) és szakhatóság (EGSz).

A MIKGH a második Orbán-kormány idején a parlamenti államtitkárságra, Ángyán Józsefhez került (tagjai a KvVM-ből érkeztek) és még Budai Gyula államtitkársága alatt is ott maradt. Illés Zoltán környezetügyi államtitkárhoz ez a hatóság soha sem tartozott, aminek oka számomra ismeretlen (részletesen később). A Gráf József minisztersége alatti MIKGH megmaradt stábja (Feldman Zsolt, Vértes Tímea) Czerván György államtitkárságán helyezkedett el, és a géntechnológia területén némileg háttérbe szorult. Vagyis korábbi környezetvédelmi szakemberek kerültek hatósági szerepbe (ez teljesen világossá vált a harmadik Orbán-kormány idején, amikor a Frank Zappa szakállas V. Németh Zsolt vegyes funkciójú államtitkárságára került át ez a hatóság), míg a mezőgazdasági államtitkárság a szakhatósági funkciót töltötte be.

18.ábra: A géntechnológiai kísérleti engedélyezésben közreműködők vázlata

Ettől egy esetben tért el a miniszter, és ez a GMO munkacsoport (részletesen később) életre hívása, amikor Czerván György államtitkársága (Feldman Zsolt, Sándorfy András – ma a Dow munkatársa) került vezető szerepbe. A MIKGH parlamenti államtitkárságról való mostani elhelyezés hagyott maga után ott feladatot, hiszen Nagy István államtitkár a GMO-mentes Magyarországért Egyesület ügyének gondozását magára vállalta. Ne feledjem a vetőmag-szennyezések kivizsgálását viszont a NÉBIH GMO laboratóriuma koordinálja, amely Zsigó Róbert államtitkárságához tartozik, vagyis jelenleg négy államtitkár dolgozik a GMO területen. Helyes vajon ez a széttagoltság? Látja legalább a miniszter a teljes képet?

Az előzőekben vázolt hatósági szerkezet elvileg úgy működött, hogy ha egy ügy a mezőgazdaság területét érintette, akkor a parlamenti/„környezetvédelmi” államtitkárság jelent meg hatóságként és a mezőgazdaság (mindez paradoxon ugyan) és az egészségügy szakhatóságként, amelyek véleményei mellé társult a GEVB szakmailag valóban érdemi javaslata. A döntés az illetékes géntechnológiai hatóság jogköre. Egészségügyi géntechnológiai ügyekben a környezetvédelem ad szakhatósági véleményt. Szóval a szakhatósági rendszert nem látom, hogy törölték volna még a géntörvényből, ami az államtitkár úr figyelmét elkerülte, amikor a képviselőt kioktatta. Lehetőség persze az is, hogy ez a szakhatósági szerkezet azért nem tűnt fel az államtitkárnak, mert az FM-ben a korábbi szakhatóság irányítói kerültek hatósági szerepbe. Nem vitás, hogy a géntörvény egyáltalán nem fogalmaz ebben a kérdésben elég világosan. A miniszteri válaszlevél elején tehát – bár ilyesmit Sallai képviselő úr talán nem is kért – hiányos kioktatást találunk, aminek végén ezt olvashatjuk (bold – Sallai R. Benedek szövege, bold kurzív V. Németh Zsoltté):

 

VNZs: „Az engedély megadását követően – kibocsátás, vagyis megvalósult kísérlet esetében – a határozatban foglalt ellenőrző szerv éves, akár több alkalommal történő ellenőrzéssel nyomon követi a kísérletek alakulását, és jelentés formájában számol be arról a géntechnológiai hatóságnak. Ha olyan körülményt tapasztal, ami kockázatot jelent a környezetre, vagy a kísérletet végző nem az engedélyben foglaltak betartásával végzi a tevékenységét, a kibocsátási engedélyt a hatóság azonnal visszavonja.”

Ez praktikusan azt jelenti, hogy a NÉBIH szakembere (általában Füsti Molnár Gábor, a GEVB titkárságvezetője) a vetés után és a betakarítás táján ellenőrzést tart: megszemléli a területet és elbeszélget a kísérlet adminisztratív kapcsolattartójával, majd jegyzőkönyvet készít. Nem tudok róla, hogy kísérletet állított volna le helyszíni ellenőrzés után. Egy nagyon is figyelemreméltó GM-árpa kísérlet leállítása a GEVB kezdeményezésére történt (részletesen később). Nincs szó arról, hogy helyszíni ellenőrzés alatt lényegi tájékoztatás, vagy érdemi információk átadása történik, vagyis erős túlzás ez a bekezdés a helyszíni szigorról.

Volt szerencsém – még korábban – olyan kísérleti területet látni, amely átléphető zsinórral volt körbekerítve, és az őr biciklivel, a szomszéd faluból kerekezett ki reggel és délután a területre. Ez is megfelelt az elkerítés és 24 órás őrzés szigorú kritériumának. A hatóságot érintő kérdésekről év végén az engedélytulajdonos magyar és angol nyelvű kérdőívet tölt ki (ez az időszaki, esetleg a zárójelentése), ami persze teljességgel alkalmatlan a tényleges kísérlet leírására. Nyolc éves GEVB tagságom alapján állítom mindezt és aligha hiszem, hogy van/volt GEVB tag, aki más véleménnyel lehet ezekről a beszámolókról, amelynek sok kérdése ki sem tölthető annyira nem értelmezhető az elvégzett munkára.

A kísérletet végzőnek nem érdeke, hogy tevékenységébe, eredményeibe idejekorán belelásson harmadik fél (mindezt szerzői jog is védi), s amit nem kérdeznek, arra nem is válaszol, aki nem akar magának bajt. Vagyis azt állítom, hogy a jelenlegi beszámolási rendszer alkalmatlan úgy, ahogyan van, s minden kísérletvezető alkalmasabb formát találna a saját tevékenységének leírására, ha azt rábíznák. Csak tématerületet kellene kijelölni a hatóságnak, amire válaszolnia kellene a kibocsátónak. Most minősítsük azt lényegtelennek, hogy a szóban forgó kérdőívet éppen az EU adminisztrációjának volt szerencséje kiizzadni, és mi csak igazodunk ehhez. A területen alulképzett köztisztviselőknek (hiszen bizonyára ezért van szükség a GEVB működtetésére) viszont jól jön, ha ide-oda mutogathatnak, hiszen rajtuk felelősség akkor nem is marad.

 

SRB: „Az Ön válasza szerint » […] A MON 88017 eseménnyel szántóföldi kibocsátás nem történt Magyarországon.« Továbbá a genetikailag módosított növényi szaporítóanyag megsemmisítésre került.”

„Nem kaptam választ korábban arra a kérdésemre, hogy mikor, mettől meddig, milyen tevékenységre történt szerződéskötés a Monsanto és az MTA martonvásári kutatóintézete között. […] Továbbá arra, hogy mi lett az ottani kutatásokkal az alaptörvény hatálybalépését követően?”

VNZs: „A hatóság nem rendelkezik a nemesítői szándékra vonatkozó belső információval, nem gyakorol szakmai felügyeletet a kutatóintézet felett, így nem rendelkezik információval arról, hogy miért nem hasznosította a kérelem alapján megkapott engedély birtokában a növényanyagot.”

Ez, ahogyan látjuk több képviselői kérdés volt, de egy miniszteri/államtitkári válasz érkezett. Nevesül, hogy a hatóságot nem foglalkoztatja, hogy a tőle független akadémiai kutatóintézet kísérleteit miként végzi. Csakhogy az eljárás során a GEVB ezt is bírálja. A mai hatóság nem gondolja feladatának, hogy kövesse azt, hogy az engedélykérő kivel létesít szerződéses kapcsolatot? Lényegtelen, hogy kinek szállít ki mintát, vetőmagot, szolgáltat ki hazai fajtát? Érdemi tartalmát tekintve elképesztő ez a laza válasz, szerencse, hogy a gyakorlatban nincs így; az államtitkár úr rosszul tudja ezt is. A GEVB tagjai sok mindent feltárnak a kibocsátóról, kapcsolatrendszeréről és céljairól, hiszen az engedélykérő beadványt ír, dokumentációt állít össze, majd szóban is beszámolhat ezekről. Mondhatja persze, hogy valamely információ kiadására a szerződése szerint nem jogosult, s akkor az engedélyezőé a döntés joga, hogy ezzel a hiánnyal kiad-e engedélyt. Viszont a géntechnológia hatóság – aki dönt – ezek szerint nem tud mindent, amit a GEVB. Az én kiegészítéseim nagyrészt e korábbi tevékenységemből származnak és persze a GMO-Kerekasztal munkája során szerzett ismereteimből, amelyben a géntechnológiai hatóságok és szakhatóságok is megszólaltak.

 

SRB: „Ki egy szerződéses kutatásban a mag tulajdonosa?”

VNZs: „A szerződéses kutatás szerinti állapot arra utal, hogy a növényfajta még a nemesítési eljárás folyamatában van. A fajta növényanyagát jelentő vetőmag tulajdonjogát a nemesítő személy vagy vállalkozás jogállása határozza meg. Alapesetben a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutatóintézete (Martonvásár) nemesítési anyagai a kutatóintézet tulajdonát képezik, hacsak a konkrét szerződés erről másképpen nem rendelkezik. A géntechnológiai hatóságnak nem kell információval rendelkeznie az együttműködési szerződés tartalmáról annak megítéléséhez, hogy a kísérlet Magyarországon megkezdhető-e vagy sem.”

Végezzünk el azért egy gondolatkísérletet. Könnyen belátható, hogy ha az állami fajtaelismeréssel folyamatosan bővülő hazai fajtakincset (amelyben előzetes magyar nemesítői generációk munkája is fekszik) egy szabadalom alatt álló génnel módosítják, akkor a tulajdonjogból a szabadalmas fél nem zárható ki, sőt annak marad meg utólag, aki jelen esetben a Monsanto. Amennyiben a géntechnológiai hatóságot előzetesen nem foglalkoztatta a szerződés (nem kötött ki benne állami feltételeket), akkor a keletkező termék az ellenőrzése alól jogilag is kikerült, vagyis semmi sem kötelezi a nemzetközi partnert, ez esetben a Monsanto-t, hogy az esetleg megosztott magtételét megsemmisítse. Évekkel ezelőtt kérdeztem a cég egyik szakemberét a szóban forgó magok sorsáról és rejtélyesen mosolyogva azt mondta, hogy biztos helyen őrzik, jelentsen ez bármit is. Lehetett a vetőmagok sorsáról kitétel a martonvásári szerződő részről, de hogy ennek tartalmáról mit sem tud az tárca, az mostantól már biztosra vehető.

Példaként egyébként az Mv 500 Bt kukorica (MON 810-es fajtacsoport) a Dél-Afrikában előállított, majd szőrén-szálán a hazai szemek elől eltűnt első „magyar” GM-fajta hozható (részletesen később). Ez a lehetséges következménye annak, ha a hazai fajtakincset érintő titkos kutatási szerződés a korabeli és a mostani mezőgazdasági tárcát nem foglalkoztatja. Lényegtelen lenne ez?

Nekem mindez elég szabadelvű hatósági gyakorlatnak tűnik, ami semmilyen kapcsolatban nincs az Alaptörvénnyel (XX. cikk), a Büntető Törvénykönyvvel (XXXIV fejezet, 362§) és a MON 810-es vetőmagjára vonatkozó FM rendelettel (53/2013; VI. 17.). Most akkor az MTA ATK Mezőgazdasági Intézete 2015. június 26-án miért semmisítette meg a titkos Monsanto szerződéses kapcsolatából származó GM-vetőmagkészletét? Saját elhatározásából? Nem hárult rá semmilyen nyomás az előzőekben felsorolt törvénykezés felől? Hogyan járt el vajon szerződéses partnere a Monsanto a nála lévő magkészlettel, hiszen 2009-ig a Pöstyéni kutatótelepén gondozta a tavaszi vetési szériát? Ő nyilatkozott? De miért is tenne ilyet?

 

SRB: „Miért kellett megsemmisíteni a GMO-kal folytatott kutatás eredményét? A kísérleteket, a módosított fajták fenntartását nem tiltja az alaptörvény, illetve azt sem, hogy ilyen kutatási anyag eladható legyen. Volt-e európai érdeklődés a vásárlásra?”

VNZs: „A GMO kísérletekkel végzett közös kutatási tevékenység eredményének megsemmisüléséről a kutatóintézet nem adott tájékoztatást. Az eredmények kezelése, nyilvántartása vagy szükség esetén bizalmas kezelése a szerződő felek megállapodásában kerül rögzítésre, erről a géntechnológiai hatóságnak nincs információja. Ugyancsak nincs információja az esetleges vételi érdeklődésről.”

A kutatás eredményei papíron minden bizonnyal megvannak, a vetőmagot kellett valamiért megsemmisíteni a magyar félnek (A Monsanto-t sem érdekelte a létrejött vetőmag?), de a nemesítésnek éppen az új genetikai tartalmú vetőmag a lényege. A hatóságnak mindegy. Nem foglalkoztatja. Nem rá tartozik. Az akadémiai kutatóintézet több évig dolgozik, pályázati pénzekből milliókat költ és a mezőgazdasági/”környezetvédelmi” tárca nem kíváncsi sem a körülményekre, sem az eredményekre, sem a teljes történetre egy kiemelt figyelemmel követett, szigorúan szabályozott területen, ahol a miniszter gyakorta megvédi a lakosságot (44. kép) valamiféle GMO veszélytől, miközben nagy mennyiségű GM-szóját vásároltat takarmányozási célra. A mostani miniszteri válaszok, a miniszter Egyesült Államokbeli tárgyalása után egy egészen más kép kezd kirajzolódni előttünk. Ez az irányítás csak formális szigort mutat fel, aminek természettudományos indoklására nem törekedik. Ez a mostani „GMO-mentes” állapot ugyanis az, ami eladható Európában, de nem több ennél.

44.kép: Fazekas Sándor is megvéd (Fotó: Nagy Béla/Magyar Nemzet)

SRB: „Válaszában csupán azt említi, hogy »…a MON 88017 eseménnyel szántóföldi kibocsátás nem történt Magyarországon.« Kérdésem, hogy mikor kerültek be a szaporítóanyagok Martonvásárra? Maradéktalanul ide került az összes vizsgálati minta?”

VNZs: „GM növényfajtákkal végzett kutatási célú tevékenység szigorú szabályozások között végezhető hazánkban, így Alaptörvényünkben megfogalmazottak együttes értelmezése alapján ez a tevékenység nem tilos.”

„A 2009. évi kibocsátási engedély tartalmazta a GM vetőmagvak behozatali engedélyét azzal a kikötéssel, hogy a kísérlethez szükséges vetőmag a behozatalt követően oly módon szállítható a kísérleti helyre, hogy a környezetbe történő kikerülése kizárható legyen. A kibocsátási engedély adott helyrajzi számú kísérleti területet határozott meg, a behozatali engedély csak a kísérleti helyre történő szállítást engedélyezte.”

Valóban nem tilos? Miközben a MON 810 kukorica esetében – ami az egyetlen Európában vetési engedéllyel rendelkező fajtacsoport – a vetőmag hazai behozatalát egy FM rendelet tilalmazza? Maradhatnánk a tényeknél? Az FM vezetése talált módot arra, hogy akadályozza a hazai MON 810-es kukoricával végzendő kísérleteket is, vagyis már nem csak a multik akadályozzák ezt az által, hogy környezettudományi vizsgálatokhoz nem adnak vetőmagot.

Viszont az államtitkár a miniszteri első levélhez képest korrigált; mégis volt MON 88017 hazai kibocsátás és annak a helyszínrajzi adatai is ismertek a számára. Miért nem sikerült ez a válasz elsőre? Hol is történt ez? Hol is volt a környéken a 2012-es és 2015-ös silókukorica szennyezés?

A 64453/2/2007-es számú engedély azonban 2007. augusztus 31-ei dátummal került kiadásra és tíz évre szólt (2007-2016). 2009-ben kért ehhez éves kibocsátási engedélyt a kérelmező. Az országos adatbázisban az olvasható, hogy a kibocsátás helyéről nincs adat. Ezt az adatbázist egyébként az adathiány jellemzi leginkább és mintha a hatóságot nem érdekelné ez a súlyos mulasztás. Szívességet az államtitkár tehát a képviselő úrnak nem tett, bár számára ez csupán egy pillanat műve lenne, hiszen az engedély eredeti példánya az FM irattárában található. Továbbá, ha valóban volt kibocsátás, akkor ezzel kapcsolatos NÉBIH jegyzőkönyveknek is lenni kell és a kibocsátó által két nyelven kitöltött beszámolójának a MIKGH-nél. Nem kellene ezeknek utánanézni? Nem mégis az előző válasz volt a helyes?

 

SRB: „Korában nem kaptam választ arra a kérdésemre, hogy 2015-ben a Bázismag Kft.-vel szemben indult eljárásnak mi lett a következménye, hol tart az ügy?”

VNZs: „Mint azt az előző válaszban is egyértelműen megfogalmaztam, a 2015-ben a Bázismag Kft.-vel szemben indult eljárás lezárásra került. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH) közigazgatási határozatában foglaltaknak megfelelően, a teljes GMO szennyezett tételt 2015. augusztus folyamán a Győri Hulladékégető Kft. a napi égetési terv alapján égetéssel megsemmisítette.”

Vagyis már eddig is láthattuk a teljes választ. Nincs tovább. A Bázismag Kft. vetőmagtételében viszont 2015-ben MON 88017 szennyeződés fordult elő. Honnan kerülhetett oda? Ez nem olyan dolog, ami csak úgy egyszerűen keletkezik a kedvezőtlen időjárástól, vagy egy félresikerült bográcsozástól. A Törökszentmiklósi Mg ZRt. szenttamási vetőmag-előállító és feldolgozó üzemben (a Pioneer ZRt., a Bázismag Kft. és a KITE ZRt. partnere) mintázták ezt az árukukorica-tételt. Lényegtelen lenne ez az egész, de mi akkor ez a módosított növények körül zajló évtizedes vita? A következmény-nélküliség miatt felmerülhet, hogy akkor a Büntető Törvénykönyv előírásai kire is vonatkoznak. Megtaláltuk, elégettük és lezártuk. Nem is beszélünk róla. Mondhatni, igazán ügyfélbarát ügyintézés. Mindenkire kiterjed vajon ez az elnéző bánásmód, mert ezt követően így kellene, hogy legyen? A nemzetközi vállalatokra is.

 

SRB: „Kérem, egészítse ki válaszát arra a kérdésemre, mely szerint »Honnan származó és melyik genetikai eseményhez tartozik a 2016-ban feltárt GMO vetőmagszennyezés és milyen súlyú vetőmagtételt érintett?«”

„…válaszában megemlíti a GTS-40-3-2 számú vetőmagot a bevizsgált kukorica minták között, ez azonban valójában a MON 4032-6 (Monsanto) számú glyphosate-tűrő szója. Ezek szerint szója vetőmag is volt a 2016-ban szennyezett vetőmagtételek között?”

VNZs: „…2016-os szennyezés — amely valóban a szója esetében alkalmazott módosítás — egy, az USA-ból származó pattogató kukorica mintából került kimutatásra. Ez valószínűleg ottani technológiai, csomagolási, szállítási hibára vezethető vissza (pl. a nem megfelelően karbantartott vetőmag tisztító berendezésben maradt szója vetőmag, vagy szennyezett csomagoló anyag stb. lehetett a felelős a szennyeződésért).”

Szóval a nem megfelelően tisztított berendezésről lehet szó? Olyan mértékű volt a szója előfordulása, hogy a kukoricában talált szennyeződés PCR-es mérése is érdekessé vált? Viszont, ha az Egyesült Államokból ilyen tisztaságú vetőmag fajkeverékek hozhatók be, akkor a megfelelő partner vajon a számunkra? Mit szól vajon ehhez az Egyesült Államok hatósága vagy a szóban forgó vetőmag tulajdonosa? Kértek/kaptak valamiféle magyarázatot? Ekkora botlásra azért kellene. A glyphosate-tűrő kultúrnövények egymás gyomjaivá válása egyébként ismert (45. kép) a szakirodalomból. Mindez azonban nem okoz vetőmag keresztszennyeződést. Szója kukorica alatt egyébként aligha nő. Viszont a vetőmag-tisztító berendezések szerepe fontos tényező lehet, ha a vetőmagkezelők a tételek között nem takarítják végig a berendezést. Ezért is jogos Sallai képviselő úr kérdése, ami a szenttamási vetőmag-előállító és feldolgozó üzemet érinti, hiszen annak több partnere is van, amelyek így kockázati tényezőként nyugtázhatják egymás vetőmagtételeit.

45.kép: Glyphosate-tűrő kukorica, mint gyomnövény glyphosate-tűrő szójában

SRB: „Új elem az ellenőrzésben a minta bekérése és vizsgálata, ami valóban jelentős előnnyel járhat, ha a mintavétel a hazai kollégák által szigorúan ellenőrzött. A hazai hatóság veszi vajon a mintákat és zárolja a problémás tételt, vagy ezt a kereskedő teszi?”

VNZs: „…az exportáló ország nemzetközileg akkreditált mintavevője vesz International Seed Testing Association (ISTA, Nemzetközi Vetőmagvizsgálók Szövetsége) irányelvek szerint mintát. Nem »minta bekérés«-ről van szó, hanem az importőr juttatja el az előzőekben leírt módon vett mintát a NÉBIH-hez. A mintavevő jogosultságát a NÉBIH minden esetben ellenőrzi.”

Vagyis az importőr küldi a mintát, amitől már nem vagyok olyan lelkes. Ezek szerint fel sem tűnt nekik, hogy kukorica vetőmagban szóját is mintáztak? Bámulatos precizitás; már negatív értelemben.

 

SRB: „Nem kaptam választ arra a kérdésemre, amely úgy szólt, hogy találtak-e bármi összefüggést az esetleges korábbi martonvásári kutatások és a jelenlegi, 2016-ban történt szennyeződések között?”

VNZs: „Előző levelemben szintén egyértelműen megválaszoltam, nincs összefüggés a korábbi martonvásári kutatások és a kiemelt ellenőrzések során vizsgált pattogó és csemegekukorica minták között.”

Feltételezem, hogy a 2012-es (Saaten Union) és a 2015-ös (Bázis Kft.) Martonvásár-közeli vetésekről akart a képviselő úr kérdezni, területi (a MON 88017-es kibocsátás területéről van szó) és virágzási egybeesést keresve. Ehhez a 2016-os NÉBIH ellenőrzésnek, az országba be sem szállított tételekhez valóban nem lehet köze.

 

SRB: „Lehetett-e forrása a MON 88017 kutatási program (2008-2010) a Bázismag Kft. silókukoricájának szennyezettségéhez?”

VNZs: „Mint azt az előző levelemben is megválaszoltam, semmilyen tényszerű adat nem áll rendelkezésre, mely azt mutatná, hogy a MON 88017 kutatási program (2008-2010) és a Bázismag Kft. silókukoricájának szennyezettsége összefügghet egymással.”

Vagyis nem tagadja a válasz az összefüggést, hanem egyszerűen nem ismeri ehhez a tényeket. Mennyire átgondolt és alapos ez a rendszer, ha alkalmatlan az utólagos kivizsgálásra? A levél elején kifejtésre került, hogy a minisztérium semmit sem tud tényszerűen erről a kutatási tevékenységről. Amit tudhatna az a pontos kibocsátási területek (mi volt egy kilométeren belül), a vetési és a virágzási idők? Lehetnek ilyen adatok a jegyzőkönyvekben és az időszaki jelentésekben? A virágzási időn (ezt a jegyzőkönyv-készítők figyelmébe ajánlom) kívül a másik kettőről bizonyosan maradtak feljegyzések.

Nekem elég egyértelmű, hogy a kérdések a MON 88017 kutatási program (2008-2010) és a Bázismag Kft. silókukoricájának (2015) szennyezettsége között keresi a kapcsolatot. Természetesen más is történhetett, 2012-ben 144 hektáron, Martonvásár melletti területen tárcsáztak be romániai eredetű silókukoricát, amelynek szennyező genetikai eseménye máig nem vált ismertté. Érdemes ezt titkolni? Nem lehetne a területek elhelyezkedését és a virágzási időpontokat összevetve egyszerűen kizárni a lehetőséget?

 

SRB: „A Törökszentmiklósi Mg. ZRt. neve többször is felmerül GMO-val szennyezett vetéskultúrák kapcsán. Volt-e bármely szerepe a MON 88017 kutatási programban, vagy bármely más hazai GMO-kísérletben a Törökszentmiklós melletti, szenttamási Törökszentmiklósi Mg. ZRt.-nek, illetve annak szenttamási vetőmag-előállító és feldolgozó üzemének?”

VNZs: „Sem a Törökszentmiklósi Mg. Zrt., sem annak szenttamási vetőmag-előállító és feldolgozó üzeme géntechnológiai tevékenység végzése iránti kérelemmel nem fordult a géntechnológiai hatósághoz, nincs információm ilyen jellegű kísérletes aktivitásról.”

A vetőmagfeldolgozók – evidens, hogy nem kísérleti kibocsátók – eltérő tulajdonosok vetőmagjait dolgozzák fel egy telepen, vagyis a keresztszennyezés lehetősége náluk fennállhat. Éppen az Egyesült Államok vetőmag kukoricájának szójával való szennyeződését írta le válaszában V. Németh Zsolt államtitkár úr. A képviselői kérdés is errefelé tapogatódzik.

 

Van a válaszok között olyan is, ami szerintem nem következik Sallai képviselő úr által feltett kérdések egyikéből sem:

VNZs: „A jogszabályok áttekintését követően vélhetően Ön is arra a következtetésre jut, hogy a GM fajtákkal végzett kutatási tevékenység nem egyeztethető össze a jelenleg gyakorlatban csak hagyományos nemesítésű fajták regisztrációját követő fajtafenntartás szakmai előírásaival.”

Jól olvasom, hogy itt a szöveg az eddigi hangvételét megváltoztatja és arról ír, hogy a GM-növényekkel végzett kutatási tevékenység nem egyeztethető össze valami ki nem fejtettel? Ha a fajtahibridekre akar utalni a hatóság, akkor az önbeporzók mindjárt kivételnek tekintendők (itt csak a nemesítők lehetnek a terjesztők), ha pedig az idegen beporzókról akarna szólni, akkor az izolációs távolságokról kellene beszélni. A rovarbeporzású növényekre minden bizonnyal érvényes lehet a mondat, már ami a szerencsétlen fogalmazás miatt abból tartalmilag egyáltalán rekapitulálható. Megkérdezem akkor a kérdések feltevőjét Sallai R. Benedeket, hogy milyen tanulsággal szolgáltak számára a második kérdéssorozatra adott minisztériumi válaszok.

*

Sallai R. Benedek: A tanulság számomra az, hogy a GMO kérdésben részben felelős jogalkotást előkészítő szakbizottság vezetőjeként nem nyugodhatok meg az illetékességgel és hatáskörrel rendelkező kormányzati szervek felkészültsége miatt. A részemre megküldött válaszokból nem valamiféle politikai szándék érződik, hanem az ismereti hiány. Így egy politikailag kevéssé kényes, inkább a szakmai kérdések elől történő menekülés érezhető, a hagyjanak engem békén válaszadói szemlélettel. Egyszerűen az a benyomásom, hogy a témáért felelősök nem ismerik saját eljárásrendszerüket, és nem tudják világosan leírni, hogy mi is történik hazánkban e területen.

Korábban a politikai szándék világosnak tűnt: hazánk GMO-mentességének biztosítása, teljes merevséggel és mérlegelés nélkül. Majd a GMO-szennyezések kezelésének eljárásai, a miniszter úr tengeren túli tárgyalásának meglepő momentumai sokunkat elbizonytalanítottak, és érdekességként a képben megjelent a törökszentmiklósi vonal is, ami már a kormánypárt meghatározó felső vezetésének szintjéig ér. Kérdéseimmel, majd az azt követő tisztázó kérdéseimmel egyszerűen tisztán szerettem volna látni: hogy jár el egy GMO-ellenességet hirdető kormány konkrét szennyeződések során, miként keletkezett hazai szennyeződés, milyen eljárási események valósultak meg. Látni szerettem volna: politikai szempontok, vagy szakmai szempontok alapján dőlnek el kérdések az adott területen.

Sajnos a második válasz után is azt mondhatom: felszínes információkkal rendelkezőnek tűnik az a minisztérium, akinek a teljes eljárás a hatáskörébe tartozik, de információhiányokra hivatkozva a konkrét kérdések elől kitér. Felmerül a kérdés: ennyire tájékozatlan, vagy ennyire takargat valamit, ami a hazai fejleményekre vonatkozik?

A második válaszlevelében a minisztérium megismétli a korábban közölt információkat, és konkrét kérdésekre egyszerűen nem válaszol. Ezen túl, amire válaszol, abban is szakmai pontatlanságok vannak, mintha saját jogszabályi hátteréből következő engedélyezést nem teljes egészében ismerné. Olyan ügyekben, ahol engedélyezőként konkrét információkkal kellene rendelkeznie, információhiányára hivatkozik. Ezzel engem bizonytalanságok között hagy, hiszen talán joggal merül fel a kérdés: hogyan engedélyez bármit is, ha nincsenek kellő információi? Gyakorlatilag másodjára rögzíti a megkérdezett minisztérium, hogy lényegi dolgokról nincs fogalma, nem tudja, hogy mi történik az általa szabályozott/ellenőrzött területen. S talán, ami a legaggasztóbb: válaszában azt sugallja: nem is érzi feladatának, hogy a joggal felmerülő szakmai kérdésekre választ keressen. Így továbbra is kérdés marad: mennyire tartja kézben az eljárási rendszert, az engedélyező hatóság, honnan van szakmai kompetenciája az engedélyezés során döntések meghozatalára, s egyáltalán milyen információkon alapulnak a géntechnológiai hatóság intézkedései?

Aggasztó tény marad, hogy hazánkban előfordulhat, nem egyedi esetként, hogy alaptörvényi tilalom, mezőgazdasági előírások, Btk.-s tiltás ellenére GM-vetőmagok kerülnek köztermesztésbe. Már most hazai nemesítőtől is, lásd Bázismag Kft. esete. Ezek feltárásra kerülhetnek a hatósági eljárások miatt, de egy része minden bizonnyal nem. A minisztérium látszólag nyugodt attól, hogy a feltárt szennyezések megsemmisítése érdekében lép, és nem érdekli: azok hogyan történtek, milyen okból ismétlődhetnek meg. Nem érdekli, hogy hogyan előzhető meg további szennyezés, hogyan tárható fel nagyobb alapossággal a köztermesztésben megjelent szennyezések forrása, és a forráskezelést sem érzi feladatának. Az a kérdés: ez pusztán szakmai érdektelenség/inkompetencia, vagy esetleg tudatos magatartás, ami mögött számunkra még nem világosan kirajzolható érdekek állnak. Akármi is a válasz a számomra a helyzet nem megnyugtató.

*

Epilógus. Nem jutottunk tehát előbbre, csak az idő telt. A képviselő kérdez, a kijelölt köztisztviselő nem akar, vagy nem tud válaszolni. Mintha érdektelen lenne az, hogy mit kérdeznek tőle és miért.

A következő rész címe: Módosított, európai engedély nélküli árpák Magyarországon – Botlik a hivatal (Biotechnológi^kaland N^o21)

Darvas Béla