(Fapados agrokemizálás N^o7)

A glyphosate-ügy messze túlér azon, amit a mezőgazdasági alkalmazása hordoz. A kérdés az, hogy egy, a gyomirtási gyakorlat számára könnyebbséget hozó hatóanyag megéri-e az édesvízkincsünk beáldozását és a közegészségügyi állapotok további romlását. Magyarország e tekintetben – Szalkai Gábor osztályvezető 2016. május 30-án az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottsága (FFB) előtt tett nyilatkozata értelmében – támogatja a glyphosate ismételt engedélyezését. Mindenféleképpen „szüksége” van rá a termesztés-centrikus adminisztrációnak, legyen is bármi az ára.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Ennyit talán Fazekas Sándor „nekem” (később bővebben) írt levele zárómondatának értékéről, amely szerint a tárcája elkötelezett „„a magyar emberek egészségének védelme, a környezeti kockázatok csökkentése…” terén. Az FFB ülés egyébként elég nehezen jött létre. Sallai R. Benedek elnök többször nekifutott ennek az ügynek, míg végül tárgyalásra került. Itt kérem, hogy ezt a részt ne a lehangoló hazai pártpolitika szemüvegén keresztül szemlélje az olvasó. A tényekre és hozzáértésre figyeljen, ami sokkal fontosabb a jövőnkre nézve, mint a mérlegelésre képtelen, vak gyakorlat.

A május 30-ai tárgyalás során Heringes Anita (MSzP) kérdéseket intézett ugyan Szalkai Gáborhoz, és bár ő hallhatóan beszélt is, de a képviselő egyik kérdésére sem válaszolt. Helyette rendületlenül fényezte a szervezetet, amit vezet. Heringes képviselő első kérdése – ami persze a miniszterelnök számára nagyon is helyénvaló lett volna – az volt, hogy ilyen ügyek kapcsán eszébe jut-e, hogy vajon helyes döntés volt-e a környezetvédelmi tárca megszüntetése (később bővebben)? Minisztériumi beosztott vezető – aki a természet- és környezetvédelem tárgykörből semmit sem köteles alkalmazni erre mit is válaszolhatna. Nem az ő szintje, ami történt.

A második kérdés viszont arra vonatkozott, hogy Szalkai úr folyamatosan professzionális szerhasználatról beszélt, de mi van az ennél sokkal számosabb és fölöttébb amatőr szerhasználókkal? Mindez azért is nagyon lényegi, mert a glyphosate-ot az használja, aki akarja. Nem kell hozzá semmiféle előképzettség, elégséges Máris szomszéd (Mézga Géza mellett lakik) tippje, hogy ma nyomassuk. A képviselő asszony kért volna adatokat arra vonatkozóan, hogy milyen tényszerűség jellemzi ezt a típusú felhasználást. Válasz helyett Szalkai köztisztviselő megismételte a korábban is fáradtnak tűnő adomáit az integrált védelemről, az elkötelezettségről és a hazai magas minőségről. Et cetera.

Már hogy képben legyünk, az itt bűvszóként használt integrált növényvédelem valami olyasmi, aminek nagyszerű elvei vannak, de megvalósított, konkrét gyakorlata és megfizetett terméke nálunk egy szál sem. Bizalmi termék lenne ez, de ehhez olyan társadalom kellene, ami ezen alapul. Ez viszont sem a múlt, sem a jelen században nem jött össze nekünk. Az integrált védelem azt jelenti, hogy a területünkön a védekezés fő iránya a természetes biológiai védelem, amit szelektív védekezési eljárásokkal egészítünk ki. Ehhez persze fel kellene ismerni a konkrét helyen élő, általában ízeltlábú ragadozókat és parazitoidokat (prosperáló Természettudományi Múzeum kellene ehhez), de a tudásnak erre a szintjére a hazai növényvédelem praxisa sohasem jutott el.

Megkockáztatom, hogy nem is fog, hiszen egy-egy fürkészdarázs-család tagjaival egy élet során ismerkedik a professzionális zoológus. És itt lenne is meghatározni való rendesen. Azt viszont hogy milyen hatóanyagok teljesítik a környezetkímélésnek a kritériumait, bizony nem található naprakész lista. Éppen a Szalkai Gábor által vezetett albizottság bukott vele csúfosat jó pár éve, de persze észrevétlenül.

Bartos Mónika (Fidesz) is kérdezett. Tőlem például azt, hogy az a tény, hogy a felszíni vizekben és talajvizekben közel százszor alacsonyabb glyphosate-mennyiség mérhető Magyarországon, mint az Egyesült Államokban nem azt jelenti-e, hogy a hazai növényvédelem jobban teljesít? Öröm lett volna igennel válaszolni. Az igazság viszont az, hogy a skandináv országok hatására az európai növényvédőszer-használat mára sokkal szigorúbb, mint az észak-amerikai. Az európai közösségben Magyarország növényvédelmi képviselete éppen az engedékeny csoportban jeleskedik. A végsőkig ragaszkodik a leszerepelt hatóanyagokhoz (pl. atrazine, glyphosate, neonikotinoidok stb.), illetve tiltáskor lázadozik, maximális derogációt kér.

A TTIP kapcsán – ha az megvalósul (úgy tűnik, ha a mi döntéshozóinkon múlik, akkor mindenképpen) – a környezet-egészségügyi területen Európának lesz mit veszítenie. Szóval, hogy világos legyek, nem saját elhatározásból teljesítünk jobban, hanem ezt ránk kényszeríti az Európai Unió. Nálunk ugyanis a gazdaság/kereskedelem kiütéssel nyert a környezet-/egészségüggyel szemben. Ez utóbbiakat a mai irányítás nem említi a támogatási prioritási között. Pontosabban csak a vezetői szólamok szintjén kommunikált célok ezek, amelyeket nem követ gyakorlati támogatás, amely fillérre megmutatja azt, hogy mi a valóban fontos.

A gyomirtásra szűkítve a kérdést: a glyphosate-tűrő növények vetése nincs engedélyezve Európában, így a glyphosate kevésbé használt, mint Észak-Amerikában. Jelenleg ennek köszönhetők a kedvezőbb hazai környezetanalitikai adatok. Ma Európában az állományszárítás gyakorlata az, ami környezetünk glyphosate-szennyezettségéért főként felelős. Szalkai Gábor tett arra megjegyzést, hogy itt talán korlátoznák a használatot, de nem említette a kérdésben nálunk leginkább érintett repcét és napraforgót. A minisztériumi osztály marad tehát annál a feltételezésnél, hogy egy szájból egyidejűleg fújható hideg és meleg is, miközben gyerekes csodálkozással nyugtázza, hogy a környezet-egészségüggyel kapcsolatos szimpla közhelyeit nincs értő, aki ne mosolyogná meg.

A bizottság ezt követően egy igen és hat tartózkodás (a szavazásra csak a Fideszhez tartozó képviselők maradtak a teremben) mellett nem támogatta Sallai R. Benedek elnök javaslatát (’A glyphosate-ra és a glyphosate-tűrő növényekre vonatkozó nemzeti tárgyalási álláspont és intézkedési terv kialakításáról’), így a tárgysorozatba-vételt elutasította. Hasonlóan járt el pár percen belül a neonikotinoidok (bővebben később) esetében is. Miközben a mezőgazdasági tárca képviselőjétől egyetlen épkézláb érv sem hangzott el, azért ez is elégséges teljesítmény volt az FFB fegyelmezett tartózkodására. Ha a környezetvédelemben jeleskedő képviselők nem tudnak most dönteni, akkor nem is kell róla a jövőben hallaniuk? Eredeti megoldás. A képviselők vélhetően később sem tudnának majd mit kezdeni a tényekkel, ha jól fejtem meg a rejtvényt.

Később, az előtérben egy újságíró azzal lepett meg, hogy az egyik párt képviselője arról beszélt neki, hogy a pártja nem vesz részt ezekben a növényvédőszer-ügyekben, mert a gazdáknak szüksége van a szerekre és nem lenne népszerű ezzel szembe fordulni. Még mindig működne a kiegyenesített kasza effektusa? Komolyan, nem a fogyasztók szavaznak? Tovább megyek, a gazda nem fogyasztó? Neki külön elkerített kertje lesz, ahonnan a család asztalára kerül a saláta? A többi lesz csak piacra való – ahogyan Dési Illés immunológus mesélte nekem hajdanán?

A gazda valóban azt hiheti, hogy a glyphosate kezelés után nem jelenik meg a fúrt kútjában a hatóanyag? Éppen most adták hírül a fúrt kutak bejelentési és vízminőség-vizsgálatának kötelezettségét. Gondolja valaki azt, hogy ez véletlen, s nincs összefüggésben az elszennyezett talajvízszinttel? Én ennek az ellenkezőjét hallottam ki a Wessling kémikusának visszafogott szövegéből. Legfőként, ha a Budapesti Vegyiművek körüli 2015-ös mérésekre gondolok. Tényleg van, aki azt hiszi ebben az országban, hogy a fiziológia/toxikológia törvényei rá és családtagjaira nem vonatkoznak? Ki lehet szállni abból a környezetből, amit elszennyezünk? Várom, hogy gyorsan felébredjek, mert nem lehet ez most a valóság.

Gondolhatnánk akkor azt, hogy kár erről tovább beszélni, de én 1989-ben túléltem már egy ilyen vitát, amikor a hatóanyagok közel harmadának felhasználását helytelenítettem. Akkor három minisztérium tartott a Kossuth téri felemás tetejű házban sajtótájékoztatót, és öt évig teljes csönd volt. Csak én írtam az Élet és Irodalomban és az Élet és Tudományban. Csak a lindane hatóanyagot – amit éppen mostanában minősített az IARC emberen bizonyosan rákkeltőnek sikerült akkor a veszélyesanyag-temetőbe taszítanom. Aztán az Európai Unióhoz való csatlakozásunk után 126 hatóanyag nem került rá a pozitív listára, vagyis az EU kivonta azt, amit a tudományos közleményeket nem forgató, s ezért felkészületlen hazai köztisztviselők nem voltak képesek.

14.ábra: A glyphosate korszakai (Cuhra és mtsai, 2016 ábrájának felhasználásával)

Mára kétségkívül nemzetközi politikai akciók színterévé vált a glyphosate, amelyben hazánk ebbéli passzivitása lassan világossá vált. A hírek alapján a nagy világszervezetekkel kapcsolatos bizalmunk is meginoghat, de a hazai döntéshozókkal kapcsolatban mindenképpen. Használjuk most ezt a megközelítést.

A glyphosate első, optimista korszaka a Monsanto szabadalom időszaka volt (14. ábra). Akkoriban azt hittük, hogy csak a gyomokat irtja és a mélyen gyökeredző, évelő gyomok ellen páratlan. A hazai növényvédelmi irányítás és a növényvédelmi kamara ma is a tudásnak ezen a naiv szintjén áll. Lelkesedik a környezetanalitikai és toxikológiai szempontokból sorban bukó vegyipari készítményekért. Megítélése nem képes túlterjedni a pillanatnyi hasznon.

A szabadalom lejárta után a generikus hatóanyagból már bárki formázhatott készítményt. A Monsanto ötlete, hogy a szabadalmaztatott glyphosate-tűrő növényeken keresztül a Roundup nevű készítménycsaládját visszakalauzolja a korábbi kitüntetett szerepébe nagyszerű kereskedelmi ötletnek bizonyult. Ez egyben a hatóanyag-gyártás drasztikus emelkedését jelentette, amiben már Kína is üzletet látva, mára a világ legjelentősebb gyártójává vált.

2015-ben az IARC feltételezett humán karcinogénnek minősítette a glyphosate-ot. Nem ez volt azonban az első ilyen gyanú. 1985-ben az US EPA már lehetséges humán karcinogénnek gondolta ezt a hatóanyagot, amit éppen a szabadalom lejártának évében (1991) változtatott nem rákkeltő minősítésre (15. ábra). Az IARC besorolása után az Egyesült Államok legszigorúbb állama, Kalifornia (OEHHA) átvette az IARC minősítését, amiért a Monsanto beperelte. Az a szóbeszéd járja, hogy ez afféle próbaper olyasmihez, ami eddig még sohasem volt, hogy beperelje ezt követően az IARC-t. Meglátjuk majd. Ez a fogyasztói egészségvédelem végét jelenthetné, amiben hazánk sem áll éppen fényesen, mert mintha a közegészségügyhöz értőhöz nem lenne nálunk szükség mostanában.

15.ábra: Vélemények a glyphosate rákkeltő hatásáról

Az IARC másik ellenlábasa az EFSA, amely azt mondja, hogy a rákkeltés veszélye alacsony szintű. Az EFSA döntéselőkészítője a BfR volt, amely az EGTF-től kapta a minősítés alapanyagát. Ez a glyphosate-tartalmú készítmények forgalmazóinak szervezete, amely a tudományos nyilvánosság előtt nem megméretett dokumentációk adatait dolgozta fel. Ez könnyen beláthatóan nem termékfüggetlen értékelés. A hazai növényvédelem döntéshozói – csak ők tudják miért – ezt az álláspontot támogatják, miközben ugyanazon minisztérium géntechnológiai hatóságának szakértői a glyphosate-tal szemben talán fellépnének. Ez ugyanis a magyar GMO-mentesség szempontjából nagyon is komoly ütőkártya lehetne. Melyik ujját harapja meg a zavarban lévő, súlyosan kompetenciahiányos hivatal? Melyik a fontosabb cél? Az IARC véleményével szemben tehát két igen gyönge lábakon álló állásfoglalás található. Az egyik ellenlábas a súlyos önellentmondásba keveredett EPA, míg az EFSA esetében a terméktulajdonosokkal való véleménycsere merült fel. Az európai elővigyázatossági elv alapján azonban ilyen esetben is egyértelmű lehetne a döntés.

Amit nagyon pontosan kellene látnunk az az, hogy az onkológusok közül a glyphosate rákkeltő képességét utólag sem vitatja senki. Ők továbbra is megalapozottnak látják az IARC gyanúsítását. A „felmentő sereg” (EFSA, EPA, WHO/FAO) csak azt vitatja, hogy a jelenlegi környezetei szennyezés szintje eléri-e azt, amikor járványszerű közegészségügyi problémát vált ki. Várnak egy ebbéli elhalálozási hullámra, és aztán majd intézkednek? A dohányfüsttel sem volt ez másként.

A hazai miniszteriális egészségügy is ilyen alapon hezitál, pontosabban a FAO/WHO közös állásfoglalását lobogtatva a mellé állt, hogy a veszély valószínűsége alacsony. Csakhogy a nevezett állásfoglalás elnöke Alan Boobis volt, aki társelnöke az International Life Science Institute (ILSI) európai szervezetének, amely a nemzetközi cégek közreműködésével működik. Sőt, a jelentés elkészítésében részt vett Angelo Moretto is, aki szintén kötődik az ILSI-hez, és persze az EFSA-hoz.

A rákkeltéssel kapcsolatos gyanú azonban csak egy a 13 legfontosabb, a glyphosate-ot terhelő adat közül. Ezek: (i) Felszíni és talajvíz-szennyezés (+ AMPA); (ii) Mangán-tartalom csökkentése a növényekben (következménye a hipotünetes betegségek); (iii) Talajban élő mikroorganizmusokra való hatás (Fusarium); (iv) Vízi élőszervezetekre gyakorolt hatás (algák, kétéltűek); (v) Élelmiszerszennyezés (állományszárítás); (vi) Gyapottermékek szennyezése (tampon); (vii) Keringési rendszerben való megjelenés (vér, vizelet, anyatej); (viii) Tápcsatornai betegségek (cöliákia – glutén-intolerancia); (ix) Citokróm P-450 izoenzimek gátlása (detoxifikálás zavarai, kapcsolatos betegségek); (x) Hormonmoduláns hatás (aromatáz-gátlás); (xi) Genotoxikus hatás (kimutatás: micronucleus teszt, comet-assay); (xii) Rákkeltő hatás (rágcsálók); (xiii) Teratogén hatás (kétéltűek).

Az események megérintették az Európai Uniós képviselőket is. Valakinek az az ötlete támadt, hogy könnyebben megy majd a probléma meglátása a saját példán keresztül. Egy felmérés az európai lakosság 44%-nak vizeletéből mutatta ki a glyphosate hatóanyagot, ami azt jelenti, hogy bejut a véráramba és minden szervünkre hatást gyakorolhat. Jávor Benedek – aki egyébként ez még nem is tudva a glyphosate újbóli engedélyezése ellen szavazott – laboreredménye igen kedvezőtlen volt. Április 26-án – más EP képviselővel együtt – levelet írt hát Fazekas Sándornak, amelyből most néhány fontos részletet kiragadok.

„Az Európai Parlamentben egy szűk, egyszerű többség a teljes elutasítás helyett a glifozát hét évre szóló újbóli jóváhagyását indítványozta (294 igen, 278 nem, 134 tartózkodás). Az Európai Parlament nagy többsége azonban úgy vélte, hogy a Bizottság tervezete nem nyújt elegendő biztosítékot az emberek és állatok egészségének, valamint a környezet magas szintű védelme érdekében, és nem tesz eleget az Európai Parlament és a Tanács 1107/2009/EK rendelete 13. cikkelyének 2) bekezdésében megfogalmazott elővigyázatossági elvnek sem. Az Európai Parlament álláspontja szerint a Bizottság ezzel az intézkedéstervezettel túllépett végrehajtási jogkörén.”

„Fontos, hogy az Európai Parlament az engedélyezés kapcsán négy kitételt/korlátozást szavazott meg, mindegyiket abszolút többséggel: foglalkozásszerű felhasználáson kívüli használat betiltása; a közparkokban, játszótereken, kertekben, illetve ezek közelében történő használat betiltása; a megfelelő gyomirtásra használt növényvédelmi rendszerek helyett történő alkalmazás betiltása; a glifozát hatóanyagot tartalmazó termékek szigorú korlátozása a betakarítás előtti alkalmazás során.”

Fazekas Sándor egy hónappal később (május 23) érkező válaszának ügyintézője Görög Róbert volt, aki az FM Növényvédelmi Bizottságának titkára. Az FFB május 30-ai ülésén is Szalkai Gábor mellett ült, bár nem szólalt meg. Viszont a Szalkai Gábor által ott felolvasott szöveg és a Jávor Benedeknek elküldött levél szövege között kiterjedt, szó szerinti egybeeséseket találunk.

„Az integrált növényvédelem korában a növényvédelmi lehetőségek széles eszköztárának alkalmazásával, az összes lehetséges védekezési mód okszerű kombinálásával kell megvédenünk növényi termékeinket a károsítóktól. A kémiai eredetű növényvédő szereket pedig csak a szükséges és minimális mértékben alkalmazzuk. Az élelmiszerbiztonság a talajnál, illetve a növénynél, növényi terméknél kezdődik, ezért a növényvédő mérnök, növényorvos szerepe az élelmiszerláncban meghatározó.”

Igen, Szalkai Gábornak a május 30-án FFB előtt felolvasott szövegében, a nekem június 6-án küldött miniszteri levélben is pontosan ugyanez a cut/copy technikával a május 23-ai Jávor Benedeknek küldött levélből átemelt szöveg olvasható. Vagyis a Jávor Benedeknek írt klisé (ha ő volt egyáltalán az első személyesen megtisztelt erre a tovább már nem javítható nyelvi remeklésre) sebtében még kétszer (a FFB, majd a MÖTT tagjainak) újrahasznosításra került. Számonkérhető vajon az egyediség és igényesség Fazekas Sándor levelezésében? Nem „gáz” a lózunggyűjtemény ilyentén való ügyintézői sorozathasználata (bővebben később) miniszteri aláírással? Tessék személyesen megítélni.

Pályám során 1978-1982 között dolgoztam a Budaörsi úti Növényvédelmi Központban (ma NÉBIH NTAI). Már akkor efféle smoncákat gyártott †Biber Károly kollégám, de ezt tudta is ezekről – egészséges nagyokat tudott rajtuk nevetni – és az legalább még eredeti volt. Fentebb már leírtam, hogy az integrált védelem eszméjét időről időre felmutató köztisztviselők miként járatták le ezt a védekezési elméletet. Nagyon messze van a hazai gyakorlat ennek respektálható alkalmazásától.

„A Földművelésügyi Minisztérium részéről kiemelten fontosnak tartjuk az elővigyázatosság elvének érvényesítését. Magyarországon a 1107/2009/EK rendelet értelmében nem növényvédő szer hatóanyagokat, hanem növényvédő szerek jól meghatározott alkalmazásait engedélyezzük, amelyek egyike sem okozhat ártalmas hatást az ember egészségére és a környezetre.”

Kedves köztisztviselők, nem érthetik az elővigyázatosság elvét, mert az alapján önök a további engedélyezést ellenzők között lennének felsorolhatók. Hovatovább még a gyógyszereknek is van mellékhatásuk. A növényvédő szereknek ne lenne? Néhány évvel ezelőtt még a máig kivont 126 hatóanyagról is ilyesmi volt a műkedvelő elődeik véleménye. A papír sok mindent elvisel, de ezzel talán nem kellene visszaélniük, ha közmegbecsülésre gondolnak.

„A glifozát hatóanyagot tartalmazó növényvédő szerek újra engedélyezése szigorú kockázatértékelés alapján, ún. zonális rendszerben, egységes értékelési elvek szerint történik. Magyarország mind értékelőként, mind véleményezőként részt vesz ezekben az értékelésekben, melyre a jelenleg engedélyezett készítmények újraengedélyezését, vagy visszavonását alapozzuk.”

Miniszter úr! Hazánkban igen sokféle eredeti kutatás folyik a glyphosate hatóanyaggal és formázó anyagaival kapcsolatban. Eredményeik a Magyar Ökotoxikológiai Társaság éves konferenciáin elhangzanak, és nemzetközi folyóiratokban is megjelennek. Van közöttük olyan könyvrészlet is (ezidáig 3464 letöltést jegyez), amit az IARC is idéz, vagy a norvég kutatók által éppen megjelentetett összefoglaló, viszont egyetlen FM-ben dolgozó köztisztviselő sem érdeklődött az eredményeinkkel vagy a véleményünkkel kapcsolatban. Nem tartja ezt kivételes figyelmetlenségnek?

Mi is a miniszteriális tevékenységben a hazai tudományos tartalom? Milyen kutatásokra támaszkodik? Ez az érdektelenség csak akkor történhet meg, ha a kutatási tények lényegtelenek az érdek-motivált döntésekhez. Ez pontosan az az eset, amiről nekem beszélt a miniszter úr megválasztása után nem sokkal, amikor szakértőjeként kért fel.

„Az Európai Parlament által tárgyalt pontok véleményünk szerint jórészt a készítmény engedélyezési szintre vonatkoznak. Amennyiben a hatóanyag jóváhagyás, vagy megújítás során az EFSA nem talál olyan aggodalomra adó okot, mely miatt a hatóanyagot tartalmazó készítmények felhasználását Európai Uniós szinten korlátozni szükséges, nem támogatjuk a Közösségű szintű korlátozást.”

Vagyis Magyarország csak azt teszi, amit az EFSA bizonyít vagy cáfol? Miként lehet akkor, hogy ez a mély bizalom nem működik a GMO-engedélyezés vagy a neonikotinoidok esetében, ahol az EFSA-val ellentétes a hazai álláspont? Hogyan nem működik ez az egyetértés a véralvadás-gátló rágcsálóirtók esetében, merthogy Magyarország az Európai Uniós elképzelések ellenére folyamatos szükséghelyzeti engedélyekkel operál egy pozitív listán nem lévő hatóanyaggal (chlorophacinone) kapcsolatban. Tényleg lényegtelen, hogy a közreadott szövegeik közben, mit gondolhat az értő olvasó? Nem az értők nevelik fel a következő mérnökgenerációkat, amely tagjai ezt utólag megítélik majd?

„A készítmények foglalkozásszerű (professzionális) felhasználására vonatkozó teljes mértékű, azonnali korlátozását nem tartjuk kivitelezhetőnek. Megfontolandó azonban a nem foglalkozásszerű használat korlátozása.”

Tehát hazánk nem ért egyet az Európai Parlament megszorításaival? Mégis csak van saját véleménye, de ez talán a „nem tenni semmit” elve mentén alakul? Egy veszélyes hatóanyag csak szakmérnöki képesítéssel való használhatóságát sem tartja a tárca elképzelhetőnek? Miért is? Kinek az érdekeit képviseli ezzel a mezőgazdasági/”környezetvédelmi” tárca?

Nem mondom azt, hogy kiveséztem ezt a válaszlevelet, de a megmaradóképes tartalmához képest máris túl sokat időztem vele. Megkérdezem akkor Jávor Benedeket, hogy miként látja ő e válasz után a hazai álláspontokat? A két csillag között az ő írása található.

*

Jávor Benedek (37. kép): Nehéz mit kezdeni az FM válaszával, elsősorban azért, mert igazából a levélben foglaltak, és a magyar kormány tényleges lépései nem körvonalaznak koherens álláspontot a glyphosate ügyében. Minden információ arra utal ugyanis, hogy az Európai Tanácson belül a magyar kormány a hatóanyag feltétel nélküli, maximális időtartamra vonatkozó engedélyezését képviselte, bármiféle korlátozás, időtartam rövidítés, átmeneti elővigyázatossági intézkedés nélkül.

Ez a levél viszont elismeri bizonyos korlátozások esetleges szükségességét, illetve bevezethetőségét tagállami szinten. Vajon ez azt jelenti, hogy a korlátozások nélküli európai hatóanyag-engedélyezést követően az egyes növényvédő szerek tagállami jóváhagyása során a kormány szigorúbb feltételeket, korlátozásokat kíván alkalmazni? De hát azokat eddig is megtehette volna, ha szándékában állt volna! Vagy csak az Európai Parlament szűkítéseket tartalmazó álláspontja nyomán jutott arra a magyar kormány, hogy szükség lehet bizonyos korlátozásokra?

De akkor miért változatlan a kormánynak a Tanácsban képviselt álláspontja? A jóváhagyó Állandó Bizottság május közepi ülésén Magyarország továbbra is a teljes körű engedélyezést képviselte, és a támogatók közül még a tartózkodók táborába sem lépett át, nemhogy az ellenzőkébe! Azaz, ahol az esetleges véleménymódosulás tetten érhető és érvényesíthető lett volna, ott semmi sem történt! Vagy egyszerű kettős beszédről van szó? Van a minisztériumnak egy szakmai közeg számára fenntartott álláspontja, esetleges kockázatokról, lehetséges korlátozásokról, alternatív növényvédelmi módszerekről, minimalizálandó vegyszerhasználatról, és van egy politikai álláspontja, amely minden ilyesmit nélkülöz?

Félek, hogy az utóbbival járunk legközelebb a valósághoz, és a levélben felcsillanó halvány remények a hatóanyag legkritikusabb felhasználásainak esetleges kockázatairól csupán az akadékoskodó ellenzéki képviselő csitítását célozzák. Adjunk azért egy esélyt az ellenkezőjének is: élőszóban is folytatni fogom az egyeztetéseket az FM-mel, részben az álláspontok tisztázása végett, részben pedig annak érdekében, hogy megpróbáljam legalább a legdurvább területeken – a nem-professzionális használat, a lakókörnyezetben (kertekben, parkokban) való alkalmazás, illetve a deszikkálás tekintetében – korlátozásokra ösztökélni a kormányzatot.

Ez annál is fontosabb, mert időközben az esetleges gyors megúszásra játszó kormányzati taktika ellehetetlenült. A magyar kormány remélhette, hogy lassan csordogáló szakmai jellegű társalgást folytat az érintettekkel, miközben az EU kiadja a korlátozások nélküli engedélyt a hatóanyagra, ezt követően pedig erre a döntésre hivatkozva minden további vitát lezár. A Tanácsban azonban nem sikerült minősített többséget teremteni az engedélyezés mellé. Ráadásul jórészt éppen annak a Németországnak a kételyei miatt, amellyel az FM válaszlevele még a saját álláspontja alátámasztására példálózik, miszerint Németország, mint jelentéstevő, nem támogatta a glyphosate rákkeltővé minősítését.

Ami igaz, de a németek az Állandó Bizottságban a széleskörű engedélyezését sem támogatták – az így kialakult patthelyzetben pedig az Európai Bizottság jobbnak látta új javaslattal előállni: a 15 éves korlátozások nélküli engedély helyett egy másfél évre szóló technikai engedélyezést terjesztett elő. Ez ugyan továbbra is lehetővé teszi a glyphosate használatát az eredeti engedély nyári lejártát követően, de további vitákat vetít előre arról, hogy milyen feltételekkel, és mennyi időre lehessen engedélyt kiadni. A magyar szakminisztériumnak is folytatnia kell a vitát, immáron az EP korlátozó álláspontja, illetve az EB átmeneti megoldásában megtestesülő bizonytalansága mellett. És addig például a hormonmoduláns hatásra vonatkozó részletesebb információknak is a birtokában leszünk. Erre 2016. augusztus 1-ig adott haladékot az engedélykérőnek Andriukaitis uniós biztos.

Ráadásul a glyphosate technikai engedélyezéshez sem jött össze a Bizottságnak a minősített többség az Állandó Bizottság június 6-i, illetve június 20-i ülésén. Málta ellenkezése és Olaszország tartózkodása folytán elfogyott a támogatás az elgondolás mögül. Ebben a helyzetben a Bizottság egy erősen megkérdőjelezhető megoldást választott – a tanácsi többség hiányában, saját hatáskörben a jelenlegi engedély másfél éves technikai meghosszabbítása mellett döntött. Ez azonban tovább élezi a glyphosate körüli vitát, bizalmi válságot is teremtve a Tanács (a tagállamok), és a Bizottság között, amely a többség akaratával szembe menve adott másfél év további engedélyt a hatóanyagra. Ebben a közegben kell kialakítani a hivatalos magyar álláspontot – az amúgy Brüsszelt minden rossz forrásaként beállító magyar kormánynak most egy, a tagállamok többségi véleményét nem tükröző bizottsági döntés prókátoraként kell viselkednie.

*

37.kép: Jávor Benedek a PM európai parlamenti képviselője (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

Lefordítom akkor, hogy most mit indítványoz köztisztviselőin keresztül a mezőgazdasági/”környezetvédelmi” tárca. A glyphosate további felhasználásához való hozzájárulást, ami a környezetvédelem részéről az alábbiakat eredményezi: (a) Nő a felszíni és talajvizek elszennyeződése és ezen keresztül romlik az ivóvíz minősége; (b) Nő a szermaradékos élelmiszerek aránya; (c) Érzékeny élőszervezetek tűnhetnek el a környezetünkből (talajbeli mikroorganizmusok, algák, kétéltűek). A glyphosate további felhasználásához való hozzájárulást, ami az egészségügy részéről az alábbi lakossági kockázatok felvállaltatását eredményezi: (A) Nőhet a mangánhiánnyal járó betegségek előfordulása; (B) Nőhet a glutén-intoleránsak száma; (C) Nőhet a rosszindulatú nyirokszervi daganatosok száma; (D) Nőhet a hepatorenális betegségben szenvedők száma; (E) Nőhet a hormonmodulációval összefüggő betegségek száma. Bagatell lenne ez?

Kedves, a glyphosate-tal kapcsolatos döntéstől tartózkodó hazai parlamenti képviselők, a fenntartható fejlődés honi fáklyahordozói – bizonyosan állíthatom –, hogy a fentiek lesznek a következményei a mostani félrenézésüknek. Egyszer talán bánni fogják majd, hogy a szemüket most becsukták és a fülüket bedugták, bár feltételezem, hogy nem ezért a produkcióért követtek el mindent akkor, amikor közügyekkel kezdtek foglalkozni.

A következő rész címe: Neonikotinoid kábulatban (1) – Legyen-e beporzás? (Fapados agrokemizálás N^o8)

Darvas Béla