(Géntechnológi^kaland N^o83)

Kétségtelen, hogy a gyógyszerészetben sikeres géntechnológia mérsékelt mezőgazdasági sikeressége sokakat foglalkoztat. Különösen Európa tartja távol magát ettől a technológiától, ami valójában csak az amerikai kontinensen sikeres. Bevezetőként lássunk négy pillanatképet a növényi géntechnológiáról 2000, 2010, 2019 és 2025-ből. A második részben a négy eddig Amerikában sikeres növényt is számba vesszük majd.

2000 – Észak-Amerikában a növényi géntechnológia ekkorra már kilépett a kísérleti korszakból. Az Egyesült Államokban az 1996 körül kereskedelmi forgalomba került glyphosate-tűrő (HT) és Bt-növények néhány év alatt jelentős vetésterületet foglaltak el (címábra). 2000-ben az amerikai szója területének 54%-án HT-fajtákat termesztettek, a kukoricánál a Bt-részarány 19%, a gyapotnál a HT-fajtáké 46%, a Bt-fajtáké 35% volt. A géntechnológia itt elsősorban nem elméleti tudományos lehetőség, hanem működő agrártechnológia lett. Kanada szabályozási filozófiája ráadásul már korán inkább a létrehozott növény új tulajdonságára, mint kizárólag az előállítás módszerére koncentrált.

Mit jelent az ISAAA-nál a stacked hectare és a trait hectare?   Az ISAAA statisztikáiban két külön fogalmat kell szétválasztani. A stacked hectare tényleges fizikai vetésterület: olyan hektár, amelyen egynél több géntechnológiai tulajdonságot – például Bt-rovarrezisztenciát és herbicidtoleranciát – egyesítő növényt termesztenek. Egy ilyen hektár a teljes GM-vetésterületben egy hektárnak számít. 1998-tól a stacked terület már külön kategóriaként megjelent, de 1998-2004 között továbbra is egyszeresen számított fizikai hektár volt. 2005-től a fizikai hektár mellett az ISAAA a trait hectare mutatót is használta. Ebben nem a földterületet, hanem az egy hektáron alkalmazott GM-tulajdonságokat számolták: 1 ha egyetlen tulajdonsággal = 1 trait ha; 1 ha két tulajdonságú stack = 2 trait ha; három tulajdonsággal = 3 trait ha. Így 2005-ben 90,0 millió ha tényleges GM-vetésterület 100,1 millió trait hectare-nek, 2007-ben 114,3 millió ha fizikai terület 143,7 millió trait hectare-nek felelt meg. A különbség tehát nem új földterület, hanem a stacked növények tulajdonságainak többszörös számbavétele. A fizikai hektár szerinti statisztika közben nem szűnt meg. Időrend: 1996-1997: fizikai GM-hektár → 1998: stacked külön kategória → 1998-2004: egyszeres területszámítás → 2005: megjelenik mellette a trait hectare → 2007-2008: a második mutató hangsúlyossá válik. Lényeg: a trait hectare nem tényleges vetésterület; a stacked hektár csak ebben a második mutatóban szorzódik fel.

Európa ekkor éppen ellenkező irányba haladt. 1998 és 2004 között ténylegesen nem született új közösségi GMO-forgalmazási engedély; az úgynevezett informális moratórium mögött a környezeti és élelmiszer-biztonsági bizonytalanság mellett erős társadalmi bizalmatlanság állt. 2000 végén már formálódott annak az új szabályozásnak a szövege, amelyből a 2001/18/EK irányelv lett. Az európai modell középpontjába az elővigyázatosság, az előzetes kockázatértékelés és később a nyomon követhetőség került. Magyarország ekkor még nem EU-tag, de már saját géntechnológiai törvénnyel rendelkezett: az 1998. évi XXVII. törvény révén korán kialakította önálló géntechnológiai szabályozását. A hazai helyzet sajátossága, hogy jelentős növényi géntechnológiai kutatások folytak, miközben a kereskedelem és a termesztés irányába jóval óvatosabban mozdult az ország. A tudományos fejlesztés (ekkor még pályázati platform is volt erre) és az agrárpolitikai alkalmazás útja kezdett kettéválni.

2.ábra: A transzgenikus növények (GMO) helyzete 2010-ben [ISAAA és a PPDB nyomán]

2010 – Észak-Amerikában tíz év alatt lényegében eldőlt, hogy a GM-szója, -kukorica és -gyapot a konvencionális nagyüzemi növénytermesztés részévé válik (2. ábra). Az Egyesült Államokban 2010-re a szója 93%-a HT volt; kukoricánál a HT fajták részaránya 70%, a Bt-fajtáké 63%, gyapotnál pedig 78, illetve 73% volt. A vita ezért már kevésbé arról szólt, hogy bevezessék-e a technológiát, és egyre inkább annak következményeiről: rezisztenciakezelésről, herbicidhasználatról (főként glyphosate), vetőmagpiacról és a kombinált tulajdonságokról. Az amerikai kontinensen (Egyesült Államok, Brazília, Argentína és Kanada) túl csak Ázsiában, Indiában (gyapot) jelent meg nagy GMO-termesztő.

Európában ugyanakkor a GMO-szabályozás intézményes rendszere megszilárdult. A 2001/18/EK irányelvhez hozzáépült a GM-élelmiszerekről és -takarmányokról, valamint a nyomon követhetőségről és jelölésről szóló 2003-as szabályozás. A 2009-2011 között elvégzett uniós értékelés jelezte, hogy az engedélyezési rendszer nehézkes, a termesztés szabályozása nagyobb tagállami rugalmasságot igényel, a kockázatértékelést pedig tovább kell harmonizálni. Európa tehát nem mondott általános nemet a GMO-kra, de a termesztésük politikailag és gazdaságilag marginális maradt. Az országok meghatározó többsége vezetett be vetési tilalmat. Magyarországon ekkorra a GMO-mentesség már kifejezett agrárpolitikai cél lett. A MON810 molyölő-kukorica termesztésére korábban bevezetett tilalom mellé 2010-ben az Amflora GM-burgonya hazai forgalmazási és termesztési korlátozása is társult. Miközben tehát Észak-Amerikában a géntechnológia általánosan terjedt, Magyarországon az állami politika a GM-növények hazai termesztésének kizárására rendezkedett be. Ez azonban nem jelentett teljes GMO-mentességet az élelmiszer- és takarmányláncban: az EU-ban engedélyezett GM-termékek importja és felhasználása (szóját illetően meghatározó nagyságrendű volt) továbbra is lehetséges volt. Így bevezették a GMO-mentes termékeket (tofu, tojás, tej, hús stb.), ami egyféle áremelés volt, amiért a vásárló valójában nem kapott definiálható fogyasztói értéket.

3.ábra: A transzgenikus növények vetésterülete az ISAAA szerint 2019-ben [a Cry1Ab-toxin hatása – ^©(db) → AI]

2019 – (2020-ban nincs jelentés.) Észak-Amerikában a transzgenikus növények addigra a fő szántóföldi kultúrák megszokott részévé váltak, de nem terjedt tovább a termesztés a bolygón, a kereskedelem megfeneklett 2019-ben (3. ábra). Az Egyesült Államokban a kukorica, a gyapot és a szója vetésterületének több mint 90%-án valamilyen géntechnológiával módosított változatot termesztettek; a Bt-kukorica részaránya 82%, a Bt-gyapoté 88% volt. A gyapotnál különösen látványosan terjedtek a több tulajdonságot egyesítő konstrukciók: 2020-ra a vetésterület 83%-át ilyen stacked (több géntechnológiai tulajdonságot egyesítő) fajták foglalták el. Közben megjelent a génszerkesztés, amely a kanadai, alapvetően terméktulajdonságokra épülő szabályozási gondolkodásba viszonylag könnyen beilleszthető volt.

Európában viszont a génszerkesztés újra megnyitotta a régi vitát. A 2018-as uniós bírósági döntés után az új mutagenezis-technikákkal létrehozott szervezetek is a GMO-jogszabályok hatálya alá kerültek. 2020-ra ezért egyre nyilvánvalóbb lett az ellentmondás: a molekuláris technológia gyorsan változott, miközben az alapvető uniós GMO-szabályozás még mindig a 2001-ben elfogadott rendszerre épült. Ez vezetett később az NGT-k külön szabályozásának kezdeményezéséhez. Magyarországon 2020-ra a GMO-mentesség már nem egyszerűen szabályozási gyakorlat, hanem tartós agrárpolitikai alapállás lett. A MON810 és az Amflora (később kivonták az EU területéről) termesztését Magyarország megtiltotta, és később az uniós opt-out rendszerben is a GM-növények termesztésének kizárását választotta. Ez sajátos helyzetet teremtett: miközben magyar kutatók részt vettek (persze támogatás hiányában egyre szerényebb formában) a géntechnológia és később a génszerkesztés fejlesztésében, a hazai agrárpolitika a kereskedelmi termesztéstől következetesen távol maradt.

4.ábra: A transzgenikus növények (GMO) vetésterülete 2025-ben [AgbioInvestor → (db) → AI]

2025 – (Itt az AgbioInvestor összefoglalóját használjuk már, az ISAAA 2024-es kimutatása az utolsó máig megjelent, de fizetős.) A transzgenikus növények terjedése 2010-től lassult. Valóságos előnyöket a fogyasztóknak nem mutatott fel, a termelőknek sem sokat és azt is technológiadíj fejében. Az AgbioInvestor szerint 30 országban összesen 216 millió hektáron termesztettek GM-növényeket, 2,5%-kal nagyobb területen, mint egy évvel korábban. Az Egyesült Államok 75,2, Brazília 70,0, Argentína 25,4 millió hektárral adta a bolygó GM-területének döntő részét (4. ábra); különösen Kínában volt némi növekedés, ahol a GM-kukorica területe már 3,2 millió hektárra nőtt. A világpiac továbbra is rendkívül koncentrált maradt: a szója, kukorica, gyapot és olajrepce együtt a teljes GM-vetésterület több mint 99%-át adta.

Az Egyesült Államokban a géntechnológia a három nagy szántóföldi kultúrában gyakorlatilag általánossá vált: 2025-ben a kukorica vetésterületének 94%-án, a szójáénak 96%-án, az upland gyapoténak 97%-án termesztettek géntechnológiával módosított fajtákat. A Bt-kukorica részaránya 87%, a Bt-gyapoté 91% volt. Még látványosabb a több tulajdonságot egyesítő fajták térnyerése: a kukorica vetésterületének 84%-át, a gyapoténak 87%-át stacked, vagyis egyaránt herbicidtoleranciát (főként glyphosate) és Bt-alapú rovarrezisztenciát hordozó fajták foglalták el.

Európában 2025 éppen az NGT-szabályozás fordulópontjának éve lett. Márciusban a Tanács elfogadta tárgyalási álláspontját, amely két csoportra választotta az NGT-növényeket: az NGT1 kategóriába kerülő, hagyományos nemesítéssel is létrehozhatónak tekintett növényeket kivonta volna a jelenlegi GMO-szabályozás nagy része alól, míg az NGT2 növények lényegében a GMO-engedélyezési rendszerben maradtak volna. Az NGT-k ökológiai gazdálkodásban történő alkalmazását a tervezet kizárta. December 4-én a Tanács és az Európai Parlament tárgyalói ideiglenes politikai megállapodásra jutottak az új szabályozásról; ez azonban 2025 végén még nem jelentette a jogalkotási eljárás végleges lezárását.

Magyarország eközben nem követte az uniós szabályozás lazításának irányát. A hivatalos magyar álláspont továbbra is a GMO-mentes mezőgazdaság fenntartását tekintette stratégiai célnak; ennek alkotmányos alapja változatlanul az Alaptörvény XX. cikke. Az NGT-k ügyében Magyarország (a Tisza EP-képviselők kivételével) az elővigyázatosság elvét, az egyedi kockázatértékelést, a kötelező jelölést és nyomon követhetőséget, valamint a tagállami döntési szabadságot hangsúlyozta. Így 2025-re még élesebbé vált a korábban is meglévő magyar kettősség: miközben a hazai akadémiai lobbi számára a génszerkesztés releváns technológia maradt, az agrárpolitika a kereskedelmi termesztés szabályozásában továbbra is a GMO-mentesség fenntartását képviselte. A szabályozási viták súlypontja Európában egyre inkább a transzgenezisről (a piac még mindig ezeken alapul) a génszerkesztett (ígéret) növények jogállására helyeződött át.

5.ábra: A bolygó négy kiemelt vetésterületi arányban módosított növénye (megjegyzések: kék – szójabab, sárga – kukorica, szürke – gyapot, zöld – olajrepce)

A négy vezető GM-növény   A GM-szója (takarmány- és élelmiszernövény) amerikai sikere volt az első (glyphosate-tűrő): 2000-ben a bolygó szója-vetésterületének már 36%-án GM-fajtákat termesztettek. Ez az arány 2010-re 81%-ra emelkedett, vagyis a GM-szója egy évtized alatt a globális termesztés és kereskedelem meghatározó technológiájává vált (5. ábra). Ezután azonban nem folytatódott a további térnyerés: 2019-ben és 2025-ben egyaránt körülbelül 74% volt a GM-szója részaránya. Ez az arány azonban elégséges a kereskedelmi dominanciához. A gyapot (textilipari és takarmánynövény, és hazánk nem termeszti) később, de látványosabban zárkózott fel: a GM-részarány 16%-ról 64%-ra, majd 79%-ra nőtt 2000 és 2019 között. Szintén kereskedelmi szempontból meghatározó helyzetbe hozta. 2025-re a GM-gyapot aránya kissé, 77%-ra csökkent. A kukorica (takarmány- és élelmiszernövény) egészen más pályát mutat: 2000-ben mindössze 7% volt a GM-részarány. Ez 2010-re 29%-ra, 2019-re 32%-ra, 2025-re pedig 36%-ra emelkedett, vagyis tartós növekedés mellett sem vált a kereskedelemben dominánssá. Az olajrepce (élelmiszer- és takarmánynövény) esetében szintén mérsékeltebb a világméretű elterjedés: a GM-részarány 2000 és 2019 között 11%-ról 27%-ra nőtt. 2025-re azonban ez is 25%-ra mérséklődött. Az ábra két jól elkülönülő csoportot rajzol ki: a szója és a gyapot esetében a GM-fajták globális részaránya háromnegyed körüli, míg kukoricánál és olajrepcénél jóval kisebb. Különösen figyelemre méltó, hogy 2010 után már egyik növénynél sem következett be a korábbihoz hasonló ugrásszerű növekedés. A szója 2010-es 81%-os és a gyapot 2019-es 79%-os értéke az ábrázolt időszak két csúcspontja, amelyeket később enyhe visszaesés követett. Ezeket a növényeket 2025-ben 10%-kal a cukorrépa és 3%-kal a lucerna követte. A többi növény módosítása <0,5% alatt maradt. Az összes termesztett növényre 16% módosított arány vonatkozik, de ez aszimmetrikusan oszlik el, vagyis a jelentős arányban módosított növények (gyapot, szója, kukorica, olajrepce, cukorrépa – ~3%) lógnak ki az általános mezőgazdasági gyakorlatból. A géntechnológia behatolása így a növénytermesztésbe inkább kivétel (~170 termesztett növényfaj), mint általános gyakorlat negyedszázados termesztés után is. A növényi géntechnológia körüli túlfűtött viták és politikai iszapbirkózás a K+F+I befektetések miatti érdekháborúk következménye.

A négy időpontból kirajzolódik a GM-növények valóságos kereskedelme és gyakorlata, ami közel sem hasonlít a növényi géntechnológusok legendáira. Észak-Amerikában 2000-ben a kérdés még az volt, beválik-e a technológia; 2010-re széles körben elterjedt az amerikai kontinensen, de ezt követően terjedése leállt. Az öt nagy termesztőn kívül további 25 országban kipróbálták, de ezekben az országokban kereskedelmi előrelépés nem történt.

Európában 2000 a szabályozás, 2010 a szigorú rendszer, 2020 pedig a génszerkesztés miatt kialakuló kategóriaválság időpontjait jegyzi. Magyarországon 2000-ben még egymás mellett létezett jelentős kutatói ambíció és szabályozási óvatosság; 2010-re a GMO-mentesség politikai stratégiává, 2020-ra pedig tartós agrárpolitikai alapállássá vált, a döntésekből a kutatók kiszorultak (a GMO-Kerekasztal is ezért szűnt meg) és az ügy géntechnológiát illetően laikus politikusok (Fazekas Sándor, Jakab István, Font Sándor, Budai Gyula, Zászlós Tibor) irányítása alá került. Ezen a hozzáálláson ismeretlen okokból páran (Nagy István, Győrffy Balázs, Gyuricza Csaba) próbáltak változtatni. Valószínűleg a szakértőik voltak mások.

A legérdekesebb különbség ezért talán nem is a tudomány hozzáállásában van. Ugyanazokból a növényi géntechnológiai eredményekből Észak-Amerika mezőgazdasági gyakorlatot, Európa véget nem érő szabályozási, Magyarország pedig agrárpolitikai identitás-kérdést kreált (Fidesz+KDNP, Jobbik/Mi Hazánk, LMP, MSzP, Tisza 2 kontra Tisza 1, DK, Momentum).

A harmadik részben látjuk majd, hogy az eltelt negyedszázadban miként nyilatkoztak a GMO hazai önkéntesek, akik meglepő módon nem a gazdaságilag érdekelt cégek hazai ügynökei voltak, hanem az MTA körül keringő K+F-ben érdekelt megmondó emberek (Balázs Ervin, Bedő Zoltán, Dudits Dénes, Györgyey János és Venetianer Pál). Hazánkban tehát szegedi (SzBK) és martonvásári (ATK) növényi géntechnológiai K+F-ben érdekelt centrumok alakultak ki és a Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület (BZBE – 1999-2015), majd az Innovatív Mezőgazdasági Biotechnológiáért Egyesület (IMBE – 2015-) volt a háttéregyesület, továbbá a Zöld Hírlevél a reklámújság, amely tartalma valójában sohasem nézett szembe a valósággal és mára a transzgenikus fejlesztések megfeneklése után az archívuma is eltűnt. Dudits Dénes főszerkesztő elengedte. Kínossá vált talán? Én erre tippelnék.

(folytatása következik)

Darvas Béla