(K+F+I N^o71)

Kezdjük úgy, hogy a zöld szó csöppet sem tetszik, ha az a környezetpolitikára vonatkozik. Szép háttér-jelentése a megújulás (címkép: vadgesztenye-virágrügy – forrás), de a szín magában rejti az éretlenséget is. Van is magyar viszonylatban ebben valami, s ennek nem csak a mozgalmi forrás jellege (lázas tettrekészsége) az oka, hanem az ellene minden eszközzel tiltakozó klasszikus politizálás (bal és jobb oldal) is. »Mondd, mit hiszesz, a Homousiont, Vagy a Homoiusiont?« – kérdezi a negyedik polgár. Tessék szíves lenni választani! A középen lévőre mindkét oldalról zárótűz érkezik. A tematikus párt veszélyes – mondják okosban, kiderül, hogy felvállalt közérdekű (tessék megnézni, a mai pártok melyike felel meg ennek) értékrenddel is lehet politizálni, mint a hajdani kisgazdapártok tették. Nem, nem a közelmúltra gondolok! Ebben a cikksorozatban Jávor Benedekkel (1. melléklet) levelezek.

1.melléklet: Jávor Benedek rövid politikusi életrajza   Az ELTE-n végzett biológus. 2013-ig a Lehet Más a Politika (LMP) tagja (2. kép), végül frakcióvezetője, a 2010-es önkormányzati választáson pártja főpolgármester-jelöltje. 2013-tól a Párbeszéd Magyarországért (PM) megalakulásakor a párt egyik társelnöke. 2014-ben az Európai parlamenti választásokon az Együtt-A Korszakváltók Pártja – PM választási szövetség jelöltjeként indult, és 2019-ig képviselő az Európai Parlamentben. 2020. január 1-től a főváros brüsszeli képviseletének vezetője. 2023-ban a Párbeszéd-Zöldek választási listájának első helyére jelölték.

Környezetpolitikai vázlat

A hazai természet- és környezetvédelmi mozgalmaknak nincs időben messze vezető politikai múltjuk. A rendszerváltáskor fedeztük fel magunknak, és például a Fidesz is maga előtt tolta Illés Zoltánt (kémikus), mint nyerőembert ebben az ügyben. Aztán magára hagyta, majd ejtette. Sőt, Orbán Viktor mára eltörölte az Európai Unió tagországaiban egyedülállóan a környezetvédelmi minisztériumot. Fazekas Sándor (jogász) és Nagy István (agrármérnök) – mindketten Fidesz-KDNP – gondozták ezt a megsemmisítő hatású leépítést.

Darvas Béla: Miért válhatott a magyar társadalomban ilyen hangsúlytalanná a zöldpolitika?

Jávor Benedek: A zöld ügyek egyáltalán nem hangsúlytalanok a társadalomban, általánosságban is erős aggodalom jellemzi a magyarokat a klímaváltozás és a környezeti krízis miatt a közvélemény-kutatások szerint (mi is végeztünk ezt megerősítő vizsgálatokat), az elmúlt hónapok akkumulátorgyárak körüli konfliktusai pedig alátámasztják, hogy nagyon komoly mobilizációs ereje van a környezeti ügyeknek. A zöld politika ehhez képest valóban gyengébb, bár regionális összehasonlításban nem lebecsülendő, hogy Magyarországon két zöld pártnak is parlamenti frakciója, polgármesterei, sőt főpolgármestere, önkormányzati képviselői vannak, és öt évig két magyar képviselője is volt a zöld frakciónak az Európai Parlamentben. Sok kelet-közép-európai ország zöld mozgalmai irigykedve tekintenek ránk, csak hogy kontextusba tegyük a magyar helyzetet. De nem akarom megkerülni a kérdést: a politikai képviselet gyengesége nyilvánvalóan a hitelességi deficittel, annak a hitnek a hiányával függ össze, hogy ezek a pártok valóban eredményesen, őszintén, felelősen képviselnék a zöld ügyek iránt elkötelezett választókat. Ez nem független a Párbeszéd-Zöldek és az LMP konfliktusaitól, megosztottságától, attól a benyomástól, hogy a közösség számára fontos ügyek képviselete helyett egymással, a többi párttal, politikai játszmákkal vannak elfoglalva. A megoldás is ennek felismeréséből, a témákra, ügyekre, közösségekre koncentrálásból származhat szerintem, és ebben mostanában látok pozitív fejleményeket.

2.kép: Az LMP egykoron – Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Szabó Rebeka és Schiffer András (forrás)

Nem véletlenül épülhetnek most szerte az országban dél-koreai és kínai akkumulátorgyárak és kiszolgáló üzemeik mindenféle komolyabb és termékfüggetlen környezetvédelmi hatásvizsgálat nélkül. Vakrepülés! Nem véletlen a hatóságok lakosság előtti hitelvesztés sem, a megjelent, majd honlapról lekapkodott vállalkozói hatástanulmányok után, ahol, ha egy adat mást sugall, mint veszélytelent, a területi politikai komisszár hibásnak minősíti az általa megbízott szakértő anyagát.

DB: Összehasonlítható-e a Duna-kör ügye a mostani akkuszaurusszal?

JB: Természetes módon adja magát a párhuzam, és én sok hasonlóságot látok, bár az akkumulátorgyárak elleni mozgalmak szegmentáltabbak, hálózatosabbak, nem egyetlen szervezet keretén belül működnek, igaz, az együttműködés jó a különböző helyi tiltakozó mozgalmak között. A hasonlóságok miatt a Duna-mozgalom alakulásának a tanulságait is érdemes lenne levonnia a mostani szereplőknek. A rendszerváltással a politikai felhajtóerő eltűnt a mozgalom mögül, a szereplők szétszóródtak, különböző pártokba, civil szervezetekbe integrálódtak, vagy visszahúzódtak a közéletből, és Nagymarost ugyan sikerült megakadályozni, de a Duna elterelését nem, ennek környezeti következményei pedig lassan eltűntek közbeszédből, már a 2000-es évek elején, a Védegyletben is nagyon nehéz volt érdeklődést generálni a Szigetköz kiszáradása ügyében. Nem szabad hagyni, hogy a katasztrofális környezeti hatású akkumulátorgyárak ügye iránt elkopjon a közfigyelem és a támogatás, tartósan működő modellt kell találni a helyi tiltakozó közösségek, a zöld mozgalom és a politikai szereplők együttműködésére.

1.ábra: Hazánk jelentősebb természet- és környezetvédelmi mozgalmai és pártjai

A környezetvédelem bölcsészek vezetésével indított mozgalmakat (Duna-kör és Védegylet Magyarországért), akik közül Karátson Gábor (képzőművész) és Lányi András (filozófus) emelhető ki. Kétségtelenül Vargha János biológus volt a Duna-kör meghatározó szakmai vezetője (3. kép), de ő eltűnt a mozgalmakból (pártok arcává nem vált), és ma természetfényképezéssel foglalkozik. A Duna-körben jelent meg Droppa György (ma ő a kései vezető, bár végzettsége szerint közgazdász, és elég változatos a politikai múltja: SzDSz, Centrum a saját pártjain túlmenően), aki aztán négy – a valós politikába belépni képtelen – idehaza teljesen ismeretlen pártot is alapított, de az European Green Party is – jelentkezése alapján – őt kezelte sokáig magyar kontaktnak. Mára csak a 2009-ben alapított Zöld Baloldal – Zöld Demokraták – Zöldek Szövetsége (ZB, ZD és ZSz) pártkoalíció létezik [vezetője: Droppa György → Kalmár Szilárd → Trasciatti Attila; a Zöld Baloldal vezetőjeként 2010-2011 megjelent Tamás-Gáspár Miklós is]. Egy pártja megszűnt (ebbe előtte beköltözött pár kamupárti – lásd később), kettő további éppen felszámolás alatt van.

DB: Droppa György neve nekem a legkevésbé ismert. Mit érdemes róla tudni?

JB: Droppa éppen a fent említett Duna-kör utáni gyors átalakulás során tudott magának helyet találni a zöld politika formális képviselőjeként. A rendszerváltás körüli tevékenységét személyesen nem ismerem, szóbeszédeket meg nem szeretnék se erősíteni, se cáfolni. Az biztos, hogy a pártépítési kísérletei kudarcosak voltak, egymásba átalakuló számos szervezete soha nem tudott sem érdemi társadalmi támogatást, sem választott pozíciókat szerezni. Egy darabig az Európai Zöld Pártban valóban úgy tekintettek rá, mint a zöld politika várva várt kelet-közép-európai megtestesítőjére, de egy idő után világossá vált számukra is, hogy nem számíthatnak tőle érdemi eredményekre, így az LMP 2009-es felbukkanását követően gyorsan kihátráltak mögüle.

3.kép: A Duna-kör megmozdulása 1988-ban (Fotó: MTI)

A Védegyletből két párt is kihasadt. Az első az Élőlánc Magyarországért Párt (hosszú ideig Lányi András volt az arca, majd most Ács Sándorné Éva), amelynek nem sikerült máig politikai tényezővé válnia. A négy évvel később Schiffer András körüli védegyletesek már parlamenti kis pártot – Lehet Más a Politika, LMP) tudtak létrehozni, és civilekkel együtt sikeresen támogatták Sólyom László köztársasági elnök megválasztását. 2020-ban vette fel ez a párt az LMP-Magyarország Zöld Pártja nevet, amit ma Ungár Péter és Schmuck Erzsébet irányít.

2.melléklet. Élőlánc vs. LMP.   Lányi elmondja véleményét az áprilisi választásról, ami szerinte nem más, mint nagy mintán elvégzett közvélemény-kutatás, amin a politikai nagybefektetők felmérik, mennyire sikeres marketingkampányt folytattak az elmúlt években. »Nem veszünk részt az ígéretek versenyében, nem keressük a választók, szponzorok, hitelezők kegyeit« – írják a program előszavában. Mi tulajdonképpen azért vagyunk párt, mondja Lányi, mert a nyilvánosság előtt képviselünk egy programot, amit meg is akarunk valósítani […] Érdekes még a párt viszonya a Lehet Más a Politikához is. Lányiék semmilyen formában nem támogatják Schiffer Andrásékat, szerintük ugyanis az LMP-alapítók az Élőláncot annak párttá alakulása után látványosan ellehetetlenítették a nyilvánosság előtt. Több, mint furcsa, hogy három évnyi bírálat után ők maguk is kijöttek egy ökopolitikai formációval, ráadásul lenyúlják a témáinkat is, ők azonban velünk ellentétben semmit nem tesznek a civilekért, mondják. Mikor azt kérdezem, reális-e, hogy összefogjanak valaha is, azt mondják, nem állnak össze hiteltelen emberekkel, az ökopolitika ügye fontosabb ennél. Az LMP balzöld párt, így Lányi, minket pedig be akartak szorítani a jobbzöld kategóriába. Ennek azonban sikeresen ellenálltunk, mondja. (Mandiner, 2010)

DB: Az Élőlánc után (2. melléklet) négy évvel vált ki a Védegyletből az LMP. Miért nem a korábban kiváltakhoz csatlakoztak a tagjai, és miért alakítottak új pártot?

JB: Stratégiai, taktikai és személyes okai is voltak, hogy az Élőlánc és az LMP más utakon indult el. Az Élőlánc alapításakor az LMP későbbi létrehozói a Védegyletben elhamarkodottnak, előkészítetlennek tartották az Élőlánc életre hívását. Úgy láttuk, semmilyen feltétel nem adott a sikerhez, egy kudarcos kezdeményezés pedig csak megnehezíti a zöld politikai képviselet megteremtését. Voltak értékválasztás-beli különbségek és konfliktusok is; az Élőlánc kulturálisan tradicionálisabb, konzervatívabb közeg volt, mint a későbbi LMP. És persze – a fentiektől nem függetlenül – súlyos személyi ellentétek is kialakultak, sok vezető élőláncos a 2005-ben a Védegyletből velük-nem-tartókat okolta a kudarcért, árulóknak bélyegezték őket, holott épp ők figyelmeztettek jó előre ennek a kudarcnak a kockázatára (3. melléklet).

DB: Lányi szerint az LMP balzöld párt volt induláskor. Az alakuló ülésen, amire függetlenként meghívtak nekem korántsem úgy tűnt.

JB: Nem volt balzöld párt, a legkülönbözőbb kulturális háttérrel vagy politikai szimpátiákkal rendelkező emberek vettek részt a megalapításában. A zöld gondolat kötött össze elszántan nemzeti, Jobbikkal együttműködést szorgalmazó és mérsékelt konzervatív embereket baloldali elköteleződésű vagy városi liberális értelmiségi körökből érkező alapítókat.

DB: Lányi miért tartotta hiteltelennek az LMP-t alkotó politikai közösséget, akikkel a Védegyletben még megelégedetten közösséget vállalt?

JB: Mert magát tartotta hitelesnek, és azt gondolta, mint oly sok profetikus közéleti szereplő, hogy aki nem ért egyet vele, az hiteltelen. Javára legyen írva, ő egyébként tényleg hiteles szereplő volt, más kérdés, hogy az Élőlánc indulásakor tévedett, nem jól mérte fel a lehetőségeit, a támogatottságát, a párt mozgásterét, de a személyes hitelességét, a korábbi Duna-körös, védegyletes teljesítményét, a magyar humánökológiai oktatás megteremtésében betöltött szerepét, a gondolatai erejét ez nem ásta alá. A párt kudarca azt hiszem nagyon mély sebeket ejtett rajta, és nem bocsátott meg azoknak, akik akkor nem tartottak vele.

DB: Mivel lehetetlenítette el az LMP az Élőláncot, amit Lányi politikai szerzetesrendnek nevezett?

JB: Semmivel, hacsak az nem ellehetetlenítés, hogy nem vettünk részt benne. Schiffer András valóban győzködött a zöld mozgalomban embereket az Élőlánc alakulásakor, hogy ne lépjenek be, de azt hiszem még ez sem számított sokat, ha az Élőlánc megfelelő időben, megfelelő előkészítés után, széles bázison – és nem szerzetesrendként – jött volna létre, aligha tudtuk volna mi meggátolni a sikerét. Mire az LMP egyáltalán létrejött, addigra az Élőláncról már kiderült, hogy nem sikeres, de ezért a Védegyletet, az LMP-t vagy más okolni, egyszerű projekció. Az Élőlánc kudarcának okait az Élőlánc hordta magában, nem más, külső szereplő.

3.melléklet: Lehetett volna másként?   2005-ben a kormányzó szocialisták és a szabad-demokraták közötti belviszályok lehetetlenné tették a köztársasági elnök közös megválasztását. Ebben a patthelyzetben Lányi – György Lajos ötlete nyomán, Schiffer Andrással együtt – bravúrosan emeli be a parlamenten kívülről Sólyom Lászlót (4. kép; 4. melléklet) a jelöltek közé, aki el is nyerte az elnöki méltóságot. Sólyom László, az Alkotmánybíróság első elnöke, ma a legismertebb ökológiai értékrendet valló közszereplő Magyarországon, aki mellesleg a legkarakteresebb köztársasági elnökünk volt idáig […] Lányi András egy évvel az országgyűlési választások előtt próbált meg pártot alapítani, amely Schiffer András és a hívei szerint rossz időzítés volt, mert egy év nem lehet elegendő a választásokra való felkészülésre. Józanul visszagondolva az eseményekre, Schifferéknek volt igazuk ebben a kérdésben. A másik ütközőpont Lányi domináns vezetési stílusára vonatkozott. Ezt nehéz kívülállóként megítélni, de tény, hogy Orosz István, a kiváló esszéista, a Beszélő legendás nyomdásza is hasonló okok miatt távozott az Élőláncból. Az Élőlánc értékes ügyeket karolt föl, a kisiskolák védelmétől a nemzeti vagyon leltáráig, és számos értékes embert vonzott magához. Mégsem járt sikerrel. Nem állt össze egy, a széles nyilvánosság előtt meggyőző politikusi gárda, és az országos politikai klíma sem kedvezett egy jobboldali, zöld párt térnyeréséhez. A nyolcéves szocialista – szabad-demokrata kormányzás után a jobboldali szavazók összezártak vagy radikalizálódtak. (Szombat, 2010)

4.kép: Sólyom László és Schiffer András (Fotó: Schiffer András FB-lapja)

4.melléklet. Prőhle Gergely jegyzetéből (2021) A Duna-kör minden környezetvédelmi elhivatottsága, szakmai elkötelezettsége mellett szükségképp politikai mozgalommá duzzadt, nem véletlenül vált a vízlépcső ügye a rendszerváltozás egyik kulcskérdésévé. Az erről szóló szövegek előrevetítik a későbbi évtizedek dilemmáit: mi a megszólalásnak, az aktív közéleti fellépésnek az a módja, amiben Sólyom László ön-azonos tud maradni. A rendszerváltozásról szóló szövegek közt szerepel egy interjú, ami a Duna-körben betöltött szerepét firtatja. »Én képviseltem a mozgalom legalista szárnyát« – mondja Sólyom. »Ez azt jelenti, hogy a szélsőségekkel szemben lehetőleg a törvényes keretek közt maradást szorgalmaztam – miközben persze egészen máshol, sokkal tágabban húztam meg a legalitás határait, mint az akkori hatóságok.« Mindeközben megszületnek az adatvédelemmel, információs joggal, a személyiségi jogokkal általában foglalkozó írások, amelyek manapság az internet világában, kereső programok, közösségi platformok és elektronikus fizetési rendszerek vélt vagy valós komfortjában élő olvasó számára nagyon is aktuálisnak tűnnek – pedig a veszély forrása manapság nem a kommunista államhatalom. A kötetben szereplő német és angol nyelvű írások, interjúk jól jelzik, hogy Sólyom László mindig is tisztában volt közéleti mozgásának nemzetközi összefüggéseivel, azzal, hogy a külföldi újságírók közvetlen elérése számos félreértést elkerülhetővé tesz – egy máig érvényes, de nem elég gyakran alkalmazott eljárás. Az Alkotmánybíróság elnökeként jegyzett írások az életmű-sorozat első kötetében olvashatók, a Közélet kötet meghatározó részét a köztársasági elnöki megbízáshoz kapcsolódó szövegek alkotják, szigorú tematikus rendben, jelezve ezzel az államfői program gerincét is: szerepfelfogás, alkotmányosság-jogállam, 1956, a 2006. évi őszi válság, a nemzet egysége, környezetvédelem. »Nem akarok szeretett elnökünk lenni« – mondja egy interjúban, és valóban távol marad attól, hogy Laci bácsiként emlegessék, vagy visszatekintve így gondoljunk rá. De vajon, ha valaki nem akar szeretve lenni, akkor mint közéleti szereplőre miként tekintsen rá a többé vagy kevésbé tájékozott polgár? Pedig különösen, amit a nemzet egysége címszó alatt mond, ír, a határon túli magyarság, a hazai nemzetiségek, a cigányság vagy a tehetségek ügye melletti kiállás egy nagyon is szerethető államférfi képét rajzolják fel. Egy másik önmeghatározása szerint: »Én vagyok a belga Magyarországon.« De vajon a belgaság dicsérete Német-Alföld határain kívül valóban lehetséges álláspont, életstratégia? Az olvasóban folyamatosan ott feszül a kérdés: még ha rokonszenves is, sok esetben logikus is, lehet-e, jó-e belgának lenni Magyarországon? A Védegylet jelöltjeként a belgák egykori pártjának igen aktív közreműködésével elnökké választott Sólyom László támogatói a »Lehet más a politika« szlogenjével arattak végül diadalt. A beszédek, cikkek interjúk hangvételének komorodása jelzi: jóérzésről nincs szó, küzdelmes és fárasztó mindez, az pedig a szerző számára is kétséges, hogy valóban lehet-e más. A kötet, mint az előszóban szerepel: »a független, demokratikus és alkotmányos Magyarország megszületésének harmincadik évfordulója előtt tiszteleg«. A tisztelgésnek egy nagyon is méltó formája, ha újra és újra feltesszük magunknak a fenti kérdéseket, akármi is legyen rá a saját válaszunk.

2013-ban az LMP-ből vált ki a Párbeszéd Magyarországért (Jávor Benedek, Karácsony Gergely, Szabó Tímea stb.), ami hamarosan a Magyar Szocialista Párttal kötött koalíciót. Az ügyben az Együtt – a Korszakváltók Pártja oldalán feltűnt Bajnai Gordon neve.

DB: Miért szakadt ki az LMP-ből a Párbeszéd? Bajnai Gordon aktivitása mennyiben volt hatással a Párbeszéd-Együtt koalíciójára?

JB: Nem Bajnai Gordon személye volt a meghatározó, hanem a Fidesz alakuló rendszeréről és az ellenzéken belüli együttműködésről vallott nézetek különbözősége az LMP-n belül. Számomra 2012-re elég világossá vált, hogy merre tart az Orbán-rezsim, mi a dinamikája, és ha akkor még messze is volt a mostani irányított demokratikus modelltől, de a belső logikája nem igazán tudta más irányba vinni a rendszert, mint ahol most vagyunk. A biciklizés olyan, hogy ha nem tekersz, felborulsz, a NER-t folyamatosan, egyre abszurdabb eszközökkel kell hajtani, hogy megmaradjon a stabilitása. Világos volt, hogy ha a még formálódó, alig kiépült rezsimet 2014-ben nem tudjuk a választásokon megállítani, a későbbiekben ez sokkal nehezebb, vagy egyenesen lehetetlen lesz. Ebben nem értettünk egyet Schiffer Andrásékkal [5. melléklet], ők megélhetési rettegésnek tartották a rendszer elkerülhetetlen autokratizálódásáról megfogalmazott állításokat. Továbbá úgy vélték, a Fidesz nem rosszabb, mint a 2002-2010 között koalíció valóban súlyosan problémás szereplői, és a helyzet nem indokolja a velük való együttműködést. Ezt meg mi nem fogadtuk el. Bajnai annyiban játszott szerepet, hogy esélyt láttunk vele arra, hogy az ellenzéki együttműködést ne az MSzP vagy Gyurcsány Ferenc dominanciájával hozzuk létre. Az LMP odaállása a Bajnai-Együtt-Milla-Szolidaritás platform mellé talán elvezethetett volna ide. Az LMP-t elhagyó Párbeszéd önmagában ehhez kevésnek bizonyult. Bajnai kísérlete az ellenzéki oldalnak a 2010 előtti viszonyokkal is kritikus konszolidálására megbukott, sok reményt, embert és szervezetet maga alá temetve. 2018 után aztán az LMP is belátta, hogy a rendszer várható alakulásáról adott helyzetkép valós volt, és nincs alternatívája az ellenzéki együttműködésnek. Csak addigra már sokkal rosszabb helyzetbe kerültünk, sokkal kevesebb esély és remény maradt.

5.melléklet. LMP vs. Párbeszéd.   Az LMP országos választmánya szerdán [2012. december 12.] felfüggesztette a nyolc országgyűlési [Karácsony Gergely, Jávor Benedek, Szabó Tímea, Scheiring Gábor, Dorosz Dávid, Szabó Rebeka, Szilágyi László és Szilágyi Péter] és három fővárosi képviselő által alapított Párbeszéd Magyarországért Platform működését […] Schiffer elmondta, hogy a Párbeszéd Magyarországért Platformot a párt novemberi kongresszusi döntése után hozta létre a kisebbségbe került csoport. A platform alapító levele félreérthetetlenül kinyilvánítja lojalitásának hiányát a kongresszusi döntéshez – írta. Szerinte az egyik platformtag, Kaltenbach Jenő odáig ment, hogy a nagy nyilvánosság előtt, élő adásban, a kongresszusi döntés meghekkelésére szólított fel. Ilyen márpedig nincs, mert ez a legelemibb normasértés, amit pártspecifikusan el lehet követni – mondta […] Jávor Benedek nem tartja megalapozottnak a platform felfüggesztését (5. kép), ami szerinte egy világos üzenet arra nézve, hogy a másik oldal »erővel és hatalmi eszközökkel« akarja megakadályozni a platform által kezdeményezett belső vita elindítását. Ezzel ellehetetlenítik a kisebbségi vélemények képviseletét – mondta. (Index, 2012)

DB: Kiváláskor a Pártbeszéd Magyarországért Platform mit tudott az LMP választóitól arról, hogy mit szólna baloldali irányultsághoz? Akkor nem lehet más a politika csak bal- vagy jobboldali?

JB: A párt sokszínű választói bázist tudhatott a magáénak, ebben baloldali és jobboldali emberek egyaránt voltak. A belső konfliktus azonban nem így képződött, hanem az ellenzéki együttműködés körüli vitákban: szükség van-e rá, vagy sem. Ebben a választóink egy jó része egyértelműen együttműködéspárti volt – igaz, egy másik része meg nem. A jobb-bal különbségen szerintem békésebb történelmi-politikai körülmények között felül lehetett volna kerekedni, és a zöld politika bázisán konszolidálni a pártot, ennek egyértelmű jelei voltak már 2012-re. A NER kibontakozása olyan dilemma elé állította az LMP közösségét, amit nem tudunk feloldani.

DB: Miért volt szükséges ilyen gyorsan az MSzP-vel és a Bajnai Gordon-féle Együtt mozgalommal (2018-ban már nem jutott be a parlamentbe) koalícióra lépni?

JB: Ez egy nagy fájdalmunk volt, nagyon szerettünk volna egy kis időt, lehetőséget, hogy önálló arculatot, programot, karakter építsünk a Párbeszédnek, de óriási időnyomás alatt voltunk. 2013 tavaszáról beszélünk, egy év volt hátra a választásig, és ebben a rövid időintervallumban először létre kellett hozni az MSzP-től vagy Gyurcsánytól független ellenzéki pólust, aztán ennek le kellett tárgyalni az ellenzéki együttműködést, és 2013 őszétől már a közös kampányra kellett volna koncentrálnia. Igazság szerint az LMP belső konfliktusával 2012 tavaszától 2013 elejéig már így is rengeteg értékes idő elment, nem nagyon lehetett tovább halogatni. De tény, hogy ennek a sietségünknek kulcsszerepe volt abban, hogy a Párbeszéd – ismert, kedvelt politikusai dacára – pártként nem tudott sikeresen megépülni.

DB: A Párbeszéd és Élőlánc (Lányi politikai perifériára sodródása után már Ács Sándorné Évával – aki a vezetők közül Botka, Gőgös, Karácsony és Tordai felé is nyitott volt) között ma van folyamatos kapcsolat. Mi lesz az együttműködés jövőbeli sorsa?

JB: Ács Sándorné Évával időközben, az Élőlánc indulása körüli konfliktusok dacára kitűnő kapcsolatunk alakult ki, a Kishantos szétverése körüli tiltakozásokkor is együttműködtünk, azóta is időről időre beszélünk. Én nagyon fontosnak tartanám, hogy kialakuljon a zöld együttműködés, közös erőfeszítés a zöld politika sikeres képviseletére, és ebben én személy szerint feltétlenül számítanék az Élőláncra is. A zöld politika elmúlt tíz éve szerintem bizonyíték arra, hogy külön-külön nem leszünk sikeresek.

5.kép: Jávor Benedek a parlamentben (Fotó: Barakonyi Szabolcs)

További alig ismert zöldnek tűnő kamupártocska az 1995-ben Kállósemjénben bejegyezett Magyar Szociális Zöld Párt; vezetője: Stekler Ottó. Ő Seres Mária (»2020 júliusában különösen nagy értékű költségvetési csalás miatt emelt vádat ellene és férje ellen a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Főügyészség, a 2014-es országgyűlési választások során, az SMS és más kamupártok kampányához kapott 117 millió forintnyi állami kampánytámogatás jogszerűtlen felhasználásának vádjával. 2022-ben férjével feltűnt a Gődény György-féle Normális Élet Pártja jelöltjei között«), és ma, a mutatványosként sem semmi Gődény György (gyógyszerész, de inkább testépítő) nevével fémjelzett Normális Élet Pártban, amely a várakozásnak megfelelően nagyot bukott a 2022-es választásokon is. 2020-ben Szobra jegyezték be a Zöldek, a Normális Emberek Pártot, amelynek vezetője Medveczki Zoltán, Bánhegyi Ildikó férje. Az 1994-es választásokon a Magyarországi Zöld Párt listás helyein ott találjuk Medveczki Zoltánt, feleségét Bánhegyi Ildikót, Seres Máriát és férjét Stekler Ottót. Vagyis az utód-kamupártok elvileg a baloldalon és jobboldalon is fogtak volna egeret.

Természetesen a mai parlamenti pártok is arról beszélnek, hogy nekik is van ideillő aktivitásuk. Én azonban nem látom karakterisztikusnak ezt. A Fidesz-KDNP-ben mindez olyan fokú, hogy Varga Judit szerint náluk mindenki környezetérzékeny, és eljött a keresztény-konzervatív zöld politika ideje. Szerintem hatalmas baj van akkor, ha természettudományaink bal- és jobboldali politikai elköteleződés mentén hasadnak. Bal- és jobboldali matematika, fizika, kémia, így biológia sincs. Ilyesmit csak azok tudnak elképzelni, akiknek a realitásérzéke nem fejlődött ki.

DB: Mennyire vehető komolyan a Fidesz-KDNP zöld politikája?

JB: Volt egy időszak, amikor Rogánék valahogy azt mérték ki, hogy a Fidesz támogatottsága eltűnőben van a fiatalok körében, és kialakult egy választói réteg, amelyiknek fontos a klímaváltozás, az ökológiai katasztrófa ügye, úgyhogy elkezdtek egy zöldre festős kommunikációs kampányt, de ők sem gondolták komolyan, pár hónap után le is álltak vele. Létrehoztak pár kamu, kormányzati zöld-szervezetet, think tank-et; lásd Klímapolitikai Intézet, Áder Kék Bolygó Alapítványa, amelyek klasszikus GONGO-k, amik valahogy mindig abban látják a környezetvédelmet, amit a kormány aznap képvisel, a rádióműsoraikból meg kivágják, ha akár a saját embereik véletlenül valós problémákat kezdenek el feszegetni. De még ennek az arculati kampánynak a csúcsán sem történt tényleges lépés a kormányzati szakpolitikai döntések és a jogalkotás irányának megváltoztatására. Vétóztuk az EU-s klímacélokat, dübörgött a Fertő-tavi beruházás, beépülnek nagy tavaink partjai, tiltották a megújulókat, és ipari léptékben hárítottak el minden akadályt a környezetpusztító beruházásaik és oligarcháik útjából.

(folytatása következik)

Darvas Béla