Bezárás
K+F+I pillanatképek

Pálinkás Józseffel madarászva – No8 Költözködés, választás

(K+F+I pillanatképek No47)

A kutatóhálózat-elcsatolás utáni akadémiai csalódáson talán már túl vagyunk. Az 1950-1960-as évek között – a második világháború után (Dobi-kormánytól az első Kádár-kormányig) hozták létre †Rusznyák István orvos hosszú elnöksége alatt az Akadémia kutatóhálózatát. A tudomány szempontjából ez csupán egy pillanat. Tény, hogy évtizedek múltak el a viszonylagos politika-semleges működtetéséig. Ezt illetően †Szentágothai János (9 év) nevét említik sokan.

Az MTA elnökválasztása az utóbbi időkben eseményszámba ment, ennek oka, hogy kisajátította a tudás központja címet, ami elég sok egyetemi és tárcához tartozó kutatóhálózat megítélésével találkozott. Ehhez a pozícióhoz egyes kutatóintézetek kiváló teljesítményén és 1994-ben a köztestületi rendszer megszervezésén (†Kosáry Domokos az elnök) és kihirdetésén át vezetett az út. A kutatóhálózat 2019-es elcsatolása után az MTA-nak új, közvetett irányítási formát kell kidolgoznia. Az MTA intézménye javasolhat és ezen az úton maradhat a hazai tudomány fókuszában. A jelenlegi elnökjelöltek pályázatait ebből a nézőpontból érdemes olvasni. A közgyűlési döntést a COVID-19 járvány miatt májusról szeptemberre halasztották.

MTA elnöki pályázatok 2020 (részletek)
Freund Tamás (20 oldal)
„Megválasztásom esetén Szentágothai János és Vizi E. Szilveszter, az Akadémia korábbi elnökei örökségét szeretném tovább vinni […] Megválasztásom esetén feladatomnak tekintem, hogy részrehajlás és megkülönböztetés nélkül minden magyar kutatónak, és valamennyi tudományterületnek, kutatóhelynek az érdekében dolgozzam… […] Ma már a hazai kutatók és fejlesztők mintegy kétharmada vállalkozások alkalmazottja vagy tulajdonosa, és ez az arány folyamatosan emelkedik (számuk 20 év alatt közel tízszeresére nőtt), miközben az egyetemi és a kutatóintézeti kutatók létszáma évtizedek óta stagnál. Felmerül a kérdés, hogy akkor miért csökkent az ország innovációs potenciálja? […] A Magyar Tudományos Akadémiának jó kapcsolatot kell ápolnia a tömegtájékoztatásban tevékenykedő újságírókkal. Segítenie kell a sajtó munkatársait hivatásuk gyakorlásában, cserébe hitelességet, szakszerűséget és a szakmai-etikai normák betartását kell elvárnia […] Helyre kívánom állítani azt a rendszerváltozás óta általánosan elfogadott gyakorlatot, hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnöke közvetlen kapcsolatot tarthasson fenn a miniszterelnökkel és a kormány tagjaival.”
Pléh Csaba (11 oldal)
„A következő évek központi feladata, hogy az MTA, a tudomány művelésével hivatásszerűen foglalkozó magyar kutatók köztestülete megtalálja önazonosságát, társadalmi szerepét és kialakítsa új működésmódját […] Fontos szervezési feladat a 16.000 fő feletti tagságú köztestület bevonása az érdemi tartalmi munkába. A köztestület nemzedéknyi [idő] óta küzd egy dilemmával: tagjainak jogaik vannak (elsősorban képviselőik megválasztására), de nincsenek jól körülírt feladataik. Ki kell alakítani az eljárásokat megszólításukra […] Az intézménnyel azonosulás sajátos vonzereje lehetne az opcionálisan igénybe vehető szolgáltatások és jogosultságok nyújtása éves tagdíj fizetése fejében […] Az MTA-nak az egész magyar tudomány érdekében fontos bizonyítania a társadalom számára azt, hogy a K+F+I jelenleginél nagyobb részesedése a nemzeti jövedelemből gazdasági növekedésünk záloga, és az állami költségvetésben magasabb tudományos részesedésért kell küzdenie […] Magának a doktori címnek a minőségbiztosítására is szükség van. Újra kell mérlegelnünk a hozzá vezető utat. A doktori disszertációk tematikája sokszor partikuláris.”
Szathmáry Eörs (9 oldal)
„Mindazonáltal nem javaslom a sérelmi politizálást, mert hosszabb távon nem nyerő stratégia! […] Nem tartom nagyon reálisnak, hogy az intézethálózat visszakerüljön az akadémiához. Ezt legföljebb úgy lehetne megvalósítani, hogy a mostani ELKH struktúra bekerül az MTA alá, de autonómiáját megtartva, elkülönített költségvetéssel. Miután végig éltem egy átmenetet oda, nem nagyon szeretném ezt újra kiélvezni vissza, s ezzel nem vagyok egyedül […] A magyar kutatás és felsőoktatás egyik rákfenéje a tartósabban nálunk dolgozó külföldi munkatársak szinte teljes hiánya. Ez menthetetlenül a provincialitásnak kedvez, és súlyosan veszélyezteti a hazai kutatás és innováció versenyképességét […] Naprakész ismeretterjesztés és láthatóság. Ennek érdekében fejleszteni kell a Kommunikációs Főosztályt. Be kell vezetni az MTA szóvivője intézményt és a rendszeres sajtótájékoztatókat… […] Tiszteletdíjak. Ezek létét anomáliának tartom, de egyenlőre szükségesnek is. A tiszteletdíjak kivezetése csak folyamatosan, a méltó kutatói fizetések bevezetésével párhuzamosan, a kormánnyal igen szigorú feltételekkel megkötött egyezség keretében történhet.”

67.kép: Szathmáry Eörs (Fotó: Ivándi-Szabó Balázs/24.hu)

Szathmáry Eörs (67. kép) elnöki pályázatában – aki az ELTE oktatójából lett az Ökológiai Kutatóközpont igazgatója – azt olvashatom, hogy az új kutatóhálózat vezetői aligha örülnének annak, ha az MTA alá visszakerülve ismét a nyakukba kellene venniük a központi adminisztrációt. Mit gondolsz erről?

Nem így értelmezem. Van olyan illúzió, hogy a kutatóhálózat a későbbiek során visszakerülhet az MTA-hoz. Talán Szathmáry pályázata ezzel számol le.

A főigazgatók bizalma a tárgyalások alatt csak részleges volt az Akadémia felé? A főigazgatók közben belátták, hogy így jobban járnak?

Két évig bizonytalan volt, hogy az intézetek hová tartozzanak. A főigazgatók helyzete igen kritikus, számukra az intézeti működés a legfontosabb. Ez felülírja a személyes sértettséget. A főigazgatók nem az ellenállásban és szabadságharcban érdekeltek. Alkalmazkodnak, keresik az alternatív lehetőségeket. Végre dolgozni szeretnének és nem szervezkedni. Az MTA betagolódott a klasszikus akadémiai modellek közé, és elvették tőle a kutatóhálózat irányítását. A helyzeten való polemizálás a mi dolgunk, vagyis tényleg van abban jó is, amikor nyugdíjas korban leszakad rólunk a felelősség terhe, és elmondhatjuk pontosan, amit gondolunk.

Szathmáry Eörs a doktori és akadémikusi tiszteletdíjakat anomáliának tartja és a megfontolt kivezetésüket tartja megoldásnak.

A megfontolt kivezetés nem ördögtől való. Ki lehet alakítani egy olyan bérezést, hogy a kiemelkedő tudósoknak a bére és a majdani nyugdíja is tisztes megélhetést biztosítson. Most a bérezésben is és a nyugdíjban is benne van a doktori és akadémikusi tiszteletdíj. De ha marad, azt sem látom nagy problémának. A közben létrehozott Magyar Művészeti Akadémia tagjai is kapnak életjáradékot, és még sok más címen kapnak járadékot emberek Magyarországon. Ilyen körülmények között az MTA tagjainak járadéka nem rendszeridegen.

68.kép: Kövér László jogász és Pomázi Gyula gépészmérnök (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal) Freund Tamás előtti parolája (Fotó: Soós Lajos/MTI)

Freund Tamás (68. kép) Orbán Viktornak írt magánlevele világosan mutatja nekem, hogy a tudományterületek összefogása csak az Akadémián kívüli világnak szólt. Az Akadémia egyes osztályelnökeinek/alelnökeinek és a hozzájuk tartozó kutatóközpontok vezetőinek MTMT szerinti statisztikája azonban káprázatosan eltérő (34. ábra). Freund nyilvánosan nem vállalt kritikája – a pályázatában éppen az ellenkezőjét ígéri – tehát nem volt alaptalan. Társadalomtudósként szavaznál-e olyan elnökjelöltre, aki magánlevélben ilyen lekezelően ítélt meg?

Freund Tamás szerintem segíteni akart az Orbán Viktornak írt levéllel. Lovász László nem harcos alkat, az MTA Elnöksége a tárgyalások alatt sokkal inkább forrása volt a szembenállásnak. A magánlevélben valóban voltak bántó és nem szerencsés fogalmazású mondatok. Kár volt értük. A kifejtés célszerű lett volna, amit az általad írt keretes írás megtett. Nemzetközileg ismert magyar társadalomtudós természetesen nem is egy van. Szelényi Iván, Berend T. Iván vagy †Ránki György nevét igen sokan ismerik a világban. A társadalomtudományok sokkal jobban elszigeteltek voltak nemzetközileg, mint a természettudományok. Az elszigeteltségen nyelvi elszigeteltséget is értek. Egy tízoldalas fizikai cikket egyszerűbb megírni angolul egy nem angol anyanyelvű személynek, mint egy történelmi monográfiát. A társadalomtudományok területén a könyv műfaja kiemelkedő, ahogy ezt a keretes írásban megjegyzed. Nagy kérdés miért került ennek a magánlevélnek a tartalma nyilvánosságra? Kinek képezte az érdekét ez a kiszivárogtatás?

35.ábra: Vázlat az MTA szakmai osztályának vezetői (elnök és alelnök), valamint a hozzájuk sorolható kutatóintézetek vezetőinek idegennyelvű és magyar statisztikájához (Magyar Tudományos Művek Tára – lásd keretes írás)

Az MTA osztályai és az ELKH intézetvezetőinek statisztikája – Freund Tamás mentegetése
Freund Tamás állításának ellenőrzésére egyszerű utat választottam. A tudományos osztályok és a hozzájuk sorolható kutatóközpontok vezetőinek a nemzetközi és a magyar publikációs statisztikáját hasonlítottam össze. A tartalom az ilyesmiben nem játszik szerepet. Az enyémnél sokkal pontosabb kimutatás készíthető, hiszen csak 37 vezető (több közöttük akadémikus) teljesítményét érintem. Pár dolog felvethető a 35. ábra alapján. Még az egyes osztályokon belül is a publikációs stratégia és teljesítmény nagyon eltérő. Jogos a kérdés, hogy miként történik az akadémikus-kiválasztás, ha ugyanazon osztály tagjainak teljesítményei között akár nagyságrendi különbség is lehet. Erre példa az Orvosi Tudományok Osztálya, ahol az osztályelnök (Kosztolányi György) független idézettsége közel huszadrésze a hozzátartozó kutatóintézet igazgatójának. Mentségére szolgáljon, hogy az idézettség a hazai egyik teljesítési csúcsra vonatkozik (>31 ezer), amely Freund Tamáshoz köthető. Ennek az osztálynak az alelnökéhez (Ádám Veronika) kapcsolható a legtöbb (~1100) idegen nyelvű cikk is. Ilyen magas számnál 44 évesre kalkulált cikkontást feltételezve 25 az éves végeredmény, ami tartósan a havi két cikk megjelentetését jelenti. Nyilvánvaló, hogy ilyen publikációözön csak komoly és nemzetközi lapoknál bejáratott kapcsolatú csoportmunkával és befektetés mellett (vö. publikációs díj) állítható elő, hiszen a megírásra érdemes tudományos eredmények aligha ilyen gyorsasággal keletkeznek egyetlen szerző szempontjából. Ugyanazt természetesen sokféleképpen megírhatjuk. Mindkét említett teljesítmény egyébként az idegtudományok területére esik.
Az eltérő osztályok vezetőinek publikációs teljesítményben mért értékei meghökkentően különbözők. A scientometria ezt jól ismeri fel, és a tudományterületi teljesítmények összevetésére korrekciót alkalmaz. Kiemelkedő publikációs számot (~800) látok a Kémiai Tudományok osztályelnökénél (Fülöp Ferenc) és a Fizikai Tudományok Osztályához sorolható Wigner Fizikai Kutatóközpont vezetőjénél (~600, Lévai Péter). A független idézettség néhány esetben kiemelkedőnek nevezhető, így a Fizikai Tudományok Osztályán Lévai Péter (~15 ezer), vagy a Biológiai Tudományok Osztályán az SzBK-ás Nagy Ferenc igazgató (~13 ezer) és a Debreceni Egyetemen dolgozó Fésűs László osztályelnök (~11 ezer) eseteiben.
Szembeötlő, hogy a társadalomtudományi kutatóközpontok vezetőinek idegen nyelvű teljesítménye és idézettsége milyen alacsony. A vizsgált tíz vezető közül hatnak (közülük négy akadémikus) a független idegen nyelvű idézettsége <200. Természetesen vannak lassú és gyors tudományterületek, de itt éppen az aktív vezetői élvonalat szemlézem. Az ADF utcai megmozdulásai mögött ez a tudományág állt, amely vélhetően az Akadémiánál kevésbé elnéző vezetéstől kifejezetten félhet. Közöttük vannak a legalacsonyabb teljesítmények a nyelvészet (Prószéky Gábor) és a politológia (Boda Zsolt) területeiről. Egyik említett vezető sem akadémikus.
Más kép rajzolódik ki, ha a magyarul megjelent közleményeket – ez nem az ismeretterjesztés kategóriája – és azok idézettségét nézzük. Itt a társadalomtudományi kutatóközpontok vezetőinek teljesítménye kiemelkedő, így például a Filozófia és Történettudományi osztályelnök Zsoldos Attiláé (~2 ezer körüli magyar nyelvű idézettség, amihez ~200 írásmű tartozik). A 34. ábra szemléletesen mutatja, hogy magyarul publikált írásművekkel nem pótolható a nemzetközi nyilvánosság számossága; a várható idézettség alacsony. Érzékelhető, hogy a természet- és élettudományi területek a saját anyanyelvű publikációs aktivitást teljesen elhanyagolták. Nem – mint például a japánok teszik – befelé beszélnek először. Ez angolul nem beszélő számára más színben tünteti fel az egyes tudományterületeket, illetve jogos lehet a kérdés, hogy mi ezeknek a tudományterületeknek a nemzeti/nemzetgazdasági teljesítménye. Kutatók számára világos persze, hogy ez utóbbi két tudományág egyértelműen nemzetközi, vagyis a MTA rendszerváltás utáni követelményrendszere kifejezetten nemzetközi normákra épült, és eközben a hazai problémákkal való foglalkozásról fokozatosan megfeledkezett. Mostanában ezt nem is gondolta a feladatának. Még az olyan gyakorlati orientációjú területekről is elmondható ez, mint a mezőgazdaság- (kivéve a növénynemesítést), orvos- és mérnöktudományok, ahol pedig a tudomány alkalmazása kifejezetten célul tűzhető. Az ITM (vö. negyedik Orbán-kormány, Palkovics László miniszter) és MTA (Lovász László adminisztrációja) konfliktusa erre bizonyosan visszavezethető. Saját tapasztalataim szerint az MTA-nak máig nem sikerült megoldani a kutatói teljesítménymérést, és annak eredményeit szigorúan alkalmazni az előre menetel területén. A közalkalmazotti bértábla csak öregedésre ösztönöz.
Nem is kevéssé hihetetlen számomra, hogy a természet- és élettudományok magyar nyelvű aktivitása a nullához közelít. Az alkalmazott tudományterületek közül csak az agrártudományok valamelyest kivételek. Ennek következménye, hogy nemzetközileg megbecsült tudósok idehaza ismeretlenek maradnak.
Számomra az sem elfogadható, hogy az alaptudományi területeken valamikor csúcsteljesítménynek számító könyvírásra (társadalomtudományi területeken ez ma is így van) való vállalkozásnak alig található nyoma a kémia, fizika, biológia és orvostudományok területein. Nem jár vele számottevő idézettség. Mire megjelenne nálunk a könyv már elavult – mondta nekem egy genetikus. A könyvtermés gyöngeségeit mind idegen nyelvű, mind magyar nyelvű eredményességében érvényesnek gondolom. Kutatóegyetemek ezt közvetlenül oldhatnák meg egyetemi jegyzet formájában.
Egyes esetekben meglepően magas konferenciaaktivitást/konferenciaturizmust látok, ami miközben drága, az idézettségi következményei csekélyek. 250 fölötti konferenciapublikációval található meg a műszaki tudományokat képviselő SzTAKI vezetője Monostori László, vagy Németh Tamás az Agrártudományok osztályelnöke, az MTA volt alelnöke, aki gebinben a környezettudományokat jelentős kutatói múlt nélkül felvállalta.
Úgy gondolom, hogy Maróth Miklós stábja (ELKH) előtt komoly munkaként tornyosul a tudományos teljesítmények mérésének megújítása, amelyben teljesítményi minimumokat kell meghatározni, betartatni és nemzetközi példák alapján kísérletet tenni az összemérhetőség megoldására. Ugyanakkor a meghirdetett koncepció szerint az eredményhasznosítás (gazdasági szerepvállalás) is feladata lesz ennek a kutatóhálózatnak, amelyben az innovációs lánchoz tartozó teljesítmények mérését és a közhasznúság (lásd környezettudományok) értékelését is meg kell oldani. A szigorú teljesítmény előíráshoz azonban illő fizetés is tartozik és ezen a területen az ITM teendői szerintem sürgetők.
Darvas Béla

A 35. ábra alapján két összegző mondatot szeretnék megfogalmazni és várom rá a reakciódat: Az első úgy szól, hogy a társadalomtudományok viszonylag elszigeteltek a nemzetközi tudástól, fő műfajuk a könyv/könyvrészlet, tevékenységük tekintélyesebb része magyar nyelvű és így az idézettségük is alacsony.

Az elszigeteltség 1990 előtt politikai szempontból volt jellemző. A nyelvi elszigeteltség sajnos jelentős, hiszen ekkor belép a tudományos piac mérete, és ez magyar viszonylatban csekély. A társadalomtudományok tekintetében az ország, az érintett közösség mérete is fontos, ami a nemzetközi érdeklődés mértékét is megszabja még akkor is, ha angolul írtuk. A hazai viszonyokról szóló szociológia tanulmányok érintettségi köre alacsony. A magyar politika sajnos kevéssé használja a hazai szociológiai tudást, mert a mai politikusok afféle hályogkovács módjára irányítják a tevékenységüket, ami nem feltétlenül a valóságos viszonyokon alapul. A szociológiai előrejelzések figyelembevételére nagy szükség lenne. Milyen változások következnek be vidéken? Az ország érdeke, hogy ezt pontosan tudjuk.

A második összefoglaló mondatom, a természet- és élettudományok fő műfaja a cikk, nyelve az angol, amely magas idézettséget hoz. Ritka a könyv/könyvrészlet. Ugyanekkor a magyar nyelvű aktivitás rendkívül elhanyagolt. Az ezredforduló táján Papp Lászlóval szerkesztettem egy angol nyelvű dipterológiai kézikönyvet. Száznál népesebb nemzetközi szerzőgárdával dolgoztunk. A felkért angol és amerikai szerzők közül volt, aki sajnálkozva visszautasította a felkérést azért, mert a könyvek és könyvrészletek idézettsége ma csekély.

Így van, és ez nincs rendben. Viták folytak arról, hogy kell-e magyar nyelvű disszertáció, vagy elég egy angol nyelvű cikkgyűjtemény és tézisek. Nagyon elmentek a természet- és élettudományi területek abba az irányban, hogy csak angolul publikálnak. Ennek elismertségi okai vannak, és a mélyén a statisztikával mérhető versenyfutás található.

További probléma, hogy például a mai fizikai alapkutatásban a megszerzett új ismereteknek olyan az elvontsági foka, hogy a könnyű kommunikálást és az egyszerű befogadást lehetetlenné teszi. A csillagászat például érdekli az embereket, de a részecske fizika vagy a matematikai fizika már aligha, hiszen az absztrakció olyan szintjén dolgoznak, ami csak szakemberek számára követhető. Így valóban ismeretlenek maradhatnak nálunk a tudományban nemzetközi sikereket elért emberek.

†Bólyai János kiemelkedő matematikus volt, aki olyasmit alkotott (nemeuklideszi geometria), amit az egész világ máig csodál, de tanainak megértése a matematikusok és fizikusok számára lehetséges csak. †Conrad Röntgen felfedezését (1895. november) követően két hónappal később †Eötvös Loránd már saját kezének röntgenképét bemutathatta. Ez közérthető, könnyen felfogható volt. Csonttörések gyógyítására nagyon gyorsan elkezdték felhasználni. Az viszont, hogy a protonok szerkezete milyen azt már kevesen tudják követni. Leakadnak a történet elején.

Pléh Csaba volt az egyetlen a jelöltek közül, aki az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) által szervezett utcai rendezvények szónokaként is megjelent (69. kép). Ő tehát elvileg a Közgyűlés embere, aki a jövőben esetleg frontálisan ütközne Palkovics törekvéseivel. Jól látom?

Pléh Csaba nem hiszen, hogy konfrontatív személyiség lenne. Tény, hogy az MTA kutatóhálózati elcsatolása ellen szervezett első ADF tüntetésen beszédet mondott. Én az utolsó tüntetésen vettem részt, ami a Nagycsarnoktól indult. Pléh Csaba úgy érezte, hogy ki kell állnia az MTA mellett, és szerintem helyesen tette. A beszéde mértéktartó volt, de elmondta a véleményét. Az Akadémia vezetésének nem harcolnia kell, de ki kell állnia a jogaiért.

69.kép: Pléh Csaba az ADF által szervezett tüntetés szónoka (Fotó: MTA/Tilos Rádió)

Pléh Csaba a köztestületi tagdíj bevezetését kívánatosnak tartja, amiért szolgáltatások járhatnának. Mit gondolsz népszerű gondolat lesz ez?

Nem hiszem. A magyar jövedelmi viszonyok mások, mint Angliában, vagy Németországban. Amíg a magyar jövedelemviszonyok nem változnak, addig erről nem érdemes beszélni.

Pléh Csaba a pályázatában az MTA doktori címre tesz kritikai megjegyzést, és minőségbiztosítási rendszer bevezetését szorgalmazza. Mit gondolsz erről?

Az MTA doktori cím országos megmérettetés. Világos követelményekkel. Nagy butaság lenne ezt egy ilyen méretű és hagyományú országban elfelejteni. Mindketten tudjuk, hogy a magyar egyetemeken milyen gondot jelent a PhD-fokozat és az egyetemi tanári kinevezés szigorú követelményeinek fenntartása. Láttunk példákat tudományos eredmények nélküli egyetemi tanári kinevezésekre. Hagyjuk, hogy a magyar egyetemeken a tudományban elért eredményesség alapvető követelmény legyen, egyébként csak álmodozni fogunk a nemzetközi versenyképességről.

Van Freund Tamás, Pléh Csaba és Szathmáry Eörs elnökjelöltek között olyan, akiben te az MTA új elnökét látod?

Mindhárom jelölt alkalmas arra, hogy az MTA elnöke legyen. Személyes preferenciám természetesen van, de nem akarok másokat befolyásolni, főként nem a sajtón keresztül. Szerintem örülnünk kell annak, hogy ilyen széleskörűen elfogadott emberek szolgálatra jelentkeztek.

Kiemelnél bármit is a pályázataikból?

Mindhárom pályázat törekedik arra, hogy az Akadémia és az elnök/elnökség új szerepének kitalálásához sokakat bevonjon.

Szerinted mi a tétje a szeptemberre elhalasztott elnökválasztásnak?

Most eldől, hogy 3-6 évre béke lesz vagy sem. Én azt gondolom, hogy aki ezt a békét leginkább garantálni tudja, azt fogják megválasztani. A Kormány és az Akadémia viszonyát nem lenne szerencsés tovább terhelni, sem az Akadémia, sem a Kormány részéről.

*

Az előző rész linkje. A cikksorozat az alábbi helyen olvasható egyben.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom