(KFI N^o89)

A hazai mezőgazdasági K+F központosítása régóta tart. A szakmai vezetők (eredeti tudást felmutató agrármérnökök) helyett kinevezett politikai vezetők (címkép) ma úgy gondolják, megspórolhatók a tárca alá tartozó fejlesztő intézetek, pedig az innováció felé vezető úton ezen a kutatás felől induló kötélhídon életveszélyes az átjárás, és a próbálkozó versenyzők álmainak 99%-a a mélybe zuhan (1. ábra). A kutatási eredményből nem lesz termék, mert nincs fejlesztő és nincs vállalkozó. A kereskedés a hazai fajtákkal a patrióta attitűd nyomait sem mutatja. Játsszuk, csak egyféle Európa előtti magamutogatásból, hogy milyen önállóak és nagyszerűek vagyunk. Bárkinek is adhatnánk tanácsot.

Az akadémiai alapkutatásoknak nem célja és feladata a közvetlen gyakorlat napi problémáinak megoldása. Ez a feladat a fejlesztésre vár. Hazánk rövidlátó politikusai viszont ezt számolják fel. Az ipari kutatóintézeteket még a rendszerváltás táján, míg a mezőgazdasági kutatóintézetekre Nagy István idején került sor. Szinte hihetetlen, hogy a miniszter (a közszolga) a NAIK-ot elajándékozta egy kekvának (1. melléklet), amely szétszórt telephelyeinek irányításával kínlódik azóta is. Mennyi pénz és energia jut ilyen forgalmas helyen a génbanki feladatokra? A NAIK (Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ), az agrártárca kutatóintézet-hálózata utolsó és MATE első percének Gyuricza Csaba volt a minisztériumi hajjakendje. Megkapta ezt a csalamádét, és teszi, amit mond neki a nagyra becsült kuratórium.

1.ábra: Függőhíd a kutatás és fejlesztés között [(db) → ChatGpt4o]

1.melléklet: NAIK   A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ 2014-2021 – kutatóhálózathoz méltatlanul rövid ideig – működött, története azonban a magyar agrárkutatás több mint százéves múltjához kapcsolódik. Előzménye az 1949-2013 közötti szakasz a változó nevű mezőgazdasági tárca alatt eltöltött időszak. A mai akadémiai rangú kutatóintézetek is itt kezdték. A Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központot a miniszteri rendelet 2013-ben hozta létre. Az is árulkodó, hogy a mezőgazdasághoz mit sem értő Fazekas Sándor milyen hibákat követett el az intézmény alapdokumentumában. A mezőgazdasági tárca kutatóhálózatának integrálása, működtetése és fejlesztése volt a cél. Ez utóbbi a működés alatt nem valósult meg. A minisztérium alá tartozó alá tartozó hat vezető K+F+I intézet: Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (ÁTKI, Herceghalom + húsipari egység), Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI, Sárvár + 4 kísérleti állomás + 3 arborétum), Halászati és Öntözési Kutatóintézet (HAKI, Szarvas + 2 telep), Központi Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (KÉKI + Tarcali borpince); Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK, Gödöllő), Mezőgazdasági Gépesítési Intézet (MGI, Gödöllő) NAIK név alatt egyesült. Hozzájuk csatlakozott a Gyümölcstermesztési Kutatóintézet (Budapest + 4 kutatóállomás: Cegléd, Érd, Kecskemét, Sarród); a Kertészeti Kutató Állomás (Kalocsa, Kecskemét, Szeged); a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (Badacsonytomaj + 2 kutatóállomás). Ez a nem összetartozóan vegyes szerkezet tovább változott a rövid működési idő alatt. A NAIK megszűnésekor az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet (egy része 2020-ban az ATK-hoz (Martonvásár) került át, mint kutatócsoport, más része egyetemekre és a maradék NKft-be tömörült); az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI, Sárvár az ingóságaival a Soproni Egyetemhez került). A Halászati Kutatóintézet, a Környezet- és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézet (ex-KÉKI – kutatóintézet, Budapest – később Agrár-környezettudományi Kutatóintézetre és Élelmiszer-tudományi Kutatóintézetre bomlott), a Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont a MATE valamely intézete alá került és az oktatásban integrálódott. A Tokaji Borvidék Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet (Tarcali bormúzeum) ma NKft. A NAIK tehát változatos összetételű inkább fejlesztő profilú intézet volt, ahol pár akadémiai szintű kutató is dolgozott (Bősze, Burgyán, Darvas, Havelda, Hiripi, Kisbocskói, Silhavy, Székács stb.). Hozzájuk csatolták a génbanki funkciót betöltő területeket, ahol kutatómunka már alig folyt. A NAIK-ra a legjobb szándékkal sem mondható, hogy 2021-ig kutatóközpontként működött, inkább olyasmi volt, ami összegyűjtötte a mezőgazdasági K+F+I romjait. Vezetői (Burgyán → Jenes → Gyuricza) mit sem tudtak vele kezdeni, hiszen valójában a minisztérium dilettáns irányítása alatt állt (Feldman Zsolt – ma Csányi Sándor alkalmazottja – volt, aki minden K+F+I tapasztalat nélkül dominálni igyekezett, de eredménytelenül. Ezzel a – bocsánat – vegyes-felvágottal természetesen a nem kutatóegyetemi státuszú MATE, egy politikai ágensként futó, nem kutató rektorral (Gyuricza Csaba) sem tudott mit kezdeni, azon túlmenően, hogy a képződménnyel érkező ingatlanokra igényt formált és diszkréten terelgette az értékesítés felé. Közülük kiemelkedő a Herman Ott út 15. alatti történelmi értékű, védett, jelenleg már üres kutatótelep. Ez nem lesz könnyű, mert az ebbéli fejleményeket tapasztalatom szerint igen sokan követik (a hazai agrárkutatás kibeszéletlen botránya volt a MATE-nek ez a lépése), ebben a máig magyarázatlan, önként vállalt tárcaszintű vagyonvesztésben, amelyben Nagy István volt a látható főszereplő (2. kép). Minderről sohasem adott a számot szakmai fórumokon. Senki sem kérdezte volna? Ennyire lényegtelen volt az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának (Font Sándor), a Magosznak (Jakab István) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarának (Győrffy Balázs). Szóval, kik vezetik (meg) az ország agrárértelmiségét? Miként lehet, hogy eddig senki sem szólalt fel ebben a súlyos ügyben?

2.kép: Csányi Sándor és Nagy István Dimény Imre szoboravatóján 2022-ben (Fotó: Darvas Béla)

A tárca alá tartozó kutatóintézetekre az volt legjellemzőbb, hogy a minisztériumnak nem volt pénze a működtetésükre, cserében viszont nem háborgatta elképzelésekkel ezeket, hacsak valami statisztikához nem gyűjtött tőlük adatokat. Ezek az önállóan leépülő, párszor tíz kutatót foglalkoztató miniintézetek igyekeztek gazdaságilag kitalálni magukat. Amatőr vállalkozásokkal és nem kutatómunkával. A hazai nagyüzemi gazdálkodás koncepciótlanságával kinek volt igénye a rendszerváltás után bármiféle mezőgazdasági K+F tevékenységre? A szaktechnikus Jakab Istvánnak (Magosz), a gázszerelő Mészáros Lőrincnek vagy a bankár Csányi Sándornak? Ugye ezt senki sem gondolja? 2010-ben azonban a tárca Ángyán József vezetésével úgy döntött, hogy életet lehel az ágazati intézetekbe, és egyidejűleg megmenti a táj- és történelmi fajtákat őrző génbanki hátteret. Mindez nagyszerű ötlet volt, aktivitás (átvilágítás) akadt is ehhez, csak pénz nem az egyéni intézeti sorsok jobbra fordításához. Sőt, a NAIK megszervezése után a pénzhiány még látványosabb volt, vagyis a tárca részéről a folyamatos számonkérés, a leépítés, illetve annak az igénye, hogy az intézetek a rezsikeretből valósítsanak meg kutatási célkitűzéseket (természet-tudományágakban ez abszurditás, hiszen súlyos anyag- és műszerköltség társul hozzá) volt a meghatározó, vagyis a nyomorgás most már a tárca kutatásban dilettáns vezetőinek (Feldman, Szépe, Császár stb.) okoskodása mellett folyt. Egyikük sem élt meg kutatóintézetet belülről és tudományos minősítésük sem volt. A minisztériumi adminisztrációnak alulnézetből kellett volna irányítani.

Génbankok

A NAIK-hoz tartoztak a génbanki szerepű fajtafenntartó és nemesítő telepek is. Ezekre 2010 után Rodics Katalin és Ángyán József figyeltek fel, és Holly László (még Gyurcsány idején) magyarázta el Tápiószele példáján a történetüket (2. melléklet).

2.melléklet: Holly László – Van-e értéke a nemzeti fajtagyűjteményeknek és ki rendelkezik felette? (GMO-Kerekasztal, 2007. március 22. –   „A FAO (az ENSz Mezőgazdasági és Élelmezési Szervezete) kezdeményezésére, a hatvanas évektől kezdve, egyre több nemzeti és regionális génbank gyűjtemény létesült világszerte. Jelenleg Európában 1,9 millió tételt tartanak nyilván a nemzeti génbank gyűjteményekben. A hazai gyűjtemények tételszáma 2003-ban százezer körül alakult, ez az összes európai gyűjteményes anyag 5,4 %-át jelentette. Figyelembe véve a Kárpát-medence természetes és kultúrflórájának gazdagságát, a gyűjtemények nagysága reálisnak tekinthető. Sajnos a gyűjtemények fenntartásának finanszírozása 2004 óta jórészt megoldatlan. Világviszonylatban rendkívül jelentősek a CGIAR (Consultative Group for International Agricultural Research) által irányított, és a Világbank által finanszírozott nemzetközi mezőgazdasági kutató központokban fenntartott genetikai erőforrás gyűjtemények. Az egyes gyűjtemények értékét elsősorban a bennük fenntartott egyedi, unikális tételek aránya határozza meg. A nemzeti gyűjtemények értékét növeli a helyi tájfajták, tradicionális és hagyományőrző fajták megléte, nagyobb aránya. A nemzeti gyűjteményekben a különböző tájfajták, fajták, ökotípusok szakszerű fenntartása kialakulásukhoz hasonló ökológiai körülmények között oldható meg, és lehetőség nyílik eredeti termőhelyükön (in situ, on farm) történő, dinamikus fenntartásukra is […] Magyarországon a 2003. évi LII. számú törvény a növényi genetikai erőforrások megőrzését a központi költségvetésből finanszírozandó állami feladatként határozza meg. A törvény végrehajtási rendelete részletesen szabályozza a megőrzendő génforrások körét, az alkalmazandó módszereket. A rendelet gyűjteményes tételek közreadását a FAO Egyezmény előírásai szerint szabályozza. A rendelet szerint a költségvetési forrásból fenntartott gyűjtemények nem privatizálhatók [!], és a fenntartó intézmény megszűnése esetén a gyűjteményeket az illetékes központi génbanknak kell átadni.”

3.kép: A szóban forgó karakter (forrás)

A tárcához tartozó, még önálló kutatóintézeteket Ángyán József (Fazekas államtitkáraként) világíttatta át. Valamennyi ilyen bizottságnak tagja voltam még az MTA-tól. Ezekre jellemző volt az állami elhanyagoltság és a túlélés érdekében tett különféle gazdálkodási próbálkozások. Nemzetközi szintű és szemléletű kutatókkal csak két intézetben (MBK, KÉKI) találkoztam a hatból.

A hat fő intézet mellett a fajtafenntartó helyek átvilágítására nem került sor. Szerintem nem bírták volna el a kritikát. Fazekas Sándor alatt 2014-ben (már Ángyán nélkül) jött létre a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ. Első mb. vezetője Burgyán József virológus volt (MBK), akit a lavírozó Jenes Barnabás (MBK) váltott. Jenest 2017-ben rúgták ki (a körülmények máig ismeretlenek, ő sem volt hajlandó erről bármit is mondani), és helyét Gyuricza Csaba (Csányi Sándor vadásztársa) foglalta el, akit Lázár János 2015-ben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal éléről menesztett. Gyuricza sohasem volt főállású kutató, csak ambiciózus, a politikát ügyesen használó, a hatalmát kifejezetten élvező ember.

2021-ben Nagy István és Gyuricza Csaba (3. kép) közösen (a nekik szólókról nem ejtettek egy hangot sem) szüntették meg a NAIK önállóságát és olvasztották be a kekva rendszerű MATE-ba. Ezzel együtt csatoltak a MATE-hoz növényi génbankként funkcionáló területeket is. Az ERTI vált ki (az állomásaival együtt), és került a Soproni Egyetemhez, bár annak kuratóriumi elnöke is a mindenható Csányi Sándor volt. Mindenki tudta a kutatóhálózatban, hogy a MATE-ban az MBK kivételével a kutatóintézetek kutatási tevékenysége elhal majd, hiszen ez volt érthetetlen módon a Fidesz-KDNP titkos politikai célja. Az, hogy a fajtafenntartó telepek lassú felszámolására is sor kerül, azt azonban még én sem gondoltam, hiszen ez állami vagyon (fajtakincs – Karcagra kerültek pl. Balla László búzafajtái és tenyészanyagai is) eltékozlásával egyenértékű tett, ami Nagy István és Gyuricza Csaba (a folyosói híradó szerint Pintér úr is rokoni kapcsolatok révén segíti) törzslapjára lesz felírva a keresztények elszámoltatáskor.

A Népszava napilapban F. Szabó Kata adta hírül, hogy sorra zárja be intézeteit a MATE. „2024 decemberében bezárta a 75 éves Fleischmann Rudolf Kompolti Kutatóintézetet, majd 2025-ben lakatot tett a 89 éve működő Iregszemcsei Állomásra, valamint februárban erre a sorsra jutott a MATE Karcagi Kutatóintézete is […] A helyzetet ismerő, nevük elhallgatását kérő szakemberek tartanak tőle, hogy végül ez a sors vár majd a több mint 100 éve működő Gabonakutató Nonprofit Kft.-re is, ahol az egyetem idén beszüntette a repce-, napraforgó-, olajlen-, szója- és kukoricanemesítést. Míg egy évtizeddel ezelőtt még több mint 400 alkalmazott dolgozott a cégnél, mára ez a szám 100 főre csökkent.”

Ez a hír pontosabban és bővebben úgy hangzik, hogy az ERTI és ÁTKI (páran érkeztek ugyan) nem is csatlakozott a MATE-hez. Az AKK, az ÉKI (Budai Campus), a HAKI (telephelye megmaradt), az MBK és az MGI csatlakoztak. Az utóbbi kettő a gödöllői telephelyén maradt, míg az AKK és ÉKI egységeit hamarosan kiköltöztették a Herman Ottó 15-ből, hogy ilyen úton egy hatalmas rózsadombi ingatlanhoz jusson a MATE, amely most kiürítve a sorsára vár. Ezzel párhuzamos fejlemény, hogy a MATE Campusaihoz tartozó fajtafenntartó telepek közül bezárták a kompolti (Gyöngyösi Campus), az iregszemcsei (Kaposvári Campus) és a karcagi állomásokat (2. ábra). A Népszava szerint hasonló sors vár Szegedi Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft.-re (MATE Agrárcsoport Kft.) is, amelynek Kiszomboron és Táplánszentkereszten vannak állomásai.

A 2010-ben létrejött MATE Agrárcsoport Kft.-vel (Gödöllő, Páter Károly utca 1.) a MATE Campusainak szerteágazó ingóságaihoz további vállalkozások (ZKI Zrt., Kecskemét, MTKI Kft., Mosonmagyaróvár és Gabonakutató NKft., Szeged) és telephelyek is érkeztek, így Atkár (belterület 0160 hrsz. és 0165/15 hrsz.), Cegléd (Szolnoki út 52.), Érd (Elvira major 1.), Iregszemcse (Napraforgó utca 1.), Karcag (Belterület 01712/1 hrsz. és Kisújszállási út 166.), Keszthely (Festetics György utca 7.), Kisújszállás (Belterület 0160 hrsz.) és Sarród (Kossuth Lajos utca 57.).

2.ábra: A nemzeti növénygénbank vázlata 2025-ben

A ma már szerteágazó MATE Agrárcsoport Kft.-t 2010-ben jegyezték be, 2024-es árbevétele 1 milliárd forint körül van. 75 embert foglalkoztat. Tulajdonosa a MATE; vezetői: Árvay Csaba, Gazdik Balázs és Tóth Tibor.

A NAIK megszüntetése épületeinek és területeinek felszabadulásával is járt, pl. a Herman Ottó úti kutatótelep (2016-tól épületei védett státuszúak) így a Rózsadombon kiürült. A MATE 2021-ben ingyenesen [!] birtokba vette a sokszor tízmilliárd értékű pasaréti telket. 2023-ban a MATE rektora ultimátumot adott az ELKH (korábbi MTA ATK, ma HUN-REN) intézeteinek: vagy megemelt bérleti díjat fizetnek, vagy kiköltöznek, vagy az egyetemhez integrálódnak. Ennek eredményeként az ELKH intézetek (TAKI, NKI) elhagyták a telephelyet. A telep kiürülése után a MATE tervezi a mezőgazdasági kutatás szempontjából történelmi hírű ingatlan eladását.

Ezzel a területtel már az SzDSz-nek (Kóka) is voltak tervei, és most a Fidesz-KDNP-nek is lehetnek, hiszen korábban már tüzetesen felmérette ezt a területet. Többen érdeklődve várjuk, hogy mi is lesz az, amire alkalmasnak találják.

Mindezek előtt azonban a fajtafenntartó telepek elhanyagolása a jogrendszerünkbe ütköző cselekmény, amiért megvalósulásakor valakivel majd a jog mégis elszámol, bár a történelmi tájfajtákat ez nem fogja visszahozni, igaz kedves Nagy István? Milyen gazdája is volt ön az állami vagyon tárcához került részének? Mik is azok a jogilag igazolható közösségi érdekek, amelyekért simán lemondott a tárca K+F vagyonáról és éppen a MATE számára, ahol Csányi Sándor kuratóriuma az új gazda, amelynek ön is átmenetileg a tagja volt? Ezekre a kérdésekre válaszolnia kell majd az ország nyilvánosságának! Ebben bizonyos lehet.

Darvas Béla