(Fapados agrokemizálás N^o59)

Képzeletben ballagjunk most hazafelé (felejtsük könnyedén a gurulós málnát, ami Nagy István szóhasználatában kínozhatna bennünket) és gondolkodjunk azon, hogy mit vittünk üzenetként haza magunkkal. Induljunk a Duna felé a mesebeli Lipóciában, sétáljunk el a Parlamentig és csodáljuk meg ismét. Betelni vele nekem szinte lehetetlen. Dicsak má’ – mondaná nekünk a gazdaképző Zsolti (ha ismernénk egymást egyáltalán) – az Agrárminisztériumnak még mindig nem áll a tetőszerkezete (14. kép), pedig terv szerint a 2018-ban kezdődő átalakítást, az új látványtervek alapján már régen be kellett volna befejezni. Most éppen 2027 a határidő, amin nem is csodálkozunk. A milliárdokért épülő jó dolgoknak idő kell. Lesz majd ott hungaricum bolt, nyilvános étterem és sokféle helyi vigasság a kinyitott hátsóudvarban. A miniszteri vendégkaptár egyébképpen a Vigadó téri balkonon jól elvan (gyűlik a belvárosi méz az ínyenceknek), akkor meg mi baj lehetne?

77%

Év végéig még

23 909 991 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

14.kép: Az Agrárminisztérium épülete 2024. októberében (Fotó: db)

Mégis van azért valami azonosítatlanul baljós a címképen, ami túllihegés nélkül ’Búza alkonyatkor szalmával’ címet is viselhetné. Jelen és múlt egy idősíkon mindig is zavarba ejtő. Az egyik előadónak nagyon tetszett a háromlábú fejőszék hasonlata. Gondolom, hogy ez számára olyan virtigli módon gazdás hasonlat. Ugye alátámasztáshoz, ez az elégséges minimum, ami alatt csak a madarak és az emberszabásúak kísérleteznek. A halakat most felejtsük el. Koncentráljuk hát üzeneteinket három pont köré, mint a mesék világában.

15.kép: A Kétpónál 2023. július 9-én kisiklott Lőkösháza felé tartó, növényvédő szereket (későbbi híradás szerint valami mást) szállító tehervonat (Fotó: MTI)

A növényvédőszer-felhasználás adminisztrációja – Nyilvántartási kuszaság

A nemzetközi nyilvántartás a nemzeti növényvédő szerek forgalmazásának minimum 2-3 év késéssel bandukol a jelen mögött. Évi felhasználást illetően szerintem csak becslések vannak. Hazánk keleti betiltott növényvédő szer és csávázott vetőmag-exportja több, mint különös, ha az Agro-Chemie Kft. vagy a nemzetközi vetőmag-vállalatok magyarországi közelmúltbeli tevékenységét nézem. Közel egy éve történt, hogy egy Románia felé közlekedő tehervonat kisiklott (15. kép), ahol a felborult vagonból az első hírek szerint növényvédő szer szivárgott ki, így a katasztrófavédelem a szomszédos települést kiürítette. „Lőkösháza említése romániai célhelyet is jelenthet, de persze távolabbit is. Törökországgal is van az egyik magyar cégnek forgalmazási kapcsolata. Mennyi szivárgott ki? 40 tonna veszélyes anyagról szólnak a hírek és a katasztrófavédelem földsáncot emelt. Ezt 5 tonna kiömlésekor szokták tenni, vagy ha erre esélyt látnak. Pontosan mi ömlött ki, ami a talajvizet is veszélyeztetheti? Nos, víz-oldható anyagról lehet szó. Itt, ha rovarölő szerről (a hírek erről is szóltak) van szó, akkor van tippem forgalmazóra is. Kérdés, hogy ez az, ami egyben tűzveszélyes-e vagy valami más. Akkor a szerelvény többféle veszélyes anyagot is tartalmazhatott: formázó szert, rovarölő szert és egyéb növényvédő szert, ami folyékony és könnyen elérheti a talajvizet” – írtam akkor a Facebook-on.

Az Átlátszó igyekezett megtudni a rakomány összetételét, amiről több mint egy év múlva részleges információk jutottak el hozzám, ami ellentmondott a kezdeti híreknek (már aligha érdekel valakit), ami még rovarölő szerekről szólt. A katasztrófavédelem, ami a helyszínen intézkedett (Vajon milyen konkrét tudás birtokában?) azt állította, hogy nem az adatgazda, így nem sikerült erről a rakományról megtudnunk akkor semmit. Én azért személyesen különösnek tartom a részletek elhallgatását és úgy gondolom okkal történt mindez, s aligha közérdekű oka volt a máig tartó hírzárlatnak. Értem én, hogyha nem mi csapunk le az Európai Unióból kitiltott szerek forgalmazási üzletére, akkor lecsap erre más. Egy döntési helyzetben lévő vezető köztisztviselő írta ezt nekem. Nem akarom megszégyeníteni azzal, hogy a nevét is lejegyzem. Ő azért magára ismer majd. Nem gondolom az ilyesmit etikus kereskedelemnek, sőt magyarázhatónak sem. Ukrajnával például az Agro-Chemie Kft. hasonló módon kereskedett hosszú időn át (az ott dolgozóktól tudom, de a többnyelvű honlapjuk sem hagyott erről kétséget bennünk) és most éppen a NAK és a Magosz sikoltozik élelmiszer-biztonsági okokra hivatkozva, mikor a saját szemetünk szermaradékát vásároljuk vissza? Nem abszurd fejlemény ez, ha már mindez a kormánybarát Csányi-család tulajdonának (KITE) irányításában történik?

9.ábra: Hazánkban forgalmazott növényvédő szerek (Nébih adatai szerint KSH)

A KSH adatközlése (9. ábra) szerint hazánkban a kilenc tonna éves növényvédőszer-forgalom közel egy évtizede általános. Ennek emelkedése volt a kezdetben Fazekas Sándor idején tapasztalható, majd Nagy István idején a visszarendeződése. A forgalmazási adatokból nem az derül ki, hogy milyen jelentős idehaza (Ebből kiszállíthatnak közvetlenül, vagy kezelt terméken?) a tárgyévben felhasznált csökkenés. Továbbá van a KSH táblázatban olyan adathely, ami nincs kitöltve, mert adatvédelmi korlátozás miatt az adat nem nyilvános. Különösen aggasztó, hogy gombaölő szerek közül a benzimidazol gombaölők (az Agro-Chemie Kft. kínált ilyen termékeket keletre) és klórozott szénhidrogén (ezt nehezen értem, ha növényvédő szer, akkor bizony hatalmas botrány) irtószerek 2022-ben ilyen besorolású elhallgatott adatok. Miként lehetséges ez a fajta forgalmazás? Nem látom, hogy a második Orbán-kormánytól bármiféle csökkentési program megvalósult volna Magyarországon. Ehhez minden bizonnyal a támogatási profil sem volt valóban ösztönző. Például volt olyan időszak, hogy pár szex-feromon csapda megvásárlásával igazolni lehetett a környezetbarát szándékot. Az Európai Unió csökkentési szándéka ellen tehát azzal érvelni, hogy milyen hatalmas előzetes eredményeket értek el nálunk a kormány vezetésével sehogyan sem látom bizonyítva. Kétségtelen, hogy rendszerváltáskor, a nagyüzemi mezőgazdaság széthullásakor (széthordásakor) a gazdák egy idő után elszegényedtek, s ezen az alapon akkor jelentősen csökkent a növényvédőszer-felhasználásuk. Az azonban elég régen volt, s a minisztériumnak köze nem volt hozzá. Azóta sem látok errefelé irányított, felhasználás-csökkentési aktivitást. A mezőgazdasági minisztérium Nagy Bálint óta (és az már nagyon régen volt) dermesztően kiengedett a veszélyesanyag-használat területén.

Az Agro-Chemie Kft. carbofuran termékeket is kiajánlott keletre (16. kép). Ez az a hatóanyag, amivel 2021-ben (2008 óta tiltott az EU-ban a használata) hazánkban hatalmas területen, Turán vadmérgezést folytattak, de amit a rendőrségnek – tudomásom szerint – nem sikerült máig felgöngyölíteni! Hogyan is eshetett meg ez a már-már tökéletes bűntény a közeli kastény környékén (Tiborc-közeli tulajdon)? Gondolom azóta is mennyire aggódhatnak a jól szituált vadász-törzsvendégek, akik kézzel nevelt fácánvadászatra érkeznek. Hazánkban egyébként történelmi hagyomány, hogy politikusok kapcsolati tőke építésre használják a vadászatokat, ami afféle célzóvizes és hagymás-ruszlis kosztümös úri muri. Ismert széles körben feltörekvő egyetemi legényke is, aki vadásztársaságban cserkészte be a bankárt, majd kellő reputáció gyűjtése után egyetemi vezető lett a felügyelete alatt. Egészen mikszáthi, ugye?

Nem látom én rendben ezt a nyilvántartást, szerintem több sebből is vérzik a hitelessége. Belátom persze, hogy jelenteni kell valamit a nemzetközi szervezek felé, hát tesszük. Becslünk, interpolálunk, úgy intézzük mintha…

16.kép: Az Agro-Chemie Kft. honlapon oroszul kiajánlott carbofuran készítménye

A Növényvédelmi Bizottság panoptikuma – Forgóajtók

Tóthné Lippai Edit – ki tudja miért – megemlítette a 2009-ben szakmailag kiegyensúlyozatlanra szervezett AM Növényvédelmi Bizottságát, amiről elég sokat írtam korában. Ez 2019-ben tartotta utolsó nyilvános ülését (10. ábra), bár 220/2008. (VIII. 30.) kormányrendelet szerint évi kettőre kötelezett, vagyis eddig már nyolcat mulasztott el. Gondolom ezt hívják mulasztásos törvénysértésnek, ráadásul én folyamatosan figyelmeztetek erre, de úgy tűnik a törvénykövetés ebben az ügyben nem erőssége Nagy Istvánnak. Pontosabban Nobilis Mártonnak/Felkai Beáta Olgának lenne itt elmaradt ügyintézése, de valahogy nem megy ez sem a stábnak. Igaz, Nagy elődje is tétovázott. Úgy tűnik a mezőgazdasági tárcának nem fontos a veszélyes anyagokkal folyó szakmai tevékenység demokratikus kezelése. Most látom, a hatóanyag-csökkentés területén is lett volna teendője ennek az elégedetten punnyadó közösségnek. Ma a bizottsági honlapjuk Gábriel Géza nevét tünteti fel, mint vezetőt, de a bizottságnak egyetlen megnevezett tagja sincs a cikk írásának pillanatában. A bizottság ismertté vált jegyzőkönyvei alapján alig volt év, amikor a kormányrendelet minimális követelményét teljesítették. Senkit sem érdekel (fontos, de nem lényeges – mondta volna az illetékes elvtárs hajdanán), nekem úgy tűnik.

3.melléklet: Részletek a 202/2008 (VIII 30) kormányrendeletből   12. § (2) A Növényvédelmi Bizottság 21 (sic!) tagból áll, akik közül a Gabonatermesztők Országos Szövetsége 1 főt, a Greenpeace Magyarország Egyesület 1 főt, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem 1 főt, a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara 2 főt, az Agrártudományi Kutatóközpont Növényvédelmi Kutató Intézete 1 főt, a Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége Egyesület 1 főt, a Növényvédő Szer Kereskedők Szakmai Egyesülete 1 főt, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület 1 főt javasolhat, továbbá a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal 5 főt, az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter 2 főt, a környezetvédelemért felelős miniszter 1 főt, a természetvédelemért felelős miniszter 1 főt, az egészségügyért felelős miniszter 1 főt jelöl. A tagokat az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter nevezi ki. A Növényvédelmi Bizottság tagja az országos növényegészségügyi főtisztviselő, valamint az országos növény- és talajvédelmi főfelügyelő.   (3) A Növényvédelmi Bizottság elnöke az országos növényegészségügyi főtisztviselő, titkárát az élelmiszerlánc-felügyeletért felelős miniszter nevezi ki a tagok közül.

10.ábra: Az AM Növényvédelmi Bizottsága 2019-ben (MTA NKI – Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézete (ma Hun-Ren AKK NI), AM – Agrárminisztérium, EEM – Emberi Erőforrások Minisztériuma (ma részben Belügyminisztérium), GOSz – Gabonatermesztők Országos Szövetsége, AKK NKI – , MNMNK – Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara, NAIK – Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (ma részben MATE – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem), Nébih – Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal, NISz – Növényvédőszer-gyártók és Importőrök Szövetsége (ma Növényvédelmi Szövetség, HUCPA), NSzKE – Növényvédő Szer Kereskedők Szakmai Egyesülete, OMME – Országos Magyar Méhészeti Egyesület)

A Növényvédelmi Bizottság kezdetektől társadalmi és szakmai oldalakat tekintve is egyensúlytalan szervezésben működött. Szerény képességű, vezetett vezetők módjára ügyelt a hatósági többségre. 17 tag képviselte (közülük az egészségügy nem látogatta rendszeresen az üléseket és a delegáltja afféle mindenhol előforduló szóvivő volt csupán) a kemizálás túlsúlyát és csak négy tag számára nyílt lehetőség alternatív véleményformálásra. Közülük egyedül a Greenpeace képviselt következetes kritikát, de egészen modortalan és személyeskedő beszólásoknak volt kitéve, míg Simon Gergely 2019-ben megelégelve a verbális durvaságot felállt és elhagyta ezt a számára ellenséges bizottságot, amelyben úgy érezte csak a hazai demokrácia látszatának legalizálása a feladata. A bizottságot ezt követően a minisztérium nem szervezte újjá és tagjai négy éve nem ültek össze. Ez év tavaszán kapott levelet a Greenpeace az AM Növényvédelmi Bizottság újraszervezésére, amire ugyanazt válaszolta, mint a 2019-es kilépéskor. Az AM Növényvédelmi Bizottságot összeállító kormányrendelete nem volt körültekintő. Elhanyagolta a magasan képzett kutatók és egyetemi tanárok részvételét és hatósági emberekkel töltötte fel ezt a hatósági látványbégséget.

Nem teremtette meg a napjaink folyó viták kiegyensúlyozott vitaközösségét (nyilvános jegyzőkönyvei nagyon alacsony színvonalúak), amelyben egyenlő arányban kellene képviselni magát a mezőgazdasági hatóságnak (2 minisztériumi vezető és 2 Nébihes munkatárs), az egészségügyi hatóságnak (toxikológus, onkológus, endokrinológus, immunológus), a K+F+I-nek (2-2 aktív kutatóintézeti és egyetemi tag a környezettudományok képviseletére), a gyakorlati érdekvédelemnek (NISz, MNMK vs. MÖTE, MÖTT 2+2) és 4 tag civilszervezeti (természet, környezetvédő, hulladékkezelő, fogyasztóvédelmi). Ez hozhatna kiegyensúlyozott véleményt, ahol az elnököt a bizottságnak kellene a soraiból választani. Csak a titkár szerepét láthatná el az előterjesztések miatt a hatóság. A jelenlegi egyoldalú szemléletű Növényvédelmi Bizottság működésének folytatása szerintem is értelmetlen, mert az elnagyolt tartalmú vázlatos jegyzőkönyvek (egy ülés teljes hanganyagát hallottam és köszönőviszonyban bizony alig áll a helyszínen elhangzottakkal) tanulsága szerint valóságos vita nem alakul ki soha az üléseken. Nem születnek lejegyzett döntések sem. Végül az nyer többséget, amit a hatóság előterjeszt. A többiek részvétele majdnem lényegtelen.

Nagyon szemet szúró, hogy a minisztérium növényvédelmi vezetőinek többsége nemzetközi vállaltok munkatársa lesz a pályafutása vége felé. Szalkai Gábor az AM Növényvédelmi Bizottság vezetője volt, majd innen a NISz vezetőjeként a nemzetközi cégek ügyvezetője; ma már a Bayer munkatársa. Helyét a NISz-ben a minisztériumi hajdani helyettese Görög Róbert vette át, aki a NAK-on keresztül érkezett ide. A Növényvédelmi Bizottságban Szalkai végig aktív szerepet játszott, míg a Görög úr szakértőként volt jelen, amikor már nem a minisztériumban dolgozott. A nemzetközi cégekben a magyar vezető köztisztviselők előfordulása számosságában meghökkentő. Korábban hasonló pályára került Lánszki Imre (ICI → Syngenta), Mihály Botond (NISz → BASF) és Eke István (Corax-Bioner) is. Szerintem ennyi véletlen nincs. Természet-és környezetvédelmi, továbbá egészségügyi követés nem valósult meg soha ebben a veszélyes anyagok ügyeivel foglalkozó műbizottságban. Simon Gergely elmondta a mondandóját és ezért lesüvítették a fejét.

4.melléklet: Részletek az AM Növényvédelmi Bizottság üléseinek jegyzőkönyveiből   2014. „…Tőkés Gábor neonikotinoidokról szóló vitaindító előadásával (sic!) folytatódott. Ezek után meghívott szakértők és tagok aktív részvételével élénk vita alakult ki a neonikotinoid hatóanyagú növényvédő szerek felfüggesztésének hatásairól. A hazai engedélyező hatóság módosította az érintett növényvédő szerek engedélyokiratait a 485/2013/EU végrehajtási rendeletének előírásai alapján és a jövőben sem terveznek attraktív (sic!) kultúrákban szükséghelyzeti engedély kiadást. A többség egyet értett abban, feltétlenül szükségesek további vizsgálatok a felfüggesztés fenntartásához és feloldásához is… […] A Greenpeace képviselője [Simon Gergely] elmondta, álláspontjuk szerint az elmúlt évek során a Redentin folyamatosan forgalomban van tartva, évi 10-20 tonna minden évben kap felhasználási engedélyt, pedig igazán nagy gradáció nem volt 20 éve. Jelentős probléma, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság tönkreteszi azokat az élőhelyeket, ahol a mezei pocok természetes ellenségei élnek. Kifogásolják, hogy a Redentin hatóanyaga nem szerepel az EU által vezetett pozitív listán mégis kap eseti engedélyt. További gond, hogy a termelőknek nem kell bizonyítani milyen eszközöket alkalmaztak korábban, az engedély kiadását megelőzően a pocokpopuláció visszaszorítása érdekében.”   2015: „2015. március elején több alkalommal jelentettek őz elhullást Békés megyéből, Orosháza környékéről. A mérgezéses esetek kapcsán minden esetben bebizonyosodott (sic!), hogy nem Redentin okozta, hanem egy biocidként engedélyezett, brodifakum [ISO helyesírású szó: helyesen brodifacoum] hatóanyagú rágcsálóirtó készítmény, melynek jelentős ökotoxikológiai kockázata van […] A GOSz képviselője [Petőházi Tamás] jelezte, hogy véleményük [Min alapul ez?] szerint Magyarországnak is szükséghelyzeti engedélyt kellene kiadnia (sic!) a neonikotinoid hatóanyagú csávázó szerekre, több uniós tagállamhoz hasonlóan. Ez nemzetgazdasági (sic!) érdek, így szükség esetén a GOSz lobbizni (sic!) fog a cél érdekében. Az Aranyszarvas Zrt. [Majoros Máté – Czerván György politikus cégéről van szó] képviselője szerint jelentős többletköltséget jelent a gazdálkodók számára a neonikotinoidok tiltása. Az OMME képviselője [Tóth Péter] szerint Magyarországon jelenleg nincs (sic!) neonikotinoid okozta méhpusztulás.”   2019: „Simon Gergely (Greenpeace) hozzászólásában hiányolta, hogy a vegyszerhasználat konkrét mennyiségi csökkenése [!] nem jelenik meg a Cselekvési Terv bemutatott munkaanyagában. Továbbá hangsúlyozta annak fontosságát, hogy a közterületeken elérhető legyen a vegyszerhasználat teljes tilalma, valamint a légi permetezés is szűnjön meg, szükséghelyzeti engedély ne legyen kiadható rá […] A Hermann Ottó Intézet írásban megküldött javaslatában jelezte, hogy a glifozát [helyesen glyphosate] hatóanyag gyakori megjelenését tapasztalják vízfolyásoknál, így nem támogatják a glifozát (sic!) hatóanyagú készítmények használatát mederkarbantartási munkálatok során.”

17.kép: Simon Gergely

Az Agrárminisztérium helyettes államtitkára (Felkai Beáta Olga) 2024. május 23-án levelet írt a Greenpeace-nek, amelyben az újra működésbe kezdő AM Növényvédelmi Bizottságba való szakértő delegálását kérte. A vegyipari szakértő azonban még mindig ugyanaz, mint 2019-ben és kitűnően emlékszik a bizottságban eltöltött évekre és a hiábavaló, becsmérelt munkájára (17. kép). Így megismételte 2019-es érveit, majd két megoldást javasolt (5. melléklet). Meg lennék lepve, ha az ötletek Nagy István tetszését elnyernék, hiszen az eltelt négy év azt tanúsítja, hogy a bizottságra nem úgy tekint, mint amitől vár is valami érdemit. Az antizöld miniszter Jakab Istvánnal (Magosz) egyetértve az Európai Unió hatóanyag-csökkentés programját is gazdák megpocséklásának tekinti. A fogyasztók egészsége és a rábízott természetvédelem még csak eszébe sem jut. Teljesítene ugyan formálisan valamiféle demokratikus minimumot, de arra kinek van szüksége? Hazánk egyébként Nobilis Márton szerint elkötelezett a növényvédőszer-csökkentésben (annak halasztásában) és azt álmodozón a magyar gazdákra bízná (lásd első rész). Kizárt, hogy a Greenpeace céljainak realitásaival ez összeegyeztető.

5.melléklet. A Greenpeace 2024-es véleménye a 2019-es Növényvédelmi Bizottságról   A Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője, Simon Gergely 2019-ig volt tagja a Növényvédelmi Bizottságnak. Szakértőnk azért lépett ki a Bizottságból, mert tagsága alatt rendre azt tapasztalta, hogy az ipari dominancia miatt a zöld érveket egyáltalán nem vették figyelembe – a döntéshozatal során a magyar lakosság egészségvédelmének, valamint az élővilág és a termőtalaj megőrzésének szempontjait mindvégig felülírták a vegyipar, valamint a nagyipari mezőgazdaság érdekei. Mindezek tekintetében nem volt értelme részvételünknek a Bizottságban, az ott hozott döntésekkel nem tudtunk azonosulni. A kilépésről szóló részletes állásfoglalásunk itt olvasható. Abban az esetben lenne elfogadható számunkra a Bizottságban való részvétel, ha azt úgy alakítanák át, hogy a döntéseknél minden terület egyenlő súllyal képviselhesse magát. Ha ez nem valósul meg, akkor kizárólag azzal a feltétellel tudunk ismét részt venni a Bizottságban, ha az nem fogad el állásfoglalásokat, nem hoz döntéseket, hanem csupán szakmai fórumként működik, és ezáltal azt a célt szolgálja, hogy a döntéshozók megismerjék a Bizottságban lévő érdekelt felek álláspontját. Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a környezet és az emberi egészség védelmét, valamint a tudományt semmibe vevő döntésekhez adjuk a nevünket a Bizottságban való részvétellel.

18.kép: Az Agrárminisztérium bérelt épületének bejárata a BIF Vigadó Palota Irodaházában (Schmidt-Ungár család) 2024-ben (Fotó: db)

A növényvédelmi technológia-fejlesztés kihűlt helye – Helyettesítési tanácstalanság

A növényvédelmi szolgálat hazai megszervezése Nagy Bálint nevéhez fűződik. A nagyüzemek korában kitűnően működő megyei hálózat nemzetközi hírre tett szert. A növényvédelmi hálózat lassú lebontása elkezdődött, amikor a megyei állomások profiljából kikerült az előrejelzés, amikor bezárták az állomások biológiai laboratóriumait, ahol technológiafejlesztési munkák folytak. A hazai akadémiai növényvédelmi kutatás már a hetvenes években eltávolodott a gyakorlati növényvédelemtől (legelőször a gyomirtással foglalkozó osztálya zárta be a kapuit) és a biológia alapkutatások felé fordult. Legtovább a növényvédelmi kémia maradt azon a vonalon, hogy Matolcsy György vezetésével a rovarélettan specialitásaira figyelő preparatív kémia segítségével új származékokat állítson elő. A rendszerváltáskor kiderült, hogy az új készítmény engedélyeztetéséhez hazánk nem elég tőkeerős és ez a tevékenység így abbamaradt. Hazánkban a NAIK kutatóhálózatában szerveződött egy új intézet, ami környezetkémiai és ökotoxikológiai alapokon a hatóanyagok környezeti hatásait kezdte vizsgálni. A hazai kutatásfejlesztés központosítási törekvései megrázták azonban mind az akadémiai, mind a tárcához tartozó kutatóhálózatot. Nagy István minisztériuma (17. kép) szerintem könnyelműen feladta a NAIK működtetését és annak jelentősebb intézetei csatlakoztak a MATE-hoz, ahol lassan feloldódik a kutatási tevékenység az oktatásiban. Hazánkban tehát intézményi szinten régen megszűnt a technológiafejlesztés, így a jelenlegi hatóanyag-kivonáskor keletkező technológiai fehérfoltokra senki nem startol rá a megoldás igényével. Szerintem a Nébih feladata lenne ez, hiszen a Facebook böngészése (lásd Lippai Edit újítása) és a NAK ügyeletesének (lásd Balázs Viktor expozéja) kérdezgetése érdemi környezet-egészségügyi válaszokat aligha eredményezhet. A profit nagysága miatt a nemzetközi cégek csak jelentős kultúrákra fejlesztenek technológiát. A kis termőterületűekre (pl. bogyósok) nem. A gyakorlatban tehát komoly zavarok keletkeznek helyettesítési ügyekben. Jelenleg nincs állami szereplő, akinek feladata volna ennek elvégzése (18. kép). Korábban a Nébih elődszervezete vállalkozott erre. Hazánk hozzáállását az európai hatóanyag-felhasználás környezet- és egészségügyi optimalizáláshoz igen negatív. Hatóságaink minden régi, elavult hatóanyaghoz ragaszkodnak és a helyettesítés kérdését teszik fel azoknak, akik környezet-egészségügyi okokra hivatkoznak, mintha ennek megoldása nem az ő feladatuk volna. Ez bizony a mezőgazdasági tárca feladata, amely ellen vétett, amikor F+I hálózatát lebontotta. Ugyanez az oka a páni félelemnek a felhasználáscsökkentéstől, ami a nemzetközi cégek érdekvédői és ügynökhálózata fűt is. Hazánk agrárvezetői (Mészáros- és Csányi-kaszkádok, Nagy és Jakab urak) pillanatnyilag a meghatározó visszahúzó erők, ami az Európai Uniós környezet-egészségügyi jobbító szándékokat érinti. A szomorú, hogy ebben a hazai oktatás és a szakmai érdekvédelem (MNMNK) is a szűk-látókörű partnerük.

Darvas Béla