Bezárás
Tudománykövető

Ángyán Józseffel a Szent István Egyetem utáni korszakról No1 – Szappan-operita No9

(Tudománykövető No49)

Pálinkás Józseffel, az MTA volt elnökével tekintettük át az egyetemi modellváltásnak elkeresztelt alapítványi vagyonkimentés általános ismérveit. Ezermilliárdos nagyságrendű közvagyonvesztésre gondoltunk mindketten. Ortodox kormánypártiak és szócsöveik szerint most a hazai oktatás aranykora következik, hozzám hasonló pesszimisták viszont könnyed bespájzolásról beszélnek, a következő kormány intézkedési körének barátságtalan beszűkítéséről. A posztkommunista gondolat tényleg itt semmisül majd meg, ahogyan azt a vonalas sajtómunkás állítja? Úgy gondoltam, hogy az általános kép után legyünk csöppet fókuszáltabbak, és most például beszéljünk a hazai agráregyetemi modellváltásról. A gödöllői centrumú változással kapcsolatban Ángyán Józsefet kértem beszélgetőtársnak, hiszen mai egyetemi pozícióban lévő aligha vállalkozna ilyesmire. Igen, jól tetszik gondolni: félnek. Mégis van ma annak előnye, ha valaki nyugdíjas; kimondhatja azt, amit igaznak vél. Még nyugdíjasabbak idős kollégáim már nem lehetnek.

A címképen Amerigo Tot A mag apoteózisa című domborművének egy részletét látjuk. »A mag az egy általános gondolat, nemcsak a mag, mint növény, hanem a mag, mint kezdet…« – mondta az eredetileg a római Szent Péter-bazilika kapujára kiírt pályázatra tervezett műve eszmei tartalmáról az alkotó. A terv első változata már 1970-ben elkészült, de egy fordulatokban gazdag eseménysorozatot követően végül az akkori Gödöllői Agrártudományi Egyetem (GATE) aulájába került, ahol csak 1983-ban adták át ünnepélyesen a művész jelenlétében. A vetőmag valóban a kezdet, az újrakezdés lehetősége. Az önző gén – jut eszembe. A csíravonal korai elkülönítése a testi sejtek korai, szélsebes osztódásától. Elmentés és őrzés, súlyos és indokolt konzervativizmus. Egyedileg lehetsz új és eltérő, de amit továbbadsz, az az általad átmenetileg birtokolt őseid genetikai hagyatéka. Folytatása vagy valaminek, ami túlmutat rajtad.

Gödöllőn 2020. május 27.-én szenátusi tanácsülésen jelentették be az átalakulást. A SzIE rektora akkor Palkovics László (nem az ITM minisztere, hanem a Budai Campus Kertészettudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanára) volt, melyen részt vett és tájékoztatót adott az előkészítő bizottság elnöke, Gyuricza Csaba, aki akkor éppen a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK) népszerűtlen főigazgatója volt. Ejtőernyős a kutatók között. 2021. január 5-én sajtótájékoztatót tartott a hajdani Szent István Egyetem (SzIE; korábban Gödöllői Agrártudományi Egyetem ← Magyar Agrártudományi Egyetem) jogutódának tulajdonosi jogait gyakorló Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány kuratóriuma, amelynek elnöke Csányi Sándor bankár, hazánk – a nemzet gázszerelője után – második legnagyobb földesura lett. A sajtótájékoztató anyaga sokáig elérhető volt. Onnan törölték, ahol korábban megtalálható volt; szerencse (már nekem), hogy írtam róla. A 93. képen a tárgyalóasztal fő helyeit látjuk. Nem lényegtelen a maszkviselés, hiszen a Covid-19 pandémia második hullámát nyögtük éppen. Már túl voltunk a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) modellváltása miatti kitartó oktatói és hallgatói ellenálláson, és az emberek szimpátiájával találkozó utcai megmozdulásokon.

Esély sem volt a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) fordulataiban utcai esemény szervezésére. A március 15-ei büntetési tétel 150-500 ezer forint közötti volt felvonulónként. Jó kérdés persze, hogy lett volna vajon kivonulás, akadtak volna szónokok, hiszen kétszáz dolgozó elbocsátása vezette be Gyuricza Csaba megbízott rektorként való megjelenését. Még konkrét tervek sem voltak arra vonatkozóan, hogy milyen képzés áll le, és milyen új képzés indul – ez a január 5-ei sajtótájékoztató gyorsan passzolt kérdése volt –, de mint fix pont, az elbocsátás kerete már előzetesen bizonyossá vált. Vajon mi alapján? Értékelhető ez másként, mint megfélemlítésnek? Hallott valaki komoly és nyilvános vitákról? Képviselt valaki eltérő véleményt? Volt valaki, aki valamit is jobban tudott? Nem emlékeztet ez szigorúan szabályozott vallási állapotokra? O ilktir, sondur, zahirdir, bâtindir. O herseyi bilendir – mondaná a muszlim (Korán 57: 3). Igen, a gyomaendrődi Gyuricza Csabára utalok ebben a sorban, és a törökökre. Persze az újtörököknél formális hit van és elfogadás, fölösleges viszont a megbeszélés, akár az igazhitűeknél. A történés csak a vezetőre tartozik és az imam-ra. A többiek lehajthatják a fejüket, nézniük sem illik.

„A MATE zöld jövő építésébe kezd – emelte ki a megbízott rektor, aki szerint a jövőt az fogja megnyerni (sic!), aki a legkisebb energia felhasználásával, kis területen termelve tud sok embert ellátni jó minőségű, biztonságos élelmiszerrel. Megjegyezte azt is: büszkék arra, hogy a MATE megalakulása körül nem volt cirkusz, sem önmegvalósító performanszok”. Gondolom az SzFE-ügyére célzott Gyuricza, nekem elképesztő tuskósággal. Megbízott rektornak talán mégsem kellene direkt politizálni, hiszen az egyeteme nem olyan, mint a korábbi kormányhivatal, ahol Lázár János szerint nem teljesített jól. Mondjuk akkor sem volt ellene vagy mellette utcabál. Viszont nehezen felejthető Lázár megjegyzése „…nem tud úgy beszélni az MVH működéséről, hogy ne bosszantsa fel magát”. Akkor azt mondta, hogy „a hivatal direkt elzárja a magyar gazdák elől az uniós forrásokat“. Szóval, most együtt dolgoznak majd ítélő és megítélt, de kétségem sincs afelől, hogy a legnagyobb egyetértésben. Van olyan, ami összetartja az efféle kapcsolatokat is, és ez a felsőbb politikai akarat.

Tisztában vagyok azzal, hogy a kiszivárgó információk kapcsán Gyuricza úr nyomozott is, gyanakodva méregette az embereit. Vajon ki a tégla? Magára nem is gondolt, pedig számtalan módon árulkodó, amit tett. Övé lenne az átalakítás valóságos ideája, vagy csak mérlegelés nélküli, vaksi végrehajtó? Pártkatona az a szerep, amire én tippelek. A NAIK főigazgatójaként sem volt ennél több. Kutatókkal sohasem értett szót; tőlük eltérő, politikai nyelvet beszélt. Természetesen tanulta ezt attól a körtől, amelynek részese. Most a hajdani mezőgazdasági kutatóhálózatot ellapítja majd a megaegyetem, amikor álmában öntudatlanul ráfordul. Nem látok gyerekágyat, de gyerekeket még igen.

Egyetemeink autonómiája már régóta Barbie rózsaszínű álma a kis szériás kifestőkönyvben. Szerintem azóta, hogy a kancellárnak nevezett újkori párttitkárok megjelentek az egyetemeinken, akik hozták és vitték illetékes elvtársék ukázait (nem Nagy István hajdani kollégiumigazgatóra gondolok, szerintem ő is csak szerény mutatványos), hovatovább a hangulatjelentéseket. Elhihetik nekem, hogy sokkal szívesebben használnék veretes szavakat, ha lennének ilyenek erre. Dicsérnék is, ha okot kapnék rá.

93.kép: A MATE első sajtótájékoztatóján (2021. január 5.) Nagy István, Csányi Sándor és Gyuricza Csaba (Fotó: Pelsőczy Csaba/AM)

A Gödöllői Agrártudományi Egyetemből mikor és miért lett Szent István Egyetem?

Ángyán József: A generációnként többször, legalább 10-15-évente szinte törvényszerűen megismétlődő egyetem-összevonások egyik hulláma 1999-ben, az első Orbán-kormány idején a GATE-t is elérte. Indokként a korszerűsítést, a hatékonyság-növelést, valamint a párhuzamosságok megszüntetését jelölték meg. Ennek jegyében, az 1999. évi LII. törvény alapján, a felsőoktatási intézmények integrációs programjának részeként, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem, az Állatorvos-tudományi Egyetem, a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem, a Jászberényi Tanítóképző Főiskola, valamint az Ybl Miklós Műszaki Főiskola jogutódaként, 2000. január 1-jei hatállyal, Gödöllő központtal jött létre a Szent István Egyetem (SzIE). A mezőtúri és nyíregyházi főiskolai karok ekkor távoztak tőlünk. A névválasztásban egyebek mellett a politikai kurzus 1998-as változásának való megfelelési kényszer is fontos szerepet játszott, hiszen a magyarság történetében meghatározó névadónak éppen a mai értelemben vett agráriumhoz volt tán a legkevesebb köze. Jól jellemzi pl. az akkori hangulatot és helyzetet az egyik gödöllői kar dékánjának a névválasztással kapcsolatos állásfoglalása, hogy – mint fülem hallatára mondta – Ha azt akarják, tőlem akár Szent István is lehet. Az alapító rektor Szendrő Péter volt.

Mi lett akkor az alapító tagokkal, és mi az újonnan érkezőkkel?

ÁJ: A kényszerházasságok hányattatott sorsa a 2000-ben létrejött SzIE-t sem kerülte el, és végül húsz évnyi szinte állandósuló szervezeti átalakulásokat eredményezett, ami a politikai kurzusváltások nyomait is magán viselte. Szervezete már 2003-ban jelentősen módosult, amikor is a Budai Campus (a volt Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem) három kara kivált a SzIE-ből, majd még ugyanebben az évben a – 2002-es kormányváltással létrejött – gyöngyösi Gazdálkodási és Mezőgazdasági Főiskolai Kar is kiválását kezdeményezte, és az Országgyűlés 2003. szeptember 1-jei hatállyal, Károly Róbert Főiskola névvel önálló felsőoktatási intézménnyé nyilvánította. 2009 újabb jelentős változást hozott az egyetem szervezetében, amikor is a Tessedik Sámuel Főiskola (TSF), három – mezőtúri, békéscsabai és szarvasi – karával és egy intézettel beolvadt a SzIE- be. Az ezt követő belső átrendeződések után a következő komolyabb változást 2016 hozta, amikor – az erőviszonyok újabb módosulása nyomán – a korábban kivált és a Budapesti Corvinus Egyetemhez csatlakozott, volt Kertészeti Egyetem karai, az Élelmiszertudományi Kar, a Kertészettudományi Kar, valamint a Tájépítészeti és Településtervezési Kar fenntartói döntés alapján onnan kiválva ismét a Szent István Egyetem szervezetébe olvadtak. Még ugyanezen évben, az Emberi Erőforrások Minisztériumának – szintén a felsőoktatási struktúra átalakításának, korszerűsítésének lépéseként deklarált – döntése értelmében az Állatorvos-tudományi Kar kivált a Szent István Egyetemből, és – újra – önálló egyetemmé alakult, az ugyancsak távozó jászberényi Alkalmazott Bölcsészeti és Pedagógiai Kar pedig az egri Eszterházy Károly Egyetem részeként működött tovább. A SzIE rövid, ám annál viharosabb története – további belső átrendeződéseket és kisebb kiválásokat hozó néhány év után – 2021-ig, a negyedik Orbán-kormány által, ugyancsak politikai döntéssel létrehozott, immár az állam alól is kiszervezett egyetem, a MATE megalapításáig tartott. Ez utóbbi formációnak – kurzusváltásokkal és azok belső erőviszonyokra gyakorolt hatásaival összefüggő – várható sorsát, a kényszerű integrációt, majd az indokként megjelölt hatékonyságnövekedés elmaradását és a belső konfliktusok gyarapodását követő, ismételt dezintegrációját, szétválását is nagy biztonsággal meg lehet mindezek alapján jósolni. A szomorú mindebben csupán az, hogy ez a póttevékenység-szerű, a politikai erőviszonyoktól függő, permanens szervezetátalakítás elveszi az energiákat a felsőoktatás tényleges, tartalmi fejlesztésétől.

Sikerült-e a SzIE-t alkotó egyetemeken az M.Sc.-képzést úgy elrendezni, hogy szakismétlés a campusokon ne legyen?

ÁJ: Éppen ellenkezőleg, ugyanis az integrációval a korábban önálló intézmények közötti – egyebek mellett az államilag finanszírozott hallgatói létszámokért folytatott – verseny hamarosan belháborúvá vált. Ezt az a szabályozás is felerősítette, hogy az egyes tagintézményekben korábban akkreditált szakokat a közös egyetem jogán más, csatlakozott karok is indíthatták, miközben a finanszírozott hallgatói létszámkeret az integráció révén nem növekedett. Ebben a helyzetben a közös szervezetben erősebb érdekérvényesítő képességű egységek egymással kiegyezve, a kereteken megosztozva a gyengébbek fölé kerekedhettek, és a párhuzamosságok megszüntetésére apellálva háttérbe szoríthatták az akár színvonalasabb, velük hasonló profilú képzést folytató szervezeteket, megszerezhették azok profiljait és kapcsolódó erőforrásait, költségvetési és államilag finanszírozott hallgatói létszámkereteit. Ez egyáltalán nem nevezhető racionalizálásnak, a párhuzamosságok megszüntetésének, sokkal inkább az erőfölénnyel való visszaélésnek minősíthető. A korábban önálló, kari jogállású és kari státusra is joggal apelláló Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetünk kari jogállásának elvesztése, és karrá válása helyett a Mezőgazdaságtudományi Karba olvasztása pl. részben ennek, az ezt kísérő alkuknak is volt tulajdonítható.

94.kép: A hortobágyi szürkemarha-gulya (Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI)

Ángyán József szakmai, közéleti és politikai pályafutása.   Tanulmányok, tudományos előrehaladás: okl. agrármérnök (GATE, 1977), mg. tud. egyetemi doktor (dr. univ., GATE – 1979), okl. mg. kutató szakmérnök (GATE – 1980), mg. tud. kandidátus (C.Sc., MTA – 1993), habilitált a környezettudományok területén (GATE – 1998), az MTA doktora (D.Sc., MTA Agrártudományok Osztálya – 2007); Munkahelyek, beosztások: GATE/SzIE: tud. ösztöndíjas gyakornok (1978-1981), tanszéki mérnök (1981-1982), egyetemi tanársegéd (1982-1985), egyetemi adjunktus (1985-1992), egyetemi docens (1992-1999), egyetemi tanár (1999-2015), nyugalmazott egyetemi tanár (2015- ); Magyar Országgyűlés: országgyűlési képviselő (2006-2013 – Fidesz-KDNP, 2013-2014 – független), bizottsági tagságok (Mezőgazdasági bizottság – 2006-2010 majd 2012-2013, Közös agrárpolitika változásait figyelemmel kísérő albizottság (elnök) – 2006-2010, Kutatási és innovációs eseti bizottság – 2007-2010, Oktatási, tudományos és kutatási bizottság – 2013 – 2014); Vidékfejlesztési Minisztérium: parlamenti államtitkár (2010-2012); Oktatás-/egyetemfejlesztés: az agrárfelsőoktatásban elsőként környezetgazdálkodási agrármérnökképzési program kezdeményezése és kidolgozásának koordinálása, új környezetgazdálkodási agrármérnöki egyetemi szak társalapítója (1990-1992), majd vezetője (1993-2010), funkcionális (feladatorientált, programközpontú) kari modell kidolgozója (1993-1994), a szakgondozó Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet megszervezésében és irányításában vállalt vezető szerep: titkári, igazgatóhelyettesi, majd 1996-tól – Stefanovits akadémikus urat követően – igazgatói feladatainak ellátása, tíz új intézeti tanszék társalapítója (1993-2010), a SzIE Környezettudományi Doktori Iskolájának társprogramalkotó, alapító tagja, majd a „Környezetgazdálkodás, környezetvédelem” tudományági részterület vezetője (2000-2006, az iskolavezetői pályázatának sikerét Hornok László akadályozta meg); Az életutat befolyásoló fontosabb momentumok: a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1997), a Környezetünkért Díj (2001) és a Környezetvédelmi Műszaki Felsőoktatásért (2004) kitüntetések birtokosa, a budapesti Gazdatüntetés szellemi vezetője (2005); pártonkívüliként a Fidesz-KDNP Pest megyei területi listájáról országgyűlési képviselői mandátumot szerez (2006); Orbán Viktor személyesen hívja meg a kormányába (2010); a Fidesz-KDNP Pest megyei területi listájáról ismét országgyűlési képviselői mandátumot szerez (2010); a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára lesz (2010); államtitkári megbízatását visszaadja (2012); a földforgalmi törvény elfogadásakor kilép a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőcsoportjából (2013), és a ciklus végéig, 2014-ig függetlenként folytatja, földjelentései a mai napig készülnek; Gyuricza Csaba dékán a SzIE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetet három hét alatt, indoklás nélkül megszüntette (2014); Balogh Zoltán minisztersége idején megszüntették az általa irányított környezetgazdálkodási agrármérnök alapszakot (2015); ezt követően kérte a nyugdíjazását (2015); Gödöllő városától díszpolgári (2019), a SzIE-től emeritus professzori címet kapott (2020); a volt intézete által gondozott ökológiai gazdálkodás M.Sc. szakot is megszüntették a SzIE-n (2020), majd 2021-gyel a szakok országos listájáról is törölték.

Ki szüntette meg, és mikor az ökológiai gazdálkodás (94. kép) M.Sc.-szakot?

ÁJ: Az ökológiai gazdálkodási mérnök mesterszakot a Kormány 393/2020 (VIII 12.) számú rendeletével, a felsőoktatásban szerezhető képesítések jegyzékéről és új képesítések jegyzékbe történő felvételéről szóló 139/2015. (VI. 9.) Korm. rendelet módosításával szüntette meg. A rendelet 4.§ 26. pontja szerint az oktatási hivatal a 2021/2022. tanévtől kezdődően – egyebek mellett – az ökológiai gazdálkodási mérnök mesterképzési szakot is hivatalból törli a nyilvántartásából. Ezzel tehát az általunk 1992-ben alapított és indított környezetgazdálkodási agrármérnök alapszak 2015-ös megszüntetése után, ez évtől sajnálatos módon az ökológiai mezőgazdaság mesterszakot sem fogják már meghirdetni, felmenő rendszerben kivezetik a képzési palettáról. Egy az üggyel foglalkozó cikk nyomán Schmuck Erzsébet, az LMP országgyűlési képviselője 2021. január 20-án az Országgyűlésben írásbeli kérdést intézett Nagy István agrárminiszterhez, hogy mi az oka az ökológiai gazdálkodási mérnökképzés megszüntetésének. A miniszter helyett február 3-án az ITM parlamenti és stratégiai államtitkára, Schanda Tamás válaszolt, de a kérdésre egyszerűen nem reagált, hanem néhány sorban – általánosságokat, kommunikációs paneleket ismétlően – adminisztrálta magát. Nagy István miniszter viszont – amint arra a tényfeltáró írás folytatásában a szerző felhívja a figyelmet – az „Ártéri gazdálkodás, tájgazdálkodás” Facebook csoport honlapján posztolt kérdéssel kapcsolatban néhány órával a megjelenése után ezt a megjegyzést írta: „A XXI. században minden agrármérnöknek készségszinten kell ismerni az ökológiai gazdálkodás elveit. Nem megszűnik a képzés, hanem minden hallgató szemléletébe be kell épülnie.” Déjà vu érzésem van, ugyanis 30 évvel ezelőtt az ortodox agráripari körök pontosan ugyanezt hangoztatva igyekeztek az ötéves, önálló környezetgazdálkodási agrármérnök szakunk alapítását megakadályozni. A szerintem ugyanehhez a körhöz tartozó Nagy István éppen akkortájt végezhette az iparszerű, nagyüzemi agrárszakot Mosonmagyaróváron, ahol, úgy tűnik, jól – még ma, 30 év után is felmondhatóan – megtanulta a leckét, és lám most újra milyen hasznát veszi. Bródy Jánossal ma is együtt dúdolhatnánk tehát, hogy „…ezek ugyanazok”.

2021. február 1-én hivatalosan is megszűnt a SzIE, és megkezdte működését a MATE. Mint a SzIE talán legismertebb professzora részt vettél-e az ünnepségen?

ÁJ: Miután az új – számomra egyébként személyi összetételében is vállalhatatlan – egyetemi vezetéstől nemhogy meghívást, de értesítést sem kaptam az eseményről, én is csak utólag, a sajtóból értesültem a ceremóniáról. De ezt egyáltalán nem bánom, mert hosszú időt, az életem nagy részét őszinte hittel ezen az egyetemen és annak építésével eltöltve, semmilyen módon, egy ünnepségen való részvétellel sem kívánom legitimálni azt a fejlesztésnek nevezett végjátékot, amit a jobb sorsra érdemes Gödöllő számára e durva politikai megszállás, a görög iskolához hasonló szellemi műhelyt megtestesítő universitas autonómiájának teljes felszámolása és profiljának tőkeérdekek szerinti átrendezése jelent.

Az 49.1. ábra szerint már csak Egerben maradt állami tulajdonú agrárképzés, a történelmi hagyományú helyek (Debrecen, Gödöllő, Keszthely és Mosonmagyaróvár) már modellváltás alatt.

ÁJ: Ez a helyzet – az tudniillik, hogy az állam kivonul az agrár-felsőoktatásból, és feltőkésítve, állami vagyonnal bőségesen ellátva, átadja azt saját nagybirtokos, nagytőkés holdudvarának – ugyan mély szomorúsággal tölt el, de már nem tud meglepni, hiszen az Orbán-rezsim agráriummal, parasztsággal, vidékkel kapcsolatos pálfordulásának folyamatához tökéletesen illeszkedik. Teljes összhangban van – a tényleges őstermelőket, kisgazdákat, családi gazdálkodókat, a falut és a vidéket ellehetetlenítő, az agrároligarchákkal és az iparszerű, környezetterhelő, tömegtermelő nagybirtokkal szövetkező, a multinacionális és hazai nagytőkével stratégiai partnerségi megállapodásokat kötő, a korábban a vidék alkotmányának nevezett Nemzeti Vidékstratégiát még a hivatalos kormányzati portálokról is eltávolító, az abban foglalt konszenzusos programot kategorikusan elutasító – orbáni agrár- és vidékpolitikával. A kormányzati politika által támogatott dél-amerikai típusú, tőkés nagybirtokrendszer és biológiai ipar viszont – mint korábban, vélhetően ezután is – már csak a XXI. század kihívásainak megfelelni tudó, az ökológiai és társadalmi (foglalkoztatási, népességmegtartási, élelmezési és élelmiszer-biztonsági, humán-egészségügyi) kérdések és kételyek által nem megzavart gondolkodású irányító technológusokat igényel. Célszerű tehát a képzésüket is a majdani felhasználóikra bízni. Ráadásul ez a hatalmi szempontból is racionális lépés, vagyis hogy a tulajdonosi és intézkedési jogokat – beleértve a közalkalmazotti státuszukat és viszonylagos védettségüket elvesztő, nem elég hajlékony egyetemi oktatók, kutatók és alkalmazottak indoklás nélküli kirúgásának jogát és lehetőségét is – átadja az általa kiválasztott, politikailag feltétlenül megbízható tagokból álló, örökéletű vagyonkezelői kuratóriumoknak, egyúttal lényegében a bukásra is készülő Fidesz-KDNP háttérhatalmi struktúráinak kiépítését és bebetonozását is jól szolgálhatja. Így néz ki szerintem az a modellváltás, amely elől – ma úgy tűnik – az egyébként korábban sem túl erős érdekérvényesítési képességű, gyakorta kényszerűen megalkuvó, a hatalommal való szembefordulástól általában viszolygó agrár-felsőoktatás és mégoly nagy történelmi hagyományú képzőhelyei sem tudnak kitérni.

49.1.ábra: Hazánk agráregyetemei, kiemelten a MATE

Az általad felépített agrár-környezetgazdálkodással és vidékfejlesztéssel foglalkozó intézetet Gyuricza Csaba, akkori dékán indoklás nélkül, 2014. szeptember 30-án rombolta le, aki éppen nálatok végzett. Milyen a kapcsolatod, mint emeritus professzornak a mai megbízott rektorral?

ÁJ: Bár Gyuricza diplomáját valóban az én kezemből vette át, ám ma már nincs kapcsolat közöttünk. Az, hogy dékánként, e vezetői státusza megszerzésének és további karrierlehetőségeinek egyfajta valószínű előfeltételeként, az orbáni bosszú jegyében éppen neki kellett a Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet megsemmisítését, nevének elvételét, közössége szétszórását szánalmasan szervilis módon, önként magára vállalnia, neki, aki környezetgazdálkodási agrármérnöki diplomáját éppen nálunk szerezte, az a mi képzésünknek is egyfajta kritikája, vagy ha erősebben akarnék fogalmazni, akkor egy régi Latabár-film címét használnám, ám mindenekelőtt az ő – talán általa még fel sem fogott – személyes, emberi tragédiája az, amerre ettől fogva tart. Kapcsolatot vele már régóta nem keresek, ugyanis az általa képviselt értékrenddel nem tudok azonosulni, az nagyon távol áll tőlem, arra pedig, hogy ő sem kereste a társaságomat, a freudi mélylélektan bizonyára pontos magyarázatot tudna adni. Azt persze nem tudom megítélni, hogy mennyire égetheti – ha égeti egyáltalán – a Júdás-pénz a tenyerét, és gondolt-e már arra, hogy maga hajítja azt vissza a kövezetre, vagy pedig megvárja, amíg őt hajítják el, mikor kiszolgált. Az azonban bizonyos, hogy mindenkinek magának kell majd az életével elszámolnia, és valószínűleg neki sem lesz könnyű megfelelnie azon a végső égi kollokviumon.

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom