(Biotechnológi^kaland N^o60)

Nehéz lesz a cím általános minősítéséből kikeverednem, mert bizonyos szempontból minden megszólaló önjelölt, megállapításai korfüggők, és amit képviselnek, az saját jövőképük. Mikor publicisztikát írunk, akkor magunkról is vallunk, hogy miként viszonyulunk a külvilághoz. Akadémiai kutatóintézeti tapasztalataim alapján állíthatom, hogy sohasem volt trendi a technológia gyöngeségei felől közelíteni a mezőgazdasági géntechnológiához. A pro-GMO beállítottságú akadémiai vezetők meggyőződése az, hogy a géntechnológia (már az elsőgenerációs is) hibátlan, és aki ezt kritizálja, azt elvakult tudományellenesség jellemzi.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A GM-növények megjelenése óta sulykolja Venetianer Pál, amit 2015-ben is leírt, hogy „Bátran kijelenthető, hogy egyetlen, szakmailag hitelesnek tekinthető, reprodukálható vizsgálat sem mutatott ki eddig semmiféle káros hatást”. Bátorság valóban kell ehhez a dimenzionálhatatlan kijelentéshez, és persze nagyfokú elvakultság is. Aligha dolgozik ma olyan kutató, aki ennek a vágyálmi gondolatnak józanul hitelt adhat. Balázs Ervin 2005-ben tartott előadása után (ezt Heszky László 2006-ban tette a helyére) 2006-ban írtam meg az Index-ben a „Molekuláris tűnődés” című cikkemet, ami a véleményhordozók nem is kevéssé ironikus csoportosítását tartalmazta. A kiegyensúlyozott megítélés képtelensége azonban máig tart, s az ún. felső véleményeknek már termelői visszhangja is akad. „A GMO káros hatásait eddig semmi és senki nem bizonyította, ez inkább hit dolga” – nyilatkozta 2013-ban a Népszavának Vancsura József a Gabonatermesztők Országos Szövetségének (GOSz – a BZBE pártoló tagja) akkori elnöke (194. kép), bár ezen a környezet-egészségtudományi területen szakértőnek ő sem nevezhető.

Vancsura aláírása ott található egy harci tettnek szánt állásfoglaláson, amit 2009 előtt hoztak össze a hazai pro-GMO-körök. A nemzetközi fajtatulajdonosok védelmében írt állásfoglalás egyik mondata („A példátlan hatósági önkényt törvényesítő kötelező vetőmag-mintaadás indokolatlanul kiszolgáltatottá tenné a fajtatulajdonosokat…”) azt célozza meg, hogy a vállalatok a GM-növények hazai ellenőrző vizsgálataihoz ne adjanak vetőmagot, vagyis az ellenőrző mellékhatás-vizsgálatokat csak a vállalatok, illetve választottjaik (lásd például a Kiss József vezette hajdani stáb) végezhessék el. Tudományban dolgozó emberekhez méltatlan állásfoglalásnak tartom az idézett szöveget, míg gazdasági vezetők ebbéli igényét értelmezni sincs kedvem. Vancsura utódja, Petőházi Tamás (a BZBE → IMBE tagja) 2018-ban már a genomszerkesztés ügyében reménykedett. Bejelentett előadását azonban a Jász-Nagykun-Szolnok megyei NAK-rendezvényen, már nem tartotta meg. A Curia állásfoglalása – ahogy előző nap írta az előadását lemondó levelében – elbizonytalanította. Mi volt egyáltalán a meggyőződése, amit ilyen gyorsan feladott?

Itt az ideje akkor, hogy magamról egy bekezdést írjak, miként ragadt rám ez a muszájherkulesi szerep, amelyben a géntechnológia területén különféle véleményekkel hadakozom. A hajdani környezetvédelmi tárcától Nemes Csabának és Balogh Juditnak támadt az az ötlete, hogy a mezőgazdasági géntechnológiát egy kiadványban körbejárhatnám. Így született meg hazánkban elsőként, 1997-ben a „A genetikailag módosított élőszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai a mezőgazdaságban” című kiadvány. Azóta húsz év telt el és sok minden történt. 2004-ben lettem a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság tagja (2004-2007), majd Venetianer Pál után az elnöke (2008-2012); 2005-ben alapítottam meg az országgyűlési bizottságoknak (mezőgazdasági és környezetvédelmi) tanáccsal szolgáló GMO-Kerekasztalt (vezetője voltam 2005-2008, 2013-2018 között), majd 2018-ban – látva az ebbéli agrárpolitika zűrzavaros alakulását – feloszlattam. A Magyar Ökotoxikológiai Társaságot 2011-ben alapítottam meg, és azóta vagyok az elnöke. 2012-ben a genetikai és kémiai biztonság területén végzett munkámért a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét kaptam meg. Ehhez Fazekas Sándor miniszter ajánlása is kellett.

A mezőgazdasági géntechnológia területén Székács Andrással sok írásom jelent meg a növényi géntechnológia mellékhatásairól, közülük magyarul két szerkesztett könyvet emelek ki (Mezőgazdasági géntechnológia – elsőgenerációs GM-növények; Az elsőgenerációs géntechnológiai úton módosított növények megítélésének magyarországi háttere); míg angolul három könyvrészletet (Comparative aspects of Cry toxin usage in insect control; Forty years with glyphosate; Re-registration challenges of glyphosate in the European Union), amelyek összefoglaló munkák. Szóval ezen az ismereti alapon szólalok meg, s azért is mert más nem nagyon akar, pedig szívesen venném. Úgy gondolom, hogy a hazai pro-GMO-körök vezetői változatos eszközökkel tesznek azért, hogy ehhez a területhez kritikai szemlélettel a tudomány felől senki se közelítsen. Az akadémiai hangadók részéről a GMO-kérdés kiemelt támogatásról szól, amire komoly állami pénzeket remélnek, de amiért mezőgazdasági területen húsz év alatt nem teljesítettek a gyakorlat számára. Valójában nem is azok nyomulnak a médiában, akiknek alkotó köze van a mezőgazdasági géntechnológiához, hanem idős önjelölt figurák, akiknek kutatási tevékenysége erre a területre soha nem tért ki.

194.kép: Vancsura József (díjazott) és Petőházi Tamás (mint oklevéltartó) egy 2018-as díjátadón (Fotó: agrarmediairoda.hu)

Ugorjuk akkor ismét a hazai média terméséhez, amelyből most nem véletlenszerűen választok ki egyet, hanem a 2017-es legnagyobb dobást mutatom be. Ez a 444.hu (az Index Uj Péter által vezetett repesze) portálon Bede Márton opusa „Az utolsó pillanatban győzte le Brüsszelben a tudomány a hisztériát”. Decemberben felhívták erre a cikkre a figyelmem, de akkor csak beleolvastam. Troll-írás, poszt-anarchopunk. Már ki is esett a kezemből. Most azonban valaki ismét elküldte. Kifejezetten miatta olvastam végig. Érdekelt, hogy milyen tartalmon akadhat ki egy énektanárnő, és a siker is spontán jött, mint a csikarás.

„Az először az 1950-es években szintetizált glifozátot 1970-ben fedezte fel magának a Monsanto nevű, mezőgazdasági-biotechnológiai cég. 1974-ben ők dobták piacra a Roundup fantázianevű, glifozáttartamú növényvédő szert, amit máig sokan az »évszázad gyomirtójának« tartanak…”. A glyphosate lenne az évszázad gyomirtója? Nem a 2,4,5-T volt az, mert vele mégis egy világszóló per indult, a vietnami veteránokkal, ami aztán peren kívüli megegyezéssel ért véget; esetleg az atrazine, amivel genetikailag hímnek születő békákból funkcionális nőstényt lehetett létrehozni? Ez utóbbi nálunk még tudományos hír sem lett, pedig aligha van ennél megrendítőbb.

Az „…Európai Unióban, ahol a környezetvédő szervezetek, baloldali politikusok és a mezőgazdasági érdekvédelmi szervezetek informális koalíciója élet-halál harcot hirdetett a genetikailag módosított élelmiszerek ellen” – sorolja Bede. A sokkal dísztelenebb valóság azonban az, hogy a toxikológiai kutatások morzsolták fel lassan ezt a hatóanyagot és a legismertebb készítményét a Roundup-ot, amely faggyú-amin-származékokat (pl. POEA) is tartalmazott. Ezeket a készítményeket még Magyarország is kivonta a forgalmából.

„A Monsanto nemcsak glifozát-tartamú növényvédő szereket árul, hanem ők a genetikailag módosított vetőmagok legnagyobb forgalmazói is, és úgy általában is az egyik legnagyobb, a mezőgazdaságban tevékenykedő cég. A GMO-ellenes európai koalíció (sic!) a Monsantóban a tökéletes mumust találta meg: gazdag (!), amerikai (!!), a szent anyaföldből (!!!) csinál pénzt, és mérgezi (!!!!) azt”. Tehát most az újságíró megszólal a meghurcolt versenyzőért. Azért, aki Agent Orange-ban tisztítatlan 2,4,5-T hatóanyagot permetezett Vietnamra és dibenzo-dioxinokkal egy évszázadra elszennyezte a mocsárerdők élővilágát? A veteránokkal még megúszta, Vietnam még vár a kártérítésre. Azt a céget védi, amely ezt követően glyphosate-ot permetezett Kolumbia kokacserjéire (és az – illegális – ültetvényeken dolgozó vagy csak ott lakó emberekre), vagyis nem okulva a korábbiakon ismételten hadászati célra használt egy gyomirtót. GMO-ellenes koalíció viszont merre található a nagyvilágban, és hogyan néz ki a támogatása, felépítménye és információs hadserege? Én most hallok erről először. Kétségtelenül vannak nagy világszervezetek (Greenpeace, Friends of Earth), amelyek akcióznak a GMO terjedése, vagy mások (Pesticide Action Network) a toxikológiailag elavult hatóanyagok hosszabbítása ellen. Okkal és indokolva teszik szerintem mindezt, amelyben a szakirodalomban megjelent hiteles közleményekre támaszkodnak.

76.ábra: A Föld tíz legnagyobb agrokemikália-forgalmazója 2015-ben (Forrás: Bartz/Stockmar)

„A glifozát esetében azonban nem erről van szó, hanem leginkább hisztériakeltésről, ahogy azt ebben az »Európában még mindig boszorkányokat égetnek – ha Monsantónak hívják« című írásban foglalta össze a kifogástalan környezetvédő pedigrével rendelkező, karrierje elején még szintén GMO-ellenes Mark Lynas.” Megérkeztünk? Lynas egyik írása – mint a mesebeli nulla-kilométerkő – Bede úr viszonyulási alapja? Viszont mi az, hogy környezetvédő a szakmák szintjén? Toxikológus? Endokrinológus? Onkológus? Reprodukció-szakértő? Ökológus? Mire figyel a nyomuló zsurnaliszta? Figyelmet szeretne magának és a lapjának? Ezen az áron válik majd a lap izgalmassá és meghatározóvá?

A „…Monsanto-ellenes háború glifozátütközete 2015-ben kezdődött, amikor a GMO-ellenes aktivisták rábukkantak a nemzetközi egészségügyi szervezet, a WHO egyik alegységére, a Nemzetközi Rákkutató Ügynökségre (IARC – International Agency for Research on Cancer).” De hát ébresztő kedves leleplező, korántsem ekkor és így kezdődött, hanem sokkal előbb. Olvasni és a tényekről kellene írni, és nem elképzelni azt. Az IARC onkológiai szakértelemmel összefoglalta azt, amit a független toxikológiai tudomány kutatói, tehát nem elkötelezett ipari kutatók a döntés előtti évtizedben az asztalára tettek. Ráadásul a glyphosate régóta generikus hatóanyag, amit már főként Kínából szállítanak (Zhejiang Wynca, Nantong Jiangshan, Sichuan Fuhua, Jiangsu Yangnong stb.) és több mint harminc cég foglalkozik a kereskedelmével, vagyis a nagyok közül a Monsanto-n kívül, a Syngenta, a Dow és a Nufarm (76. ábra).

„Az IARC leginkább arról ismert, hogy listákat tesz közzé azokról az ágensekről (anyagokról, környezeti tényezőkről, minden egyébről), amiket karcinogénnek, azaz rákos daganatok lehetséges kiváltójának, magyarul rákkeltőnek tart.” Dilettáns tévedés: nem listákat tesz közé, hanem 1972 óta megjelenő, meglehetősen alapos és terjedelmes monográfiákban hozzáértőként értékeli a világirodalom tudományos eredményeit. A glyphosate hatóanyag értékelését is tartalmazó monográfiája éppenséggel a 112-ik a tanulmányok sorában. Ha már Bede úr cikke a 444.hu Tudomány rovatában jelent meg, akkor nem kellene az onkológia ábécéjét legalább ismernie és meghatározó intézményeit tiszteletben tartania?

De mi is Bede úr szakértelme, aki magáról 2010-ben, az Index-ben így ír: „A magyar közoktatásban eltöltött valamennyi napomat gyűlöltem. Jó, általános iskola elején még nem, de aztán nem volt egy élvezhető perc sem. Gyűlöletes és értelmetlen volt a rendszer, és semmit nem tanultam. Se érdekeset, se használhatót. Tanáraim túlnyomó többségével felnőtt fejjel soha nem álltam volna szóba. És még korán is kellett kelni. Nem is voltam egyedül szélsőséges érzelmeimmel. Ezeket az életrajzi adatokat muszáj felsorolni, mielőtt az ember felelősen kijelenti, hogy egy Magyarországon felnövő gyereknek minden borzalma ellenére még mindig az állami, hivatalos közoktatás a legjobb választás”. Tetszik érteni a karakter ellentmondásos tragikomédiáját?

Bede úr passzusa rosszabb valamiféle dilettáns tévedésnél – írta nekem egy szakember, akinek előolvasásra elküldtem ezt a kéziratot. Egyszerűen felháborító! Az IARC arról ismert, hogy tanulmányai jelentős szerepet játszottak az azbeszt betiltásában, a mellrák kockázati tényezőinek feltárásában, a rákbetegség-megelőzési ajánlások megfogalmazásában, és egy sor további fontos onkológiai kérdésben. Tényleg újságírói megítélés területe az ENSz Egészségügyi Szervezetének szakértelme? Nem kellene a közíróknak a valóságos szellemi méretükre zsugorodniuk?

„A glifozát például a 2A jelű listájukra került, amin azok az ágensek szerepelnek, amelyek »rákkeltő hatását az emberre részben sikerült bizonyítani, kísérleti állatokra igen«. A 2A listán a glifozát mellett szerepel a vörös hús, a 65^oC foknál forróbb italok, valamint a fodrászszakma is.” És ez a tanárait megvető Bede Márton számára felháborító, érthetetlen és felfoghatatlan? Nem segíthetne ezen a kiválasztott ügyekkel foglalkozó közel ezer angol nyelvű oldal értő olvasása? Az eredeti írást kiegészítettem aktív linkkel (a linkelt anyag pdf kiterjesztésű, ezért bizonyos PC-beállításokban a hivatkozás másolása opciót kell választani, majd azt bemásolni a keresősorba), ahol az érintett monográfiák elolvashatók. Ugye mekkora badarság így a kiszemelt írásféleség IARC-t lekezelő szövege. A vörös és feldolgozott húsokat illetően az adalék, a pörk és a füstölési anyagok toxikológiája vezet a megértés felé. A fodrászat kapcsán a hajfestékekkel kell barátkoznunk, amelyek közül a koraiak mutagén hatásának leírása a genetika egyik alapsztorija. Menne a szakszövegek biokémiai, élettani és toxikológiai értelmezése Bede úrnak vagy spontán lázadó választottjának Mark Lynas történész/politikusnak? Szóval mi is Bede úr szakképzettsége, ami a fenti sommás megállapításainak dimenziót ad? Elég a saját véleményéhez az elégséges szakértelmet fel nem mutató Lynas szövege?

195.kép: Az IARC Tudományos Tanácsa 2017-ben (Fotó: IARC)

„Azokat az ágenseket, amelyek egyértelműen rákkeltőek, az IARC az 1-es jelű listáján gyűjti. Itt szerepel az alkohol, a dohány, a napsütés, a bacon [helyesen vörös húsok] és a faforgács [helyesen csiszoláskor keletkező fapor] is. Egyetlen szál cigaretta, tíz perc napozás vagy egy pohár bor rákkeltő hatása persze gyakorlatilag nulla, az IARC sem azt mondja, hogy ezek élvezete egyenlő az öngyilkossággal. Ugyanez a helyzet a glifozáttal: az IARC is csak annyit mond, hogy rákkeltő lehet, és az emberre gyakorolt hatása még így sem egészen egyértelmű.” Ennyire fájdalmas elfogadni, ha az általunk kedvelt dolgokról az onkológusok kiderítenek valamit? Valóban az a megoldás, hogy a tudatlanság árnyékába menekülünk, és gyerekesen rázzuk a fejünket; aztán igyekszünk lejáratni azt a szakértői közösséget, aki éppen az egészségünkért dolgozik? Milyen kár egyébként, hogy a biológia nem matematika. Egyedi érzékenységbeli különbségek vannak közöttünk (ezt felnőtteken százszorosra becsülik, míg gyerekeknél még egy nagyságrenddel magasabbra), és emberen nem végezhető kísérlet; ezért születnek meg mindig hamarabb az állatokon (többnyire rágcsálók) való minősítések. Nekem például ez már elég. Ezért marad sokáig a gyanú, és emberre vonatkozóan nincs biztos állítás. Mindez nem rendezi sorba a kémiai eredetű anyagok rákkeltő hatását; az 1-es jelzés nem azt jelenti, hogy ezek rákkeltőbbek, mint a 2A-val minősítettek, hanem azt, hogy az előző esetében az emberen is elégséges adat gyűlt össze a biztos állításhoz. Ezekről szólna a szemlére bocsájtott információs portéka?

„…Európában majdnem sikerült betiltani a glifozátot, és a november végi döntéssel is csak öt év haladékot kapott a Monsanto.” És ez sajnálatos lenne? Bede úr valójában gyomirtással foglalkozik, és a költséghatékony megoldás elvesztése a pénztárcáját laposítaná, mint Jordán László és Tőkés Gábor (NÉBIH) urakét is? Le tehát a gaz glyphosate-szapulókkal. Máglya vagy kereszt? – csak ez lehet a megválaszolandó kérdés. És honnan veszi Bede úr vajon, hogy a Monsanto kapott öt év haladékot? Miért nem például a Sinochem, illetve az a kereskedelmi niche, amelyik abból él, hogy Kínából Európába behozott glyphosate hatóanyagot tisztít, hogy EU-konform árucikké tegye? Miért csak a Monsanto-ról szól Bede úr fals szózata?

„A Reuters hírügynökség októberben publikálta nyomozása eredményét, amely szerint a glifozát besorolásakor az IARC-nak valamiért mindig a rákkeltés felé hajlott a keze. A Reuters konkrétan azt állítja…” És a Reuters hírügynökség onkológiából kiemelkedő képességű figurákból áll? Én bizonyosan tudom, hogy nem. Felhangosít ezt-azt. Olyat is, ami nem túl jó szagú. A glyphosate Európai Uniós újraengedélyeztetéséhez azonban semmi köze a Reuters szerkesztőségének, és ilyetén való bemutatása is érdemtelen.

„A glifozátpártiak szerint az IARC azért variált az eredményekkel, mert az ezért felelős hivatalnok anyagilag érdekelt a glifozát rákkeltőnek minősítésében.” Ezért pénzt kapna a fő hivatalnok? Minél több rákkeltőt minősít, annál magasabb lesz a jutaléka? Az elképzelt helyzethez képest az IARC által konkrét ügyekre összehívott ad hoc szakértői bizottságokban nem hivatalnokok gyülekeznek, hanem onkológusok, szakbiológusok és kísérletvégzők/-értékelők. Tessék már egy pillantást vetni a monográfiák szerzőire és munkahelyeikre. Ezt követően lehet azonnal púderozni. Tudományos alapú elemzés folyik ezekben a bizottságokban (195. kép) és nem szerkesztőségi csepűrágás.

„A GMO-ellenes koalíció (sic!) pedig minden, a glifozátot védő döntés és szakértői elemzés mögött látja a Monsanto pénzét.” A GMO-ellenes koalíciót illetően nem fantomot üldöz Bede úr? Tényleg érdemes összeesküvés-elméletet gyártani? Kinek? Súlyos baj, ha újságot író nincs tisztában a saját belátóképességének határaival. Kínos, ha nem tájékoztatni akar, hanem csak provokál. Ilyesmivel átmenetileg szórakoztathat ugyan, feltűnést is kelthet, de hasznossá nem válhat. By the way, a glyphosate európai meghosszabbításának valóságos oka nem az volt, hogy a dél-amerikai glyphosate-tűrő szója nélkül összeomlott volna az európai sertés- és baromfitenyésztés? Ezt persze nem az újságírótól kérdezem, és nem neki írom. A GMO-ügyek és a glyphosate újraengedélyezése közötti szoros összefüggést könnyű átlátni, ha tudjuk, hogy a gyakorlati mezőgazdasági géntechnológiai meghatározó üzlete a glyphosate-tűrő GM-növények köre (196. kép).

196.kép: Gyommentes glyphosate-tűrő GM-szója (Fotó: Harvest Public Media)

Nem Bede Márton miatt fordult az érdeklődésem Mark Lynas felé – ne feledjem a könnyű búcsút, Bede cikke csak Lynas egyedi interpretációja –, ami megtalálható és eredetiben olvasható. Sokkal inkább Dudits Dénes ez évi visszatekintő előadása miatt írok most éppen róla, mert szerinte Lynas 2018-as beszéde után véget ért a civilszervezeti GMO-hisztéria és győzött a kitartó kezelésük, ami szerint a GMO-termékek minden kritikán felül kitűnők és hibátlanok, továbbá érinthetetlenek, sőt afféle szenteltvízszerű áldásként kezelendők, amire – valljuk be – nagyon is rászorultunk. Minderre – jogos a féltérdre ereszkedés – Mark Lynas világított rá, aki az Oxfordi Gazdálkodói Konferencián (OFC), 2018-ban egyesek számára katartikus hatású beszédet mondott, s ami a Zöldbiotech Hírlevél főszerkesztőjét Dudits Dénest is annyira lenyűgözte, hogy fordíttatta, majd közölte a nívódíj-várományos, ipari hátterű, az EuropaBio által a kezdetektől támogatott újságjában, amit minden jelentősnek gondolt véleményhordozó félfényes papíron, színes nyomással ingyen és rendszeresen kap. A havi szemléletkarbantartás már-már esszenciális része ennek ereszkedett böngészése.

Mark Lynas a Fidzsi-szigeteken született, Peruban járt iskolába, majd az University of Edinburgh-on szerzett diplomát történelemből és politikából. Később Oxfordba költözött. Sem komoly meteorológiai, sem genetikai képesítése nincs. E kettő persze igen távol álló területek, ami összeköti őket, az egy fiatalember kínzó ambíciója azt illetően, hogyan fúrhat bele leghamarabb a politikai köztudatba, a magazinok tarka világán keresztül. 2004-től már a globális felmelegedés foglalkoztatja, és hamarosan legázolva a méréseik közben bizonytalankodó szakembereket, annak ismeretterjesztő prófétája lett. Afféle self-made man, akikkel a civilszervezeti mozgalomban és a tudománybarát médiában is gyakran lehet találkozni, és akik közös jellemzője, hogy sohasem azt a szakértelmüket csillogtatják, ami a partneré, vagyis mondjuk genetikussal beszélgetve mindjárt meteorológus lesz a sikeres aktivista és vica versa. A cél, hogy felkapaszkodjon egy ügyre, ami eladható a kurrens közérdeklődésnek. Lynas magazinokban írogat, és sznob szomszédunk (pl. Máris M. Ottokár) bizonyára el is ájul a sajtótermékek nevein, de tudományos értéke ilyesminek még sincs. Ismeretterjesztő könyveket is ír emberünk, ami fontos küldetés, de ebből a fajsúlyos megmondó szerepébe kerülni nem lehet. Végül is ilyesmi a politikatudományok esszenciája, amihez Lynas eléggé képzett. Olvasgatnak a világ anyanyelvének birtoklói, magabiztosan egyszerűsítenek, és ezen ámuldoznak tudománybarát követőik. Sohasem voltak mélyen benne semmi természettudományosban, így könnyen hisznek (nem élték át az alapos tudás bizonytalanságait), és aztán könnyű bármely efemer állapotukban csalódniuk is.

Lynas 2013-ban az OFC előtt tért ki meglehetősen teátrálisan az anti-GMO hitéből (ő magát tartotta e mozgalom egyik alapító személyiségének, de a környezetvédelmi mozgalmak ezt észre sem vették), és tért át a pro-GMO hitre. Oxfordban (nem az egyetemen, hanem a gazdaszervezeti gyűléseken) sajnálkozott azon, hogy 2008-tól részt vett a Greenpeace és a Soil Association (Egyesült Királyság – ökogazdák szövetsége) oldalán az anti-GMO-ügyekben, de mint mondta, akkor még nem sokat tudott a témáról, mert nem olvasott komoly tudományos újságokat. A megvilágosulásával kapcsolatos előadásával máig házal, 2016-ban például Nebraskában (197. kép) – nem éppen telt ház előtt – adta elő megtérésének történetét. Nekem úgy tűnik, hogy ma is inkább kurrens politikai lapokat olvas. Az európai szkeptikusok mozgalmában is részt vállalt. Ők azok, akik csak azt kétlik, hogy a gyakorlati géntechnológia nem tökéletes, miközben generálisan a GMO-ügyet nem lehet megítélni, csak termékeiben és esetről esetre. Lynas tehát most a ló másik oldalán tanyázott le (címkép), és ebben az állapotában Dudits hőse.

197.kép: Mark Lynas 2016-ban Nebraskában (Fotó: Craig Chandler)

2013-ban Lynas saját szóhasználatával hadüzenetet fogalmazott a GMO-ellenesek számára. 2018-ban viszont már olajágat kínált fel nekik. A hangsúly Lynas szerint Lynas személyén van. „Még a génsebészeti módszereket alkalmazó tudósok között sem találtam egyetlenegyet sem, aki azt állította volna, hogy a GMO-k fogják megoldani a világnépesség élelmezését vagy minden mezőgazdasági problémánkat” – mondta az őt bámuló közönségnek. És mi ütött vajon nálunk a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnökségének néhány hangoskodó tagjába, vagy a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ főigazgatójába, akik ezt hiszik. „A Monsanto különösen nagyot hibázott a kilencvenes évek közepén, amikor az ellenreakció nyilvánvaló kockázata ellenére nyomulni kezdett a Roundup Ready vetőmaggal”, ha […] „… a rovar- és féregirtószer-használat (sic!) csökkentésére szolgáló módszerként vezették volna elő, a környezetvédő mozgalmak nem ellenezték volna úgy, ahogy mi akkor elleneztük. Ez különösen igaz a Monsantóra a cég rossz ízű előtörténete ismeretében. Visszatekintve, annak a vállalatnak a részéről, amely korábban Agent Orange-t szállított az amerikai hadseregnek Vietnamba…”. Itt akkor Bede úr cikkértelmezése súlyos konfliktusba került a glyphosate hatóanyagról, vagy Lynas elfelejtette azt, hogy mit írt le alig féléve. Viszont rosszul tudja, Európában a MON 810 volt az első vetésre engedélyezett genetikai esemény, vagyis ahogy a BZBE-hírlevéli fordításban mondja egy féregirtó volt a kiszemelt, és mégis kitört körülötte a botrány. Lynas Angliában élve, vajon melyik kontinensről regél, mert a saját európai tapasztalatain – ha voltak egyáltalán – súlyosan eltévedt? Glyphosate-tűrő GM-növény máig nincs vetésre engedélyezve az Európai Unióban. Mindenképpen gáz ez a vallomás, de nézzük, mik a lynas-i békefeltételek: (i) Vége a biztonságosságról szóló vitának; (ii) Hagyjuk abba a tilalmak melletti agitációt; (iii) Ejtsük a Monsanto-mániát; (iv) Támogassuk a géntechnológia nyílt forráskódú alkalmazását (alleluja Bill Gates-nek); (v) Hagyjunk fel az ökotermesztés gúnyolásával (ehhez persze feltétel, hogy ők a genomszerkesztést ismerjék el, hogy az nem GMO-t eredményez); (vi) Ne bélyegezzük egymást tudományellenesnek vagy a Monsanto cinkostársának; (vii) Vitázzunk a genetikai módosítás különféle alkalmazásairól etikai síkon.

Mit mondjak: ez nem béketeremtő beszéd, hanem a győztes diktátuma. Színes, szagos halandzsa. Hol van ettől a javaslattól az Európai Unióban a mezőgazdasági géntechnológia hivatalos megítélése? Az elszabadult szöveget a meggyőzésre kiszemelt ellen oldal értelmi képességének lesajnálásaként olvasom. Egy történész/politikus, aki hol ide, hol oda csapódott életében, aki olyasmiről ír, amihez alkotó módon nincs köze úgy gondolja, hogy neki kell a megegyezés feltételrendszerét megszabnia. A géntechnológiával szemben kritikus vélemény nyilvánító tudományterületekről egy szót sem ejt. A szaktudományokat (genetika, környezetanalitika, ökotoxikológia, dietétika, orvostudományok) az önmagához hasonló képességű civilszervezeti pankrátorokkal helyettesíti. Értem, mindenkinek meg kell élni valahogy. Támogatás mindig jól jön, s megszólalási esélye, így kapcsolati tőkéje van, amit árusíthat, de hogy a hét pontjának bármi hatása lenne a környezettudományok művelőire (pl. ENSSER), az a teljes valótlanság esete, és hogy ezzel megnyerte az ökogazdákat az is. Hatni képes vajon a civilszervezeti aktivistákra, akik sohasem gondolták őt a vezetőjüknek? Valószínűtlen. Miért képzelte vajon Dudits Dénes 2018-ban, hogy a GMO-vitának vége, csak azért, mert annyira szeretné? Wishful thinking. Mark Lynas szerintem önjelölt, és régóta amortizált próféta (mindezt saját erőből érte el), akinek nem tudom már, kire lehet hatása. Magukat komolyan vevő emberek már régen lapoztak.

198.kép: Dewayne ’Lee’ Johnson, a felperes (Fotó: wbur.org)

A sok sajtómunkási vergődés mellett viszont megszületett az első példaértékű ítélet a Roundup-perben San Francisco-ban (amelynek közelségében találjuk a világhírű Berkeley Egyetemet, a valamikor Bruce Ames által vezetett toxikológiájával, de itt találjuk a Pesticide Action Network központját is), ahol a Monsanto-t (ma már a Bayer tulajdona) 2016-ban perelte be Dewayne ’Lee’ Johnson (198. kép). A kertész 2012-2014 között igen gyakran használta a Ranger Pro gyomirtót. 2014-ben non-Hodgkin limfómában betegedett meg. 289 millió dolláros kártérítést ítélt számára első fokon a bíróság. A Monsanto jogászai a kártérítés ellen fellebbeztek, hiszen erre az ítéletre támaszkodó több ezer további per is sorban áll az Egyesült Államokban.

Darvas Béla