(Fapados agrokemizálás N^o1b)

Tisztelt Fazekas miniszter úr!

Április 16-án a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnökeként írtam önnek nyílt levelet, amire június 22-én érkezett meg a válasza. Az aláírása fölött a májust áthúzta a postázó és június 6-ai dátummal látta el.

A válaszát köszönöm, de választott ügyintézőjétől, aki az általam kritizált Növényvédelmi Bizottság titkáraként ismert, nem várhatott ön sem elfogulatlanságot, vagyis a megfogalmazásaival nem értek egyet. Erre később esetleg részletesebben is kitérek a „Fapados agrokemizálás” című sorozatomban, amelynek minden darabját önnek személyesen is megküldöm. Nem kedvelek ugyanis senki háta mögött véleményt mondani. A sorozatban eddig megjelent hat részt tekintve ügyintézőjének válaszában már most több meghaladott állítás olvasható. Nem kívánok a már általam leírtakra visszakanyarodni, de utólag is olvasására javaslom ügyintézője számára ezeket az írásaim.

Válaszlevelét nyilvánossá teszem, hiszen az én megszólalásom is nyilvános volt, így szerintem megilleti önt az a jog, hogy azonos olvasóközösség olvashassa. Ez az olvasó számára összevetést tesz lehetővé azt illetően, hogy mit írtam és milyen választ kaptam.

A Növényvédelmi Bizottság céljai természetesen nem kerülték el a figyelmem, amint azt az ön ügyintézője állítja. Nyílt levelem első bekezdésének mondatvégi hiperlinkje tartalmazza mindazt, amit ő fölöslegesen a levelükbe másolt. Az elektronikus írások jellegzetessége a hiperlink rendszer, amely további információk közlésére való.

Szeretném újra az emlékezetébe idézni, hogy növényvédő szakmérnök az egyik MSc végzettségem, vagyis tisztában vagyok azzal, hogy a növényvédő mérnöknek milyen feladatai vannak. Mint az integrált védelem elméletének egyik hazai kidolgozója azok az általánosságok sem kerülték el a figyelmem, amit az ügyintézője leírt (lásd 20-22 old.). Munkatársa viszont nem tájékoztatta önt arról, hogy széleskörű gyakorlati felhasználás és termék nélküli ez a törekvés. Kevés, ha indokként kívánja a tárca használni ezt a – bocsánat a minősítésért – gyakorlati szempontból „gyógyszöveget”, amelyet az érintett osztály tagjai mostanában minden nem szakmai fórumon elmondanak.

Az FM Növényvédelmi Osztályának közelmúltjában az atrazine, az európai engedély nélküli véralvadás-gátlók, a glyphosate és a neonikotinoidok (lásd később) kínos ügyei a valóságos mérföldkövek. Nemhogy a hazai növényvédelem hatósági gyakorlata vezető lenne Európában, hanem sajnos folyamatosan (vagyis az ön tevékenységét megelőzően is) az európai növényvédelmi élvonal mögött kullogó. Messze lemaradva például a skandináv országok környezet- és egészségvédelmi szerepétől. Erről egy könyvet is olvashat tőlem az, akit az előzmények érdekelnek.

Levelezésünk lezárásaként most tudomásul veszem, hogy ügyintézője egyetlen felvetésemre sem válaszolt érdemben, és javaslatomat sem fontolta meg. Nyilván politikai ügyekben ezt a fajta válaszféleséget ismeri csupán. Tudományos elkötelezettségű civilszervezet egyetemi és kutatóintézeti tagsága számára azonban az ilyesmi bizonyosan kevés lesz. Nem szeretném ezt elhallgatni.

Megígérhetem, hogy folyamatosan figyelemmel kísérem az ön által működtetett Növényvédelmi Bizottság munkáját és nyilvánosan számon kérem a tevékenységén az ön által említett elkötelezettségét „a magyar emberek egészségének védelme, a környezeti kockázatok csökkentése és a teljes magyar agrárium érdekeinek képviselete iránt”, ugyanis pontosan ezek azok a pontok, ahol hiányolom ennek a bizottságnak a hozzáértését és pozitív indulatait.

Darvas Béla DSc

a Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnöke