Bezárás
Egyéb

Gondolatkísérletek a „szaksajtóról” – K+F+I-szak(b)irodalom

(K+F+I pillanatképek: No20)

Mindjárt az elején bevallom, hogy közel sem lesz teljes körű ennek a csak hazánkban másfél ezres birodalomnak a bemutatása. Nem is lehet ezt egyetlen írásban vállaltan megmutatni, csak körüljárni. A részletesebb példa végül a mezőgazdaságot érintő felhozatal lesz, merthogy azt ismerem közelebbről.

A MATARKA által a mai napig nyilvántartásba vett ezerötszáz fölötti magyar érdekeltségű információhordozó (23. ábra) több mint fele (55%) a társadalomtudományi területre esik. A magyar érdekeltség azt jelenti, hogy Magyarországon, illetve magyarlakta országokban, magyar vagy angol nyelven jelenik meg. További 28% foglalkozik élő természettudományokkal, 15% műszaki és élettelen természettudományokkal és csupán 2%-a multidiszciplináris jellegű. Az utóbbi irányultság nagyon is jellemzi a mai igen magas impakt faktorral rendelkező szaklapokat.

abra23

23. ábra: A MATARKA statisztikája által nyilvántartott lapok tudományterületi megoszlása

Alig akartam hinni először, hogy csak magyar érdekeltségű területen ezerötszáz fölötti írott vagy elektronikus fórum létezik, amely befogadja, majd ontja magából az információkat. Sok közülük persze évkönyv jellegű, évi egy vagy két kötettel, s fizikai valójukban az elérhetőségük sem egyszerű – válaszolta nagyon kedvesen a Miskolci Egyetemen a MATARKA adatbázisát kezelő hölgy, vagyis információs értelemben is „magyar tarkáról” van szó, bár a rövidítés a „MAgyar folyóiratok TARtalomjegyzékeinek Kereshető Adatbázisa” kifejezésből ered.

Amennyiben e sorozatban korábban leírtakkal vetjük egybe ezt a kínálatot, úgy feltűnhet, hogy míg a társadalomtudományok nemzetközi idézettségi mutatói a leggyengébbek, mégis (vagy pontosan ezért) itt található a hazai szakemberek számára a legszélesebb körű publikációs lehetőség. Azzal lehet, hogy éppen most szembesülünk, hogy míg az Európai Unió a legkevesebb K+F pályázati pénzt fordítja a társadalomtudományokra, addig az egyetlen átláthatóan működő hazai pályázati rendszer (OTKA) az előzőhöz mért arányait tekintve itt a legadakozóbb. Jó kérdés, hogy azért alacsony-e a társadalomtudományok nemzetközi idézettsége, mert a kiterjedt hazai fórumok felszívják a hazai publikációs aktivitást, vagy éppen fordítva, azért van ennyi hazai fórum, mert nem sikerül az eredményeket nemzetközi lapokban elhelyezni, és az érdekérvényesítés (a lapok életben tartása) itt a legsikeresebb. Tény, hogy ezen a területen a macerásabb nemzetközi publikációs utat kevesebben választhatják a szükségesnél, legalábbis ezt mutatják a terület idézettségi adatai. Akadémiai kommunikációs potentát írta egykoron, hogy a területén (társadalomtudományok) nem alkalmazható az impakt faktoron (IF) keresztüli megítélés:

„… a magam szakterületén a mindenki által kimagaslóan, a legkiválóbbak között számon tartott magyar szakember egy rövid folyóiratcikket leszámítva egyetlen sort sem publikált, mégis, határon innen és túl, áhítatos csodálat veszi körül…”

Álljunk meg egy pillanatra. Ha nem publikált valaki, akkor miből származhat az ismertség, és mire támaszkodik a fejet hajtó tisztelet? Transzba esett tanítványok megítélését nehezen tudom komolyan venni, ilyesmi a természettudományokban ma talán ismeretlen is. Azt gondolom, hogy az idézettség minden tudományterületen mérhető, vagyis a teljesítmény körüli, érzelmi alapú maszatoláshoz egyre inkább késni fog a hathatós felmentő sereg. Hol hasznosul (hová tűnik) – kérdezhetjük – több mint nyolcszáz hazai fórumban megjelenő írás, hogy belőlük – mint kézenfekvő – még számottevő idézettség sem származik? Erre utal ugyanis az MTA doktori fokozat megszerzéséhez a társadalomtudományokban szükséges idézettségre megállapított alacsony érték.

A generális vélemény után azért boncoljuk tovább ezt a kérdést. Szögezzük le, hogy vannak tudományos eredményeket közlő lapok, amelyeket kutatók és egyetemi emberek olvasnak. Ma jobbára angol nyelvű az, amit nemzetközinek nevezünk. A többi nyelven megjelenő írás csak a nemzeti szakmai közvélemény részéről követett, hála e közösségben az IF-re hangolt közvélekedésnek. Ennek ellenére egy percig sem gondolom azt, hogy nincs szerepe a magyar nyelvű tudományos lapokban való közlésnek, hiszen a hazai ismertség megszerzése ezen az úton a legközvetlenebb. Volt kollégám, aki szinte csak az Egyesült Államokban megjelenő lapokban közölte a cikkeit, magyarul nem adott elő, és végül középidős korára teljesen ismeretlen maradt a hazai „szakmai” közvélemény számára, ami a hazai pályázati rendszerekben való se hideg, se meleg véleményekkel honorálta mindezt, vagyis nem nyert. Léteznek – fentieken túlmenően tudományos ismeretterjesztő lapok, amelyekben olyan kutatók írnak, akik erre elhivatottságot éreznek. Igyekszem szépen fogalmazni, hiszen én is közéjük tartozom, de azt mondhatom ez legfeljebb bocsánatos bűn az elnézőbb intézetvezetők szemében. A hazai „szakmai” közvélemény nem sokra értékeli az ismeretterjesztést (Czeizel Endre esete könnyen belátható példa), de elfoglalt vezetői azért titkon olvassák ezeket a munkákat, hiszen a tájékozódás innen a legegyszerűbb. Ehhez társulnak az egy-egy „szakma” közéletéről szóló periodikák, amelyeket inkább újságírók írnak, mint szakemberek, és többnyire a terület „termelési” sikereit és kudarcait boncolgatják riportokban, interjúkban az érintett tárca vezetőivel, vagyis egyféle szakpolitikai véleményirodalomról van szó. Az ilyen típusú lapokban általában sok a hirdetés, s a hirdetők bizony egyszer csak elkezdik a lap profiljának „finomhangolását”. Jól sejtettük, Virág elvtárs gazdasági embere végül mégis kér valamit. Ezek a lapok lehetnek negyedéves, havi vagy heti fórumok, írottak vagy újabban elektronikusok is.

A tárgyalóasztaláról egy képzeletbeli intézetvezető ismerősöm gyűjtötte össze éppen a pár havi termést, amikor ott jártam. Öt kilót meghaladó volt a pakk, amiről azt kérdezte tőlem: ki olvassa ezt a mennyiséget, és mire hasznosítja, aztán küldte az intézeti könyvtárnak, amely lényegét tekintve már több mint egy évtizede bezárt, vagyis valóban értékes tartalmát illetően nem bővült tovább. A papíralapú helyi könyvtáraknak a rendszerváltáskor befellegzett. Nívós tudományos folyóirat-sorozatot rendelni nincs pénz, intézeti könyvtárost foglalkoztatni úgyszintén. A hajdani könyvtárlátogatók a neten keresnek, vagyis az hasznosul, ami a világhálón elérhető. Gyarapodnak is az ún. open access folyóiratok, az elektronikus tudományos fórumok. Az olvasásra – az ilyen lapokban – nagyjából egyenlők az esélyek. Sok változás várható a jövőben az IF szintjén.

Viszont visszatérve a „ki az olvasó” problematikájára Komáromi és Pálfi 2004-es könyvében a rendszerváltáskor hét egyetemről, nyolc főiskoláról, 76 szakközépiskoláról és 63 szakmunkásképző intézetről ír. Mindez rendkívüli változáson ment át az ezt követő évtizedben. Az agráregyetemek valóságos egyetemek karaivá váltak, a főiskolák lassan, de biztosan periferizálódnak, a mezőgazdasági szakközépiskolákra és szakmunkásképzőkre is a leépülés jellemző. Mint olvasókra még az MTA-a és NAIK között megosztott kutatóhálózat és a NÉBIH alatt működő szakintézetek és szaklaborok közösségeivel lehet számolni. A hirdetéseket szállító gyártói képviseleteiről és szaktanácsadási rendszerekről most nem ejtek szót, hiszen a szaksajtó hasznosítása ott nagyon is érdek vezérelt. Innen tehát pár ezres szakmai olvasótáborról lehet szó, ami laponként bővülhet seregnyi (pl. közkönyvtár, önkormányzatok stb.) megfontolás alapján.

Menjünk közelebb egy területhez és ez legyen a mezőgazdaság. Itt 105 lapot találok a MATARKA indexében, amelyből 60% megszűnt. Túlnyomó többségében a rendszerváltás után. Pontosabban ezek közül sok csak átalakult, nevet váltott. Mára 42 mezőgazdasági tárgyú, hazánkban megjelenő „szaklapot” találok a MATARKA látóterében. Van természetesen létező információs fórum, amely még itt sem jelenik meg. Eszerint a pillanatnyilag működő/nyilvántartott hazai mezőgazdasági információs források (83) fele évkönyv jellegű és csak fele periodika. A periodikák 81%-a magyar nyelvű (ennek közel fele havonta jelenik meg, másik fele annál is ritkábban), 12%-a angol nyelvű, míg 7% vegyes nyelvű. Ez utóbbi azt jelenti, hogy egy-egy angol/német nyelvű írás is megjelenik a többségi magyar nyelvű között.

Kihez szól vajon ennyi információs fórum? Nyilvánvaló, hogy lényegesen eltér a megcélzott olvasók köre. A tudományos és angol nyelvű újságok a kutatókat és egyetemi oktatókat veszik célba, míg a többiek jobbára a hatósági embereknek szólnak. Gazdáknak is kellene ilyesmi, de a tartalmakat nézve itt már elgondolkodom. Nézzünk meg akkor egy tucat lapot (24. ábra) még közelebbről!

abra24

24. ábra: Néhány mezőgazdasági tárgyú lap tartalma

Megjegyzés: négy véletlenszerűek kiválasztott lapszám átlaga alapján

Vannak a hazánkban angolul megjelenő szaklapok, amelyet csupán tudományos tartalmat hordoznak. Közülük mintának az Akadémiai Kiadó (melyben a Magyar Tudományos Akadémia a holland Wolters Kluwer cégcsoport mellett már csak 26%-os kisebbségi tulajdont birtokol) Acta Alimentaria folyóiratát választottam. Ezek a szaklapok korlátozott példányszámban jelennek meg. Olvasottságuk – amit a nemzetközi tudományos adatbázisokban való megjelenés segít – csak a kutatók körében jegyzett, áruk ezért egy nagyságrenddel magasabb, mint a többi itt említett lapé. Paradox azonban az – most nemzetközi lapokról beszélek – hogy sok helyen a szerzőknek kell azért fizetni (page charge), hogy megjelenjenek, miközben a copyright jogokat is átadják a szaklapnak. Vagyis jogilag nem engedélyezett a saját cikkeik pdf-változatának saját honlapon való elhelyezése, hiszen annak igen borsos ára is a kiadót illeti. Önkéntes szellemi rabszolgaság?

A következő kategória a magyar nyelven megjelenő tudományos folyóiratok köre. A Magyar Állatorvok Lapja, a Biokontroll (most alakul át éppen elektronikus lappá) és a Növényvédelem sorolható ide. Szakcikktartalmuk meghatározó, míg hirdetési arányuk csekély. Az ilyen lapok állami, pályázati vagy valamilyen támogatói hátérrel működhetnek csupán. Áruk ennél fogva magasabb a hirdetésekkel támogatott lapoknál, és olvasóközönségük is csekélyebb, mivel napi szakpolitikai hírtartalmuk csekély és olvasásuk is posztgraduális képzettséget igényel.

Számomra meglepő módon nem találtam olyan mezőgazdasági lapot, ahol az ismeretterjesztés ma meghatározó lenne. A gyártók termékreklámjait nem sorolhatom ide. Ehhez a kategóriához legközelebb most az Agrofórum áll. Az általános ismeretterjesztést egyébként hosszú ideje és jól művelő lapok, mint az Élet és Tudomány, a Természet Világa is lényegesen veszített olvasótáborából és így figyelembevételéből. A ma emberét mostanában mintha csak a napi politikai hírek (itt is szűkül több napilap olvasótábora) és a celeb élet érdekelné, így a tudomány eredményei csöppet sem. Még valószínűbb, hogy a mai generációk „híréhsége” a világhálón csillapul; facebook közösségek osztják egymás számára a pár perces figyelemre méltatott olvasnivalót, ami általában habkönnyű. Kifejezetten meglepő nekem, hogy néhány komoly periodika szerkesztősége úgy döntött, hogy korábbi gyakorlatától eltérően eláll a világhálón való megjelenéstől (vagy fizetőssé változtatja az archívumát), mert „vegyék az újságot”. Azt gondolom, hogy ez nagyon szűk látókörű, kontra produktív lépés, hiszen kínálati piacon a források közül való egyértelmű kiszállást jelenti és szerzői számára sem kedvező, hiszen írásuk elérhetősége egy napra, egy hétre vagy egy hónapra korlátozódik. A papíron olvasó generációk tagjai bizony fogyatkoznak.

A mezőgazdasági híreket leginkább a hetilapokban találhatjuk, így a kiválasztottak közül a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet és az Állattartók Lapja periodikákban.

Véleményközlő (riport, interjú, publicisztika, egyéni tapasztalatok) profil jellemzi a Haszon Agrár Magazint és a Kertészet és Szőlészetet.

Végül mezőgazdasági tárgyú hirdetések jellemzik az Agrárágazat, az Agro Napló, a Haszon Agrár Magazin, az Állattenyésztők Lapja, a Magyar Mezőgazdaság és a Méhészet nevű lapokat. Az Agrárágazat lapban a hirdetések aránya a laptartalom 60%-át is meghaladhatja. A hirdetések egy része közvetlen, más része közvetett. Ez utóbbi esetben a véleményszerű termékismertető vagy interjúba, riportba ágyazott céges híradás semmilyen konkurens termékkel való összevetést nem tartalmaz. A masszív hirdetési háttér segíti a lap biztos közeljövőjét, de egyidejűleg a hirdetőközösség befolyást szerezhet a lapban megjelenő tartalmakra. Ez nagyon sokszor tetten érhető olyan területeken, ahol széleskörű társadalmi vita bontakozott ki. Ma a géntechnológiai úton módosított növények engedélyezésével kapcsolatos véleménycikkeket a nemzetközi cégek által hirdetésre használt lapokban a megengedőbb hangvétel jellemzi. Ez ügyben, vacsora közben egy főszerkesztőtől hallottam azt a megjegyzést, hogy a lapjában megjelenő tartalmat illetően „tekintettel kell lennie” a hirdetői körének igényeire.

Darvas Béla 

A folytatás címe: Önkéntes rabszolgaság – Last minute utazás a mesés Copyright-partra (K+F+I pillanatképek: No21)

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom