(Tudománykövető N^o58)

Ne legyen kétséges, hogy nem tartozom az alapítványi egyetemek mutatványainál az első sorban ugrálók közé, és V jelet sem formálok az ujjaimmal. Akkor sem, ha keverednek hasznosítható ötletek is ebbe a dilettáns parasztvakításba, amiről itt alább majd mesélek. A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) esetében – amelynek az élettudományok (értsd fiziológia) terén nyújtott teljesítménye még nem létezik – már az idők során eltúlzott mérnökkibocsátása is megkérdőjelezhető; 2021-ben 1100 kezdi meg az évet Gödöllőn a BSc fokozatért. Az összes egyetemi karon a 2010-es ~3700-as agrárkari létszámhoz képest 2017-re ~2500-ra mérséklődött a felvettek száma. Jelenleg a MATE – sikerként elkönyvelve azt – és valamennyi campusán ~3500-as tervezett létszámról beszél. A nagyüzemi mezőgazdaság (téeszek és állami gazdaságok) széthullása után céltévesztő nagyságrendű agrármérnök-képzés revíziója lehetett volna jó célt találni (egy időben Gyuricza is papolt erről), de úgy tűnik, hogy csak campusokra kiterjedő – pártfogófüggő – leépítés folyik jelenleg, amely nem számol a helyi értékekkel, vagyis egy ügyet képviselve rombol. Elbocsátások és két campuson a nappali képzés megszüntetésének kezdeményezése az eddigi mérleg. Érdemi munka, a stratégiai tervezés pályázatban kiadva (dolgoznak rajta a névtelen csókosok). Az eredmény ráadásul titkos, a sikerért senki sem felelős! Nem itt kezdődik persze, és nem is itt ér véget a MATE rendkívüli története, amely magán viseli a mai oktatáspolitika minden dilettantizmusát; a pártpolitika egyetemi oktatásba hatolását. Fidesz-KDNP-és padlássöprés ez a felsőoktatásban. A minőségjavítást agráregyetemen én nem úgy képzelem el, hogy turisztika-szakokkal bővül az. Ideje lenne már felülvizsgálni, hogy a különféle szakokon végzettek hány százaléka helyezkedett el a tanult szakmájában, vagyis az egyetemi kínálat és a gyakorlati szükséglet egybevetésére lenne szükség. Én nem egyetlen megaegyetem (most éppen Gödöllő-Kaposvár székhelyekkel) létrehozásával látom megvalósíthatónak az agrárképzés korszerűsítését, hanem a meglévők (Budapest, Keszthely, netán Debrecen és Mosonmagyaróvár) észszerű, az elhelyezkedési lehetőségeket mérlegelő specializálódásával. Így a minőségi oktatás jegyében egy diákra sokkal több nemzetközi szinten megméretett tanár juthatna (a tömegképzésnél ez ma tragikus), akiknek PhD-hallgatói nemzetközileg jegyzett kutatási témákon, megfelelő műszerparkkal dolgozhatnának. Szerintem ez utóbbitól – akárcsak a színvonalas angol/német nyelvű szakmai képzéstől is – igen messze vagyunk. Kérdés persze, hogy erre agrárszakokon van-e egyáltalán nemzetközi igény, és a magyar képzésnek a fejlődő országok idetévedt csemetéin túlmutatóan is támad-e vonzáskörzete. A valóságot figyelmen kívül hagyó sikerjelentések szerint igen.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

E részben két történelmi hagyományokkal rendelkező agráregyetem nappali képzésének megszüntetéséről kiszivárgott elképzeléseket tárgyalom majd. Mindez az ügyben méltóságosnak mutatkozó, de politikai csoportérdekek szerint működő kuratórium nélkül nem kaphatott volna nyilvánosságot, még ha a pártkatonai kiválóságát felmutató Gyuricza Csaba intézi is – főnökei felé lelkendezve, lefelé embereit illetően gyanakodóan – az elkerülhetetlen ügyeket. Hosszadalmas és változatos politikai megbízatásai során vezetői tevékenységének érdemi részleteit illetően semmivel nem szolgálta, és önszántából bizonyára ma sem szolgálja ki a nyilvánosságot. Lelkesítő smoncákkal – amelyek elkerülik ténykedésének kritikus vonulatait – persze igen, mint tette ezt jelmezbe öltözve az idei tanévnyitó ünnepségen (137. kép). Ez rá jellemző ügyintézési forma. Az általa politikusként vezetett (Nagy István ebbéli érdemei is feledhetetlenek) Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központtal (NAIK) is ezt szenvedtette el. Nem tartozik a népekre az, amit tesz, és amit elérni szándékozik. Szakmai munka nulla, vadászattal kombinált kapcsolati tőke kiépítése a maximumon. Nem állítom, hogy ő fújja az agrárium passzátszelét (persze bekövetkezhet), mert csak fegyelmezett versenyző, akinek erénye a végrehajtás és az ügyeskedő improvizáció. Majd megtudják a kis egyetemi alattvalói akkor, ha megüzenik neki, hogy nyilvánossá teheti (addig vadászbarátainak körében kedvét tölti), és amikor már semmit sem tudnak ellene tenni azok, akik felelősséggel és részrehajlás nélkül képzelnék el az agrárképzés jövőjét. Tipikus, ugye, Csabánk vezetői módszere demokráciákban? Elég általánossá vált nálunk ez a központosító kézi-vezérlés. A pillanatnyi magyar modellnek mondanám, és ez még csak nem is ironizálás a részemről, hanem ténytisztelet. A Szappanoperita-sorozatom olvasói számára mindez mégsem lehet meglepő.

137.kép: A MATE 2021-es tanévnyitóján (Fotó: Fekete István)

Egy 2020-as fiókomban landoló 17 oldalas levél

Nekem a szerzője (egykori kertészetis, aki most máshol dolgozik) küldte meg, de névvel való idézését nem engedélyezte. Egy öt évig tartó pert is említett. Úgy mutatta be az e-mailen terjesztett írását (2020. októbere után kb. 350-en látták), hogy egy, a Magyar Narancsban megjelent cikk alapinformációját képezte ez a pdf. Az említett cikk jelentős olvasottságot nem ért el. A szövevényes perek szálai, a személyes igazságkeresés nem igazán érdeklik az olvasókat, a közpénzmozgások persze igen. Nem ismeretlen nekem az ehhez hasonló titkos hírszolgáltatás. Ez az, amivel sokat kezdeni nem lehet, úgy ad át híreket, hogy névvel nem vállalja. Az említett írás talán 2014-2015 között foglalta össze a történetet (majd aktualizálta) egy csoport nevében, ami Fórum a budai campusért névre hallgatott. Mondanám, hogy peres előélettel értem is a félelmet, de a per miatti munkahely-változtatás után már nem világos a hezitálás. Hasznosítani pedig nem lehet olyan információt, aminek forrása homályban marad. Az elintézés nem demokratikus módjait minden korban a közös hallgatásunk táplálta, és ezt nem elsősorban a 17 oldal szerzőjének írom, hanem minden munkatársnak, akik a mai MATE történésein elégedetlenül csöndesültek el. Nem lehet azokat segíteni, akik nem állnak a nyilvánosság elé az igazukkal. A politikai karaván enélkül halad. „Mire a dékán úr ma visszamegy a Villányi útra, ukrán vendégmunkások állványozzák már a campust” – olvasom a nekem szóló levélben, ami állítólag az MTA Agrártudományi Osztályának ülésén hangzott el. Nem állványozták azóta sem a campust, ez tény. Az ígért pénz harmada (6,4 milliárd helyett 2,2 milliárd forint) megérkezett, ott inflálódik a számlán, de felhasználására Budán nem kerül már sor, ebbe a campusba nem fektetnek már be. Fogyasztásra kerül.

A dolgok változása elkerülhetetlen, de a visszatekintés sohasem árt. A 38. 1. ábrán hat felsőfokú magyar intézet pályáját mutatom be. Többnyire tanintézetként (akadémiaként) kezdték. Történetük messzire nyúlik, de a kezdeti évek nem voltak igazán fényesek. Az első főiskolai rangot a mosonmagyaróvári képzés érdemelte ki, az első egyetemit a gödöllői. Leszámítva azt, hogy a Magyar Agrártudományi Egyetem felállításáról már 1945. szeptember 26-án döntött az Ideiglenes Nemzeti Kormány. Ebben a kertészeti, a gödöllői, a debreceni, a mosonmagyaróvári és a keszthelyi képzési helyek egyesültek volna, de az elképzelést hamar törölték. A MATE emlékeztet erre kissé, de Debrecen és Mosonmagyaróvár hajlandósága nélkül, ami a budai (2021-ben közel ezer hallgató beiskolázásával a második legnagyobb agráregyetemünk) és a keszthelyi nappali képzés végét jelentheti, ezzel az éves hallgatói kibocsátást 1300 fővel csökkentheti.

38.1.ábra: A magyar agrárképzés fő vonulatának időrendi vázlata (a vonalvastagság a BSc-képzést jelenleg kezdő diákok számával arányos) és néhány híres hajdani tanáruk (Bocz Ernő, Mándy Iván, Kadocsa Gyula, Manninger Gusztáv, Láng István, Horn Arthur, Dimény Imre, Terpó András, Tessedik Sámuel, Nagyváthy János)

Közbeszerzési pályázat a hosszú távú stratégiai terv kidolgozására

A MATE kuratóriuma már megalakulása után három hónappal, áprilisban betlizett. A vezetésnek elképzelése sem volt arról, hogy miként kellene átalakítani a rájuk bízott konglomerátumot ahhoz, hogy az egyetem nemzetközi minősítése kedvezőbb legyen. Szóval mit tudhat a kuratórium és a rektor, ha az elvállalt oktatási átalakítás milyenségéről fogalmuk sincs. Mire szerződtek? Szerintem az alkalmasság kérdését veti fel ez a húzás, amit illetően eddig sem voltak illúzióim. Hogyan választotta elvileg Palkovics László adminisztrációja Gyuricza Csabát (138. kép)? A szemfüles úrvadászok történeteiben nem a nemzet gépészének választása volt ez. Gyuriczát egyenesen a bankár, Csányi Sándor találta kívánatosnak. Fölöttébb meggyőzően szerepelt a vadászkörben és egyéb mulatságokon. Ángyán intézeteinek felszámolásakor is bizonyította, hogy jól irányítható és vakbuzgó ítélet végrehajtó. Csabánk előzetesen magabiztosan nyilatkozott a rektorságáról, egészen a konkrét munkáig. Akkor kiderült, hogy nincs neki ehhez sem kanala. Ígéret maradt. Aligha engedte volna ki egyébként a kezei közül a dicsőséget, aminek célja egy Európában jegyzett agráregyetem lehetett volna. De hát ehhez az ő megszerzett tudományos minősége sem illeszkedik. Komoly teljesítményt, megkülönböztetett szakértelmet semmilyen szakterületen nem árult el. Megbízható pártkatona (ma ez komoly érdem), semmi több. A kuratórium tagjairól sincs más véleményem. Állattenyésztési területen oktatói kiválóságot egyedül Horn Péter mutat fel (édesapja könyvéből tanultam én is), míg Bedő Zoltán (Balla László árnyékában, akinek a mentorálást szellemi tulajdonjogi perekben hálálta meg) ismert búzanemesítő volt. A kuratóriumnak azonban nincs növénynemesítési feladata. A többiek (Csányi, Lázár és Nagy) politikus úrvadászok, agráregyetemi vezetési szempontok szerint meg sem történtek.

Milliós nagyságrendű havi honoráriumért, már csak ki kell adni a munkát másoknak? Nem kell a kiemelkedő szakmai tudás birtokosának lenni?

Kitől vár konkrétan segítséget a MATE vezetése, s ehhez miért feltétel az üzleti évben összességében a nettó 180 millió forint meghaladása; illetve, hogy a megelőző három, mérlegforduló-nappal lezárt üzleti évben összességébe meghaladja a nettó 135 millió forintot. Honnan származhatnak ilyen konkrét számok? Van konkrét személy a vonal végén?

138.kép: Vezetők a 2021. február elsejei gödöllői induláskor (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

A MATE aktív hallgatóinak a létszáma 13 ezer fő – olvashatjuk a kiírt pályázatban. Elvárt eredménytermékekről is olvasok. Nyelvtantanárnőm ennek hallatán bizonyosan elejtette volna az osztálynaplót. Javaslatokat és implementációs tervet is várnak az anonim szervezőzsenitől a publikációs teljesítmény javítására. Tényleg van olyan naiva a színpadon, aki azt hiszi, hogy jól fogalmazott tervek kérdése a publikációs tevékenység színvonalának javítása, s nem korszerű műszerparké és kimagasló szakmai és nyelvi kvalitásé? Javaslatokat várnak a PhD-képzés fejlesztésére és az oktatói-kutatói utánpótlás biztosítására. Még itt tartunk? Az utánpótlás kérdése nem oktatáspolitika és személyzeti ügy? Létezik már vonzó egyetemi oktatói életpálya-modell? Szerintem: nem.

Javaslatokat és tervet várnak a MATE-márka építésére. Atyavilág, itt sincs semmi saját ötlet? Gyuricza Csaba a Fidesz-KDNP által polírozott – Fazekas Sándor által megtekintett – NAIK-márkát is gyorsan és gond nélkül bedöntötte, és ahogy majd látjuk, két tradicionálisan fontos agráregyetem nappali képzését is felejtősre állította.

A pályázat 2021. június 2-án járt le, ám annak eredményéről megtudni semmit sem fogunk, merthogy titkos, de azért kitűnő hivatkozási alap lesz. „Megmondták nekünk. Le van írva, nem az ujjunkból szoptuk.” A kuratórium fogadja el azonban a javasoltakat, és intézkedik, vagyis nincs számukra sem menekülő útvonal.

Búcsú a budai campustól

Számomra régóta nyilvánvaló, hogy a MATE megalakulása nem az agráregyetemi világ-színvonalhoz való felzárkózás kezdete, hanem némelyek összeroppantásáé. Nem fogadtam volna kis tételben sem arra, hogy az agrároktatásban eddig megkülönböztetett budai campus felszámolása tárgya lesz a MATE nyitányának. A SzIE korábbi rektora Palkovics László növényvirológus személyében is onnan került ki (139. kép). Lehet, hogy a legerősebb riválison kell példát statuálni? Csányi Sándor tudományos fokozat nélküli focikedvelő bankár, kuratórium elnök nem tudja ugyan, de embereivel meri és teszi. Legurítottak már elé elég sok narancssárga szőnyeget. Gond nélkül sétál rajta, mert megéri. A jelenlegi érinthetetlen, napjaink mezőgazdasági hajjakendje. Megtalálta az agráregyetemi átalakítás céljára a megfelelő végrehajtót, Gyuricza Csabát, aki ebben a szerepben már eddig is kitűnően megfelelt. Kő kövön nem marad utána abból, amire rámutatnak neki.

Talán már csak néhány éve maradt az egykori Kertészeti Egyetem Villányi úti bázisának – szól a júliusi hír. A MATE felé közelítenek a martonvásári egykori MTA intézetek is, ahol Bedő Zoltán, mai MATE-kuratóriumi tag, volt az első főigazgató. Ez esetben az egy kézbe kerülő jogok miatt két rendkívül értékes állami telek válik elérhetővé egyidejűleg: a Gellért hegy lábánál (budai campus) és a Rózsadombon (Herman Ottó út) lévő is. A MATE budai campusának vezetőihez olyan megkeresés érkezett, hogy nevezzék meg mekkora területi igényeik vannak ahhoz, hogy a jelenleg a Villányi úton működő intézmény Gödöllőn elférjen. Úgy hírlik, hogy a budai campus legkésőbb 2025 nyaráig kapott határidőt a kiköltözésre. Az ingatlant illetően100 milliárd forint körüli értékről beszélünk. A közös tulajdonos a Herman Ottó úti ingatlanokra kiterjedő huzavona végét is jelentheti majd, egy közel hasonló értékű rózsadombi telek esetében. Ez utóbbi körül már régóta rendszeres a vállalkozói érdeklődés. A mindenkori csókosok hada számtalanszor körbe szaglászta már ezt a területet; s ezt saját tapasztalatból mondom. A titkos küldetéssel, felhatalmazással nem rendelkező felmérőket én nem engedtem be a rám bízott intézet területére. Az akkori főigazgató (JB) azt mondta erre, hogy helytelenül jártam el. Ma szorgalmasan az MTA hivatali ügyeit intézi.

139.kép: 2020. februári diplomaátadó ünnepség a SzIE Kertészettudományi Karán (Fotó: Balázs Gusztáv)

A budai campust 1853-ban alapította Haszonkertészeket Képző Gyakorlati Tanintézetként Entz Ferenc. 1968-ban egyetemi rangra emelték az intézményt, majd a legendás Kertészeti Egyetemet a 2000-es évek elején előbb a gödöllői Szent István Egyetemhez (SzIE), majd a Budapesti Corvinus Egyetemhez csatolták. Aztán megint a SzIE következett. A budai campusnak ígérnek most felnőttképzést és látogatóközpont-szerepet is. Senki sem lázadozik, csak a másikra néz, hátha majd nála szakad el a cérna. A belső nyomás esetleg nő. Mit tett volna a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) hajdani vezetése ebben a helyzetben? Miért messze érzékenyebb, gyorsabb reagálású, mint a többi egyetemnek mondott képződmény nálunk? Hogyan lettünk mi többiek ennyire gyávák?

Nincs olyan, aki a budai campusról ne úgy gondolná, hogy kiköltözés után eladják. Na jó, nem a bankár vagy az OTP veszi meg (írásban is elzárkóztak ettől a képtelenségtől), és kezd vele jövedelmező vállalkozásba. Csányi esetében ez jogilag összeférhetetlen is lenne. Ez a gazdasági/jogi szint nem annyira amatőr, hogy ilyesféle nyomokat hagyjon maga után. Illetve hagy, csak azt előzőleg a jogilag rendezte. Tény, és erről valahogyan minden egyetemi hallgat, hogy azt susogják a budai úriasszonyok a Fény utcai piacon, hogy a MATE vagyonába át sem került a budai campus területének és ingatlanjainak minden eleme. Vajon hír vagy álhír ez? Ellenőrzi most vajon valaki?

A Georgikon nappali képzése sem él meg egy évtizedet

A legendás Kertészeti Egyetem (klubjában a budapesti zenekarok többsége megfordult) telekügyi megkívántságbeli leépítése után a 225 éves keszthelyi campusra is hasonló sors vár. Gróf Festetics György intézete 1797 júliusában egy tanárral (Bulla Károly) és egy tanulóval kezdte meg működését. Szóval európai dicsőségről azért nem kellene beszélni. Ángyán József hívta fel a figyelmem a mai történésre. Szerinte – nagyon is találóan – a Fidesz-KDNP-hű urak tán léghajónak gondolják a MATE-t (mit mondjak, van is hasonlóság), amely úgy emelkedik a leggyorsabban, ha kidobálják belőle a (faj)súlyos terheket. Mondjuk két történelmi hitelességű campusról a nappali képzést. Ebben főszerepet – írd és mondd – a MATE kuratóriuma és a politikailag készséges Gyuricza játsszák.

2021. februárjától az alapítványi egyetemi átalakulás Fidesz-KDNP-és lázában, gödöllői székhellyel a hazai agárképzés csúcsintézményét hozták létre, (ne feledjük azért, hogy a nemzetközi statisztikák szerint a debreceni képzés magasabban jegyzett), amelynek részei a kaposvári, a keszthelyi (140. kép), a gyöngyösi, a karcagi és a budai agrárképzés.

140.kép: Sáringer Gyula a jogelőd Pannon Agrártudományi Egyetem (Keszthely) egykori rektorának (1993-1996), a Fidesz ex-képviselőjének (1998-2002) mellszobra (forrás)

Azt nem gondoltam volna, hogy az átalakítás lebonyolítására már májusban pályázatot hirdetnek a politikai vezetők, majd júliustól akciózni is kezdenek, vagyis az események rohamtempójára nem számítottam. Fél éven belül véget ért a hallgatag kotlási periódus, és a közös fészekből való kipucsítás drámája következett (címkép), akárcsak a fészekparazita kakukkfióka esetében. Már két nagy campus is a földön csattant. A szarvasi főiskola példáján tudjuk, hogy a „marad nektek a felnőttképzés, az ügyesen megválasztott speciális tanfolyamok” strófa a hazai agráriumban nem működik. Ilyesminek gyorsan növekvő adósságállomány lesz a vége, majd a megszégyenült önfeladás. Tehetségtelenek vagytok – mondja majd egy egyszerhasználatos új vezető egy frissített pártkorban. Gyöngyös és Karcag csupán két csöppnyi parafatutaj az itatótáji elcsurgásnál, csak rájuk kell fújni. Marad tehát Gödöllő és Kaposvár (Horn Péter szellemi gyermeke), mint a nemzeti agrármegújulás fellegvárai. A nemzetközi kiválóság megszerzése tehát játszi hívószó volt csupán. Dehogy gondolta ezt komolyan bárki is. Mindent elhisz nagymamákkal és nagypapákkal van tele a mai Magyarország. Hihetetlen nekem, hogy csupán a SzFE vezetői és hallgatói voltak képesek pontosan érzékelni a helyzetüket. Mi nyitott szemmel szenderegjük át a jelenkort, mintha nem is a miénk lenne. Kié is?

A SzIE utolsó rektora – a sokáig reménykedő – Palkovics László növényvirológus egyre mélyebb árnyékba került, aztán kilépett a reménytelen vezetői helyzetéből, és mára mosonmagyaróvári egyetemi tanár lett, míg a keszthelyi Dublencz Károly most állt fel. A MATE történései Óvárt megerősíthetik. A volt egyetemi vezetők egyike sem kívánt részt vállalni/asszisztálni a saját campusának elpusztításában, hiszen emlékezet márpedig létezik, és ez elől Gyuricza Csabának vagy a bűbájosan pozőr Nagy István mutatványosnak sem lesz hová futnia (141. kép). Mondjuk, az utóbbi esetében a mosonmagyaróvári anyaintézetének kimenekítése a szerveződő MATE-ból azt is jelentheti, hogy a dolgok ilyetén alakulása neki akkor bizonyára felrémlett. Lehet persze, hogy túlértékelem. Ő számomra a NAIK kutatóintézeteit áldozta be, amelynek munkatársai a mai napig nem tudják, hogy mi lesz a valóságos szerepük ebben a most széthulló konglomerátumban. Rosszul fizetett oktatók és kutatók lebegnek úgy, mint a súlytalanság állapotában szokás. Szerintem szégyenletes helyzet.

Keszthelyen, Európa legrégebbi, rendszeres mezőgazdasági felsőfokú képzést nyújtó intézményén a nappali képzés a MATE vezetőinek elképzelése szerint megszűnhet. Nemcsak Dublencz Károly főigazgató mondott le nyáron, de sorban távoznak az oktatók is. A főigazgató augusztusban megerősítette az intézmény bezárásáról szóló értesülést, miszerint »hosszabb távon az egyetem vezetése szaktanácsadási és kutatási szerepet szán a Georgikonnak«. Ez azt is jelentheti, hogy jövőre már esetleg nem lehet meghirdetni alapszakokat (BSc) és mesterszakokat (MSc) Keszthelyen. Jelenleg ezer hallgatója van a campusnak. A most induló utolsó évfolyamon 300 hallgató kezdte meg tanulmányait agrár-, illetve turizmus-vendéglátás képzéseken. „Oktatóinak nyolcvan százaléka rendelkezik tudományos minősítéssel, 54 oktatóból 35 egyetemi docens, 9 egyetemi tanár, akik közül öten az MTA doktorai” – írja a Magyar Narancs.

141.kép: Nagy István a Vígadó Palota Irodaház balkonján a komolykodó méhész parádés szerepében (forrás)

Én nem igazán turizmus-vendéglátás szakban képzelném el a keszthelyi campus jövőjét. Csekély az MTA doktora címmel rendelkezők száma, egyetemi tanár tehát nemzetközi megméretés nélkül is lehet itt valaki. Ez a statisztika nem a legmagasabb szakmai színvonalról vall. Rendben vannak ugyanakkor a Georgikon pénzügyei; a campus észszerűen gazdálkodott. A rendezett gazdasági háttér tehát nem elégséges a megmaradáshoz. Az egyetem körül gyülekező ellenzéki pártok pedig ebben a politikai miliőben bizonyosan bajt hoznak az intézményre. Persze miként lehet érdekvédelmet illetően megmozdulni (itt már csak erről van szó), ha nem érkezett időben az egyetemek közötti szolidaritás? Mely felsőoktatási agrárintézetek álltak ki az SzFE mellett? Már februárban le tetszettek nyelni a cuccot, amiről mára kiderült, hogy tiltakozni illett volna. Miért nem volt ez valóságos opció? Miben tetszettek reménykedni? Mitől ilyen átható a félelem?

Utószó

A MATE évnyitóján elhangzott, hogy micsoda hatalmas sikerek születtek ilyen rövid idő alatt. „Gyuricza Csaba rektor ünnepi beszédében arról beszélt, hogy a MATE megalakítása után, az idén már 24 százalékkal több hallgató kezdheti meg felsőfokú tanulmányait; tavaly 2616, míg az idén 3244 hallgató kezdett az agrár-felsőoktatásban… […] »Egyetemünk garantálja, hogy hallgatóink a 21. századnak megfelelő, versenyképes tudással, gyakorlati ismeretekkel és nemzetközi tapasztalatokkal felvértezve helyezkedhetnek el a munkaerőpiacon«.”

Mi változott kedves Csabánk ehhez a sikerjelentéshez? Nemzetközi tapasztalatok? Van ilyen bárkinek is a MATE kuratóriumában? Nyilvánvalóan nincs, így bizonyára ezért nem sikerült sajátkezűleg közép- és hosszútávú terveket sem összehozni. A hazai érdemi agrároktatás szerintem áthorkolja majd a huszonegyedik századot is, míg a helyszíneken dilettánsok barkácsolnak.

Darvas Béla