(Fapados agrokemizálás N^o31)

Az állatirtó szerek (zoocidek) eddig is a számunkra gyanúra okot adó csoportba tartoztak. Ezekről jegyezték fel eddig a legtöbb balesetet, kiváltképpen a fejlődő országok gyerekeire vonatkozóan. Hatásuk gyors és kíméletlen. Hovatovább a sokáig alkalmazott talajfertőtlenítő szerek kivonásának is ez volt az oka, hiszen az akut mérgezőségük a ciánkáli szintjét (pl. aldicarb) közelítette. Az Európai Unió re-regisztrációs programjai – nagyon helyesen – alaposan megtépázták ezt a csoportot, de maradt még így is, ahol hormonmoduláns hatás mutatható ki. A chlorpyriphos neve, már sokadjára bukkan fel ebben a sorozatban. Ráismernek vajon végre a döntéshozók? A közmondásbeli korsó sorsára jut majd, vagy sem?

86%

Év végéig még

14 672 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Elég rosszul hangzik ez a kifejezés: állatirtó szerek. Az egészségügyi rovarirtás az irtószerek kifejezést használja, ami a valóságosnál is szélesebb körű hatást sejtet. A növényvédelmi – kereskedelem által vezérelt – terminológia a rovarirtó szerek kifejezést használja, ami egyszerűen nem igaz a hatóanyagok nagyobbik részére. A rovarok irtására használt készítmények többségénél a főhatás szerinti besorolás: idegméreg, vagyis többnyire az ingerületvezetést gátolják. Ezek taxonómiai hovatartozástól függetlenül (mindegy, hogy rovar vagy gerinces), változó erősséggel mérgezik azokat az élőlényeket, amelyeknek idegrendszere van. E tekintetben (mint az örökítésre vagy az izomműködésre vonatkozóan is) az evolúció nem mutatott be sokféle megoldást. Az állatok (rovaroktól az emberig) meglehetősen hasonlatos idegrendszerrel rendelkeznek. Az emléktároló kapacitás (hosszútávú memória) persze nagyon eltérő lehet még egy faj, pl. ember fejlődése során is. Toxikológiai szempontból ad némi különbséget a felvétel módja (a légúti mérgeződés a legerőteljesebb, ezért is kiemelkedő a vízi élőlények érzékenysége, hiszen ezek a vízből „lélegeznek”), de erre most itt részletesen nem térek ki.

Nagyon kevés valóságos rovarölő szer van, ami rovarokra speciális élettani folyamatokat gátol (pl. juvenoidok, vedlésgátlók, ekdiszteroid-agonisták) vagy rovarlárvák speciális betegségeit okozza (pl. Bacillus thuringiensis patovariánsai). Ebben a sorozatban azonban nem főhatásról beszélek, hanem mellékhatásokról. S ilyenek szubletális (halált nem okozó krónikus kitettség) kezeléskor az idegmérgeknek esetében is jócskán akadnak. Most a hormonmoduláns hatásra fókuszálunk, bár köztudott, hogy ebből a csoportból mindenféle mellékhatásra akadt már megfontolandó mintapélda.

A kémiai mutagenezis példái a malathion és a dichlorvos hatóanyagok, amelyeket nagyon sokáig használtunk csípőszúnyog-irtásra azt követően, hogy a mezőgazdaság már tiltotta a használatot. Városokban és üdülőövezetekben azt történt, hogy a repülőgép alkonyatkor elrepült fölöttünk és meghintette állatirtókkal a házunk táját. Ma esetleg kis kocsi jön házhoz, ami ködöt (olajhordozóval készített ködféleség) eregetett az utcában, a parkokban, esetleg, ha mi is úgy döntünk az udvarunkban. A ma használt deltamethrin nem csak a csípőszúnyogokat pusztítja, hanem extrém veszélyességű a halakra és más vízi élőlényekre. A hazai egészségügyi rovarirtás hajdani vezetője, aki szerint a peszticidrezisztencia úgy, ahogy van dajkamese (bár akkor is könyvtárnyi irodalma volt), azzal védte a dichlorvos-t, hogy nézzenek rá a gázmesterek, ő egész életében ezzel foglalkozott, és íme, nem nőtt három füle és két orra. Valóban rendben volt a kinézetét illetően, csakhogy mint fehérköpenyes vezető, árnyékos irodában, bőrfotelben ücsörgött egész életében, és szívta a decens kis szivarjait, miközben sajnálta magát, amiért nem lett sebész, és itt ragadt ebben a gyászos rovar- és patkányirtásban. Én nem értem, hogy miért ne lenne ez képességet próbáló feladat, de mindez most nagyon is mellékes.

76.ábra: A dichlorvos genotoxicitása az IARC szerint (GAP, 2000). Megjegyzések: F – testfolyadékban; HID – legnagyobb hatástalan dózis (mg/kg); LED – legkisebb hatásos dózis (mg/kg); R – rovar. Az ábrán barnával a különböző mutagenitási tesztek rövidítései láthatók.

Mára – miközben az ipar ezeket a hatóanyagokat már elengedte (szabadalmi körből kikerültek és nagy üzletet senki sem látott bennünk) – elhihettük azt, amit már elég régen sejtettünk, és a malathion és a dichorvos esetében az IARC adatokkal is alátámasztott: a rákkeltés gyanúját (2A és 2B). Azt gondolom, hogy olyan kiterjedt mutagenitási aktivitás alapján, mint amit a dichlorvos már évtizedekkel ezelőtt elárult magáról (76. ábra), ez logikusnak látszó következmény.

Persze gyötrelmes az élet csípőszúnyog-felhőben. Különösen azoknak, akiket bírnak. Ez azonban még csak a hisztamin időleges – bár nagyon kellemetlen – hatása. Egészen más a helyzet, ha a csípőszúnyog hordoz valamit, ami megbetegít, például maláriát, sárgalázat, vagy mostanában zika-vírust. Ekkor talán semmi sem drága, és eljuthatunk addig a gondolatig is, hogy az örökítő anyagot kellene támadni ezeknél a fajoknál (130. kép), hogy írmagjuk se maradjon. Ezt a géntechnológiai módszert gene drive-nak nevezik (később bővebben) és ma sokan gondolkodnak el rajta. A technika gyorsan túlgördült már a kis vérszívókon, és különböző mezőgazdasági kártevőket vett célba. Most egy pillanatra feledkezzünk meg a csípőszúnyogokkal táplálkozó madarakról, vagyis a táplálékláncokról. Molekuláris biológus fog dönteni arról, hogy mi marad életben a Földön?

Átlátja az ökoszisztémák kapcsolatrendszerét vagy minek is ezt? Hiszen a botanika és zoológia már feltárt tudományok – mondta nekem egy skandináv immunológus –, már csak múzeumokban gyakorolják ezt a szakmát. Mindent leírtak már, csak a gyűjteményeket rendezgetik. Mikor elújságoltam neki, hogy naponta írnak le tucatnyi új ízeltlábú fajt és génuszt, akkor rám csodálkozott, s hamarosan észrevette azt is, hogy a füvek a lába alatt milyen sokfélék. Érdekes – mondta –, ezt nem is gondoltam volna. Én meg azt nem gondolom egyedinek, hogy a rendkívül alapos tudás milyen szűk szakterületre korlátozódhat. Az emberi tudás elképesztően fragmentált. És az idővel is állandó versenyben állunk: rohanunk tovább mielőtt bármit is befejeznénk.

130.kép: Aedes aegypti csípőszúnyog bábok (Fotó: Oxitec)

Az igazán hatalmas bukás a klórozott szénhidrogének csoportjában következett be, amelyek közül a DDT vált Rachel Carson könyve (131. kép) nyomán emblematikussá, bár a hatóanyagtípus több mint egy tucat képviselője került széleskörű használatra. Ezeken a vegyületeken keresztül értettünk meg olyan fogalmakat, mint a perzisztencia (megmaradó képesség), a bioakkumuláció (egy vegyület feldúsulása valamely szövetben) és a biomagnifikáció (egy vegyület feldúsulása a tápláléklánc mentén). Ma is hol itt, hol ott bukkannak rá vagy bomlástermékeikre a környezetkémikusok. Közel ötven év után is talajokból, vízi üledékekből, gilisztákból, tojásból (2015), de kismamák tejzsírjából (igaz, kis mennyiségben) is kimutatják nálunk. Ennek a csoportnak a hatásmechanizmusával maradt legtovább adós a tudomány, ami éppen az a terület, amivel ez a rész foglalkozik: a hormonmoduláns hatás. Mindennek előfutára volt a nagy ragadozó madarak vékony tojáshéjúsága, az ember zsírszöveteiben mért felhalmozódás, és ma – milyen abszurd végkifejlet – az Északi-sark jegesmedvéjének kálváriája, mert hogy a levegő- és vízáramlatok a Földön arrafelé fordulnak meg, és hullik ki csapadékban rájuk ez a fajta átok. Ott aztán megmarad, mert a hideg miatt nem bomlik.

131.kép: Rachel Carson és 2002-ben újra kiadott könyve (Fotó: Sara Giboney)

Nem térek ki külön az állatirtó szerek teratogenitására, amely szakterületen, úgy tűnik, nagyon jelentős az elmaradás az összefoglaló és értékelő munkák területén, és összetettsége miatt ugyanezt tudom mondani az immunmoduláns hatások számba vételével kapcsolatban is, ahol pedig a találati valószínűség igen magas lehet. Az talán mégis megemlíthető, hogy több hajdani „rovarölő” szerre is a teratogenitás gyanúja vetül (parathion és metilszármazéka, de acephate, chlorpyriphos, malathion, phorate, pirimiphos-M, triazophos, trichlorfon stb.), amikkel pályám kezdetén Csongrád-megyében én is eleget dolgoztam. A nemzedékem számára ezek a hatóanyagok a napi praxis részei voltak.

9.táblázat: Néhány az EU által hormonmoduláns hatással gyanúsított állatirtó szer

Megjegyzések: * – hiányos III-as besorolás; A – aktivitás; b – kötődés; c – követő sejtaktivitás; g – génaktivitás; i – gátlás; I – magas kitettség; II – közepes kitettség; III – alacsony kitettség; m – moduláció; M – metabolizmus; n – növelés; P – produkció; R – receptor; t – magzati toxicitás; T – trophormonok; w – gyönge; X – X receptor; Z – menstruációs zavar; a vastagon szedett hatóanyagok még használhatók hazánkban; a pirossal szedett hatóanyagokat az IARC vagy az EPA rákkeltéssel gyanúsítja.

A zoocidek hormonmoduláns hatása is meglehetősen sokféle. Meglepő talán, hogy az eddig szinte üres oszlopba – a progeszteron-területi gátlás – itt szép számú találat akad (9. táblázat). Az EU re-regisztrációja korábban erősen megtépázta az állatirtók körét. Ebből a szempontból megmaradt azonban a chlorpyriphos, amelynek szerteágazó negatív hatásai (teratogenitás, érintett gyerekek mentális lemaradása) között most a tesztoszteronképződés gátlásának gyanúja is felmerült. További baj vele, hogy élelmiszerekben szermaradékként való előfordulása egyáltalán nem ritkaság. A napjainkban is használt piretroidok közül a cypermethrin, ethofenprox és fluvalinate hatóanyagok is figyelmet érdemlők. A közismert piretroid-szinergistát a piperonil-butoxidot (PBO) is itt találjuk, vagyis amely készítményekbe bekerül, ott magával hordozza az ösztrogénaktivitást csökkentő hatását. Külön kiemelhető a széleskörűen alkalmazott dimethoate hatóanyag is, amely – akár a parathion-M – úgy tűnik, hogy a trophormonokon keresztül éri el a hormonmoduláns aktivitását.

Az utóbbi három részben láthattuk azt, hogy száz fölötti számú növényvédőszer-hatóanyagot gyanúsítunk hormonmoduláns hatással, vagyis a környezetünkbe kerülő vegyületek közül itt van a legnagyobb baj. Sürgős teendőnk akadt. Sajnos a növényvédelmi szakma (értsd technológia) ilyesmire nem figyel, talán tévesen azt feltételezi, hogy a hatóanyagokra vonatkozó terhelő adatokat a zöld lobbi szállítja. Ez a hozzáállás a saját szakemberei számára a legrosszabb.

Az eddigi vizsgálatok előre vetítik, hogy nem csak a hatóanyagokkal van baj, de a készítményekhez használt formázó anyagok (pl. faggyúamin-származékok) köre is szigorú átvizsgálásra szorul. A probléma feltárását nem teszi majd könnyűvé a formázási eljárás ipari szabadalmi körbe való tartozása. Tény, hogy a növényvédőszer-ipar már észlelte a veszélyt és állófogadásos rendezvényt is tartott, amelyen parciális érdeket képviselő mezőgazdasági fejlesztők és hatóságiak (ez utóbbi az igazán meglepő) szép számmal előfordultak, és igyekeztek megnyerni maguknak a döntéshozói kört.

Reménytelen vállalkozás ez, tudományos világirodalmat ma már bárki olvashat, és az áll velük szemben. Egészségügyi és környezetvédelmi szakértő nem kapott a rendezvényre meghívást. Igaz, csak bosszankodtak volna az egyoldalúságon. A nevezett rendezvényen – ahol a megjelenésemmel akaratlanul is meglepetést keltettem – egy sorral mögöttem ült Szalkai Gábor, akihez akkor a hazai növényvédelem hatósági irányítása tartozott a minisztériumban. Pár nappal később már annak az ipari érdekvédelmi szervezetnek lett az ügyvezető igazgatója, amelyik a fogadást szervezte. Utólag érthetően nem szólt hozzá az elhangzottakhoz.

Várható így nálunk egészség- és környezetügyre vonatkozó áttörés, miközben a hatás szempontjából legérintettebb növényvédő mérnökökből álló csoport vezetői továbbra is bagatellizálják a súlyos problémákat (a kamara mostani elnöke, a neves UFO-szakértő szerintem folyamatosan ezt teszi), vagyis a munkásokra vonatkozó egészségügyi eredményeket és a környezetünket romboló tulajdonságokat? Jut persze ebből a fogyasztónak is, mint szermaradék. Tesznek ezért valamit az egyetemi oktatás vagy a szaklapok? Én nem ezt látom.

A következő rész címe: Csípőszúnyogok, és amit hurcolhatnak N^o1 – Biztonságban vagyunk-e tőlük? (Fapados agrokemizálás N^o32)

Darvas Béla