(Fapados agrokemizálás N^o57)

Egyrészt itt van nekünk a hatodik tömeges fajkihalás rémképe (címábra), vagyis ebből következően a Földet ért bolygóközi kataklizmák miatt voltak korábban már ilyenek. Nem mintha nagyon megnyugtató volna ez. Olyan eddig még nem volt, ami az ember túlszaporodásával és helyfoglalásával, az ipari termelése miatti környezetszennyezésével hoztak volna összefüggésbe. Korántsem akarom azt mondani, hogy a növényvédő szerekkel most megtaláltuk az egyetlen gordiuszi csomót. Ez csupán az egyik boga az összetett zavaroknak, amit a bolygón okozunk, amit körültekintést nélkülöző tevékenységünkkel előidézünk, s ami például a kétéltűek felgyorsuló kihalási üteméhez vezetett el (lásd az EU-ban betiltott gyomirtó atrazine és társainak hatását). Fajkeletkezés és fajkihalás mindig is szerepet játszott az élő anyag evolúciójában. Vajon merre tartunk? Milyen lehet viszont ennek a folyamatnak a természetes gyorsasága? Az evolúció kereke minden fajnál másként pörög. Tény, hogy a gerincesfajokra vonatkozó 14-31%-os fajkihalási arány a korábbiakhoz képest gyorsuló üteműnek tűnik. Okait keresni, feltárni és megoldásokat kidolgozni ezeknek a fogyasztói generációknak is kötelessége lenne, ha azt akarják, hogy legyenek jövő nemzedékek. Én ezt a rendezvényt is idetartozónak tekintem.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Jelent-e valamiféle veszélyt az életünkre a túlzó növényvédőszer-használat? A „Hogyan csökkenthető a növényvédőszer-függőség” rendezvény második szakaszában erről is hallhattunk. Székács András szakirodalmi hivatkozásokkal alátámasztott áttekintésében több kritikus pontra is rávilágított, így például arra, hogy a növényvédőszer-készítmények jelenlegi hatósági értékelési folyamatai (5. ábra) nem terjednek ki minden hatástípusra.

5.ábra: A hatóanyag (valamint szinergisták és széfenerek) európai uniós szintű jóváhagyására (RMS: referens tagállam) és a növényvédő szerek övezeti szintű forgalomba hozatali engedélyezésére vonatkozó eljárás rendszere (Larras et al., 2022)

Hiányzik a biodiverzitás változásait biztonságosan leíró vizsgálat. Hogyan is kellene effélét elvégezni? Nincs továbbá modellállata a kétéltűeknek (jelenleg a leggyorsabban fogyatkozó állatcsoport) és hüllőknek, nem kellőképpen vizsgált (sőt ignorált) terület az immuntoxikológia, nem feltárt a készítmények hatása (hatóanyag-vizsgálat van) és a tankkeverékek hatásvizsgálata. Az ökotoxikológiai modellek a növényvédőszer-készítmények környezeti kockázatelemzésében felülvizsgálatra szorulnak. Szubletális dózisok rovarélettani/-viselkedési hatásai nem kellően ismertek. Hasonló állítható a krónikus kitettségről és az együttes hatások miatt a keverhetőségi bizonytalanságokról. A legkisebb kockázatú növényvédő szerek kiválasztására (amivel szerintem Nobilis úr korábban kellő rálátás nélkül dobálódzott) jelenleg nincs elfogadott módszer. Mindenki ódzkodik a termékkritikától, hiszen piacrontás miatt perelhető (cégek fenyegetődznek is vele, dacára annak, hogy ilyesmi többnyire kontraproduktív feléjük) a nem betonbiztos kritika. Inkább a lejáratás eszközeivel próbálkoznak, vagy még gyakoribb az ignoráns, sértődött csönd. Láthattuk az előző részben Nagy István és Nobilis Márton gyakorlott érvtelensége kapcsán a kormányzati reakciót a kritikai kérdésekre.

2020 és 2021 között több üzenetet váltottam Nagy Istvánnal, abban leírta azt, amit most 2027-es célnak Nobilis úr felvet. Lehetséges, hogy az eltelt négy év alatt semmit sem történt, és az intézkedést a következő választások utáni időtérbe helyezik a mai urak?

Nagy István Messenger üzenete 2021. január 7-én   „Magától értetődik, hogy egyetértünk a határozott környezetvédelmi szándékokkal, a vita nem ezen, hanem az egyértelműen teljesíthetetlennek (sic!) tekinthető célokon és a végrehajtás mikéntjén folyt. Nem várhatunk el ugyanolyan intézkedéseket azon tagállamoktól, amelyek már jelenleg is kevesebb növényvédő szert és műtrágyát használnak. Hazánkban a rendelkezésre álló legutolsó szerforgalmi adatok alapján az 1 hektárra kijuttatott hatóanyag mennyisége 1,7 kilogramm alatt van, ez nem éri el az EU-átlagot. Hollandiában ez az adat 5,1 kiló, Franciaországban 2,9 kiló, Németországban 2,7 kiló, de még a szomszédos Szlovéniában is 2,5 kiló. Mégis számtalan hazai kritikát kapunk, hogy engedjük agyonvegyszerezni a magyar termőföldet, holott egyáltalán nem igaz. Dolgozunk (sic!) azokon a konkrét szabályozási és támogatáspolitikai eszközökön, amelyek úgy ösztönöznék a még fenntarthatóbb mezőgazdasági termelést, hogy szövetségessé teszik és nem büntetik a gazdálkodókat.”

Székács András (6. kép) áttekintő előadása szerint független kutatók erős összefüggést találtak a növényvédő szeres kitettség és hat betegségtípus között: non Hodgkin-limfóma, mielóma multiplex, prosztatarák, Parkinson-kór, kognitív rendellenességek és egyes légzőúti rendellenességek között. Összefüggést sejtenek a növényvédőszer-használat és rákbetegségek (leukémia, non Hodgkin-limfóma; húgyhólyag-, vastagbél-, tüdő- és hasnyálmirigyrák) megemelkedett előfordulási gyakorisága között. Bajok vannak a termékektől való függetlenséggel is, hiszen a cégek végeztetik az engedélyezéshez szükséges vizsgálatokat, és önbevallására épül a rendszer, amelyet csak nagyon lassan korrigál a független akadémiai tudás.

Székács professzor kiemelte, hogy a hatóanyagfelhasználás-csökkentés koncepcionális hibája a mennyiség misztifikálása. „A kezdet kezdetén volt egy nagyon súlyos hiányosság, merthogy nem a dózist, nem a kijuttatott mennyiséget kell csökkentenünk, hanem a kijuttatott toxikus hatást! Tehát nem az a lényeg, hogy kevesebb növényvédő szert használjunk, hanem az, hogy amit használunk, az kevésbé legyen toxikus a mellékhatásaival, a környezetre, illetve magunkra…” Toxikológiai szempontból tehát nem megoldás, ha a nagy dózisú hatóanyagokat kivonják, hiszen a helyükre lépők kisebb dózisban produkálhatják ugyanazt a biológiai mellékhatást. Ilyen volt például a nagy dózisú foszforsav-észterek leváltása szintén idegméreg piretroidokra.

6.kép: Székács András az European Network of Scientists for Social and Environmental Responsibility és a Magyar Ökotoxikológiai Társaság képviseletében (Fotó: db)

Villáminterjú Székács Andrással   Darvas Béla: A mennyiség szimpla csökkentése mennyire oldja meg a növényvédő szerek környezet-egészségügyi problémáit? Székács András: A dóziscsökkentés önmagában nem szakszerű megoldás, erre láttunk példákat már a gyakorlatban. A vezető neonikotinoidok 2013. évi – a beporzó szervezetek védelme érdekében teljességgel indokolt – jelentős korlátozása, majd tiltása az Európai Unióban a még megmaradt, kevésbé rovarspecifikus szerves foszforsav-észter-típusú rovarirtó szerek használatbővülését eredményezte, ami el is vezetett az utóbbi csoportba tartozó chlorpyrifos 2019. évi betiltásához. A vezető gyomirtószer-hatóanyag, a glyphosate jelentős korlátozása Ausztriában régebbi típusú, dokumentáltan rosszabb ökotoxikológiai mellékhatás-spektrumú gyomirtók (bipiridíliumok, szervetlen vegyületek) megemelkedett használatát okozta. Nem a dózist, hanem az annak révén kialakuló környezeti toxicitást (veszélyegyenértéket) szükséges csökkenteni. Hogy a növényvédőszerhasználat-csökkentési (SUR) javaslatot induláskor – nyilván a későbbi egyeztetéses pontosítás feltételezésével – a dózisok egyszerű mennyiségi megfogalmazásában indították el, szerintem súlyos szakszerűtlenség volt, ami oda vezetett, hogy a javaslatot – a mégoly gyors önkorrekció ellenére – az Európai Bizottság vissza kényszerült vonni. Reméljük, csak időlegesen, egy szakszerűbb javaslat benyújtásáig.   DB: Milyen következményeit látod a növényvédő szerek használatcsökkentésére vonatkozó javaslat visszavonásának? SzA: Az Európai zöld megállapodás környezettudatos szellemiségébe szervesen illeszkedő javaslat most léket kapott. Úgy vélem, szakszerűbb előkészítés mellett ez nem történt volna így, és csak remélni tudom, hogy újra napirendre kerül majd a kérdéskör. További következmény azonban az is, hogy a javaslatban a vízbázisok és egyes, veszélyeztetett területek védelmére a jelenlegi jogszabályi előírások (védőzónák, felhasználható hatóanyagok köre stb.) további szigorítási indítványokat is elvetették, pedig ezeket nem lenne jó visszavonni. Kutatócsoportunk a kilencvenes évek óta vizsgálja és követi nyomon a növényvédőszer-maradékok talajokban és felszíni vizekben való megjelenését, s eredményeink is rámutatnak arra, hogy fokozottan óvnunk kell ezeket a természeti értékeinket, erőforrásainkat.   DB: Mi lehet az oka annak, hogy a hazai egészségügy a növényvédő szerek ügyében ennyire passzív? SzA: Ennek hátterében két okot feltételezek, s a kettő részben ellent is mond egymásnak. Egyrészt azt, hogy a növényvédő szerek mintha kívül esnének az orvostudomány figyelmének körén. Ebben szerepe lehet annak, hogy az általad is említett, a hormonmoduláns vegyületek között feltűnően sok növényvédő szert látunk, ám ez egyfajta pavlovi reflex: a Néma tavasz (a klórozott szénhidrogének közé tartozó rovarirtó szerek súlyos környezetkárosításának bizonyítása) óta azonnal a növényvédő szerekre gondolunk, ha toxikus mellékhatásokról hallunk. A gyógyszermaradékok (sokuk eleve emlőshormonhatásra tervezett) nyilvánvalóbban merülnek fel hormonmodulánsként, és egy sor vegyipari intermedier és lágyítószer ott van az ilyen hatású anyagok között. Nem is beszélve a saját magunk által ürített, biokonjugációval passzivált hormonokról, amelyek a szennyvíztisztítás során újraaktiválódhatnak. De igaz, eleinte, a kilencvenes években valóban feltűnően sok növényvédő szer volt a bizonyítottan endokrin-hatású: ott néztünk körül elsőként. Másrészt pedig azt látom a háttérben (remélem, tévedek), hogy az orvoslásban és orvosképzésben valós súlyukhoz képest csekélyebb mértékben jelennek meg a betegségek környezeti okai.   DB: A Növényvédelmi Bizottság 2019 óta nem ült össze? Mint hosszú időn keresztül tagja kaptál tájékoztatást arról, hogy miért? Létezik még egyáltalán? SzA: Nem tudom a pontos okokat. Ilyen jellegű tájékoztatást nem kaptam. 2011 óta voltam a Növényvédelmi Bizottság delegált tagja, és az utolsó ülés, amelyen részt vettem, 2019. május 13-án volt. Hogy működik-e a bizottság azóta, nem tudom. A munkahelyem többszöri szervezeti átalakítása nyomán azonban azt sem tudhatom, hogy érvényes-e még a delegáltságom.

7.kép: A konferencia hallgatósága (Fotó: db)

A következő előadó Bekecs Mátyás gazdálkodó volt. Szerinte „…én nem csak a vegyszerekre figyelnék oda, tehát itt egy sokkal komplexebb holisztikus rendszer van, amiben a vegyszer az egy eszköz [veszélyes eszköz!], az egy technológiai elem [Ennél veszélyessége miatt jóval több!]. Ami nagyon fontos, hogy ne használjunk semmilyen vegyszert! Mi nem használunk semmit már két éve, nem is fogunk … bióban engedélyezettet sem […] … megismerünk egy alternatív rendszert, ami számomra a regeneratív gazdálkodás […] Itt a talajbolygatás minimalizálása, tehát egészséges [?] talajt kell létrehoznunk ahhoz, hogy abban egészséges növény legyen, amit, ha megeszik az állat vagy az ember, az egészséges [?] tud maradni […] Nem monokultúrákra teszünk, mert azzal magunkra vonzzuk a kártevőket…”

Ennek az előadásnak célja nyilvánvalóan a gazdálkodás alternatív változatának bemutatása volt. Azt gondolom, hogy ez csak egy példa a sok egyéni megoldás közül. A gyakorlat használ olyan fogalmakat, amelyek nem konkrétak. Mit jelent vajon az egészséges talaj? Miért következne ebből egészséges növény és abból egészséges állat? Mikrobiológiai (talaj) értelemben ökoszisztémaszinten lehet az optimális felé haladni (de a talajban élő mikroorganizmusokat sem ismerjük eléggé), növényeknél kezdetleges a védekezőképesség, állatoknál viszont az immunrendszer aktív része annak, vagyis a hitélet része a biogazdák egészségről formálódott szemlélete! A probléma ezzel tehát az, hogy sokféle elképzelés és változó hit van. Kisüzemi alkalmazkodó gazdálkodásnak nevezném ezeket, amit motivál a gazda képzettsége. A kisüzemben működő elvek nagyüzemi megvalósítása több mint kérdéses. Még ennek a talajkímélő kisüzemi gazdálkodásnak is van glyphosate (az IARC rákkeltéssel gyanúsítja) használatát engedélyező változata (a glifódoktor nyomatja róla az igét), ami abszurditás, kivált, ha a középpontban a fogyasztó egészsége áll.

A következő előadó, Podmaniczky László az Ángyán József által alapított gödöllői Környezet és Tájgazdálkodási Intézetben töltötte. A növényvédőszerhaszálat-csökkentés közgazdasági hatásairól beszélt most nekünk. „Dániában bevezettek 2013-ban egy adóreformot és annak részeként a növényvédő szerek toxicitásán alapuló adózást vezettek be rovarölő szerekre. Ez azt eredményezte, most már azóta eltelt azért néhány év, hogy elég drasztikusan visszaesett a szerhasználat… […] …franciaországi példa, hogy lehetséges a peszticidhasználat jelentős csökkentése anélkül, hogy a hozamokra és a jövedelemre markáns hatást gyakorolna. Körülbelül 1.000 gazdaságot vizsgáltak és azt találták, hogy a gazdaságok 77%-ában nem mutatkozott ellentmondás az alacsony növényvédőszer-használat és a magas termékmennyiség vagy akár a magas jövedelem között… […] 42%-kal lehetett csökkenteni [a növényvédőszer-használatot], anélkül, hogy a gazdaságok durván 60%-ban negatív hatás következzen be a termékmennyiségre vagy a jövedelemre (6. ábra).” Tehát van, ahol lehetségesnek tűnik a jelentős felhasználáscsökkentés, és ezek között szerepel Európa két élenjáró mezőgazdasági országa.

Nagy István (Fidesz-KDNP) és Jakab István (Magosz) persze más véleménnyel vannak, bár ennek a felfogást megokolását sohasem interpretálták kielégítően. Jakab István (a közben elbukott Győrffy Balázs harcostársával) például a koporsóra mutogató teátrális antibrüsszeliánus lett, de az, hogy Nagy Istvánon (aki készséggel megvált a NAIK kutatóhálózatától, ünnepli majd ezért a hálás utókor) keresztül hasonló vizsgálatokat finanszírozzanak, mint a franciaországi, szerintem eszükbe sem jutott. Valóban, ha itt vannak az ingyenes előítéleteink, minek vizslatni a pőre valóságot és keresni a közös megoldást? A magyar EU-ellenzék minden csak nem diplomatikus.

6.ábra: A növényvédőszer-felhasználás csökkentésének hatása Franciaországban (Lechenet et al., 2017)

Fidrich Róbert (MTVSz) ezt követően a különféle nemzetközi gazdasági szerződések hatásairól beszélt a társadalomra. A konferencia témájához ennél szorosabban tartozóan az Európai Unióban betiltott növényvédőszer-hatóanyagokkal való etikátlan kereskedéséről vetítette fel 2018-ból Martin Grandjean ábráját (7. ábra). Ha valaki azt gondolná, hogy ez a kereskedés hazánkat nem terheli, akkor érdemes tudni, hogy az Agro-Chemie Kft., ami a KITE-n keresztül a Csányi-családé kifejezetten ismert résztvevője ennek a megítélt seftelésnek.

7.ábra: 2018-ban az Európai Unióból exportált betiltott növényvédőszer-hatóanyagok tonnában (forrás)

Villáminterjú Fidrich Róberttel.   DB: Az Európai Unió tagországainak betiltott hatóanyagokkal való kereskedése 2018-ban nagy port kavart fel (8. ábra). Mik voltak ennek a legfontosabb tanulságai? FR: A svájci Public Eye civilszervezet és az Unearthed, a Greenpeace UK kutatórészlege által végzett kutatás felfedte, hogy az EU-tagállamok 2018-ban 81.165 tonna, az EU-ban betiltott peszticid exportjára kapott engedélyt. Az érintett 41 hatóanyagot az egészségünkre, illetve környezetünkre jelentett elfogadhatatlan mértékű hatásai miatt tiltotta be az EU. Az importáló országok háromnegyede alacsony és közepes jövedelmű ország. Nagyjából harminc vállalat exportált ezekbe az országokba az EU-ban betiltott peszticideket (legnagyobb mértékben a Syngenta vette ki a részét a betiltott növényvédő szerek exportjából, őket követi a Bayer, BASF, a Finchimica és az AlzChem). A legnagyobb mennyiségben a paraqat (kb. 28.000 tonna) szerepelt az exportra bejelent szerek között, ezt követte az1-3-diklór-propén és a ciánamid   DB: Hazánk kimaradt ebből az üzletből, vagy része volt ennek? FR: Az adatok szerint három magyar cég jelezte az illetékes hatóságnak 2018-ban, illetve 2019-ben tiltott peszticidek exportját: az Adama Hungary, az Agro-Chemie Kft. és a Berluga Kft. Az Adama [korábbi neve Makhteshim-Agan] ametryn– és atrazine-tartalmú vegyszert exportált Vietnámba, az Agro-Chemie Kft. egy carbofuran hatóanyagú szert, míg a Berluga Kft. egy béta-cypermethrin-, valamint carbendanzim-tartalmú szert exportált Oroszországba.   DB: Az európai tényfeltárásnak mi lett a következménye? FR: Az elmúlt években az EU (a Bizottság, illetve a tagállamok/Tanács) több nemzetközi fórumon, illetve a vegyi anyagokkal kapcsolatos fenntarthatósági stratégiájában is kötelezettséget vállalt, hogy véget vetnek a nemzeti/uniós szinten betiltott veszélyes vegyi anyagok exportjának. E kötelezettségvállalások ellenére – a vegyipari cégek intenzív lobbijának köszönhetően – az EU eddig semmi érdemi lépést nem tett azért, hogy megszülessenek az export felszámolásához szükséges konkrét jogszabály-módosítások. Ezért 2022 után 2024 június 5-én, a Környezetvédelmi Világnapon több mint 200 civilszervezet ismét levélben fordult az Európai Bizottsághoz és a tagállamok minisztereihez, szorgalmazva, hogy az EU haladéktalanul tiltsa be az uniós szinten tiltott peszticidek exportját. Mindeközben a Bizottság az elmúlt években aktívan, az általa szorgalmazott szabadkereskedelmi egyezményeken (pl. EU-Mercosur Egyezmény) keresztül tovább növelné az európai peszticidexportot. Egyébként azon felül, hogy ezek a vegyi anyagok az importáló országokban nagymértékben károsítják az egészséget és a környezetet – különösen a mezőgazdasági dolgozókat és a vidéki közösségeket érintik negatívan –, az EU-ban betiltott növényvédő szerek használata az alacsony és közepes jövedelmű országokban az európai mezőgazdasági termelőkkel szembeni tisztességtelen helyzethez vezet. Nem véletlen, hogy a közelmúltbeli, EU-szerte zajló gazdatüntetések során ez ellen is tiltakoztak.   DB: A fejlődő országoknak a tiltás ellenére a kereskedelemben kiajánlott elavult minőségű készítmények szermaradékait nem vásároljuk vissza import élelmiszerekben? FR: Dehogynem. Egy, a PAN Europe által 2020-ban közzétett felmérés kimutatta, hogy 74 olyan peszticid szermaradványát találták élelmiszermintákban (főleg egzotikus gyümölcsökben és teafűben), amelyek az EU-ban be vannak tiltva. A felmérés arra is rávilágított, hogy az EU-ból harmadik országokba importált 41 tiltott hatóanyagból 22 az EU-ban elfogyasztott élelmiszerekben is kimutatható volt, s ezekből 19 főleg az importált élelmiszerekben. Ezért is fontos, hogy pár nappal ezelőtt, szeptember 18-án az Európai Parlament elsöprő többséggel megvétózta a Bizottság azon javaslatát, amely engedélyezte volna, hogy az Unióba behozott élelmiszerek és takarmányok tartalmazhassák három, az EU-ban betiltott peszticid (carbendazim, thiophanate-methyl és cyproconazole) szermaradványait.

8.ábra: A Európai Unióban betiltott hatóanyagok kereskedelmi szereplői 2018-ban (forrás)

Ezt az előadást kávészünet követte. Most, írás közben, azon gondolkodom, hogy az ötven évvel ezelőtti növényvédőszer-engedélyezésének a magyar orvostársadalom még szerves része volt. Nagy Bálint mellett Nechay Olivér gyógyszerészként ítélte meg az országba bekerülő hatóanyagokat. Munka- és élelmiszer-egészségügyi (később kémiai biztonsági) intézetekben orvosokkal felügyelték a növényvédelem egészségügyi hatásait. Hogyan sikerült ma ezt az időközi kormányoknak úgy lebontani, hogy hosszú ideje a hazai toxikológus és orvostársadalom nem szólal meg? Nem osztanak nekik lapot? Hogyan képzelhető az el, hogy a hazai növényvédőszer-csökkentés a gazdák feladata lenne? Milyen toxikológiai ismereteik és rálátásuk van erre a tudományterületre? Ki végzi el tehát előbb az ő tájékoztatásukat? Ennek megértéséhez milyen ismereti alapjaik vannak? A szervigécek lennének az ismeretterjesztők? Ez lenne a jogász végzettségű, felelős államtitkár (Nobilis Márton) elképzelése az ügyről? Vajon hallott-e már egyáltalán toxikológiáról?

A súlyos mellékhatásspektrumuk a probléma. Növényvédő mérnökök (növényorvosok) képzetségéből ez kimarad. Ökológusok, ökotoxikológusok, gyógyszerészek és orvosok idegenvezetése szükségeltetik! Ezeknek a szakmáknak a megszólalása és értékelése lehet csak célravezető! Nem helyettesíthetik az ő szaktudásukat a semmiről bármikor 10 percet elcsobogó politikusok! Magyarország politikai szakvezetői hosszú ideje bizonyosan utat tévesztettek. Saját omnipotensségüket mára elhitték. Nem a gazdák pillanatnyi érdekei (amit az agrártárca választási okokból kiszolgál) felelnek meg a jövő generáció jogos elvárásainak, hanem a ma élő elődjeiké, akiket fogyasztóknak nevezünk, és akit a felelős kormányzatoknak szolgálniuk kell! Rájuk tetszene végre csodálkozni?

(folytatása következik)

Darvas Béla