(KFI N^o68)

Az Orbán-kormány ambíciói az akkumulátorgyártással kapcsolatban a leköszönt Palkovics Lászlónak köszönhetően óriásiak. Ma inkább egykori államtitkárának, Kaderják Péternek a szövegei hallatszanak mindenhol. Utóbbi egy általa létrehozott GO (gongo, az NGO ellentéte) elnöke, ami a nemzetközi és hazai gyártók/forgalmazók érdekképviselőjeként Magyar Akkumulátor Szövetségnek (HuBA) hívnak. Kaderják úr még a kormánypárti (Becsó Zsolt, Bencsik János, Harrach Péter, Turi-Kovács Béla, Varga Gábor és Zsigó Róbert) meg nem jelent képviselők miatt határozatképtelen 2023. február 14-ei Fenntartható Fejlődés Bizottsági ülésre is hősiesen elment (22. melléklet). A Fidesz-KDNP képviselőket nem érdekelte ez a környezeti cucc. Korábban a glyphosate sem. Eldöntik majd, min is akarnak egyáltalán gondolkodni, illetve kapnak ehhez a pártjuktól engedélyt. Nekem mindig azt mondta képzeletbeli keresztanyám, hogy a memória nem olyan, mint a szappan, vagyis használat közben nem kopik.

22.melléklet: HuBA a vártán    Kaderják Péter komolyan veszi a Fenntartható Fejlődés Bizottság ülését, ahogy jó lobbistának kell. „Hangsúlyozta, hogy a Szövetség semmilyen módon nem tudja átvállalni a tagjaitól (az iparági szereplőktől), hogy betartsák a környezeti jogszabályokat, de arról meg van győződve, hogy »az akkumulátoripari szereplők birtokában vannak a technológiáknak«, amelyekkel környezetileg teljes biztonsággal tudnak működni, ahogyan a hatóságoknak is minden eszközünk megvan, hogy kikényszerítsék a biztonságos működést.” – Már bocsánat, de nem lehet a nem közhasznú társaságnak etikai szabályzata, amit a tagok kötelesek elfogadni? Így szokás ezt intézni, s akkor még nagyon sok nem is történt. Mit képes akkor a Kaderják úr képviselni, ha a szava nem garancia arra, hogy a hozzá tartozó cégek az általa mondottakhoz alkalmazkodjanak. Nem abszurd ez csöppet? Mi tulajdonképpen Kaderják elnök úr feladata, és milyen eszközei vannak a társaságszerű működésre?   „Szerinte az akkugyárak áramigénye kapcsán nem kell a civileknek aggódni, mert nem az államnak, hanem a cégeknek kell gondoskodni arról, hogy legyen elég áramuk. De úgy véli, fognak tudni elég áramot venni, mert a magyar villamos hálózat nem elszigetelt, hanem Európa legjobban összekötött villamosenergiai piacának része.” – Az elnök úr téved. Előtte nem a ló feje van, hanem a tompora. A debreceni civilek a városuk áramellátása és vize miatt aggódnak.   „A vízfelhasználásról azt mondta: »természetesen vízigényes az iparág, de szerinte vannak Magyarországon más vízigényes iparágak is, amelyek ebben a vitában sosem merülnek fel«. Ezen a ponton arra is hivatkozott, hogy négy magyarországi cellagyártó üzemből három a Duna mentén van, és ezek mellől »azóta sem fogyott ki a Duna vize«”. – Akkor ne fogjuk el a besurranót, mert mások megúszták? Egyébként nagyon eredeti vicc a Dunával; és a Tócó-patak sem fog, meg a Vekeri-tó sem? Esküdjön, drága elnök úr!

Én úgy látom, hogy hazánk a dél-koreai és kínai akkumulátorgyártók európai hídfőállásának pozícióját kívánja elfoglalni úgy, hogy saját jogú elektromos autógyártása nincs. Gondolható ez keresleti piacnak, de az autógyártó országok terveik szerint mindannyian önellátásra rendezkednek be, hiszen az elektromos autók meghatározó része az akkumulátor műszaki megoldása és teljesítménye.

Nemzeti haszon?

Mi az, ami miatt hazánk kormánya a gazdaság egyik kitörési pontjának az autóakkumulátorokat választotta, s ahhoz is az ázsiai gyártókat? A fő ok nyilvánvalóan a gazdaság fűtése, a Magyarország jobban teljesít politikai ideája. Mind ez idáig a lakosság az életszínvonalát tekintve ennek éppen az ellenkezőjét tapasztalta. Az elképesztő infláció, a forint elgyengülése nem azt mutatja, hogy a magyar gazdaság jó úton jár. Figyelmeztető ehhez a közmédia uralása is, ahol a Kádár-érában megszokott agymosás valósul meg az állampolgárok tényalapú tájékoztatása helyett. Az Orbán-kormány csak magára figyel, makacsul halad, papagájkommandókat pénzel, és elfelejtette, hogy szolgálnia nem pedig diktálnia kellene. Nézzük azért az indokait.

Munkahelyeket kell teremtenie a hazai kevésbé fejlett övezetekben. Jó cél, csak nem környezetszennyező beruházásokkal kellene ezt elérni. A betelepül gyárak kb. húszezer munkahelyet ígérnek, de az eddigiek szerint ezek felét töltik be csak magyarok (nem sikerült tehát a megfelelő helyekre telepíteni a gyárakat), míg a többit a hazánkba kelet felől érkező vendégmunkások. Közülük is az ukránokat emelhetjük ki, akiknek országában háború dúl, és sokan menekültek el Ukrajnából. Mi lesz, ha visszamennek majd?

10.ábra: Az akkumulátorgyártással kapcsolatos munkahelyek (forrás)

A jövőt illetően kiemelkedően a legtöbb munkahelyet Debrecen ígéri (10. ábra); Iváncsa, Göd és Nyíregyháza követi. Ha az akkumulátorbontás beindul, akkor Debrecen, Iváncsa, Göd és Komárom előrébb lépnek, bár a dél-koreaiaknak Bátonyterenye már üzemel. Lesz ezeken a helyeken megfelelő munkaerő-kínálat? Hamarosan változtat az Orbán-kormány a migránspolitikán (mint Németország tette), vagy a szórványmagyarság ezt megoldja majd?

A kínai CATL akkumulátorgyár mindenképpen kedvezményezett. Ez teremti a legtöbb munkahelyet, ez fektet be a legtöbb pénzt, és ez kap a legtöbb kormánytámogatást. Ez utóbbiról nem volt nemzeti konzultáció, bár a debreceni nagyságrend országos méretű, a közös pénzünk bánta, és sürgeti Paks II építését, vagyis a további orosz elköteleződést. Elmázolt, a végsőkig titkolt közügy a soron kívüli tárlaton. Mitől alakult ki ez a kínai-orosz-függés? Kedvezményezettje, illetve következményeinek egyik elszenvedője Debrecen városa. Itt van még a városnak a CATL mellett a BMW, az Ecopro és a Semcorp. Telket foglalt az Eve Energy is. Még hazai bejelentés nem történt, de külföldön cikkeznek róla.

A 2.800-as lakosú Iváncsa az ezüstérmes, ahol 2.900-zal nőtt a munkahelyek száma. Ezt a gyárat a dél-koreai SK On és SK Battery gyárak eleve ingázásra szánták? Gondolom, ez is olyan megfontolásból került ide, mint a Pancho stadion a varázslatos Csútra, amire lyukasztós kalauz csönget rá az éteri kisvasútról.

Nyíregyháza – ahol a közmeghallgatást biztonsági emberek és rendőrök biztosították az isteni néptől, ha azt hitték volna, hogy demokráciában élnek – a harmadik, amely szépen csöndben felosont erre a helyre. A dél-koreai W-Scope szeparátorgyár és a germán csikó, a Boysen segített neki ebben. Ott közel 1.600-an reménykednek abban, hogy hamarosan cukrászdát nyithatnak (Bécs előtt) Máriapócson. Göd, ahonnan a legtöbb panasz hangzott el, és már nagyon megbánta az egykedvű sodródást, csak a negyedik (1.200 munkahely) az elég folyamatosan betliző Samsung-gal. A talajvízben már a gyárban használt metil-pirrolidon oldószer van. Civilek szerint kevés, de van; a hatóság szerint nincs. Komárom (SK Battery és INZI) alig marad Göd után. Érd megúszta. Ők az öt grácia, a szép, új, zöld jövő feláldozhatói.

A cégeket illetően a kínai és dél-koreai befektetések kiemelkedők. A magyar állam ezekhez 12% átlagos hozzájárulást ad, ami rendkívül magas, hiszen a cégek a jövedelem nagy részét szabadon kivihetik az országból, és a teremtett munkahelyeknek csak fele hasznosul magyar állampolgárok számára. Miközben a magyar kormány hiányosan beszél a kedvezményekről, aközben a kínai szaksajtó tárgyal erről, és 320 milliárd forintos magyar kormányzati támogatásról emlékezik meg (23. melléklet). A kormányszóvivő pontatlannak tartja ezt a hírt, de pontos tájékoztatást nem ad. Gondolom, felhatalmazása szerint ez nem tartozik a magyar adófizetőkre. Nem kell nekik ezen kattogniuk.

11.ábra: A betelepült cég befektetése és az állami hozzájárulás (forrás)

23.melléklet: Kínai hírek   ’A magyarországi akkumulátorprojekt hatalmas előrelépés lesz a CATL globális terjeszkedésében – mondta közleményében Zeng Yuqun, a cég alapítója és elnöke. Marcus Schäfer a Mercedes-Benz technológiai igazgatója, amelynek nagy üzeme van Közép-Magyarországon, elmondta, hogy a Mercedes-Benz lesz az új gyár első és legnagyobb ügyfele […] Egy másik kínai akkumulátorgyártó, az Eve Lithium Energy idén vásárolt 45 hektáros telket a város közelében, hogy új üzemet építsen, amelynek részleteit nem hozták nyilvánosságra […] …2025 májusában megkezdi a termelést és bővíti a skálát, amely végül eléri a 33 GWh-t […] Az ügyet ismerők szerint az üzem 2030 körül lesz teljesen készen. Debrecen csak ekkor fogja átérezni a nyilvánvaló változásokat, valamint az élet olyan területeire nehezedő nyomást, mint a vízfogyasztás és a környezetszennyezés, az energiafogyasztás és a munkaerő-kereslet’ (Auto Business Review)   ǁ   ’…az EU-ban a debreceni régióban a legmagasabb a regionális támogatási intenzitás, amely a teljes beruházás 50%-át teszi ki. Debrecen Város Önkormányzata kedvezőbb feltételeket kínál a termelési vagy munkahelyteremtési kritériumoknak megfelelő beruházási projektekhez, valamint az EDC Debreceni Város- és Gazdaságfejlesztési Központján keresztül átfogó szakmai támogatás nyújt a befektetőknek. A CATL például a debreceni beruházásának bejelentése előtt érdeklődését fejezte ki egy újabb akkumulátor-gigagyár építése iránt Lengyelországban vagy Szerbiában, miután új üzemet jelentett be Németországban. A CATL belépésének biztosítása érdekében Magyarország és Debrecen kormánya számos ösztönzőt ajánlott fel neki, többek között mintegy 800 millió euró [320 milliárd forint – ezt az összeget az előző kínai cikk is tartalmazta] értékű adó- és infrastrukturális ösztönzőket […] A Mercedes-Benz-nek, az Audi-nak és a BMW-nek is vannak gyárai Magyarországon, és Németországon kívül Magyarország az egyetlen olyan ország Európában, ahol a fenti három luxusautómárkának gyárai vannak. A Jaguar Land Rover-nek, a Ford-nak és a Nissan-nak is vannak mérnöki szolgáltató központjai Magyarországon, és a kínai elektromos járművek első tengerentúli üzeme, a NIO is Magyarországon található […] …a világ 20 legnagyobb első osztályú autóipari beszállítója közül 14 telepedett le Magyarországon, és termelési léptékük bővül… […] Debrecen számára az autóipar fontos iparággá vált, és olyan ismert autóipari ellátási vállalatoknak ad otthont, mint a ThyssenKrupp és a Schaeffler AG Németországban […] Idén szeptemberben a BMW bejelentette, hogy a következő generációs modellek akkumulátorai iránti kereslet kielégítése érdekében két partnerének, a CATL-nak és az Eve Lithium Energy-nek ítélt oda, több mint 10 milliárd euró értékű szerződést a cellagyártási igényeik kielégítésére, és a két partner két cellagyárat épít Kínában és Európában’ (Daascar Information)

A kínai híreket olvasva elgondolkodtató, ha a debreceni adottságokról ennyire felsőfokban beszélnek Kínában, akkor miért ez a hatalmas mellérendelt magyar költségátvállalás? Miért akarja az Orbán-kormány ezt a beruházást mindenképpen? Miért halászta el mindent elsöprő leleményességgel a lengyelek vagy szerbek elől?

12.ábra: A gyártás és újrahasznosítás vázlata

Lejárati idő és visszagyűjtés

Hazánk vezetése szerintem az akkumulátorgyártási gigantomániájával a gyárak környezetét árusítja ki éppen. Ebben benne foglaltatik a helybéliek egészsége és a későbbi hulladékkezelők környezete is. Az akkumulátor lejáratos termék, úgy 5-10 évet bír, aztán mehet a bontóba, ahol egy kisebb részét újrahasznosítják (12. ábra). Az Európai Uniót nem véletlenül foglalkoztatja máris az ügy, hiszen az ázsiai gyártók ide telepítik be az üzemeiket, és nemzeti vállalkozások útján működtetik azokat. Termékfelelősség lesz, s ez nagyon komoly megfontolást igényel gyárlétesítésnél! Visszaszállítás, bontás, újrahasznosítás és hulladékmegsemmisítés is a termékkibocsátóra vár, vagyis az ázsiai gyárak magyarországi kirendeltségeire (24. melléklet).

24.melléklet: Visszagyűjtés   „Kiterjesztett gyártói felelősség – ez a kulcsszava a jelenleg hatályos (a hulladék-keretirányelvre és az elektronikus hulladékirányelvre épülő) európai előírásoknak a hulladékká váló gépjármű-akkumulátorokkal kapcsolatban, és ezt járatja csúcsra a készülő új szabályozás is, amelynek alapelveiről tavaly decemberben állapodott meg az Európai Parlament a Tanáccsal, vagyis a tagállamok kormányainak képviselőjével. A legfontosabb, hogy az akkumulátor visszagyűjtése és feldolgozása egyértelműen az első forgalomba hozó felelőssége lesz, vagyis azé a vállalaté, amely legyártja, és az EU területén működő autógyáraknak átadja, vagy bármilyen más formában értékesíti az akkumulátorokat […] Az első forgalomba hozó – a magyarországi gyárak vonatkozásában – nem a dél-koreai Samsung vagy a kínai CATL anyacége, hanem a hazánkban létrehozott leánycég, amely az itteni gyárat működteti. Az EP és a Tanács megállapodását rögzítő dokumentum úgy fogalmaz: a kötelezettség abban az EU-tagállamban realizálódik, ahol az akkumulátort először hozzáférhetővé tették (vagyis ahol kijön a gyárkapun). A legkeményebb előírás, hogy a gyártóknak ingyenesen vissza kell venniük az elektromos járművek elhasznált akkumulátorait, és könnyen elérhető gyűjtőpontokat kell létrehozniuk, illetve finanszírozniuk […] Az elektromos járművekbe való akkumulátorok olyan egyedi digitális útlevelet kapnak, amely a teljes életútjukat végig kíséri, és tartalmazza például a bennük felhasznált újrahasznosított anyagokra vonatkozó, valamint a hulladékfeldolgozást megkönnyítő információkat is.” (Népszava)

Feltételezem, hogy a nálunk működő gyárak köthetnek szerződést a vásárló autógyárral az ottani bontásra, de azt majd a vételárban rendezik. Ekkor legalább a visszaszállítás tetemes költségei megoldhatók lennének. Kinek is fogunk 2025 után akkumulátort eladni, mert Németország akkorra a Tesla gyárával önellátó lesz. A hazánkban összeszerelt, olcsóbb autók készülnek majd CATL-akkumulátorral? Ezeket keletre adjuk majd el? Onnan hogyan gyűjtjük vissza a cuccot?

18.kép: A bátonyterenyei ipari park (Google map)

Bontás és újrahasznosítás

Hol vannak ma nagy akkumulátorbontók? Nos, a legnagyobb Svédországban, amit a Northwolt üzemeltet (13. ábra). Magyarországon, Bátonyterenyén a dél-koreai SungEel Hitech nyitott akkumulátorbontót (18. kép). A SungEel Hitech Hungary Kft. 2017-ben Szigetszentmiklóson hulladék-újrahasznosítási céllal alapult. Ma 70 alkalmazottja van, adózás előtti eredménye 2021-ben 160 millió forint. Tulajdonosa a SungEel Hitech Co. Ltd. Bizonyosra vehető, hogy ezt a bontókapacitást rövid időn belül többszöröznünk kell. Kérdés az, hogy a kínai gyártó (CATL) ezt illetően milyen tervet nyújtott be Magyarországon? Hol épül majd a bontója?

13.ábra: Európai akkumulátorbontók és terveik piros nyíllal (forrás)

Hol lesznek majd nálunk a gigabontók, hiszen ez most még csak a szerény kezdet? Az újrahasznosítás miatt a gyártó mellett a helyük. Az ezzel kapcsolatos nagy menetek azonban majd úgy öt év múlva kezdődnek. Nem lesz könnyű az ügyintézőnek.

Jó kérdés, hogy mit lehet majd elavult típusú akkumulátorokból újrahasznosítani. Már most világos, hogy közvetlenül sokkal kevesebbet, mint pár éve gondoltuk, hiszen az elektrolitos akkumulátorokat felváltják a szilárdtest-akkumulátorok, és a nehezen beszerezhető és erőteljesen dráguló fémek helyett is már keresnek új megoldásokat.

A közvetlen (direkt) katód-újrahasznosítás lenne a leghatékonyabb az életciklusra gyakorolt környezeti hatások csökkentésében, míg a hidrometallurgiai újrahasznosítás korlátozott fenntarthatósági előnyöket biztosít. A kevesebb alumíniumot és alternatív anódanyagokat, például szilíciumalapú anódot tartalmazó akkumulátortervezés fenntarthatóbb újrahasznosítást tenne lehetővé. Az újrahasznosítással készült akkumulátorok szénlábnyoma és energiafelhasználása 8-17%-kal, illetve 2-6%-kal csökkenhet. Ahogy a villamosenergia-hálózat átáll a teljesen megújuló energiaforrásokra, tovább csökkenthetők a környezeti hatások. A nagy teljesítményű gyárak tetőszerkezetét a tervek szerint mostanában napelemparknak hasznosítják, és a közelben szélerőműveket is létesítenek. Ilyeneket látunk a látványtervekben, de megvalósult példát még nem.

Anyaghiány

A jövőt illető súlyos probléma a lítium- (Salar de Uyuni, Bolívia; Chile (címkép Tom Hegen); Franciaország; Kína stb.) és kobaltbányák (Mutanda, Kongó; Ausztrália stb.) lassú kimerülése, ami az utóbbi öt évben a lítium ötszörös áremelkedését eredményezte (14. ábra). A kitermelés egyre bonyolultabb lesz, és nagy léptékben fenntarthatatlanná válik. Ez – az eddigi újrahasznosítási gyakorlatunkkal – csak részben oldható meg.

Villáminterjú Pálinkás Józseffel – N^o5   Darvas Béla: Mit gondolsz a nyersanyagválságról és az elektromos akkumulátorok jövőjéről? Valóban hatalmas üzlet lehet a lítiumos akkumulátor Magyarországnak?   Pálinkás József: A Földön minden nyersanyag véges, különösen a könnyen kitermelhető nyersanyag. Van miből tanulnunk. Elég csak megnézni, hogy egy hordó olaj kitermeléséhez mennyi olajat (energiát) kellett felhasználni hetven éve és mennyit most. Számomra eléggé meggyőző Gelencsér András érvelése. A teljes mobilitás elektromosra történő átállításához nincs elegendő nyersanyag. Ami azt jelenti, hogy az energiafelhasználás nem növekedhet a jelenlegi ütemben. Ezt a növekedést mindenek elé helyező gazdaság nagyon keserves, ha nem tragikus módon fogja csak elfogadni. A nyersanyag-kitermelés költségei óriási mértékben megnövekednek, és a szállítási költségek is. Az elektromos akkumulátorok sok tekintetben kényszerpályát jelentenek. Egyre több hagyományos energiahordozót (szén, kőolaj) kell majd kiváltani napenergiával, amit persze tárolni kell. A tárolási technológiák fejlődni fognak. Egy technológia mellett szerintem csak annyira szabad elköteleződni, amennyi időre előre tervezni tudunk. A gigantománia és a világbajnokok leszünk szemlélet itt is rossz tanácsadó. Az ipari óriások általában túlzottan optimisták, hiszen csak a profit lebeg a szemük előtt. És itt el is érkezünk ahhoz a ponthoz, ahol az ipari óriásoktól és a nagyravágyó politikától független szakértőknek végig kellene számolni, hogy mi fenntartható és mi nem. Ezt kellene megértenie a politikának, hogy az autonóm tudományos intézmények jelentik a biztosítékot arra, hogy a gazdasági és politikai nagyravágyás nem okozzon helyrehozhatatlan károkat. Én láttam már nagy hírű cégek által készített optimista hatástanulmányokat, amelyekről kiderült, hogy bizony a megrendelő vágyai nagyobb szerepet játszottak, mint a gondos, mondhatnám konzervatív becslés. Jósolni – különösen a jövőre vonatkozóan – nehéz. Azt gondolom, hogy az elektromosenergia-tárolás jelentősen fejlődni fog. Kisebb tömegben (kisebb térfogatban) több energiát lehet majd tárolni, de ez most még kutatási és fejlesztési kérdés. A debreceni CATL-beruházás Magyarország számára biztosan nem lesz óriási üzlet, hiszen a hozzáadott érték kevés. Egy gigantikus összeszerelő üzem csupán. Ahogyan sokszor elmondtam, mások is leírták, nem az akkumulátorgyártással van a baj, hanem a gyár méretével. Amikor ezeket a sorokat írtam, éppen akkor kaptam meg e-mailen a Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal határozatát, amelyben kiadta a CATL részére az egységes környezethasználati engedélyt. Az engedélyben 40 GWh/év lítiumionos akkumulátorgyártási kapacitású üzemre adnak engedélyt, és adják meg az eddig nem nyilvános adatokat. Az majd kiderül, hogy ez a CATL óvatossága, azaz ők sem látják, hogy lesz-e igény ilyen hamar ennyi lítiumionos akkumulátorra, vagy csak trükköznek, mert így minden adat (energia, víz stb.) csak 40%-a a majdan kiépítendő kapacitásnak.

14.ábra: Az akkumulátorok gyártása során használt fémek árváltozása (US dollár/tonna) az utóbbi öt évben (lítium esetében lítium-karbonátról van szó) (forrás)

A kobalt egységára a legmagasabb, és 2017-ben, majd 2022-ben ért el rekordárat; pillanatnyilag csökken a világpiaci ára, de fölöttébb hektikusan változik. Egyöntetű a lítium árának emelkedése. Sokak szerint az árak még nem jelzik a várható súlyos nyersanyaghiányt, ami a kereslet gyors emelkedésekor jelentkezik majd, amit a pillanatnyi bányaszám nem tud ellátni. Kobaltbányából az előrejelzések szerint 2035-re hatvanszor, lítiumból és nikkelből (ez különösképpen aggályos környezet-egészségügyi szempontból) is hetvenszer több kellene. Grafitbányából százszor többre lenne szükség a jelenlegi elektrolitos akkumulátorgyártási tervek kivitelezéséhez. Van-e ennyi hely, ahol a bányászat feltételei adottak? Többek szerint nincs, szembe kell nézni a súlyos nyersanyagválsággal.

A nikkelben gazdag, alacsony kobalttartalmú katód élen jár a nagyobb energiasűrűség elérésében és a kobalt ellátási kockázatának csökkentésében. A nikkeltartalom növekedése súlyos kapacitáscsökkenést és hőbiztonsági kockázatokat okoz. A fejlesztés az egykristályos, magas nikkeltartalmú megoldás felé tart. A gyártáskor 12 órán keresztül 930 °C feletti hőmérsékletre van szükség. Az eredmények azt mutatják, hogy a kobalt nikkellel való helyettesítésének stratégiája általában javít a környezeti teljesítményen. A globális nikkeltermelésre azonban sötét árnyékot vet az oroszországi Norilsk nikkelgyár ellenőrizetlen kéndioxid-kibocsátása (19. kép). Emellett a kobalt nikkellel való helyettesítése 2030-ra a nikkelkereslet 60-szorosára, 2050-re pedig akár 190-szeresére is nőhet a 2017-es értékekhez képest, és további felmérésekre van szükség a nikkelellátással kapcsolatban.

19.kép: Norilsk (Oroszország) nikkelgyára (forrás)

A lítiumakkumulátoros autók 2030-ra akár az új autók 60 százalékát is kitehetik. A Tesla Model S akkumulátora például körülbelül 12 kg lítiumot tartalmaz. Dél-Amerikában hatalmas kitermelhető lítiumkészletek vannak ugyan (a világ óceánjai mintegy 180 milliárd tonna lítiumot tartalmaznak, viszont kinyerésük gazdaságtalan), de egy tonna lítium előállításához 2.200 tonna vízre van szükség, ami a helybéli lakosság ellátásával versenyez. Az elektromos akkumulátorok fejlesztése tehát sokféle egyéb megoldást vizsgál (25. melléklet).

25.melléklet: Nátrium-bifenil   A nátriumalapú akkumulátorrendszerek a közelmúltban egyre nagyobb kutatási érdeklődést váltottak ki a felhasznált bőséges erőforrások miatt. A negatív elektróda különböző anyagjelöltjei közül a fémnátrium elméletileg a legnagyobb, 1165 mAh/g kapacitást és nagyon alacsony, −2,71-es redoxpotenciált biztosít a standard hidrogénelektródához képest. Azonban a fémnátrium nagy reakcióképessége az általánosan használt elektrolitokkal szemben súlyos mellékreakciókat eredményez, beleértve a gáznemű bomlástermékek fejlődését… […] Itt a nátrium-bifenil (Na-BP) anolitként való felhasználását vizsgálják a Na-tengervíz-akkumulátorokhoz (Na-SWB). A nyitott szerkezetű pozitív elektróda katolitja természetes tengervíz, benne oldott nátriumkationokkal. Figyelemre méltó, hogy a Na-BP anolit jelentős elektromos és ionos vezetőképessége lehetővé teszi a nátrium töltéskor történő lerakódásának alacsony túlpotenciálját, nagy kapacitást és a kiváló kapacitásmegtartást biztosítva 80 cikluson keresztül teljes Na-SWB-ben (Kim et al., 2020; Adv. Func. Materials).

(folytatása következik)

A hetente megjelenő írás részei: Akkumulátorgyár ügyek extrákkal (Villáminterjú Pálinkás Józseffel) – N^o1 Álmodtunk egy világot magunknak; N^o2 A Debrecenbe eltérített kínai beruházás; N^o3 A Nagyerdőtől a Keleti-főcsatornáig; N^o4 Gyártás (tények és tervek); N^o5 Bontás és újrahasznosítás; N^o6 Környezethasználati alapvetés; N^o7 Toxikológiai alapvetés