(K+F+I N^o97)

Majdnem négy órán át kérdezték debreceniek, mikepércsiek, civilek és politikusok az EcoPro BM Hungary Zrt. képviselőit és a környezetvédelmi hatóságot a debreceni katódanyaggyár engedélyének módosításáról. A cég szerint nincs kapacitásbővítés, a modellezések alapján a kibocsátások nem veszélyeztetik a lakosságot, a hatóság pedig még vizsgálja a dokumentációt. A teremben ülők jelentős része azonban nem elsősorban azt akarta megtudni, hogy megfelel-e egy újabb engedélymódosítás a jogszabályoknak, hanem azt: ki vizsgálja végre együtt a Debrecen köré telepített ipari üzemek környezeti terhelését. A hatóság válasza szerint a felszólalók által kért teljes körű vizsgálatra nincs jogszabályi kötelezettség.^[1-2]

Tartalomjegyzék   00:46 Pozsonyi Attila, a kormányhivatal környezetvédelmi osztályvezetője ismerteti a menetrendet; 2:10 A renitenseket akár ki is vezethetik a teremből – a házirend ismertetése; 10:25 Börtön is lesz? El fognak fenekelni bennünket?; 10:54 Az EcoPro prezentációi; 23:00 Állj fel!; 25:50 Zajvédelem, tűzoltó laktanya is lesz; 34:10 Küldjenek e-mail-t; 35:10 Néhányan fáznak; 38:07 Volt, aki megtisztelte a hivatalt azzal, hogy írásban tette fel kérdését; 38:20 A kérdés és a válasz: hogyan állapítják meg a kibocsátási határértékeket a hét üzem esetében?; 40:10 Nyilvánosságra hozzák-e rendszeresen a mérési adatokat?; 42:00 Még radikálisabb szankciók lesznek.; 42:50 Mennyire veszik figyelembe a lakosság tiltakozását?; 43:15 Hol van Papp László polgármester úr Igen vicces válasz érkezik; 43:30 Nem kell bekiabálnia; 44:06 Mi a garancia, hogy a szennyezés nem jut ki a gyár területéről? Felügyelhetik-e a civilek? Ki vállalja a felelősséget?; 47:00 Elég évi egy mintavétel?; 54:00 Ki vállalja a felelősséget, ha csökken a gyár közeli lakóház értéke?; 54:25 Miért oda építették a gyárat? – egyre nagyobb a zúgolódás, visszapattintják a kérdéseket; 58:04 Jönnek a lakossági felszólalók. Mi szóródott ki májusban?; 1:02:50 Tiszteljék meg a közönséget azzal, hogy bemutatkoznak! De miért pattintják le a kérdéseket?; 1:05:20 Paterolják vissza az akkumulátorgyárakat oda, ahonnan jöttek!; 1:07:40 Herpergel Róbert: a Fidesz nyakunkra hozta az akkumulátorgyárakat; 1:11:00 Katasztrófa esetén mi lesz?; 1:14:20 A kismalac és a farkas meséje.; 1:18:10 A határértéken belüli szennyezés is szennyezés; 1:19:10 Kozma Éva: nem tájékoztatták, nem kérdezték meg az embereket a gyárakról. Vonják vissza az engedélyt!; 1:26:40 A kormányhivatal válaszai.; 1:29:43 Egy szepesi lakos a zajhatásról; 1:35:08 Papp László azt ígérte, nem lesz több akkugyár; 1:39:55 Apáti István (Mi Hazánk): Mennyire elrettentőek a bírságok a cég tőkeerejéhez képest?; 1:47:25 Murvai Tamás: Önök tiszteletlenek, kérjenek elnézést!; 1:50:25 Forgács Attila (Szikra Mozgalom): Önök fordítva ülnek a lovon!; 2:00:00 Mikepércs polgármestere: a kormányhivatal hisz a szakértőknek?; 2:18:30 Törlik a kérdéseket?; 2:20:26 Itt mi mondjuk meg, mi legyen, és nem önök. Hogy mérnek és ellenőriznek? Munkahelyi baleset?; 2:38:00 Szégyelljétek magatokat! Hazaárulók!; 2:41:00 Hova meneküljenek a szepesiek?; 2:43:45 Ez a zaj hallatszik éjszaka a gyárnál.; 3:00:50 Madar Miklós szerint elvették a földjét és terroristává nyilvánították; 3:06:06 5-10 év múlva lehet tünete a károsodásnak. Mondják el, hogy mivel állunk szemben; 3:11:33 Egy Hobó-idézet; 3:13:00 Hány alkalmazottnak van vegyipari végzettsége?; 3:19:05 Milyen hatással vannak együttesen az akkumulátorgyárak?; 3:21:26 Igyatok má’ egy kis vizet!; 3:21:40 Egy konstruktív javaslat; 3:26:15 A jogszabályoknak való megfelelés csak a lelkiismeretüket nyugtatja; 3:30:52 Igyatok egy kis vizet! Addig nem mentek haza!; 3:31:10 Vállalnák a tíz év letöltendőt?; 3:32:42 A munkások ruhaviselése; 3:34:00 Mikepércs polgármestere: fontolgatja-e a hatóság, hogy változtat a jogszabályi környezeten?; 3:45:05 Melyik jogszabály akadályozza, hogy összegezve vizsgálják a környező gyárak szennyezését?

2.ábra: Kezdődik a szeánsz [^©(db) → AI]

A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal 2026. szeptember 7-én tartotta az EcoPro BM Hungary Zrt. debreceni katódaktívanyag-gyárának egységes környezethasználati engedélyét érintő közmeghallgatást. Már a kezdéskor világossá tették, hogy szigorúan hatósági eseményről van szó. „Jelen közmeghallgatás tehát nem politikai rendezvény vagy lakossági fórum, de legfőképpen nem tüntetés vagy tiltakozás” – közölte a moderátor {címkép: Függőségi áhítat [^©(db) → AI]}. A mondat később különös jelentőséget kapott. A közel négyórás esemény ugyanis egyre kevésbé hasonlított egy technikai engedélymódosítás szokványos tárgyalására, és egyre inkább az akkumulátoripar debreceni megtelepedésével kapcsolatos felgyülemlett bizalmatlanság nyilvános fórumává vált.

Már az elején vita támadt a dokumentálásról is. A jelenlévőket arra kérték, mellőzzék a kép- és hangfelvétel készítését, miközben a hatóság maga hangfelvételt készített, amelynek közzétételét 15 napon belül ígérte. A sajtó tudósítási jogát ugyanakkor elismerték. Több stáb is forgatott és fotósok is voltak.

A hozzászólásokra két percet [!] engedélyeztek, az EcoPro, illetve a hatóság válaszára legfeljebb ötöt. A moderátor előre jelezte, hogy aki túllépi az időt, annál lekeverhetik a mikrofont, rendzavarás esetén pedig akár kivezetés és eljárási bírság is következhet. Mindez még azelőtt hangzott el, hogy bárki kérdezett volna.^[1-2] A kiegyensúlyozatlan feltételek és a fenyegető bánásmód nem nyerték el a megjelent lakosság bizalmát.

Nem bővítés, hanem módosítás

Az EcoPro képviselője (Mika Szabolcs) mindenekelőtt azt igyekezett tisztázni, hogy a folyamatban lévő eljárás nem új gyár engedélyezése, és a cég állítása szerint nem is kapacitásbővítés. „A módosításokkal nem történik semmilyen-féle kapacitásnövelés, és új gyártólétesítmény megépítése sem” – mondta. A változtatás legfontosabb eleme egy új katódaktívanyag-típus, az NCM gyártásának bevezetése. A technológiai módosítások miatt új leválasztó- és levegőtisztító berendezéseket is beépítenének, több helyen kétlépcsős leválasztással. Változik a vízmérleg, védőtetők kerülnek egyes kültéri berendezések fölé, módosulnak bizonyos hulladékmennyiségek, és önálló tűzoltólaktanya is épül. A cég szerint mindez a meglévő termelési kapacitáson belül történik.

Mit jelent az NCM?   Az NCM a nikkel–kobalt–mangán összetételű, lítiumot is tartalmazó oxidokból álló katódaktívanyag-család rövidítése. Ezek az anyagok a lítiumion-akkumulátor pozitív elektródjának működésében vesznek részt, többek között elektromos autók akkumulátoraiban alkalmazzák őket. Az elnevezés nem egyetlen, állandó összetételt jelent. Az NCM után álló számok a nikkel, a kobalt és a mangán egymáshoz viszonyított mólarányát jelölik: az NCM811 esetében ez 8:1:1. Ez nem a teljes anyag tömegszázalékos összetétele, és nem tartalmazza a lítium és az oxigén arányát. Az NCM az NCA-tól (erre volt eddig engedély) abban különbözik, hogy az utóbbiban a nikkel és a kobalt mellett alumínium szerepel. Egy új katódanyag bevezetése ezért kapacitásnövelés nélkül is megváltoztathatja a gyártás anyagáramait és környezetvédelmi követelményeit. Az NCM megjelölés önmagában azonban nem mondja meg sem a gyártott termék pontos összetételét, sem a kibocsátás mennyiségét: ezekhez a konkrét technológia, a leválasztás és a mérési eredmények ismerete szükséges.

A környezetvédelmi szakértő ismertette a levegőterhelési modellezést. Eszerint az EcoPro levegőtisztaság-védelmi hatásterülete nem éri el a lakóterületeket. A gyár közelében lévő munkásszálló ugyan a hatásterületen belül található, de a számított koncentrációk ott is az egészségügyi határértékek alatt maradnak.

Vizsgálták más déli ipari parki üzemek hatását is. Egyes szennyezőanyagoknál – például nitrogén-oxidoknál, szén-monoxidnál és acetonnál – vannak átfedések, de a szakértő szerint az összeadott koncentrációk a mostani terheléssel együtt sem lépik túl a határértékeket. A zajvédelmi hatásterület viszont nőtt. Dél felé Mikepércs irányában, észak felé pedig debreceni lakóterületek felé is kiterjed, a szakértő szerint azonban a vonatkozó zajhatárértékek továbbra is teljesülnek. Az EcoPro két folyamatos zajmonitorozó állomást működtet, ezeket negyedéves akkreditált mérések egészítik ki. Papíron tehát megnyugtató a kép. A következő három és fél órában éppen ennek a képnek a hitelességét kérdőjelezték meg újra és újra.^[1]

3.ábra: Mika Szabolcs (EcoPro BM Hungary Zrt.) tájékoztatója [^©(db) → AI]

Májusban történt

Az egyik első komoly konfliktus akkor alakult ki, amikor egy felszólaló egy májusi üzemzavarról kérdezett. Tudni akarta, milyen anyag és milyen mennyiségben jutott ki, mi okozta a tömítés meghibásodását, megállapították-e a felelősséget, és milyen intézkedés történt az ismétlődés megakadályozására. Az EcoPro képviselője azzal válaszolt, hogy a közmeghallgatás a környezethasználati engedély módosításáról szól (3. ábra); az ilyen kérdéseket a cég e-mail-címére várják, és írásban válaszolnak. A kérdező ezt nem fogadta el. „Májusban történt. Akkor ezt most önöknek tudni kell. […] Tudniuk kell, hogy mi került a levegőbe.” Ez lett az este egyik visszatérő konfliktusa. A lakosság a gyár működésének egészéről kérdezett, a cég és a hatóság pedig újra és újra az engedélymódosítás eljárási kereteire hivatkozott. Néhány perccel később egy másik felszólaló már így fogalmazott: „Az a baj, hogy ez a közmeghallgatás önmaga paródiájává vált.” Szerinte két menedzser és két szakértő ült a kérdezőkkel szemben, miközben a válaszok jelentős része lényegében arra szorítkozott, hogy az adott kérdés nem tartozik az eljáráshoz, ezért e-mail-ben kell feltenni. A dél-koreai cég képviselője azonban értelemszerűen nem válaszolhatott a szomszédos kínai gyárak helyett. Ezután a városvezetés hiányát kifogásolták. „Ha nekem a házamban rendeznek egy ünnepséget, akkor én azon jelen vagyok” – mondta, majd feltette az este egyik legemlékezetesebb kérdését: „Hol van Papp László polgármester úr?” Nem ő volt az egyetlen, aki ezt kérdezte.^[1]

Mi történik, ha hajnal háromkor baj van

Több hozzászóló nem a normál üzemi kibocsátásokra, hanem arra volt kíváncsi, mi történik rendkívüli eseménykor. Tűz- és robbanásveszélyes gyárakról/raktárakról van szó, ahogyan a nemzetközi példák mutatják. Az egyik kérdés lényege egyszerű volt: ha hajnal háromkor történik valami a gyárban, és a szél a lakott területek felé viszi a kibocsátást, ki figyelmezteti az embereket arra, hogy csukják be az ablakot? Most a kitelepítésről még szót sem ejtsünk. Egy másik felszólaló azt kérdezte, hogyan kell felkészülnie a közelben élőknek egy esetleges balesetre. „…nem tudunk semmit. Állandóan jönnek a mentők, tűzoltók, és nem tudjuk, hogy mit csináljunk. Hova forduljunk, kihez menjünk?” A cég ezeknek a kérdéseknek egy részét ismét az eljárás tárgyán kívülinek minősítette, illetve írásos megkeresést kért. Később azonban az iparbiztonsági hatóság vezetője részletesebb választ adott. Elmondta, hogy a dominóhatást külön iparbiztonsági eljárásban vizsgálták, külső védelmi terv is készült, amelyet a polgármesternek kellett közzé tennie. A tervhez 2026. május 8-ig lehetett észrevételt tenni; a közmeghallgatáson elhangzottak szerint nem érkezett vélemény. Ez azonban nem oszlatta el azt az alapvető problémát, amely végig vonult az egész estén: a hivatalos dokumentum létezése és a lakosság tényleges tájékozottsága nem feltétlenül ugyanaz.^[1]

A víz, amelyből csak hat köbméterrel kell több

A módosított vízmérleg szerint az üzem vízigénye tervezetten napi hat köbméterrel nő. A cég szerint ez nem az új NCM-termék miatt szükséges, hanem egy korábban a vízmérlegben nem szereplő technológiai vízigény pontosítása. A potenciálisan szennyezett csapadékvíz kezelésénél további napi négy köbméter tisztított szennyvíz jelenik meg a mérlegben. Az EcoPro szerint ezek kis változások. A hallgatóság egy része azonban nem a hat köbmétert látta, hanem azt a kérdést tette fel, hogy egy vízhiánnyal és aszályokkal küzdő térségben miért mindig egy-egy üzem különálló vízigényéről beszélnek. „Egy olyan városban, ahol nincs folyó, és ez az idei nyár megmutatta, hogy mi van, ott azért lehetne kalkulálni már ezt a hat köbmétert” – hangzott el. A vita itt is ugyanoda jutott, ahová később a levegő- és zajterhelésnél: ki adja össze a külön-külön engedélyezett ipari létesítmények terhelését?^[1]

4.ábra: A debreceni Déli Gazdasági Övezet vázlata [^©(db) → AI]

Kumulatív környezeti hatás

A közel négyórás közmeghallgatás talán legfontosabb része a kumulatív – vagyis összeadódó – környezeti hatások körül alakult ki. Mikepércs polgármestere (Tímár Zoltán) is azt kérdezte, készült-e olyan vizsgálat, amely Debrecen valamennyi működő, épülő és tervezett ipari üzemének együttes vízigényét, energiaigényét, levegőterhelését, zaját és más környezeti hatását egyetlen rendszerben vizsgálja. A hatóság válasza ebben a kérdésben egyértelmű volt: „Nincs ilyen jogszabályi kötelezettség, hogy mindenkinek együttesen meg kell nézni a hatását.” A hatóság magyarázata szerint a szabályozás azt követeli meg [megköveteli, csak hiányos tartalommal, lásd 314/2005], hogy egy adott beruházásnál megvizsgálják: annak hatása hozzáadódhat-e más létesítmények hatásához. Az EcoPro esetében ezért például a levegő- és zajterhelésnél figyelembe vettek más üzemeket is. Ez azonban nem ugyanaz, mint amit a kérdezők követeltek: a teljes déli gazdasági övezet egységes környezeti és egészségügyi mérlegét.

A dél-koreai EcoPro a debreceni Déli Gazdasági Övezetben (4. ábra), a kínai CATL és a Semcorp gyárakkal azonos ipari övezetben található. A CATL és a Semcorp között dokumentált közvetlen gazdasági kapcsolat van. A Semcorp a CATL beszállítója, és a két cég Kínában közös vállalatot is létrehozott, a Xiamen Semcorp-ot, akkumulátorszeparátorok gyártására. Ez azonban önmagában nem bizonyítja, hogy a debreceni gyáraik közvetlenül egymásnak szállítanak. Az EcoPro és e két vállalat közötti közvetlen debreceni beszállítói kapcsolatot a most talált források nem igazolnak. Az EcoPro egy korábbi hivatalos közleménye a magyarországi katódanyaggyár tervezett vevőjeként a Samsung SDI magyarországi gyárát nevezte meg. Ez elég jelentős szállítási távolság. Szerintem tisztázandó, hogy a kapcsolódó szállítás és raktározás terhelését milyen körben vizsgálták.

A kérdés később ismét előkerült. „Készült-e a Déli Gazdasági Övezet egészére teljes kumulatív hatásvizsgálat?” – kérdezte egy felszólaló, majd részletezte: levegő, víz, talaj, zaj, közlekedés, vízfelhasználás, szennyvíz, veszélyes anyagok, veszélyes hulladékok, haváriahelyzetek és a dolgozók, illetve a környező lakosság egészségügyi kockázatai együtt. A válasz lényegében ugyanaz maradt: a hatóság álláspontja szerint ilyen teljes körű tanulmány elkészítése nem hatósági feladat, és a jelenlegi jogszabály nem követeli meg [az adott beruházás összeadódó hatásainak értékelését ugyanakkor előírja a 314/2005. rendelet]. A hatóság ugyanakkor fontos dolgot is elárult: az EcoPro benyújtott dokumentációját nem fogadták el automatikusan. A kormányhivatal közlése szerint 31 pontos hiánypótlást küldtek a cégnek, és az eljárás idején még tartott a tényállás tisztázása. „Az, hogy mennyire hittük el, az majd az eljárás végén fog kiderülni” – fogalmazott a hatóság képviselője (Pozsonyi Attila László).^{[1, 3]}

Kozma Éva a jelenlegi engedélyről    „Helyezzük kontextusba az EcoPro katódgyárat. Ez a kiemelten veszélyes, környezetterhelő gyár Debrecenben úgy kapott engedélyt, hogy Magyarországnak nem volt stratégiai környezeti vizsgálata, ami megalapozta volna az akkumulátoripari stratégiát […] A gyár úgy jött Debrecenbe, hogy előzetesen, kellő időben nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy egy ilyen szennyező, környezetterhelő és veszélyes gyár fog a közelükbe, a lakókörnyezetük mellé települni […] Erről a közmeghallgatásról viszont olyan módon tájékoztatták az embereket, hogy az gyakorlatilag senkihez nem jutott el, így a gyár és a kormányhivatal képviselőin kívül nem is nagyon volt érdeklődő közönség […] Az EcoPro most egy jelentős technológiai változtatásra kért engedélyt (5. ábra). Szerintünk azonban, mielőtt erről döntés születik, ezt az alapvető kérdést tisztázni kellene: rendben van-e egyáltalán a gyár eddigi működése? […] A hatósági dokumentumok szerint volt olyan ellenőrzés, amikor a környezetvédelmi és műszaki biztonsági ellenőröket nem engedték be az üzem területére. Történt technológiai meghibásodás, amely során lítium-hidroxid szabadult ki. Szennyezett víz került a zöldterületre, ami miatt talajcserére is szükség volt. Az egységes környezethasználati engedély előírásainak megsértése miatt pedig a hatóság bírságot szabott ki, és intézkedési terv készítésére kötelezte a céget. Most pedig egy olyan technológiai változtatást akarnak engedélyeztetni, amely a benyújtott dokumentáció szerint finomabb porképződéssel, egyes kibocsátások növekedésével, nagyobb zajhatásterülettel, tehát nagyobb egészségügyi veszéllyel járhat […] Megvizsgálták-e, hogy az EcoPro eddigi szabálytalanságai és környezeti eseményei alapján fennáll-e a jelenlegi engedély visszavonásának szükségessége? Az EcoPro maradéktalanul teljesítette-e a korábban előírt intézkedéseket, és ezt a kormányhivatal helyszíni ellenőrzéssel igazolta-e? És végül: milyen konkrét tények és bizonyítékok alapján látja a hatóság biztosítottnak, hogy az EcoPro az új technológiát szabályosan és környezetvédelmi szempontból biztonságosan fogja működtetni, amikor a meglévő működés során ilyen problémák történtek? Ezért azt kérjük, hogy újabb lehetőség helyett bizonyítsák, hogy a meglévő működése rendben van. Mert ha ez nem bizonyítható, akkor nem az engedély módosításáról kell beszélnünk, hanem a meglévő engedély felülvizsgálatáról és visszavonásáról.”

Mikepércs nem hisz a zajtérképnek

A közmeghallgatás egyik legkonkrétabb vitája a zaj körül bontakozott ki. Az EcoPro elismerte, hogy egy technológiai csővezeték nagy nyomású levegővel történő kifúvatása korábban jelentős zajjal járt. A cég szerint lakossági panasz után leállították a műveletet, zajcsökkentő intézkedéseket – többek között zajvédő falakat és hangtompítókat – alkalmaztak, majd a folyamat néhány nap alatt befejeződött. A mikepércsiek azonban azt állították, hogy augusztusban is olyan zajokat hallottak éjszaka, amelyeket a gyárnak tulajdonítottak. Hangfelvételt is bemutattak. Mikepércs polgármestere azt kérdezte a hatóságtól, végzett-e saját kontrollmérést akkor, amikor a kifúvatás zajlott. A válasz: nem. A hatóság közölte, hogy akkreditált mérőszervezet eredményeit fogadja el, saját laboratóriuma ugyanakkor képes kontrollmérésekre is. A vita az esemény legvégén újra fellángolt. A polgármester a kivetített zajtérképen mutatta, hogyan fut a hatásterület a lakott részek közelében. „Tessék mondani, hogy létezik, hogy a lakott területnél megáll a hang? […] Hopp, megáll, nem megy be?” A szakértő erre pontosított: a térképet a felszólaló félreértelmezte, a Mészáros Gergely-kertnél található lakóingatlanokat a zajvédelmi hatásterület valóban érinti. Azt is közölte, hogy Mikepércsen történt zajmérés, és az összeadódó zajterhelést is vizsgálták; számításaik szerint a határértékek teljesülnek. A polgármester azonban új mérést sürgetett, és felajánlotta Mikepércs önkormányzatának segítségét.^[1]

5.ábra: Kozma Éva (Miakö) az EcoPro múltjáról [^©(db) → AI]

Kilenc kút monitorozásra, évente egyszer

A talajvíz-monitorozás szintén visszatérő téma volt. Az EcoPro közlése szerint kilenc mérőkút működik a telephelyen. A hivatalosan előírt vizsgálatokat évente végzik, miközben a cég saját belső ellenőrzései ennél gyakoribbak. A vállalat azt is hangsúlyozta, hogy akkreditált, külső szervezetekkel végezteti a hatósági célú méréseket, és korábbi talajvízeredményeket már nyilvánosságra hozott. A hallgatóság több tagja kevesellte az évi egyszeri ellenőrzést, különösen egy veszélyes anyagokat használó üzem környezetében.

Felmerült az is, mi történne, ha öt év múlva bizonyítható szennyezést találnának. A cég képviselője azt mondta: ha bizonyíthatóan az EcoPro-hoz köthető szennyezés történik, a vállalat vállalni fogja érte a felelősséget. A felelősség pénzügyi fedezetére is rákérdeztek. Egy hozzászóló egy korábbi dokumentumban szereplő tízmillió forintos környezetvédelmi biztosítást kevesellt. Az EcoPro válasza szerint ez egy korábbi, még az üzemelés megkezdése előtti biztosítás volt; azóta a biztosító kockázatértékelése alapján az éves fedezetet 250 millió forintra emelték.^[1]

A dolgozók ruháján is kijuthat a szennyezés

Az este utolsó részében egy másik, addig kevéssé tárgyalt kockázati útvonal is felmerült. Egy felszólaló arról beszélt, hogy akkumulátoripari dolgozókat látni a városban ugyanabban a munkaruhában és munkavédelmi cipőben, amelyet az üzemben viselnek. Azt kérdezte, szabályozza-e az EcoPro a munkaruha kivitelét, és van-e garancia arra, hogy nikkel-, kobalt- vagy mangántartalmú szennyeződés nem kerül így a városi környezetbe vagy a dolgozók otthonába. Érdemi, részletes válasz erre a közmeghallgatáson nem született. Hasonló sorsra jutottak a munkavállalók tényleges vegyi expozíciójára, biológiai monitorozására, foglalkozás-egészségügyi vizsgálatára és az esetleges foglalkozási megbetegedésekre vonatkozó kérdések is: ezek jelentős részét nem tekintették a folyamatban lévő környezetvédelmi engedélymódosítás tárgyának.^[1]

A határérték nem ugyanaz, mint a bizalom

A közmeghallgatás során az EcoPro képviselői és szakértői újra és újra ugyanahhoz a ponthoz tértek vissza: az eddigi akkreditált mérések megfeleltek a határértékeknek, a modellezések szerint a lakosságot érő levegőterhelés nem lépi túl az egészségügyi határértékeket, a zajterhelés a megengedett szinten marad, a csapadékvíz ellenőrzött, a talajvíz monitorozás alatt áll. A jelenlévők jelentős része viszont éppen azt vitatta, hogy elegendő-e a jogszabályi határértékek külön-külön történő betartása. Egy felszólaló ezt így fogalmazta meg: „Nem akarunk több port belélegezni.”

Egy idős, magát kémia–fizika szakos pedagógusként bemutató résztvevő pedig már nem egyetlen kibocsátási pontról kérdezett, hanem arról, van-e egyáltalán olyan szakmai szervezet Debrecenben, amely az összes ipari üzem terhelését egyben átlátja. „Kinek lenne a feladata […] az összes gyár által okozott szennyeződésekkel, azok kumulatív hatásával tisztában lenni?” A közmeghallgatáson elhangzott válaszok nem neveztek meg olyan eljárást, amely a felszólalók által kért valamennyi környezeti és egészségügyi szempontot, az összes érintett üzemre kiterjedően, egyetlen egységként vizsgálná. A hatóság az utolsó percekben már azt is megnevezte, hol található az összeadódó hatások vizsgálatának jogszabályi kerete: a környezeti hatásvizsgálati és egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005-ös kormányrendeletben.

Szemelvények a 314/2005-ből   Az összeadódó, más szóval kumulatív környezeti hatás azt jelenti, hogy egy beruházás terhelése más létesítmények hatásaival együtt érvényesül. A 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 5. számú mellékletének 3. d) pontja a hatásvizsgálat szükségességének megítélésekor kifejezetten figyelembe veendő szempontként nevezi meg a térségben működő vagy tervezett tevékenységek hatásaihoz való hozzáadódást. A 3. c) pont a több környezeti elemet érintő folyamatokat és a hatások egymást erősítő kölcsönhatását is számításba veszi. A 6. számú melléklet 4. a) ab) alpontja a környezeti hatástanulmányban is előírja annak értékelését [!], hogy a vizsgált hatás más tevékenységek hatásaihoz hozzáadódhat-e. A 3. a) pont pedig a környezeti rendszerek egészének és a közvetett hatásfolyamatoknak az elemzését követeli meg. E rendelkezésekből nem következik automatikusan egy teljes ipari övezet valamennyi üzemére kiterjedő, önálló vizsgálat kötelezettsége. Az viszont igen, hogy az adott beruházás környezeti hatásvizsgálatában az összeadódó terhelés nem hagyható figyelmen kívül. A döntő kérdés ezért az, hogy a dokumentáció mely más üzemeket, tervezett beruházásokat és hatásfolyamatokat vett számításba, és milyen adatokkal támasztotta alá az együttes terhelés értékelését.^[3]

Amikor azt kérdezték, nem kellene-e ennél szélesebb körű kumulatív vizsgálatot előírni, a vita a jogszabály módosításának szükségességéhez jutott.^{[1, 3]}

6.ábra: A búcsú perce [^©(db) → AI]

A többit írásban

A közmeghallgatás 16 óra 17 perckor kezdődött, és közel három óra ötven perc elteltével ért véget.

Az utolsó percekben még mindig ugyanazokról a kérdésekről folyt a vita, amelyek már az első órában előkerültek: mit kell egy üzemnek önmagában bizonyítania, és ki vizsgálja azt, hogy mi történik akkor, amikor ugyanazon térségben sok, külön-külön engedélyezett ipari létesítmény vízigénye, levegőterhelése, zaja, veszélyesanyag-használata és haváriakockázata találkozik. Az idő azonban lejárt (6. ábra). A lapok a következő napokban botrányról írtak.

A megmaradt kérdéseket a hatóság írásban kérte benyújtani, és írásbeli választ ígért. A közmeghallgatás talán legfontosabb tanulsága így nem az volt, hogy az EcoPro teljesíti-e majd az NCM-gyártáshoz szükséges módosított engedély feltételeit. Erről az eljárás lezárásakor a hatóságnak kell döntenie. A közel négyórás vita inkább azt mutatta meg, milyen messze került egymástól a hatósági engedélyezés logikája és a környéken élők kérdésfeltevése, amely az eredeti gyári engedély jogosultságát is vitatja, ami tisztázása előtt a módosítása abszurd folyamat. A hatóság azt vizsgálja, megfelel-e az adott üzem az adott eljárásban az adott jogszabályi követelményeknek. A lakosság viszont azt kérdezi: mi történik velünk, ha mindez összeadódik? Erre szeptember 7-én valamennyi érintett üzemre és hatásfolyamatra kiterjedő, átfogó értékelés kérdésére nem kaptak megnyugtató választ.^[1] Sőt, az ipartelep nemzetközi volta még inkább felhívta a figyelmet a magyar hatóságok meghatározó súlyú egyeztetési és ellenőrzési feladataira, ami a kapcsolatos rendszabályok módosítási szükségességét is hangsúlyozták.

A hivatalos hanganyag   Hol van? A Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal előzetesen azt vállalta, hogy az EcoPro szeptember 7-i közmeghallgatásának teljes hanganyagát „15 napon belül közzéteszi a honlapján”.^[2] Ez szeptember 22-ig vállalt megjelenést jelentett a kormányhivatal hivatalos internetes felületén; konkrét aloldalt nem neveztek meg. 2026. október 3-án a hivatal saját hanganyagának közvetlen elérhetőségét nem sikerült megtalálnunk. A közmeghallgatás felvétele ugyanakkor most éppen elérhető a Debreceni Nap YouTube-csatornáján [a megtalálás nehézségeit mutatja, hogy a forró hangulatú közmeghallgatás ellenére gyér látogatottság mellett, csak 4 hozzászólás (3 látható), 12 like akadt], és a lap szeptember 8-i tudósításába is beágyazták. Ez sajtóközzététel, amely önmagában nem igazolja a hivatal saját honlapjára vállalt közzététel teljesítését. A keresés eredménytelensége nem bizonyítja, hogy a hivatalos hanganyag sehol sem jelent meg. A tisztázandó kérdés ezért pontosan ez: a kormányhivatal mikor és milyen közvetlen internetes címen tette közzé a teljes hangfelvételt?

Forrásjegyzék   ^[1]Hangfelvétel alapján készült hatvan oldalas, időbélyeges leirat: „Hol van Papp László polgármester úr?” – Közmeghallgatás a debreceni EcoPro katódgyár bővítéséről. Debreceni Nap, 2026. szeptember 7.; az átadott leirat időbélyegei 0:47-től 3:49:09-ig tartanak. Elsődleges forrás a felszólalásokhoz, a technológiai módosításokhoz, a vízmérleghez, a zajvitához, a kilenc mérőkúthoz, a 250 millió forintos biztosítási fedezetről és a 31 pontos hiánypótlásról elhangzott közlésekhez. A leirat automatikus átírási hibákat tartalmaz; az idézetek a közölt kézirat szerinti, nyilvánvaló hibáikban javított változatok; ^[2]Hajdú-Bihar Vármegyei Kormányhivatal: Személyes közmeghallgatás az EcoPro környezethasználati engedélyének módosításáról. 2026. szeptember 6. A közmeghallgatás időpontjának, helyszínének, tárgyának, a sajtónyilvánosságnak és a hanganyag közzétételére tett ígéretnek a hivatalos forrása. Hivatalos közlemény; ^[3]314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról. Nemzeti Jogszabálytár. A közmeghallgatáson hivatkozott jogszabály; az összeadódó hatások megítéléséhez különösen az 5. és 6. számú melléklet releváns. A cikkben a teljes ipari övezetre kért vizsgálat kötelező voltáról tett kijelentést a hatóság álláspontjaként, nem önálló jogi következtetésként közöljük. A rendelet szövegének 5. számú melléklet 3. c–d) pont; 6. számú melléklet 3. a) pont és 4. a) ab) alpontok. Internetes források megtekintése: 2026. október 3.

Darvas Béla