(K+F+I N^o96)

Van valami különösen tanulságos abban, amikor egy fenntarthatósági mintaprojekt nem azért kerül vissza a hírekbe, mert beváltotta a hozzá fűzött reményeket, hanem mert felszámolják. Az Agroloop Hungary Kft. üllői üzeme ilyen történet {címábra: Tesztüzemtől a felszámolásig [^©(db) → AI]}. Pedig maga az alapötlet egyáltalán nem volt képtelenség. A fekete katonalégy (Hermetia illucens) lárvája szerves melléktermékeket képes nagy fehérje- és zsírtartalmú biomasszává alakítani, ezért az ipari rovartenyésztés egyik ígérete az, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari melléktermékekből részben helyben előállított takarmány-alapanyag készülhet.

Hermetia illucens üzemek.   Több is van, de bizonyíthatóan nyereséges nagyüzemből meglepően kevés azonosítható. Az Innovafeed – Nesle Franciaország 2020-ban indult, eredetileg évi 15.000 tonna rovarfehérje kapacitást adtak meg; a telephelyet 2024-re 55.000 m²-re bővítették, és a cég szerint a lárvatermelési kapacitás ötszörösére nőtt. 2026 júniusában újabb 51 millió euró tőkét vont be, és azt közölte, hogy lezárta az iparosítási szakaszt, most a kereskedelmi felfuttatásra koncentrál. A cég 2026 márciusi iparági interjú szerint a nesle-i telephely nyereségességét csak 2027 végére célozzák meg. A Protix – Bergen op Zoom, Hollandia az egyik legrégebbi és technológiailag legérettebb európai H. illucens-vállalkozás. Bergen op Zoomban működtet ipari üzemet, fehérjelisztet, rovarzsírt és frass-alapú terméket értékesít. A Protix azonban különösen érdekes az Agroloop szempontjából. A cég vezérigazgatója 2026 márciusában nyíltan arról beszélt, hogy Európában és Észak-Amerikában nehéz gazdaságossá tenni a termelést, ezért a vállalat Ázsia felé fordul. Ennek egyik oka szerinte az európai szabályozás: számos olcsó szerves hulladék nem használható rovartakarmányként. Vagyis még a kontinens egyik legsikeresebb BSF-vállalata (Black Soldier Fly) sem bizonyítja egyszerűen azt, hogy egy európai nagyüzem jelenleg versenyképesen termelhet szója- vagy halliszt-helyettesítőt. Az Entobel – Vũng Tàu, Vietnam üzemet az IFC már 2023-ban úgy jellemezte, mint azon kevés vállalat egyikét, amelyek H. illucens-alapú takarmány-összetevőket kereskedelmi méretben ténylegesen termelnek. Vũng Tàu-i üzemét évi 10.000 tonna rovarliszt kapacitásra tervezték, elsősorban akvakultúra és pet food számára. Itt kedvezőbb a helyzet, mert a meleg éghajlat csökkenti a fűtési költségeket, olcsóbb lehet a munkaerő, rendelkezésre állnak mezőgazdasági melléktermékek, és közvetlen közelben van a hatalmas délkelet-ázsiai akvakultúra-piac. De itt sem találtam olyan nyilvános auditált vállalati adatot, amelyből biztonsággal kijelenthető lenne: a gyár nettó nyereséget termel. A Világbank 2025-ös áttekintése már egész sor működő BSF-termelőt sorol fel: Malajziában például Nutrition Technologies és Entofood, Indiában Arthro Biotech, Kenyában Regen Organics és más cégek, Tanzániában Chanzi és BioBuu működik. Egy 2024-es wageningeni vizsgálat nagyon jól mutatja a problémát. A kutatók a BSF-termékek brojler-takarmányozásban történő felhasználásának gazdaságosságát modellezték. Arra jutottak, hogy az eredmény rendkívül érzékeny a rovartermék előállítási árára és arra, milyen hagyományos fehérjeforrást helyettesít. A nemzetközi tapasztalat szerint a nagyüzemi feketekatonalégy-tenyésztés gazdaságossága sem tekinthető még általánosan megoldott kérdésnek. Működő ipari üzemek vannak, de Európában még a technológiai éllovasok is a nyereségesség elérésén dolgoznak. A kedvezőbb gazdasági feltételek egyre inkább Délkelet-Ázsia és más trópusi térségek felé mutatnak.

2.ábra: Az Agroloop követlen üzleti kapcsolatrendszere a ceginfo.hu szerint [^©(db) → AI]

A cég története 2017-ben a Climate-KIC fenntarthatósági inkubátorprogramjában kezdődött, ugyanabban az évben tesztüzem indult, 2019-ben korai befektetőként csatlakozott az Eprolius Hungary Zrt. (Érdi Zoltán Tamás, Érdi György Tamás, Nyíri Szabolcs Gyula). Az Agroloop saját történeti összefoglalója az Eproliust »angyal befektetőként« nevezi, noha az angyalbefektető fogalma rendszerint saját tőkéjét befektető magánszemélyt jelent. 2020-ban megkezdődött az ipari üzem helyszínének kiválasztása. Üllőn, az Aerozone Parkban végül 13 ezer négyzetméteres, nagyrészt automatizált üzem épült, a beruházás értékét 30 millió euróra tették. 2024. december 13-án ünnepélyesen átadták. Ott volt Áder János volt köztársasági elnök is, akinek nevéhez a projektben később befektetőként megjelenő Kék Bolygó intézményrendszere is kötődött. A tervek szerint az üzemben havonta 250 tonna takarmány-fehérjelisztet, 50 tonna takarmányzsírt és 900 tonna szerves trágyát állítottak volna elő. Ehhez helyi élelmiszeripari melléktermékeket – például gyümölcstörkölyt, búzakorpát és káposztatorzsát – etettek volna a lárvákkal. Papíron majdnem tankönyvi körforgásos gazdaság volt: ami az egyik iparágban alacsony értékű melléktermék, abból egy másik iparág számára fehérje, zsír és talajjavító készül. Még az sem volt eleve életszerűtlen, hogy ehhez nagy üzemet építsenek. A probléma máshol kezdődött. A technológiai lehetőség és a fizetőképes piac nem ugyanaz. És ezt az Agroloop története fájdalmas gyorsasággal mutatta meg.

A 2025-ös beszámoló alapján az Agroloop első teljes üzemi éve rendkívüli veszteséggel zárult. A társaság 204,8 millió forint nettó árbevétel mellett 10,642 milliárd forint üzemi, illetve 9,979 milliárd forint adózott veszteséget mutatott ki. A veszteség szerkezetében különösen feltűnő az egyéb ráfordítások mintegy 8,3 milliárd forintos tétele. Ennek teljes összetétele a nyilvánosan ismert adatokból nem rekonstruálható; a beszámoló kiegészítő melléklete ugyanakkor azt rögzítette, hogy a termelőeszközökre és egyéb berendezésekre 80 százalékos terven felüli értékcsökkenést számoltak el. Eszközállománya egyetlen év alatt 9,582 milliárdról 2,605 milliárd forintra zsugorodott, miközben kötelezettségei 4,797 milliárdról 7,812 milliárdra emelkedtek, saját tőkéje pedig +4,772 milliárdról –5,207 milliárd forintra fordult. A számok azt mutatják, hogy 2025-re nem pusztán az értékesítés felfuttatásának problémája jelentkezett: a társaság vagyoni és finanszírozási helyzete is alapvetően megváltozott. A foglalkoztatási adatok is jól kirajzolják a felfutást és a visszaesést. A létszám 2024 folyamán gyorsan nőtt, 2025-ben 40 fő fölött tetőzött, majd 2026-ban meredeken visszaesett; a legutóbbi adat 8 fő.

2026 januárjában a vállalkozás csődvédelmet kért, februárban megindult a csődeljárás. A hitelezőkkel végül nem sikerült megállapodni. 2026 szeptemberében a bíróság a csődeljárást eredménytelennek nyilvánította, az Agroloop Hungary Kft.-t fizetésképtelennek minősítette és elrendelte a felszámolását (2. ábra).

3.ábra: Gyáravató 2024-ben Áder Jánossal (Fotó: Vémi Zoltán/Világgazdaság)

Alig huszonegy hónap telt el a szalagátvágás és a felszámolás között. Pedig az avatáskor még azzal számoltak, hogy a 30 millió eurós beruházás 2030 körül megtérülhet. Nem így lett. A nemzetközi tapasztalatok alapján azonban már a beruházás idején is indokolt lett volna különösen óvatosan kezelni egy európai BSF-nagyüzem gyors megtérülésének feltételezését. Az érdekesebb kérdés az, hogy kinek a pénzével történt ez. Az Agroloop ugyanis ekkorra már régen nem csak az alapítók vállalkozása volt. A befektetők között megjelent az Enter Tomorrow Kockázati Tőkealap, a Hernádi Zsolthoz köthető Grand Private Equity által kezelt Gran III Kockázati Tőkealap, valamint az Áder János által létrehozott Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány intézményrendszeréhez kötődő Kék Bolygó Klímavédelmi Magántőkealap. A három tőkealap pontos részesedése: Enter Tomorrow 17%, Gran III 12%, Kék Bolygó Klímavédelmi Magántőkealap 12% – együtt 41%. Áder János köztársasági elnöki mandátuma után a környezet- és klímavédelem ügyét választotta egyik fő közéleti területének, az általa létrehozott Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány környezetében pedig befektetési tevékenység is megjelent. A Kék Bolygó Alapítvány 2024 januárjában maga jelentette be, hogy a Kék Bolygó Tőkealapok és az Enter Tomorrow több millió eurós tőkebefektetési szerződést kötött az Agroloop-pal. A közlemény szerint a pénzt a lárvatenyésztési és -feldolgozási kapacitás növelésére és technológiai fejlesztésre fordították volna.

A Telex mostani összefoglalója szerint a Kék Bolygóhoz kötődő alap 1,9 millió eurót, akkori értéken mintegy 692 millió forintot fektetett az Agroloop-ba. Ez azért lényeges, mert a Kék Bolygó környezetében megjelenő pénz eredete miatt a történet már nem kizárólag magánbefektetők üzleti kockázatáról szól. A 24.hu szeptember 17-i cikke úgy fogalmaz, hogy a bukásban több száz millió forint közpénz veszhetett el. A Gran III 2,55 millió euróval vett részt a tőkeemelésben. A felszámolás során ténylegesen megtérülő összeg azonban jelenleg még nem ismert, ezért azt sem lehet most pontosan megmondani, mekkora lesz a végleges közpénzveszteség.

Van egy másik állami szál is. Nagy István agrárminiszter egy parlamenti írásbeli kérdésre adott válaszában közölte, hogy két rovarfehérje-gyártási projekt összesen 1,69 milliárd forint állami támogatást kapott. A két vállalkozást azonban a válaszában nem nevezte meg. Ezért abból, hogy az Agroloop Magyarország legnagyobb ilyen beruházása volt, még nem következik bizonyítottan, hogy ennek az 1,69 milliárdnak valamely része hozzá került.

A Gazdasági Versenyhivatal később megállapította, hogy az Eprolius Hungary Zrt. és a Gran III Kockázati Tőkealap az Agroloop feletti közös irányításszerzést a GVH tudomásulvétele előtt hajtotta végre; ezért a két befektetőt 2024-ben egyetemlegesen 14 millió forint bírság megfizetésére kötelezte. A tulajdonosi kör tovább bővült: 2023 decemberében a GVH már az Eprolius, a Gran III, az Enter Tomorrow és a Kék Bolygó Agroloop feletti közvetlen közös irányításszerzését vette tudomásul. Ez önmagában természetesen nem magyarázza a vállalkozás későbbi bukását. De jól mutatja, hogy az Agroloop ekkor már nem kis kísérleti vállalkozás volt, hanem jelentős befektetői érdekeltségekkel körülvett ipari projekt.

A mezőgazdasági melléktermékek biokonverziója nem vált értelmetlenné. Az alternatív fehérjeforrások (4. ábra) kutatásának létjogosultságát sem cáfolja egy magyar vállalkozás felszámolása. Ami megbukott, az egy konkrét üzleti és ipari léptékű megvalósítás. Hogy pontosan miért, azt a nyilvánosan hozzáférhető adatokból még nem lehet teljesen rekonstruálni. A körforgásos gazdaság nem attól működik, hogy egy folyamat anyagárama papíron körbeér. A melléktermékből előállított terméknek versenyképesnek kell lennie, kell hozzá stabil alapanyag, működő technológia és – mindenekelőtt – vevő. A környezeti előnyt pedig ugyanúgy mérni kell, mint a tonnát és a forintot. Mennyi energiát fogyaszt a rovartenyésztés? Miből származik az energia? Mekkora a szárítás energiaigénye? Mit helyettesítenek a rovarfehérjével? Import szóját? Hallisztet? Hazai fehérjenövényt? Mi történik a maradék biomasszával? És mennyibe kerül mindez egy kilogramm hasznosítható fehérjére számítva?

4.ábra: A fekete katonalégy lárvájának metamorfózisa a bábbölcsőn (puparium) belül, a harmadik stádiumú lárva, a bábingen belüli farát adult és imágó fejlődési szakaszai (Ohhara et al., 2026 nyomán)

Éticsiga és trágyagiliszta.   Az Agroloop történetének van két érdekes magyar előképe. Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején előbb a trágyagiliszta-, majd az éticsiga-tenyésztést kínálták sok kistermelőnek olyan új mezőgazdasági vállalkozásként, amely kis területen, viszonylag szerény induló befektetéssel és biztosnak mondott felvevőpiaccal ígért jövedelmet. A technológiák önmagukban nem voltak értelmetlenek: a gilisztakomposztálás ma is működő hulladékhasznosítási eljárás, a csigatenyésztésnek pedig több országban ma is van piaca. A magyarországi üzleti ígéretek azonban jóval gyorsabban terjedtek, mint amennyire a piac és a technológia kipróbáltnak bizonyult. Már 1989-ben olyan vállalkozások hirdették a tenyésztést, amelyek technológiát, szaktanácsadást, trágyát, valamint giliszta- és humuszértékesítési lehetőséget kínáltak. Korabeli hirdetésekben megjelent a giliszta visszavásárlásának garanciája is; egy 1990-es hirdetés például ötéves humusz-visszavásárlással kínálta a biogilisztát. Az üzleti modell problémája éppen itt látszik: nem elegendő gilisztát szaporítani és humuszt előállítani, ahhoz megfelelő áron és megfelelő mennyiségben végfelhasználói piacnak is lennie kell. Hogy ez már akkor sem pusztán technológiai kérdés volt, jól mutatja, hogy a Debreceni Agrártudományi Egyetem kutatói 1990-ben külön tanulmányt közöltek „A kistermelői trágyagiliszta tenyésztés ökonómiai problémái” címmel. Ezután következett az éticsiga. 1990-ben a Pannon–Helix Kft. már mintegy 600 kistermelővel állt kapcsolatban; technológiai leírást, vetőmagot és szaktanácsadást adott, és az átvételt, illetve az értékesítést is garantálta. Az akkori kalkuláció szerint 1.000 m²-en 20 ezer forintos induló befektetésből két év után 4-5 mázsa éticsiga és körülbelül 40 ezer forintos bevétel volt elérhető. A fellendülést súlyos csalódás követte. Egy 2022-es visszatekintésben Rácz Zoltán mérnök-közgazdász arról beszélt, hogy az egyik elterjesztett technológiát eredetileg a mediterrán Cornu aspersum (akkori nevén Helix aspersa) tenyésztésére dolgozták ki, miközben Magyarországon az éti csigára (Helix pomatia) próbálták alkalmazni; állítása szerint a kilencvenes évek elején sok vállalkozó jelentős veszteséget szenvedett. A párhuzam az Agroloop-pal nem az, hogy a három technológia azonos vagy eleve életképtelen. Éppen ellenkezőleg: a gilisztakomposztálás, a csigatenyésztés és a feketekatonalégy-lárvák szerves melléktermékeket hasznosító tenyésztése biológiailag működő technológiák. A közös kérdés gazdasági: ki vásárolja meg a végterméket, milyen mennyiségben, milyen áron, és fedezi-e ez az ipari vagy üzemi méretű termelés teljes költségét? A magyar giliszta- és csigahullám arra figyelmeztetett, hogy a gyors szaporodás, az olcsónak tűnő alapanyag és a környezetvédelmi előny még nem azonos a tartósan nyereséges piaccal. Az Agroloop esetében ugyanez a kérdés már nem néhány ezer négyzetméteres kistermelői vállalkozásnál, hanem egy 30 millió eurós ipari beruházásnál merült fel.   Források: Hajdú-bihari Napló, Petőfi Népe, Új Dunántúli Napló, Új Nógrád, Hungaricana/EPA, Agrárszektor, Jánosi, Nábrádi és Vígvári (1990): A kistermelői trágyagiliszta tenyésztés ökonómiai problémái.

A cég saját honlapján az olvasható, hogy az ipari lépték és a fenntarthatóság egyensúlyában hisznek. Csakhogy az ipari lépték nem pusztán előny. Kockázat is. Egy kis demonstrációs üzem hibája milliókba kerülhet. Egy 30 millió eurós automatizált gyár téves kapacitás- vagy piacbecslése már milliárdokba. Az Agroloop esetében pedig a kísérleti technológiától az ipari méretig vezető út különösen gyors volt. Kilenc év egy startup születésétől a felszámolásig. Alig több mint egy év az ünnepélyes gyáravatástól a csődvédelemig. Figyelmeztetés arra, hogyan kellene bánni azokkal a beruházásokkal, amelyek egyszerre kapják meg az innováció, a fenntarthatóság, a körforgásos gazdaság (5. ábra) és a közpénzzel támogatott jövőtechnológia címkéjét. Ezeknek nem kevesebb gazdasági ellenőrzés jár csak azért, mert zöldek.

5.ábra: Körkörös modell [^©(db) → AI]

Források   1. Agroloop – Rólunk; 2. Forbes – Átadták az Agroloop üzemét, indul a rovarfehérje-gyártás Magyarországon; 3. HVG – Nem kapkodtak az üllői lárvagyár termékeiért; közel 10 milliárdos veszteség; 4. 24.hu – Áder Jánosék befektetését maga alá temeti az üllői lárvagyár; 5. Forbes – Áder avatta, az egyik leggazdagabb magyar is finanszírozta, most felszámolás alá került az üllői lárvagyár; 6. Telex – Felszámolják az Agroloop rovarfehérje-üzemét; 7. Kék Bolygó Alapítvány – Befektetési szerződés az Agroloop Hungary Kft.-vel; 8. HVG – Állami támogatás a rovarfehérje-gyártásra; 9. Gazdasági Versenyhivatal – VJ/33/2023/39 határozat.

Darvas Béla és Forrai-Nagy Áron