(K+F+I N^o95)

Raskó György 1952-ben Karcagon született közgazdász (2. ábra), volt közigazgatási államtitkár, országgyűlési képviselő, agrárközgazdász és nagyvállalkozó. 1977-1986 között az Agrárgazdasági Kutatóintézet (minisztériumi háttérintézet) munkatársa volt. Pályája korai szakaszában Algériában, Mexikóban, Kolumbiában és Brazíliában dolgozott agrár- és fejlesztési projekteken. Politikai aktivitásának időszaka 1990-1998. 1990-ben a Földművelésügyi Minisztérium privatizációs főosztályára került, 1991-1994 között közigazgatási államtitkár volt, 1990-1994 között pedig tisztségéből következően az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) igazgatótanácsában is részt vett. Ez alapján indokolt őt a rendszerváltás kori agrár- és élelmiszeripari privatizáció egyik fontos államigazgatási szereplőjének tekinteni.

1994-ben MDF-es egyéni jelöltként országgyűlési mandátumot szerzett Győr-Moson-Sopron megye 6. választókerületében, majd az MDF kettészakadásakor az MDNP-hez csatlakozott; 1996-tól a párt alelnöke volt. Az Országgyűlés nyilvántartása szerint 1994. június 28-tól 1996. március 10-ig MDF-es, március 11-től április 15-ig MDNP-s tagja volt a Mezőgazdasági Bizottságnak. Később a Centrum Párt elnökségi tagja lett, és 2002-ben annak jelöltjeként még indult a választáson.

Raskó György szerepe az agrárprivatizációban   1990-1994 között az ÁVÜ igazgatótanácsának is tagja volt. A mezőgazdaságban egyszerre zajlott a termelőszövetkezetek átalakítása, a kárpótlás és földtulajdon-átrendeződés, az állami gazdaságok átalakítása, valamint az élelmiszeripari állami vagyon privatizációja. Az állami vagyon értékesítésének központi szervezete az ÁVÜ volt; 1992-től a privatizációs politika kormányzati irányítását Szabó Tamás tárca nélküli miniszter kapta. Az ÁVÜ igazgatótanácsa testületként hozta a privatizációs döntéseket. Az ÁVÜ akkori ügyvezető igazgatója, Csepi Lajos később úgy emlékezett Raskó szerepére, hogy az agráriumot érintő konkrét ügyekben „ismertette tárcája álláspontját”. Raskó szakpolitikai elképzelése az volt, hogy a korábbi szocialista nagyüzemi rendszer tulajdoni szerkezetét meg kell változtatni, miközben a gazdaságilag életképes mezőgazdasági termelőegységeket nem feltétlenül kell feldarabolni. A későbbi politikai és közéleti kritikák egyik visszatérő alapja éppen ez az életúti sorrend: Raskó előbb állami tisztségviselőként vett részt az agrárprivatizáció és a szövetkezeti átalakulás folyamatában, majd a politikából távozva maga is agrárbefektető és vállalatvezető lett. A kronológiai egymásutániság önmagában természetesen nem bizonyít összeférhetetlenséget vagy jogsértést.

2.ábra: Karcagi látkép [^©(db) → AI]

Wolf László   1993-ban került az OTP Bankhoz, ahol 1994 óta vezérigazgató-helyettesként a Kereskedelmi Banki Divíziót vezeti. 2016 óta az OTP Bank igazgatóságának is tagja. Az OTP 2025. december 31-i adata szerint 560.038 OTP-részvénnyel rendelkezett. A 2026-os „A 100 leggazdagabb magyar” listán Wolf László a 92. helyen áll, 28,6 milliárd forintra becsült vagyonnal. Idén került be először a százas listára. Wolf nemcsak bankár, hanem magánbefektető is. A Forbes portréja szerint korai befektetője volt a Wizz Air-nek, később több technológiai, vendéglátó- és ingatlan-jellegű vállalkozásban szerzett kisebbségi részesedést. Agrárszempontból számunkra a Morello Land a legérdekesebb: a felsőörsi kertészetet a Forbes az ország legnagyobb biomeggy-termelőjeként mutatta be, és Wolf tulajdonostársai között Raskó Györgyöt és Korányi G. Tamást nevezte meg. Wolf a Forbes-nak Raskóról azt mondta, hogy régóta kifejezetten közeli kapcsolatot ápol vele; közös befektetésük is van. Ugyanez a portré érdekes karcagi kapcsolódást említ Varga Mihállyal is: Wolf egykori iskolájában tartott pályaválasztási előadást, és Varga később Wolfnak tulajdonította, hogy érdeklődése a közgazdászi pálya felé fordult. Wolf pályája ezért a karcagi kapcsolati hálóban sajátos.

Szabó Levente   2014 novemberében, 35 évesen választották a KITE Zrt. vezérigazgatójává. A KITE a magyar mezőgazdaság egyik meghatározó integrátorvállalata; tulajdonosi hátterének meghatározó szereplője Csányi Sándor (OTP Bank). Szabó vezetése alatt a vállalat különösen a precíziós gazdálkodás, a digitalizáció, a gép- és inputanyag-kereskedelem, valamint a mezőgazdasági szaktanácsadás fejlesztésére helyezett hangsúlyt. A KITE saját beszámolója szerint létszáma már meghaladja az 1.800 főt. Szabó szakmai pályája a Nemzeti Agrárgazdasági Kamarához is kapcsolódott: 2017 végén a NAK Környezeti, vízgazdálkodási és fenntarthatósági országos osztályának vezetőjévé választották. Ugyanebben a kamarai vezetésben ifj. Hubai Imre alelnök volt. 2024-ben PhD-fokozatot szerzett a Debreceni Egyetem Gazdaságtudományi Karán.

Raskó politikai-gazdasági gondolkodásának hosszú távú állandó eleme a piaci verseny, az agrárhatékonyság, az európai integráció és a protekcionista vagy politikailag irányított agrárgazdasággal szembeni bizalmatlanság. Már parlamenti képviselőként versenysemlegességi érvekkel bírálta a bank- és értékpapír-szabályozást, a földügyekben pedig egyszerre ellenezte a spekulatív külföldi földszerzést és a versenyképtelen agrárstruktúrák mesterséges fenntartását. Ángyán József családi gazdaság központú elképzelésével szembe helyezkedve, a nagyüzemi mezőgazdaság korai szószószólója volt. 1998 után súlypontját a vállalkozásokra helyezte {címábra: Az agrárközgazdász [^©(db) → AI]}. A Royal Tokaji, a Csopak Holding, az Agárd Holding, a Mezőszöv, a Győzelem mezőgazdasági vállalkozás és a Ceres vezetésében is megjelent. A kormánnyal való hadakozásai idején Karcagról került ki a Fidesz jogi végzettségű agrárminisztere (Fazekas Sándor) és pénzügyminisztere (Varga Mihály). Lévai Anikó mezőgazdasággal kapcsolatainak központja is ez a mezőváros volt, ami a Hubai-családot is érintette, akik családi gazdaság centrikus mezőgazdaságot képzeltek el. Eközben a Gyapjas-Lázár érdekeltségű Gorzsai Zrt-ben is megjelent. A cégadatokra épülő rekonstrukció ennél pontosabban azt mutatja, hogy 1995-2008 között a Gorzsa felügyelőbizottságának tagja, majd 2008. május 16. és 2014. január 23. között vezető tisztségviselője volt. Ez azért érdekes a kapcsolati háló szempontjából, mert Lázár János 2001. augusztus 1. és 2012. július 1. között szintén tisztségviselő volt a társaságban. Így Raskó és Lázár vállalati tisztségviselői időszaka több éven keresztül átfedett. A Gorzsa meghatározó vezetője pedig Gyapjas Károly, Lázár János nagybátyja volt. A tulajdonosi szerepet azonban nem szabad összekeverni a vezetői/felügyelőbizottsági szereppel. Raskót nem igazolják a Gorzsai Zrt. tulajdonosaként. A társaság az egykori Gorzsai Állami Gazdaság privatizációjából jött létre 1993-ban; a források Berta Gyulát, Faragó István Jánost és Gyapjas Károlyt kapcsolják az alapításhoz.

3.ábra: Raskó György cégbirodalmának vázlata (ceginfo.hu alapján)

A vállalkozói háló kifeszítése   1994-2002 – befektetési és menedzseri korszak. Raskó 1994-ben alapított tanácsadó vállalkozásán keresztül került kapcsolatba az East European Food Fund-dal. Az alap magyarországi befektetéseinek kezelésében vett részt; ehhez a körhöz tartozott többek között a Royal Tokaji, a Csopak Holding és a Ceres. Ezek tehát nem azonosíthatók egyszerűen Raskó saját cégbirodalmával. 1995-2006 – egyre több vezetői tisztség. 1995-től a Royal Tokaji Borászati Kft. ügyvezetője, 2000-től a Csopak Holding elnöke, 2003-tól a Mezőszöv, 2004-től a Győzelem Mezőgazdasági Szövetkezet, 2006-tól a Ceres vezetésében szerepelt. Ezzel párhuzamosan 1995-2008 között a Gorzsai Zrt. felügyelőbizottságának tagja, majd 2008-2014 között vezető tisztségviselője volt; ez azonban megint nem jelentett tulajdonosi azonosságot Raskó saját agrárcsoportjával. 2003-2004 – megszületik a saját agrárvállalkozási mag. Raskó későbbi visszaemlékezése szerint először az enyingi Mezőszöv Zrt. került családi tulajdonba, majd sógornője férjével közösen megszerezték a súlyosan eladósodott Lajoskomáromi Győzelem Szövetkezetet. A korabeli beszámoló szerint Raskó és mérnök sógora, Virágh Balázs fele-fele arányban már két mezőgazdasági üzemet vásárolt; a Győzelem átvételekor mintegy 1,1 milliárd forint adósságot is átvállaltak. A Győzelem megszerzése után néhány hónappal létrehozták a Győzelem 2004 Kft.-t. 2008-2015 – a birodalom fénykora. Raskó 2008-ban már négy mezőgazdasági társaságból álló, holding-szerű rokoni vállalkozásként jellemezte saját agrárcsoportját. Emellett továbbra is jelen volt a Royal Tokajiban, a Csopak Holding-ban, a Ceres-ben és saját tanácsadó cégében, a Raskó és Pap Kft.-ben. 2015-ben a Lajoskomáromi Győzelem Kft., a Raskó és Pap Kft. és a Ragail Kft. ügyvezetőjeként, továbbá több más társaság tisztségviselőjeként mutatta be magát. 2017 körül – fontos tulajdonosi fordulat történt a Győzelem Kft. tulajdonosi szerkezetében Csepregi Attila, az Öthatár Kft. tulajdonosa 50 százalékos részesedést szerzett. Raskó ezt az integráció és az üzleti lehetőségek bővítésével indokolta. Ez tehát dokumentálható részleges tulajdonosi átadás/bővítés, nem a teljes cégcsoport átadása. 2019-2026 – ekkor sincs bizonyíték teljes kiszállásra (3. ábra). 2019-ben Raskót még a Lajoskomáromi Győzelem Kft. köré szerveződött agrárcsoport tulajdonosaként és vezetőjeként mutatták be, 2020-ban is annak ügyvezetőjeként nyilatkozott, és még 2024-ben is ügyvezetőként szerepelt szakmai konferencián. A Morello-vonalból sem vonult ki: a jelenlegi adatok szerint a Morello Land Kft.-ben Raskó mellett már lánya, Debreczeni-Raskó Gabriella, valamint más társaságok is tulajdonosok, miközben Raskó továbbra is tulajdonos és ügyvezető.

2003-tól családi agrárvállalkozást szervezett. Jelenleg is azonosítható tulajdonosi-vezetői érdekeltsége a Morello Gyümölcstermesztő és Feldolgozó Kft. és a Morello Land Szolgáltató Kft. Politikai útja a kilencvenes évek jobbközép MDF–MDNP világától fokozatosan az Orbán-rendszer ellenzékének támogatásáig vezetett úgy, hogy abból a baloldallal nem szimpatizált. 2017-ben a liberális Momentum (fia akkor ennek tagja) egyik nyilvánosan vállalt pénzügyi támogatója lett, már a NOlimpia-kampányt is segítette, továbbá a párt vezetői agrár- és vidékpolitikai programalkotáshoz kérték a segítségét. Támogatását akkor több politikai feltételhez kötötte: mindenekelőtt ahhoz, hogy a párt ne olvadjon össze az MSzP–DK világgal, és őrizzen nemzeti-patrióta, nyugatos-liberális karaktert. Ez a korai Fidesszel való jó, később felemássá váló kapcsolatát magyarázza, bár gazdasági érdekei, például Lázár János esetében felülírják a politikai meggyőződését.

2024-ben bekapcsolódott a Tisza leendő képviselőinek és szakpolitikusainak kiválasztásába, 2025-ben pedig saját maga mondta el, hogy anyagilag is támogatja a Tiszát, részt vesz a programalkotásban, kapcsolatban áll Magyar Péterrel. 2026. szeptember közepéig nem találtam olyan elsődleges kormányzati vagy parlamenti dokumentumot, amely új állami tisztséget vagy kormányzati kinevezést igazolna számára. A 2026-os nyilvános szereplések továbbra is agrárközgazdászként, vállalkozóként és politikai-gazdasági kommentátorként mutatják; a jelenlegi kormány gazdaság- és agrárpolitikáját nyilvánosan elemzi, de ez nem azonos formális kormányzati tisztséggel.

Raskó életútjából három jól elkülönülő korszak rajzolódik ki: gazdasági elemző az 1970-1980-as években; állami vezető és parlamenti politikus 1990-1998 között; majd 1998 után elsősorban nagyvállalkozó és mezőgazdasági megmondó (főként az ATv-ben és a Klubrádióban). A 2024-től kialakult Tisza-kapcsolat a személyét ismét közelebb vitte a napi politikához, de a jelenleg ellenőrizhető dokumentumok alapján nem választott tisztségviselőként. A Klubrádiónak mondta el, hogy segít a Tisza leendő képviselőinek és szakpolitikusainak kiválasztásában, különösen makrogazdasági szakemberek felkutatásában. Bóna Szabolcs, Bóna János (képviselő is volt) fia később ugyanabban az országos agrárpolitikai körben jelent meg, amelyben Raskó is szerepet vállalt. A Tisza 2025-ös agrárkerekasztalán Bóna Szabolcs már meghívott agrárszakértő volt, miközben Raskót szintén a párt agrárpolitikai tanácsadói köréhez kötötték a nyilvánosságban.

4.ábra: Raskó és Magyar a terepen (forrás)

Raskó és az áradó Tisza   2025-ben arra a kérdésre, hogy állandó kapcsolatban van-e Magyar Péterrel, Raskó igennel válaszolt (4. ábra), de hangsúlyozta, hogy ezt szakmai [?] kapcsolatnak tekinti. Elmondása szerint közvetlenül juttat el javaslatokat Magyarhoz, többek között a vízgazdálkodás, az öntözés, a vizes élőhelyek helyreállítása, a talajművelés és a mezőgazdasági termelési szerkezet átalakítása ügyében. A kapcsolat egyik kézzelfogható eredményeként Raskó az élelmiszerek áfájának csökkentését említette. Amikor a műsorvezető megkérdezte, hogy ő súgta meg Magyar Péternek az 5 százalékos áfát, Raskó azt válaszolta: „én mondtam neki mindjárt az elején, mikor először találkoztunk” A beszélgetés időpontjára a zöldség és gyümölcs áfájának 27-ről 5 százalékra csökkentése Raskó szerint már bekerült a Tisza programjába. Raskó nemcsak szakmai tanácsokkal támogatja a pártot. Amikor közvetlenül megkérdezték tőle, hogy anyagilag is támogatja-e a Tiszát, így felelt: „Van ilyen tevékenységem, kétségtelen.” Más, a pártot finanszírozó nagyvállalkozókat nem nevezett meg, bár azt mondta, ismer közülük többeket. Arról is beszélt, hogy a pártot döntően sok magánszemély támogatja kisebb összegekkel, és reményét fejezte ki, hogy később a vállalkozói körből is többen vállalják a támogatást. A beszélgetésből az is kiderül, hogy Raskó nem kizárólag agrárpolitikai kérdésekről kommunikál Magyar Péterrel. Beszélt a falvak gazdasági újjászervezéséről, a hazai kis- és középvállalkozások támogatásáról, az önkormányzati autonómia helyreállításáról és a nyugdíjrendszer átalakításáról is. A svájci típusú vegyes indexálásra vonatkozó elképzeléséről például azt mondta, hogy javaslata Magyar előtt van. A kapcsolat közvetlenségét egy konfliktus is megmutatta. Raskó szerint Magyar Péter beszélt vele azután, hogy nagy visszhangot váltott ki az idős Fidesz-szavazókra vonatkozó kijelentése. A podcastban Raskó azt állította, hogy szavait a kormánypárti média kiforgatta; a beszélgetésből ugyanakkor az is kiderül, hogy Magyar jelezte neki [?], hogy kerülje ezt a fajta megfogalmazást. A 2025. júniusi interjú alapján tehát Raskó helyzetét a független szakértő megjelölés önmagában nem írná le teljesen. Saját közlése szerint szervezetileg kívül állt a Tisza Párton, ugyanakkor rendszeres szakmai kapcsolatban állt Magyar Péterrel, konkrét szakpolitikai javaslatokat adott neki, egyes javaslatai megjelentek a párt programjában, és anyagilag is támogatta a Tiszát.

A Tisza számára a Raskóval való kapcsolat 2024 novemberében politikailag kényessé vált egy idősebb választókról szóló Raskó-bejegyzés miatt; Magyar Péter ekkor hangsúlyozta, hogy Raskó nem tagja és nem jelöltje a Tisza Pártnak. Ez azonban nem jelentette a kapcsolat tényleges megszűnését: 2025 júniusában Raskó a 24.hu Della podcastjában már saját szavaival erősítette meg, hogy pénzzel támogatja a pártot, részt vesz a programalkotásban, és folyamatos kapcsolatban van Magyar Péterrel, miközben továbbra sem tagja sem a pártnak, sem Tisza Szigetnek.

Raskó György tanácsai Magyar Péternek   A Klubrádió 2026. április 27-i Biznisz Klub című műsorában részletesen beszélt Magyar Péterhez és a Tiszához fűződő kapcsolatáról. Saját helyzetét nem pártpolitikusi vagy formális tanácsadói szerepként írta le. Elmondása szerint lánya hozta össze Magyar Péterrel, akivel 2024. április 9-én, a Bimbó úti lakásban találkozott először; négyszemközt mintegy két órán át beszélgettek. Raskó szerint már ekkor feltűnt neki Magyar rendszerváltással és az Antall-kormánnyal kapcsolatos történelmi tájékozottsága. Raskó ebben az interjúban egyértelműen pozitívan értelmezte Magyar Péter politikai motivációját. Szerinte egyértelműen rendszerkritika vezette, és Magyar egy többpárti, fékekkel és ellensúlyokkal működő, nyugati és euroatlanti orientációjú Magyarországban gondolkodott. Azt is állította, hogy már első találkozásaik alkalmával érzékelte Magyar eltökéltségét a fennálló politikai rendszer megváltoztatására. A 2026-os változást tudatosabban átélt rendszerváltásként jellemezte. Magyar Péterről személyes tapasztalatai alapján azt mondta, hogy rendkívül gyorsan tud dönteni, és ugyancsak gyorsan képes revidiálni a véleményét. Különösen a munkabírását emelte ki. Az interjúban ennél jóval tovább is ment: úgy fogalmazott, hogy Magyar Péterben szerinte megvannak azok a kvalitások, amelyekből később jelentős politikusi teljesítmény fejlődhet ki. A nyilvános forrásokkal legközvetlenebbül dokumentálható kapcsolat az agrárpolitikai tanácsadás. Raskó felidézte, hogy már a 2024. április 9-i első találkozón azt javasolta Magyarnak: a zöldség és gyümölcs áfáját 27-ről 5 százalékra kell csökkenteni. Később együtt jártak vidéken, ahol Raskó a vízvisszatartás, a csatornahálózat helyreállítása és feltöltése mellett érvelt. A műsorban ezeket saját korábbi javaslataiként mutatta be, és azt állította, hogy azok a későbbi agrárpolitikai elképzelésekben is megjelentek. A jövőbeli szerepéről ugyanakkor már visszafogottabban beszélt. Arra a kérdésre, milyen szerepe lesz Magyar Péter mellett, azt válaszolta, hogy közvetlen tanácsadására szerinte már nincs szükség, mert Magyar körül megfelelő szakpolitikai stáb alakult ki. Ugyanakkor hozzátette: „Nyilvánvaló közvetett hatásom még lesz”, elsősorban az agrárpolitika, az egészségesebb élelmiszerek és a magasabb hozzáadott értékű mezőgazdasági termelés területén. A kép tehát saját elmondása alapján kettős: Raskó szurkolóként határozta meg magát, miközben 2024-től személyes kapcsolatban áll Magyar Péterrel, a 2026-os politikai változás érdekében végzett saját munkáját jelentősnek mondja, és konkrét agrárpolitikai javaslatokat adott neki.

Az állami-politikai pálya után Raskó fokozatosan menedzserből tulajdonos-vállalkozóvá vált. A folyamat már képviselősége alatt elkezdődött: 1995-től a Royal Tokaji Borászati Kft. ügyvezető igazgatója lett. Egy későbbi Figyelő-interjú szerint egy brit befektetési kör kereste meg a vezetésre; Raskó azt mondta, hagyományos fizetés helyett a létrehozott vagyonnövekményből kért részesedést. Az 1998 utáni időszakban több vállalkozói központban is megjelent. A korabeli üzleti életrajzok szerint 1998-2000 között a Bankár-csoporthoz tartozó Agárd Holding elnöke, 2000-től a Csopak Holding, 2003-tól a Mezőszöv, 2004-től a Győzelem Mezőgazdasági Szövetkezet, 2006-tól a Ceres Zrt. vezetője volt. 2012-ben szakmai interjúk még egyszerre Royal Tokaji-, Ceres– és Csopak Holding-elnökként mutatták be. A Royal Tokaji-kapcsolat üzleti hálózata különösen érdekes: Raskó a rendszerváltás utáni Magyarországra érkező brit befektetői körökkel került kapcsolatba; Mihályi Péter privatizációtörténeti munkája a Jupiter Asset Managementhez kötődő regionális befektetési társaságot is megnevezi. Az üzleti háló másik fontos csomópontja a Bankár-csoport volt. 2003-tól Raskó saját családi gazdálkodást is épített a Mezőföldön. Egy 2026-os szakmai életrajz szerint az öntözés fejlesztése mellett sertéstenyésztésbe és intenzív tejtermelésbe fektetett; más szakmai források lajoskomáromi gazdaságról számolnak be.

5.ábra: A mezőgazdaság privatizációja [^©(db) → AI]

Raskó közéleti megítélésének legfontosabb törésvonala továbbra is a privatizáció. Kritikusai a magyar élelmiszeripar külföldi kézbe kerülésének egyik felelőseként állítják be (5. ábra). Tény, hogy privatizációs főosztályvezető, majd közigazgatási államtitkár és ÁVÜ-igazgatótanácsi tag volt; ugyanakkor a privatizáció több minisztérium, az ÁVÜ/ÁPV, vállalati vezetők és vevők részvételével zajló, sok száz tranzakcióból álló folyamat volt és ő csak egyike volt a főszereplőknek.

A földpolitikában rendszeresen konfrontatív álláspontot képviselt. A 2010 utáni földszabályozást klientúraépítőnek és gazdaságilag károsnak tartotta; a helyi földbizottságokról azt mondta, hogy azok a haverok földhöz juttatását segíthetik. Ezzel párhuzamosan következetesen azt képviselte, hogy a magyar mezőgazdaság hosszú távú versenyképességéhez koncentráltabb, tőkeerősebb, technológiailag fejlettebb termelés szükséges. Csepi Lajossal való kapcsolata akkor alakult és máig tart. Ezt egy telefonbeszélgetésből tudom, amikor a Hubertus-ügy körüli nyomozásom kapcsán felhívott. A beszélgetést a számomra elfogadhatatlanul agresszív hangnem miatt rövidre zártam.

A pálya egészének rövid értelmezése az, hogy Raskó György a rendszerváltás piacgazdasági agrárreformjának egyik technokrata szereplőjéből lett, ún. a bal oldalt elutasító parlamenti liberális jobbközép politikus, majd fáradhatatlan szervező, mezőgazdasági nagyvállalkozó (később a családi gazdaság gondolatával is megbarátkozó) és pártmecénás, továbbá ügyesen helyezkedő szakértő. Pártkötődései és -szimpátiái időben változtak (mint sokaknak), gazdasági filozófiája kevésbé: a kilencvenes évektől napjainkig következetesen a termelékenységet, a piaci versenyt, a nyugati integrációt és egy ideig a nagyobb üzemméretet tekintette a magyar agrárium fő kitörési útjának. Szembe helyezkedett az FkGP (MDF) és Fidesz (FkGP, Magosz) vidékpolitikájával. Éppen ez magyarázza egyszerre korábbi MDF-MDNP hátterét, 2010 utáni Fidesz-kritikáját, a liberális Momentum támogatását és a Fidesszel szembe álló Tisza körüli informális szakértői szerepét. Nehéz megértenem, hogy a valóságos mezőgazdasági szakértők (agrármérnökök, kertészmérnökök, erdészek) miért vannak annyira csendben és szorultak ki a hazai agrárpolitikai és kommunikációs irányításból, miközben közöttük vezetői pozícióra számos ismert. Németh Imre (Agrárszövetség) abban a korban példa volt erre.

Raskó György kontra Agrárszövetség   Az 1990-1994 közötti agrárátalakulás két eltérő felfogásának ütközéseként leírni. Az Agrárszövetség meghatározó vezetője ekkor Nagy Tamás volt. Raskó az Antall-kormány oldalán 1991-1994 között a Földművelésügyi Minisztérium közigazgatási államtitkáraként vett részt az agrárátalakulásban. Az Agrárszövetség vele szemben erősebben épített a meglévő nagyüzemi és szövetkezeti infrastruktúrára. Németh később úgy fogalmazott: a téeszek infrastruktúrájára kellett volna ráépíteni a családi gazdaságokat kiszolgáló gép-, raktár-, termeltetési és értékesítési szövetkezeti rendszert; állítása szerint az Agrárszövetség 1990-es programja ezt képviselte. A konfliktus 1993-ra nyílt politikai szembenállássá vált. Az Agrárszövetség szeptember 14-én parlamenti demonstrációt szervezett, amelyen Nagy Tamás beszélt. A korabeli agrárválság hátterében egyszerre állt a támogatások gyors visszavágása, a piacvesztés, az élelmiszeripar finanszírozási válsága és a tulajdoni szerkezet gyors átalakítása. Raskó közelebb állt a tulajdonviszonyok gyors átrendezéséhez és a versenyképes magángazdaságok kialakításához; az Agrárszövetség nagyobb folytonosságot kívánt a korábbi szövetkezeti szervezettel és annak infrastruktúrájával. Az 1994. decemberi MOSz kongresszuson Raskó szót kért, ám a küldöttek döntő többséggel megszavazták, hogy ne kapjon szót. Ugyanakkor az ellentét később oldódott: 2001-2002-ben az egykori ellenfelek közül Raskó György és Nagy Tamás már együtt dolgoztak a Centrum Párt agrárprogramján.

Darvas Béla