(Tudománykövető N^o37)

E sorozatban olyan darabhoz érkeztünk, amelyben nem a sensu stricto tudomány lesz hangsúlyos, hanem az azt követő vagy az azt éppen katalizáló aktivitás. A civilszervezeti (címkép) mozgalmak fontos szerepet töltenek be a társadalmainkban. Legfőképpen a konfliktusos területeken, ahol azonosított képviseleti hiány alakult ki. Nem véletlen, hogy a természet- és környezetvédelem területén igen gyakori állapot ez, hiszen a legtöbb kormány percemberei pillanatnyi gazdasági okokból szívesen spórolnak ebből a kalapból. Aztán ilyesmitől változik temetővé a Balti-tenger egy tekintélyes része, és szem sem rebben az elszennyező sertéshizlaldákban. A hazai vezető politikusainknak úgy tűnik, hogy a környezetünk kimeríthetetlen. Nem kell független tárca (környezettudományokban jártas szakemberek) a környezetvédelemnek, elégséges egy hivatalban lévő mutatványos a köztársasági elnök személyében. Még most sincs, amikor pedig a már bizonyos éghajlatváltozás a súlyos környezeti válság jövőképét vetíti fel, politikai rácsodálkozás a valóságos környezeti-ökológiai helyzetünkre. Az ENSz jelentése szerint négy országban (Szaúd-Arábia, Szomália, Tanzánia és Magyarország) nincs sem környezetvédelmi minisztérium, sem független környezetvédelmi ügynökség (pl. Egyesült Államok, Egyesült Királyság, Belgium). Európában tehát egyedülálló ez a magyar modell. Hosszú távon jól működhet ez? Dehogyis! Óriási kormányzati melléfogás! A vidéki cirkuszporondokon látható persze két ló hátán álló artista (vö. agrárminiszter), aki ráadásul karikákkal zsonglőrködik. Pár percig!

A civilszervezetek éppen ilyen politikai melléfogások kikiabálására valók; mint harmadlagos nyilvánosság léphetnek fel, akik az állami és a szakmai szervezetek bénaságán átlépve elkezdenek a jövő érdekében akciózni. A hatalom most ellenfélként tekint rájuk, mint a vakbuzgó gazdaság a környezetvédelemre. Nem vitás, hogy a kormánypolitika gyöngeségeinek bírálata aktív politizálás nélkül nem megy, vagyis a civilszervezetek egy tekintélyes része a politika szerves része. Az első és harmadik nyilvánosság rétegei egyébként nem különülnek el egymástól, hiszen sokszor az állami és szakmai döntéshozásban kisebbségben maradók látják el akarva-akaratlanul mozgalmi ötletekkel a civileket. A civilszervezeti vezetők között kormányzati vezetőkkel (számukra tilos) vagy a szakma legismertebb képviselőivel (számukra méltóságon aluli) aligha találkozunk. Az utóbbiak valahogy más utakat járnak. Ambiciózus, többnyelvű kommunikációs képességekre szert tett személyekkel viszont gyakran, akik a kapcsolati tőkéjüket mozgósítani képesek. Civilszervezeti háló valóban létezik, ettől válhat a kormányok számára igazán kellemetlenné ez a tevékenység. Ha többen mondják, akkor erősebb a ráhatás, a megvalósulás valószínűbb. Ha egymás helyét átveszik időnként, akkor nem süthetik rá a bélyeget, hogy személyes érdek vezeti őket. Géntechnológiai területen most a Greenpeace, a Friends of Earth után a Corporate Europe Observatory aktivitása érzékelhető, vagyis csapatként viselkedhetnek a civilszervezeti szereplők. Világos talán, hogy itt sikeres civilszervezetekről beszélek már csak, hiszen amelyek erre nem képesek, azoknak fenntartása is értelmét veszíti. Működtetheti az alapszervezetet ettől valamilyen alapítói számítás (jellemző ez a BINGO, GONGO, PANGO képződményeire – lásd később), vagy mélységes szakmai hit is, amelynek érdekében áll a szundikáló üzemmód fenntartása.

A civilszervezeteket NGO (Non-Governmental Organization) néven ismeri a világsajtó (napjainkban a civil society organisations, CSO is terjed), és nem is vitás, hogy kiemelkedő tagjait a politikai szuperhatalmak közé emeli a valóságos demokrácia abban az értelemben, hogy kritikus esetekben a nép (vö. a szavazások kivételével eszköztelen többség) a szavát hallathatja. Kritikus nagyságú tagság nélkül persze a képviseleti felhatalmazás megkérdőjelezhető. A nemzetközi civilszervezeteket a nemzetközi vállalatokhoz is hasonlítják, teljesen alaptalanul, hiszen itt nem keletkezik gazdasági érdeket tápláló termék, csak közhasznúnak szánt érvelés és érdekképviselet. Szinte valamennyien meséken nevelkedtünk, hajlunk elhinni, amit nekünk mondanak – lehetne ennek az írásomnak a mottója. A játékstílust a civilszervezeteknek is el kellett tanulniuk a nagy cégektől, ha a nemzetközi meccseken (pl. ENSz tárgyalások, sajtóviták) partnerek akarnak lenni. Van tehát jogászhad, átgondolt felkészítő anyagok és ajánlati rendszer, továbbá zéró szintre csökkent a rögtönzés a nemzeti irodákban. Központosított fegyelem van és így érdekérvényesítés.

A nem kormányzati szervezetek nevüknek megfelelően nem függenek közvetlenül a kormányzattól, sem jogilag, sem gazdaságilag. A nagy, nemzetközi civilszervezetek ügyelnek arra, nehogy vádolhatók legyenek a függetlenségüket megkérdőjelező céges, esetleg kormányzati támogatással. Persze a kormányok tevékenységének támadása sem lehet durva, hiszen befolyásolásra törekednek, és nem megoldhatatlan konfliktushelyzetre. A tárgyalás vége, ha a civilszervezet kilép egy demokratikusnak gondolt tárgyalásból. Ilyenre példa Simon Gergely (Greenpeace) kilépése az Agrárminisztérium Növényvédelmi Bizottságából, amit vállalhatatlannak minősített.

Az apróbb nemzeti civilszervezetek nem lehetnek teljesen függetlenek, hiszen az államilag hirdetett működési pályázati támogatásokon keresztül befolyásoltak. Ezt a függést veszélyeztette volna például a kormánytól független Norvég Civil Támogatási Alap, amely Magyarországon 2017-ig támogatta az EU-hoz 2004 óta csatlakozott országokban a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségek csökkentését.

Itt kell említenünk az 1993-ban alapított Open Society Foundations (OSF, Nyílt Társadalom Alapítványok), ami nemzetközi pályázatok útján támogatja a világ civilszervezeteit. Soros György alapítványa (az OSF 2017-ben 18 milliárd US$ támogatást kapott tőle) az egyenlő esélyeket, az igazságos elbírálást, a közegészségügyet, a független médiát, és a politikusok számon kérhetőségét segíti. A magyar kormány ezt a tevékenységet kifejezetten sérelmezte, s 2018-ban ennek az alapítványnak az irodája Budapestről Berlinbe költözött. Az OSF-nek 37 országban van képviselete.

A civilszféra fenntartói támogatása az utóbbi évtizedben sok vitára adott lehetőséget. Eredeti értelmükben, és szerintem is helyesen csak kormánytól, pártoktól és cégektől független önszerveződések sorolhatók a valóságos civilszervezetek közé. Csak ezek működése lehet függetlenül önszabályozó. Megengedett az átlátható alapítványi támogatás, amit befolyásolási megkötöttség nélkül kell felajánlani. Nyilvános pályázati támogatások segíthetik a működést, vagy tudományos civilszervezeteknél tagdíj, esetleg adófelajánlás. Önkéntes és ingyenes társadalmi munka támogatja az eredményességet. A támogatás eredete ma nagyon kritikus nálunk. Külföldről támogatott civilszervezet lenne az, amely évente 7,2 millió forintnál nagyobb támogatást kap külföldről (listák keringenek erről). Vajon miért éppen ez a limit? Nos, mert ez a pénzmosásról szóló törvényben meghatározott minimumösszeg kétszerese.

Kiemelhetők a NGO-k közül a közhasznú szervezetek (az összes kb. 20%-a), amelyek valamilyen állami feladatot vállalnak magukra, vagyis amelyeket nem elkerítő csoportérdek motivál. A kiemelt közhasznúság megszűntével maradt a közhasznú minősítés, ahol valamely jogszabályban nevesített feladatot kell a szervezetnek ellátni. Ilyen például nálunk egy 2011-ben létrehozott, csöppnyi, külföldi anyaintézethez és politikai pártokhoz nem kötődő civilszervezet, a Magyar Ökotoxikológiai Társaság (elnöke Darvas Béla DSc), amely tagdíjakból, társadalmi munkából és nyilvános pályázatokból működik. Nem folytat semmilyen gazdasági vagy politikai tevékenységet. Tagjainak és kollégáiknak eredményeit éves konferenciáin mutatja be (44. kép). Tevékenységüket a jövő szakember-generációjának szervezése motiválja. Ez éppen elégséges célkitűzés egy tudományosan elkötelezett (lásd még tudományos akadémiák, K+F+I szervezetek), de nem politizáló civilszervezethez. Ennek említésével azt szeretném kiemelni, hogy a szakmai és általános politikai célú civilszervezetek között éles határ húzódik, amelyet a jelenlegi jogszabályok szerintem nem képesek kezelni.

44.kép: A Magyar Ökotoxikológiai Társaság konferenciáján 2018-ban (Fotó: Járdány Bence)

Különféle elképzelések alapján sok olyan NGO-szerű képződmény keletkezik, amelyek NGO-ként tüntetik fel magukat, de valójában nem felelnek meg a civilszervezetekre vonatkozó általános ismérvek valamelyikének. Viszont elfoglalják egy lehetséges civilszervezet helyét, eljátsszák cinikusan a szerepeit. Az alábbiakban megemlítem ezek fő típusait, és a teljesség igénye nélkül felsorolok példákat a mezőgazdasági géntechnológia területéről, amit pontosan ismerek:

– GONGO (Government-Organized Non-Governmental Organization), vagyis a kormány által szervezett NGO, amely ilyen módon éppen a lényegét veszíti el: a kormányirányításától való függetlenségét. Tipikus képviselője ennek hazánk mezőgazdaságában a 2015-től működő GMO-mentes Magyarországért Egyesület (elnöke Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara – NAK – alelnöke), amit a mezőgazdasági tárcától Nagy István (ma az Agrárminisztérium minisztere) államtitkárként nyíltan szervezett. Súlyos fogyatékossága ennek a szerveződésnek, hogy nem ellenpontja, hanem kritikátlan kiszolgálója a tárca ebbéli elképzeléseinek. A mezőgazdasági tárca, mint hatóság, számára hiányzó minősítőt – ha nincs ehhez biztos szakmai érvrendszer – nem hozhat létre, de ha egy civilszervezet létrehoz ilyet, akkor már örömmel fogadhatja, és támogathatja. Nem a kormány közvetlen kiszolgálása azonban a civilszervezetek dolga, hanem a civilek (vö. fogyasztók, választók) érdekképviselete. A kormány kiszolgálására ott van a hatósági szakapparátus. A mezőgazdasági tárca esetében pl. a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH, elnök: Oravecz Márton), a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ (NAIK, főigazgató: Gyuricza Csaba DSc), a NAK (elnök: Győrffy Balázs). A GONGO – ahogy érzékeljük – kormányvezérelt civilszervezet, amely a kontroll szerepét betöltő civilszervezeti aktivitást helyettesíti. Afféle kakukkfióka.

– PANGO (Party NGO), vagyis egy politikai párt által szervezett civilszervezet, amely politikai függősége garantált, hiszen egy párt érveit visszhangozva politikavezérelt képződmény (45. kép). Bár erről írni ma bármely értelemben politikai tett, a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány (CÖKA) által is támogatott Civil Összefogás Fórumra (CÖF) gondolok. A CÖKA 2012-ben a Fidesz pártalapítványától, a Szövetség a Polgári Magyarországért Alapítványtól 40 millió, 2013-ban 20 millió forint támogatást kapott. Ezt ellenpontozva 2013-ban 58 állampolgár ajánlotta fel csak az adójának 1 százalékát a CÖF/CÖKA-nak, ami 288 ezer forint volt. Kell-e, hogy egy pártot külön PANGO is támogasson, aminek létrejöttét éppen ő – igaz, közvetítő szervezeten át – kezdeményezte? Értelmezhető-e közhasznúnak a békemenet, ami a CÖF látványos teljesítménye? Ne feledjem ehhez a készséges sajtómunkási teljesítést, hiszen valójában erről van szó. Nem tartom ezt civilszervezeti feladatnak, bár tagadhatatlan, hogy civilszervezetnek nem kell szükségszerűen ellenzéki politikát folytatni. Az általános civilszervezetek politikai aktivitásának sarkalatos pontjai a társadalomtudományi területeken találhatók, éppen napjaink migránsvitáiban (lásd az 1989-ben alapított Magyar Helsinki Bizottság tevékenysége) és a korrupcióellenes tevékenységeinek megítélésében mutatják fel a véleményeiket.

Géntechnológia területén a Demokratikus Koalíció Vágó István (ex-kvízmester) értelmezésében egyértelműen mezőgazdasági géntechnológiát támogató aktivitása ismert, amelyet a 2006-ban alakult Szkeptikus Társaság nem közhasznú civilszervezet (elnök: Hraskó Gábor) kissé hezitálva ugyan, de helyesel. Persze ez nem minősíthető még PANGO-nak, hiszen Vágó úr 2016-os nyilatkozata rekordgyorsasággal tűnt el a Klubrádió archívumából.

45.kép: A Civil Összefogás Fórum tájékoztatóján – Fricz Tamás, Bayer Zsolt, Csizmadia László, Széles Gábor, Bencsik András, Stefka István (Fotó: Népszava)

– BINGO (Business-friendly International NGO), vagyis gazdasági érdek által vezérelt civilszervezet, amelynek legalább közvetett gazdasági céljai felismerhetők. Ilyen nálunk a 2016-ban bejegyzett Innovatív Mezőgazdaságért Egyesület (IMBE, elődje az 1999-ben alapított Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület, BZBE – elnöke: Dudits Dénes DSc), amely a mezőgazdasági géntechnológiában érdekelt cégek áttételes támogatásával (pl. ABE, EuropaBio) hozott létre kritikai szemlélet nélküli szaklapszerűséget.

Nem kifogásolható szerintem, hogy a civilszervezeti támogatások eredetét a bíróságok vizsgálják, hiszen ennek eredménye vezet el a működési célú pályázatok megítéléséhez. A befolyásoltság gyanúja is megfogalmazódhat így, ami kizárná a közhasznúságot. Nálunk ezt minden kérvényezett esetben bírósági eljárás tárja fel. Megállapítást követően az NGO teljes tevékenységét jellemeznie kell az átláthatóságnak és ezt a saját honlapon kell minden érdeklődő számára biztosítani. A támogatások eredetvizsgálatát természetesnek gondolom. Nem köthető azonban a megítélés konkrét támogatási összeghez (nem lesz indokolható az eredmény), ha az a befolyásolás mértékét vizsgálja. Másrészt hazánk az EU tagországa, vagyis a belső a pénzáramlást jogilag (vö. források megbélyegzése) nem akadályozhatja. Másik oldala ennek, ha a támogatás a kormány, a pártok vagy a cégek felől érkezik. Ennek elfedésére nemzetközi cégek esetében számtalan közvetítő szervezet létezik már, ahol a tagok között esetleg megtaláljuk az érdekelt finanszírozót. Hazánkban főként természet-, környezet- és egészségvédelmi civilszervezetek tevékenységét ismerjük leginkább, de pár évtizede az emberjogi szervezetek is felzárkóztak közéjük.

Nálunk a legismertebb öt nemzetközi civilszervezet
I./ World Wide Fund for Nature (WWF), Svájc (1961, egyik alapítója Julian Huxley, Aldous bátyja) – civilszervezet, több mint száz országban működik, tagságának létszámát közel ötmillióra becsülik. Magyarországon saját irodájuk van. Sok tekintetben a BirdLife tagjaként, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület is ebben a tevékenységi körben működik. A természetvédelmi vonalon a helyi irodák nagy önállósággal bírnak;
II./ Greenpeace, Kanada (1971) – környezetvédelmi civilszervezet, hazánkban főként a géntechnológia-ellenes és ökológiai termesztést támogató tevékenységük vált ismertté (Rodics Katalin, korábban környezetvédelmi, majd vidékfejlesztési tárca), de napjainkban a kémiai biztonság (Simon Gergely) területén jelentősebb aktivitást mutat fel; a viták elkerülése miatt csak magánszemélyek támogatását fogadja el, ma közel három millióan támogatják, negyven körüli országban található irodájuk, és közel 15 ezer önkéntest foglalkoztatnak, 2,5 ezer alkalmazottjuk van – magyarországi irodájukat Mező János Bálint vezeti;
III./ Friends of Earth, Egyesült Államok (1969) – környezetvédelmi civilszervezet, amely 74 országban aktív, napjainkban a klímaváltozás következményeit illetően fejtenek ki számottevő aktivitást, George Harrison után több popzenész is támogatta a munkájukat – nálunk a Magyar Természetvédők Szövetsége (társelnök: Farkas István, tiszteletbeli elnök: Schmuck Erzsébet – LMP, ma a Magyar Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke) képviseli;
IV./ Transparency International, Németország (1993, alapító: Peter Eigen, a Világbank korábbi térségi igazgatója) – korrupcióellenes civilszervezet (37.1. ábra) – hazánkban lévő irodájukat Martin József Péter vezeti;
V./ Amnesty International, Egyesült Királyság (1961, alapító: Peter Benenson) – emberjogi civilszervezet, amely hárommillió tagról/támogatóról beszél, Sting támogatása emlékezetes – magyarországi irodájuk a független bíráskodás miatt vitatkozik a kormánnyal.

37.1.ábra: Néhány európai ország korrupciós indexe a Transparency International szerint (forrás)

A civilszervezetek pénzügyi támogatása a rendszerváltás táján még egészen jó volt. Ez az állami döntéshozási folyamatokban való könnyű és eredményes részvételben is megmutatkozott. Nem a véletlen műve, hanem természete, hogy civilszervezetek munkatársai politikai pártoknál tűntek fel később. Közülük a Védegylet emelhető ki, amiből két párt is kihasadt: Élőlánc Magyarországért (Lányi András és munkatársai), valamint LMP (Schiffer András és munkatársai). Sallai R. Benedek (Nimfea Természetvédelmi Egyesület → LMP) és Schmuck Erzsébet (Magyar Természetvédők Szövetsége → LMP) talán a civilszervezeti alapú pályafutástípusra a legismertebb mai politikusok.

A civilszervezeteknek kedvező környezet napjainkra megváltozott, a KSH adatai szerint a számuk csökkent, de ez a tendencia 2018-ra megállt. Tevékenységük a természet- és környezetvédelem területén a számomra jól érzékelhetően egyre hatástalanabb marad. Nincs kapacitásunk – hallom sokszor. Például a glyphosate-ügy képviseletére sem vállalkozott a hazai civilszervezeti irodák közül senki. Növényvédő szereket illetően az 1982-ben alapított Pesticide Action Network (PAN) a legismertebb. A PAN közel 90 országban aktív, de hazai képviselőjének aktivitását jelenleg nem érzékelem.

Meglepődhetünk, ha bolygónkon a legsikeresebb civilszervezeteket keressük, mert akkor számunkra nagyon ismeretlenekre kell rácsodálkoznunk, amelyek tevékenysége az innovációs lánc segítését, a fejlődő világ problémáinak kezelését és a környezet-egészségügyi állapotok javítását célozzák elsősorban. Súlyos működési deficitet felmutató területek ezek, amelyek sokszor túlmutatnak a nemzeti megoldás lehetséges keretein. Ezen a területen is hódít a top ten divatja (lásd keretes írások).

A tudományos területen első öt nemzetközi civilszervezet
A./ Max Planck Society, Németország – 84 intézet, 23 ezer alkalmazott, éves ellátmány 1,9 milliárd US$;
B./ Helmholtz Association of German Research Centres, Németország – 19 kutatóközpont, több, mint negyvenezer alkalmazott, éves ellátmány 5,3 milliárd US$;
C./ Leibniz Association, Németország – 95 nem egyetemi kutatóintézet, húszezer alkalmazott, éves ellátmány 2,13 milliárd US$;
D./ Russian Academy of Sciences, Oroszország – hétszáz intézet, éves ellátmány 2,7 milliárd US$;
E./ Scripps Research, Egyesült Államok – kétszáz laboratórium, 2400 alkalmazott.

A leghíresebb öt nemzetközi civilszervezet
a./ BRAC, Bangladesh (1972, alapító: Fazle Hasan Abed) – közösségfejlesztésre specializálódott humanitárius civilszervezet – százezer fölötti alkalmazott (főként nők), 19 országban teljesít szolgálatot, többek között a Bill & Melinda Gates Foundation is támogatja;
b./ Wikimedia Foundation, Egyesült Államok (2003, alapító: Jimmy Wales) – szerteágazó internetes aktivitás, publikációdíj ellenes alapítvány (pl. Wikipedia, Wikimedia Commons), közel háromszáz alkalmazott – hazai irodájuk is ismert (elnök: Gervai Péter);
c./ Acumen Fund, Egyesült Államok (2001, alapító: Jacqueline Novogratz) – humanitárius célú, szegénységellenes alapítvány (közel hatvanezer munkahelyet teremtett), a Rockefeller Foundation, a Cisco Systems Foundations, a Bill & Melinda Gates Foundation és a Clinton Foundation is támogatta;
d./ Danish Refugee Council, Dánia (1956, a magyarországi forradalom után jött létre) – ma harminc országban a menekülteket segítő civilszervezet, közel hétezer alkalmazottjuk van, eddig félmillió menekült segítségére voltak (most a szíriai menekülteket is segítik) – az Orbán-kormány ezen a területen ütközik frontálisan a ma aktív civilszervezeti mozgalommal;
e./ Partners in Health, Egyesült Államok (1987) – humanitárius célú egészségügyi civilszervezet, amely a fejlődő világban segít, Madonna és Meryl Streep is a támogatóik között van.

46.kép: A Norvég Civil Támogatási Alap/Ökotárs Alapítvány-ügy 2014-ben (Fotó: Polyák Attila/Origo)

Az öt legbefolyásosabb nemzetközi civilszervezet
1./ Foundation for Environmental Education, Dánia (1981) – a fenntartható fejlődésben elkötelezett civilszervezet, 77 országban fejti ki a tevékenységét;
2./ Bill & Melinda Gates Foundation, Egyesült Államok (2000, alapítók: Bill & Melinda Gates) – humanitárius célú alapítvány, amely több civilszervezetet is támogat, a WHO az UNICEF és több egyetem (John Hopkins, California, Cornell, Oxford stb.) is a támogatottak között található, a mezőgazdasági géntechnológia egyik jelentős pártolója;
3./ Partners in Health (lásd korábban, mint e);
4./ Heifer International, Egyesült Államok (1944, alapító: Dan West) – a fenntartható fejlődésben elkötelezett civilszervezet, Bill & Melinda Gates Foundation is támogatta a tevékenységét;
5./ International Rescue Committee, Egyesült Államok (1933, alapító: Albert Einstein) – humanitárius segélyszervezet, 40 országban teljesít szolgálatot.

A dokumentumok böngészésekor az tűnhet fel, hogy különféle szempontok (vajon mi a híresség vagy a befolyással bírás kritériuma?) szerint teljesen más listák is szerkeszthetők. Sőt, erősen függ attól, hogy mely kontinensről, és mely nemzet nézőpontjából szemléljük mindezt. A hazai újságolvasók számára leginkább az Ökotárs Alapítvány (igazgató: Móra Veronika) ügye maradandó élmény (46. kép). Különösképpen emlegethetik azok, akik a Norvég Civil Támogatási Alappal voltak kapcsolatban akkortájt.

A civilszervezetek támogatói között gyakran fordulnak elő volt politikusok (Clinton-házaspár), színészek és vállalkozók (Gates-házaspár, Soros György). A politikusok alapítványi tevékenysége minden esetben felveti a PANGO, míg a vállalkozói támogatók a BINGO jelleget. A humanitárius célú pénzhasználat gyakran jellemzi az Egyesült Államok sikeres gazdagjait, amit hazánk kőgazdagjai is eltanulhatnának, hiszen nemzeti célú civilszervezeti mozgalom nem jöhet létre hazai magánadakozók nélkül.

†Demján Sándor például jelentős összegekkel támogatta a Levegő Munkacsoportot és a környezetvédelem ügyét (pl. budapesti zöldterületi fejlesztés, a Rába habzásának kivizsgálása, a Heiligenkreuz hulladékégető ügye). Ezekre összesen kb. 130 millió forintot áldozott. Magyarország gazdagjai előtt tehát jó példa áll arra, hogy miként lehet a magánvagyont jótékony célokra is fordítani. Ez különösen érvényes a nemzeti tőkésosztály létrejöttének pillanataiban (37.2. ábra), amiből Orbán Viktor már 2010-ben nem csinált különösebb titkot. Az ábrán láthatótól eltérő listák, eltérő értékekkel is találhatók, pl. a Forbes Magazin szerint Mészáros Lőrinc (381 milliárd forint), Csányi Sándor (317 milliárd forint) és Gattyán György Zoltán (245 milliárd forint) az első három leggazdagabb 2018. decemberében; míg 407, 368 és 244 milliárd forint a HVG szerint 2019-ben. Bige László a legnagyobb vesztes a maga 92 milliárdjával, míg Szíjj László a legnagyobb nyertes 207 milliárd forinttal a negyedik helyre lépve. Gondolom hát, hogy a kiválasztottak most egy évtized után emlékeznek még arra, hogy mi a morális kötelességük. Kitűnő nemzeti célokat lehet találni az oktatás, az egészségügy, a környezetvédelem, a mezőgazdaság, a kutatás-fejlesztés, valamint a civilszervezeti területeken. Elérkezett az idő, hiszen a magyar milliárdosok száma ma meghaladja a négyezret. Tessék meggondolni, tekintetes hölgyek és urak!

37.2.ábra: A huszonöt leggazdagabbnak tartott magyar (2002-2019 – forrás)

(a vagyon eredetének vázlata: bank – piros; elektronika – bordó; informatika – világoskék; ingatlan – drapp; kereskedelem – sötétkék; logisztika – barna; mezőgazdaság – zöld; média – lila; tőzsde – szürke; turizmus – sárga)

Darvas Béla