Fapados agrokemizálás (N^o42)

A Pilliod házaspár (címkép) története azért nagyon meghatározó, mert mindketten azonos típusú non-Hodgkin-betegségben szenvednek. Mennyi ennek az esélye? Szerintem nagyon kevés, de nézzük inkább, mi történt, illetve tegyünk egy kis kört a környezetünkben, hiszen az Egyesült Államokban aligha kerülhető el a huzamos glyphosate-kitettség, mert a felszíni vizek az eddigi mérések szerint igen szennyezettek, ami később megjelenik az ivóvízben és a vizet használó italokban, valamint a hatóanyag szermaradékai gyakoriak az állományszárításban részesülő növényi élelmiszerekben (pl. lencse, búza, árpa, zab stb.). A szermaradékok jó ideje nagy eséllyel mérhetők már az emberek vizeletében. Európában is (~0,3 µg/l).

Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (United States Environmental Protection Agency, US EPA) glyphosate hatóanyaggal kapcsolatos álláspontja kevéssé érthető nekem, hiszen Észak-Amerikában az európai átlaghoz mérten több ezerszeres felszínivíz-szennyezettségi adatok váltak közismertté (lásd egy idézett cikk 4. ábrája). Miként lehet most a szövetségi hivatal annyira biztos a dolgában? Én az ottani környezetanalitikai mérések alapján kimondottan aggódnék a lakosságért, hiszen ennyiféle mellékhatással vádolt xenobiotikum folyamatos jelenléte a környezetünkben teljesíti a hosszú kitettség állapotát, amely krónikus betegségek okozója lehet. Nem csak a gyártókat szemlélhetjük fogyasztói szempontok szerint értetlenül, de az állami hivatalok elnéző (a US EPA 2019-es nyilatkozata is az USDA véleményére támaszkodva 10 milliárd ember/2050 etetéséért érzi magának felelősnek) magatartása sincs rendben a glyphosate-tal kapcsolatos lehangoló eseményekért. Milyen természetes túlnépesedés van az Európai Unióban, amiért az élelmiszer-termelés biztonsága beáldozható? Nekem ez Európában a hulljon a férgese elv követése. Sokan vagyunk és egyediségünkben értéktelenek?

Mindezt másként látnám Pakisztánból, Indiából, a Közel-Keletről és Afrikából szemlélve, de a túlnépesedési problémával mégis csak az érintett népességeknek kell megküzdeniük, és nem az elöregedő és néptelenedő Európának helyettük kellene mindezt felvállalni. Kína és most éppen Egyiptom választja a népességszabályozás útját. Máshol miért nincs így? Nem látom azt sem, hogy az Egyesült Államok felnyitná a Közép- és Dél-Amerika felé néző határait. Milyen valós értéke van akkor az USDA indoklásának? Nem hétköznapi kamu ez?

Csöppet sem meglepő nekem az összefüggések ismeretében a sörök és borok szennyezettsége, amelyről napjainkban már másodjára kapunk lehangoló híreket. 2016-ban a németországi sörökben a Munich Environmental Institute mérései szerint 12-30 µg/l (ppb) glyphosate fordult elő. 2019-ben újra felröppent, hogy európai márkás söreink, és a kevésbé ilyennek tekinthető amerikai borok glyphosate-maradéktartalma mit sem változott. Az Egyesült Államokban működő független fogyasztóvédelmi szervezet, a US PIRG 20 sör- és bormintát vizsgált, és nem éppen ivásra csábító, amit talált (170. kép). Sörök – Tsingtao Beer: 50, Coors Light: 31, Miller Lite: 30, Budweiser: 27, Corona Extra: 25, Heineken: 21, Guinness Draught: 20, Stella Artois: 19, Ace Perry Hard Cider: 15, Sierra Nevada Pale Ale: 12, New Belgium Fat Tire Amber Ale: 11, Sam Adams New England IPA: 11, Stella Artois Cidre: 9, Samuel Smith’s Organic Lager: 6; borok – Sutter Home Merlot: 51, Beringer Founders Estates Moscato: 43, Barefoot Cabernet Sauvignon: 36, Inkarri Malbec Certified Organic: 5, Frey Organic Natural White: 5 µg/l.

Tehát három éve tudjuk, hogy mi a helyzet, és semmit sem sikerült ellene tenni. Pedig azt olvastam akkortájt, hogy kíméletlenül megrázta a német söripar lelkiismeretét a felismerés. Viszont honnan is származik a német sörökhöz felhasznált víz, mert azt aligha szállítják nagy távolságra? Nagyon egyedülálló a márkás termékek piacán, hogy nincs gyors változás, mint történt ez egy év alatt például a francia és olasz sajtok Listeria-szennyezése esetén. Nem lenne ez esetben megoldás, vagy a gyártók/utángyártók nem is keresnek kiutat? Ragaszkodnak a glyphosate hatóanyaggal történő állományszárításhoz árpában és az egyszerű gyomirtási gyakorlathoz a szőlőben? Ellenőrzik vajon mindenhol a gyártáshoz felhasznált víz tisztaságát? Az ivóvíz tisztaságával lenne ekkora baj? Ha a maximumokat vizsgáljuk, akkor az egyesült államokbeli felszíni vizek maximális glyphosate értékei közel ötezerszeresei a Magyarországon mérteknek. Dél-Amerikában Argentína, míg Európában az Egyesült Királyság és Franciaország felszíni vizeinek glyphosate-szennyezettsége magas. Az Egyesült Államok és Ausztrália a vizek szennyezettségével sokkal megengedőbb, mint az Európai Unió (lásd egy idézett cikk 4. ábrája).

170.kép: Glyphosate a sörökben (Fotó: trofire.com)

Az adatoknak van egy speciális, de nagyon kínos üzenete: a biosörök (Samuel Smith’s Organic Lager) és bioborok (Inkarri Malbec Certified Organic és Frey Organic Natural White) érintettsége. Nem vigasztaló, hogy ezekben volt a legkevesebb szermaradék, és innen került ki az egyetlen glyphosate-mentes sör, a Peak Beer Organic IPA. Valamennyinek mentesnek kellett volna lenni. A mérések után a fogyasztóvédelemmel foglalkozó US PIRG annak a véleményének adott hangot, hogy az Egyesült Államokban be kellene tiltani a glyphosate hatóanyagot addig, amíg ki nem derül róla, hogy a használata biztonságos. Mindez ma nagyon európai szemlélet, ami magában foglalja az elővigyázatosság elvét.

A vizek szennyezettségénél először az ökoszisztéma legérzékenyebb összetevői reagálnak, s esetünkben ezek a kétéltűek. Kifejezetten éteri a kérdésem, de hazánkban, ahol minden békafaj védett, miként hajtható be egy vízszennyező hatóanyag pusztításáért a jogilag kihirdetett büntetés? Mekkora lenne ez az összeg, ha a hazai környezetvédelem nem csupán a közélet nagyoperetti műfajában indulna? Miért van romokban a hazai környezet- és egészségvédelem? Kinek az érdeke ez? Szerintem senkié sem lehet.

A hallatlanul sok ellentmondást tartalmazó glyphosate-ügy szinte minden ember fantáziáját megmozgatja. Nagyon fontosnak gondolom, hogy a Cal EPA állásfoglalása, majd a perekkel kapcsolatos előkészületek és ítéletek (a Monsanto/Bayer sorozatos pervesztése) is megnövelték az érintett betegek perlési kedvét (2018. augusztusában a felperesek számát már 8.000 körülire becsülték, míg 2019 májusában 13.400-ra – lásd 98. ábra). Még mielőtt bárkiben is az igen gyakori kérdés fogalmazódna újra, hogy miként képzeli bárki is, hogy bíróság döntsön onkológiai ügyekben, leírom azt, hogy a perek nem azt vizsgálják elsősorban, hogy a nyirokszervi rosszindulatú betegség bekövetkezhet-e vagy sem (ez a WHO IARC feladata), hanem azt, hogy a gyártó/forgalmazó Monsanto (amelynek a tulajdonosa már a Bayer) az IARC osztályozását feltüntette-e a csomagolásán vagy sem? A jelölés elmulasztása ugyanis lehetetlenné teszi a termelők és munkásaik számára az egyéni kockázat mérlegelését, vagyis perben állíthatják, hogy figyelmeztetés esetén más kezelést választhattak volna. Miként van ez nálunk?

A Monsanto ráadásul megfontoltan nem tüntette fel a csomagolásán az IARC besorolását, ha úgy tetszik, dacolt azzal, amit a WHO szakintézete nyilvánossá tett. Állhat bárki is a törvények fölött? A mostani amerikai perek azt mutatják, hogy senki sem. A közösség jogi elégtételt vehet. A Monsanto menedzsmentje azt gondolta, hogy rá az US EPA osztályozása érvényes, amit a Cal EPA 2016-ben felülírt Kalifornia államban, majd ezt perben meg is védte a Monsanto-val szemben. Ebben az államban tehát fel kellett volna tüntetni a csomagoláson a figyelmeztetést. És a többiben miért nem? Erre az első Kalifornia államon kívüli per ad majd választ. Missouri államban hamarosan, 2019. augusztusában kerül sor a negyedik perre. A glyphosate-persorozat egyidejűleg az Egyesült Államok tagállami és szövetségi hivatalainak jogi háborúja is, hiszen képtelenségnek tűnik, hogy az egyik államban valamit az emberi életre veszélyesnek tartsanak jogilag, míg a másikban nem. Most viszont ez jogszerű.

98.ábra: Az egyesült államokbeli glyphosate-ügyben a felperesek számának alakulása

Az oaklandi Alameda County Superior Court 2019. május 13-án úgy döntött, hogy a hetvenéves Alva és Alberta Pilliod keresete jogos, amennyiben a Roundup gyomirtó használatát tették felelőssé a non-Hodgkin-limfóma nevű betegségükért, amely a közel ötven éve együtt élő házaspár mindkét tagját érintette. Az Egyesült Államok kijelölt elsőfokú bírósága által a házaspárnak megítélt kártérítések összegei: 18 (Alva) + 37 (Alberta) millió, míg a büntetés mindkét esetben 1-1 milliárd US$ összegben állapította meg. Ez az eddigi legsúlyosabb büntetés, amit vegyi anyaggal kapcsolatban eddig bíróság büntetésként valaha kiszabott. Az összeg azonban nincs összhangban a Szövetség által rögzített maximális 1:9 aránnyal, ami szerint a kártérítési összege alapján 162 + 333 milliós büntetés szabható csak ki. Másodfokon vagy legkésőbb a szövetségi legfelső bíróságon tehát a büntetési tétel negyedelése várható, mint minimum. A kertész perében az elsőfokon kiszabott 289 milliós büntetést 78 millióra csökkentették másodfokon. A helyzet az, hogy számomra is nehezen érthető, hogy egy házaspár két tagja miért ítélhető meg eltérő esetként gazdasági értelemben, ez azonban a betegséggel együtt járó elmaradt jövedelemmel és a gyógyításra eddig fordított összeggel arányos, vagyis egyszerű számtan. A magasabb összeg a házaspárból a feleséget érinti. Az ő kemoterápiája most havi húszezer dollárba kerül, amire az agyi áttét – ez nála a második – miatt van szükség.

A Livermore-i házaspár úgy gondolja, hogy életük megváltoztatásában a Roundup játszott döntő szerepet. Több mint harminc évig használták a Roundup gyomirtót a ház körül. A férjnél 2011-ben, a feleségnél 2015-ben diagnosztizálták a non-Hodgkin-limfóma ugyanazon típusát. Az Egyesült Államokban ez a betegség a lakosság 0,2%-át érinti, vagyis ezer emberből kettőt.

Winifred Smith bíró előtt szakértői tanúként megjelentek Christopher Portier, Charles Jameson, Beate Ritz, Mark Martens, Dennis Weisenburger, William Robert Sawy, Aaron Blair, Charles Benbrook és mások. Több név ismerős lehet a korábbi perekből és természetesen a nemzetközi tudományos szakirodalomból. A per (részletei megtekinthetők) a 23. napon zárult eredményhirdetéssel.

A felperes vezető ügyvédje Brent Wisner volt (171. kép), aki az első glyphosate-perben vált ismertté, és 2018-ban az Egyesült Államok száz legismertebb ügyvédje közé emelkedve ma számot tarthat a sztárügyvéd státuszra. Wisner szerint a példás büntetés nem csak a Monsanto vállalatnak szól, hanem a US EPA-nak is, amely éppen most erősítette meg, hogy a glyphosate szerinte, az engedélyezett körülmények között emberen nem valószínű, hogy rákkeltő lenne. Ugyanakkor, a környezeti károkozást 2017 után ismételten valószínűsítette.

171.kép: Brent Wisner a kertész perében (Fotó: pan-uk.org)

A Bayer (benne a Monsanto) cég érdekeit képviselő Chicago-i Tarek Ismail védekezési stratégiája arra épült, hogy a felpereseknek igen jelentős számú, a rosszindulatú betegségek valószínűségét növelő esemény található az előéletükben. Így a házaspár férfitagjának immunrendszere meggyengült (erre mondjuk azt, hogy a fogékonyak csoportjába tartozik), ami különféle bőrráktípusok (húszéves korában kezdődtek ezek) előfordulását idézte elő nála, s ezek mellé az agyat (ezt vírusos eredetűnek gondolta) és a vastagbelet érintő betegségeket sorolt fel. A feleségre ráolvasta, hogy húszéves kora előtt már cigarettázott, s akár ez is lehetett az ok. Nem védték évtizeden keresztül jól megfizetett ügyvédek a dohányipart az IARC minősítésével szemben? Minden érzelemnyilvánítással kapcsolatos erőfeszítésem ellenére nem állíthatom azt, hogy ez a fajta védekezés szimpatikus lenne nekem. Nem hiszem, hogy meg lehet ítélni bárkit is azért, mert az immunrendszere gyöngébben működik az átlagnál. Nem lehet valóságos demokráciákban azt mondani, hogy az ő egészségvédelméről az állami kémiai/genetikai biztonság lemondhat egy széleskörűen alkalmazott termék/technológia kedvéért. Nem hiszem azt sem, hogy a környezetünkben lévő egyéb rákkeltő anyagokra lehet mutogatni a saját termékünk védelmében, ha az is ebből a szempontból minősített. Vajon miért nem utalt Tarek Ismail ügyvéd úr az Egyesült Államok felszíni vizeinek jelentős glyphosate-szennyezettségére? Az ugye már nem csak a termelők, de fogyasztók oldaláról nézve is kínos lett volna. A vádlónak sem jött volna jól az ezzel való érvelés, hiszen az általános – vagyis nem speciális – kitettséget jelent.

Az itt 12-tagú esküdtszék tagjait Tarek Ismail védő szerint Brent Wisner vádló érzelmileg befolyásolta. Vajon neki ez miért nem sikerült? Akadályozta ez bárki? Miért váltak mára népszerűtlenné a Monsanto termékei, tevékenysége és kommunikációja? Miért volt az egyetlen jó lehetőség a névcsere? Változott ezzel az attitűd?

A kukoricamoly-ölő MON 810 GM-kukorica pollenjének hazai védett lepkék (elsősorban Inachis io) hernyóira gyakorolt hatásáról 2003-ban, Bécsben adtam elő. Két nappal később Czepó Mihály (Monsanto Hungária) elektronikus levélben szólított meg, hogy nem kellene azzal riogatni az embereket, hogy kísérleteinkben pusztulnak a királylepke hernyói (Danaus plexippus). Egy nappal később Detlef Bartsch (az EFSA akkori GMO-paneljének tagja) azonos tartalmú elektronikus levelet írt Polgár A. Lászlónak (akkori közvetlen kollégámnak) és Balázs Ervinnek (Bartsch akkori projekttársának) is. Tájékoztattam mindenkit, hogy semmi ilyenről nem beszélhettem Bécsben, mivel elképesztő ostobaság lett volna, hiszen a nevezett faj nem is él Európában és én sem dolgoztam vele.

Még aznap figyelmeztettem az osztrák Greenpeace-t, hogy sürgősen korrigálják az APA (Austria Presse Agentur) fals hírét. Ennek a hírügynökségnek volt ugyanis a jelzete a Monsanto tulajdonába került szövegen. Susanne Fromwald hamarosan tájékoztatott, hogy az osztrák Greenpeace sohasem bocsátott ki olyan hírt, mint a szóban forgó, és az APA ilyesmit ki sem adhatott, azaz szerinte hírhamisításról van szó. A szálak egyértelműen Francesca Tencalla-hoz vezettek, aki akkoriban a Monsanto európai irodájának tudományos ügyeit intézte. Megkérdeztem tőle, honnan vette a hírt, amit Czepó Mihálynak megküldött, ő azonban erre nem volt hajlandó nekem válaszolni. Fromwald telefonon beszélt Tencalla-val azt tudakolva, hogy miként jutott a hírhez. Tencalla azt válaszolta, hogy az asztalán találta, de nem tudja ki tette oda. Fromwald megkérdezte tőle, hogy nem tart-e attól, hogy az APA perelheti ezért? Tencalla válasza azt sejttette, hogy a Monsanto-nak vannak a világ legjobb jogászai. Lehetek megértő ennek a cégnek az ügyintézésével kapcsolatban, ha a személyes tapasztalataim kedvezőtlenek? Később – tekinthető ez cinikus poénnak is – vetőmagot nem kaptam a kísérleteim folytatásához. Lehet, hogy én is ott szerepelek a Monsanto valamely feketelistáján, amiért a Bayer most a mikrofon körüli levegőbe elpusmogva elnézést kért? Komolyan kellene ezt vennem?

Érdekesnek tartom, hogy az amerikai újságok nem taglalják a US EPA (172. kép) változó megítélését a glyphosate kérdésében. Az US EPA ugyanis meglehetősen különös döntési sort tudhat magáénak.1985-ben a glyphosate az US EPA-tól még C besorolást (lehetséges humán karcinogén) kapott. 1991-ben azonban a környezetvédelmi (tehát nem rákkutatási!) ügynökség ezt a minősítést különösebb indoklás nélkül visszavonta, és a hatóanyagot E csoportba (nem valószínű, hogy humánkarcinogén) sorolta át. A bizonyítékok azonban, ki tudja, hol vannak. Ha vannak is, nem valószínű, hogy azok onkológiai vizsgálatokon alapulnak, hanem kitettségi vizsgálatokon, amely egy átlagos érzékenységű amerikai átlagos kitettségével kalkulál.

172.kép: A US EPA központi épülete – William Jefferson Clinton Federal Building (Fotó: wikidata.org)

Az átlagosról mindig eszembe jut az az arab sebészprofesszor, aki az epehólyagomat laparaszkópiás műtéttel kivette. Azt mondta ezzel a műtéti technikával kezd, de attól függ, miként fejezi be a műtétet, hogy az epehólyag hogyan illeszkedik a májhoz. Mindenféle epehólyagot láttam már, mondta nekem az ötvenhez közeledő sebész, csak olyat nem, amilyen az anatómiai atlaszban van.

A több mint tízezer per elejét követem majd addig, amíg azok egyediek és reprezentálják, ami történhet. A Bayer gazdaságilag nem tehet mást, mint fellebbez és magyarázkodik. Ügyvédjei az eddigi súlyos pervesztések ellenére magabiztosak, önbizalmuk látszólag töretlen. Bírálnak mindent és mindenkit; vádlót, tanúkat, esküdteket és bírót. A Monsanto-tól ez nem volt szokatlan, a Bayer mintha éppen ezzel az üggyel lavírozná be magát ebbe a szerepbe, amire talán sohasem vágyott. Egyfajta gazdasági élet/halál-harc ez a számára, ahol messze többről van szó, mint egy kifutó gyomirtóról. Egy gazdasági nagyhatalom küzd a piacon maradásáért. Van másik, mutathatna rá Eötvös Gábor stílusában a glufosinate hatóanyagára. Nincs egyedül, vele együtt küzd a US EPA és az EFSA is, mert talán nagyon sok minden omolhat össze a glyphosate után a világgazdaságban. Egy morális vakolatát egy ideje már hullató környezetvédelmi hivatalba vetett hit is ezek közé tartozik. Nekem éppen Párizsban, majd később Montreálban a GM-növények kapcsán mutatkoztak be – közel húsz éve – ebben a minőségükben a tengerentúli hivatal mindentudó jogászai. Biztos vagyok benne, hogy az érintett cég minden esetben és a végsőkig fellebbez majd. Számíthat a meghatározó hivatalokra és a készséges sajtómunkásokra. Abban nem vagyok biztos, hogy a lassan ébredő fogyasztók ezt megértéssel fogadják majd. Az EFSA szakmai reputációja hatalmasat csökkent a GM-növények területén végzett munkája miatt, amit máig nem hevert ki. A fogyasztók miatt az Európai Unió tagállami politikusai is komoly zavarba esnek majd a végső szavazásnál, hiszen a glyphosate felhasználásának támogatása a népszerűségüket csökkenti, és ezt nehéz lesz titokban tartani. Idővel minden megméretik, és a bábmesterek is megmutatkoznak.

Darvas Béla