(Fapados agrokemizálás N^o32)

Az európai embereknek ma még csak kellemetlenek, de válhatnak ennél sokkal rosszabbakká is. Főként, hogy a globális felmelegedés megkezdődött, és a kemény telek eltűntek Közép-Európából. Napjainkban a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus), az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus) és az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) is megjelent hazánkban, és ezáltal új veszélyhelyzet jött létre. Többen súlyos betegségeket (nyugat-nílusi, chikungunya és zika láz) és fonálférgeket (Dirofilaria, Brugia) képesek terjeszteni. A közegészségügynek szorgalmasan készülni illene rájuk, mert a meglepődésünk hasonló lehet majd, mint az Egyesült Államokban, ahol most a nyugat-nílusi és a chikungunya után a harmadik vírusos járvány köszönt be délkeletről. A zika (ZIKV) elérte az országhatárt; Florida és Texas már fertőzött. Ismerkedjünk meg a vérszívókkal és az általuk terjesztett betegségekkel, hogy aztán az ellenük alkalmazható technológiákat is sorra vegyük.

Nem az agrokemizálás az, amiről az alábbiakban szó lesz, hiszen onnan csak a rizstelepek azok, amelyek kiemelt figyelmet érdemelnek. Sokkal inkább környezetünk változó állapota az, amely erről a területről – egészségügyi kártevőirtás – egyre több jelzést küld. Bizonyára nem árulok el azzal titkot, hogy a szúnyogirtás hazánkban a vállalkozói szféráé. Sok benne a pénz és ezért a vállalkozói békétlenség, de a szükségesnél kevesebb a tudományos alaposság. Fontossága miatt a rovartan legintenzívebb alapkutatási és alkalmazott területének kellene lennie, de nálunk nem így van. A régen elavult csípésszámlálási módszerrel dolgozó területi ellenőrök közül igen kevés gyűjt meghatározásra egyedeket, de a fajok felismerésére általában ők sem képesek.

Ma ennek a képességnek elengedhetetlennek kellene lennie a területi szakértő választásnál, hiszen bizonyított az ázsiai fajok európai terjedése. Hosszú ideje nullához közelítő ezen a területen az érdemi K+F+I munka. A hazai pályázati rendszer kiemelt figyelmébe ajánlhatom ezt a területet, aminek a jövőben bizonyosan komoly környezet-egészségügyi hozadéka lehet. Nincs nálunk arbovírusokra és vektoraira specializálódott hazai kutatóintézet, és így persze a pályázati rendszeren keresztül megfelelő támogatás sem alakulhatott ki nálunk. A gyakorlat minden szegmensében elképesztően zavaros: irányítása a megrendelések szintjén az önkormányzatok kezében van, az állami védekezések szervezése turisztikai vagy árvizeknél katasztrófavédelmi irányítású, az érdemi innovációra képtelen szerkínálat pedig apróbb vállalkozások területe. A kijuttatásra szerződő, gázmester irányítású cégek repülőgépparkja pedig egyszerűen muzeális.

Készülőben van valami súlyos meglepetés, amit nem lehet nem észrevenni. Rizikó nélkül megjósolható, hogy hamarosan Európa is megismerkedik azzal a tartós félelemmel, ami ma az Egyesült Államok lakosságát jellemzi, ha csípőszúnyogot lát. Idejében lépni kellene, hatalmas lesz a káosz, ha a járványok beköszöntenek.

Hulladékaink között a vizet tartalékoló műanyagpalackok és gumiabroncsok azok, amelyek a csípőszúnyogok ügyét egyre súlyosabbá teszik. A szeméttelepek bomlásképtelen palackjaiban, esővízgyűjtőinkben, kerti tavacskáinkban ideális mikrokörnyezet alakul ki a csípőszúnyog lárvák kifejlődéséhez. Ezek a lárvák ugyanis a sekély és nem erős áramlású vizekben élnek. A szúnyogfajok többségének lárvája 5-15 cm-es vizeket kedvel arra, hogy liftezzen a fenéken található táplálék (szerves törmelék) és a felszíni levegő között, ahonnan lélegzik. A nem is kevéssé slampos hulladékgazdálkodásunk tehát kifejezetten kedvező többféle szúnyogfaj szaporodásához és terjedéséhez. Sokak szerint a szerencsebambusz divatja is hozzásegített az ázsiai csípőszúnyogfajok lárváinak terjedéséhez.

Azt is hozzátehetjük mindjárt az elején, hogy a csípőszúnyogok minden fejlődési alakja fontos része az ökoszisztémának. Rendkívül sok rovarevő és vegyes táplálkozású faj prédái, így halak (fogaspontyok, keszegek), békák és más kétéltűek, madarak (fecskék, kacsák), denevérek, de szitakötők, ragadozó poloskák is fogyasztják ezeket. Kipusztításuk (lásd később), ami a génkiszorítás (gene drive) nevű géntechnológiai módszer esetében felvetődött, rendkívül szerteágazó ökológiai hatásokat vonna maga után. Az ökológusok tehát kifejezett óvatosságra intenek a visszafordíthatatlan megoldásokkal kapcsolatban, annak ellenére, hogy veszélyes vektorszervezetek vannak e szúnyogfajok között.

77.ábra: Az ázsiai tigrisszúnyog (Aedes albopictus) elterjedése Európában (piros – honos, sárga – kimutatott; zöld – nincs)

A globális felmelegedés – amit mindig akad megvilágosult potentát (most éppen az Egyesült Államok regnáló elnöke), aki tagad – azzal is együtt jár, hogy az egyes fajok elterjedési körzetét megváltoztatja. Így ma már köztudott, hogy az Egyesült Államokban egyre északabbra képesek megmaradni azok a csípőszúnyog-fajok, amelyek a különböző vérzéses lázakat vagy a zikavírust terjesztik. Közülük az Aedes aegypti (egyiptomi csípőszúnyog – gyakori laboratóriumi faj hazánkban is, de a Földközi-tengeri országokban megjelenhet) és az Aedes albopictus (ázsiai tigrisszúnyog vagy zebraszúnyog) a leggyakrabban emlegetett invazív fajok. Mindketten olyan területekről származnak, ahol áttelelési stratégia kialakulására nem volt szükség, ezért a tartós hideget nem is bírják. Ezek a fajok nem voltak részei az észak-amerikai faunának, s mint tudjuk, az ilyen betolakodók okozzák a legnagyobb galibákat.

A folyamatos fejlődés egy további sajátossággal is együtt jár. Míg a mérsékelt égövi csípőszúnyog nőstények többnyire hajnalban és alkonyatkor szívnak vért, addig ezek a fajok napközben is. Az erős napközi aktivitás tehát mindenképpen figyelemreméltó a szakemberek számára. Az Ae. albopictus Ázsiából érkezett. Az elterjedését mérsékelt övön eddig a tartós telek akadályozták (77. ábra), ezért Európában csak a Földközi-tenger peremén jelent meg, de most a globális felmelegedés egyengeti az útját Közép-Európa irányába.

Napjainkban a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus) és az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus) megjelenéséről is olvashatunk a hazai hírek között. Az ázsiai tigrisszúnyog (A. albopictus) kimutatása már megtörtént hazánkban. Korábban az Anopheles sacharovi esetleges megtelepedését említették nálunk, amit a malária lehetséges terjesztésével hoznak összefüggésbe, de ez még nem történt meg. A megtelepedő, vírusvektorszerepre alkalmas fajokat illetően fontos tulajdonság, hogy az embert miként fogadják el gazdaként. Sok fajra jellemző a gazdapreferencia (10. táblázat), vagyis a madár- és emlősgazdákat előnyben részesítők némiképpen elválnak egymástól. E csoportok testhőmérséklete, a kibocsátott illatanyagok szerkezete nagyon eltérő, vagyis a tájékozódás a szúnyogok számára elég egyszerű.

Emlősfajok közül több csípőszúnyog (pl. Ae. cinereus, Ae. japonicus, Ae. sticticus stb.) is szívesen választja a szarvasféléket vérszívásra. Mások (pl. Cx. pipiens, Cx. territans, Culiseta morsitans stb.) inkább madárfélék vérét szívják. Ilyenkor egy arbovírus terjesztéséhez értelemszerűen több csípőszúnyogfaj is kell. Az Ae. albopictus előnyben részesíti a madarakat (csirke) és emlősöket, de ez utóbbin belül az ember és háziállatai (kutya, macska), amit szívesen választ. Hasonló ehhez az Ae. koreicus választása. Ideális vektorok tehát az ember és háziállatainak zoonózisait tekintve. Hasonló az Ae. aegypti ízlése is, ahol a szarvasmarha, míg az Ae. dorsalis és Ae. vexans, amelyre a ló és szarvasmarha elfogadása a jellemző.

10.táblázat: Hazai fontosabb csípőszúnyogfajok és vektorszerepük (Megjegyzések: CHIKV – chikungunya vírus; e – esetenként; g – gyakori; k – a vírus kimutatása a rovarból; r^– – ritka, csak laboratóriumok környékén; r⁺ – ritka, de terjedőben; SINV – sinbdis vírus; v – vektor; WNV – nyugat-nílusi láz; ZIKV – zikavírus)

Az eddigi vizsgálatok azt mutatták, hogy a használt autóabroncsokban felgyűlő vízben a csípőszúnyogok kifejlődnek, majd párzás és vérszívás után tojást is raknak oda. A kiszáradt tojások igen hosszú ideig életképesek maradnak. Várják a következő esős periódust. A használt gumikat hajókon nagy távolságra szállítják, és változatos módon újrahasznosítják. Csípőszúnyogok esetében ez a fajok terjedésének új útját nyitotta meg. Így került az Ae. albopictus Ázsiából Közép-Amerikába, ma már genetikai módszerekkel bizonyított módon. A gumiabroncsok újrahasznosítása – ebben a tekintetben – kifejezetten rizikóssá vált. A tárolásukra használt telepeken nem árt az ellenőrzés.

Segít ezeknek a fajoknak az áttelelésében, nagyvárosokban a csatornarendszer, valamint a metróhálózat, ahol számukra télen is ideális hőmérsékleti viszonyok maradnak. A globális felmelegedés egyik hatásaként várható Európában, hogy szinte teljes területe alkalmas lesz ezeknek a fajoknak a megtelepedéséhez. A jelenlegi felmelegedési tendencia mellett 2030-ra hazánkban is bekövetkezhet ez az állapot. Nézzük a sokféle csípőszúnyog által hurcolt betegség közül melyek azok, amelyek mostanában az egészségügy figyelmét – elsősorban az amerikai kontinensen – magukra vonták.

 

Malária – Protozoa

Nem volt ismeretlen ez a betegség a hajdani Magyarországon. Az endemikus malária idején a veszélyérzetünk más lehetett. A folyók szabályozása előtt jelentős kiterjedésű ártereink voltak, amelyekben a malária (Plasmodium sp.) terjesztésére képes Anopheles-fajok tenyésztek. Az Ecsedi-láp, a Berettyó melletti Sárrét, és a Fertő-tó melletti Hanság mocsárbirodalom volt, de hasonló jellemezte a Mezőséget és a Bánságot is. A 1800-as évektől vannak feljegyzések a malária hazai előfordulására és 1959-ben jegyezték fel az utolsó hazánkban megbetegedő lakost. Ma nálunk az utazók betegsége (133. kép), mint a sárgaláz is. A világon évente 250 millió új maláriás megbetegedést regisztrálnak, a halálozások száma pedig 1 és 3 millió közé tehető. Az Anopheles messeae és az An. atroparvus nálunk is élő fajok. Ezek azonban vérszívásra kevéssé kedvelik az embert.

Kevesen tudják, hogy a maláriát terjesztő szúnyog is beteg. Ebből az is következik, hogy az egyes csípőszúnyogfajok nem hasonlóan módon vesznek részt a betegség terjesztésében. Vannak, amelyek alkalmasak a vektorszerepre, míg mások nem. Mindehhez még az is hozzájárul, hogy a konkrét szúnyogfaj milyen gazdán szív vért. Egy-egy szúnyogfaj nem csak egy gerincesfajon, ami lehetővé teszi azt, hogy vektorként funkcionáljon zoonózisokban (különféle állatfajokban egyaránt előforduló betegségek), vagyis arbovírusokat terjesszen.

133.kép: Vörösvértest Plasmodium protozoával (erythrocytic schizont fejlődési állapot) (Fotó: Univ. Oxford)

 

Nyugat-nílusi láz (WNV) – Flaviviridae

A nyugat-nílusi lázra mostanában az egyesült államokbeli járvány hívta fel a figyelmet. A betegséget 1999-ben észlelték először, majd 2002-ben tört ki. 2003-ban (9862) és 2012-ben (5674) regisztrálták a legtöbb beteget. Közel 45 ezer betegből kétezer halt meg, ami 4%-nál kicsit magasabb halálozási arány (78. ábra). Elgondolkoztató az is, hogy habár a járvány keleten indult, de végigsöpört az egész Egyesült Államokon. Államai közül Kalifornia és Texas neve a leggyakoribb előfordulású. Kezdetek óta a statisztika mutatott ugyan némi változást, de úgy tűnik, igen elhúzódó járványról van szó.

78.ábra: Nyugat-nílusi láz járvány és halottai az Egyesült Államokban

Érdekes, hogy a WNV-fertőzés az emberek 80%-nál nem jár tünetekkel. A fennmaradó 20%-nál a betegség lefolyása nagyon eltérő lehet. Az esetek 96-99%-ban láz, fejfájás, émelygés, kiütések a felsőtesten, esetleg a nyirokcsomók megduzzadása következhet be. 1-4% az eseteknek az a köre, amikor súlyos, az életet veszélyeztető idegrendszeri tünetek (agyhártya- és agyvelőgyulladás) alakulnak ki. Ezt nyaki izommerevség, kábultság, kóma és a látás elvesztése előzheti meg. Mindez azt jelenti, hogy eltérő patogenitású vírusokról és eltérő ellenálló képességű emberekről van szó.

Mik Európa kilátásai a WNV-járvány elkerülésére? Az előrejelzések szerint (79. ábra): semmi. Hazánkban bármikor bekövetkezhet járvány. Kétségtelen, hogy a betegség igen összetett, így járványszerű előfordulásának több összetevője is van. Az egyik ezek közül a WNV patotípusai, amiből ma többfélét tartunk nyilván. Úgy gondoljuk, hogy a betegséget költöző madarak hurcolják be (elsődlegesen madárbetegség, ami emberre és lovakra is átterjed), vagyis a vándormadarak költözési útja nagyon fontos szempontként merül fel ebben az esetben. Észak-Afrikából Európába a Gibraltár-szoros, az olasz-félsziget és Isztambul a madarak fő vonuló útja. Hazánkban 1969 óta ismert ez a betegség. 2003-ban libatelepen fordult elő, ahol a gondozót is megbetegítette. A betegséget nagy valószínűséggel gólyák hurcolták be a területre. További fontos tényező, hogy csípőszúnyogok közül olyan fajok terjeszthetik, amelyek madarak és emlősök (ember és ló) vérét is szívják. Ilyesmit több faj is teljesíthet nálunk. A WNV-t terjesztő csípőszúnyogoknál az ember-ló-verébalkatúak betegség-megosztásra ismerhetünk rá, ami a népcsoportok vándorlásának időszakában igen jellemző közösségként működött. A választ azonban a konkrét csípőszúnyogfajok területén kell keresni. Talán itt még nem optimális az Európában elterjedt csípőszúnyogfajok összetétele, de a globális felmelegedéssel és az invazív fajok megjelenésével óriási lesz a változás. Az Egyesült Államok WNV-járványában az Ae. albopictus meghatározó vektorszerepére hívták fel a figyelmet, azonban csípőszúnyog-fajok tucatjaiból mutatták már ki a vírust, így a nálunk gyakori Ae. vexans-ból vagy a Cx. pipiens-ből is, de aktív vektorszerepük máig bizonyításra vár.

79.ábra: A nyugat-nílusi láz (WNV) előfordulásának valószínűsége Európában (minél intenzívebb a vöröses szín, a valószínűség annál magasabb)

 

Chikungunya láz (CHIKV) – Togaviridae

Lázzal, ízületi, izom- és fejfájással járó betegség, amelyhez hányinger, szédülés és bőrkiütések járulnak (címkép). A chikungunya láz először Dél-Tanzániában 1952-ben hívta fel magára a figyelmet, később Nigériában (1964) találták a mutációját, majd írták le sorban a genetikai válfajait. 1958-ban jelentkezett az ázsiai törzs. 2005-ben jelent meg Ázsiában a kenyai mutáns törzs. Európában a Mediterrán-tenger környékén 2007-2010 között jelentkezett a nyugat-afrikai törzs. Olaszországban járványként 2006-2007 között lépett fel. A karibi térségben 2013-ban jelent meg az ázsiai törzs, amely Floridán és Mexikón keresztül is elérte az Egyesült Államok délkeleti államait és okozott kiterjedt járványt (80. ábra). 2014-ben a kenyai mutáns vírustörzs jelent meg Brazíliában és járványos megbetegedéseket okozott. A legjelentősebb betegszámot 2005-ben Indiában jegyezték fel (szintén a kenyai mutáns törzs), amikor 1,4 millió ember betegedett meg. Vektoraként az Ae. aegypti és Ae. albopictus fajokat emelik ki.

Európa számára komoly figyelmeztetés a Mediterráneumban való előfordulás (itt elég feltűnően rajzolja ki az Ae. albopictus elterjedési területét), valamint Észak-kelet-Amerikában a kanadai határig történő behatolást, vagyis a faj alkalmazkodási képessége jelentős mértékű lehet, s a téli hidegek elmaradása segít a megtelepedésben.

 

80.ábra: A chikungunya láz (CHIKV) vírusának előfordulása és terjedése (sárga romboid – dél-kelet afrikai; sárga háromszög – közép-nyugat afrikai; sárga kerek – ázsiai vírustörzsek; halványzöld – Aedes aegypti; középzöld – Aedes albopictus; sötétzöld – mindkét Aedes-faj)

 

Zika láz (ZIKV) – Flaviviridae

A zika láz a 2015-ben kezdődő brazíliai járványt követően vált rettegett betegséggé. 1947-ben ugandai majmokból írták le a vírust. Influenzaszerű tüneteket okoz, ami a mellövön kiütésekkel is társulhat. A gyulladt szem is jellemző lehet, de vannak olyanok, akik tünetek nélkül esnek át a fertőzésen. Azzal gyanúsítják, hogy kismamák megbetegítése útján, azoknak mikrokefáliás gyermekük születhet. A teratológiai hatás következtében a fej abnormálisan kicsi (134. kép), melyben az agy fejletlen marad. Ennek megfelelően a gyerek értelmi képessége jócskán elmarad az átlagostól, egész életére kiterjedően ellátásra szorul. A betegség körül még sokféle dolog nem kellőképpen tisztázott. Nem is egy tényezőt vettek eddig már vizsgálat alá, de mindig visszatértek a zika-vírushoz, bár igen sok esetben a mikrokefáliás gyermek mamájából a ZIK-vírust nem sikerült kimutatni. A Guillain-Barré szindrómás betegséggel is kapcsolatba hozzák a jelenséget. A beteg saját immunrendszere támadja meg ilyenkor az idegközpontokat, amelyek következtében végtagi és légzőizom-gyengeség alakul ki.

Lényeges, hogy ma már úgy gondolják, hogy a ZIKV terjesztésére a Culex fajok is alkalmasak. Viszont, ami még ennél is kínosabb a megfertőzött egyed szexuális úton terjesztheti ezt a betegséget, vagyis emberről emberre közvetlenül is terjedhet. Florida és Texas államokban jelent meg a vírus, ahogyan azt korábban előrejelezték. Közép-Afrika, Dél- és Közép-Amerika, India és Pakisztán a ZIKV ismert előfordulási helyei.

134.kép: Mikrokefália (Fotó: J. Bailey/Z3News)

Fentieken túlmenően a csípőszúnyogok bőr- és szívférgességben betöltött vektorszerepéről is egyre több hír szól. A Dirofilaria-fonálféregfajok közül a D. repens a bőrférgességet, míg a D. immitis a szívférgességet okozza. A csípőszúnyogok az első stádiumú lárvákat (mikrofilária) veszik fel, s bennük alakul ki a fertőző lárvaalak, amit visszaoltanak (ez a harmadik lárvastádium) a gazdába. A bőrfilariázis a macskák és kutyák betegsége, bennük fejlődhet ki az adult féreg. Az ember eseti gazda lehet (kötőszöveti csomók alakulhatnak ki), de benne szaporodóképes adult nem fejlődhet. A szívfilariázis fő gazdája a kutya, de számtalan emlőst (kutya- és macskafélék, medve, ember stb.) megbetegíthet, ám a felnőtté válás csak kutya- és macskafélékben megy végbe. Egy harmadik faj az Egyesült-Államokban hívta fel magára a figyelmet. A D. tenuis fő gazdája a mosómedve (Procyon lotor). Az embert ritkán betegíti meg, és abban nem is képes kifejlődni.

Az Ae. koreicus Dél-Ázsiában a Brugia malayi (limfatikus filariázis) terjesztésére képes. Ez az emberen elefántiázis-szindrómát okozó egyik fonálféregfaj.

A következő rész címe: Csípőszúnyogok, és amit hurcolhatnak N^o2 – Kémiai és géntechnológiai védekezés (Fapados agrokemizálás N^o33)

Darvas Béla