(Biotechnológi^kaland N^o19)

A növényi géntechnológia hazai hőskorát – különösen a mezőgazdasági tárcánál – a nagyfokú bizonytalanság jellemezte. A géntörvény előkészítése a kilencvenes évek végén megkezdődött, amikor a mezőgazdasági tárca alá tartozó Mezőgazdasági Biotechnológiai Központ (MBK) előadójában Balázs Ervin szervezett a kérdést körbejáró előadássorozatot. A környezetvédelmi blokk egyik előadója én voltam, mivel akkortájt (1997) jelent meg a Fenntartható Fejlődési Bizottság kiadásában a „A genetikailag módosított élőszervezetek kibocsátásának környezeti kockázatai a mezőgazdaságban” című tématanulmányom, ami e tekintetben hazánkban az első volt. Az előadásért kapott óradíjam számomra minden idők legmagasabbja volt, hiszen valamiféle, számomra ismeretlen támogató állt az előadássorozat mögött.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A hazai géntörvény (XXVII) 1998-ban született meg, vagyis európai szempontból is meglehetősen korán, majd többször (jelentősebbek: 2002, 2006, 2012) és különböző okkal módosították. Ez a törvény hozta létre a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságot (GEVB, rövid ideig Géntechnológiai Testület), amely a hatósági döntések szakmai alapjait biztosította. Nélküle az ügyek szakmailag kezelhetetlen helyzetbe kerültek volna. A törvény a bizottságban igyekezett összehozni a hazai tudományos-, civil- és érdek-képviseleteket. Így delegációs jogot kaptak (i) a Magyar Tudományos Akadémia (5-6); (ii) az érintett minisztériumok (6-7); és (iii) a civilszervezetek (6). A kinevezések négy évre szóltak, amely egyszer volt hosszabbítható.

A GEVB tagjai maguk közül választottak elnököt és titkárt. Venetianer Pál (1999-2008), Darvas Béla (2009-2012), Heszky László (2013-2015) és Benkő Mária (2015-) voltak eddig a választott elnökök. Ugyanakkor az adminisztrációs munka könnyítésére a GEVB alá nem tartozó, de munkáját segítő titkárságot hoztak létre, amit a mezőgazdasági tárca egyik háttér-intézetébe (az OMMI majd jogutódai) helyeztek ki. Ez az oka annak, hogy a GEVB külön titkárt is választott a tagjai közül.

A titkárság vezetői (tehát nem a GEVB titkárai) sorrendben Matók György, Vértes Tímea, Baltayné Kőszegi Krisztina, majd Füsti Molnár Gábor voltak. Hatósági oldalról minden bizonnyal Füsti Molnár Gábor az, aki a GEVB munkájában a leghosszabb ideig vett részt, hiszen közel tíz évre tekint (jelenleg is ő a titkárság vezetője) vissza a munkája. A géntechnológiai hatóság/szakhatóság miniszteriális vezetői eközben †Oravecz Sándor, Vértes Tímea, Rodics Katalin és Kőrösi Levente voltak, vagyis a hazai határozathozatal messze rétegzettebb volt, mint amit a média valaha is kommunikálni volt képes, és amit még egyetemi berkekben is tévesen egyszerűsítettek pár kutató személyes állásfoglalására.

A GEVB tagjai az elvégzett munkáért szerény tiszteletdíjat (bizonyos években ez elmaradt) kaptak (2009-ben például felére csökkentették), mindez sok más mellett, éppen az én elnökségem idején a mezőgazdasági tárcával (ott Sirman Ferenc/Sándor István/Feldman Zsolt) jelentős súrlódásokat is eredményezett.

Az első tíz év elnöke Venetianer Pál volt, aki a választott posztot a legtovább tölthette be (16. ábra). Ilyen hosszú megbízatásra ma már nincs lehetőség, hiszen kezdeményezésemre, ami a géntörvényben is megjelent, az elnök maximálisan négy évig töltheti be ezt a posztot. A tagsági viszony viszont maximálisan nyolc évre terjedhet ki. Ennek oka az, hogy termékminősítéssel foglalkozó bizottságok tagjai körében – nemzetközi normák szerint – a rotációt biztosítani kell ahhoz, hogy ne választódjanak ki személyes kedvezményezettek és elutasítottak.

16.ábra: A Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság tagjai 1999-2015 között (Megjegyzések: Bold aláhúzott – GEVB elnök; normál aláhúzott – GEVB titkár)

Voltak kivételek. Például Heszky László (mint visszatérő), aki 15 évet töltött el a bizottságban, mivel a törvény egy delegálóra nézve maximálja csak a nyolc évet, de más delegáló ugyanazt a személyt újra igénybe veheti. Heszky László az engem követő elnök volt. Tankönyvei és az Agrofórum-ban írt cikksorozata miatt az a személy, aki az oktatás és ismeretterjesztés szintjén a legtöbbet tette a hazai növényi géntechnológiáért. Miközben az oktatási munkája pro-GM szemléletűvé tehette volna, erős kritikai készsége mindig ott tartotta a nemzeti érdekek képviseleténél. Én úgy gondolom, hogy a legmélyebb személyi konfliktust ő élte át közülünk, hiszen a növényi géntechnológiában vezető kutatók fordultak el tőle, aminek következménye volt – tőle hallottam –, hogy kutatási pályázatai sorban veszítettek.

2006-ban a Parlamenti Nyílt Napon Venetianer így foglalta össze a véleményét, ami akkor nyolc éves elnökségére vonatkozott: „A Bizottság összetételét sok bírálat érte. Ezek egy részét jogossá teszi az, hogy nyilvánvalóan, amikor a törvény előkészítése során ez a szerkezet kialakult, még az volt a szándék, hogy a törvény a géntechnológia minden alkalmazására vonatkozzék, és a humán-alkalmazások utólag kerültek ki a törvény hatóköréből. Ezért talán indokolatlanul túlreprezentált az orvos-egészségügyi szakértelem (3 fő), viszont hiányzik a biológia oldaláról az ökológia képviselete. A civilszervezetek – általánosságban teljességgel indokolt – képviseletével is látok problémát. E szervezetek némelyike azzal a mandátummal küldi a Bizottságba delegátusát, hogy a GM-technológia totális és feltétlen elutasítása jegyében minden beadványra nemmel szavazzon.”

Venetianer Pál hosszú elnöki ideje alatt szerintem – az őt követő elnök voltam – nem törekedett aktívan az általa észrevett hiányosságok megoldására. Valószínűleg úgy gondolta, hogy a szóban elmondott észrevételei nyomán a tárca ügyintézői megoldást keresnek majd. Elnöksége alatt a bizottsági üléseken rendszeresek voltak az időt rabló, személyeskedő viták. Már az én elnökségem alatt derült ki, hogy a bizottság kettős adminisztrációval működött. Késéssel készültek a közel szó szerinti jegyzőkönyvek, míg az ülés után azonnal készített elnöki/titkári tömörítvények (ún. bizottsági állásfoglalások) alapján döntött a géntechnológiai hatóság, ami szerintem nem volt kifogástalan megoldás.

A GEVB munkáját egyébként a nyilvánosság felé a teljes nyomtalanság jellemezte, bár az elnök azt képviselhette volna. Nem is alakult ki az a médiaszokás, hogy a GEVB elnökét keressék válaszokért. A bizottság dokumentációkat vizsgált, de a tagok egyéni véleményei a titokvédelmi nyilatkozat miatt nem jelenhettek meg (ez ellen a civilszervezetek képviselői tiltakoztak), míg jegyzőkönyvbe foglalt épületesnek nem nevezhető torzsalkodásaik többnyire a személyiségi jogok miatt maradtak – egyébként szerencsésen – rejtve.

2005-ben lettem a GEVB tagja, és úgy gondolom, hogy az első négyéves ciklust számomra az jellemezte, hogy az MTA és a civilszervezeti képviselők egymásnak feszültek. Pontosabban Venetianer Pál és Balázs Ervin (aki a BZBE képviseletében többször hangoztatta, hogy a géntechnológiai ipart képviseli) ütközött gyakran Gyulai Ivánnal és Márai Gézával. Míg Gyulai ökológiai okokból, úgy Márai ülésvezetési ügyekben perlekedett elsősorban. Móra Veronika, mint titkár kiválóan kezelte ezeket a helyzeteket. A vitában környezettudományi érvekkel néha felsorakoztam, hiszen a környezetvédelmi tárca kialakult álláspontját képviseltem, amely környezetanalitikai, ökotoxikológia és ökológiai okok miatt erősen kritikus volt a növényvédelmi célú GM-növényekkel, mint mindenhol Európában.

Meglepő volt számomra, hogy míg az MTA delegáltjai úgy gondolták, hogy személyes elképzeléseik képviseletére vannak a bizottságban, addig a többi képviselő tisztában volt a delegálójának álláspontjával és érdekeivel. Az MTA – erről elnökségem alatt többször meggyőződhettem – nem koordinálta az általa delegáltak munkáját, s ez az MTA elképzeléseinek hatékony képviseletét meggyöngítette. Azt gondolom tévedett a hazai tudománypolitika abban, hogy a jogszabályokat vizslató köztisztviselők például Magyar Tudományt olvasnak (Dudits Dénes előszeretettel választotta ezt a lapot érveinek bemutatására), és elég abban megnyilatkozni.

Különösen élessé váltak ezek a viták 2006-ban (január 18.), amikor a GEVB tagjainak szembe kellett nézniük az összeférhetetlenségi nyilatkozat aláírásával (ezt korábban igen lazán kezelték), ami szerint a tagoknak termékkifejlesztéssel (fajta-előállítással) nem lehet közvetlen kapcsolatuk, illetve támogatási kapcsolatuk sem fűződhet a terméktulajdonosokhoz, akiknek a dokumentációit vizsgálták. Mindez tiszta sor bárhol a világon, ahol hasonló bizottság létrejön.

A BZBE képviselőjének a jelenléte a bizottságban már ezért is nagyon ellentmondásos volt. A 2002-es törvénymódosítás teremtett arra lehetőséget, hogy biotechnológiai civilszervezetek is delegálhassanak. A BZBE tagságában jelen lévő nemzetközi vállalatok közös jelöltet állítottak Balázs Ervin személyében, aki akkor az MTA martonvásári intézetének osztályvezetője volt. Hozzánk hasonlóan beleláthatott az eltérő érdekű cégek titkos információiba, ami versenypiacon aggályos. A versenyhelyzet azonban az eltérő eseményű fajták közös megjelenése (stacked event) miatt korántsem volt olyan éles, mint gondolnánk, s erről éppen a Monsanto európai irodájának vezetője (Francesca Tencalla) győzött meg rövid személyes beszélgetésünk alkalmával, amikor Budapesten tartott előadást.

Az összeférhetetlenségi ügyeket tovább bonyolította, hogy az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézetének (MTA MKI) igazgatója kutatási szerződést írt alá a Monsanto-val, amely közös K+F (NK603 – glyphosate-tűrő; MON 88017 – kukoricabogár-rezisztens) célt szolgált. Ebben a munkában a fajtafejlesztési célt tagadta Bedő Zoltán, de szabadalmi védettség alatt álló fajtákkal kapcsolatban mi egyéb lehetett volna a végső cél, mert alapkutatás aligha. A cél, majd annak gyakorlati kudarca később mindenki számára egyértelművé vált (részletesen később). Természetesen fajtaelőállításról volt szó.

†Balla László, Bedő úr mestere, az intézet korábbi igazgatója erről így ír: „2006. január 27.-én a Mezőgazdasági Múzeumban Marton L. Csaba nyilvánosan közzétette Martonvásár és a Monsanto szerződését, amely a génmódosított kukoricatörzsek felhasználására jött létre.”; „Várható következmény. A hazai vetésterületet elözönlik a multinacionális cégek génmódosított fajtái, a hazai intézeteket bezárják, a vetőmagtermelő üzemek külföldi szolgálatba szegődnek, a vetőmagárat külföldről diktálják és ennek hasznát (kereskedelmi árrés, licencdíj) hazaviszik, és a saját kutatásaikba fektetik. A magyar gazdálkodók a külföldi cégek pénztárcáját hizlalják, mialatt a hazai agrárkutatás a nullára redukálódik.”

Ha a fenti nem lenne elég, Bedő Zoltánnak (aki intézetigazgatóként a szerződést aláírta) – a GEVB számára adott nyilatkozata szerint – az éppen megjelent munkáját a Syngenta szponzorálta. Az ezt tárgyaló ülésen megemlítette, hogy nem áll ezzel egyedül a bizottságban. Nevet is említett. A GEVB tagságához ez is kizáró ok volt.

Mivel úgy éreztem, hogy Venetianer Pál elnöki minőségében nem kezeli megfelelő szigorúsággal a helyzetet, ezért számára az alábbiakban foglaltam össze a véleményemet „Nem feltételezem, hogy nem látod át, hogy nem csupán anyagi jellegű lehet az összeférhetetlenség az MTA MKI – Monsanto szerződés után, hanem etikai is, bármennyire is próbálta Bedő Zoltán más irányba vinni a kérdés tárgyalását. A Monsanto kukoricabogár-rezisztens fajtájával foglalkozó MTA MKI jogi képviselőjének (Bedő Zoltán igazgató) bepillantása az e területi (Cry3-toxinon alapuló rezisztencia) konkurens cégek (Dow – Mycogen és Pioneer – DuPont) titkos dokumentációiba súlyosan összeférhetetlen, de a géntechnológiával foglalkozó osztályvezetőjének (Balázs Ervin) betekintése is aggályos. Én mindkettőjük helyében lemondanék a bizottsági tagságomról, ugyanis a géntechnológiai bizottsági tagságom teremtené meg a lehetőséget a konkurens cég kutatási eredményeibe való betekintésre, és így jogosulatlan előnyök szerzésére.”

Bedő Zoltán 2006. március 28-án lemondott a bizottsági tagságáról. Nemcsak ő távozott akkor a GEVB-ből, hanem Balázs Ervin (a BZBE delegációs joga megszűnt) és Heszky László is. Utóbbi korábban Dudits Dénessel írt géntechnológiai tankönyvet, amit az Aventis, Monsanto és Novartis is támogatta. 2005-ben azonban másokkal szerkesztett tankönyvéhez már nem fogadott el cégtámogatást. 2014-ben az első tankönyv harmadik, elektronikus kiadása is megjelent, s benne az Aventis és Monsanto támogatása van feltüntetve. Felmerült egyébként – önbevallásuk szerint – további két személy érintettsége is; a következő választási ciklusban már ők sem voltak tagok.

A 2006-os törvénymódosítás kivette a delegálók közül a biotechnológiai civilszervezetek (itt BZBE) képviseleti jogát, hiszen nevezett szervezet nem volt közhasznú, és érdekmentesnek sem volt nevezhető.

Venetianer Pál a GEVB elnökeként 2007. május 17-én az alábbi magánvéleményt tette közzé: „Feltétlenül jó irányú változás, hogy az új törvény limitálja a bizottság tagjainak és tisztségviselőinek megbízatását, ezzel biztosítva a kívánatos rotációt.” […] „Személyesen nem tudok azonban egyetérteni az összetétel változtatásaival. Úgy gondolom, hogy egy ilyen típusú bizottságnak úgy kellene működnie, mint egy esküdtszéknek…” […] „A vád képviseletével nincs (és nem is volt probléma), hiszen a társadalmi szervezetek (hat tag) képviselői közül többet azzal a mandátummal küldtek a bizottságba, hogy mindenképpen adjanak hangot elutasító kritikájuknak a növényi géntechnológia alkalmazásaival szemben.” […] „A védelmet eddig egy tag, a biotechnológiai egyesületek delegáltja képviselhette a bizottságban, a törvénymódosítás azonban ezt megszüntette, tehát a védelemnek most egyáltalán nincs képviselete.” […] „Végül még egy kedvezőtlen változás, ami nem következik közvetlenül a törvénymódosításból. A GEVB eddigi működése során a Géntechnológiai Hatóság (GH) döntései (egyetlen esettől eltekintve) mindig követték a GEVB ajánlását. Ebben az évben már négyszer fordult elő, hogy a GEVB által engedélyezésre javasolt kérelmet a GH a Géntechnológiai Szakhatóság javaslatára elutasította.” Abban az időben egyébként a géntörvény lehetővé tette, hogy a hatóság döntése a GEVB javaslatához képest szigorúbb legyen.

Venetianer magánvéleményében tehát kifogásolta a civilszervezetek aktivitását és a környezetvédelmi tárca túlsúlyát, amelynek egy intézetében a géntechnológiai szakhatóság működött. Én azt sem támaszthatom alá, hogy minden civilszervezeti tag elutasító volt, hiszen például az egészségügyire ez egyértelműen nem volt elmondható. És Venetianer úr nem említette, hogy az MTA és a miniszteriális delegáltak nagyon is megosztottak voltak a két pólus között, vagyis a döntésekben az egész bizottság kritikai hozzáállása nyilvánult meg inkább. A civilszervezetek csak egyharmadát képezték a tagságnak.

2006. április 5-én azonban – dacára az előbb leírtaknak – az Európa Bizottság bécsi koegzisztencia fórumán Bedő Zoltán képviselte (olvasta fel) a magyar álláspontot és egy helyszíni kérdésre hibásan mondta el a MON 810 vetési moratórium indoklását. Móra Veronika (42. kép) – a GEVB akkori titkára – az Indymedia honlapján az alábbiakban foglalta össze a történteket: „Bedő Zoltánnak, a martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézet igazgatójának jutott az a megtiszteltetés, hogy a délutáni szekcióban bemutassa a magyar koegzisztencia tervezetet, persze az FVM felkészítése mellett.” […] „Ami a moratórium indoklását illeti, Bedő prof szerint erre az intézkedésre azért volt szükség, mert Magyarországon a kukoricamoly (amely ellen védettek a szóban forgó fajták) nem jelentős kártevő, illetve meg kell védeni a kukorica-vetőmagtermesztést az átkereszteződéstől. Bár mindkét állítás igaz, egyik sem szerepelt az átmeneti tilalom indoklásában…”.

42.kép: Móra Veronika, aki a GEVB titkári funkcióját a legtovább töltötte be (Fotó: Origo)

Emlékezzünk: ebben az időpontban (2006) az agrártárca (miniszter: Németh Imre) elbizonytalanodik, s az MTA-hoz fordul, amely ad hoc bizottságot kér fel szaktanácsolásra, de amelynek harmatgyönge állásfoglalását Balázs Ervin és munkatársai (közöttük Bedő Zoltán is) nem tudják megvédeni. Vizi E. Szilveszter a jelenlétemben (Heszky László és Vida Gábor is részt vett a találkozón) zárkózott el ettől az állásponttól, azt mondva, hogy az ad hoc bizottsági vélemény és nem az Akadémiáé.

Nem itt volt azonban a Bedő Zoltánnal való személyes ügyemnek vége. Az intézetem 2006. április 27-i igazgatói tanácsülésén igazgatóm az intézeti vezetők jelenlétében tudatta velem, hogy Bedő Zoltán az MTA MKI igazgatója telefonon felhívta és elmondta, hogy tűrhetetlennek tartja, hogy én az ő általa vezetett intézet egyik kutatási témáját akadályozó nyilatkozatokat teszek, ami ellen határozottan tiltakozik.

A kérdés külön érdekessége, hogy az MTA Növényvédelmi Kutatóintézetének (MTA NKI), az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézetének (MTA TAKI), az MTA Állatorvostudományi Kutatóintézetének az MTA MKI martonvásári székhelyű összevonásáról akkoriban röppent fel hír. (Később ez meg is történt az állatorvosok költöztetése nélkül.) Az akció tehát olybá vehető volt, mint lehetséges jövőbeli főigazgatóm (az lett volna, ha kutatórészlegünk kényszerűségből nem hagyja el közben az MTA-t) türelmetlenül korai fenyegetése, amely részben személyesen nekem, közvetve pedig a nálunk művelt mellékhatás-kutatási területnek szólt.

Kőmíves Tamás (akkori igazgatóm) azt a választ adta számára, hogy intézetünkben a kutatás és a kutatásvezetők véleménynyilvánítása szabad, s amennyiben személyes természetű kifogása merült fel, akkor azt velem lenne célszerű megbeszélnie. Hozzátehetem, hogy a GEVB-be nem a munkahelyem delegált, hanem a környezetvédelmi tárca, vagyis a választott megoldás engem egy leköszönt rendszer megoldásaira emlékeztetett. Bedő Zoltán egyébként sohasem hívott fel ez ügyben. Nem megbeszélni akart velem valamit. 2010-ben (ekkor éppen a GEVB elnöke voltam) újra próbálkozott, akkor az éppen megbízott, külsős intézetigazgatón (†Anton Attila) keresztül. Nála sem ért azonban célba.

Venetianer Pál 2008-ban köszönt le a GEVB elnöki székéből. Az Agrofórum nevű lap, amely a „GMO moratórium, de meddig?” című rendezvény (2008. szeptember 4.) szervezője volt, decemberben interjút jelentetett meg vele, ahol visszamenőleg kritizálta azt a szervezetet, amit vezetett.

2009. júniusában – a fentieket követően – készített velem az Agrofórum interjút. A lap riporterétől meglehetősen provokatív kérdéseket kaptam. Neki és a cégek által támogatott (lásd a lapban megjelenő hirdetési profilt) lapjának saját elképzelése volt a géntechnológiáról, vagyis úgy gondolta ekkortájt, hogy akár aktívan irányíthatná annak hazai sorsát. Itt az alábbiakat írtam: „Venetianer Pál részéről súlyos bírálat érte a bizottságunk munkáját, amit részben osztok. Kritikaként viszont hozzáteszem, ez a helyzet az ő egy évtizedes elnöksége alatt alakult így. Mint e pozíció két évre szóló birtokosa teszek azért, hogy a GEVB szakszerűbben és hasznosabban dolgozzon.”

Végül is négy évet töltöttem a GEVB elnöki posztján. Az üléseket nyílt (eredményhirdetés) és zárt (munkaülés) részre tagoltam. Csak a nyílt részről készült rövid jegyzőkönyv, míg a zárt részről az egyes ügyekre vonatkozó írott állásfoglalás (többségi és kisebbségi véleményekkel). Mindez elejét vette a személyeskedő vitáknak, illetve a tagokat az ülés előtti héten otthoni munkára kényszerítette, hiszen az ülésre felkészülten és albizottsági állásfoglalással kellett jönni. Mindez nem találkozott a mezőgazdasági tárca (Sándor István/Feldman Zsolt) ízlésével és igyekezett ezt a tevékenységemet akadályozni (bővebben később).

Minderre azért volt szükség, mert korábban több tagunk csak úgy beesett az ülésre és egyetlen teendőjük az volt, hogy csatlakoztak egy általuk kiválasztott hangadó mondanivalójához. Igen, akár az elnök is lehetett ez a személy. Ez különösen disszonáns volt olyan esetekben, mikor valaki a mellette ülő dossziéját figyelte, hogy az hol nyitja ki (a szomszédom, egy ismert akadémikus is közéjük tartozott), mert semmilyen, az üggyel kapcsolatos előzetes munkát nem végzett.

A GEVB-en belül albizottságokat szerveztem. Egészségügyi, környezetvédelmi valamint mezőgazdasági/ipari albizottságok jöttek létre. Ezek valamennyien önállóan ítéltek meg egy-egy ügyet, szavaztak róla, majd véleményt fogalmaztak. Mindez megakadályozta azt, hogy valaki olyan területi állásfoglalásba üsse bele folyamatosan az orrát, ami nem szakterülete. Akadtak ilyenre is példák, de ehhez mostantól nagyon felkészültnek kellett lenni, mert egy aktív közösséggel kellett vitatkozni, vagyis az efféle aktivitás gyorsan leépült.

Bevezettem azt a gyakorlatot, hogy a dokumentáció tulajdonosát (a kérelmezőt) meghívtam az ügyének első tárgyalására, így közvetlenül ő mutathatta be a beadványt, illetve a GEVB tagjai őt kérdezhették. Elnökségem alatt szinte mindenki élt ezzel a lehetőséggel.

Az ülések végére minden ügyben közös állásfoglalásunk volt, ahol a támogatás és ellenzés mértéke is ismertté vált. Kisebbségi, sőt személyes állásfoglalásra is sor kerülhetett. Ez utóbbi nagyon nem tetszett a mezőgazdasági tárca képviselőinek. Sok huzavona után elkészült az ügyrendünk is, ezt is a mezőgazdasági tárca akadályozta, mert saját jogait érezte csorbítva az autonóm működés láttán.

Hihetetlen volt számomra a szakmailag egyébként tehetetlen miniszteriális féltékenység a döntés pozícióját illetően. Az addigi személyes vitákat rögzítő jegyzőkönyvek, az ezt megelőző tömörítvények helyett most azonnali konkrét állásfoglalások születtek, amit nem az ügyvezető köztisztviselőnek kellett értelmeznie. A kidolgozott nyomtatvány az egyértelmű állásfoglalást nem tette elkerülhetővé. A tárca ezzel kapcsolatos legfontosabb véleménye az volt, hogy mi semmiképpen nem dönthetünk. Egy csoport állásfoglalása azonban csak egyéni döntések után jöhet létre, ami aztán javaslattá vált a köztisztviselők felé, akik a biológiai részleteket nem értették, de nem is ez foglalkoztatta leginkább őket, hanem saját intézkedési jogkörük csorbítatlansága.

Nem sikerült megoldanom azt, hogy a GEVB törekvései nyilvánosságot kapjanak (a mezőgazdasági tárca többszöri felszólalásomra sem készítette el a honlapunkat, ahol ez megvalósítható lett volna), vagyis a GEVB sohasem tudta betölteni azt a szerepet, hogy a döntéshozókat és a közvéleményt egyidejűleg tájékoztassa. Nem kapott erre a mezőgazdasági tárcától lehetőséget. Utólag is úgy gondolom, hogy tartottak ettől. Ma is elképesztően keveset tudhatunk a GEVB működéséről, és súlypontos témákban nem kérik ki a véleményét. A mezőgazdasági tárca őrzi a döntési jogosultságát. Ezt illetően Feldman Zsolt jogásszal volt komoly, a GEVB tagjai előtti emlékezetes ütközésünk (később részletesen).

A GEVB által el nem végezhető feladatra a GMO-Kerekasztal szerkezete volt sokkal alkalmasabb, amely nem volt leterhelve elképesztő mennyiségű adminisztrációs munkával, így érdemiekkel foglalkozhatott. 2009. május 27-én számoltam be ott először a GEVB munkájáról és tettem nyilvánossá azt, amit lehetett. Nem gondoltam persze azt, hogy elégséges az, amit jogszerűen elmondhattam.

17.ábra: A GEVB által kezelt ügytípusok

A GEVB tevékenységéről a bizottság titkára a Földművelésügyi Értesítő-ben adott évente statisztikai adatokat soroló hírt (17. ábra). Míg 2006-ig a szántóföldi kibocsátások száma évente tíz fölött volt, azt követően csak az ökológiai célú kibocsátások maradtak meg igen csekély szinten. 2007-től jelentek meg a mikrobiológiai vagy kutatási célú létesítményekre, majd 2013-ban az ezekben való zártrendszerű tevékenységre vonatkozó engedélykérelmek. Ez utóbbira azért került sor, mert bár a törvény ezt korábban is megkövetelte, a géntechnológiai kutatást végzők között – legfőként egyetemi körökben – ezt a kapcsolatos ellenőrzések hiányában nem gondolták szükségesnek. Az Egészségügyi Géntechnológiai Hatóság létrejötte után és az OTKA Bizottság felszólalására (ezt én kezdeményeztem, mint OTKA Bizottsági tag és a GEVB elnöke) azonban elkerülhetetlenné vált a laboratóriumok és a benne végzett géntechnológiai tevékenység bejelentése is. Mindez a hatályos géntörvényből következett.

A GEVB titkárai közül Móra Veronika töltötte be legtovább ezt a posztot és szerintem kiválóan. Utolsó titkári megbízatása idején az Ökotárs – amelynek igazgatója – Norvég Civil Támogatási Alap ügye miatt, a civilszervezetek delegálása ellenére Fazekas Sándor miniszter nem hosszabbította meg a megbízatását. Szerinte kitöltötte a kétszer négy évet.

Míg 2000-ben a szántóföldi kibocsátási engedélykérelmek kukoricára (MON 810, T25, NK603, MS1RF2), cukorrépára (T120-7), őszi káposztarepcére (MS8RF3), tavaszi búzára (B73-6-1), burgonyára és dohányra vonatkoztak, addig 2010-ben már csak kukoricára (MON 810, DAS-59122-7, DAS-01507-1, DP-098140-6, NK603) és burgonyára. 2015-re ez kukoricára és egyetlen kisparcellára szűkült le, ahol a MON 810 és a DAS-59122-7 fajtacsoportokkal kapcsolatos kutatások folytak. Mára ennek az utolsónak a támogatását is Feldman Zsolt államtitkár-helyettes utasítására leállították.

A hazai szántóföldi kibocsátások száz körüli értéke alacsonynak nevezhető Európában. A MON 810-es vetési moratórium, majd az alaptörvény hatására folyamatosan csökkent ez a tevékenység, vagyis messze elmaradt az Európai Uniós tagországok átlagos aktivitásától. A hazai géntechnológiai kutatás laboratóriumi/üvegházi/zárt rendszeri szintre húzódott vissza, ami súlyos problémákkal járhat együtt a jövőbeni döntések szakmai megalapozottságát illetően. Úgy gondolom, hogy a hazai agrárium irányításának is rá kell egyszer jönnie, hogy természettudományos kérdések nem kezelhetők kizárólagosan a jog eszközeivel.

A következő rész címe: Levél a hátországból (2) – Hatósági amnézia (Biotechnológi^kaland N^o20)

Darvas Béla