(K+F+I pillanatképek: N^o34)

Horizon 2020 és az európai tudomány/innováció pillérei – beszélgetés Nagy Gábor Mihállyal – az interjú első része.

A Horizon 2020 több fontos elvet követ. Ezek közül az egyik: a természet- és társadalomtudományos eredmények integrálása. Miért van erre szükség?

A Horizon 2020 program paradigmaváltás az előző keretprogramokhoz képest. A kutatásterületeken alapuló pályázati rendszert fokozatosan felváltja a társadalom számára fontos problémákra, köztük a társadalmi kihívásokra megoldást kereső kutatások és innováció támogatása. Olyan társadalmi kihívás pedig nincs, amelynek ne lenne a természet-, illetve élettudományi vetületei mellett társadalomtudományi kapcsolódása. Például, ha vezetőnélküli autót szeretnénk fejleszteni, a technológiai megoldások mellett tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen jogi következményei vannak, ha az autó „magától megy”, illetve, hogy az emberek miként fogadják az újítást. Ezek pedig társadalomtudományi kérdések.

A japán és észak-amerikai kutatások után az európai kutatás is a gyakorlati területek felé fordul? A nyolcvanas évek Angliájában – akkortájt éppen a Sussex Egyetem laboratóriumába dolgoztam – Margaret Thatcher megtette azt a brit kutatásokkal, hogy az ipari célokat messze előtérbe helyezte. Bizottságai szigorúan ellenőrizték a kutatóintézeteket/egyetemeket, és csak azok az egységek kaptak további állami támogatást, akik gyakorlati irányú kutatásokat végeztek.

A Horizon 2020 az Europai Unió jelenlegi kutatás-fejlesztési és innovációs politikáját meghatározó program, amely a kontinens globális versenyképességének növelését célzó Európa 2020 stratégia „Innovatív Unio” elnevezésű kiemelt kezdeményezésének egyik alappillére. A program egyik fontos célja, hogy a tudományos áttörésekből üzleti lehetőségeket biztosító innovatív termékek és szolgáltatások születhessenek, ezért a kutatástól a piaci hasznosításig terjedően az innovációs lánc minden szakaszához támogatást nyújt. Támogatja tehát a K+F+I teljes spektrumát a kiváló alapkutatástól az innovatív termékek piacra juttatásáig. Hangsúlyozni kell, hogy a program alapja a kiválóság, de a pályázatok elbírálásánál döntő szerepet kap a kutatás várható hatása (impact) is az F+I területén. Véleményem szerint, a programban megfelelő arányban jelenik meg a tisztán tudományos és a társadalom számára fontos gyakorlati célok támogatása.

A leszakad régiók – hazánk idetartozik – felzárkóztatásának megoldása nem kevés gonddal járhat. Ehhez csatlakoztatható a kutatási infrastruktúra fejlesztése, a műszerbeszerzés támogatása, nagytapasztalatú kutatók ösztöndíja és munkába vonása más térségekben. Nálunk az utóbbi években, a kutatóközpontok létrejöttével a nyugdíjat elért „közalkalmazottnak” minősített kutatói korosztály munkájára nem tartott a 2. Orbán-kormány igényt, figyelmen kívül hagyva, hogy a középidős korosztály (40-60 éves) a kutatásban nálunk ritkaság. Sőt, a törvények a kutatók visszafoglalkoztatását is lehetetlenné tették, bármennyire is szükség volna egyik-másik nyugdíjas kutató szakértelmére.

Erre a problémára az Európai Uniónak nincs iránymutatása. A foglalkoztatási kérdések a tagországok hatáskörében vannak, az EU legfeljebb ajánlásokat fogalmazhat meg az Európai Kutatási Terület (European Research Area, ERA) stratégia keretein belül. Az egyetlen kivételt a nyugdíjak kérdése jelenti. Nemsokára felállításra kerül egy Európai Kutatói Nyugdíjalap (Retirement Savings Vehicle for European Research Institutions, RESAVER), amely lehetővé teszi, hogy a kutatók a második pillérbe befizetett nyugdíjjárulékukat egy Európai biztosítónak fizessék. Így egyszerűbbé válik a kutatók költözése egyik tagországból a másikba.

Milyen szempontok szerint minősül valaki nagytapasztalatú kutatónak? A hazai tudományfinanszírozásban (Lendület program) a külföldön jelentős időt eltöltött kutatók hazacsalogatására történtek lépések. Viszont nagyon alacsonyszámú a kedvezményezettek köre, s nem igazán ilyesmit tűz ki célul a Horizon 2020. Egy más tudománypolitikai miliőből érkező kutató minden bizonnyal először az eszközök hiányán ámul el, majd folytathatja azt a társasjátékot, amit errefelé mindannyian űzünk: ide-oda utazunk egy-egy vizsgálati típusért. Lehet, hogy nekik elhiszik majd a hazai politikai döntéshozók azt, amit a hazai vezető kutatók a rendszerváltás óta türelmesen magyaráznak?

A nagytapasztalatú kutatói pályázók megítélése elsősorban tudományos eredményeik alapján történik. Ebbe azonban nemcsak a publikációk számát kell beleérteni, de minden más eredményt is: például a szabadalmakat vagy a kifejlesztett termékeket, az adott szakterület függvényében. Emellett, fontos a kutató oktatói múltja és az eddigi pályázati tevékenysége is. A kritériumrendszer tehát széles alapokon nyugszik.

A Horizon 2020 törekszik a tagországi együttműködések finanszírozására és a privát szféra aktivizálására a programok támogatásában. Mennyire sikeres ez az utóbbi az Európai Unióban, mert nálunk valahogy ez sehogyan sem akaródzik beindulni?

A Közös Technológiai Kezdeményezés (Joint Technology Initiative, JTI) a privátszféra bevonásának legfontosabb intézményesített formája. Olyan új, egyedi mechanizmus, melyet a 7. Keretprogram vezetett be azzal a céllal, hogy lehetővé váljon koherens, nagyméretű európai kutatási struktúrák kialakítása, partnerség létrehozásával a köz- és a magánszféra (Public-Private Partnership, PPP) között. A cél hosszú távú partnerség létrehozása a köz- és a magánszféra között nagyléptékű magánberuházások és (közösségi, valamint tagállami) közforrások mozgósításával létrehozott jogi személyek (közös vállalatok) formájában, olyan stratégiai területeken, melyek növelik az európai versenyképességet, és ahol a szokásos technológiai eszközök nem elegendőek a technológiai előrelépéshez. A Horizon 2020 folytatja és kiszélesíti a JTI-k támogatását.

A hazai K+F+I legjellegzetesebb problémája a K és I között nem létező fejlesztő, ami a technológiatranszfert lehetetlenné teszi. A mezőgazdasági területen ezen túlmenően még az innovációs partner is hiánycikk, hiszen ilyenek lehetnének a különböző tanácsadási rendszerek, amelyek a rendszerváltás után, a nagyüzemek széthullásával eljelentéktelenedtek. A technológiatranszfer zavarai jellemzőek Európára vagy csak magyar specialitás?

Véleményem szerint a technológiatranszfer problémái kisebb-nagyobb mértékben egész Európára jellemzők. Ez az a terület, ahol az EU le van maradva a legnagyobb versenytársaihoz képest. Például, az egyetemek köré települt „startup”-ok, „spin-off”-ok és technológiai parkok rendszere sokkal később alakult ki, ha egyáltalán kialakult Európában, mint az Egyesült Államokban. Az európai egyetemi kultúrának nem volt szerves része a kutatási eredmények hasznosítása, ellentétben az amerikai kultúrával. És ezt a kultúrát felülről vagy kívülről megváltoztatni nagyon nehéz. Ennek ellenére, a Horizon 2020 egyik célkitűzése ennek a kultúrának a megváltoztatása a pályázati tematika segítségével. A program nagy hangsúlyt fektet a kutatási eredmények hasznosítására, a kisvállalkozások támogatására, de megjelent a kutatók innovációs tevékenységét segítő támogatás is. A „Proof of Concept” pályázati lehetőség például az ERC-ben pályázatot nyert kutatók saját felfedezéseinek hasznosítását támogatja, ezzel is ösztönözve a legjobb kutatókat arra, hogy kilépjenek a tisztán kutatói szerepkörből.

A Horizon 2020 pályázati elosztási mechanizmusa (37. ábra) elég sajátos. Ismertetnéd?

A Horizon 2020 valóban sokszereplős, ami nem meglepő, ha belegondolunk, hogy ez a világon a legnagyobb egyedi kutatási és innovációs program. A program kidolgozása alapvetően az Európai Bizottság feladata, amelynek sok főigazgatósága érdekelt a megfelelő pályázatok kiírásában. Ezt a munkát a Kutatási és Innovációs Főigazgatóság (Directorate-General for Research & Innovation, DG RTD) koordinálja. A pályázati pénzek elosztásában is részt vesznek a főigazgatóságok, elsősorban természetesen a DG RTD. Ez azonban egyre inkább az ún. Végrehajtó Ügynökségek (EAs) feladata lesz, amelyeket pontosan erre a feladatra hoztak létre. Így a Bizottság, ha egyre csökkenő létszámmal is, de jobban tud koncentrálni az európai kutatási és innovációs stratégiák kidolgozására, valamint a tagállamok stratégiáinak értékelésére. A priváttőke bevonására létrejöttek a PPP-k, az ún. Közös Technológiai Kezdeményezések (JTI-k), amelyek a saját területükön lebonyolítják a pályáztatást. Ezen felül, a Horizon 2020 célja a tagállamok pályázati rendszerének jobb összehangolása Public-Public Partnership-eken, a P2P-ken keresztül, melyek tagállami és uniós pénzeket osztanak el egységes irányítás alatt. Végül, de nem utolsó sorban, az Európai Fejlesztési Bank (European Investment Bank, EIB) és az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (European Institute of Innovation & Technology, EIT) is jelentős mennyiségű forrást oszt el. Ezt a meglehetősen bonyolultnak tűnő rendszert azonban a pályázó kutatónak nem kell feltétlenül ismernie, hiszen neki csak azt kell tudnia, hogy van egy honlap, az ún. „participant portal”, ahol minden információt meg lehet találni és pályázni is ott lehet.

Nem állítom, hogy az ábra tanulmányozása után nem marad az elemző számára seregnyi kérdés, amit nem fogunk most feloldani. Első pillantásra meglehetősen bürokratikusnak látszik nekem ez a rendszer. A szétosztott pályázati pénzek hány százalékát használják fel a hivatalok a saját fenntartásukra?

Véleményem szerint a rendszer nem bürokratikus, ha azt vesszük figyelembe, hogy a Horizon 2020 program kidolgozásakor 28 tagállam; megannyi szakmai szervezet, az ipar, valamint a különböző tematikus politikák érdekeit kell egyeztetni. Ezen felül, a program deklarált célja a tagállamok és az ipar K+F+I iránti elkötelezettségének erősítése európai szinten is, ezért van szükség a PPP és P2P konstrukciókra. Azt, hogy a program mennyire bürokratikus, az dönti el, hogy a kutatók milyen egyszerűen pályázhatnak, és milyen könnyen juthatnak a nyertes pályázatok a pénzükhöz. Az Európai Bizottság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a pályázók élete minél könnyebb legyen. Az első visszajelzések ebből a szempontból is kedvezőek.

Az intézmények a saját fenntartásukra a teljes büdzsé mintegy 5%-át fordítják. Ez egy végrehajtó ügynökség esetén kevesebb, hiszen ezekben az intézményekben „csak” a pályáztatás és projekt management költségei jelennek meg, a K+F+I stratégia kidolgozása, nyomon követése és értékelése nem.

Az egyes hivatalok összetételében van valamiféle törekvés a kiegyensúlyozott tagállami részvételre, vagy ez egyéni pályázati úton nyer megoldást, vagyis csak a munkára való alkalmasság dönti el a hivatalba kerülők személyét?

Az intézmények munkatársait egyéni pályázati rendszerben választják ki. Nagyon kemény és éles a verseny a bekerülésért. Az ERC felállításakor például egy munkahelyre akár több százszoros is volt a túljelentkezés. A kiválasztás szempontjai között elsődleges a kiválóság, de intézményi szinten – azaz az egész Európai Bizottság szintjén – törekedni kell a földrajzi homogenitásra, illetve a nemek közötti megfelelő arányra is. Én is majd ezer embert értékeltem (önéletrajz, majd előszűrés utáni személyes beszélgetés), akik ERC állásra pályáztak, és saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy az alkalmasság a döntő.

A Horizon 2020 honlapja segíti a pályázókat a pályázat elkészítésében. Miként oldható meg a bírálatok kiegyensúlyozottsága? Hogyan választ bírálót a rendszer?

A pályázatok elbírálásának alapfeltétele a jól működő „peer review” rendszer. Bírálóknak a legfelkészültebb kutatókat és innovációs szakembereket kérjük fel, hogy a bírálatok magas színvonala biztosítható legyen. Figyelembe kell venni természetesen, hogy milyen a bírálók nemek és munkahely szerinti eloszlása, de alapvetően a bíráló felkészültsége számít. Ezt a bizottságokban, illetve a végrehajtó ügynökségeken dolgozó szakemberek ítélik meg az EU adatbázisában lévő több mint 60.000 szakértő önéletrajza és publikációs listája alapján. Az adatbázisba regisztrálni lehet, de az EU mellett működő szakértői tanácsadó testületek is ajánlhatnak bírálókat. Az Európai Kutatási Tanács (ERC) más modellt követ, mivel a Tudományos Tanácsa választja ki a bírálókat.

37. ábra: A Horizon 2020 elosztási viszonyai

Megjegyzések: AGRI – Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága (ECs Directorate General for Agriculture & Rural Development, DG AGRI); BBI – Bioalapú ipar (Bio-based Industries); CLIMA – Európai Bizottság Éghajlat-politikai Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Climate Action, DG CLIMA); CNCT – Európai Bizottság Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Communications Networks, Content & Technology, DG CNECT); COMM – Európai Bizottság Kommunikációs Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Communication, DG COMM); DEVCO – Európai Bizottság Nemzetközi Együttműködés és a Fejlesztés Főigazgatósága (ECs Directorate-General for International Cooperation & Development, DG DEVCO); EAC – Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Education & Culture, DG EAC); EACEA – Európai Bizottság Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynöksége (ECs Education, Culture & Audiovisual Executive Agency); EAs – Végrehajtó Ügynökségek (Executive Agencies); EASME – Európai Bizottság kkv-ügyi Végrehajtó Ügynöksége (ECs Executive Agency for Small & Medium-sized Enterprises); EC – Európai Bizottság (European Commission); ECHO – Európai Bizottság Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága (ECs Humanitarian Aid & Civil Protection Department, DG ECHO); EDCTP 2 – Európai és Fejlődő Országok Klinikai Kísérleti Partnerség (European & Developing Countries Clinical Trials Partnership); EIB – Európai Fejlesztési Bank (European Investment Bank); EIT – Európai Innovációs és Technológiai Intézet (European Institute of Innovation & Technology); EMPIR – Európai Innovációs és Kutatási Metrológiai Program (European Metrology Programme for Innovation & Research); ENER – Európai Bizottság Energiaügyi Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Energy, DG ENER); ENTR – Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Iparügyi Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Enterprise & Industry, DG ENTR); ENV – Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Environment, DG ENV); ERC – Európai Kutatási Tanács (European Research Council); ERCEA – Európai Kutatási Tanács Végrehajtó Ügynöksége (ERC Executive Agency); Eurostars 2 – Európai Közös Program kis- és közepes vállalkozások támogatására (European Joint Programme, co-funded from the national budgets of 34 EUREKA countries and by the EU); FCH 2 – Európai Hidrogén és Tüzelőanyag-cella Közös Vállalkozás 2 (European Fuel Cells & Hydrogen 2); IMI 2 – Innovatív gyógyászati kezdeményezés 2 (Innovative Medicines Initiative 2); INEA – Európai Bizottság Innovációs és Hálózati Projektek Végrehajtó Ügynöksége (ECs Innovation & Networks Executive Agency); JRC – Európai Bizottság Közös Kutatási Központja (ECs Joint Research Centre, JRC); MARE – Európai Bizottság Tengerügyi és Halászati Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Maritime Affairs & Fisheries, DG MARE); MOVE – Európai Bizottság Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Mobility & Transport, DG MOVE); MS – Európai Uniós Tagállamok (EU Member States); P2P – Közösségi-együttműködés (Public-Public Partnership); PPP – Köz- és magán-együttműködés (Public-Private Partnership); PRIV – Privát szektor (Private); REA – Európai Bizottság Kutatási Végrehajtó Ügynöksége (ECs Research Executive Agency); RTD – Európai Bizottság Kutatási Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Research, DG RTD); SANCO – Európai Bizottság Fogyasztóvédelmi és Egészségügyi Főigazgatósága (ECs Directorate-General for Health & Consumers, DG SANCO); SESAR 2 – Egységes Európai Égbolt Légiforgalom-szervezési Kutatási Program (Single European Sky ATM Research); Shift 2 Rail – Európai Közös Vasúti Vállalkozás (EU Shift2Rail Joint Undertaking).

Elvileg jól hangzik, de sajnos a működés már valami egészen más. A kiemelkedő kutatók többnyire el vannak foglalva a kutatómunka irányításával és nagyon könnyen utasítják vissza a felkéréseket. Akadnak ilyen munkára specializálódó „szürke eminenciások” viszont, akik örömmel foglalják el ezeket a helyeket és gyakran vonnak be a bírálatba pályakezdőket, ami persze nem mindig azonos a melléfogással. Van-e valamiféle bíráló ellenőrzési rendszer, amely nyomon követi a bírálatok színvonalát és a bíráló elfogulatlanságát.

A bírálók kvalitása valóban sarkalatos pontja a „peer review” rendszer működésének. A kiváló kutatói múlt azonban nem jelent automatikusan kiváló bírálói adottságokat. Saját tapasztalatomból is tudok mondani olyan eseteket, amikor kimagasló tudósok minőségen aluli bírálatokat készítettek. A bírálói hibákat legjobban a bírálói panelek tudják kiszűrni, mivel a kollektív bölcsesség legtöbbször felfedi a következetlenségeket és a félreértéseket. A bírálók ismételt részvétele a munkában a korábbi teljesítményük függvénye. Ez a bírálók kvalitatív megítélésén és a bírálatokkal szemben benyújtott fellebbezéseken alapul.

A Horizon 2020 magyarországi kezelőjének milyen feladatai vannak?

A Horizon 2020 közvetlen finanszírozási program, azaz a kutatók, illetve intézményeik közvetlenül a brüsszeli kasszából kapják a pénzt. Az intézményeknek biztosítani kell a megfelelő kutatási körülményeket a nyertes pályázók számára. Természetesen számos hazai szervezet segítheti a pályázást. Nagyon fontos a megfelelő információáramlás, melyben a Nemzeti Kapcsolattartó Pontoknak van kiemelkedő szerepe. A kutatóintézetekben és egyetemeken működő pályázati irodák az információ átadása mellett levehetik a pályázatírás gondjának nagy részét a kutató válláról: természetesen a kutatási irányt csak a kutató tudja megszabni, de a pályázat más részeit a pályázati irodák kiválóan meg tudják írni megfelelő tapasztalatok esetén.

A pályázatírási/tanácsadási területére nálunk is specializálódtak csoportok. Ma ezeket a vállalkozókat internetes kereső alapján is választhatjuk. Szerintem az alaptudományi kutatók joggal idegenkednek ettől a szolgáltatástól. Annyi idő alatt, amíg valakinek elmagyarázzuk, hogy mit kell a pályázatnak tartalmazni, addig talán meg is írhatjuk. Ráadásul a lényegi tartalmat mindenképpen a kutatásvezetőnek kell megírni. Gazdasági tartalmat illetően viszont az angol nyelvet jó beszélő gazdasági vezetőket nálunk hiánycikknek látom. Meglepő számomra, hogy ezt a jól fizetett szakmát – tisztelet a kivételeknek – még nem igazán érintette meg az EU szele. Tapasztalatod szerint mennyi az átlagos pályázatírói „sikerdíj” mértéke az EU-ban?

Nincs erre vonatkozó ismeretem.

A Horizon 2020 2014-ben indult. Gondolom, hogy volt valamiféle összegzés az eddigi munkáról. Milyen főbb megállapításokban foglalható ez össze?

A Horizon 2020 eddig sikertörténet. Talán túl sikeres is. A kutatói társadalom nagyra értékeli a programot: az új paradigmát, a gyors értékelést és az egyszerűsített pályázati rendszert. A benyújtott pályázatok száma minden várakozást felülmúlt: több mint 36.000 pályázat érkezett az első 100 pályázati kiírásra, amiből mintegy 3.200 projektet választottak ki támogatásra. És ezért mondom, hogy a program talán túl sikeres is. A 10% körüli nyerési esély nem csak megelégedettségre ad okot, de jelzi az európai kutatási rendszer problémáit is. Ilyen kis nyerési esély már komoly megterhelést ró a kutatókra, hiszen a pályázatok megírása időt és energiát igényel, aminek a kutatómunka látja kárát. A Horizon 2020 következő munkaprogramjának tervezésekor ezt feltétlenül figyelembe kell venni. Erről részleteket azonban csak a munkaprogram véglegesítése után tudok majd mondani.

Darvas Béla