(Géntechnológi^kaland N^o84)

A második részben a kiemelkedő sikerű GM-növényeket vesszük sorra és rekapituláljuk a bolygón ismertté vált GM-fajtacsoportokat. Azokból kiválasztjuk a piacon sikeres variánsokat és a sorsukkal megismerkedünk. A géntechnológiai lobbi által sztárolt transzgenikus csúcstechnológia (Dudits Dénes szóhasználata) számtalan genetikai eseményt hozott létre, de ebből kevés jutott el az engedélyezésig és abból még kevesebb vált sikeresen kereskedelmi fajtává. Hovatovább itt is van termékút (ma egyik technológia a sok közül), vagyis a sikeres fajtacsoportot az újabbak kiszorítják a piacról, a single esemény már csak esetleg stacked formában él túl és végül az engedélyét sem hosszabbítják meg. A piacon ez a jellemző.

GM-szója

A szója a növényi géntechnológia legkorábbi kereskedelmi sikere, de az engedélyezett event-ek számából ezt önmagában nem lehet teljesen megérteni. Az általunk feldolgozott adatállományban 35 önálló szója-alapeseményt (genetikai) különítettünk el a keresztezéssel előállított stack-ektől. Ez fontos módszertani különbség: egy több event-et hordozó fajta nem új transzformációs esemény, és ugyanazt az alapeseményt sem szabad újra megszámolni azért, mert több stack-ben is megjelenik. Az ISAAA adatbázisa az alapeseményeket és a stack-ket együtt kezeli, de a mi ábráink a vizsgálathoz rögzített, megtisztított event-állományt mutatják.

Az adatelemzés módszertana   Az elemzés alapegysége az önálló transzformációs event (a pontatlan bevitel miatt jellemzője az egyedi bevitel), nem pedig minden adatbázis-bejegyzés. A hagyományos keresztezéssel létrehozott stack-ket külön kezeltük, és az azonos OECD/event-kódú duplikált bejegyzéseket egyetlen alapeseményként számoltuk. Az event-et egycélúnak (single) tekintettük, ha egyetlen agronómiai vagy minőségi célt szolgál; több gén vagy több hatóanyag-tolerancia ugyanazon funkcionális célon belül továbbra is egy célnak számított. Többcélú az az egy OECD-számú event, amely egynél több funkcionális célt hordoz. A piaci elterjedést három kategóriába soroltuk: A = legalább egy évben ≥100.000 ha vagy az adott növény vetésterületének ≥10%-a; B = dokumentált kereskedelmi termesztés, de egyik A-küszöb sem igazolható; C = engedélyezett event, amelynél kereskedelmi termesztést nem tudtunk dokumentálni. A két A-kritériumot külön követtük. Az event teljes piaci életciklusát vizsgáltuk, beleértve a stack-ek komponenseként való tovább élését is, de a stack-ek fizikai területét nem sokszoroztuk meg az alkotó event-ek számával. A stack-előfordulást S-A (≥10 jóváhagyott stack), S-B (1–9) és S-C (0) kategóriákba soroltuk. Az EU-státusznál külön kezeltük a termesztési engedélyt, az élelmiszer/takarmány-import és feldolgozási engedélyt, valamint a jelenlegi piaci engedély hiányát. A számszerű piaci állításoknál az event-specifikus adatot részesítettük előnyben; országos herbicid-toleráns vagy Bt-területet nem tulajdonítottunk automatikusan egyetlen event-nek.

7.ábra: A szója genetikai módosításának formái

A 35 alapesemény közül 28, vagyis 80% egyetlen funkcionális célt szolgál, öt event többcélú, kettőnek pedig a besorolását nem tekintettük kellően bizonyítottnak (7. ábra). Az egycélú genetikai események között feltűnően nagy a herbicidtolerancia túlsúlya: 19 ilyen event-et találtunk, ami az egycélú csoport 68%-a. Rovarrezisztenciára négy, beltartalmi módosításra három, szárazságtűrésre és növekedési/termésjelleg módosítására egy-egy event jut. Már ez az arány is jelzi, hogy a szója géntechnológiai történetét nem elsősorban a termőképesség közvetlen növelése vagy az abiotikus stressztűrés határozta meg, hanem a gyomirtási technológia átalakítása. A hazai GMO-lobbisták megszólalásai általában a termés mennyiségi és minőségi megváltoztatásáról nyilatkoznak és a globális felmelegedés miatt (ami a Kárpát-medence szárazulását vonja maga után) a szárazságtűrő növényekre mutogatnak. Ezt azonban egyáltalán nem jellemző a szója növényre, hiszen ilyen sikeres fajta nincs is látható módon a piacon, míg a nyilvántartásban is csak kisebbségben. A növényi géntechnológiában bekövetkezett közbizalomvesztés ilyen meg nem valósított ígéretekből és félre interpretálásokból származnak.

A herbicid-toleráns (valójában csak konkrét hatóanyagra vonatkozó magasabb tűrőképességről van szó) event-ken belül is koncentráció figyelhető meg. A glufosinate^*-tolerancia (a glufosinate^* uniós jóváhagyása 2018. július 31-én lejárt, és azóta nem engedélyezett hatóanyag az EU-ban) 12 (ezt a hatóanyagot markerként is gyakran használják, vagyis gyakori transzgén a konstrukciókban), a glyphosate-tolerancia hét event-ben fordul elő; mellettük 2,4-D-, dicamba-, mesotrione-, szulfonil-karbamid- (pl. chlorimuron-E^*, thifensulfuron-M), imidazolinon- (pl. imazapyr^*, imazapic^*, imazethapyr^*, imazaquin^*, imazamox) és isoxaflutole-toleranciát hordozó event-ek jelennek meg. Ezek a számok nem adhatók össze száz százalékra, mert egyetlen event több herbiciddel szembeni toleranciát is hordozhat. Jó példa a DAS44406-6 (Enlist E3), amely 2,4-D, glyphosate és glufosinate^* toleranciáját egyetlen transzformációs event-ben egyesíti. Funkcionálisan ezt továbbra is egycélúnak tekintjük: a cél mindhárom esetben a kémiai gyomszabályozás lehetőségeinek bővítése.

8.ábra: A Magyarországra szállított szója útvonala 2024-ben

Honnan érkezik szója 2024-ben?   A magyar szójaellátás két különböző rendszerre épül. Az egész szójabab elsősorban a közép- és kelet-európai térségből érkezik, míg a takarmányozásban meghatározó szójadara/szójapogácsa jelentős része dél-amerikai eredetű (8. ábra). 2024-ben Magyarország 176 ezer tonna egész szójababot importált. Ennek legnagyobb beszállítója Szlovákia volt 63 ezer tonnával (ukrán forrású lehet), közvetlenül mögötte azonban Ukrajna állt 57 ezer tonnával; Lengyelországból 20 (ukrán forrású lehet), Romániából 19, Ausztriából 9 ezer tonna érkezett. Az ukrán szerep a nem módosított szója-ellátásban meghatározó lehet, hiszen Magyarország 163 ezer tonna szójadara/olajpogácsa behozatalát is Ukrajnával számolta el. Vagyis Ukrajna egyszerre fontos forrása a teljes szójababnak és a nem módosított takarmány-alapanyagnak. Ezért is nagyon különös, hogy a Fidesz-Magosz az ukrán mezőgazdasági termékek feltételezetten rossz minősége miatt (a RASFF adatbázisa ezt nem támasztotta alá) a gabona export ellen lázította a gazdákat, miközben a hazai nem módosított szójaellátás ismert eredete volt, ami a hazai bioállattenyésztést és az élelmiszerszója-ellátást megalapozta.

A másik meghatározó irány Dél-Amerika, mindenekelőtt Brazília {címkép: Szója berakodása egy teherhajóba a brazíliai Paranaguá kikötő gabonaterminálján (Paraná állam, 2012; Fotó: Gerson Gerloff)}. Itt azonban a magyar külkereskedelmi statisztika önmagában félrevezető lehet: a brazil szójadara nem feltétlenül Brazília → Magyarország partnerkapcsolatként jelenik meg. A tengeri rakományt európai kikötőben rakják ki, majd onnan vasúton vagy más szárazföldi úton kerül Magyarországra. Koper (Szlovénia) ennek dokumentált belépési pontja. Már 2013-ból ismert 61 ezer tonnás brazil szójadara-rakomány Magyarország számára, és a hajózási adatok között 2021. december 18-án 47 ezer tonna szójadara Rio Grande → Koper szállítása szerepel Bunge Budapest importőrrel. Ezért a 2024-ben Szlovéniával elszámolt 239 ezer tonna szójadara mögött jelentős dél-amerikai eredet állhat, de a teljes mennyiséget nem lehet automatikusan brazilnak vagy Koperből származónak tekinteni. Brazília és Ukrajna szerepe alapvetően különbözik: Ukrajna a statisztikában is közvetlen magyar beszállítóként látható, Brazília viszont elsősorban a tengeri szójadara eredetországaként fontos, miközben az áru az EU-ba belépve gyakran már Szlovénia vagy más európai ország felől jelenik meg a magyar importstatisztikában. Emiatt a kereskedelmi partner és a szója tényleges termelési eredete nem feltétlenül azonos. A Comtrade/WITS adatai szerint 2015-ben csak 347 kg, 2016-ban pedig mindössze 100 kg amerikai szójababot importált közvetlenül Magyarország. Vagyis Fazekas Sándor 2016-os amerikai tárgyalásából nem következik, hogy akkor Magyarország nagy mennyiségű szóját közvetlenül az USA-ból vásárolt volna. A pontos szállítási adatok szinte kinyomozhatatlanok. A magyar takarmányozás importfüggősége elsősorban a szójadarához kapcsolódik; ez az áru pedig európai közvetítőkön és kikötőkön keresztül is érkezhetett, ezért az eredetország nem azonos a magyar külkereskedelmi statisztikában szereplő közvetlen partnerországgal. Ezt jól mutatja, hogy 2017-ben a 448 ezer tonnás magyar szójadara-importból 253 ezer tonnát Szlovéniával számoltak el, ahová ez bizonyítottan Brazíliából érkezett és többnyire GMO volt.

A 35 engedélyezett alapeseményt azonban messze nem jelent 35 kereskedelmi sikert. Saját, előre rögzített kritériumaink szerint akkor soroltunk egy event-et az A piackategóriába, ha termesztése legalább egy évben elérte a 100 ezer hektárt vagy az adott növény vetésterületének 10%-át. Mindössze hét event teljesítette ezt a feltételt; nyolcnál kereskedelmi termesztést tudtunk igazolni a küszöb bizonyítása nélkül, húsznál pedig az engedélyezés ellenére nem találtunk dokumentálható érdemi kereskedelmi termesztést. Vagyis az általunk vizsgált 35 alapeseménynek csupán 20%-a vált bizonyíthatóan nagy területen termesztett technológiává (9. ábra).

Még beszédesebb a hét sikeres event összetétele. Öt herbicid-toleráns: GTS 40-3-2, MON89788, MON87708, A5547-127 és DAS44406-6. Egyetlen rovar-rezisztens event, a Cry1Ac-toxint termelő MON87701, valamint egy módosított olajösszetételű event, a DP305423 került ebbe a körbe. A hétből tehát öt – 71% – közvetlenül herbicidhasználathoz kötött technológia. Az Egyesült Államok hosszú idősora ugyanezt a technológiai irányt mutatja: a herbicid-toleráns szója részaránya 1997-ben 17% volt, 2001-re 68%-ra, 2014-re 94%-ra emelkedett, 2024-2025-ben pedig 96% körül alakult. Az ilyen fejlesztéseknél a fajtatulajdonos a saját vezető termékét a módosításhoz köti és így a lejárt szabadalmi előnyeit meghosszabbítja.

Ezeket az országos adatokat ugyanakkor nem szabad egy-egy event vetésterületével azonosítani. A fajtaváltás és a stack-ek terjedése miatt ugyanaz a technológiai cél egymást követő vagy egymásba épülő event-ekben jelenhet meg. Ezért külön követtük az alapeseményeket stack-ekben való tovább élését is. Egy régebbi event piaci életciklusa ugyanis nem feltétlenül ér véget akkor, amikor önálló fajtaként háttérbe szorul: genetikai komponensként tovább élhet újabb kombinációkban. Ez különösen a MON89788 esetében fontos. A piaci élettartam ezért nem azonos az önálló fajtanév kereskedelmi élettartamával.

A szója esete azt is mutatja, hogy az első generációs (transzgenikus) és a későbbi GM-növények közötti határ kevésbé éles, mint ahogy azt gyakran bemutatják. Az itt elemzett transzgenikus event-adatállomány nem foglalja magában a génszerkesztéssel létrehozott szójákat; ilyen termék – például a Talen-technológiával előállított magas olajsav-tartalmú Calyno™ szója – már igen szerény mennyiségben kereskedelmi forgalomba került. Megjelentek ugyan új tulajdonságok – módosított zsírsavösszetétel, szárazságtűrés –, de a nagy területű termesztést továbbra is a herbicidtolerancia uralja. A technológiai fejlődés jelentős része nem a herbicidtolerancia leváltását, hanem annak kiszélesítését jelentette: a glyphosate mellé glufosinate^*, dicamba, 2,4-D, majd további hatóanyagokkal szembeni tolerancia került. A GM-szója története ezért ma legalább annyira növényvédelmi technológiai történet, mint genetikai. A széles hatásspektrumú herbicidekre épülő gyomszabályozás csökkentheti a szántóföldi gyomflóra mennyiségét és változatosságát, ezen keresztül pedig a hozzá kötődő táplálékhálózat egyes elemeinek abundanciáját és diverzitását.

9.ábra: A GM-szója sikeres fajtacsoportjai

Európa: nem termesztjük, de használjuk

Az európai helyzet különösen szemléletes. Az általunk vizsgált event-ek között jelenleg nincs EU-ban termesztésre engedélyezett szója-fajtacsoport, miközben számos event élelmiszerként, takarmányként, illetve import és feldolgozás céljára engedélyezett. Az európai GM-szója jelentőségét tehát nem az uniós vetésterület, hanem az importált termény és mindenekelőtt a takarmányozás adja.

Az EU fehérjeellátása erősen támaszkodik a behozott szójára és szójadarára, elsősorban dél- és észak-amerikai forrásokból. Emiatt a GM-szója európai környezeti és élelmiszerlánc-kérdése nem szűkíthető arra, hogy termesztünk-e ilyen növényt. A termelés környezeti terhei részben a termesztő országokban jelentkeznek, miközben a termék – elsősorban szójadara formájában – bekerül az európai állattenyésztés tápjaiba.

GMO-mentes ország?   A GMO-mentes Magyarország mindenekelőtt a GM-növények hazai termesztésének tilalmát, nem pedig a GM-termékek behozatalának tilalmát jelenti. A különbség a szója esetében különösen látványos volt. Már a GMO-Kerekasztal korai anyagai is rögzítették, hogy GM-növények terményként, illetve az azokból készült takarmányok és élelmiszerek formájában behozhatók. A nagyságrendet egy 2016. április 11-i washingtoni tárgyalás hivatalos magyar jelentése világította meg. Michael T. Scuse amerikai mezőgazdasági miniszterhelyettes azzal érvelt, hogy „a Magyarországra bekerülő szója 90%-a GMO” [!], és ezt etetik a magyar haszonállatokkal. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter erre azt válaszolta, hogy Magyarországra évente mintegy 700 ezer tonna import szója érkezik [!], ezt feletetjük”, miközben a GM-növények termesztése tilos (10. ábra). A két közlésből számítható mintegy 630 ezer tonna GM-eredetű szója; ez azonban számított érték, nem a jelentésben önállóan közölt adat. A minisztériumi ügykezelésből kiszivárgott ügy parlamenti folytatást kapott. Sallai R. Benedek 2016. május 11-én írásbeli kérdésben kérte Fazekastól az amerikai tárgyalások dokumentációját. Fazekas Sallainak adott válaszában közölte, hogy a tárgyalásokról kormányjelentés készült, de közölte: az 2016. szeptember 2-ig nem nyilvános. Ettől külön kezelendő a washingtoni Scuse–Fazekas tárgyalásról készült emlékeztető: a Magyar Nemzet 2016. június 17-én idézett belőle, a Reflektor pedig ugyanaznap dokumentumként is közzétette. A Reflektor-oldal 2016. június 19-i archivált példánya ma is bizonyítja a közzétételt. A rendelkezésre álló források alapján egyelőre nem állítható biztosan, hogy a szeptember 2-ig visszatartott kormányjelentés azonos volt ezzel a kiszivárgott tárgyalási emlékeztetővel. A cikk megjelenését követően hamarosan behívtak a minisztériumba, ahol Kőrösi Levente főosztályvezető vezetésével általános számonkérésre került sor; ezt követően rövid időn belül nyugdíjaztak, bár 2012-ben még a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét kaptam. Fazekas írásbeli válasza a kormányjelentésben szereplő 90%-os GM-arányt és a 700 ezer tonnás importadatot már nem ismételte meg. Fazekas vetőmagot is kért tanulmányozás céljából. Dokumentálható, hogy miközben a politikai kommunikáció a magyar mezőgazdaság GMO-mentességét hangsúlyozta, jelentős mennyiségű GM-eredetű szója került az országba, amit az állatok takarmányozására használtak. A nagy mennyiségű importált GM-szója takarmányozási felhasználásához Magyarországon tudomásom szerint nem kapcsolódott dokumentált, a GM-eredetre visszavezetett állategészségügyi esemény. Ez alapján az Alaptörvény sejtetése még inkább különösnek tűnhet.

10.ábra: A kiszivárgott washingtoni tárgyalási emlékeztető

Popp József: amikor a GM-szója szakmai kérdésből személyzeti ügy lett   A washingtoni jelentés nem előzmény nélküli. Popp József agrárközgazdász foglalkozott a géntechnológiával módosított növények magyarországi gazdasági jelentőségével. Popp és Potori Norbert már 2007-ben a Magyar Tudomány-ban elemezte a GM-növények termesztésének és ipari felhasználásának hazai közgazdasági kérdéseit. A szója különösen kényes pont volt, hiszen Magyarország állattenyésztése jelentős importszója– és szójadara-függőségben működött. A szakmai vita 2012-ben személyzeti üggyé vált. Popp akkor az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgató-helyettese volt. A BBC Science Focus számára adott interjújában a GM-növények világélelmezési és magyarországi előnyeiről is beszélt. 2012 márciusában eltávolították az AKI-ból. Az Index tudósítása szerint a Vidékfejlesztési Minisztérium megerősítette a menesztés tényét, és azt azzal indokolta, hogy Popp a GMO mellett lobbizott, amit a tárca összeegyeztethetetlennek tartott köztisztviselői státuszával. A történet azért különösen figyelemre méltó, mert ugyanebben a politikai környezetben a GM-növények magyarországi termesztését elutasították, miközben az állattenyésztés továbbra is nagymértékben importált szójára támaszkodott. Maga az Index is felhívta a figyelmet arra, hogy az Alaptörvény GMO-mentes mezőgazdaságra vonatkozó rendelkezése nem zárta ki a GM-termékek importját. Popp néhány évvel később már számszerűen is megfogalmazta ennek következményét: 2016-ban évi 500-600 ezer tonna szójadara-behozatalról beszélt, amelynek becslése szerint 85-90%-a GM-szójából készült. Ez mintegy 425-540 ezer tonna GM-eredetű szójadarát jelentett évente.

11.ábra: Szója és szójaeredetű élelmiszerek [^©(db) → AI]

A GM-szója az élelmiszerekben   A GM-szója magyarországi jelenlétét nemcsak importstatisztikákból lehetett sejteni (11. ábra). A hazai hatósági és kutató laboratóriumok már a 2000-es évek közepén élelmiszerekben is mértek GM-szójaeredetű DNS-t. A GMO-Kerekasztal 2005-2006-os anyagai között Vajda Boldizsár, az akkori Országos Élelmiszer-biztonsági és Táplálkozástudományi Intézet munkatársa külön beszámolót közölt a GM-összetevőket tartalmazó élelmiszerek és takarmányok méréséről és jelöléséről. A vizsgálatokból később tudományos közlemény is született. Ujhelyi Gabriella, Vajda Boldizsár és munkatársaik a magyar kereskedelemből származó élelmiszermintát vizsgáltak PCR-módszerrel. A szójatartalmú minták 38%-ában kimutatták a Roundup Ready szója jelenlétét, és a minták 6%-ában annak aránya a 0,9%-os jelölési küszöböt is meghaladta. A munka 2008-ban jelent meg a Food Control folyóiratban. ResearchGate korabeli bibliográfiai adatok szerint Vajda és munkatársai 2006-ban külön tanulmányt is közöltek „Húsipari termékekben található GM szója mennyiségének felmérése” címmel. A hatósági monitorozás később is folytatódott. Vajda összefoglalása szerint 2008-ban a vizsgált minták 55%-ában, 2011-ben 27%-ában, 2012-ben 22%-ában volt kimutatható GM-szója. Ugyanakkor 2008 után a vizsgálatokban már nem találtak 0,9% fölötti GM-szójatartalmú élelmiszermintát; a pozitív minták túlnyomó többsége 0,1% alatt maradt. Ez a kis koncentrációjú, adventív vagy technikailag elkerülhetetlen jelenléttel – például a termelés, szállítás, raktározás vagy feldolgozás során bekövetkező keveredéssel – összeegyeztethető. Ez fontos különbségtétel: a GM-szója kimutatása nem azonos a jogellenes forgalmazással. A 0,9%-os jelölési küszöb és a szándékos, illetve technikailag elkerülhetetlen jelenlét jogi megítélése külön kérdés. A mérések azonban világosan mutatják, hogy a GM-szója nem pusztán a kikötőkben, vasútállomásokon, kamionparkolókban vagy a takarmánykeverőkben létező importáru volt: nyomai a magyar élelmiszerlánc különféle termékeiben is mérhető volt.

12.ábra: Szermaradékok a GM-szójában

A herbicidtolerancia másik oldala: a szermaradék

A herbicid-toleráns technológia értékelésénél a transzgén mellett az ahhoz kapcsolódó herbicidhasználatot és annak maradékanyagait is vizsgálni kell. Import takarmányszójában és szójadarában analitikailag kimutattak glyphosate-ot, valamint glufosinate-hoz kapcsolódó metabolitokat. Egy 2024-es LC–MS/MS-vizsgálat importált takarmányszójában glyphosate-ot és N-acetyl-glufosinate-ot is talált; a szerzők a mintázatot a herbicid-toleráns szója termesztési technológiájával összefüggésben tárgyalták.

A maradékanyag sorsa a feldolgozás során sem írható le egyszerűen azzal, hogy csökken. Az EFSA glyphosate-toleráns szója importtoleranciájának értékelésében a glyphosate + AMPA + N-acetyl-glufosinate együttesére számított feldolgozási faktor (PF) a szójahéjban 3,8, a szójadarában megközelítőleg 1,0, a nyers és finomított olajban pedig 0,1 alatti volt. A PF 3,8 azt jelenti, hogy a kiindulási szójababhoz képest a vizsgált maradékanyag-együttes a héjban közel négyszeres koncentrációban jelenhet meg; a szójadarában lényegében nem csökken, míg az olajba csak kis hányada kerül át (12. ábra).

A 2,4-D-toleráns AAD-12 szóján végzett vizsgálatok további módszertani problémára mutatnak rá. Az EFSA által értékelt kísérletekben maga a 2,4-D jellemzően a 0,01 mg/kg-os meghatározási határ alatt maradt, miközben a kockázatbecslési maradékdefinícióba bevont 2,4-DCP és konjugátumai miatt a teljes érték magasabb volt. Vagyis az analitikában nem elegendő kizárólag az eredeti hatóanyagot keresni: a GM-növényben kialakuló metabolitmintázat a kockázatbecslés szempontjából éppúgy releváns lehet.

A szója így jó példája annak, miért kell egy GM-növényt teljes technológiai rendszerként vizsgálni. Az event, a beépített gén, a célfehérje, a stack-ekben való tovább élés, a hozzá kapcsolódó növényvédőszer-használat, a szermaradékok, a feldolgozás és végül az importált takarmány ugyanannak a termékpályának különböző állomásai. Ha csak az engedélyezett event-ek számát nézzük, ennek a történetnek éppen a gazdaságilag és környezetileg legfontosabb része marad láthatatlan.

Forrásjegyzék.   EFSA (2019): Setting an import tolerance for 2,4-D in soyabeans. EFSA J., 17: 5660; EFSA (2021): Setting of an import tolerance for glyphosate in soyabeans. EFSA J., 19: 6880; European Commission, DG Agriculture and Rural Development: Reducing the plant protein deficit of the EU – Supply and demand of proteins for food and feed; ISAAA (2026): GM Approval Database – Soybean (Glycine max L.) GM Events; Sasano, R., Sekizawa, J. & Saito, I. (2024): Simultaneous determination of glyphosate, glufosinate and their metabolites in soybeans using solid-phase analytical derivatization and LC-MS/MS determination. Food Chem.: X, 24: 101806; Tillie, P. & Rodríguez-Cerezo, E. (2015): Markets for non-Genetically Modified, Identity-Preserved soybean in the EU. Joint Research Centre, EUR 27203; USDA Economic Research Service: Adoption of Genetically Engineered Crops in the United States – Recent Trends in GE Adoption.

(folytatása következik)

Előzmény: A növényi géntechnológia negyedszázada – N^o1 Az amerikai gyapot és szója (2026. szeptember 27.)

Darvas Béla