(Fapados agrokemizálás N^o5)

A véralvadás miatt akkor aggódunk, ha ebbéli képességünk korlátozott, egyébként természetesnek vesszük, hogy sebeink csak átmenetileg véreznek. Van, aki nem ilyen szerencsés. A vérzékenyeknek egy foghúzás is komoly próbatétel. A vérzékeny állapot enyhe formáját van, amikor gyógyszerekkel segítik elő. Így a kisadagú Aspirin (a szalicint a fűzfa kérgéből izolálták) szedése a trombózis/infarktus megelőzésében közismert.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A véralvadás igen bonyolult folyamatába többféle gyógyszerrel lehetséges beavatkozni. A korai gyógyszerek között megtalálhatjuk a kumarinszármazékokat, amelyeket a bomló lóheréből izolálták azt követően, hogy a betegséget okozó hatását a múlt század elején teheneken leírták. Közülük a warfarin gyógyszerként (Coumadin) is forgalomba került. Ma 1A minősítésű teratogénnek tartják hasonlóan, mint a brodifacoum és flocoumafen hatóanyagokat. A hazai egészségügyi (egér és patkány) rágcsálóirtásban a 5. ábrán feltüntetett valamennyi hatóanyag 2005-ben még engedélyezett volt hazánkban, és némelyik még ma is kapható: brodifacoum (Brocum, Broditop, Procum-B, Kilrat Plus, Talon-B), bromadiolone (Biotoll Ratimor, Bi-Tox, Deration, Gardentop, Killer, Lanirat, Protect, Ra Ta Ta, Ratex, Rattidion stb.), chlorophacinone (Furat-Special, Rea-Lur), coumatetralyl (Racumin-B), difenacoum (Ratak, Ratifen), difethialone (Baraki, Biotoll-Glodacid), flocoumafen (Storm) és warfarin (Rodex-D).

A felsorolt hatóanyagok mindegyike erősen mérgező hatású akut és krónikus tesztekben, továbbá hosszú ideig veszélyes a vízi gerincesek számára is. A reprodukcióra gyakorolt hatásuk is kiemelkedő, vagyis a velük kapcsolatos kockázat az ember vonatkozásában olyan jelentős, hogy az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) 2014-es ülésén valamennyi véralvadásgátláson alapuló rágcsálóirtót súlyos kritikával illették.

A véralvadásgátlás kihasználása a patkány- és a pocokirtás területén vált gyakorlattá. Sorban jelentek meg a rágcsálóirtók ezen a területen, amelyek közül a koraiak – amelyekből többször kell fogyasztani a hatás kifejtéséhez – az első generációs nevet kapták (5. ábra). Rókamájminták elemzése kimutatta, hogy a chlorophacinone igen alacsony koncentrációban kifejtette a hatását, bár éppen itt a vizsgált állatok száma csak egy volt.

A városi patkányirtás speciális etetőládákkal történik, amelyekben a csalétek kihelyezésre kerül. Ez megakadályozza, hogy a magfogyasztó nem célállatok többsége hozzáférjen. Vagyis lényeges különbség van a nem célállatok érintettsége között abban a tekintetben, hogy védett (etetőláda, járatkezelés) vagy nyílt (felületkezelés) alkalmazásról van-e szó. Legfőképpen azért, mert csalétekben etetik meg a mérget az állatokkal.

A gerincesek közül a mezei pocok kétségtelenül a legkomolyabb szántóföldi kártevő. Időnkénti felszaporodását gradációnak hívjuk, és ez már védekezést is igényel. Környezetünkben igen sok ellensége lenne, de mezőgazdasági területeken a kémiai növényvédelmi tevékenység sokat tett azért, hogy a természetes szabályozás meggyengüljön. Egy mai mezeipocok-gradációt tehát nem feltétlenül követi ragadozóinak gyors felszaporodása. Nálunk hüllők közül a siklók; madarak közül az ölyvek (pl. egerészölyv), kányák (pl. barna kánya, vörös kánya), vércsék (pl. vörös vércse) és baglyok (pl. fülesbagoly, macskabagoly, gyöngybagoly); emlősök közül a menyét, nyest, borz, róka és aranysakál is hatékony ragadozója, azonban a lakott terület közelségében a macska és kutya is felsorolható.

5.ábra: Rágcsálóirtásra használt véralvadásgátlók hatásos koncentrációja rókamájmintákon (Geduhn és mtsai, 2015)

A mezei pocok gradációja rendszeres ugyan, de a jelenlegi hazai földhasználat nagyban hozzájárul a súlyosságához. Vannak gazdák, akik a földalapú támogatás óta beérik azzal, mint jövedelemmel. Ők a vetésen kívül semmi más befektetést nem eszközölnek a területen, és az elgyomosodott táblát be sem takarítják. Szártépőt használnak, ha kell, majd beszántják. Ez a mezei pocok szaporodása számára háborítatlan környezetet biztosít, ahol a magérés időszakában az etetést is biztosítjuk. Az 8. képen látható tábla, amelyben a parlagfűborítás magasabb, mint az árpáé, erről árulkodik. Ebben a táblában igen erős mezeipocok-fertőzöttség alakult ki. A gond súlyosbodásának okát tehát efelé is keresnünk kell.

A chlorophacinone hatóanyagú Redentin 75 RB alkalmazására 2008. január 31-ig volt engedély hazánkban. Előzménye, hogy 2007. június 21-én az Európai Unió a hatóanyag re-regisztrációja után nem vette pozitív listára, ami után – engedély hiányában – nem használható fel az Európai Unió tagországaiban. A megjegyzés rovatban azonban azt látjuk, hogy Franciaország, Németország és Spanyolország korlátozott használatot jelentett be, kizárólag képzett felhasználók számára és olyan kezelésre, amely védett (etetőláda, járatkezelés) a nem célállatok mérgeződése ellen. A brodifacoum is hasonló sorsra jutott. Ehhez Lengyelország, Németország és Spanyolország nyújtott be korlátozott használatra vonatkozó megjegyzést. Magyarország csatlakozott a chlorophacinone eseti felhasználók közé.

A mezőgazdasági felhasználás mellett a véralvadásgátlók (bromadiolone, chlorophacinone és coumatetralyl) egészségyügyi rágcsálóirtásra (egér- és patkány) való felhasználás alatt is „rezeg a léc”. Az Európai Bizottság ebben a kérdésben 2018. június 30-ig hoz majd döntést.

8.kép: 2015-ös „uniós” árpatábla parlagfűvel, Szentendre határában (Fotó: Darvas Béla)

A NÉBIH által 2009-től (tehát az Európai Uniós tiltás után azonnal) kiadott szükséghelyzeti engedélyekkel a chlorophacinone véralvadásgátlóból hét év alatt 4300 tonna Redentin 75 RB készítményt (6. ábra) engedtek a Reanal számára forgalomba hozni. Ez elfogadott dokumentációval nem rendelkező hatóanyag esetében több, mint figyelemreméltó „hatósági teljesítmény”. Kiváltképp, ha arra gondolunk, hogy a szóban forgó hatóanyag hatása kiterjed azokra a magfogyasztókra (pl. ürge, hörcsög, erdei egerek, pocokfélék, nyúl, őz, galamb, kalandrapacsirta, tőkés réce, túzok stb.), amelyek a mezei pocok riválisai az ebbéli táplálékforrásban, és ragadozóikra, amelyek másodlagos mérgezés útján, mérgezett magevőt ragadozva pusztulhatnak el. Érintettek a dögevés miatt a sünfélék is. Az élővizekben való megjelenése 2002-ben 200 pajzsos cankó pusztulását okozta a víz szennyezése miatt, dacára annak, hogy a madarakon való hatás enyhébb, mint az emlős fajokon.

Vajon hogyan „nem kelthette fel” a hazai hivatalos természetvédelem érdeklődését ez a nagyon is könnyen átlátható chlorophacinone ügy? Miért „működhet” gond nélkül az FM Növényvédelmi Bizottságában a Redentin – éveket tekintve – folyamatos használatához való asszisztálás? Ez alól csak a Greenpeace képviselői képeznek kivételt. Magyarországon már nem csupán „védett” felhasználásról van szó, hanem felületkezelésről, ami légi kijuttatással is mehet. Itt még a riasztás esélye sem áll fenn, mint szántóföldi kezelésnél. Egy-egy kiterjedt felületkezelés sokkal nagyobb kárt okoz a vadállományban, mint amit „illik” felvállalni a felügyelettel megbízott tárcának, még a gyártóval és a „kiemelt” termelőkkel való legteljesebb együttműködés mellett is.

Az 6. ábra árulkodó abban a tekintetben, hogy ezt a szükséghelyzeti engedélyt nem csak a gradációs években kapja meg a Reanal, hanem a közbensőkben is. Viszont akkor miféle szükséghelyzeti engedély ez? Arról vall az ügy, hogy rágcsálók esetében nincs hatékony engedélyezett technológia, így a megoldásnak csak ez a formája maradt? Nem ez a helyzet. Háromféle engedélyezett rágcsálóirtó készítmény létezik, de ezek felhasználása szakképzett munkásokat igényel. Ez esetben – úgy gondolom –, hogy a NÉBIH vezetése magyarázattal tartozik a vadállományt veszélyeztető döntéseiért.

„Hazánkban három pockok ellen használható növényvédő szer rendelkezik állandó engedéllyel: az Arvalin-LR, a Polytanol rágcsálóirtó szer és a Delu pocokriasztó. Mindhárom készítmény kizárólag járatkezeléssel alkalmazható, és gáz révén fejti ki hatását, felületre kiszórni nem szabad. A sűrű növényállományban a járatkezelés a fenti készítményekkel nem kivitelezhető, és a kedvező hatás elérésében további akadály a nyári időszakban a megfelelő talajnedvesség hiánya…” – nyilatkozta a NÉBIH embere (Magyar Vadászlap 2014, 489-491 old.), ami egyáltalán nem meggyőző magyarázat, ha a másik oldalon a vadállomány komoly veszélyeztetése áll.

6.ábra: A NÉBIH által kiadott eseti engedélyek alapján forgalmazott Redentin 75 RB készítmény mennyiség

Fejér megyei szakemberük, Szeőke Kálmán 2007-ben viszont az alábbiakat írja „… kezelt csalétket, gabona magvakat (Redentin 75) helyeznek ki számukra. Ezeket a kezeléseket leginkább ősztől tavaszig alkalmazzák. Ugyanakkor tavasztól őszig a véralvadásgátló Redentin 75 hatástalan, mert hatóanyagának (a klórfacinonnak) az ellenszere a K1-vitamin. Ez pedig a zöld növényekben, melyeket a pocok szívesen fogyaszt, mindenütt jelen van.” Vagyis a kezelés optimális ideje nem akkor van, amikor a sűrű növényállomány lehetetlenné teszi a járatkezelést. A pocokvárak (9. kép) többnyire elég látványosan növényekkel ritkán fedettek, amikor Redentinnel érdemes védekezni.

9.kép: Pocokvár (Fotó: Manuel R.)

Nem kevésbé terheli a kialakult helyzetért felelősség a hivatalos hazai természetvédelmet, amely a folyamatos chlorophacinone-felhasználás ügyében láthatóan meg sem jelenik felelős képviselőként. Még csak feltételeket sem állít (vö. monitorozás) a nagyon is aggályos hazai felhasználással szemben. Sallai R. Benedek az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának elnöke 2014-ben már megszólalt a kérdésben. Őt kértem, hogy foglalja össze az alább elkülönülő részben a véleményét, amit azért tartok fontosnak, mert végzettsége szerint természetvédelmi szakmérnök és egyidejűleg Túrkevén gazdálkodó is.

*

A NÉBIH azon kevés állami hatóság egyike, amelynek még tisztelettel lehet nézni törekvéseit több területen, mert igyekszik helytállni a kívánatosnál csekélyebb személyi háttérrel és jócskán fejlesztésre váró infrastruktúrával. Számos területen csak a politika beavatkozása és a hiányos erőforrásháttér szab határt lehetőségeiknek, és szakmai szempontjaiknak. Az meg sajnos elég világos, hogy a politikai hatásgyakorlás irányait kik és milyen irányból befolyásolják (a repülőgépes kezelés esetében a Csányi Sándor érdekeltségébe tartozó Bóly ZRt., valamint a mérget gyártó Reanal ZRt. kért engedélyt).

A gazdaság ezen nagy szereplőinek hatása lehet a ludas, akiknek a politikai érdekérvényesítése erős, de a valóságos felelősség nyilvánvalóan a politikai döntéshozókat érinti. Mint látható a 2014-es példából, ebben benne van a növényvédő szerek forgalmazóinak is a hatása, és benne van az agrároligarcha lobbi is. Sajnos a NÉBIH nem tud érdemben ellenállni annak a nyomásnak, ami ebből az irányból érkezik. Ezen a szinten a szakmai reputációja már régen megszűnt a magyar közigazgatás túlnyomó többségének.

A Redentin 75 RB szükséghelyzeti engedélyezése rossz döntés volt meggyőződésem szerint, és alapvetően csak a növényvédőszer-gyártásban érdekeltek jártak jól az intézkedéssel. Garantáltan vesztesek az érintett területen a vadgazdálkodók, a humán-egészségügy, és hosszú távon az agrárium is a pillanatnyilag vélt haszna ellenére.

A gradáció természetes ökológiai folyamat, amire a ragadozó, illetve kórokozó populációinak az állománynövekedésével is reagál. Erről részben hallgatnak a vadgazdálkodók is, pedig őket többszörösen is érinti ez a jelenség. Érinti azért, mert a vadállományra közvetlenül is hat a méreg (mezei nyúl, őz), másrészt azért, mert az apróvad-gazdálkodás számára nehezíti a ragadozó-gazdálkodási feladatokat. Erre példa, hogy a rágcsálóinvázió felhúzza a ragadozópopulációkat, majd a Redentin eltünteti a táplálékbázist, így a megnövekedett ragadozóállomány a pocok helyett más táplélék után néz: pl. vadászható apróvadállományban okozhat érzékeny károkat. Sajnos a vadgazdálkodó érdekképviseletek nem elfogulatlanok, hiszen a sportszervezetekhez hasonlóan foglalta el a kormányzópárt ezen szervezetek vezetését is, így nem működik a normális visszajelző-rendszer a negatív hatások valós mértékéről.

A Redentin véralvadásgátló hatóanyaga hosszú, akár napokon át tartó szenvedés után pusztítja el az állatokat, és vízbe jutva a halakat sem kíméli. Közvetlen természetvédelmi vonatkozású károkozásait már nálunk is bizonyították darun, parlagi sason, réti sason egyaránt, de feltételezhető, hogy közfigyelmet kiváltó fajokon kívül lényegesen nagyobb feltáratlan pusztító hatás is megvalósul.

Kiegyensúlyozott kormányzati struktúrában, ahol a környezet- és természetvédelem is jelen van, és a természetvédelmet nem rendelték alá a földművelésügy, azon keresztül a növényvédőszer-lobbi érdekének, ott egy ilyen helyzetben a természetvédelem még adhatna valós visszajelzést. De sajnos, ahogy a vadgazdálkodóknál nincs monitorozás a hatások valós mérésére, ugyanígy a természetvédelem is távolmarad attól, hogy visszacsatolásokkal rámutasson a problémákra.

A legális használat mellett tovább nehezíti a valós hatások vizsgálatát a fel nem használt, gazdálkodóknál kint maradt Redentin illegális használata, ami az engedélyezett időszakoktól eltér, így még kevésbé lehetne jó a monitorozási rendszer a szer alkalmazásával kapcsolatban.

A Redentin meggyőződésem szerint rossz agrárgyakorlatra alkalmazott helytelen megoldás. Megfelelő agrártechnológiákkal nagyobb védelmet lehetne biztosítani; a mezei pocok ragadozóinak védelme biztosíthatná az inváziószerű megjelenés elkerülését. A készítmény szigetszerű alkalmazása is elvileg problémát jelent, hiszen a szomszédos, nem kezelt élőhelyekről a kártevő betelepülése megoldott. Hatás úgy lenne elérhető, ha egyidejűleg hatalmas területen alkalmaznák, így a pocok nem tudna gyorsan visszatelepülni.

2014-ben kifejezetten kértem a Redentin szükséghelyzeti engedélyének visszavonását, de érdemi eredményt nem értem el. A pocokinvázió miatt sem lett volna szabad a jelentős ökológiai kockázattal járó vegyszer légi és földi felületkezelésére szükséghelyzeti engedélyt kiadni, hiszen annak alkalmazása nem véletlenül nem engedélyezett az Európai Unióban. A véleményem szerint közvetlen politikai nyomásra történő engedélyezésért a kormányzati szintet terheli leginkább a felelősség.

*

A „Fapados agrokemizálás” sorozatot minden darabját megküldtem eddig a FM Növényvédelmi Bizottság tagjainak, mivel tartalmuk érintette a tevékenységüket. Úgy gondolom, hogy Fazekas miniszter úr kinevezettjeinek jogukban áll, és talán kötelességük is azt tudni, mit gondol bármely véleményhordozó a tevékenységükről. A Magyar Ökotoxikológiai Társaság elnökeként ilyen vagyok. A bizottságból a természetvédelemért felelős szakértőtől, Bakó Botond Zoltántól az alábbi választ kaptam: „Kérem, hogy ezen túl számomra ne küldje az Ön szerepléseivel, nyilatkozataival és véleményeivel kapcsolatos híreket, értesítéseket.” Ha nem lenne világos egy köztisztviselőnek, én nem személyesen levelezek hivatali címen senkivel sem, hanem a pozíciója miatt küldöm el a tevékenységét érintő véleményem. Hovatovább – nem gondoltam, hogy le kell ezt írnom – a természetvédelem nem magán-, hanem közügy, ha egy „pelelológus„ fülbefogással is válaszol a tevékenységét kritizáló tényekre. Arra nem is gondolok – nem az én feladatom a maszatolás –, hogy a természetvédelmi tartalmú megszólalásra ma a mezőgazdasági tárcán belül talán esély sincs.

A következő rész címe: Tápláléklánci gyakorlatok – Szükséghelyzeti véralvadás-gátlás (2) (Fapados agrokemizálás N^o6)

Darvas Béla