(K+F+I N^o72)

A rendszerváltás utáni természet- és környezetvédelmi tárca, valamint parlamenti bizottság a magyar politikatörténet új szereplői voltak (2. ábra). A rendszerváltásig a Hazafias Népfront rodeózott ezen a területen. A közben eltelt időben sok minden történt, amíg ugyanerre a formális szintre visszaérkeztünk. 2023-ban a Párbeszéd – Zöldek Jávor Benedeket választotta meg a párt EP-listavezetőjének (címkép); őt kérdezem.

A rendszerváltás után tíz miniszter dolgozott Magyarországon, majd eddig három államtitkár. A leghosszabb időt miniszterként Baja Ferenc (MSzP) és Persányi Miklós (SzDSz) töltötte be (államtitkárként Rácz András). Saját értékrendem szerint csupán Persányi érte el az érdemi miniszteri szintet, bár a biodómmal való későbbi gigantomániája számomra sem bocsánatos. Kétségtelen, hogy még őt is a civilszervezetek közül sokan (az állami támogatást az esetükben nem szorgalmazta) – kritizálják. Az ő nevéhez fűzhető a MON-810-es kukorica vetési tilalma, amit végül Német Imre írt alá. A többiek szerintem nála többet botladoztak és ügyetlenkedtek. Magyarország véleményem szerint legcsekélyebb hatásfokú minisztériuma volt a környezetvédelmi tárca. 2010-ben Orbán Viktor irányítási elképzelése alapján szűnt meg, mint önálló entitás, és vált a mezőgazdasági tárca egyik (könnyen felejthető) államtitkárságává, ahol természetvédelmi tevékenység még folyik, de mondjuk a deltamethrin-nel évi egymillió hektáron folyó, a belügyminiszter alá tartozó ökoszisztéma-irtást még csak észre sem veszi ez az államtitkárság, sem a fölötte szunnyadozó, többségében dilettáns tagokból álló parlamenti bizottság.

DB: Hogyan ítéled meg a hazai miniszterek működését?

JB: Egy jó környezetvédelmi miniszter ideális esetben ért az általa igazgatott területhez, kellő politikai súlya is van a környezeti szempontok kormányon belüli érvényesítéséhez, és elkötelezettség is van benne a zöld ügyek képviseletére. Ilyen szerencsés együttállás 2010 előtt soha nem valósult meg, utána meg már miniszter sem volt. Szakmailag talán Ligetvári Ferenc állt a legközelebb ehhez, de ebben a mezőnyben Persányi Miklós is a jobbak közé tartozott, politikai súly szempontjából Baja Ferenc és Fodor Gábor tudott a leginkább kiharcolni dolgokat a tárcájának, de ők meg a másik két szempontból voltak gyengék. Illés Zoltán külön téma, a hozzáértése megvolt, a minisztérium már nem, és a NER-ben nem is lehetett mozgástere, továbbá az államtitkári pozícióért cserébe fausti alkut kellett kötnie Orbánnal. Nagy csalódás volt nekem, hogy szerepet vállalt a magyar környezetügy szétverésében.

2.ábra: A természet- és környezetvédelem hazai miniszteriális és országgyűlési kezelése

6.melléklet: Persányi és Tarlós biodómja   …mert ha már építünk valamit, mondhassuk, hogy miénk Európában a legnagyobb… – válaszolta 2013-ban Persányi Miklós arra a kérdésre, hogy milyen szempontok mentén alakult ki a fővárosi állatkert mellé megálmodott biodóm terve […] Szigorúan csak a méretet tekintve Persányi álma valóra vált: a felépült négypúpú kupola [Pannon Park] által elfoglalt terület 17 ezer négyzetméter, míg a korábbi bajnok lipcsei Gondwanalandé csak 16,5 ezer […] Ha Persányi Miklós Tarlós Istvánnal felsétál a Gellért-hegyre, és onnan böngészik a pesti látképet, akkor láthatják ugyan, hogy tiszta időben milyen szépen csillog az acél tartószerkezetre feszülő etilén-tetrafluoretilén kopolimer fóliamembrán… […] …ők ketten együtt voltak a budapesti biodóm megálmodói [7. kép; 7. melléklet]. Persányi az állatkert akkori igazgatójaként teljhatalmú irányítója, Tarlós akkori főpolgármesterként szponzora volt ennek a világraszóló projektnek. A Tarlós-korszak végére elköltötték az eredetileg a biodómra tervezett kivitelezési költség háromszorosát, majd megállapították, hogy a befejezéséhez legalább az ötszörösét kellene rákölteni. Karácsony Gergely feljelentést tett a rendőrségen ismeretlen tettes ellen a kivitelezés elszállt költségei miatt (miközben mindkét tettes közismert). A rendőrség – friss sajtóhír szerint – rövid nyomozást követően lezárta az ügyet azzal, ami nyomozás nélkül is nyilvánvaló: az nem bűncselekmény, hogy valami többe kerül, mint ahogy eredetileg tervezték. Aztán a főpolgármester az Enviroduna nevű fővárosi céggel jelentést készíttetett arról, hogy hány csillagot kellene még lehozni az égről ahhoz, hogy a létesítmény befejeződhessen. A jelentésben foglaltaktól – még legalább 20 milliárd kellene csak a befejezéshez – megrémülve elszaladt a kormányhoz, hogy az vegye át tőle ezt a csődtömeget. Annyira fontos neki, hogy a forró krumplit Orbán Viktornak passzolhassa, hogy még a biodóm 1,7 hektáros, felbecsülhetetlen értékű telkét is ingyen odadobná a szabad elvonulásért cserébe.

DB: Már Brüsszelben voltál, mikor 2018-ban a Pannon Park Biodómját elkezdték (2021-re kellett volna befejezni), s ami most szörnyű műanyag torzó a Ligetben. Persányi (2016 augusztusától a Liget-projekt – 7. melléklet – zöld-ügyi miniszteri biztosa) miért vállalkozhatott erre a szerepre?   JB: Nincs pontos információm arról, hogy hogy született meg ennek a megaberuházásnak a gondolata, de amennyire én beleláttam, Persányit nem beleszorították, ez a saját projektje volt. Még 2013 elején volt egy ülés az Állatkertben (én épp a 2012-es Közgép-foglalás miatt kiszabott közhasznú munkámat kezdtem a Fővárosi Állat- és Növénykertben), és ott a sajátjaként mutatta be a tervet. Amit már akkor is túlméretezettnek gondoltam, és fel is vetettem, hogy nem lenne-e jobb egy kisebb léptékű, a hazai ökoszisztémák emberi beavatkozások előtti állapotára, vagy a klímaváltozás rájuk gyakorolt hatásaira koncentráló verzió, de Persányi elég eltökéltnek látszott az eredeti tervek megvalósítására.

7.kép: Persányi Miklós a Pannon Park Biodómjának építkezésén 2020-ban (Fotó: Markovics Gábor)

7.melléklet: A Liget-projekt   A problémák: 1. A jogszerűség alapelvét sérti az az eljárás, amely kivonja a Városligetet számos másutt érvényes (építési, várostervezési stb.) jogszabály hatálya alól. A Városliget Ingatlanfejlesztő Zrt. 99 évre megkapta a Városliget területét…; 2. Nem volt valódi egyeztetés sem a lakossággal, sem a civil, sem pedig a szakmai szervezetekkel, illetve a véleményüket nem vették figyelembe (Magyar Urbanisztikai Társaság, Magyar Építész Kamara, Tájépítészek Szövetsége stb.); 3. A Liget Park Fórum is csak kirakat, hiszen az egyetlen igazán lényeges alapkérdésről, hogy valóban a Liget-e a megfelelő helyszín a múzeumnegyed számára, nem volt lehetőség vitatkozni; 4. Tudatosan és módszeresen becsapják a közvéleményt egyrészt azzal kapcsolatban, hogy mekkora volumenű lesz valójában az építkezés, erre valók pl. a látványtervek, amelyek nem a valódi arányokat mutatják, illetve nem mutatják, mi történik a föld alatt; 5. Megvehető, valójában értéktelen díjakkal ámítják a közvéleményt és a sajtót; 6. Ömlenek a milliók a félrevezető kampányba; 7. A lakosság kb. 80%-a nem ért egyet azzal, hogy a kormány beruházása pont a Ligetben valósuljon meg, ezt több független közvélemény-kutatás is megerősítette; 8. Ehhez képest újabb és újabb épületek tervei kerülnek elő, amelyeket itt kívánnak felépíteni: A Magyar Zene Háza, Néprajzi Múzeum, a Biodóm…; 9. A parkot védő civileket meghurcolják; 10. Hatalmas összegeket nyel le a beruházás, és a drágulás nem áll meg; 11. Ami érthető, hiszen ismert oligarcháknak kedvez a beruházás, azaz a kormány holdudvarában lévő kedvezményezetteknek [Mészáros Lőrinc, Garancsi István stb.]…; 12. Építkezni bárhol lehet, és bármikor rövid idő alatt, viszont a Ligethez hasonló közparkot pótolni nem lehet csak úgy hirtelen, hiszen évtizedekbe kerül, míg megnőnek a fák…; 13. Már most több mint 185 nap egy évben azon napok száma, amikor Budapesten a légszennyezettség meghaladja az egészségügyi határértéket; 14. Már most hiányzik 3.000 fa a belvárosból; 15. Jóval több fát kell kivágni, mint amennyi a tervezett épületek alapterületein belül helyezkedik el, mert felvonulási területekre, a gépek és közművek számára is helyre van szükség; 16. Tulajdonképpen megszűnik a Városliget, hiszen semmi sem garantálja, hogy ne épüljenek a Liget-projekt után is még újabb épületek a Ligetbe; 17. Elvesztette köztulajdon jellegét.

Habár 2014-re a vidékfejlesztési tárcakoncepció meghiúsult, a környezetvédelem nem kapta vissza Fazekas Sándor alatt az önállóságát, mert a Fidesz-KDNP gazdaságirányítási elképzeléseinek útban lett volna. A minisztériumok működésének követésére szervezett országgyűlési bizottságok vezetését 2002-ig a kormányt alakító párt alá vonták. Ezt követően kiadták ellenzéki irányítás alá, és szép lassan a hatását is elveszítette ez a szakbizottság (a 2. ábrára csak az elnök, az alelnökök és néhány ismertebb név fért fel!), amelyet a pártok sokszor káder-parkolópályaként használnak. Így fordulhatott elő a bizottságban például Deutsch Tamás, Harrach Péter, Magyar Bálint és Szili Katalin. Ez azt jelenti, hogy a hatalom szerint nem kell érteni a környezetvédelemhez, az csak afféle civilszervezeti buli. A legtöbb időt a változó nevű bizottságokban Turi-Kovács Béla (8. kép) töltötte el. Egy 88 éves jogász, aki – mindenféle szakmai múlt nélkül – pótolhatatlan a területen. Sallai R. Benedek alatt rendszeres részvevője voltam a bizottsági üléseknek és a bizottságnak a glyphosate hatóanyagról elő is adtam. Ő akkor valamennyi előadás alatt látványosan szundikált, majd az összegző szövegének semmiféle érdemi tartalma nem volt ahhoz, ami az előadásokon elhangzott (8. melléklet).

8.melléklet: Turi-Kovács Béla (Fidesz-KDNP) hozzászólása.   Egészen röviden, az én álláspontom az, hogy ma nagyjából-egészében annak a keresztmetszetét láttuk, hallottuk, ami valójában történik a magyar mezőgazdaságban általában, tudományos megállapítások, különböző jogszabályok, a jogszabályok végrehajtásának ilyen vagy olyan módozatai, ezeknek a lehetőségei. Hallottunk azonban valamit, és pediglen gyakorló mezőgazdasági szakembertől, amit én alapvetőnek tekintek. Mindennek foganatja és haszna, meggyőződésem szerint akkor lesz, ha végre elfogadják azt az általunk nem most, hanem már tíz éve mondogatott szükségletet, hogy Magyarországon a mezőgazdasági ismeretek alapvető oktatását illenék ismét bevezetni, alapoktatásban oktatni, és elérni azt, hogy Magyarországon ne ilyen megbeszéléseken szűk körben elhangzott álláspontok, vélemények legyenek azok, amelyek lehet, hogy minket befolyásolnak, de a termelőt aligha. Következésképpen a meggyőzésnek a legalapvetőbb szempontja, meggyőződésem szerint, az alapvető tudás. Ha ez az alapvető tudás hiányzik, akkor lehet kényszereszközöket használni, a kényszereszközöktől lehet különböző eredményeket várni, meg nagy betűkkel hirdetni az egészséges élelmiszert, de mindezeknek alapvetően nem lesz igazi foganatja. Sajnálatos, hogy ilyen-olyan politikai, egyéb okoknál fogva – ezt ki kell mondanom kisgazdaként [kétségtelen, hogy 2002-ben Szentendrére bejelentett Kisgazda Polgári Egyesület papíron létezik és ügyvezetője Turi-Kovács, de hol vannak mellőle a szorgalmas kisgazdák] – mindeddig nem sikerült áttörést elérni ezen a területen. Azt gondolom, hogy nincs olyan fórum, ahol ne mondanánk el – ezért mondom itt is el –, hogy az oktatásnak ezt a fajtáját nem lehet mellőzni, ha azt akarjuk, hogy Magyarországon nemcsak korszerű, hanem olyan mezőgazdaság legyen, amelyet értő emberek végeznek el. Tanfolyamokon ezeket nem lehet néhány százezer forintért úgy megszerezni. Az elég lehet a föld megszerzéséhez, de nem elég a föld olyan megműveléséhez, amilyet szeretnénk és kívánnánk.

8.kép: Turi-Kovács Béla (Fotó: Karip Tímea/Index)

Mit is mondott a vátesz, aki végighallgatta ezt az ülést? Ki mellett szólt és ki ellen? Ne tessék felejteni, hogy a világhálón könnyen feltalálható ismeretekről (amiről magyarul előadtam neki) gondolta azt Turi-Kovács úr 2016-ban, hogy itt szűk körben hangzott el. Mit követ ő vajon figyelemmel, ha ezt a világszerte kiemelt természet- és környezetvédelmi ügyet sehol sem követte? Miért mezőgazdaságról beszélt, mikor itt nem a termelés, hanem növényvédő szerek mellékhatásairól volt szó. Vajon világos volt számára, hogy abban a pillanatban hol volt és miért? Vajon ismeri-e miként engedélyeznek és tiltanak az Európai Unióban hatóanyagokat? Arra figyelmeztette a párttársait, hogy az alkalmi biogazda szavára figyelmezzenek, mert azt kell meggyőzni, de az nem történt meg? Szóval a megjelent glifódoktorról (Kökény Attila) úgy gondolta, hogy ő ragadja/nem ragadja meg az édes anyaföld rá eső parcelláin az eke szarvát, mint a hajdani munkás-paraszt hatalom idején szemináriumon tanultuk. Schmuck Erzsébet elnöksége alatt már tárgyalásra sem volt hajlandó ez a bizottság a témát tűzni. Mivel foglalkoznak akkor, mert az akkumulátorügyekkel sem akarnak?

Nem lehetne 70 éves korban elküldeni nyugdíjba az elnyűhetetlenek tűnő politikusainkat, hiszen ez az időkorlát még az akadémikusokat is érinti, akik általában jó és trenírozott mentális kondícióban ekkortól nem vállalhatnak vezetői posztokat. Ez a kritikám, akkor a teológus Harrach Pétert is érinti, aki paptársa Bencsik úr mellé ült.

Villáminterjú Sallai R. Benedekkel.   DB: Mennyire egyszerű kisebbségben lévő párt részéről országgyűlési bizottságot vezetni?   SRB (9. kép): 2014-re, mire végül a Parlamentbe kerültem, az országgyűlési jogalkotási munka már döntően a saját maga bohózatává vált. Elvileg a részletes viták a szakbizottságokhoz kerültek, azonban a szakbizottságoknál a szakmaiság legtöbb esetben erőteljesen megkérdőjelezhetően volt jelen. Az a munkamódszer látszódott a kormány részéről, hogy a szakminisztériumok saját szakértőikkel tollba mondanak jogszabálytervezeteket, és azokat erőből áttolják a szakbizottságokon és a Parlamenten, bízva önnön tévedhetetlenségükben. Ez persze azt eredményezte, hogy pl. a termékdíj-törvény szinte negyedévente megfordult a jogalkotásban, nem igazán sikerült eltalálni, hogyan is kellene szabályozni, és mikor melyik érdekcsoport kért ezt-azt a törvényhozóktól. A kormánypártok abszolút többsége megteremtette a lehetőséget arra, hogy az erőfölénnyel visszaélve bármit áttoljanak a jogalkotás demokratikusnak látszó rendszerén. Ezért, ha a kérdést úgy tesszük fel, hogy mennyire egyszerű kisebbségben lévő párt részéről országgyűlési bizottságot vezetni, akkor nyilvánvaló, hogy semennyire nem egyszerű, sőt szinte fölösleges. Szakmai jogalkotási eredményt az abszolút többségű kormánypártokkal szemben, ahol szakmai érv mit sem számít, lehetetlen elérni. Ugyanakkor a bizottság elnöki poszt mégis teremt lehetőségeket, hiszen a levezetői jogkör mozgásteret adott a szakmai álláspont képviseletének, arra, hogy valódi szakembereket kérdezzünk meg, arra, hogy szakmai rendezvényeket, eszmecseréket szervezzünk. Tehát a jogalkotás fideszes bohózata nyilván kiüresítette jogalkotási szempontból a bizottság elnöki posztokat is, ugyanakkor egy bizottsági elnöknek mégis lényegesen nagyobb a mozgástere, mint a legtöbb ellenzéki képviselőnek, és mégis sokkal több lehetősége volt, mint annak, aki egyszerű bizottsági tagként járult hozzá a többség zsarnokságának demokratikus látszatot keltő statisztájához.

9.kép: Sallai Róbert Benedek 2016-ban (forrás)

DB: Az első bizottsági elnök voltál, akivel szemben államtitkár állt (Illés Zoltán – Fidesz-KDNP). Hogyan emlékszel vissza a bizottsági ügyintézésre?   JB: Ez még a NER kiépülésének kezdeti időszaka volt, a mából visszanézve szolid, polgári idők. Az újonnan létrehozott Fenntartható Fejlődés Bizottságban (FFB) nyilvánvalóan ott volt a fideszes kétharmad, és ellenük csekély eséllyel lehetett frontálisan bármit is elérni. De a lehetőségekhez képest korrekt kapcsolatom volt a bizottság kormánypárti alelnökével, Nagy Andorral, sőt Turi-Kovács Bélával is, meg jó néhány taggal. A bizottsági munkaterv, a napirendek összeállításában elég nagy szabadságunk volt Szalóki Gyulával, majd Hatvani Szabolccsal, sok fontos témát tudtunk napirendre venni, rendszeres egyeztetéseket tudtunk folytatni a civilekkel, olyan is volt, hogy a szakbizottság fideszes szavazatokkal támogatott olyan ügyeket, módosító indítványokat, kezdeményezéseket, amelyeket a kormánytöbbség a plenárison már leszavazott, már-már normális parlamenti működés hangulata volt időnként a bizottságnak. A helyzet fokozatosan romlott, az új alaptörvény megalkotásának folyamatából már szinte teljesen kimaradt az FFB, de Nagy Andoron keresztül például a jövő nemzedékekre való hivatkozásokat még sikerült becsempésznünk a szövegbe. De egyre nehezebbé, egyre konfliktusosabbá vált a munka, egyre gyakrabban erőből döntöttek el dolgokat, egyre inkább formálissá váltak az ülések, a fideszesek mechanikusan és egyre közönyösebben végrehajtották, amit föntről diktáltak, a bizottsági viták nem változtattak semmin. 2013-ra nagyjából kiüresedett a bizottság munkája, és azóta még értelmetlenebbé vált.

DB: Bizottsági elnöklésed alatt mik voltak a kiemelkedő szakmai ügyek?

JB: A legnagyobb ügy nyilvánvalóan a kolontári vörösiszap-katasztrófa volt [10. kép], amivel sokat foglalkoztunk, még úgy is, hogy külön vizsgálóbizottság is alakult rá. Sajnos a szakmai viták helyett itt is hamar a kormányzati üzenetek szajkózásába fulladtunk, pedig egy átfogó környezetbiztonsági és környezeti felelősségi törvénycsomagot nyújtottam be a hasonló helyzetek megelőzésére, de szakmai ellenérvek nélkül lesöpörték az asztalról. A legnagyobb viták a hulladékgazdálkodási rendszer átalakítása körül bontakoztak ki, élesen kritizáltuk az állami központosítást, szinte minden figyelmeztetésünk később megalapozottnak bizonyult, de hulladékszektor átformálása nem csak a kormánynak volt fontos, hanem Illés államtitkárnak személyesen is, nagyon éles csaták folytak ennek kapcsán. Akkor jött be az új energiastratégia is, alapvetően az atomenergiára, a megújulók közül a biomasszára koncentrált, mindkettőt kritizáltuk, eredmény nélkül. Az új paksi blokkok előkészítése is ebben az időszakban zajlott, még sokszereplős nemzetközi tenderről volt szó, amerikai, francia, koreai érdeklődőkkel. Igyekeztünk a folyamat átláthatóságát javítani, és a nukleáris energiatermelés környezeti kockázatai mellett már akkor a magas árat, a gyenge versenyképességet hangsúlyoztuk, illetve a 2011-es fukusimai katasztrófa nyomán a biztonsági kockázatokat. De a GMO-k európai szabályozása, a levegőtisztaság kérdése (aminek kapcsán már akkor kötelezettségszegési eljárás folyt az ország ellen) is terítéken volt, és persze folyamatosan tárgyaltuk az intézményi átalakításokat, a minisztérium hiánya mellett a zöld-hatóságok szétverését is felróttuk, illetve az OKTVF (Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség) élére kinevezett Tüzépes Katika megbuktatása is ehhez időszakhoz köthető. Hihetetlen, de akkor még bele tudott bukni egy Fidesz által kinevezett köztisztviselő abba, hogy hazudott az önéletrajzában az iskolai végzettségeiről, és ezt sikeresen rábizonyítottam.

10.kép: A kolontár-devecseri 2010-es vörösiszap-katasztrófa (forrás)

9.melléklet: Illés Zoltán a szabad-rablásról   …nincs környezetügy, mert még nem alakult ki az a kormányközeli érdekkör, amelyik elég pénzt tudna kipréselni a zöld beruházásokból. Állami és egyéni szinten is a pénz és kényelem diktál… […] Akinek földje van, azzal kalkulál, hogy 3-4-5 évente jön olyan időszak, hogy nem lesz haszna belőle, de a köztes időben olyan profitot termel, ami kompenzálja az egy kieső évet […] …ilyen tározóból, csak a Tisza mentén kellene 5-6 még, ez egyenként olyan 100-150 milliárd forintba kerülne. Kisebb, úgynevezett záportározóból kellene még 150. Amikor jönnek a villámárvizek, akkor ezekben a tározókban kellene tározni a vizet, de utána felhasználásra kerülne. Egy ilyen kisebb tározó költsége másfél-öt milliárd forint. Nem egyszerre, de fokozatosan meg kellett volna ezeket építeni. Mostanra lehetne már két nagyobb tározó, és közel 60 záportározó […] A miniszterelnök meg is fogalmazta, hogy a környezetvédelem az a nyugati országok huncutsága […] Jelen pillanatban azért nincs környezetvédelem, még ha nevében itt-ott jelen is van, mert szakmai értelemben szabad-rablás folyik. Nem akarok erre részletesen kitérni, de amikor tűzoltóparancsnokok irányítanak, vagy polgárőr képviseli a vízügyet helyettes államtitkárként, ez a szabad-rablás.

2010 óta az LMP adja a Fenntartható Fejlődési Bizottság elnökét, amelyben jelentős Fidesz-KDNP többség. Valójában az történik, amit a Turi-Kovács Béla és Bencsik János duó egyeztet a Nagy és Érinthetetlen Ismeretlennel.

DB: Milyen kapcsolatod alakult ki Illés Zoltán államtitkárral (9. melléklet)?

JB: Zolival már több mint tíz éves munkakapcsolat kötött össze 2010-ben, személyesen is óvtam attól, hogy elvállalja a pozíciót, amit épp a környezetügy kiherélésére hoztak létre, és ő csak azért kellett oda, hogy olyasvalaki törje le az ellenállást, akinek volt respektusa a civilek és szakmabeliek körében. Nem tudom, őszintén hitt-e benne, hogy tud valami jó dolgot csinálni, vagy csak évtizednyi parkolópálya után úgy érezte, mindegy milyen áron, de most már jár neki ez a pozíció, de sokunknak nagy csalódás volt a részvétele a környezeti intézményrendszer teljes szétverésében, a környezetügy eljelentéktelenítésében. Nagyokat ütköztünk a hulladékgazdálkodás átalakítása kapcsán, nagyon csúnya jelenetek voltak bizottsági üléseken is, négyszemközt is, kiabált, üzleti érdekek kiszolgálójának, ha ugyan nem hazaárulónak aposztrofált. Utólag azt hiszem, ő is talán kritikusabban tekint vissza a szerepére, de akkor nagyon nagy beleéléssel hajtotta végre a kormányzati programot – ez a program pedig a környezetügy felszámolása volt Magyarországon.

10.melléklet: V. Német Zsolt a vízről   A vízgazdálkodás jelenlegi legfontosabb feladata megtartani a vizeket. A vita a hogyan körül van. Nagyon fontos lenne megtartani a vizeket a tájban, a folyók holtágaiban – hangsúlyozta az államtitkár. A szennyvíztisztás fontosságáról azt mondta: a háztartások 83 százaléka képes erre országosan, míg a városokban 90 százalék fölötti, szinte teljes ez az arány. Ugyanakkor 600-700 kis faluban még nincs szennyvízkezelés – hívta fel a figyelmet a további teendőkre, megemlítve, hogy léteznek új tisztítási technológiák, amelyekkel alkalmasak lennének arra, hogy a tisztított vizeket a mezőgazdaságban öntözésre használják. Ezen a területen az agrárium nagy bajban van – jegyezte meg az államtitkár –, mert az Európai Unió nem támogatja az öntözőrendszerek kiépítését. Ezért erre nemzeti forrást kell bevonni. Példaként hozta fel a Duna-Tisza közi homokhátságot, amelyet kritikus helyzetűnek mondott… […] Az elkövetkező évek, évtizedek erről szólnak majd – vélekedett. El kell fogadni, hogy lesznek vízállásos területek, és nem szabad mindenhonnan levezetni a vizeket azért, mert azok ideig-óráig kárt okoznak – tette hozzá […] Jelenleg a 95 ezer kilométernyi ivóvízvezeték 40 százaléka 40 évnél öregebb, ezért jelentős, 25 százalék körüli az elszivárgás miatti veszteség. Megengedhetetlen, hogy minden ötödik liter víz elvesszen…

DB: A környezetvédelmi államtitkárként a hungarikumok területén nyomuló V. Német Zsoltnak (most Energiaügyi Minisztérium) mára felfedezték a vízügyet. Szerinted miért van szüksége a Fidesz-KDNP kormánynak kinevezett szakértőkre?

JB: Semmilyen szakértőre, kormánypártira sincs szükségük, bólogatójánosok kellenek, akik a kormány akármilyen tervét könyörtelenül végrehajtják az adott területen. Olyan emberek kellenek, akik letörnek minden ellenállást, azonnal kirúgják a vízügyi igazgatót, ha fel meri vetni, hogy a vízzabáló akkumulátorgyárak kockázatokat jelentenek a helyi vízbázisokra. Az ilyen megbízható verőembereket aztán akármilyen területen be lehet vetni – ma a környezetvédelemhez, holnap a vízügyhöz, holnapután az energiához ért majd, ott veri végig a kormányzati akaratot.

11.kép: A nyírmártonfalvai erdő nélküli lombkoronasétány 2023-ban (Fotó: Bodoky Bence/Átlátszó)

11.melléklet: Rácz András mutatványai   Az elmúlt uniós fejlesztési ciklusban mintegy 38 milliárd forint jutott százezer hektárnyi természeti környezet állapotjavítására, amely munka a következő ciklusban a Környezeti és Energiahatékonysági Operatív Program Plusz 42 milliárd forintos keretéből folytatódhat – mondta az Agrárminisztérium természetvédelemért felelős államtitkára a balatoni vizes élőhely-rekonstrukciók projektzáró ünnepségén, Fonyódon. Rácz András arra is kitért, hogy az 1.400 embert foglalkoztató tíz magyar nemzeti parkigazgatóság több mint száz projektet hajtott végre… […] Magyarország csaknem egyharmadán fennmaradt a természetközeli állapot, ami uniós összehasonlításban jó arány, de ezek nem összefüggő területek, így a fenntartásukhoz folyamatos beavatkozásokra, élőhely-rekonstrukciókra van szükség. Magyarország rendkívül gazdag vizes élőhelyekben, amelyeknek fontos szerepük van a klímaváltozások hatásainak pufferelésében is […] Az államtitkár a nemzeti parkok harmadik legnagyobb feladatának a bemutatási tevékenységet nevezte [11. kép]: A magyar ökoturizmus legnagyobb letéteményesei a nemzeti parkok, az ilyen létesítmények mintegy felét, 350-et üzemeltetve. Ezek a helyszínek évente 1,6 millió regisztrált látogatót vonzanak… […] A legtöbb látogatót vonzó Balaton-felvidéki Nemzeti Park az elmúlt uniós fejlesztési ciklusban 17 projektet hajtott végre 6,8 milliárd forint értékben.

DB: A lombkoronasétány projekt Rácz András alatt valósult meg, aki állítólag a természetvédelmet irányítja (11. melléklet). Nem az ő feladata lett volna elsősorban üggyé tenni, hogy az erdő kitermelése után telepítették ezt a semmin átívelő, abszurd fahidat?  

JB: Én vagyok az utolsó, aki Rácz Andrást védeni szeretné, de szerintem a lombkoronasétány-gate elsősorban korrupciós probléma, és kevésbé természetvédelmi. A körzeti erdőtervben nyilvánvalóan be volt tervezve a terület 2022-es véghasználata már abban a pillanatban, amikor beadták és elnyerték az EU-s pályázatot, szóval aki ezt így megpályázta (Filemon Mihály, Nyírmártonfalva polgármestere) és jóváhagyta a magyar irányító hatóság és más kormányzati szereplők részéről, az nem csak cinikus gazember, de megkockáztatom, csalással és hűtlen kezeléssel is vádolható. Az erdő maga, egy nemes-nyárfélékből álló faültetvény, természetvédelmi szempontból minimális értéket képviselt. Szóval itt nem a természetvédelmi közigazgatásnak lett volna dolga, hanem az uniós pénzfelhasználást ellenőrző hivataloknak, de azok meg pont az efféle pénzpumpaként üzemelő Patyomkin-projektek széles körű alkalmazásán ügyködnek.

(folytatása következik)

Darvas Béla